Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-07 / 157. szám
1970. július 7. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF s Öröklakás Palotai Boris játékát korábban már a tv-ben is láthattuk, a rádióbemutató sajnos sem kevesebbet, sem többet nem nyújtott. A darab egyetlen, szellemes ötletre épült. A könnyed, ironikus vígjáték kellemes szórakozás, még akkor is, ha figuráit — noha elég jól megrajzolták — sablonfiguráknak érezzük. Mintha vissza-visszatérő motívumokból állna össze a darab egy-egy alakja. Például a professzor, hát igen, ő olyan „profos”, szórakozott, kissé már bogaras, önmaga nyűgeivel sokat törődő. Vagy a feleség, tipikus pesti értelmiségi feleség, némi kispolgári beütéssel. (Persze ma már egy valamirevaló vígjáték a kispolgáriasság felé is tartozik egy-két vágást tenni). Így aztán az érzelmes vég- mégoldás is (a tanulsággal egyetemben) kissé közhely- szerű, kicsit kioktatós. Bizony-bizony te néző, vagy hallgató, komédiáztunk egy kicsit, de azért van ám erkölcsi tanulság is, ne félj! László Endre rendező jól élt a darab korlátozott lehetőségeivel, megtalálta azt a könnyed hangot, ahogy ezt a játékot legjobban „el lehet adni”. De a legizgalmasabb élmény mégis Ajtay Andor alakítása. Akadozó, kissé morgolódós beszédmódja és Váradi Hédi fiatalos temperamentuma jól érzékeltette a jelentős korkülönbséget. Bulla Elma a tőle megszokott biztonsággal játszott. Aratás A vidéki rádióstúdióknak Budapest hullámhosszán megszólalni bizony elég ritka tünemény. Ha mégis megadatik, akkor is csak szerény mondat jelzi a műsorban: 13.03: Szolnoki stúdiónk jelentkezik. De épp, mert a „nagyrádió” kistestvéreit nem kényezteti el, a vidéki stúdiók műsorait mintha több műgond jellemezné. A héten Pfeifer Julianna és Vereb Gabriella riportműsorát hallhattuk az aratásról. Rövid műsoruk alatt sok mindenre tellett, arra is, hogy régmúlt aratásokra visszatekintsenek (a kitűnő riportalany, 82 éves Kovács Árnál néni segítségével), de arra is, hogy a ma gondjaival foglalkozzanak. Jól szerkesztett műsorukban szó esett a besenyszögiek, szan- daszöllősiek, kőtelkiek aratási készülődéséről, a Palotási Állami Gazdaság összkomfortos ebédlőkocsijáról, melyben a kombájnosok terített asztal mellett ebédelhetnek, s arról is, hogy az árvíz és az időjárás sok megoldandó feladat elé állította megyénk mezőgazdaságát. Kellenek ezek a megyékből az országhoz szóló műsorok. — trömböczky — Jó kereseti lehetőséggel HÍRLAPÁRUSOKAT vesz fel azonnalra a szolnoki Postahivatal. Jelentkezés: már betöltött 16 évtől, a megyei postahivatal vezetőjénél. Szolnok. A Törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ktsz kapacitást keres lakatos és hegesztő munkára több éves munka- lehetőséggel. Telefon: 85. „Egyre bővül a kapcsolat Riihimäki és Szolnok között” Finn vendégek véleményei Az asztalon zászló, fehér alapon kék kereszt. A finnek nemzeti jelvénye. A Tisza Szálló különtermében finn turisták egy csoportjával beszélgettünk. Tolmácsunk Sir- ka Koskinen asszony, a turistacsoport vezetője volt. Elsőnek Paavo Kae urat kérdeztük élményeiről, aki testvérvárosunk, Riihimäki város tanácstagja. — Köszönetét szeretnék mondani mindazoknak, akik utunk során kalauzoltak. A rövid idő alatt sikerült sokmindent látnunk, tapasztalnunk. Nagyon tetszett a filmbemutató Szolnokról, örvendezve fedeztük fel azokat a helyeket, ahol már jártunk. Ügy hiszem mindany- nyiunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy nagyon jól éreztük magunkat önöknél. Mint tanácstag