Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-03 / 154. szám

SZOLNOK SIEGTE! NÉPLAP s 1970. július 3. MAR JAV AB AN FOLYIK A CSOMOS-EBIR KOMBÁJNO- LASA, A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI ARANYKALÁSZ TSZ- NÉL. SZÁZ HOLDON 5 NAP ALATT VÉGEZTÉK EL AZ ÉRTÉKES NÖVÉNY BETAKARÍTÁSÁT Virágzik a mák A kombájn vastag sugarakban ontja a kipréselt magot Füleki József elégedetten „morzsolja” az értékes magot Északi lumen a Tissa Táncegyüttessel léptek fel az Európa-szert« ismert Énekmezőn a szolno­kiak. A rendezők csak ízelí­tőt kértek a programból, mi­vel önálló magyar estre is — ugyancsak az Énekmezőn — sor került. A • siker önbizalmat adott a csoportnak és a koreográ­fusnak egyaránt. Várhelyi Lajos: Észt táncok kompo­zíciójánál szívből drukkol­tunk; mennyire érzi magáé­nak a közönség. A fergete­ges tetszésnyilvánítás meg- nyugatott bennünket: a Ti­sza Táncegyüttes az önállá magyar esten is megtalálta az utat a közönség szívéhez. Büszke lehet Szolnok, hogY ilyen együttessel rendelkezik. Másnap felszedtük a sá­torfánkat. A derűs arcokró? az olvasható le: mindenütt jó, de legjobb otthon. — VÉGE — SIMON BÉLA Otthon, Tallinnban Ha lehet fokozni azt a szí­ves, baráti vendéglátást, amiben Finnországban ré­szünk volt, akkor a tallinni műszaki főiskola — csopor­tunk vendéglátója — fokoz­ta. Két évvel ezelőtt Kisi- nyovban ismerkedtek össze a főiskola táncosai a szolnoki fiatalokkal, ennek eredménye a Tisza Táncegyüttes mos­tani meghívása. őszintén szólva drukkol­tunk egy kicsit. Az eredeti programtól eltérően nem vo­nattal, hanem a tengeren át­vágva, hajón utaztunk, — így egy nappal hamarabb ér­keztünk Tallirmba. Negyven ember elszállásolása, étkez­tetése gondot okoz, — külö­nösen akkor, ha váratlanul toppannak be, csupán egy hirtelen jött távirat jelzi ér­kezésünket. A főiskola dicséretére mondva, mégis „flottul” ment minden. Autóbuszok vártak a hajóállomáson, az egyetem diákszállójában megvolt a szállás. Külön öröm szá­munkra, hogy a Szolnok ét­teremben nemcsak szűkebb pátriánk színes képeiben gyönyörködhettünk, hanem végre a pirosra sült hasáb- burgonyában ismét érezhet­tük a hazai ízeket. Az otthoni környezet per­sze nemcsak a koszton érző­dött. Hogy mégis ezzel kezd­tem, tudják be annak, ked­ves olvasóim; a magyar em­ber hajlamos arra, hogy a hasán át szemlélje a világot. A tallinni emberekkel való mindennapji találkozásokban Szolnok bármelyik éttermé­vel. Ezzel is kifejezésre jut­tatták, mennyire megbecsülik a Tisza Táncegyüttest, a testvérváros fiait. Persze a táncosokat, az ezernyi látnivalót kínáló Tallinn és a szíves vendég­látás mellett legjobban még­is az érdekelte, hogyan fo­gadja produkciójukat a leg­szigorúbb kritikus: a közön­ség. Először a János napi ünnepségen helyi csoportok­kal és egy komi együttessel kimondatlanul is érződött, hogy a rokoni kapcsolatok mellett azonos társadalmi célok is összefűznek bennün­ket. A Tisza Táncegyüttes körül állandóan zajló diák­sereg, a „hivatalos” találko­zók meghitt légköre mind, mind ezt fejezte ki. Ebédet, vacsorát az észt főváros legszebb, legelőke­lőbb vendéglőiben adtak a csoport tiszteletére, — pedig a főiskola menzájának ét­terme is