Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

1970. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 LVASÖINK Jól „kifizették” a gyerekeket A szolnoki Tiszaparti Gim­názium V/I. osztályának ta­nulói a nyári szünetben egy hónapig az állami építőipa­ri vállalat V-ös részlegénél, a Rékasi úton dolgoztak, szakmai-gyakorlati munkát végeztek. A diákok lelkesek voltak, tevékenységükről még naplót is vezettek. Sajnos, a végelszámolás már nem volt olyan zökkenő- mentes, mint a munka. Elő­ször is az lepett meg, hogy egy hónapi munkájukért fe­jenként összesen 157 forintot kaptak. De ez még hagyján. Ezeknek a gyerekeknek ez volt az első önálló keresetük. Jó lett volna, ha valaki megmagyarázza nekik: a bo­ríték tartalmát a pénztárnál meg kell számolni. Az első kereset feletti mámorban er­re ők nem is gondoltak. Amikor egy-két gyerek ké­sőbb észrevette, hogy keve­sebb a pénze, mint amit a borítékra írtak, már hiába reklamált. Azzal küldték el őket, hogy miért nem ott, helyben számolták meg. Kár, hogy az első önálló munka és kereset keserűséget is okozott a diákoknak. Egy szülő Szolnokról Nem nagy ügy, de mégis .; i Fürdőnadrágot vásároltam a minap. Mivel az elém ra­kott gatyácskák iránt bizalmatlan voltam, az eladónő unszo­lására a próbafülkébe mentem. A próbafülke állt pedig egy függönnyel körbehúzható semmiből. A függönyt gondosan körbehúztam, aztán gyorsan belé akartam bújni a fürdőnad­rágba. Igyekezetemet egy női sikoly szakította félbe, s én ott álltam a bolt közepén, hogy is mondjam csak; Adám- kosztümben. Nem tenném szóvá az esetet, ha csak egy boltra lenne jellemző ez a városban. Sajnos, néhány helyen vagy telje­sen függöny, vagy félig függöny zárja el a külvilágtól a pró­bafülkét. Nem tartom ezt jó megoldásnak, hiszen kellemet­len perceket okozhatnak a vásárlóknak. Valami biztonságosabb dolgot kellene kitalálni. Egy olyan próbafülkét például, amiből kettő is van a Páva női divatáru boltban. ö. I. Szolnok Ceruzaelemet keresek Több mint egy hónapig tü­relmesen vártam, telefonál­tam, talpaltam, míg megun­tam és tollat ragadtam. Tet­tem ezt ceruzaelem utáni só­várgásomból. A fél országot bejártam és amerre mentek a munkatársaim, mindenkitől néhány ceruzaelemet kértem, ök sem tudtak „felhajtani”. Tavaly, a krónikus elem­hiány kapcsán az illetékesek buzgó Ígéretet tettek: majd ők megmutatják... Magyarul: megígérték, hogy külföldről gépeket vásárolnak és meg­emelik az 1,5 voltos ceruza­elem termelését. Egy ideig ment is, de abban az időben is inkább import elemet le­hetett kapni. Most aztán semmilyen nincs. Nem tudni, hogy meddig tart ez az ál­lapot. Nagyon jó lenne vi­szont, hogy ha egy zsebrádió­hoz nem kellene nagyobb elemet használni, mint maga a készülék. Tenke András Szolnok Jól esett a segítség 1 Engedjék meg, hogy ezúton mondjak köszönetét koráb­bi levelem közléséért, amellyel segítették szakosztályunkat, illetve sportolóinkat vonaton felejtett, rajtszámokat tartal­mazó csomagunk megkeresésében. Nem tudtuk meg, hogy az újságcikkre-e vagy a hatósági kerestetésre, de csomagunkat elküldték címünkre. E tényben mindenképpen számontart- juk a Néplap segítségét is. Külön is megköszönöm szívességüket, hogy nem üzleti kötelességből, hanem segítő szándékkal közölték kérésünket. Lévai Sándor szakoszt. ügyint. Karcag Mi lehet a palackos tejjel? sor; 41 forintot kértek. Ennyit