Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

1970. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Sok az autó — kevés a klubtag A gyárakban is hódít a könyv Száz­öt venszer— Stop! Hétfőn százötvenedszer csendült fel a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának hul­lámhosszán a Zenés autó­stop szignálja. A mindenki­hez szóló, népszerű közleke­dési műsor jelentős jubile­umhoz érkezett. Interjúk, ri­portok, vetélkedők sora hang­zott el az éterben az eltelt két év alatt, egy céllal: a közlekedés biztonságosab­bá tétele érdekében. Szak­emberek nyilatkoztak és cselekedtek is e műsor ha­tására. A hétfői autóstopok ripor­tere Szabó Margit. Az idők folyamán ő is közlekedési szakemberré nevelődött. Mű­sorában a szolnokiak sok gondját feszegeti — az Ady Endre út építésétől kezdve a KRESZ parkig. A mostani, jubiláris adás után összegyűltek a részt­vevők a stúdió klubjában. A műsor után a hangulat fel­engedett, adomákat, közle­kedési történeteket meséltek. Csak egyet szeretnék kira­gadni. Az elsőt dr. Sarkadi Imre, a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság közle­kedésrendészeti osztályának vezetője mesélte el: — Amióta megjelentek a gyors, jó fordulóképességű motorkerékpárok, azóta a rendőreink egyre sűrűbben jelentették, hogy ezek a motorosok a „megállj” jel­zésre fittyet hánynak és úgynevezett „rendőr kanyar­ral’!’ megfordulnak, s szél­sebesen elinalnak az ellen- kézö ' irányba. Mondtam az elvtársaknak, hogy változ­tassanak stratégiát. A leg­közelebbi igazoltatott már így mesélte el mi történt vele: Igaz, hogy amikor megláttam a lámpa körkörös fényét megfordultam, alig adtam azonban gázt, amikor azon az oldalon is villogni kezdett egy lámpa. Megret­tentem, hiszen egyszer már megfordultam! Ekkor lép­tek oda — két oldalról — a rendőrök. — ÉK — Az autóklub megyei szer­vezete elnökségének és a me­gyében levő helyi csoportok vezetőinek részvételével ta­nácskozást rendeztek tegnap Szolnokon. Néhány érdekes adat az autóklub életéből: Megyénkben körülbelül 600 —650-en tagjai a Magyar Autóklubnak. Szolnokon 230- an, Jászberényben és Török- szentmiklóson 80—80-an, Me­zőtúron 63-an, Túrkevén 35- en, Karcagon 25-en, Tisza- földváron 15-en és Kunszent- mártonban 60—80-an. (Innen még nincs pontos összesítés.) Ez a szám meglehetősen ke­vés, az ország megyéit figye­lembe véve az autók számá­hoz viszonyítva nálunk a leg­kevesebb a klubtag. Az el­múlt év végén 4377 magán­gépkocsi volt a megyében, azóta ez a szám növekedett, s a statisztika szerint csak minden tizedik autótulajdo­nos tagja az autósok érdek- védelmi szervezetének. Pedig a klubtagsági igazolvány sok kedvezményt biztosít, s meg­felelően képviseli minden fó­rumon az autósok érdekeit. A megye helyi csoportjai közül a legaktívabb a török­szentmiklósi. A tagszervezés­ben is élenjárnak és ők tet­tek közzé egy felhívást, amelyben a többi helyi cso­portot is felhívják a baleset- mentes közlekedésért indított mozgalomban való részvétel­re. A mezőtúriak közös ki­ránduláson voltak a Bükk- ben és a Mátrában, s készül­nek a Zempléni hegyekbe is. Novemberben rendezik a Magyar Autóklub országos küldöttközgyűlését, ezen me­gyénket ketten