felveszi a versenyt CIPŐ ÉS TÉGLA A NEB vizsgálat megállapításai a lábbeli és építőanyagok ár- minőség összefüggéseiről Lábbeli és építőanyag. Ho- gyan kerül egymás mellé ez a két. egymástól nagyon is messze eső termék? Egysze­rűen. Ha valaki konfekció cipőt hord és családi házat épít tudja, hogy bizonyos vo­natkozásban rokonvonást mutat e két cikk. Ez a ro­konvonás pedig a minőség. Jobban mondva a gyenge minőség. Miért? Azért, mert mun­kaerőhiánnyal küzd a cipő­gyár, nagymérvű a munkás- vándorlás. Rossz az anyagel­látás, ennek következtében olyan bőr és textil anyago­kat kénytelen a gyár felhasz­nálni, amelyeket megfelelő törzskészlet esetén nem ven­nének át. Nem megfelelő a gépi ellátottság, az egyedi­leg tervezett cipőket a tö­meggyártás során ezért nem tudják jól megmunkálni. A termelés irányításában dolgozó középvezetők — mű­vezetők — szaktudása, veze­tési készsége sem kifogásta­lan. Alacsony a szakmunká­sok aránya is. A tüzödékben a szükséges 45—50 helyett mindössze 11—15 százalék a szakmunkások aránya. Ezen­kívül a gyártásközi ellenőr­zés sem olyan színvonalú, hogy hatékonyan segítené a minőség javítását. A vizsgálati jegyzőkönyv­ből kiderül az is, hogy gyak­ran nem azokat az anyago­kat rakják a cipőkbe, mint amelyek a Tisza Cipőgyár árkalkulációjában szerepel­nek. Bár a vállalat jogtalan nyereséghez ez által nem ju­tott. mert az összrevizió ál­tal feltárt többletbevételt visszafizették-, a fogyasztó mégis károsodott, mert ol­csóbb anvagból készült ci­pőt kapott, mint amit ára kifejezett. A Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat ki­lenc gyáregységében folyta­Először talán vegyük a ci­pőt, melynek minőségét a martfűi Tisza Cipőgyárban vizsgálta a megyei NEB. Saj­nos. a jegyzőkönyv megálla­pításai még mindig a hiá" nyasságokról szólnak, mert a javulás érdekében tett erő­feszítések ellenére sem mu­tatkozik előrehaladás. A cipőgyártáshoz szüksé­ges alapanyagok — bőr, tex. til, stb. — minősége sem ki­fogástalan, s ez is közreját­szik abban, hogy a műszaki hibás cipők aránya az anyag­hibásokkal szemben maga­sabb. A NEB jelentésben szerepel az is, hogy a vevők­től tavaly sokkal több pár cipő érkezett vissza, mint az előtte való évben. 1968-ban 81 ezer, 1969-ben 125 ezer párnál merült fel reklamá­ció. A külkereskedelem 1968- ban a 135 ezerrel szemben 158 ezer pár lábbelit nem fogadott el. A legnagyobb mértékű emelkedés a kiske­reskedelmi hálózatban jelent­kezik, ahol a reklamációkkal kapcsolatos költségek a vál­lalatnak 1968-ban 2,9. tavaly viszont 9,3, millió forintot jelentettek. tott ellenőrzés is hasonló je­lenségekről ad számot. Mind­járt más a súlyuk azonban a megállapításoknak, ha tud. juk azt, hogy a vállalat ösz- szesen 16 gyáregységének többsége sok évtizedes, elö­regedett, majd többször fel­újított gépsorokkal, műszerek nélkül, régi technológiával és mindezekből származó ne. hézségekkel birkózva tudja csak feladatát teljesíteni. A gyártmányok gyenge mi­nőségének magyarázata a ci­pőgyártásnál felsoroltakon túl a téglánál és a cserépnél még kibővül azzal, hogy a műszerek, hőmérők hiánya miatt az égetés milyensége csupán a dolgozó érzékszer­veinek Ítéletére szorítkozik. A munkaerő