kell fizetni akkor is, ha a saját házamhoz fuvarozzák. Szombat délután 4 óra volt, körülbelül 30 fokot mutathatott a hőmérő. így hát mele­gem már nem lett, csupán a vérnyomásom szökött fel. Vi­szont — mérlegeltem — kell a gáz, szeretnénk vasárnap ebédet főzni. Kifizettem a 41 forintot. Hazafelé menet elgondolkoztam. Ha szombat délután tiz hasonló „önkéntes kuncsaft’’ akad, az már 80 forint. Így bizony könnyű jelentős nyereségrészesedésre szert ten­ni! A teljesség kedvéért meg kell írnom azt is, hogy a Tempó szolgáltatásaival eddig elégedett voltam. Kövesi Artúr Szolnok Vigye el az ördög a gáz­palackomat, legtöbbször hét végére ürül ki, most is emiatt kell bosszankodnom. Július 10-én telefonáltam a TEM- PO-hoz; bonyolítsa le a cse­rét. Kellemes női hang vá­laszolt és azt ígérte, még az­nap kapok gázt Hiába vár­tam. Szombaton délelőtt is­mét telefonáltam. Akkor úgy informáltak: már elment a kocsi a telt palackokkal, leg­később délutánra megkapom. Legyek nyugodt, este 8-ig szállítanak. Talán mondanom sem kell, nem hozták a gázt. Ha hoz­zák, akkor — az ember már ilyen — nem fogtam volna tollat, hogy dicsérő levelet írjak. S miközben e sorokat rovom, azon töröm a fejem, hogyan főzök a családnak va­sárnap ebédet? A szobát olajjal fűtjük télen, a gáztűz­helyen kívül semmiféle „fő­zőalkalmatosságunk” nincs, s a meteorológusok vasárnap­ra 30 fokot jósolnak... Szer­zek két téglát, ráhelyezem a lábost, szedek giz-gazt a kertben, tüzet rakok, s majd csak lesz valahogy... Tempó, fog ez menni...! Csak nem kell mindjárt két­ségbeesni. O. J.-né Szolnok Várom, várom a szemüvegem A szerkesztőség segítségét kérem ügyem elintézéséhez, mert láthatólag — bár nem nagy dologról van szó — egye­dül nem boldogulok. Április 20-án írtak ki nekem két szemüveget az SZTK rendelőintézetben. Május 18-án befizettem az OFOTÉRT- nál 138 forintot. Ügy tájékoztattak akkor, értesítést kapok, ha készen lesznek a szemüvegek. Eluntam már a várako­zást, így személyesen érdeklődtem. Még nem jött meg az üveg, mondták, legyek türelemmel. Ami a türelmet illeti, az már egy kicsit fogytán van, s a másik dolog: nem látok szemüveg nélkül. Szükségem volna rá. Azért is kértem. Kovács János Törökszentmiklós Száguldozó kerékpárosok a járdán Éveken át vártuk a kor­szerű betonjárda elkészültét, amiért nem kis áldozatot ho­zott a községi tanács, a la­kosság. Nem tudtuk mi, sze­gény gyalogosok, hogy ezzel naponta visszatérő bosszú­ságnak rakjuk le a „beton­alapjait” amely megkeseríti életünket, veszélyezteti testi épségünket. Most hónapok óta azt vár­juk kissé már türelmetlenül, egyre növekvő felháborodás­sal: községünk illetékes szer­vei mikor figyelnek fel a mind jobban elburjánzó, gya­logjárdákon történő kerékpá­rozásra, motorozásra. A fele­lőtlen és a közlekedés leg­elemibb szabályait is felrugó suhancok, az udvariasság alapvető normáit figyelmen kívül hagyó felnőttek rácsen­getnek a gyalogosokra, ki kell térnünk előlük, ha nem akarunk balesetet. Ügy gondoljuk, ki kellene már jelölni egy sávot ne­künk, gyalogosoknak is vala­hol az úttesten, ahol bizton­ságosan közlekedhetünk. Ugyanis a község főterén, parkunk útjain, s azokon a gyalogjárdákon is, amelyek­kel párhuzamosan portalaní- tott műút van, eszeveszetten száguldoznak a kerékpárosok. Tehetik. Az illetékes nem szól érte semmit. F. F. Jászárokszállás A 38-as számú