Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

1970. Július 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Egy jászsági halom története

Régészeti ásatás — Bronzkori leletek

Jászdózsától három kilométerre az Árokszállási út mentén van Kápolnáshalom. Az apró domb tetején kápolna ugyan már régen nincs, csak egy roskadozó harang láb, de az elnevezés és az itt élő emberek emlékezete még híven őrzi, hogy nem is olyan régen úgy 25 évvel ezelőtt kis templom koronázta a domb homlokát. A XIX. századi barokk kápolnát a háború végén a fasiszta német csapatok robbantották fel, mert ez a domb, messze környék legmagasabb rész hadászatilag fontos volt számukra.

lom többszáz, sőt több ezeréves történetét. Valamikor régen itt amerre a szem ellát mocsaras terület volt, amelyből ez a domb emelkedett ki s távolabb még néhány alacsonyabb lanka emelte fel fejét a zsombékok közt. A messzeföldről ide- vándorló ősember fejével gondolkozva is, ez volt a környéken a legideálisabb hely a letelepedésre. S ez nemcsak elképzelés, hanem valóságos tény is azt az előkerült leletek bizonyítják. Időszámítás előtt 1800-ban már élt itt a korabronzkori ember és ettől kezdve majd

tős temetkezési hely volt ez

a magaslat.

A kutató munkát 1966- ban dr. Bóna István az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem régészeti docensének irányításával kezdték meg. Már az első próbaásatás váratlan sikert eredményezett. Egy négyszer-négy méteres kísérleti szelvényben egy agyagköcsögben ritka és értékes aranykincsekre bukkantak, régen porla- dozó szép hölgyek ékszereire. A leletek korát körülbelül háromezer évben lehet megállapítani. Az ásatások irányítását 1967-ben vetFiatalok segédkeznek a régészeknek. Munkájuk nyomán egy bronzkori ház marad- l ványai kerülnek elő a föld alól. (Fotó: Nagy Zsolt)

\ ... - ....

A domb tövében néhány évvel ezelőtt még egy tanyasi iskola állt és a szünetekben a harangláb környékén a gyerekek vidám hancúrozása folyt. Az iskola azóta megszűnt. Régi épületében ma egy távoli üzem részére gyártanak alkatrészeket

Ez tehát Kápolnáshalom jelene és közelmúltja, de története a messze régmúltba nyúlik vissza, hiszen nemcsak a németek tartották stratégiailag fontos helynek, hanem távoli elődeink is, akik ide a domb hátára települtek, ahol a Zagyva egyik mellékfolyója, ivóvizet és egyben védelmet is nyújtott számukra.

Egy rekkenően meleg nyári napon déltájban érkeztünk meg a volt kápolnás- halmi iskolához.

Amikor kiszálltunk a kocsiból, az első hang, amely ' megütötte fülünket a kis harang kongása volt. Egy barnára sült fiatalember húzta a harangkötelet s óránkra pillantva azt kellett megállapítanunk, hogy néhány percet siet errefelé az időszámítás, korai még a déli harangszó. A fiatalember mint kiderült, azonban nem önkéntes harangozó volt és nem is nándorfehérvári győzelemre akart emlékezni e déli kongatással, hanem a dombtetején folyó régészeti ásatásoknál dolgozik, és néhány kilométerre odébb lévő társait akarta ilymódon értesíteni a közelgő ebédidőről.

A domb tetején egy körülbelül 20 méter hosszú, 10 méter széles és 6 méter mély gödörben néhány fiatal dolgozott. Itt folyik jelenleg a Damjanich Múzeum egyik legjelentősebb ásatása. A kiásott temérdek föld két év munkájának eredménye, de mint ahogy az ásatás fiatal vezetője, Stanczik Ilona régész elmondotta, 1966-ban indult meg itt a kutatás.