képviselik, il­letve az a helyi csoport, amelynek taglétszáma meg­haladja a százat szintén küldhet egy résztvevőt a ta­nácskozásra. A törökszent- miklósiak bejelentették, hogy ők rövidesen elérik a százas létszámot. Véglegessé vált, hogy Szol­nokon az Aranyiakat étterem parkolóhelye mellett a köz­pont anyagi erejéből egy szervizállomást építenek, amelyet az átutazókon kívül az autóklub tagjai kedvezmé­nyesen használhatnának. Az építés megkezdését meggyor­sítaná, ha több autóklubtag lenne a megyeszékhelyen. Az autóklub tagjai és a többi magánautósok admi­nisztrációs ügyeiket, a külföl­di utazáshoz szükséges ok­mányok beszerzését a jövő­ben kevesebb utánjárással bonyolíthatják le. A vidéki szervezetek közül Karcagon, Mezőtúron, Jászberényben a helyi IBUSZ irodában, Túr­kevén a városi tanácsnál, Kisújszálláson az Állami Biz­tosító helyi kirendeltségénél, Tiszaföldváron a Lenin Tsz- ben intézhetik a belépést, a külföldi úthoz szükséges ira­tok kiváltását. Szolnokon az utazási ügyeket a hirdetőnél és az IBUSZ-nál, az egyéb hivatalos tennivalókat a vá­rosi biztosítónál, a KPM tan­intézetében és az AFIT-nál intézhetik. ☆ A Merkur jelentése a gép­kocsi sorszámok állásáról: Trabant Limousine 26 906 Trabant Kombi 2 725 Wartburg Limousine 12 194 Wartburg de Luxe 8 110 Moszkvics 18 390 Skoda 100-as 14 655 Volga 797 Polski Fiat 1300-as 2 612 Polski Fiat 1500-as 1 031 Fiat 500-as 1 638 Zasztava 1874 Renault 4-es 824 Volkswagen 1 816 Fiat 850-es 4 529 Fiat Sport 158 Zaporozsec 610 A négy évvel ezelőtt ala­kult Művelt Nép Könyvter­jesztő első félévi eredményeit összegezték a napokban. Ho­gyan alakult a munkahelye­ken — gyárakban, üzemek­ben, iskolákban — a könyv­terjesztés, könyvvásárlás az elmúlt hónapokban? — Erre keresett választ az MTI mun­katársa. Értékes tapasztalat, hogy a vidéki szocialista városok és az ipari bányavárosok vezet­nek a listán. Miskolc nagy­üzemeiben ezideig csaknem hárommillió, Tatabányán több mint egymillió, Dorogon egymillió háromszázharminc- háromezer, Ózdon pedig ki- lencszázezer forint volt 1970. első felében az üzemi könyv- vásárlás összege. A szocialis­ta városok között Dunaújvá­ros emelkedik ki a munka­Két játékfilmünket is meghívták Karlovy Vary-ba a ma nyíló XVII. Nemzet­közi Játékfilm Fesztiválra. Kosa Ferenc—Csoóri Sándor és Sára Sándor „ítélet” cí­mű alkotását a verseny más­napján, július 16-án vetí­tik, míg Zolnay Pál—Köllő' Miklós—Ragály Elemér film­jét, az „Arc”-ot 22-én, a verseny második szakaszá­ban mutatják be. A feszti­vált július 26-án ünnepélyes eredményhirdetéssel zárják. A fesztiválra Karlovy Va­ry-ba utazik Kosa Ferenc, Sára Sándor és Csoóri Sán­dor, továbbá a Dózsát alakí­tó Bessenyei Ferenc is. Az „Arc” című film művészde­Július elsején lezárult a csigaszezon. Országosan a legtöbb éticsigát az előző évekhez hasonlóan, most is Baranyában vásárolták fel. — Az idén érde­kes melléktermékkel bő­vült a csigaexport; az üres házikóikkal. A korábbi évek­ben a megsérült vagy elhalt csigákat eldobták a válogató asszonyok. Nemrég azonban egyik élelmes exportőrünk helyi könyvterjesztőktől több mint másfélmillióért vettek szépirodalmi és isme­retterjesztő műveket. Radnóti Miklós Bori