ABC-áru- házban (Vörös Csillag út) vá­sárolunk rendszeresen. Kor­szerű, modern, tiszta az áru­ház. A kiszolgálással sincs probléma, s mégis panasszal kell élnem. Kislányom részére naponta palackos jegyes tejet ve­szünk. A tej többször sa- vanykás szagú, s forralás közben gyakran összemegy. A kannás tejnél ez ritkábban fordult elő. A palackozott tejjel kapcsolatos panasz a nap bármely szakában tör­tént vásárlásra vonatkozik. Legutóbb július 11-én, szom­baton reggel 6.15-kor vásá­roltam tejet, összement. Fél óra múlva már vittem is vissza a boltba. Ekkor már többen voltak ott, hasonló ki­fogással. A kiszolgálólány azt mondta, a próbaforralá­sok során minden egyes pa­lackozott tej összement. Hol lehet a hiba? Az áru­ház tiszta. Ott oktatják a jö­vő kereskedőit. Kétlem, hogy szabálytalanságra. A tej­üzemben ugyan nem jártam, de naponta elmegyek előtte. A bekötőúton állandó jelleg­gel pocsolya áll, mert ott mossák a kocsikat. Ha a tej­üzem előtt ilyen áldatlan ál­lapotok vannak, mi lehet bent? Ügy vélem az illetékesek­nek meg kell keresniük, hol a hiba, hogy a kisgyermekes szülőknek ne kelljen bosszan- kodniok, naponta kétszer is járkálniuk tejért. Nagy Sándor Szolnok A cigánykérdésről Nagy figyelemmel olvas­tam a cigánykérdésről írt cikksorozatot Varga József tollából. Véleményem szerint ez igen időszerű téma. Én mindig az embert mérlege­lem, jó vagy rosszindulatú-e? Soha sem szabad általánosí­tani, egyszerűen legyinteni, hogy ez csak cigány. Szeretek a parkban sétál­ni, szívesen nézegetem a gyermekeket, milyen bol­dogan, gondtalanul, kacagva játszanak. Egy alkalommal felfigyeltem egy kis fekete hajú, rendesen felöltözött, sötétbőrű fiúcskára. önfe­ledten játszott a homokban. Odament hozzá egy kis sző­ke leányka, aztán együtt építették a várat. Amikor a mama „kapcsolt”, kétségbe­esve rohant a kislányáért. „Azonnal gyere ide, ne játsz- szál azzal a büdös cigány­nyal...” A kis szőkeség né­Az alábbiakban ugyancsak egy olyan levélből közlünk részleteket, amely „A ci­gánykérdésről” című cikkso­rozatunkra érkezett. A levél írója: Czuczu Tibor ének­mán, csodálkozva nézett az édesanyjára. Feleletet várt, hogy miért? Egyik-másik felnőtt nem gondol arra, hogy ilyen sza­vakkal megmérgezi gyerme­ke lelkivilágát, szeretet he­lyett gyűlöletre neveli. Szeretném, ha a Néplap bővebben ismertetné a cigá­nyok történelmét, mert ezt alig ismerjük. A mi üze­münkben is vannak cigány munkások, akik becsületesen dolgoznak. Akad olyan is, aki tíz évnél is többet töl­tött már nálunk. Az egyik ilyen cigányember Üjszász- ról jár be. Nős, családja van. Házat épített. Az illetékesek a legjobb véleménnyel van­nak róla. Ez is egy bizonyí­ték, hogy nem lehet, nem szabad általánosítani. B. J. Szolnok üf történelem szakos tanár, és... cigány. „.. .A cigánykérdésről szó­ló cikksorozatot nagy ér­deklődéssel olvastam. Osz­tom a cikk szerzőjének né­Tempó, TEMPÓ! Q Július 11-én elfogyott a gázunk. Feleségem telefonált a Tempó Jászkürt utcai központjába. A válasz: kapható csere­palack, de nincs jármű, nem tudják kiküldeni. Ha elvisszük az üres palackot, kicserélik. Nem volt mit tenni, a palackot kerékpárra akasztottam és elfurikáztam a Jászkürt utcába. Az ügyeletes kartársnő szívélyesen fogadott, majd elő­szólította János bácsit, aki készségesen kicserélte az üres oaiackot. Akkor lepődtem meg, amikor fizetésre került a