És hogy érdemes volt-e ennyi földet kiási, azt döntsék el Önök. A választást megkönnyítve röviden, most szeretnénk elmondani e ha600 évig folyamatosan nyomon kísérhetők az emberi élet jelei. Sokszor elpusztulhatott ez a település, de mindannyiszor újra éledt. Ezt bizonyítják az egymásra rakódó törmelékrétegek, amelyek különböző bronzkori kultúrák jelenlétét jelzik. A legősibb népcsoport az úgynevezett nyírségi kultúrához tartozott, ezután telepedett a környékre a hatvani, majd a füzesabonyi kultúrához tartozó bronzkori ember, hogy aztán a korszak népvándorlása s az ember jelenléte a késő bronzkorszakkal egy ideig lezáruljon. Nem sokáig volt azonban néptelen a Kápolnáshalom. A régészek miközben a bronzkorszak titkait kutatták a földben honfoglaláskori sírokra bukkantak, s a középkorban jelente át Stanczik Ilona. S azóta minden évben egy hónapot munkával itt a Kápol- náshalmon tölt el. A domb azonban még bőven tartogatott meglepetést a kutatók számára. Oklevelekből, idősebb emberek elbeszéléséből azt már régóta tudták, hogy a domb tetején egy nagyon szép kis barokk kápolna állt. Amikor hozzákezdtek a feltáráshoz kiderült, hogy a barokk kápolna előtt volt itt egy kis gótikus, sőt még régebben a románkori templom is. A középkori leletek feltárásához dr. Bóna István kezdett hozzá, s remélik, hogy hamarosan sikerül megegyezésre jutni az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséggel is. Ebben az esetben pedig a megye új látványossággal, egy értékes romkerttel gazdagodhat.

— RIDEG —

Befejeződtek a szakmunkás vizsgák az országban

Mintegy hatvanötezer fiatal részvételével országszerte befejeződtek az idei szakmunkásvizsgák.

Bár pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, az már bizonyos, hogy az új szakmunkások elhelyezkedésével kapcsolatban általában nem lesznek gondok, sőt a munkaerő-kereslet nagyobb mint a jelentkezők száma. Ez elsősorban a vas- és az építőiparra vonatkozik, ahol lakatos, esztergályos, központi fűtés-, villanyszerelő, ács- és kőműves-hiány van. Az általában kedvező elhelyezkedési lehetőségekkel szemben néhány kivétel is akad, elsősorban a nők számára. Egyes divatos területeken túlképzés tapasztalható; főként a kozmetikus, fodrász és női szabó szakmákban.

A fiatal szakmunkások munkakezdését jelentősen megkönnyítette az a tavalyi rendelkezés, amellyel feloldották a kötött kezdő személyi órabértCsaknem 400 millió forint érték j

termelés a szövetkezetekben

Küldöttközgyűlés a KlSZŐV-nél

Küldöttközgyűlés volt pénteken a kisipari szövetkezetek Szolnok megyei szövetségénél. A vezetőség beszámolóját Bordás László elnök terjesztette be. Mindenekelőtt arról adott számot, hogyan gazdálkodtak megyénk szövetkezetei idén az első félévben. A szövetséghez tartozó ktsz-ek összesen 391 millió forint terme.-, értéket értek el, ami 11,3 százalékkal több, mint amit 1969 első felében produkáltak. Idén mind a késztermék előállítás, mind a javítás-szolgáltatás aránya 15 százalékkal haladta meg a tavalyit.

Igen jelentős volt a zománcedény, a ruha, az építőipari gép, a bútor és a cipőipari termelés.

Számot adott a vezetőség arról is, hogy ez év első szakaszában szövetkezeteink 10,8 millió forint értékű beruházást teljesítettek. Ebből legtöbb volt — 3,9 millió

forint — amit építésre és az árutermelés bővítésére fordítottak. A küldöttközgvűlés a továbbiakban megválasztotta a kilenc tagú szövetkezeti nőbizottságot, majd az idei munkaverseny eddigi eredményeit összegezte.

Libanon és az idegenforgalom fejlesztése

Az ENSZ Fejlesztési Bizottsága 52 fejlesztési javaslatot finanszíroz a különböző országokban. Ezek közül Libanon 1 950 200 dollárral részesül, melyet arra a célra kapott, hogy szervezzen egy nemzetközi idegenforgalmi intézetet. Az intézet feladata az idegen- forgalom és szálloda-személyzet képzése. A libanoni kormány ezt az összeget további 3 millióval egészíti ki.

Isten malmai

Szabó Pál regénye a Ív Nyitott könyv műsorán

Először jelentkezik vasárnap este (július 19-én 21,15 órakor) fő műsoridőben a hamar népszerűvé vált Nyitott könyv, ezúttal Szabó Pál; Isten malmai című regényének bemutatásával.

Az elmúlt hetekben vita folyt a Nyitott könyv módszeréről, sőt voltak, akik hatásmechanizmusát is megkérdőjelezték.