hiánya miatt még a meglévő gyártó kapa. citás sincs kihasználva. Mindjárt magyarázatul is szolgál erre az alábbi adat: például Karcagon 1968-ban egy munkás havi átlagkere­sete 1730, tavaly pedig 1807 forint volt. Nem véletlen, hogy a nehéz és egészségre ártalmas fizikai munkát végzők száma egyre csökken, A jó munkának köszönhetően A vállalati átlagnál a me­zőtúri téglagyár minőségi mutatói dicséretre méltóan eltérnek. Jó munkájuknak köszönhetik, hogy olyan meg­rendelőik is vannak, mint a Műemlékeket Felújító Válla­lat és a Fővárosi METRO. A vizsgálat fényt derített viszont arra, hogy a Kun­szentmártoniján gyártott cse­rép minőségével súlyos prob, lémák vannak. A valóságnak nem megfe­lelő osztályozást eredménye­zi, hogy az amúgy is lét­számhiánnyal küzdő gyárak, ban e feladatot a kihordó munkásoknak kell végezniük. A téglagyári termékek maximált árformába tartoz­nak, a vállalat a megállapí­tott áraktól nem tér el, ugyanakkor fennáll, hogv a nem megfelelő osztályozás révén jogtalan árbevételhez jut. 1970. március 31-től ér­vényes rendelet szól arról, hogy a vásárlónak 20 forint rakodási engedménvt kell ad­ni. ha az áru felrakását a telepen nem tudják biztosí­tani. A vásárlók nagyon sok olvan utalványt váltottak be március 31-e után. melyet a TÜZÉP január 1 március 31 között adott ki. s ezeknél a rakodási engedményt nem alkalmazták. Helyes lenne, ha a Szolnok megvei Tégla- és Cserépipari Vállalat és a TÜZÉP közös megállaoodása után a vevőknek visszaté­rítenék a jogtalan bevételt. Növényvédelmi bemutató Túrkevén Csütörtökön Túrkevén, a Táncsics Termelőszövetkezet­ben nagysikerű növényvédel­mi tanácskozást rendezett és bemutatót tartott a Nagy­kunsági Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetsége a megyei növényvédő állomás­sal. A nagykunsági közös gazdaságokból és a megyé­ből mintegy százharminc ag­rárszakember jelent meg, s figyelte nagy érdeklődéssel a most először nyilvánosság elé lépő Galambos—dr. É. Kiss féle dobkerekes traktor működését. Galambos Béla mérnök, a nagykunsági tsz-szövetség munkatársa és szerzőtársa ötletes újítással megvalósí­totta, hogy a rizsföldeken egy dobkerék beiktatásával köny- nyedén közlekednek és dol­goznak az MTZ-traktorok. Mivel megyénk — s főleg a Nagykunság — termeszti az ország rizshozamának több mint felét, s a szövetkezetek­ben sok MTZ gép dolgozik, a megjelent szakemberek szerint a bemutatott szerke­zetnek nagy jövője lesz. A program további részében a megyei növényvédő állomás által kifejlesztett SPC—6-os vetőgépre szerelhető vegy- szerező berendezés aratott nagy sikert, s a debreceni mezőgazdasági gépgyár Gramospray terméke. Szovjet bányagép import A tavalyi tapasztalatok alapján az idén a szénbá­nyászatnak jóval több szén kitermelésére kell felkészül­nie, mint ahogy eredetileg tervezték, s ezt a célt lét­számemelés nélkül, a terme­lékenység fokozásával kell elérni. Ezt a célt szolgálja az idei szovjet bányagépimport is. Ebben az évben 5 szovjet fejtési komplex kezdi meg működését a magyar szénbá­nyákban. Ezenkívül három jövesztő- gép is érkezik a Szovjet­unióból ebben az évben. Munkaerőhiány Jogtalan nyereség Vágják a csomos-ebirt

Next

/
Thumbnails
Contents