note­szének háromezer, az üze­meknek szánt példánya szin­te órák alatt fogyott el. A felszabadulási regénypályá­zaton első díjat nyert Bertha Bulcsú Tűzgömbök című mű­vét ötezren kérték a mun­kahelyek könyvterjesztőitől. Szabó Magda Okút című re­génye tízezer példányban kelt el a könyvnap üzemi könyv­vásárain. A Világirodalom remekei című, most befeje­ződött sorozatnak 32 000 gyá­ri-munkahelyi előfizetője volt. A hatkötetes világiro­dalmi lexikonnak húszezres előfizető tábora is igényes­ségre vall. legációjának tagjaként a film rendezője Zolnay Pál, a vágója Szécsényi Ferencné, továbbá szereplői közül Dra- hota Andrea és Zala Márk lesz jelen a versenyen. A magyar—román—szlo­vák koprodukcióban készült Dózsa film iránt idehaza és külföldön egyaránt élénk az érdeklődés. Két hónap alatt csaknem félmillió nézőt von­zott és megvásárolta a Szov­jetunió, valamint Bulgária és Lengyelország. Bemutat­ják természetesen Romániá­ban és Csehszlovákiában is. Ugyancsak számottevő az „Arc” című játékfilm eddigi sikere. felfedezte, hogy a nyugatné­met cukrászok előszeretettel töltik a különfélé krémeket eredeti csigatölcsérbe. A pécsi szövetkezet — a MÁV AD útján — körül­belül ötszáz kilogrammnyi üres csigaházat szállít az NSZK-ba, kilóját négy már­káért. Az idei nyáron tehát baranyai csigatölcsérekből nyalogatják a nyugatnémet gyerekek a citrom- és na­rancskrémet. Művész- vendégek a Tisza- ligetben A szovjet Dél Hadsereg­csoport Művészegyüttese nem először lépett fel hétfőn este Szolnok megyében. Tavaly márciusban tíz napig szere­peltek nálunk, s Kunszent- mártonban kezdett turnéjuk­ra még bizonyára sokan em­lékeznek. Hétfőn este a szolnoki Ba­rátság Nemzetközi Katona­ifjúsági Tábor soknemzeti­ségű közönsége előtt léptek fel és sikeres szereplésük azt igazolta, hogy a dal, a tánc és a jó humor számára nem akadály a nyelvek különbö­zősége. Az együttes most is sok­színű, változatos műsort mu­tatott be. Néhány szám sze­repelt már a tavalyi prog­ramban is, például a „Hall­gassátok Lenint” című dal, és a „Szovjet katonatánc”, az előadás nagy részét azonban új műsorszámok alkották. Az énekeseknek változat­lanul a dal a legnagyobb erőssége, de most is, ugyan­úgy, mint korábban, sok tap­sot kaptak a slágerek után is, és ez a közönség korát és összetételét tekintve nem is csoda. Klavgyija Csisztyakova, és Viktor Grabcsuk szinte min­den dalért vastapsot kapott, de a többiek is igen nagy sikert arattak. A „Kátyusát” a közönség egy része együtt énekelte az előadóval, és „Hallgassátok Lenint”, az „Az újonc dala” az „Ej uh- nyem” az „Aljosa” után is sokáig ünnepelte a közönség a művészeket. A táncok közül a „Szovjet katonatánc” és a „Szatmári tánc” aratta a legnagyobb sikert. Az együttes vezetője a Lit­ván SZSZK érdemes művé­sze Valentyin Szaveljev, je­lenleg a Szovjetunióban tar­tózkodik. Távollétében Va- szilij Ivanovics Belocserkov irányítja az együttest. A nagyszerűen összeforrott ze- zekart Vlagyimir Szutcsev vezeti. B. A. Cipő — plasztikból Mire jó az üres csigaház? Ebben az évben Kubában több mint 30 millió pár ci­pőt hoznak forgalomba. Ügy tervezik, hogy a jövő év­ben legalább 40 millió pár divatos cipőt és papucsot bocsátanak a