Véleményem szerint a Nyitott könyv hasznossága éppen érdeklődést felkeltő igényében rejlik, s abban, hovr a „megszületett” érdeklődés „idegenvezetője” is egyben a műsor. Vagyis felhívja a figyelmet a bemutatásra kerülő irodalmi mű súlyponti mondanivalójára, stílusirányzatára, nyelvi megfogalmazására, a mű megszületésének ok-okozati ösz- szefüggéseire, a történelmi háttérre, az alkotói módszerre, stb.

A nívós irodalmi ismeret- terjesztés leghatásosabb, legnagyobb tömegekhez eljutó — éppen ezért talán legfontosabb — formája ez a népszerű, s a televíziós műfaji adottságokat jól kihasználó műsor.

Szerencsés szerkesztéssel magában foglalja a tudományos előadást (irodalomtörténeti, esztétikai fejtegetést), az interjút (beszélgetés a

szerzővel, alkotókkal), a riportot (bemutatja a helyszínt, ahol a mű megszületett, vagy játszódik) és természetesen a képernyőn láthatjuk a regényből „feltámasztott” szereplőket.

Az isten malmai-t egy- időben „problematikus”

könyvnek tartotta a hivatalos irodalomszemlélet. Abban az értelmezésben, hogy „probléma van vele...”

A tv-változat beajánlója és ismertetője, Urbán Ernő, így fogalmazta meg; „kibírta ezt a regény, kibírta ezt Szabó Pál...”

Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg újra az Isten malmait, eredeti írói dátumozással: Szabó Pál 1948—49-ben írta a könyvet.

Mindenki Pali bácsija él, alkot, lezárt életműről — szerencsénkre — még nem beszélhetünk. Csak nagyonis szubjektív értékítéletet kockáztathatunk meg: a „bihar- ugrai ember” legértékesebb munkája ez a regény. Főhőse úgyszólván nincs, — pontosabban a nép a hőse, Nyés- ta kétezerötszáz lelkes falu lakossága, amely nagyon is Biharugra. A regény egyik főszereplője, Mezei, úgyhisz- szük, maga az író.

A lírai nyelvezetű könyv szerkezete megfoghatatlan, az idő és a cselekmény ösz- szekötő fonala a változás. Hogyan éli át a nagybirtok szorításában vergődő falu a változást: a Don menti nemzetpusztító évektől a földosztásig. Ez a regény fő kérdése. Ki hogyan viselkedik a történelmi változás eljövetelének hírére és bekövetkezésekor? a kor magyar falujának történelmi tablóját kapjuk, az elnyomottak és az elnyomók egymáshoz való viszonyukban jelennek meg a képernyőn.

A remek írói alaprajzokat maradéktalanul adatja visz- sza a rendező — Gaál Albert — jól megválasztott színészeivel.

A népes szereplő gárdából kiemelkedik Árva János, Pásztor János, Pécsi Ildikó, Bánhidi László, Ungvári László, Greguss Zoltán és Solti Bertalan.

A jól szerkesztett műsor »— Katkó István munkája — egyik kedves és értékes mozzanata, -hogy megjelenik a képernyőn Szabó Pál is, s nyilatkozik bemutatott művéről. Urbán Ernő és Dersi Tamás érdeme, hogy minden lényegeset megtudunk a regényről.

— ti —

A hashajtót este add be!

Hetek óta külön aludtak már. Irma beletörődött, hogy valami véget ért közöttük. Károly egyre gyakrabban kimaradozott. Ha kérdezte, ingerülten felelgetett, hogy talán neki is joga van egy kicsit, a saját életéhez.

Rendben van szívem, de gondolkozz, hogy meddig mehet ez így? Ilyenkor mindig ezt mondta Irma. ö rohant haza a Kutatóintézetből. A két kicsit a szomszédasszony hozta a bölcsődéből és az óvodából. A nagyobbik már egyedül járt haza a napköziből. Vacsorafőzés, mosás, takarítás. Irma is unta. „Hát mi vagyok én, rabszolga? Vagy kiöregedett csataló?” A fürdőszoba-tükör előtt nézegette a testét. Soha senki nem gondolta róla, hogy három gyereket szült. Egy csepp súlyfelesleget sem talált magán. Alakját megirigyelhették volna a gimnazisták is. „És elvégre, mindössze 29 éves vagyok”.

Károly öt évvel volt idősebb nála. Amolyan strand-fiú. Az expander és a súlyzók épp úgy a programjához tartoztak, mint mostanában a ki- maradozás. Ha hazajött, csak úgy odavetette, mint ma is:

— Szevasz, van valami vacsora?