szerettem volna megismerkedni az önök városi tanácsának munkájával, sajnos az idő rövidsége miatt erre nem került sor, — mondta Paavo Kae úr. Két fiatal Maritta Mylly- niemi és Kan Koskinen ellátogatott az Illés együttes szolnoki koncertjére is. — Remekül éreztük magunkat. Láttuk, hogy mindenki felszabadultan szórakozik, jókedvű. Mauno Ahonen úr is a riihimäki városi tanácsnál dolgozik. — Ha hazamegyünk megmondjuk tánccsoportunknak, — amely nemsokára Szolnokra látogat — hogy nyugodtan jöjjenek, magyar vendégszeretet várja őket. Ősszel kettős évfordulót ünnepiünk, száz évvel ezelőtt alapították városunkat és egy évszázada, hogy elindult az első vonat Rühimäkiböl Pé- tervárra. Az ünnepségek ideje alatt békevonatot indítunk majd Leningrádba. Ez- idáig városunk négyszáz lakója jelentkezett az utazásra. Szeretettel várjuk Szolnok küldötteit is — mondta Mauno Ahonen. Nyitány a Szabadtéri Színpadon (Tudósítónktól) Vasárnap este ismét megteltek a Tisza-parti nézőtér széksorai, illetve padjai. Zsúfolt nézőtér várta a nyitányt, amely stílusosan az évszakhoz igazodva könnyűzenei csemegét ígért: az Illés-együttes és a rangos énekes Koncz Zsuzsa közös estjét. Az idő azonban nem alkalmazkodott a kellemesnek ígérkező eseményhez: a szokásosnál is jóval hűvösebb maradt. S talán ez is magyarázza, hogy a többnyire fiatalokból álló nézősereg is nehezen oldódott ezen az estén. Pedig bemelegítésként az Illés-rádió műsorát is hallhatták. Az est mégis dermedt hangulatban kezdődött. Maga az együttes is kissé enerváltan, rutinnal muzsikált az első részben. Jól ismert dalaik nem váltottak ki ujjongó örvendezést. Koncz Zsuzsának köszönhető, hogy az első rész valamelyest mégis élettel telt meg: rossz kifejezéssel, ő „dobta fel” a műsort. Nagy kedvvel, szépen és eevéniségé- nek legjobb erejéről is híres Illés-együttes kezdetben nem tudta igazán megragadni közönségét, abban Bródy János feltűnő indiszponáltsága is közrejátszhatott: műsorközlő szerepében csak botladozott. Kisebb technikai hibák — erősítő — is rontották a muzsika hatását. A második részben azután egy együttes is magára talált: s a kritikusan rajongó közönség dicséretét tükrözi, hogy csak ekkor jutalmazta a zenekar teljesítményét kitörő tapssal. Megkezdődtek a nyári munkák Kazlazzák a szénát Kisújszálláson. Ötvenezer férfi divatöltöny a hazai vásárlóknak — Japán gyorsvarrógép, NDK vasaló-gépsor Mezőtúron A Mezőtúri Ruházati Ktsz huszonkét dolgozójával 1950- ben kezdte el a Corvenko öltönyök (munkaruhák) készítését. Amikor megalakultak aligha gondoltak arra, hogy termékük egykor majd külföldön is keresett cikk lesz. 1960-ban már hatvanan voltak, és a férfi divatöltönyök gyártása révén termelési értékük megközelítette a négymillió forintot. Jelenleg háromszázhúsz — többségük nő — dolgozót Export tervük növelte a feladatokat. Több mint 5 mii. lió forint költséggel korszerűsítették üzemrészlegeiket. NDK-ból 6 gépből álló vasaló-gépsort, Japánból gyorsvarrógépet vásároltak. Több más, speciális géppel (ujjbevarró, szemes gombkötő,) — csaknem minden üzemrészt korszerűsítettek. A ruházati ktsz évi termelése 55—60 ezer öltöny. Ebből 50 ezret exportra gyártottak, így a keresett termék gyakA ktsz dolgozói négy — egymástól elég távoleső — foglalkoztatnak. Termékeik iránt nemcsak a hazai vásárlók, hanem a külföldiek is érdeklődnek. Termelési értékük 24 millió forint. 1967 óta exportra is gyártanak. A HiTNG'tROCOOP- és a — KONZUMEX-en keresztül férfi divatöltönyöket szállítanak a Szovjetuniónak. Ausztriának, az NDK-nak, valamint az NSZK-nak. A külkereskedelmi értékesítés összege tavaly elérte a 21 millió forintot ran hiányzott a hazai piacról. Ezért határozták el, hogy 1970-ben elsősorban a hazai vásárlók igényeit fogiák kielégíteni. Ügy tervezték, — hogy az évi termelésből 15— 20 százalék kerül exportra, a többit belföldön értékesítik. A belkereskedelem igényeit azonban már az első félévben sikerült kielégíteni, — így a következő félévben a tervezettnél több öltönyt exportálnak. üzemrészben dolgoznak. A műhelyek elavult, régi épületekben vannak, ahol nem mindig lehet biztosítani a jó munkakürülményeket. A negyedik ötéves terv során új, tágas üzemet építenek, ahol összevonják a ktsz valamennyi egységét. Az új létesítménnyel javulnak a munka feltételei, száz nődolgozóval többet tudnak foglalkoztatni, a nemrég vásárolt korszerű gépek értéküknek megfelelő helyre kerülnek és mintegy 20 ezer öltönnyel növekszik majd évi termelésük. Továbbra is a jelenlegi termékeket fogják készíteni, de — az igényeknek megfelelően — bármikor áttérhetnek más ruházati cikkek gyártására. Javult n foglalkoztatottság A ktsz eredményes működésével enyhít a város foglalkoztatottsági gondjain. Ha az üzem építésével javulnak a munkakörülmények, több mint négyszáz dolgozó számára biztosítanak helyben megfelelő munkalehetőséget. I. A. Korszerűsítés az üzemrészekben L j üzemet építenek Ugyanezt eljátszották az OSS emberei a török követségen is. Ekkor tűnt fel a színen Sidney Black és felesége, Shara. Gazdag philadelphiaiak voltak, akik korábban Párizsban éltek. Mindketten kiváló amatőr filmesek és fényképészek hírében álltak. A Qu 2-es csoport ezt a házaspárt használta fel terveihez. Megállapodtak Blackékkel, hogy amerikai múzeumok részére főbb külföldi országban ntyii táncokat és népi viseleteket megörökítő színes filmeket készítenek. A tervek között szerepelt természetesen Törökország, Svájc és Svédország is. Blackék azt híresz- telték, hogy azért érkeztek Washingtonba, mert elő akarják készíteni expedíciójukat. Kapcsolatot teremtettek az érdekelt nagykövetségekkel és nap mint nap tárgyaltak velük a tervezett utazásról. A házaspárnak pompás lakása volt a Wardman parkban és gyakran vendégül látták a magasrangú nagykövetségi tisztviselőket. A legtöbbször természetesen a svájci, török és svéd követségek tagjait fogadták. Ezek után természetesnek tűnt, hogy a jókedvű, vendégszerető, gazdag amerikai pár gyakran tűnt fel a nagy- követségek fogadásain is. Az OSS azonban éppen rajtuk keresztül szerezte első értesüléseit a nagykövetségek titkosszolgálati munkájáról. Különösen az bizonyult hasznosnak a Qu 2-es csoport tagjai számára, hogy amíg valamelyik attasé páncél- szekrényében kutattak, másolták az olvasmányait, addig az illető Blackékkel koc- cintgatott a Wardman parkbeli lakásban. Ha az érdekelt nagykövetségi tisztviselő váratlanul hazament, Balckék telefonon értesítették a csoport tagjait, akik természetesen sürgősen eltűntek. így különböző szálak révén a Qu 2-es csoport rájött arra, hogy a török nagy- követség német rendszerű rejtjelző géppel dolgozik. A gép, sajnos kivédhetetlenül üzembiztosnak látszott. Elkerülhetetlenné vált egy mechanikus szakértő, egy fényképész és egy mindenhez értő műszaki szakember bevonása. Ezeknek az embereknek együtt kellett megfejteni és egyúttal lemásolni a gép belső működési rendszerét anélkül, hogy az érintés legcsekélyebb nyomát is hagyják a munka után. A Qu 2-es csoport hamar megtalálta emberét: Jimmyt, a reklámügynököt. Ez a fiatalember