Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

1970. augusztus 15, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Pillantás az Életbe Felépült, de Lakat alatt a Dissnácsárda ideálisnak mondható. A fi­zetés havi 600 forint — és előleg a fehér köpeny. Tóth Magdolna a szolnoki Tisza-parti Gimnázium har­madik osztályos tanulója már nem volt ilyen szeren­csés. — Egészségügyi ' pályára készülök, a nyarat érthetően egy rendelőintézetben sze­rettem volna eltölteni. Saj­nos nem sikerült. Anyu ho­zott a törökszentmiklósi strandra. Hogy milyen a munka ? Különösen szomba­ton és vasárnap van nagy rumli. Az én dolgom az, hogy összeszedem a poha­rakat és kiszolgálok néha — Hétköznap nincs kiszol­gálás, mégis követelik a vendégek. Ha nem csinálom, sértegetnek. Igyekszem hu­morosan felfogni a dolgot. Jó, hogy sok külföldi srác­cal sikerült megismerkedni — és az emberekkel való bánásmód terén is ragad rám egy s más, amit min­den bizonnyal tudok majd hasznosítani. Azért remé­lem, a jövő nyaram majd jobban sikerül. Ha a szolnoki benzinkút­hoz beáll egy kocsi, azonnal ügyeskezű lányok veszik munkába. Megmossák a szél­védő üveget, egy-két apró Kábái Julianna és Kerti Ibolya fogadják a MÄV kórház magukatSS—’^ám^az"^^ betegeit. ruhás fiatalok nem vadász­Divat lett a nyári munkai Jó divat, okos divat. Az idei nyár elég „zűrös” volt; az árvíz sajnos adott munkát bőven, de az építőtáborokon kívül is találhatott munka- alkalmat minden diák. Igaz, nem mindenki csinálta azt, amit szeretett volna. És a kereset? Napi hat órás munkával is megkereste a havi 6—700 forintot a „nyá­ri fiú” vagy „nyári lány”. Mihálycsik Balázs, a szol­noki gépjavító vállalat 2. sz. állomásának kertjében ge- reblyézgetett mikor megke­restük­— Édesapám itt dolgozik, gépszerelő. Reggel 7-től 1-ig napi 26 forintért kertészke­dem. A Tisza-parti gimná­zium szakosított tagozatán tanulom a géplakatos szak­mát. A buszom háromkor megy Besenyszögre. Addig benézek a műhelybe. Édes- apámék szívesen magyaráz­zák: ez így van, ezt így szoktuk csinálni. Amit ott ellesek, hasznos lesz az isko­lában. A szolnoki MÁV kórház betegfelvételénél két diák­lány szorgoskodik tiszta fe­hérben. Kábái Ilona, a Ver­seghy gimnázium 3. d. osz­tályos tanulója „helyben van”. ' — Orvos szeretnék lenni, így a nyári munkahelyem Tóth Magdolna a törökszentmiklósi strand büféjénél dolgo zik. Mindjárt jobb lesz a kilátás, noki benzinkútnál egy _ Balázs Erzsébet a szol­Z asztavát csinosít. szák a borravalót. így is a zsebükbe csúszik egy-két fo­rint. Kezdetben elpirultak — ma már megszokták. Ha nem ad valaki, sikkor is jó utat kívánnak! Papp Mária az idén lesz negyedikes és augusztus 1- től dolgozik a benzinkútnál. — Jogi egyetemre készü­lök, nekem nehéz lett volna ehhez vágó nyári elfoglalt­ságot találni. A havi 700 forintos fizetéshez napi 50— 60 forint borravaló jön ösz- sze. Hattól kettőig tart az első műszak, kettőtől tízig a második. Én inkább a dél­utánit szeretem. — Sokan azt hiszik, hogy csak a kocsi körül legyes- kedünk. Nem így van. Mi tartjuk rendben a telepet, a kutakat is. Még néhány nan és ennek is vége. Vége és lassan a nyár is véget ér. A jövő nyárra azonban érdemes lenne le­vonni néhány tanulságot. Először is azt, hogy a diá­kok nyári munkahelyének megválasztása nagyon eset­leges. Legtöbben odamennek, ahová sikerül. Jobb esetben a szülők mellé. Miért nem lehet a választott hivatásra való felkészülés egvik állo­mása a nyári munka? Palágyl Béla Foto; Nagy Zsolt — Tudják, milyen gyönyö­rű kiserdőnk van? — Ga­lambos Tamás, a kisújszál­lási tanács vb-titkára tette fel így a kérdést. Láthatóan nem nagy lelkesedéssel. Oka volt rá. Valóban, a város nyugati bejáratánál, a négyes főút mellett szép kiserdő dús lombú fái sorakoznak. Az ember önkéntelenül is arra gondol, milyen jó kempin­get lehetne ott csinálni. An­nál is inkább ez a gondolat, mert az országutak ismerői nap mint nap látják, hogy a négyes főút mentén kis tisz­tásokon táboroznak a kül­földiek. Nyár van, szezonja az üdülésnek, pihenésnek. — Aztán van abban a kis­erdőben, helyesebben a kis­erdő szélén egy szép disznó­csárda is. Galambos Tamás készséggel mutatja meg. Mármint a külsejét. Lefény­képezzük, s talán a fényké­pen is látszik, hogy a felirat betűi közül kettőt már elmo­sott az eső. A csárda minden ajtaja gondosan lelakatolt. Abla­kain benéztünk, úgy lát­szik, bent is rég készen van már minden. Még egy hatal­mas hűtőszekrény is áll az egyik helyiségben az ablak mellett. Csak csapiáros nem búsul a kármentőben, s ven­dég sem járt még a csárda egyetlen helyiségében sem. Lassan egy éve, hogy fel­épült a csárda, azóta már a kisújszállási vadásztársaság négy vendégszobás vadász­házat is épített a szomszéd­ságába. A tanács utat csinál­tatott, villanyt, vizet vezette­tett ide. Mégsem nyitják meg a csárdát. A tanács vezetői nem tudják, mi okból . épí­tett akkor náluk a török­szentmiklósi Alkotmány Ter­melőszövetkezet, ha • nem hasznosítja a létesítményt? Ezt kérdezzük mi is. Fel­épült, de minek? — SÓ — Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál Troa alatt maga Attila fogadja a hódoló küldöttséget, amelyet egy fonetikus tekintetű aggastjuu. , •

Next

/
Thumbnails
Contents