Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

Wm ffctfas 12. SZOLNOK MEGTa VSPLAP 1949 nyarán Papp János idős kommunista megállí­totta az. utcán Szaböfj József eljáró munkást. Nem unod, kerdezte. De, mondta Szabófi. No, akkor gyere el vasár­nap a Tóth Jóska borbélyműhelyébe, máj- vagyunk vagy tízen. Vasárnapra pedig többen lettek. Tóth József fod­rászműhelyében kimondatott: megalakul a Sallai Termelő­szövetkezet. Huszonnyolcait kezdték Nem kevesen csatlakoztak. Mindjárt huszonnyolc csa­lád vágott az útnak- Az ala­pító tagok közé számít Csí­kos János. Kele Sándor, ifj. Kele András, az elhunyt Ké- le András, Rajna András, Nagy Lajos, Szabófi József, Majnár Józsefné, az elhunyt Széntők József, Kátai Béla, Osgyán Sándor, Osgyán Sán- domé, Nagy Mátyás, az el­hunyt Dora József, Tóvízi István, Balta Kálmán, Máthé József, Máthé János, Papp János, Papp Gizella, Dobosi Erzsébet. Szinte kivétel nél­kül a párt tagjai voltak, s mindannyain földhözjuttatot- tak. A kengyeli Dózsa TSz tagjai között ma is alig van kis- vagy középparaszt em­ber, hiszen az egész kengyeli hatar úri nagybirtoké volt. A Dózsa Tsz földjei báró Ur­ban Gáspár, báró Harkányi te a szövetkezetét öt Fodor Ferenc követte. Szabófi József ésa magtárkulcs A tsz nehezen indult. A közösség tagjai elsőnek a ku­koricaszárat háton hordták le a földről, egyetlen segítsé­gük Görög Mihály postás vak lova volt. amit a tulajdonos kölcsönadott. Már az első év­ben megalakult azonban Kengyelen a gépállomás, s az sokat jelentett- Mivel az ura­dalmi istállókat, épületeket 1945-ben az újgazdák lebon­tották, s rengeteg kis tanyát építettek belőle a kapott föl­dön. így az új szövetkezetnek épületéi nem voltak. Az első két tehenet a magtárba kö­tötték be, amibe Kátai Béla jászlakat faragott. Nagy politikai erőt jelen­tett, hogy a szövetkezet ala­pítók nagyon sokan negyven­be kellett adnia a beszolgál­tatásba, s nem maradt élelem a jószágoknak. Nagy rés^ elpusztult. Volt olyan regien hogy 52, mintegy 7o kilos hí­zó nem kelt fel. Egyesülések Korszaka A szövetkezeti mozgalom hőskorszaka volt ez. Mégis az történt, hogy 1953-ban a Nagy Imre féle jobboldali szüvetfcezet.politika idején szinte rezdülés nélkül átvé­szelte a Salllal Tsz ezt a kritikus esztendőt. Addig a Sallai Tsz volt a falu egyet­len nagy szövetkezete. Ak­kor részint ennek kiváló tagjaiból, részint új belépők­ből megalakult a Rákosi Csillaga Tsz, amelynek ugyancsak Szabófi József lett az elnöke. 1956-ban már , 4600 hold földje, négy Száznyolcvan tag­ja volt a szövetkezetnek. Többen kiléptek, másrészt ekkor vált ki a Sallaiból a Dózsa Tsz is. Nem sokkal ezután viszont megkezdődött az egyesülések korszaka. Csatlakozott a Sállaihoz a Misüfáik Sándor és ifj. Dobosi Ferenc vezette Vörös Csillag Tsz. 1958-ban Szövetkezeti tagok új házai Bagimajorban tavaszon csak 20 millimé­ter eső eseti. Ez mind hoz­zájárult ahhoz, hogy 1,6 mil­liós gazdálkodási vesztesege legyen a szövetkezetnék, a tényleges okok azonban a gazdálkodásban voltak. A szövetkezetben kialakult az a szokás, hogy évről évre mindent; kiosztanak, ami te­rem, 1968-ban a fogyasztás aranya 94 százalékot ért el. A Vörös Hajnal Tsz nagy mérleghiánya is nyomta a szövetkezetét, de az is ész­szerűden dolog volt, hogy mindent a növénytermesz­tésre tettek fel. A két fő­ágazat irányán belül a be­vétel 78 