úgy élt, mint általában a legtöbb amerikai reklámügynök. Imádta a gint, az éjszakázást, és volt egy bohém felesége. Ez a fiú azonban csavaros ésszel volt megáldva, szenvedélyesen szerette a fényképezést és ezermesteri ügyességgel és lelkülettel rendelkezett. Két haj tűből, egy konzervdobozból akár örökmozgót is tudott rögtönözni egy laposfogó segítségével. Ha valaki képes rá, akkor ez az ember meg tudja fejteni a rejtjelző gép titkát, jelentették a Qu 2-es csoport tagjai a főnöküknek. A rejtjelző gépet azonban a követség nagy páncélszekrényében őrizték. A Mrs, Gees segítségével bejutott amerikai gépírónő képtelen volt közölni a számtárcsa kombinációját. A Qu 2-es csoport vezetője jól ismerte Fuche őrnagyot, a New York-i rendőrség bombaosztagának hajdani főnökét, aki ebben az időben már a hadsereg kémelhárító csoportjánál dolgozott. Hozzá fordult tanácsért. — A dolog egyszerű — felelte Fuche. — Itt csak Sadie Cohen segíthet. Gyere pajtás megkeressük. Sadie Cohen New Yorkban lakott, üzlete a West Broadwayen, a magasvasút előtt húzódott meg. Ütköz- ben az őrnagy is beszélt Sadie-ről: Páncélszekrény fúrás, a kormány megbízásából — Sadie Cohen kasszafúró. Fedőfoglalkozását mint ártatlan civil, egy nyilvános üzletben folytatja. Használt páncélszekrényekkel és zárakkal kereskedik. A mi kedves Sadie-ink jó csomó időt töltött már a Sing-Sing- ben. Mi sem voltunk azonban fejre ejtett fiúk, rendszerint a büntetés letöltése előtt, korábban kiengedtük őt. Mindig visszatartottunk egy vagy két dolgot a feje felett, s így sikerült elérnünk, hogy a mi számunkra is dolgozzon. Egy ízben megszereztük az egyik Gestapo- ügynökség New York-i irattárát. Sadie nyitotta ki nekünk a páncélszekrényt. Ugyanez történt a japán konzulátuson is. Én mondom öregem, nincsen olyan zár, amit ez az ember ne tudna kinyitni. Sadie Cohen hosszú, keskeny üzlethelyisége szabályos ócskavasraktárnak tűnt. A bolt végében egy kis iroda állott elkülönítve, betört, helyenként foltozott, légypiszkos üvegfallal. Sadie ósdi, redőnyös íróasztal mellett ült és egy kulcsot re- szelgetett. Kis, pocakos öreg zsidó volt, szürke göndör hajjal, amelyen úgy ült ütött-kopott keménykalapja, mint bánatos tyúk a fészkén. Az őrnagy bemutatta neki társát. — Na, mi újság van, hadnagy úr? — kérdezte az őrnagytól. — Hogy vannak a bombásai? Miben lehetek a szolgálatára? — Ä kormány megbízásából jöttem önhöz. Mr. Cohen — mondotta a Qu 2-es csoport vezetője. — A háborús erőfeszítések közben néha rendkívüli feladatok is adódnak. Most például egy bizonyos washingtoni páncél- szekrényt kellene felnyitni. Két kérdésem van: vállal- kozna-e a feladatra, és mennyit kér fizetésképpen? — Fizetség! — méltatlankodott Sadie Cohen felháborodva. — Ügy látszik, maga azért jött hozzám, hogy sértegessen. Hát mit képzel rólam?! Tán nincs két unokaöcsém az amerikai hadseregben?! Talán nem ugyanolyan amerikai vagyok, mint maga? Hát nem szégyellj magát? Megfizetni engem? Vegye tudomásul, hogy még köszönetét sem fogadok el! Nem fizetheti meg a vasúti jegyemet sem Washingtonig, de még egy Coca-Colát sem vehet nekem. — Rendben van öregem, magának van igaza — csillapította az őrnagy. — Nem akartuk megsérteni. Azonban jól tudja, Mr. Cohen, hogy minket is megfizetnek. Miért ne fizethetnék meg magát is? — Lehet, hogy maguk pénzért küzdenek a nácik ellen, de én erre soha nem lennék képes. Gyerünk, öregem, mondja el, miről van szó. Következik: Botrány a levegőben Szabó László — Sólyom József: „Az átkozott- rar A nyomtalan ügynök