fogyasztók rendelkezésére. A készítmé­nyek többsége plasztikból készül, s ezeket jelenleg két gyár hozza forgalomba. Mindkét vállalat korszerű felszereléssel rendelkezik, s 300 asszonyt foglalkoztat. Kuba egész cipőiparában jelenleg körülbelül 19 000-en dolgoznak. A kisebb fél-kéz­műipari vállalatok mellett van a köztársaságban nagy cipőgyár is, például a vietna­mi hősről, Hguen Van Csoj- ról elnevezett gyár, amelyet a legkorszerűbb csehszlovák szerszámgépekkel láttak el. Ma kezdődik a XVII. nemzetközi játékfilm- fesztivál Karlovy Varyban A magyar versenyfilm: az ítélet SZABÓ LÁSZLÓ — SÓLYOM JÓZSEF: 2 Cicero jelentkezik A jelszó bevált — Megéri? Ha valódi és használható anyagokról van szó, akkor könnyen előfor­dulhat, hogy ezekkel a fon­tokkal leleplezzük ezt az em­bert... Szerintem a húszezer fontot mindenképpen meg meg kell kockáztatni, bár tudom, hogy nagy pénz... — hajtogatta a magáét az an­gol ügyek szakértője, aki kö­zönséges Wehrmacht-tiszti egyenruhát viselt, csupán a váll-lapja emelte ki, hogy még a Wehrmacht-tisztek kö­zött is magas a rangja: ezre­des. — Mojzischt kellene meg­bízni, hogy állapítsa meg, ki ez az ember, s rá kellene bízni a lebonyolítást is — szólalt meg az SD-führer ta­nácsadója. Mojzischt mind a négyen jól ismerték. Az ügynök az SD ankarai rezidense, egyik legtapasztaltabb hírszerző tisztje volt. Amikor az 6 neve felvetődött, valamennyi, en tudták: az ő alapossága, a kémkedésben való jártassága feltétlenül garancia lesz arra» hogy teljes képet kapjanak erről a különös ajánlatról. Az akció fedőneve — Helyes! — döntött Schellenberg. — Végleges vá­laszt csak Mojzisch vélemé­nyének ismeretében adok. — Egy kis türelmet kérek — szólt oda még a többieknek, aztán visszament íróasztalá­hoz és Ribbentrop külügy­minisztert kapcsoltatta. Né­hány másodperc múlva már „Heil Hitler !”-el köszönthet­te a náci külügyi szolgálat vezetőjét. Elmondta, hogy át­gondolták az összes számí­tásba vehető lehetőségeket, s ennek alapján tanácsolja, hogy az ajánlatot, legalábbis formálisan, fogadják el, ne­hogy rosszul járjanak, és az inas esetleg más hatalmak képviselőinél próbálja érté­kesíteni a dokumentumokat. Ribbentrop viszont kérte, — hogy az SD állítsa össze a Mojzisch, valamint von Pa­pén számára szóló utasításo­kat, és másnapra egy futárt repülőgép áll majd ké­szenlétben, amely Ankarába viszi az írásos anyagot és a húszezer fontot. Schellenberg gúnyosan mo­solygott, miközben a minisz­ter hallgatta, olyan valaki­nek a fölényével, aki meg van győződve arról, hogy a másik semmit sem konyít ahhoz, amit kitűnően ért... A telefonbeszélgetés után az SD páncéltermében kiszá­molták a húszezer fontot, — majd elkészítették az írásos utasításokat, aztán áttették rejtjeles szövegre, s végül felfektettek egy aktát, amely­re mindössze ennyit írtak: Cicero. Schellenberg ugyanis elkeresztelte az angol követ inasát Cicero-nak, és egy­ben ezt a fedőnevet adta az egész akciónak... De Ribbentrop ajánlatával ellentétben, másnap a náci biztonsági hírszerző szolgá­lat a saját gépét állította ki a repülőtér betonjára, s ez rövidesen el is indult a sem­leges Törökországba; Titkos találkozó Mojzisch a nácik ügynöke, a hírszerző