százalékát a nö­vény termesztés adta. Nem alkalmazták az új eljáráso­kat, az új fajtákat, gyenge volt a növényvédelem, ki­merültek a földek, nem volt szakszerű tápanyag gazdál­kodás. Akkor 1968-ban a tervezett jövedelem 80 szá­zalékát tudták csak kifizetni, s a személyi jövedelem visszaesett 21,3 ezer forint­ról 17,3 ezer forintra. i (Heten az alapítók közül: Máté János, Osgyán Sándor. Osgyán Sándorné, Nagy Lajos,Bállá Kálmán, Tóvizi István, Szabófi József Anna. a Montagh, a Baghy, az Urban, a Szőke Barna és a református egyház egykori nagybirtokain teremnek. Mivel itt a valamikori Pusztakengyel teljesen az uradalom kezében volt, a Sallai Termelőszövetkezet in­dulásában olyan előnyt is je­lentett, hogy a birtok — a 224 hold föld, amivel kezd­tek eleve egy tagban volt. S nem is rossz földek. Ügy, hogy az első évben már 11.5 mázsás búzatermést takarí­tottak be. amire alig lehet példát találni a két évtized­del ezelőtti ‘kezdő szövetke­zetek életében. Hat holdon repcét termeltek, Szabófi Jó­zsef emlékezete szerint az H mázsát adott, aminek akkor nagy híre kelt. Sőt később gyapotból is termeltek 8 mázsát, ricinusból 3 mázsát. Az első esztendők nagyon jól sikerültek. Érthetően egy­re többen kérték felvételüket a szövetkezetbe. Ebből baj is lett. 1951-ben már 3 ezer holdas szövetkezet volt a Sallai Tsz, de nem voltaic erőgépeik, nem voltak jószá­gaik, s a földek nagy felfut­tatása megbosszulta magát. Az alakulás második évében kaptak két pár lovat, s 1950- ben volt már 46 tehenük. A gyors növekedés szervezetlen­séggel is járt, meg azzal Is, hogy sokan csak a földjüket adták be, a munkával nem törődtek. Így következett be, hogy 1951 esős őszén a köz­ségi tanács maszekokat ren­delt ki, hogy lófogatokkal el­vessék a szövetkezet gabo­náját Lóháton vetett azon az őszön az elnök is. Így követ­kezett be, hogy a kiváló föl­dek — ma is 17 aranykoro­nás földön gazdálkodik a Dózsa — mindössze 6 mázsa 9 kiló termést adtak búzából, de volt olyan tábla is, ami csak 3 mázsával fizetett. Eb­ben az időben Szabófi József töltötte be a'z elnöki tisztsé­get Alakulás után ugyanis Székely György egy hónapig, Csikós János ugyancsak egy hónapig maradt elnök, Szabó­fi József viszont 1949 decem­berétől 1952 tavaszáig vezet­ötös párttagok voltak, mint Tóvízi István, Kele András, Majnár Józ'efné, Szabófi Jó­zsef, Máthé József, Csiikós János, Székely György, Nagy Mátyás, Papp János. Máthé József a földosztó bizottság tagja is volt a faluban. A semmitlenségben is nagy hit­tel, a part iránti bizalommal dolgoztak a szövetkezet tag­jai. Ennek köszönhető, hogy a legkritikusabb esztendőt, 1952 nyarát is átvészelték. Akkor állította meg az öt családos Kenyeres Imre a . szövetkezet elnökét: mit csi­náljunk, egy falat kenyér sincs otthon. Ha már eddig kitartottatok, most még egy kis erőfeszítés kell, kapta a választ. Kirostálták az ocsút, ami a padláson volt, meg­őrölték lisztnek, s öt kilo­grammonként kiosztottak. Kenyeret szereztek a íöld- művesszövetkezettől 20—30 dekájával mérték, ötven— hatvan forintokat osztottak havonta, hogy egyáltalán en­ni tudjanak az emberek. Nagy volt a zúgolódás, de a munka ment, a volt cseléd, zselléremberek — a falu fele belőlük tevődött ki, nem hagyták magára a közöst. Az akkori idők ' légkörére jellemző az a történet is, ho­gyan jutottak teherautóhoz. Gerő Ernő