Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

1970. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kémények Apró Antal Moszkvába utazott Hétfőn reggel a Ferihegyi repülőtérről elutazott Moszk­vába, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 48. ülésére Apró Antal, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Búcsúztatásánál jelen volt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Gyenes András, külügyminiszter­helyettes, valamint F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Építésügyi küldöttség Lengyel­országban Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter ve­zetésével magyar építőipari küldöttség érkezett Varsóba, Andrzej Giersz lengyel épí­tés- és építőanyagipari mi­niszter meghívására. Három napig bemutató Kimegy a divatból a mosószappan — Százhúsz­ezer autószifon a megyében A magyar felsőoktatás helye a világban ! A felsőoktatás fejlődésének néhány alapvető kérdéséről tájékoztatták a Művelődés- ügyi Minisztériumban az (MTI munkatársát. Elmond­ták, hogy az utóbbi években rendkívül gyorsan fejlődött az egyetemi, főiskolai tanu­lók, illetve hallgatók száma. Míg 1937—38-ban 16 felső- oktatási intézményben 36 ka­ron 11 700 hallgató tanult, húsz évvel később; 1958—59- ben már 30 volt a felsőfokú tanintézetek, 49 a karok és 34 000 a hallgatók száma; ezen belül a nappali tagozatokon 23 és félezren tanultak — ma pedig 87 felsőoktatási intéz­mény működik, 110 karral, 80 000 hallgatóval — köztük 53 000 nappali tagozatos ta­nulóval. Jelenleg a műszaki képzés aránya az egészen be­lül negyven százalék, az ag­rár-, a közgazdász és orvos­képzés tíz-tíz százalék, a pe­dagógusképzés pedig mintegy 25 százalék. Megnövekedett a külföldön tanuló ösztöndíjasaink száma is: 1958—59-ben még csak 263 egyetemistánk tanulha­tott határainkon kívül, ez a szám a befejeződött tanévben már 1512 volt. A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat bemutatót rendez kiskereske­delmi partnereinek. Hétfőn az állami kiskeres­kedelmi vállalat, a vendéglá­tóipar és az utasellátó egy­ségek szakembereit tájékoz - tatták Szolnokon. Bemutatták nekik a legújabb máj- és húspástétom készítményeket, amelyeket főleg kirándulá­sokra, utazásokra ajánlhat­nak a vevőknek. Édességek­ből, nápolyiból is több újdon­ságot ismerhettek meg a szakemberek, amelyeknek előnyük, hogy ízletességük mellett jelentősen olcsóbbak az importból forgalomban le­vő áruknál. A vegyicikkek közül — amiből szintén többet bemu­tattak .— mindenekelőtt a legújabb mosószereket említ­hetjük. Ezek közül is a Bio- Mixet, amely kézkímélő ha­tásával nagy sikerre számít­hat és érthető, hogy a Bio­ponnal és a Tomi mosószer­családdal együtt több mint tízféle régi gyártmányt kiszo­rít a mai háziasszonyok konyhájából. Többek között például a mosószappant, ami­ből az évekkel ezelőttinek már csak minimális aránya fogy. Egyre több a korszerű autó­ápolási s?er is az üzletek­ben, amiket itt is bemutat­tak. Aminek a nők különösen örülhetnek, rengeteg szép műhajat és műkontyot is be­mutattak. Ezek az elhangzott tájékoztatások szerint olcsób­bak a forgalomban levőknél. Az elhangzott tájékoztatás szerint megyénkben mintegy 120 ezer autószifon van a háztartásokban. Ezekhez egy­re folyamatosabb lesz a pat­ronellátás. Az árukat szerdán és csütörtökön még újból be­mutatják a szövetkezeti ke­reskedelem képviselőinek, majd pedig az iparcikk üzle­tek szakemberei tekinthetik meg azokat. Kisüzem a Kisgyepen Szolnok szélén,'>■ a vasúti töltésen túl fiatal, alig egy éves üzemre bukkantam. A Röntgen és Kórháztechnikai Vállalat országszerte tizen­három üzemegységet tart fenn. A szolnoki, legfiatalabb egység összes személyzete mindössze huszonnyolc em­ber. Az ott dolgozók többsége vasas szakmunkás, de akad­nak segédmunkások is. Az ősszel öt tanulót vesznek fel. A kislétszámú kollektíva munkahelyi örömeiről, gond­jairól beszélgettem Szegedi Kázmér technikussal, az üzemegység vezetőjével. — Központunk célja „élet- rehívásunkkal” az volt, hogy a környék kórházai, egész­ségügyi intézményei köny- nyebben, gyorsabban javíttat­hassák hibás felszereléseiket. Hozzánk tartozik Szolnok, Űjszász — alkalmanként a törökszentmiklósiak és a me­zőtúriak is ide jönnek. Nem­csak javítunk — készítünk új eszközöket is: alkatrészeket röntgengépekhez. Ez azért fontos, mert így kapacitásunk egy percig sem hever „par­lagon”. — Mi jelenti a legnagyobb gondot az új üzem vezetőjé­nek? — A termeléssel kapcsolat­ban nincs probléma. A köz­ponttól elegendő alkatrészt, nyersanyagot kapunk, mun­káskézben sincs hiány. Jó lenne viszont, ha minél előbb ezt a városrészt is közműve- sítenék. Nemcsak a vízháló­zat hiányzik. Abból is érez­zük, hogy ez a „város pere­me”, mert erre rosszak az utak, rossz a közlekedés. Sze­rencsére már épül a Keskeny János utca... Végigjártuk az épületet, amelyben zuhanyozó, öltöző, ebédlő is van. Barátságos, aprócska itt minden. És ott­honos. Az ebédet maguk hordják, a külső raktárát szintén saját erőből építették. Félő volt ugyanis, hogy az értékes lemezeket megkóstol­ja a rozsda a szabad ég alatt. Reisinger Imre szakszerve­zeti bizalmitól megtudtam, hogy az átlagos életkor igen alacsony. Igaz, ahhoz keve­sen vannak, hogy a KISZ alapszervezetet megalakítsák, de a fiatalokról, a kollektívát összekovácsoló közös prog­ramról így sem feledkeztek meg. „Hamarosan futball- felszerelést kapunk a köz­ponttól, s akkor lehet üzemi bajnokságot rendezni” — mondta. Szpiro Miklóst az eszterga­pad mellől hívom egy csen­desebb sarokba. Arról fagga­tom, elégedett-e az új mun­kahelyével. A válasz igen tö­mör és kedvező: — Itt sokat kell dolgozni, de jobban keresek, mint az előző helyemen. Tizenkét fo­rint az órabérem. A legmaga­sabb, ami itt kapható. A leg­alacsonyabb besorolás: 7,50 forint. Szegedi Kázmért újabb vendég keresi: Perényi Lász­ló, a szolnoki tüdőkórházból hozott javításra orvosi mű­szereket. örül, hogy újság­íróval találkozik és elmond­hatja véleményét. — Hát kérem, azt ki sem lehet mondani, milyen jó, hogy nem kell már a főváros­ba járnom. Ott hat-hét hetet is várni kellett egy-egy mű­szer javítására. Itt pedig? három-négy nap alatt elké­szülnek. Gyorsak és precízek! Az üzemvezető gyorsan a tárgyra tér ügyfelével; majd. mikor kikísér, megkér arra, ne dicsérjem a munkájukat, hiszen még olyan fiatalok, alig produkáltak valamit... F egy véreink biztonságosan vigyázzák a világ békéjét Ünnepi nagygyűlés Szolnokon — Befejeződött az ifjúsági katonai tábor — Elutaztak a nemzetek küldöttei Felejthetetlen nyolc nap záróaktusára került sor va­sárnap. Befejeződött az első Barátság Nemzetközi Kato­naifjúsági Tábor. Szolnokra érkezett ebből az alkalomból dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Kovács Pál vezér­őrnagy, miniszterhelyettes, a politikai főcsoport főnöke, s a táborba látogatott Szolnok számos közéleti személyisé­ge. A nemzetek és a tábor zászlajának levonásával tu­lajdonképpen végétért az él­ményekben gazdag találkozó. Este mintegy búcsútalálko­zóra jöttek még össze a Ság- vári Endre megyei művelő­dési központ színháztermé­ben, hogy részt vegyenek a tiszteletükre rendezett nagy­gyűlésen. A zsúfolásig megtelt te­remben ütemes tapssal kö­Beszéde bevezetőjében an­nak a reményének adott ki­fejezést, hogy a szocialista országok ifjú katonái jól érezték magukat hazánkban, Szolnokon, s tapasztalták dolgozó népünk testvéri sze- retetét, hogy olyan emlékek­kel hagyják el Szolnokot, amelyeket szívesen őriznek meg, amelyekből a testvéri barátság újabb erősítő szálai szövődnek. Csáki elvtárs a továbbiak­ban szólt népünk negyed- százados fejlődéséről. Azok­ról az eredményekről, ame­lyeket vendégeink Magyar- országon való tartózkodásuk, országjáró kőrútjuk során lépten nyomon tapasztalhat­tak. Huszonöt évvel ezelőtt még a hűbéri társadalmi rend maradványai sorvasz­tották a magyar nemzetet, a nacionalizmus mérgezte a szomszédos népek barátsá­gát. — Mindennek a negyed­századdal ezelőtti felszaba­dulás, a szovjet harcosok küdelme, felszabadító külde­tése, a továbbiakban pedig marxista—leninista pártunk politikája és annak gyakor­latban való valóraváltása ve­tett véget — folytatta a szó­nok. — Pártunk adott prog­ramot az újjáépítéshez, a gazdasági, társadalmi, poli­tikai élet újjászervezéséhez. Ezért mondjuk mi meggyő­ződéssel és büszkén, hogy dolgozó népünk negyedszá­zados történetének alakulá­sában döntő része van pár­tunk marxista—leninista po­litikájának, a magyar mun­kásosztály hősi helytállásá­nak és a szocialista haza sze- reteténelc. A nagygyűlés szónoka be­széde további részében szólt a negyedszázad alatt átala­kult faluról, a szocialista úton fejlődő mezőgazdaság­ról, a termelőszövetkezeti parasztság eredményeiről, s ezen belül is Szolnok megye gazdaságainak sikereiről. — Szépek ezek az eredmények, de elismerésük nem jelenti a megelégedettséget. Csáki István beszélt a szo­cialista Magyarország kultu­rális téren elért sikereiről, az indulásról és a ma ered­ményeiről. Kiemelte, hogy a kulturális téren megtett úton, hasonlóan a gazdaságihoz, pártunk helyes programja volt az iránytű és azt kö­vetve. a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozó nép megteremtette, kinevelte a maga alkotó értelmiségét. — Kutatóink, tudósaink nemzetközileg elismert szin­ten dolgoznak, alkotnak a magyar haza, a szocialista közösség javára — mondotta a megyei pártbizottság első titkára, majd így folytatta: — Így van ez a mezőgazda­ságban is. Ma a szövetkeze­tekben több mint tizenkét­ezer felsőfokú végzettségű agrárszakember van és szá­szöntötték a szépen feldíszí­tett színpadon helyet foglaló elnökséget, Kovács Pál ve­zérőrnagyot, dr. Horváth Ist­vánt, a KISZ KB első tit­kárát, Csáki Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, a megyei párt- bizottság első titkárát, a nemzetek delegációinak ve­zetőit, az ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó szovjet hadsereg képviselőit, a me­gye és a város párt-, taná­csi és társadalmi szerveze­teinek vezetőit. A hét nemzet ifjúkommu­nista katonáit, a város ven­dégeit, vezetőit és lakóit Horváth István ezredes üd­vözölte. Méltatta a tábor je­lentőségét, köszönetét mon­dott a szívélyes vendéglátá­sért, majd a nagygyűlés szó­noka, Csáki István emelke­dett szólásra. műk egyre növekszik. Tudá­suk, helytállásuk egybe­vegyül a parasztok küzdel­mével, harcával és kifeje­zésre jut mindabban, ami most nyáron országszerte a határban található. A résztvevők látható ér­deklődéssel hallgatták a Szolnok megyéről szóló tá­jékoztatást, a felszabadulás előtti ipari és mezőgazdasá­gi termelés, a megyében élő emberek körülményeinek összehasonlítását a mával, amelyet a város vendégei­nek itt tartózkodásuk során volt alkalmuk látni. Tetszett a hallgatóságnak, hogy Csáki elvtárs minderről nem úgy beszélt, mintha elégedettek lennénk. Tényként említette, hogy évről évre folyamatos a javulás, jobbak a körül­mények, de tény az is, hogy sok még a pótolni való. Nincs elegendő lakás, hiány van a jó ivóvízben, nem ki-, elégítő a csatornahálózat, a kommunális ellátottság. — De mindebben van terv és ezt a tervet a magyar dol­gozó nép ismeri, vallja an­nak helyességét, az érte fo­lyó küzdelemben szívesen, örömmel vesz részt. Pártunk Központi Bizottsága néhány napja tárgyalta az 1971—75- re szóló negyedik ötéves terv alapszámait. Azt akarjuk, hogy öt év alatt legalább egyharmaddal növekedjen az ipari termelés és ennek leg­alább 80 százaléka műszaki fejlesztésből, a termelékeny­ségből következzen be. Űjabb 16—17 százalékkal akarjuk növelni a mezőgazdasági ter­melést. Négyszázezer új la­kást kívánunk megépíteni és ezzel elérjük, hogy a felsza­badulástól 1975-ig a lakos­ságnak több mint fele új la­kásba költözik. Mindezt dol­gozó népünk megértéssel fo­gadja, magáénak .vallja, mert tudja, hogy a fejlődés üteme ebben az országban soha ilyen nem volt, mint mióta a szocializmus megvalósítá­sának útjára léptünk. A megyei pártbizottság el­ső titkára ezután szólt arról, hogy hazánkban az inter­nacionalista nézet megalapo­zódott a közgondolkodásban. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a hét nem­zet katonafiataljai országjáró útjuk, nyolcnapos szolnoki táborozásuk alkalmával, a közös találkozások, az elv­társi véleménycsere közben ezt érezték is. A magyar munkás, szövetkezeti pa­raszt, értelmiség jól tudja, hogy- nincs és nem is lehet olyan célja, érdeke, aminek megvalósítása ütközne más szocializmust építő országok népeinek érdekével. — Mi arra neveljük a fel­növekvő ifjú nemzedéket, — hogy tisztelje múltját, nem­zeti történetét, tisztelje és szeresse haladó hagyománya­it, tisztelje és szeresse alko­tó jelenét, jövőjét, tisztelje és szeresse a hasonló célo­kért vele együtt közdöket. Kérem, ha hazatérnek vi­gyék hírül ezt Szófiába a bolgár hegyek közé, Prágá­ba, a cseh és szlovák nép fiai közé, a Német Demokra­tikus Köztársaságba, a Visz­tula vidékére éppúgy, mint a román síkságra, a végtelen szovjet föld városaiba, falvai­ba. Vigyék hírül, hogy a Du­na—Tisza táján mit láttak. A továbbiakban Csáki elv­társ örömét fejezte ki ami­ért Szolnokon találkoztak először a Varsói Szerződés tagállamainak fiatal kommu­nista katonái. Kérte a részt­vevőket, ha éltük során erre járnak, ne kerüljék el e he­lyet. Beszélt a Varsói Szer­ződés jelentőségéről, a Kö­zel-Kelet és az indokínai há­ború veszélyéről, majd így fejezte be beszédét: — Az egy hét eltelt. Köze­leg a búcsú. Legjobb tudo­másunk szerint kedves és vi­dám órák, találkozások zaj­lottak le a táboron belül, az üzemekben, a termelőszövet­kezetekben. A magyar részt­vevők örökre megőrzik e ta­lálkozások emlékét. Kérem Önöket, hogy vigyék maguk­kal ezen emberi találkozá­sok emlékét, s ápolják népe­ink barátságát. — Búcsúzunk önöktől. Kí­sérje útjukat a továbbiakban katonaszerencse, éljenek sok-sok boldog napot béké­ben, erőben és egészségben. Munkálkodjunk közösen — azon, hogy a mi népeink nagy vállalkozása katonai szövetsége erős és megbont­hatatlan legyen, hogy fegy­vereink örökre biztonságosan vigyázzák Európa és a világ békéjét. A nagygyűlés az Internaci- onálé hangjaival ért véget, majd a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesé­nek műsorával befejeződött a Barátság Nemzetközi Ka­tonaifjúsági Tábor. A vendé­gek hétfőn elutaztak Szol­nokról. — mj — ☆ A nagygyűlés után a Ma­gyar Néphadsereg Művész- együttese adott műsort. Már a nyitószám — Görög — Sás- di — Seregi: Kalotaszegi tán­cok — után érezhetővé vált, hogy forrósikerű előadás ígérkezik. A tizennégy pár, festői szépségű népviseletben, kirobbanó temperamentum­mal, mívesen adta elő a te­matikus tánckomnozíciót a szimfonikus zenekar kísére­tében. Kodály Toborzó-ja követ­kezett a férfikar és a szimfo­nikus zenekar előadásában. A szólót Fadgyas Imre éne­kelte. Nagyszerűen kidolgo­zott műsorszám volt, a kö­zönség ráadást kért, Gounod Faust-jának katonakórusát kanta, hasonló ragyogó elő­adásban. A baráti népek dalainak — a katonai táborban részt­vevő országok népdalai — előadásával ICotlári Olga és a kórus, a magvar népdalok­kal pedig Tekeres Sándor re­mekelt. Vavrinecz — Kovács Üve­ges tánc-a aratott a népdal- csokor után nagy sikert. — majd Rózsavölgyi Verbunk és csárdás-a tapsoltatta önfe­ledten a közönséget. A virtu­óz számot Szálát Antal veze­tésével mutatta be a népi ze­nekar. Kovács — Novák Tiszaháti csárdás-ával zárult a műsor. A Ságvári művelődési ház nagyszámú közönsége — gombostűt nem lehetett vol­na leejteni — sokáig tapsolta a katonaművészeket, akik igazán forró estévé varázsol­ták a júliusi télies napot. — ti — Csáki István beszéde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents