Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
1970. augusztus 15, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Pillantás az Életbe Felépült, de Lakat alatt a Dissnácsárda ideálisnak mondható. A fizetés havi 600 forint — és előleg a fehér köpeny. Tóth Magdolna a szolnoki Tisza-parti Gimnázium harmadik osztályos tanulója már nem volt ilyen szerencsés. — Egészségügyi ' pályára készülök, a nyarat érthetően egy rendelőintézetben szerettem volna eltölteni. Sajnos nem sikerült. Anyu hozott a törökszentmiklósi strandra. Hogy milyen a munka ? Különösen szombaton és vasárnap van nagy rumli. Az én dolgom az, hogy összeszedem a poharakat és kiszolgálok néha — Hétköznap nincs kiszolgálás, mégis követelik a vendégek. Ha nem csinálom, sértegetnek. Igyekszem humorosan felfogni a dolgot. Jó, hogy sok külföldi sráccal sikerült megismerkedni — és az emberekkel való bánásmód terén is ragad rám egy s más, amit minden bizonnyal tudok majd hasznosítani. Azért remélem, a jövő nyaram majd jobban sikerül. Ha a szolnoki benzinkúthoz beáll egy kocsi, azonnal ügyeskezű lányok veszik munkába. Megmossák a szélvédő üveget, egy-két apró Kábái Julianna és Kerti Ibolya fogadják a MÄV kórház magukatSS—’^ám^az"^^ betegeit. ruhás fiatalok nem vadászDivat lett a nyári munkai Jó divat, okos divat. Az idei nyár elég „zűrös” volt; az árvíz sajnos adott munkát bőven, de az építőtáborokon kívül is találhatott munka- alkalmat minden diák. Igaz, nem mindenki csinálta azt, amit szeretett volna. És a kereset? Napi hat órás munkával is megkereste a havi 6—700 forintot a „nyári fiú” vagy „nyári lány”. Mihálycsik Balázs, a szolnoki gépjavító vállalat 2. sz. állomásának kertjében ge- reblyézgetett mikor megkerestük— Édesapám itt dolgozik, gépszerelő. Reggel 7-től 1-ig napi 26 forintért kertészkedem. A Tisza-parti gimnázium szakosított tagozatán tanulom a géplakatos szakmát. A buszom háromkor megy Besenyszögre. Addig benézek a műhelybe. Édes- apámék szívesen magyarázzák: ez így van, ezt így szoktuk csinálni. Amit ott ellesek, hasznos lesz az iskolában. A szolnoki MÁV kórház betegfelvételénél két diáklány szorgoskodik tiszta fehérben. Kábái Ilona, a Verseghy gimnázium 3. d. osztályos tanulója „helyben van”. ' — Orvos szeretnék lenni, így a nyári munkahelyem Tóth Magdolna a törökszentmiklósi strand büféjénél dolgo zik. Mindjárt jobb lesz a kilátás, noki benzinkútnál egy _ Balázs Erzsébet a szolZ asztavát csinosít. szák a borravalót. így is a zsebükbe csúszik egy-két forint. Kezdetben elpirultak — ma már megszokták. Ha nem ad valaki, sikkor is jó utat kívánnak! Papp Mária az idén lesz negyedikes és augusztus 1- től dolgozik a benzinkútnál. — Jogi egyetemre készülök, nekem nehéz lett volna ehhez vágó nyári elfoglaltságot találni. A havi 700 forintos fizetéshez napi 50— 60 forint borravaló jön ösz- sze. Hattól kettőig tart az első műszak, kettőtől tízig a második. Én inkább a délutánit szeretem. — Sokan azt hiszik, hogy csak a kocsi körül legyes- kedünk. Nem így van. Mi tartjuk rendben a telepet, a kutakat is. Még néhány nan és ennek is vége. Vége és lassan a nyár is véget ér. A jövő nyárra azonban érdemes lenne levonni néhány tanulságot. Először is azt, hogy a diákok nyári munkahelyének megválasztása nagyon esetleges. Legtöbben odamennek, ahová sikerül. Jobb esetben a szülők mellé. Miért nem lehet a választott hivatásra való felkészülés egvik állomása a nyári munka? Palágyl Béla Foto; Nagy Zsolt — Tudják, milyen gyönyörű kiserdőnk van? — Galambos Tamás, a kisújszállási tanács vb-titkára tette fel így a kérdést. Láthatóan nem nagy lelkesedéssel. Oka volt rá. Valóban, a város nyugati bejáratánál, a négyes főút mellett szép kiserdő dús lombú fái sorakoznak. Az ember önkéntelenül is arra gondol, milyen jó kempinget lehetne ott csinálni. Annál is inkább ez a gondolat, mert az országutak ismerői nap mint nap látják, hogy a négyes főút mentén kis tisztásokon táboroznak a külföldiek. Nyár van, szezonja az üdülésnek, pihenésnek. — Aztán van abban a kiserdőben, helyesebben a kiserdő szélén egy szép disznócsárda is. Galambos Tamás készséggel mutatja meg. Mármint a külsejét. Lefényképezzük, s talán a fényképen is látszik, hogy a felirat betűi közül kettőt már elmosott az eső. A csárda minden ajtaja gondosan lelakatolt. Ablakain benéztünk, úgy látszik, bent is rég készen van már minden. Még egy hatalmas hűtőszekrény is áll az egyik helyiségben az ablak mellett. Csak csapiáros nem búsul a kármentőben, s vendég sem járt még a csárda egyetlen helyiségében sem. Lassan egy éve, hogy felépült a csárda, azóta már a kisújszállási vadásztársaság négy vendégszobás vadászházat is épített a szomszédságába. A tanács utat csináltatott, villanyt, vizet vezettetett ide. Mégsem nyitják meg a csárdát. A tanács vezetői nem tudják, mi okból . épített akkor náluk a törökszentmiklósi Alkotmány Termelőszövetkezet, ha • nem hasznosítja a létesítményt? Ezt kérdezzük mi is. Felépült, de minek? — SÓ — Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál Troa alatt maga Attila fogadja a hódoló küldöttséget, amelyet egy fonetikus tekintetű aggastjuu. , •