Irma tálalt. Károly evett- Rend-;

szerint szótlanul. Így ment már hetek óta.

— Valami bajod van, Karcsi?

— Nekem? Ugyan fiam.

Este Károly az ágy szélére ült.

— Irma, szóval... Figyelj rám — és a nő nyaka alá csúsztatta a kezét. Az asszony oldalára fordult, kezéhez törleszkedett. Puhán megcsókolta a tenyér fölött a férfi ütőerét. Károly érezte szája nedvességét. Belezavarodott a mondatba. Csak érezte, hogy a vér szivattyúerős-lökések- kel tör előre. Irma lehúzta Károly fejét, Károly a dereka alá nyúlt és érezte, ahogy az asszony odaadóan megemeli.

Károly rágyújtott. Felhúzódzkodott az ágy támlájához. Lecsúszott róla a takaró is. Irma visszabújt az ágyba. Tekintete tisztán csillogót, úgy érezte most már képes tárgyilagosan gondolkozni.

— Nézd, Irma — kezdte kis szünettel újra Károly. — Tudod, hogy én szeretlek... Tényleg. Meg a gyerekeket is. De ez már nem a régi.

Irma ránézett Talán életében először gyűlölt. Üj, ismeretlen érzés. Megborzongott tőle. Mellette feküdt egy férfi. A férje. Nyolc éve. Mindennap együtt feküdtek le, együtt keltek. Most, ha ránéz, mégis annyira idegen. Egy más. Egy ismeretlen ember. Néhány perce még szinté extázisbán ölelték egymást. Károly az első érintésre feledte a „nagy jelenetet”. Most hideg. Kíméletlen hangon rákezdi:

Károly nem nézett sehová. Nagy gonddal fújta a füstöt. És Beára gondolt. Talán nem is jobb nő Irmánál. De mégis. Ahogy megszólal. Felhúzza picit a szemét! És soha nem veszekszik. Pihenés mellette minden perc. Irma megszólalt:

— Mi nem a régi? — S meglepődött nyugodt hangjától.

— Hjt ez az egész. A mindennapok. Az esték. A harminc rossz között egy jó. Nem előnyös ez az arány.

— Arányban gondolkozol? Mit akarsz csinálni?

— Nézd, Irma... Arra gondoltam... öööö... váljunk el.

— És a gyerekek? Órájuk nem gondolsz?

— De. Ügy szeretném, ha a fiú velem maradna. És a két lány veled. Neked is jobb lenne, hidd el.

— Ne győzz meg! És a lakás?

— Hogy-hogy? Csak nem kívánod, hogy Gáborral albérletbe menjek? Ti meg el lehetnétek a mamánál.

— Öten egy szobában? Ti meg ketten, a két szoba hallban?!... Sose volt valami nagy szociális érzéked.

— Most kezded a cirkuszt? — csattant fel a férfi.

—■ Semmilyen cirkuszt nem kezdek. Azt meg sem 'kérdezted, én akarok-e egyáltalán válni? Csak a döntéseidet közlöd. Mit érdekel téged a más élete... Mindig megfutamodtál a nehézségek elől. Meg se próbáltad, hogy valami kiutat keressünk.

— Dehogynem. Próbáltam. Nem bírom, vagy nem akarom tovább.

Irmán végigfutott a remegés. „Nem bírja tovább, nem akarja tovább. Erre tényleg nincs mit mondani”.

— Hát jó. Azért egy nap gondolkodási időt csak" kaphatok — és elmosolyodott.

Károly megkönnyebbült. Viharra, sírógörcsre is elkészült. Nyolc évig élt Irmával, és annyira sem ismerte, mint egy munkatársát.

Károly korán kelt. Hétre ment a laboratóriumba. Irma még meg is csókolta búcsúzóul.

— Szóval, este válaszolsz, ugye?

— Persze — felelte Irma.

Délután Károly egy levelet talált

az asztalon: -„Döntőiem. Igazad van szívem. Ez így tényleg nem mehet tovább. A kicsiket hatra hozza haza Manci néni. Ma még a fridzsiderben megtalálod a vacsorájukat. Katinak adjál hashajtót, Zsuzsinak kend be az arcát sárga kenőccsel. (A fürdőszoba- szekrényben!) Gábornak csinálj valamit vacsorára. Hogy mit? Találd ki! Hazaköltöztem a mamához. Hát jól van, szívem. — Váljunk el! Csók Irma.”

Regős Istváil