Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 26. Testvérnézőben NOTESZLÁPOK TALLINNBÓL VI. Várják a szolnoki iskolát Július 27-én, szombaton nyugtalan éjszakája volt Tallinnak. Ezen a napon az iskolák végzős diákjainak évzárója. Délután a tornatermekben, udvarokon összegyűlnek a diákok a szülőkkel együtt, búcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól, a legjobbak emléklapokat kapnak. Énekelnek, szavalnak és a pedagógusok minden tanítványuktól egy-egy szál rózsát, szekfűt kapnak. Ezután a szülők hazamennek, a diákok pedig táncmulatságot rendeznek éjfélig. Azt hiszem eddig a pontig a hagyományok megegyeznek a mieinkével, de ezután következik a nyugtalan éjszaka. Éjfél után minden iskolából kiözönlenek a diákok az utcára, egymásba karolnak és régi diákdalokat, iskolabúcsúztató strófákat énekelnek — hajnalig. Ezen az éjszakán Tallinn utcái zengenek a diáktorkok kórusától. Ezen az éjszakán a hangos ének nem számít csendháborítás- nak, a rendőrök sem szólnak érte. _______ A Lomonoszov úti 42. számú iskola diákjaival töltöttem ezt a délutánt és éjszakát, hallgatva szavalataikat, kedves búcsúzó szavaikat, éneküket. A keeskoi — középiskola — 11 osztályos, 6— 7 éves kortól érettségiig egy iskolába járnak a diákok. A 8. osztály után megritkul a létszám, a szakmunkásnak készülők kiválnak. Az idén huszonkét lány és tizenöt fiú végzett, érettségizett. Az iskola 31 osztályában összesen ezer diák tanul. A kapun belépő idegen először azt veszi észre, hogy minden ajtón az észt mellett német felirat is olvasható. Ez jelzi, hogy speciális nyelvi iskolában járunk. A diákok tizenegy éven át heti 6—8 órában tanulnak németül. De nemcsak az iskolában és az órákon. A nyári táborokban, kirándulásokon is szinte kötelező a német nyelv. A felsős diákok NDK-beli diákokkal leveleznek, s tanulmányi kirándulásra járnak hozzájuk, így érthető, hogy 16—17 évesen már kitűnően beszélnek, olvasnak, írnak németül. Az alsósok pedig várják a szolnokiak jelentkezését Ottjártunkkor beszéltem az iskola igazgatóhelyettesével és az úttörőcsapat vezetőjével, akik elmondották, hogy örömmel vennék fel a kapcsolatot a szolnoki Tallinn körzeti iskolával. A szolnokiakon tehát a sor, a tallin- niak várják a levelüket. Tallinnban igen nagy a diákkultusz.1 Sokféle formájával találkoztam a diákösszefogásnak, a nemzeti emlékek, az észt nyelv ápolásának. A tengerparti Pirita negyedben van egy hatalmas virágos park, ahova minden év június 26-án az ország összes középiskoláiból összegyűjtik a legjobb diákokat, akik egy-egy facsemetét ültetnek el itt, s megrendezik a szép észt nyelv versenyét. Kórushagyományaik közismertek, s jellemző, hogy a városi kórusok döntő többsége diákokból áll. Erdélyi György Következik: Mindennapi apróságok Észtország parlamentjének főbejárata az ősi várban. „Kapitális férfierények ... (? !) A hirdetések nyelvi formálásában már eddig is sok furcsa nyelvi képlettel találkozhattunk. Jegyzetfüzetemben azonban a címül adott hirdetésbeli jelzős szerkezet viszi el a pálmát, hogy mire gondolt a hirdetést feladó, a következő mondat tájékoztat róla bennünket: „Kapitális férfi erényekkel rendelkező özvegyember középkorú hölgy ismeretségét keresi”. Nem véletlenül használta az illető a kapitális szót jelzőként. Ez az idegen szó újabban igen divatossá vált, s akkor is szerepet kap élőszóban és írásban egyaránt, amikor a megfelelő magyar kifejezések világosabb, egyértelműbb közlést eredményeznének. A főbenjáró bűnt, az életveszéllyel járó eseteket, okokat, betegségeket megnevező capitalis latin szó felsorakoztatott alapjelentéséhez társultak a jeles, a kiemelkedő, a nagyszerű jelentés változatok