Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

1970. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP O Döntési háromszög a Fehér Házban Különös jelenet játszódott le nemrégiben a Fehér Ház egyik sajtóértekezletén. Ni­xon elnök széles mosollyal magyarázta el az újságírók­nak, hogy Finch, a kormány oktatásügyi, egészségügyi és jóléti minisztere miért válik ki a kabinetből, s foglal he­lyet „tanácsadóként” a Fehér Ház szűkebb gárdájában. Látszólag úgy tűnt, hogy Finch fontosabb személyiség, mint valaha. „Szükségem van rá itt, közvetlen közelemben” — mondotta Nixon. A jelen­levők azonban tudták, hogy másról van szó. Finch távozásával csaknem egyidőben kivált a kormány­ból Shultz, a kormány mun­kaügyi minisztere, hogy ő is a Fehér Ház tanácsadói csa­patához csatlakozzék. Nem tetszettek N.xonnak Mindez nem érdemelne kü­lönösebb figyelmet, ha jelen­téktelenebb személyekről len­ne szó. A változások igazi fontosságát az adja, hogy Finch és Shultz eredeti mun­katerülete a kormányban az amerikai belpolitika vala­mennyi legfontosabb területé­re kiterjedt. A néger polgárjogi küzdel­men át a szakszervezetekhez fűződő viszonyig terjedt ki tevékenységük. Letűnésüknek az ad igazi jelentőséget, hogy nem Nixon elnök kívánságai­nak megfelelően dolgoztak. Finch és Shultz volt a Ni- xon-kormánynak az a két tagja, akik az amerikai re­publikánus színképben „libe­rálisnak” voltak nevezhetők. .Emiatt egyre több összecsa­pásra került sor a Fehér Ház közvetlen apparátusa és e két minisztérium között. Vé­gül a belső harc a miniszté­riumok vereségével végződött. A Nixon-kormány két vi­szonylag liberális tagjának mostantól kezdve sem módja, sem apparátusa nincs önálló döntésekre. A Finch—Shultz ügy újra "bebizonyította: Nixon közvet­len környezetének támogatá­sával tudatosan erősíti az amerikai belpolitika | obbr atolódásának folyamatát. i Ezzel párhuzamosan rend­kívül figyelemreméltó szerve­zeti változások is történtek. A Fehér Házban úgynevezett „belpolitikai tanácsot” hoztak létre. Ennek irányítója Ehr- lichman, a Fehér Ház tanács­adói stábjának egyik vezető személyisége lett. Jellemző, hogy a belpolitikai tanácsban Ehrlichman vezetése mellett egyszerű tagként foglal he­lyet a Nixon-kormány vala­mennyi minisztere, kivéve Rogers külügyminisztert és Laird hadügyminisztert Ez utóbbi kettő viszont a Kissin­ger irányítása alatt ülésező Nemzetbiztonsági Tanács tag­ja. (Egyetlen miniszter van: Mitchell igazságügyminiszter, aki mindkét testület ülésein résztvesz. Nem a kabinet kormányoz Az első gyakorlati követ­keztetés, amelyet Finch és Shultz hivatalvesztéséből, va­lamint a Fehér Ház appará­tusának egyidejű átalakításá­ból le kell vonni: a minisz­tériumok hatalmának csök­kentése és a tényleges végre­hajtó hatalom koncentrálása a Fehér Ház Ehrlichman ál­tal vezetett belpolitikai appa­rátusának kezében. Ezzel úgy látszik, végleg eldőlt az a be­folyási harc, amelyről eddig elsősorban külpolitikai és stratégiai vonatkozásban esett szó. Ezen a területen is Régi terv az, hogy Szczecin és Swinoujscie között, a szczecini öblön keresztül szá­razföldi összeköttetést kelle­ne teremteni. Ez a megoldás nemcsak a turista-forgalmat könnyítené meg, hanem — messzemenő gazdasági elő­nyökkel is járna, hiszen Swi­noujscie az előkikötője Szcze­cinnek. /. Piotr Zareba professzor, a szczecini Politechnika tanára most eredeti tervet dolgozott ki a két város közúti forgal­mának megteremtésére. Azt bebizonyosodott, hogy a Kis­singer által vezetett Fehér Ház-beli apparátus még