szolgálat tisztje, kereskedőként élt Ankará­ban. Már megkapta az érte­sítést, hogy Jenke, az anka­rai német nagykövetség dip­lomataként működő különle­ges megbízottja, konspiráit találkozóra kéri. Egy kávéházban találkoz­tak, ahonnan azután gépko­csiba szálltak, majd össze­vissza száguldoztak a város­ban. Ezalatt adta át Jenke az utasításokat és a húszezer fontot. Mojzisch aznap estére már készen állt a feladatra, hogy felkeresse Cicerót, mégpe­dig az angol nagykövetségen. A találkozót nyílttá akarta tenni, pontosabban véletlen­nek akarta beállítani, mert úgy gondolta, hogy éjfélkor lejár a határidő, s Cicero esetleg meggondolja magét. Magához vette a húszezer fontot, elindult az angol nagykövetség épületéhez, s pontosan hétkor oda is érke­zett. Tudta, hogy itt lakik a nagykövet is, tehát itt kell lennie az inasnak, a Ciceró­ra elkeresztelt töröknek is. Mojzisch jó hosszan csön­getett a kapun. Az ott strá- zsáló török rendőr unottan nézte a hosszan csöngető európait. Rövidesen megje­lent a kapuban az inas.-- Kit keres? — Egy hivatalos okmányt, vízumot szeretnék lepecsé- teltetni mondta Mojzisch, s jól szemügyre vette az inast. Von Papén leírásából ráis­mert a felajánlkozó ügynök­re, s amikor Cicero az álta­la megadott jelszóra vála­szolt, már tudta, hogy talál­kozott az emberével: • — Ilyen későn nincs hiva­talos idő... Holnap délelőtt 10 órakor szíveskedjék ismét el­fáradni... — mondta Cicero, majd halkan oda súgta Moj­zisch-nak: — Westend bár... Mojzisch sejtette, hogy a másnap délelőttre megadott idő aznap estére vonatkozik, s hogy az inas este tízkor várja őt a Westend bárban, de nem volt benne biztos, ezért halkan még megkér­dezte : — Ma tízkor? — Igen... A náci ügynök visszaült gépkocsijába, s elhajtatott. Már kilenc órakor odaállt a Westend bár elé, hátha előbb találna érkezni az inas, s így még az ajtóban el tud­ja csípni, s beülteti a kocsi­jába. Amire biztosíték nincs De Ciceróról a pontosság szobrát lehetett volna meg­mintázni, mert sem előbb, — sem később, hanem pont tíz­kor érkezett a Westend bár elé. Mojzisch szótlanul meg­érintette a vállát, aztán a kocsi felé intett. Mindketten beszálltak. A náci hírszerző tiszt gép­kocsija robogott az utcákon, s közben Mojzisch beszélt: — Elfogadjuk az ajánlatát! De mi a biztosíték arra, — hogy az anyagok valóban használhatók is? Továbbá, — hogyan lehet arra nézve biztosítékot kapnunk, hogy az ön anyagairól csupán mi értesülünk? — kérdezte, és jelentőségteljesen az inasra pillantott. — Az első anyag átvételé­nél önök pontosan megtud­ják állapítani, hogy mennyi­re használható! — felelte tö­kéletes angolsággal Cicero. — Igaz, az anyagot nem va­gyok hajlandó máskép átad­ni. csak csere-csere alapon, vagyis ha a pénzt azonnal megkapom. De tudom, hogy utána ismét jelentkezni fog­nak újabb, friss anyagokért. Erről meg vagyok győződve. Én itt vagyok, el nem szö­köm, ideadják a pénzt, én át­adom az anyagot, önök elő­hívják a filmet, s máris meg­állapíthatják. mit kaptak a kezükbe. Arra nézve, hogy más nem jut ezekhez az anyagokhoz, biztosítékot nem tudok adni. Vagy érdekli önöket, vagy sem. ^Következik: Sötét alak a mecset falánál.)

Next

/
Thumbnails
Contents