is. A nyelvünkbe bekerült kapitális hangsor tehát sokféle jelentéstartalmak közvetítésére alkalmas. A szaknyelvekben is gyakran találkozunk vele. A nagybetű alakú, de kisbetű nagyságú nyomdai betű típust nevezi mega nyomdászok csoportnyelvében. A művészettörténészek az oszlop felső részének, az nzlopfönek megnevezésére használják fel. A vadászok .' ’okszerűen kapitális vadnak nevezik azt a szarvasbikát, őzbakot, amelynek sokágú, nagyon fejlett agancsa van. E jelentésyáltozsitokban való használatát nem hibáztathatjuk. Annak azonban már nem örülhetünk, hogy a napi sajtó hasábjain már ilyen jellegű közlésekben is feltűnik ez az idegen szó: „Kapitális fogás a Sajón”. (Egy szerencsés halász 19 kilós harcsát fogott), — „Kapitális tévedés volt első házassága — „Kapitális gondatlanságot tárt fel a vizsgálat a könyvelésben” — „Kapitális találmányát sem fogadták el” stb., stb. A felsorakoztatott nyelvi formákban már valóban felesleges ennek az idegen szónak a használata, mert sok jó magyar szó, kifejezés helyettesíti. Csak válogassunk bennük: nagy, nagyszerű, kiváló, remek, kitűnő, pompás, fontos, főbenjáró nagy fontosságú, fényes, jeles, feltűnő, kimagasló, csodálatos, tökéletes, stb. stb. Bizonyos beszéd helyzetekben, tréfás színezettel, baráti csipkelődésként élhetünk e rostára tett idegen szóval. Ilyen nyelvi formákra gondolunk első sorban: kapitális egy ember, azaz eszes, ügyes, de eszét, ügyességét nem éppen jó cselekedetekre használja fel. Társa Ságban dicsérőleg, vagy éppen gunyorosan minősíthetjük társaink tréfáját, vicceit, ötleteit, hecceit is a kapitális hangsorral Az a tanár azonban, aki tanítványa dolgozatára a „kapitális butaságokkal teli munka” minősítést írta, már nemcsak tapintatlan volt, hanem a meg nem engedhető gúny útjára is lépett. A gondolkozásbeli renyhe- ség, a nyelvi igénytelenség miatt néha olyan beszédhelyzetekben is jelentkezik a rostára tett kapitális hangsor, ami már csak nevetséget szül. így járt a hirdetést megfogalmazó férfi is. Ha jelzőként a kapitális szó helyett a kiváló, a nagyszerű a kitűnő, a tökéletes szavakat használta volna fel, hirdetése egyértelműbbé vált volna. így azonban minden értelmes érdeklődő nő előtt eleve nevetségessé vált közlésével maga a hirdető is. Dr. Bakos József Vezető beosztásba — kedvező feltételekkel — felvételre keresünk Általános mérnököt és közgazdászt. Jelentkezni lehet: Megyei Tanács V. B. Építési- Közlekedési és Vízügyi Osztályán Szolnok, Kossuth Lajos u. 2. szám. JÚLIUS 26. ÜZENETE A forradalmi Kubának két nagy ünnepe van. Az egyiken — január elsején — a győzelmet ünnepük. A másikon — július 26-án — Fidel Castro és maroknyi csapata rohamának kezdete. A forradalom első hadüzenete volt 1953. július 26-a az egész Latin-Amerikát leigázva tartó jenki imperializmusnak és mindazoknak a diktatúráknak, amelyeket az Egyesült Államok tart ki a délamerikai kontinensen. Július 26. Latin-Amerika népei számára példa és tanulság. Példa arra, hogy a világ legnagyobb imperialista hatalma ellen is lehet győzni a népi háború eszközeivel, ha a nép és forradalmi vezérkara összehangoltan és céltudatosan, az erőviszonyok reális felmérése alapján, jól megválasztott időpontban cselekszik. És tanulság is, mert bizonyíték arra, hogy a forradalom csak ott győzhet, ahol a belső feltételek megértek erre, ahová a Castróhoz hasonló forradalmárok nem magányosan érkeznek, hanem várva-várja őket az egész nép.1 Példa és tanulság július 26., de nem séma és általános érvényű modell, amelyet csak le kell valahol másolni és máris megnyílik a kubaihoz hasonló fejlődés lehetősége és útja. A kubai forradalom kezedtének évfordulóján nem lehet nem szólni arról, hogy július 26-a csupán csak epizód maradt volna Kuba és egész Latin-Amerika történetében, ha e mozgalom vezetői megelégszenek annyival, amennyit induláskor tűztek ki célul. Ha Batista elkergetése után Kuba megmarad a nemzeti burzsoá rezsim szűk keretei között, a szigetország ma már réges rég ismét az USA félgyarmata volna. De Fidel Castro és társai vég- hezvitték azt a valóban páratlan forradalmi tettet, hogy győzi» "'kként minősítették elégtelennek győzelmüket és új célul immár a szocialista társadalom felépítését tűzték ki. Egy évtizede immár, hogy Kuba a szocialista forradalom megvalósításán dolgozik. Példája, vonzása a nyugati féltekén állandóan növekszik és nem marad nyomtalanul azokban az országokban sem, ahol napjainkban az első erőfeszítéseket teszik a jenki imperializmus igájának lerázására. Július 26-án a világ minden forradalmi és haladó mozgalma a szolidaritás érzésével fordul Kuba felé. A szocialista országok pedig — s köztük a mi hazánk — az együvétartozás tényének megerősítésével és továbbra is őszinte segítőkészséggel, annak az internacionalizmusnak a szellemében, amelynek hatósugara Hanoitól Havannáig terjed. (KS) f „Óceán” had Július 26-án ünnepük a Szovjetunió tengerészei a hagyományos flotta napját. Óceán hadgyakorlat. így nevezték a szovjet hadiflotta nagyszabású hadgyakorlatait, amelyek 1970-ben zajlottak le az Atlanti- és a Csendesóceán, valamint a Barents-, az Északi- és a Földközitenger térségeiben. A hadgyakorlatokon részt vett a szovjet hadiflotta valamennyi hadihajója és tengeralattjárója, haditengerészeti repülője és tengerész- gyalogos egysége. A hadgyakorlatok térségébe kifutott az Októberi Forradalom, a Szuvorov, a Mihail Kutuzov és a Murmanszk cirkáló, az Admiral Fokin rakétahordozó cirkáló, a Moszkva tengeralattjáró elhárító cirkáló, a Gremjascsij rakétahordozó, a Moszkovszkij Komszomo- lec romboló, továbbá számos afommeghajtású és hagyományos tengeralattjáró és sok különböző típusú és osztályú hadihajó. A hadgyakorlat célja az volt, hogy gyakorlatilag kipróbálják a hadihajók, a repülőgépek és a tengerész- gyalogosok együttműködését. Nemcsak a szovjet, de a nemzetközi haditengerészet történetében is először történt, hogy a különböző óceánokon és tengereken, egymástól gyakran több ezer kilométer távolságra tartózkodó erők, egységes elképzelés, elgondolás szerint működtek. A gyakorlatokon az „ellenfél” elleni küzdelemben a fegyverzetek valamennyi eszközét alkalmazták. A mai korszerű hadihajók és tengeralattjárók harci lehetőségeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amit nemrég még a technika legtökéletesebb fokának tartottak. A közelmúltban például egy tengeralattjáró csak viszonylag korlátozott sugarú körben tudta felkutatni és megtorpedózni az ellenséges hadihajót, vagy kisebb de- szántcsoportot partra tenni az ellenség hátában. A mai atommeghajtású tengeralattjáró lényegében korlátlan ideig tartózkodhat a nyílt vízen, bármilyen távolságot meg tud tenni, anélkül, hogy a felszínre kellene feljönnie, és végül, bármilyen célpontra megsemmisítő atomcsapást tud mérni. A szovjet hadiflottára mindig is jellemző volt, hogy a legkorszerűbb harci, navigációs és egyéb technikát használta, alkalmazta. A hajókon ma már elektronikus számítógépek és műszerek tevékenykednek az emberi agy helyett. A gyakorlatok során felgyűlt adatokat e technika segítségével nyomban feldolgozták és a parancsnoki figyelőállásba továbbították, úgyhogy ott az események minden részletéről tájékozódtak. A hadgyakorlatok feltételei rendkívül bonyolultak voltak. A tengerészeknek sok nehézséggel kellett megküzdeniük. A feltételek emellett szinte percenként változtak és megközelítették a valódi harci állapotot. Minden hajó és repülőgép, tekintet nélkül a mostoha időjárásra, pontosan manőverezett, időben partra tették a de- szántalakulatokat, az utánpótlást. A harci gépek üzemanyagfelvétele menetközben a tengeren, vagy a levegőben történt. A flotta- a repülőrajok és a gyalogos egységek legénysége kitűnően állta a sarat, jól kezelte a rábízott felszereléseket és bebizonyította, hogy fizikailag edzett, politikailag érett. A feladatokat, amelyeket a parancsnokság a résztvevők elé tűzött — sok kísérleti jellegű is volt köztük — maradéktalanul végrehajtották. Szauna-diplomás magyarok A magyar—finn barátsági hét finnországi eseményeiről a népes magyar delegáció jónéhány résztvevője — közöttük Kállai Gyula, a Hazafias Népfront és az Ország- gyűlés elnöke, aki a politikai küldöttséget vezette — diplomával tért haza: szaunadiplomával. Ilyen oklevelet a különösen kedves látogatónak adnak a finnek, vendégszeretetük és tiszteletük írásos jeleként. Soknyelvű okmány a szauna-diploma: a hiteles irományok rendje és módja szerint aláírásokkal, pecséttel ellátva igazolja, hogy tulajdonosa „légfürdőzés közben önmagát meg- vesszőzte, ezáltal testben és lélekben újjászületett, új ember lett”. A külföldiek szemében különlegességnek számító szauna finn földön a nemzeti életmód első számú tartozéka. Azt mondják, nem is volt igazán Finnországban az, aki ott nem szaunázott. Jellemző adat: a lakosok száma 4,5 millió — a szaunáké 1 millió, éppen annyi, amennyi telefonkészüléket használnak a finnek. A szaunázás lényege: forró gőz és hideg víz gyors váltogatásával fokozzák a vérkeringést és ezáltal felfrissítik a testet. Többnyire fából készítik a szauna épületét, s ez leginkább gőzfürdő-kabinhoz hasonlít. A fürdőhelyiség „szíve” a tűzhely. Nyírfából rakott máglyán gránitköveket izzítanak. A felforrósodott szikladarabok, száraz párát idézve elő, a hőmérsékletet 80—100 fokra emelik (összehasonlításul gondoljunk csak Karinthy Ferencnek péntek esti tv bemutatóként látott „Gőz”-ére, amelynek két figurája, Körmendi János és Márkus László már a 60 fokos hőkamrában is úgyszólván „olvadásnak indult”). A finnek forró hőlég-fürdőjét emeletesen rakott heverőkön élvezik a szaunázók. Néhány percnyi száraz izzasztás után vizet öntenek az izzó kőrakásra. A gomolygó gőz vérkeringést serkentő hatáSát azzal is fokozzák a fürdőzők, hogy lombos nyírfanyalábokkal vir- gácsolják magúkat, amíg bőrük egészen piros nem lesz. Ezután kiszaladnak a kabinból és megmerítik magukat a közeli hideg, sokszor jeges tóban, folyóban, s ezt a műveletet többször megismétlik. Ásó helyett robbanóanyag Űj módszert dolgozott ki a peremartoni ipari robbanóanyaggyár szakember-gárdája a mezőgazdasági csatorna- rendszerek, vízvezető árkok kiképzésére. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium megbízásából az építéstudományi egyesület támogatásával a rendkívül lassú, nehéz munkát sikerült meggyorsítani és költségeit 80 százalékkal csökkenteni. Az új eljárás lényege: robbanóanyagot töltenek a kívánt hosszúságú műanyagkábelbe. A föld alatt elhelyezett robbanó vezeték pillanatok alatt 1,3 méter mély és 2 méter széles árkot „húz” oly módon, hogy a földet 10 méteres körzetben egyenletesen elteríti. Az első kísérletek Peremartonban és a Csepel szigeten igen eredményesnek bizonyultak. A módszer nagyüzemesítését a szakemberek a postai munkálatoknál használatos kábelfektető gépekkel kívánják megoldani, amelyek a robbanóanyag töltetet gyorsan és biztonságosan sülyesztik a föld alá. Az új peremartoni eljárásnak elsősorban a lápos vizenyős területeken jósolnak nagy jövőt.