a külügy- és hadügyminiszté­rium döntési képességeit is befolyásolja, illetve korlátoz­za. Belpolitikai vonalon a mi­nisztériumok veresége sokkal nagyobb: a Fehér Ház appa­rátusa itt teljes győzelmet aratott. Mindez nem keveseb­bet jelent, mint azt, hogy a tőkés világ leghatalmasabb országát valójában nem a ka­binet kormányozza. A Nixon— Ehrlichman— Kissinger háromszögben dőlnek el a legfontosabb, alapvető bel- és külpolitikai kérdések, s a mi­nisztériumok apparátusának csupán javaslatié vési és ta­nácsadói szerep jut. Az egyet­len miniszter, aki töretlenül megőrizte erejét: Mitchell igazságügyminiszter. Az ő példája azonban nem gyengí­ti, hanem erősíti a Nixon körüli erőkoncentráció irány­zatát. Mitchell ugyanis mind­máig Nixon legbensőbb ta­nácsadójának számít és nem mint a kabinet tagja őrizte meg befolyását, hanem mint az a személyiség, aki negye­dikként csatlakozik a Fehér Házban létesített „döntési há­romszöghöz”. —i—e. javasolja, hogy a szcezini öböl legkeskenyebb részén át emeljenek földtöltést. E szárazföldi út megépíté­se nem zavarná a hajófor­galmat, s nagyban elősegíte­né a két kikötő fejlődését. — Az öblöt a mind nagyobb tonna súlyú tengerjárók be­futásának biztosítása végett rendszeresen kotorni kell. A hajókotrók évente többszáz­ezer tonna homokot és üle­déket emelnek ki a tenger­fenékről. — Ezt fel lehetne használni az említett töltés építésénél. ugrott a gödörből s egymás után fellőtte az összes jel­zőrakétát. A következő pil­lanatban felbőgtek a város szirénái. Az emberek rémül­ten futkároztak fel s alá. — Mi az? Mi történt?! — rohant oda az alhadnagyhoz a városi tanács egyik idős vezetője. Mindenki az alhadnagyra nézett. Ügy néztek rá, aho­gyan a súlyos betegek néz­nek a kiváló sebészre. Az előírások értelmében az alhadnagynak most em­bereivel együtt fedezékbe kellett volna vonulnia. Az ilyen súlyos, veszélyes hely­zetben a legfontosabb az emberélet! Csakhogy a ja­vítóüzem, a bútorgyár és a garázs hosszú időre használ­hatatlanná válik, a lakóhá­zak és az iskola rombadől- nek, s a robbanás következ­tében menthetetlenül ki­gyullad az üzemanyagraktár. A népgazdaságot többmilliós kár éri. No és az emberek!... Vajon lesz-e ideje mindenki­nek arra, hogy elhagyja a veszélyeztetett körzetet?! Az alhadnagy ekkor elszánta magát: — Mindenki vonuljon fe­dezékbe. Azonnal! Meg­próbálom hatástalanítani a bombát! Most, hogy a legrosszabb­ra is elkészült, mintha kissé megnyugodott volna. Leugrott a gödörbe. Mégegyszer meg­hallgatta valóban ketyeg-e az óraszerkezet. Azután mepróbálta kicsavarni a gyújtó szorítógyűrűjét, de az nem engedelmeskedett az akaratának. A sokéves rozsda szinte ráforrasztotta a gyűrűt a bomba acéltesté­re. Krjuk ekkor vésőt fo­gott s apró kalapácsütések­kel próbálta kimozdítani, he­lyéből a szorítógyűrűt. Vas­tagon pergett lefelé a rozs­da, s a kihalt gyárudvaron mennydörgésként vissz­hangzott minden egyes kala­pácsütés. Krjuk már-már úgy érezte, hogy nem tud megbirkózni ezzel az átko­zott szorítógyűrűvel, amikor az végre mégis megmozdult. Először csak néhány milli­métert, később már né­hány centimétert engedett, aztán hátborzongató csikor­gással egyre jobban csavaro­dott kifelé. Az alatta lévő beállító gyűrűt az alhadnagy néhány másodperc alatt ki­szerelte, s a gyűrű koppanva hullott a gödör mélyére. Végre megpillantotta ma­gát a gyújtót. Most jó erő­sen megragadja és kirántja a bomba testéből Igenám, és a különleges robbanószerke­zet? Az nyomban műkö­désbe lép, mihelyt ő meg­próbálja kiemelni a gyúj­tót, és