TANÁCSADÓ A raktári dolgosók leltárfelelősségéről A közelmúltban megjelent 18/1970. Korm. számú ren­delet szabályozza a raktári dolgozók leltárfelelősségét. A rendelet hatálya a vál­lalatok, szövetkezetek és más gazdálkodó szervek, valamint a költségvetési szervek rak­táraiban munkaviszony alap­ján foglalkoztatott dolgozók­ra és kisipari szövetkezetek raktáraiban foglalkoztatott szövetkezeti tagokra ter­jed ki. Nem terjed ki a rendelet hatálya a belkereskedelmi ágazathoz tartozó és társa­dalmi tulajdonban lévő bol­tok és vendéglátó üzletek árukezeléssel és megőrzéssel megbízott dolgozóira figye­lemmel arra, hogy ezek a dolgozók 2/1968. Korm. szá­mú rendelet szerint felel­nek a leltárhiányért. A kis­kereskedelmi és vendéglátó vállalatok elkülönített raktá-' rainak dolgozóira azonban a kollektív szerződés e rende­let alkalmazását írhatja elő. Leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és át­vett anyagokban raktári készletekben ismeretlen ok­ból keletkezett, a természe­tes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. A leltárhiány összegét fogyasztói áron — ennek hiányában a kollektív szer­ződés által meghatározott módon — kell megállapítani. A raktári munkakör elfog­lalása előtt — a munkaszer­ződés megkötése, illetve mó­dosítása alkalmával, tagsági viszonyban állóknál pedig a munkakör kijelölésekor — a dolgozóval írásban kell kö­zölni, a felelősségének felső határát, azt, hogy a dolgozó megtérítési kötelezettségével együtt jár-e és milyen mér­tékben a juttatások csökken­tése, vagy megvonása. A leltárhiányért való fele­lősség felső határa a dolgozó 1 havi átlagkeresete. A kol­lektív szerződés a raktározás rendjének biztosítása érde­kében, helyi viszonyokra fi­gyelemmel a dolgozó felelős­ségének felső határát 1 havi átlagkereseténél magasabban is megszabhatja. A felelősség felső határa azonban ilyen­kor sem haladhatja meg a dolgozó 3 havi átlagkeresetét. Ha a dolgozó olyan rak­tári munkakörben dolgozik, ahol az átvett anyagokat ál­landóan egyedül kezeli, a felelősség felső határa a lel­tárhiány teljes összege. A kollektív szerződés a helyi adottságokra figyelemmel kimondhatja, hogy a leltár­hiány megtérítésére való kö­telezéssel együtt jár a termé­szetbeni juttatás, kedvezmé­nyes beszerzés, prémium és a részesedési alapból járó év végi juttatás —, legfeljebb egy évre szóló — csökken­tése, vagy megvonása. A jut­tatások csökkentésének, meg­vonásának kereteit is a kol­lektív szerződésben kelj meg­határozni. A megtérítés és a megvont juttatások együt­tesen nem haladhatják meg a leltárhiány teljes összegét. A kollektív szerződés — raktáranként, fiókonként, te­lepenként, lerakatonként, il­letőleg raktári beosztáson­ként — határozza meg a felelős dolgozók körét, vala­mint a felelősség mértékét. A leltározás befejezésé után á leltározás eredménye alapján az igazgató — a s2erv vezetője, a szövetkezet vezető szerve — indokolt határozatban dönt a dolgozót terhelő leltárhiány összegé­nek megtérítése, illetőleg a juttatások csökkentése, vagy megvonása felől. A határo­zatot a leltárfelvétel befeje­zését követő 60 nap alatt az érdekelt dolgozóval írásban kell közölni. Ennek a határ­időnek eltelte után a dolgo­zót kártérítésre kötelezni, il­letőleg a juttatásokat tőle megvonni nem lehet, mintető eljárás esetén a határidő a nyomozó hatóság illetőleg a bíróság jogerős határozatá­nak közlését követő nappal kezdődik. Leltárhiányért anyagi fele­lősséget érvényesíteni, illető­leg juttatásokat megvonni csak akkor lehet, ha az anyagokat, raktári készlete­ket kezelésre szabályszerűen átadták, illetőleg átvették és a dolgozó a két leltározás •közötti -időszaknak legalább felében és a leltáridőszak végén is a raktárban volt be­osztásban. A megtérítés, illetőleg a juttatások megvonása mérté­kének megállapításánál fi­gyelembe kell venni aj áru­kezeléssel összefüggő azokat a körülményeket, amelyek a dolgozó felelősségére kihat­nak, így különösen az eset­leges távoliét időtartamát és az anyagkezelés tárgyi adott­ságait. A leltárhiány megtérítése tárgyában hozott határozat ellen a munkaügyi döntőbi­zottsághoz, s a munkaügyi döntőbizottság határozata el­len a járásbírósághoz lehet fordulni. E rendelet 1970. szeptember hó 1-el lép ha­tályba. Dr. T. L zetét, és felvetéseivel is egyetértek. Tapasztalataim alapján azt írhatom, hogy az előítéletek egyre szűnő ten­denciát mutatnak. Az ötve­nes években nagyon sok megaláztatás ért, amely napjainkban már mérséklő­dött. Annak idején tíz évig nyitogattam a járás, a fel­sőbb szervek ajtóit. Tanító szerettem volna lenni... A legtöbb helyen udvarias vá­laszokkal elutasítottak. Vég­re a megyei vezetők segítsé­gével katedrára léphettem... Környezetemben — a ci­gánysoron és az iskolában — világnézeti katalizátor let­tem. Elvekből és emberség­ből kellett nap mint nap vizsgáznom, mindenki előtt, aki közelembe került. Az iskola akkori igazgatója ki­jelentette: Én egy cigánnyal nem tanítok egy iskolában, az én iskolám nem tanító­képző. .. Igazgatóm egy fa­lusi mosónő korán árvaság­ra jutott gyermekeként kezd­te életét. Ö is sokat nélkü­lözhetett, de engem a nyo­morúság mellett kora ifjú­ságomtól fogva fajtám bé­lyegével lépten-nyomon meg is aláztak. Meg kellett mu­tatnom, hogy igenis, megál­lóm a helyem ezen a posz­ton. .. Közben felvettek az egri tanárképző főiskolába, ott szereztem meg a főisko­lai oklevelet... Másik iskolába kerültem... A tanácselnök és az iskola igazgatója megkért, tartsak •előadást a cigánytanulók szüleinek. Nem engedték rendszeresen iskolába gyer­mekeiket, sokan megbuktak, öt előadást terveztek a ci­gányszülőknek. Ebből az el­sőt és az utolsót nekem szánták, örültem a megbí­zatásnak. Volt-e eredménye fáradozásunknak, fáradozá­somnak? Igen, s nem is ke­vés! Ezt a példát azért hoz­tam fel, mert nem lehet, nem volna szabad szégyellnie a fajtáját senkinek, még akkor sem, ha az illető pe­dagógus. .. Én — és azt hiszem, na­gyon sok cigány értelmisé­gi, nem tagadjuk meg em­beri mivoltunkat, és azon vagyunk, hogy minél többet tegyünk a cigányság fel- emelkedése érdekében. Ak­kor, amikor a különböző társadalmi szervek vezetői, munkatársai — és ezek ma­gyarok — sokat tettek és ezután is tenni akarnak a cigányokért, egy cigány pe­dagógus nem tehet olyan ki­jelentést, mint amit a cikk­sorozat írója is említett... Nézetem szerint a cikkso­rozat kapcsán vitát lehetne indítani ebben a kérdésben. Nem volna hiábavaló, ha megrendeznék megyénkben a cigányértelmiségiek an­kétjét, amelyen az érintett községi, járási, megyei párt- és állami szervek kép­viselői is részt vennének. Gondolom, hogy ezzel is sokat lehetne segíteni a cigánykérdéssel kapcsolatos gondokon.,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents