Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér XXI. évi. 169. sz. 1970. július 21., kedd. Séfre a mindkét oldalán Egr héttel ezelőtt, vasár­nap történt. Az egyetlen nyitva tartó szolnoki bolt előtt hosszú sor áll. Egysze­rűen nem férnek be az em­berek. Megáll egy csehszlo­vák rendszámú gépkocsi, utasai kiszállnak. Láthatóan vásárolni szeretnének. A lát­vány lehangolja őket, egyik meg is jegyzi: igazán nem hittem volna, hogy ilyen élelmiszerhiány van Magyar- országon. A látvány ezúttal becsap­ta a magyarul is beszélő északi szomszédainkat. Nincs nálunk élelmiszerhiány. Nem ezért van bizonyos időpon­tokban ilyen — szinte egész Európában ismeretlen — to­longás, veszekedés, sorállás. A hiánycikk eddig egy okos, célszerű nyitvatartási rend­szer volt. Évek óta visszatérő pa­nasz Szolnokon: az iparcikk keket árusító üzletek hét­köznap, de főként szombaton túlságosan korán zárnak és így sokaknak nem jut idő a napi munka végeztével a nyugodt vásárláshoz. A pa­naszok másik része az élel­miszerüzletek zárórájára vo­natkozik. Nyitva kellene egy­két üzletet tartani a késő esti órákig — esetleg este tíz óráig is —, vasárnap pe­dig lényegesen több üzletet kell kinyitni. Az elmúlt években a sajtó — közte lapunk is — na­gyon sokat foglalkozott ez­zel a közérdekű témával. A Minisztertanács elmúlt heti ülésének határozatát olvasva jólesően nyugtázzuk. A sok észrevétel, javaslat, bírálat nem volt hiábavaló. Megszü­letett a döntés. A Miniszter- tanács határozata kötelezi az illetékes szerveket — a helyi tanácsokat, az érdekelt ke­reskedelmi vállalatokat, fo­gyasztási szövetkezeteket —, hogy minden lehetőséget fel­kutató, a vásárlók igényei­hez alkalmazkodó, de a ke­reskedelmi dolgozók méltá­nyolható érdekeit sem sértő üzleti nyitvatartási rendet kell kialakítani. Nehéz lenne eldönteni, hogy egy tumultuózus jele­netekkel, szinte botrányok­kal fűszerezett vasárnap reg­geli bevásárlás kinek oko­zott több bosszúságot, a ve­vőnek, vagy a túlterhelt, szinte emberfeletti munkát kifejtő kereskedelmi alkal­mazottnak. Egy bizonyos. Sokszor mindegyiküknek megkeserítette az ünnepnap­ját. Nem őket, a mindig de­rekasan dolgozó bolti alkal­mazottakat illette a vásárlók sok jogos panasza, sokszor kemény kritikája — noha óhatatlanul első kézől kap­ták, hisz ők álltak ott, apuit másik oldalán, szemben a vevőkkel. A sajtókritika sem őket ostorozza (kivéve, akik közülük megfeledkeztek hi­vatásukról, s udvariatlan, ingerült, nem egyszer durva hangon beszéltek a vevővel). Tudjuk, a kereskedelem­nek is megvannak a maga gondjai. Nemcsak arról van szó, hogy a bolti dolgozók is háziasszonyok, apák, anyák, akiknek nem mindegy, mi­kor és mennyit dolgoznak. Ez kellő szervezéssel áthidal­ható — ahogyan az ilyen vitákban hangsúlyoztuk: a vasutasok, rendőrök, orvosok és sok más szakma, hivatás dolgozóinak példája évtize­dek óta rendelkezésre áll. Nagyobb gond az, hogy a kereskedelem is, mint sok más szakma, munkaerő- hiánnyal küzd. Ennek rész­ben oka, de mindenképpen következménye is, hogy a kereskedelmi dolgozók jó­formán sehol sem tudnak csökkentett munkaidőben dolgozni. Mindehhez vegyük hozzá, hogy a bolthálózat je­lentősen fejlődött, mégis — főként Szolnokon — a for­galom növekedésétől, az igé­nyektől nagyon el van ma­radva. Ugyancsak elmaradott az üzletek technikai felsze­relése, a dolgozók munkáját könnyítő gépek, felszerelé­sek, a megfelelő raktárhelyi­ségek is nagyon hiányoznak. Mindez kétségtelenül nehe­zíti a szóbanforgó kérdés megoldását. A Minisztertanács mégis így határozott, s tette ezt el­sősorban azért, mert a la­kosság életkörülményei, ez­zel összefüggésben a fogyasz­tás mértéke, az áruválasz­tékkal szemben támasztott igények, a vásárlási szoká­sok az elmúlt években nagy­mértékben megváltoztak. — Mindezt a kereskedelemnek figyelembe kell venni. A határozatot termé­szetesen megfelelő időben követik majd a szükséges részintézkedések — közte bi­zonyára a Szolnokra és a megye többi városára is ér­vényes új záróra rendelke­zések —, amelyek nyomán remélhetően feloldódik a mai feszültség. Könnyebb, keve­sebb idegességgel járó lesz az esti, vagy a hétvégi be­vásárlás. Elégedettebbek lesz­nek a háziasszonyok és ve­lük együtt a pult másik ol­dalán álló kereskedelmi dol­gozók is. Rakéta robbant Tbieu palotájánál Árvíz Lengyelországban Kekkonen hazautazott Berlini találkozó (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON) Fegyvereink biztonságosan vigyázzák a világ békéjét Ünnepi nagygyűlés Szolnokon — Befejeződött az ^ifjúsági katonai tábor — Elutaztak a nemzetek küldöttei Tudósításaink a 3. oldalon. lka: Á tudomány világából Budapest hullámhosszán Állatparadicsom nsü^ 1 r Osziinién együtt ünnepelünk Esztónia népével** Nagygyűlés Szolnokon Észtország nagy nemzeti ünnepe, az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság megszületésének 30. évfordulója tiszte­letére az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága, a Hazafias Népfront városi elnöksége, valamint az MSZBT megyei el­nöksége tegnap délután a szolnoki városi tanács nagyter­mében nagygyűlést rendezett A magyar—szovjet és észt zászlóval díszített, zsúfolásig telt terem elnökségi asztalánál Csáki István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Sipos Károly, a városi pártbizottság első titkára, Csorna Kálmán, a városi tanács vb elnöke, meghívott vendégek, Heime Toming, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára és E. I. Val- javko, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alaku­latok képviselője, valamint megyénk és városunk társadal­mi, tömegszervezeteinek vezetői, munkatársai foglaltak he­lyet. Bárdi Imre beszéde A megemlékezés ünnepi szónoka Bárdi Imre, a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese volt. Beszéde bevezető­jében Észtország történelmé­nek küzdelmekkel teli három évezredes múltját elevenítet­te fel, amelyben 1940. július 21. a fordulópont. Annyi küzdelem, tengernyi véráldo­zat, hősies harcok és hu­szonkét esztendős ellenforra­dalmi diktatúra után Észt­országban, a szocialista köz­társaság kikiáltása után meg­kezdődhetett volna a békés építő munka. De a nagy le­hetőséget a fasiszta Német­ország Szovjetunió elleni tá­madása átmenetileg elzárta. A második világháború sú­lyos megpróbáltatást jelen­tett Észtország számára is. A fasiszták 125 ezer embert pusztítottak el, többtízezret a németországi koncentráci­ós táborokba hurcoltak. Az ipari üzemek és a lakóházak fele elpusztult. A népgazda­ságot ért teljes anyagi vesz­teség több mint 16 milliárd rubel értékű volt. Ezeket a körülményeket ismerve érté­kelhetjük csak igazán az Észt SZSZK mai eredmé­nyeit. Az ipari termelés ma már huszonhatszorosa a 30 évvel ezelőttinek.. A tallinni villa­mosmotorokat megtaláljuk a szibériai gyárakban, az észt ipar energetikai berendezé­sei eljutnak Kubába és In­diába, cementjét megőrzi az asszuáni gát, iskolaszereit Togo falvaiban is használ­ják. Az észt ipar nyolcvan országba exportálja áruit. A korszerű technika al­kalmazása óriási növekedést idézett elő az élelmiszeripar­ban, a halfeldolgozásban, s a nagyüzemi mezőgazdaságban is, ahol például négyszeresé­re nőtt 1940 óta a munka termelékenysége. Az észt—magyar baráti kapcsolatokról így szólt az ünnepi szónok: — Ezek a'kapcsolatok a szovjet—magyar barátság ré­szét képezik, a szovjet—ma­gyar kapcsolatokból erednek, táplálkoznak. E barátság tar­talmában benne van a ma­gyar internacionalisták tevé­kenysége, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelméért, a szovjet hatalom megszilárdításáért. Benne van a szovjet népek vérál­dozata, amelyet népünk jel- szabadulásáért hoztak, s az a sokoldalú szovjet segítség, amely nélkül elképzelhetet­len lett volna a szocializmus építése Magyarországon. És ebben a barátságban jut ki- fejezésre a magyar nép mély hálája is mindezért a támo­gatásért. — A mi kapcsolataink Szolnok megye és Tallinn város között, egy újabb szi- lárd szállal erősítik a már meglévő kötelékeket. Ezek a kapcsolatok tulajdonképpen 1964-ben kezdődtek, amikor nálunk megrendeztük az észt kulturális napokat. Hivata­lossá ugyan csak 1966-ban váltak, de mindenképpen helyes, ha kezdetüket 1964- től számítjuk. Bárdi Imre így foglalta össze Tallinn és Szolnok me­gye barátsági, együttműkö­dési kapcsolatainak legfőbb céljait: — „Ismerjük meg kölcsö­nösen, minél közelebbről egymás mindennapi életét, sikereit és gondjait. Cserél­jük ki a politikai, gazdasági és a kulturális munka ta­pasztalatait, tanuljunk egy­mástól. Szerezzen minél több gyermek, ifjú és felnőtt sze­mélyes tapasztalatokat, él­ményeket, barátokat a tábo­rozások, turistautak kereté­ben. Rendezzünk kiállításo­kat, amelyekkel népeink éle­tének, kultúrájának jobb megismertetéséhez járulunk hozzá." — Ez a felsorolás koránt­sem ad teljes képet kapcso­latainkról, de így is bizo­nyít. Erősödő, fejlődő, mind­inkább hasznossá váló tar­talmas, baráti együttműkö­désünket mutatja. Szilárd el­határozásunk, hogy a jövő­ben is hasonlóképpen ápol­juk és erősítsük a baráti szálakat. A politikai nagygyűlés után a Damjanich Múzeum­ban Hack Márton, az MSZBT megyei elnöke meg­nyitotta az észt grafikai pla­kát- és fotókiállítást, majd a múzeumban Tallinnról és az Észt SZSZK-ról szóló filmvetítés zárta az ünnepi megemlékezést. H. M. — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK - j Aczél György Prágába utazott Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára és Garamvölgyi József, a KB osztályvezető helyette­se a Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak meghívására Prágába, utazott. Aczél Györgyöt Prága Ru- zynei repülőterén Josef Kempny, a CSKP KB elnök­ségének tagja, a KB titkára, a cseh iroda elnöke, Jan Fojtik, a KB titkára, Leopold Kovalcik, a cseh iroda titká­ra fogadta. Ifjú matematikusaink sikere Mint az MTI munkatársá­val illetékes helyen közölték, a Keszthelyen megrendezett XII. nemzetközi matematikai diákolimpián a magyar fiata­lok kiemelkedő eredményt értek el. A magyar versenyzők há­rom első, egy második és három harmadik díjat sze­reztek. Az olimpián a diákok csak egyénileg versenyeznek, csapatverseny nincs. Egyéni teljesítményeik alapján a leg­több pontot az ifjú magyar matematikusok szerezték. Műtrágya és növényvédő soron kívül Az Agrotröszt jelentése szerint az év első felében 2 120 000 tonna műtrágyát vá­sároltak a mezőgazdasági nagyüzemek, 150 ezer tonná­val többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Különö­sen sokat javult az ellátás a nitrogéntartalmú anyagokból, ezekből a hazai ipar a terve­zettnél 50 ezer tonnával töb­bet adott. P’oszfor-műtrágyá- ból az év első hat hónapié­ban akadozott az ellátás, a félév végére azonban javult a helyzet, bár az igényeket teljes egészében még nem tudják kielégíteni. Hasonló a helyzet a kálium-műtrágyá­nál is. Az árvízsújtotta területek­re továbbra is soronkívül szállítják a műtrágyát, a nö­vényvédőszert. Az országos átlaghoz képest Szabolcs- Szatmárban 30 százalékkal több kémiai anyag áll a ter­melők rendelkezésére. Kötelező a szövőlepke irtása A megyei növényvédő ál­lomások szakemberei megál­lapították, hogy az amerikai fehér szövőlepke ellen — fő­képpen a hazikertekben — nem védekeztek kielégítően. A termelők elmulasztották a hernyók irtását — a fész­kek leszedését és megsemmi­sítését — s most már csak vegyszeres irtással lehet eredményt elérni. A MÉM növényvédelmi fő­osztálya közleményben fi­gyelmeztet: kormányrendelet írja elő, hogy a fertőzött te­rület tulajdonosa (kezelője) köteles a kártevőt kiirtani. Ha a termelő a figyelmezte­tés ellenére sem védekezik, akkor költségére közérdekű védekezést hajtanak végre. aap*a Ma közöljük az első számot. Vágja ki és tegye el! Huszonegy a nyerőszám

Next

/
Thumbnails
Contents