a bomba robban. Ha viszont nem veszi ki a gyújtót, akkor minek kín­lódott mostanáig a két gyű­rűvel, miért nem vonult ő is biztos fedezékbe a töb­biekkel, s hagyja, hogy jöj­jön, aminek jönni kell? Most már végigcsinálja, lesz, ami lesz! S óvatosan megpróbálta kifelé húzni a gyújtót. Az azonban meg sem moccant. Az alhadnagy testét elön­tötte a veríték. Már ügyet sem vetett az óraszerkezet tik-takolására. Ismét vésőt és kalapácsot ragadott. Meg­kísérelte a tengelye körül elfordítani a gyújtót. Si­került. Ekkor a gyújtó hü­velyének a pereme alá fe­szítette a csavarhúzót meg a vésőt, és teljes testsúlyá­val ránehezedett a két szerszámra. Szinte biztosra vette, hogy a bomba robban­ni fog, ezért a rozsdás fém csikorgását is fülsiketítő robbanásnak vélte. A gyúj­tót mintegy öt centiméter­nyire sikerült megemelnie. A bombának elméletben már rég robbannia kellett volna. „Ügylátszik, a különleges robbanószerkezet is berozs- dásodott”, — gondolta Krjuk és folytatta a munkát. Két csipőfogóval megra­gadta a gyújtó hüvelyének peremét és lassan forgatva kifelé húzta. Még egy kicsit, no még egy kicsit... s a gyújtó máris a kezében volt. A füléhez emelte. „Tik-tak, tik-tak” — ketyegte a gyúj­tó, mintha csak egy közön­séges ébresztőóra lenne. Az alhadnagy messzire elhají­totta a gödörtől a szerkeze­tet. A gyújtó még földet semért, amikor az alhadnagy máris ostorpattintáshoz •ha­sonló csattanást hallott, és a szerkezet még a levegőben apró szilánkokra hullott. Az óraszerkezet, tehát, sza­bályszerűen működésbe lé­pett... A katasztrófa mindössze öt percen múlott... S milyen kevés idő az az öt perc! J. PLATONOV Gyakran olvashatunk az újságokban légikatasztrófák­ról, és ezek a hírek rendsze­rint így végződnek: „A bal­eset körülményeinek a felde­rítésére bizottság utazott a a repülés története során alaposan megváltoztak. Kez­detben inkább műszaki ere­helyszínre, és a műszaki vizsgálat megkezdődött.” A repülőgép-szakértők vajon hogyan tudnak következtetni a géproncsokból a balesetek okaira? menetrend szerinti járatok repülés közben rendszeres rádiókapcsolatot tartanak a gából, a törések felületéből, az ún. törésképből. Űj fejezetet nyitott a repü­lő balesetek elleni védekezés­ben az, hogy a gépbe regiszt­ráló műszereket is elhelyez­nek, melyek „házi detektív”- ként állandóan figyelik a gép minden fontos részének az állapotát. Ezeket a kis beren­dezéseket a repülőgép farok részében helyezik el, melyek repülés közben mágneses sza­A repülőbalesetek okai Ha a robbanás a levegőben következik be, a roncsok nagy területen szóródnak szét detű volt a baleset oka: hi­bás méretezésből adódó tö­rések stb. Később, a negyve­nes években, amikor a repü­lőgépek sebessége jelentősen növekedett, újabb veszélyt hoztak a különféle rezgési je­lenségek, melyek következ­ménye volt pl. a szárny vá* ratlan leszakadása. Jelenleg a balesetek nagy többsége a pilóta, illetve a repülősze­mélyzet hibájából fakad. Az időjárási hatások közül a látást akadályozó köd félel­metes hírét a modern hír­adástechnika, ha teljesen nem is szüntette meg, de jelentő­sen enyhítette. Továbbra is veszedelmes azonban a repü­lés közben fellépő jegesedés, vagy az ehhez hasonló földi deresedés. Ez a startra váró gépeken következhet be: ilyen okozta pl. azt a repülő- katasztrófát, amely 1958-ban egy München melletti repülő­téren a Manchester United teljes futballcsapatát sújtot­ta. Megkezdődik a vizsgálat A katasztrófa okainak a felderítése mindig a rendel­kezésre álló adatok gondos összegyűjtésével kezdődik. A Földdel; az irányító állomá­sok „kézről kézre” adják a gépet, a beszélgetéseket pedig magnetofonszalag rögzíti. Igen fontos a helyi környe­zet vizsgálata és a fennálló meteorológiai helyzet elemzé­se is. Adatokat szolgáltathat­nak a szerencsétlenséget túl­élő utasok, valamint a külső szemtanúk. Földi kapcsolat és szemta­núk hiányában a balesetet kiváltó ok felderítése a gép­roncsok vizsgálata alapján történik. Már a roncsok elhe­lyezkedése is elárul egyet- mást a szakértőknek. Ha pl. a géprészek, szárny- vagy fa­rokdarabok egymástól távo­labb hullanak le, feltételez­hető, hogy a törés már a le­vegőben bekövetkezett, pl. hirtelen megnövekedett ter­helés, vagy rezgési jelenség folytán. A roncsdarabok öszeillesz- tése után következik a bal­esetet előidéző ún. elsődleges szerkezeti sérülés megállapítá­sa. Ezt nehezíti, hogy a gé­pen, a földhöz csapódáskor másodlagos törések is kelet­keznek, ugyanakkor a tartá­lyokból kiáramló üzemanyag gyakran mindent lángbaborít. Mégis, következtetések von­hatók le a sérült darabokon mutatkozó nyúlások nagysá­lagra rögzítik a legfontosabb repülési üzemi jellemzőket (sebesség, magasság, gyorsu­lás, a gépszerkezetek hőfoka, a hajtóművek, kormányszerke­zet működése stb.) Baleset al­kalmával egy kis robbanótöl­tet kidobja a gépből az ellen­őrző szerkezetet, az adatokat tartalmazó szalaggal együtt. A kidobott műszer felkutatá­sát megkönnyíti kis rádió­adója, villogó lámpája, ha pe­dig a tengerbe hull, a vízen szétterülő nyomjelző festéke. A berendezés adatai segítsé­gével az esetek többségében megállapítható volt a baleset oka. A közvélemény a repülés biztonságát a gyakori nyil­vánosságra hozott esetek miatt a valóságosnál kedve­zőtlenebbül ítéli meg. Amíg a repülőbalesetek szinte kivé­tel nélkül az újságba kerül­nek, addig a világ országút­jain szinte percenként bekö­vetkező gépkocsibalesetekről a sajtó már nem is tud beszá­molni. 1967-es adatok szerint a világ légiforgalmi vonalain 674 személy veszítette életét. Ugyanebben az évben viszont a veszélytelenebbnek tartott gépkocsi több mint 100 000 áldozatot követelt! GESTOTEST A lublini gyógyszergyár dr. Kazimierz Rozmilowski sike­res kutatómunkája eredmé­nyeként megkezdte egy új gyógyszerkészítmény, az ún. Gestotest gyártását. Ez szin­te teljes biztonsággal kimu­tatja a terhességet, éspedig rövid két héttel a fogamzás után. Gestotes vizsgálattal bizo­nyos esetekben kimutatha­tók a nőknél a rákos megbe­tegedések, a méhenkívüli ter­hesség és a magzatelhalás is. Az új készítmény előnye, hogy a vizsgálat eredménye rövid két órán belül elkészül. A Gestotest sikerrel kiállta a klinikai próbát. Találkoznak-e Jetivel? Lengyel tudományos expe­díció indult Mongóliába, hogy kutatásokat végezzen az Al- táji-hegyekben. E vállalkozás három résztvevője: dr. Hen­ryk Lobanowski geológus, dr. Ryszard Czajkowski geo­fizikus és dr. Andrzej Wac- hal vegyész. A lengyel tudósok —hegy­mászók — hat hetet töltenek a Harhira egzotikus tájain, jégfedte, mintegy 4500 m ma­gas csúcsain. Azt terveziK, hogy kutató munkájukat a mongol, szovjet és NDK-beli hegymászó csoportokkal — együtt folytatják. Rincsen professzor, a híres mongol tudós úgy véli, hogy az Altáj-vidékén él az olmo- sza. a legendáshírű mongó- liai havasi ember, akit ná­lunk Jeti néven emlegetnek. Ez a harmadik olyan lengyel expedíció, amely az utóbbi néhány év alatt ellátogat Mongóliába. KÜLPOLITIKAI §§• • • GS a műszaki vizsgálat megkezdődött" Száraz lábbal a szczecini öblön át.,.

Next

/
Thumbnails
Contents