volt a megye or­szággyűlési képviselője, s hozzá fordultak segítsen egy teherautó megvásárlásában. A válasz megérkezett, vá­lasszanak használt gépjármű­vet maguknak Szegeden, s más helyeken. A tsz vezetői azonban mindenre azt mond­ták, nem felel meg, hogy újat kaphassanak. Megjött a válasz, mehetnek az újért Csepelre. Ötvenháromban viszont a szövetkezet nyakára küldtek húsz olyan borjút, amiről látszott, hogy nem Iesz be­lőlük semmi. A tsz-elnök a három legrosszabb borjút te­herautóra pakolta, s vissza­vitték az állatforgalmi válla­lathoz, egyszerűen lelökték az udvaron, s otthagyták. Eb­ben az időben háromezres sertésállománya volt már a Sallai Tsz-nek. Csakhogy 550 mázsa abraktakarmányt is a Dózsához csatlakozott a Kossuth Tsz, amelynek Ga­lambos Mihály, s a Május 1. Tsz, amelynek Kóki Lajos volt az elnöke. 1959-ben pe­dig a Zöld Mező és a Vörös Hajnal Tsz egyesült, a Zöld Mezőnek Kontos János, a Vörös Hajnalnak Szollár Já­nos, majd Majnár József volt az elnöke. A Dózsa és a Sallai 1960-ban újra egye­sült s mivel a Dózsa Tsz volt az erősebb, a szervezet­tebb szövetkezet, az egyesült tsz is a Dózsa nevet vette fel. 1964-ben fejeződött be az egyesülés, amikor is a 3 millió forintos mérleghiány­nyal záró Vörös Hajnal Tsz-t fogadta a Dózsa. A Sallai Tsz elnökei 1952- től Fodor Ferenc, Fóris Sán­dor, Máthé János. maid Gaál Sándor voltak. Egyesült tisz-nek ugyancsak Gaál Sán­dor lett az elnöke. Már ak­kor kialakult a szövetkezet mai 7 ezer holdas területe, o a taglétszám se sokat vál­tozott azóta. Ma hétszázhu- szonkét tagja, ölszőznvolc dolgozója van a Dózsának. Az egyesült szövetkezet kez­detben szépen indult, aztán visszaesett. 1968-ban pedig maidnem mérleghiányra fu­tott A baj az volt, hogy egv nagyon kritikus, aszályos esztendőt vészeltek át, egész Az idén azonban ismét jól zárt a Dózsa Tsz. Sőt, Olyan arányú fejlődés van, hogy beleszólt a termelőszövetke­zetek gazdálkodási versenyé­be, s a tájterületen csoport­jában a második helyen végzett. A szövetkezet mos­tani megindulása pedig ar­ra vall, hogy néhány éven belül a kengyeli Dózsa ver­senytársa lesz a megye leg­jobb gazdaságainak. Új úton járnak Az történt, hogy 1968-ban a járási párt-végrehajtóbi­zottság alaposan elemezte a Dózsa Tsz helyzetét, s meg­felelő következtetéseket vont le. Üj elnök került a tsz élére Ladár István személyé­ben, ki korábban a járási pártbizottságon dolgozott. — Csoportgyűléseket hívtak ösz- sze kilenc helyen. s a szö­vetkezeti tagokkal töviről hegyire megtárgyalták ml volt a baj, mi lesz a jövő útja. A törökszentmiklósi Aranykalász Termelőszövet­kezet laboratóriumával elké­szíttették a tsz tápanyag kartogramját, térképét. — Ez is kimutatta, a szerke­zetileg jó talajok nagyon ki­merültek. A következő ta­vaszra az összes kalászost fejtrágyázták a szövetkezet­ben, 900 holdra került szer­vestrágya is. A műtrágya felhasználás 1968-ban pél­dául 2,2 millió forint érték volt, most 4,5 millió forint. Megvizsgálták a termelési összetételt, s a gazdaságtalan növények termesztésével fel­hagytak, vagy csökkentették. Veszteséges volt a kertészet, felszámolták, viszont új kul­túrát honosították meg. 50 holdon burgonyát, 50 holdon vöröshagymát termesztenek. Csökkentették a cukorrépa termesztést is. Nagy gondét fordítottak a növényápolásra. Már az első évben 1969- ben meglátszottak az eréd- mények. Búzából 20,5, kuko­ricából májusi morzsoltban 32,1, cukorrépából 219 má­zsát termeltek. Kenderből — ezt termeszti a leggazdasá­gosabban a szövetkezét — 48,8 mázsa volt az átlag­termés. A kender 250 hol­don a szövetkezet jól fizető ipari növénye. Borsót 500 holdon termesztik igen jó eredménnyel. A borsóter- mesrtéá egyébként teljesen gépesítve van, úgyszintén a kalászosok betakarítása is. 1962-ig egyetlen Zetor gép­kocsija volt a szövetkezet­nek, akkor átvették a gépe­ket. s rögtön megszervezték a javító műhelyt is. Ma há­rom Zmáj kombájnnal a ku­koricatermesztés fele is gé­pesítve van. a szövetkezet a múlt évben rengeteget köl­tött gépekre. Többek között négy űj MTZ traktort, 10 pótkocsit, két műtrágyaszó­rót, négy görgősekét, két tárcsás vetőgépet, egy kuko­rica-kombájnt, két Mobil- garatot vásároltak. Gépekre tavaly 2 millió forintot köl­töttek. s az idén több mint 2' millió forintot terveztek gépvásárlásra. Ebből többek között kukoricakombájnt. fűkaszát, négy MTZ trak­tort. négy pótkocsit, 25 bo­ronát, egy GAZ kocsit- egy IFA kocsit, trágyamarkolót, két műtrágyaszórót, fűka­szát, szkréper ládát vásárol­nak. A géppark felújítását, a gépesítés befejezését azon­ban 1972 utánra tervezik, mintegy 6 millió forintból. Jelenleg ugyanis a sertés­kombinát építése köti le a szövetkezet erejét. A Dózsa Tsz állatállománya kevés, 100 holdanként 81 mázsa húst adnak csak. s a tehenen­ként! évi te.ihozam 2729 li­ter. A szövetkezetben ugyan magas, 9853 forint az egy holdra eső termelési érték, de ebben az állattenyésztés aránya kicsi. 100 holdanként 18 számosállat van a szövet­kezetben. Ezen a helyzeten változtat az a Drogram, ame­lyet a múlt évben kezdtek megvalósitehi. Az épülő ser­téskombinát évi 4 ezer hízót I bocsát majd ki. Ehhez hoz­zátartozik ezer hold lucerna termését áruértékesítésre fel­dolgozó forfőleregős ten ménvszárító is. Évente most 200 holdas ütemben telepíti a lucernát, az alexandriai herét a szövetkezet. A ter­mén vs7áritő feltételezi töb­bek között a kuoricatermesz­Al épülő seriéskombinát tés teljes gepesilését La, A szárítóból automatika viszi a terményt a tisztító­műbe, onnan hat, egyenként 36 vagonos toronysilóba ke­rül a termény. Ugyancsak automatikus szerkezet to­vábbítja a darálóba, s a ta- karmánykeverőbe-azt a ter­ményrészt, amelyet, a szövet­kezet a sertés kombinátban akar felhasználni. A két hiz­lalda. a 233 férőhelyes ko­caszállás, a kétszer 72 férő­helyes fiaztató, a 22 férőhe­lyes kanszállás teljesen gépe­sítve lesz. a 35 millió fo­rintba kerülő, a teljes ki­építés után pedig a 40 mil­lió forintot is meghaladó be­ruházás megvalósulása egy­ből 40 százalékkal emeli a szóvetkezet állattenyészeti bevételét. Teljesen sajáterő* beruházás, a szövetkezet épí­tőbrigádja és a megyei épí­tőipari vállalat közösen épí­ti a telepét, amely intenzív húsfajtákkal már 1971-től termelni kezd. Ezzel három telepről egy helyre vonják össze a sertésállományt. A következő lépés a gépe­sítés, s ezt követi az öntö­zőtelepek kiépítése 1972-től. A karcagi kutatóintézet már elkészítette a szövetkezet ön­tözésfejlesztési tervét. A Ti­sza II. vízlépcső martfűi ön­tözőfürtjéből 4200 holdra kap vizet a tsz. Az első ütemben 1975-ig 2000 hol­don. Ez a beruházás hosz- szább időre leköti a szövet­kezetét, s majd csak azután tud a szarvasmarhatenyésztés korszerűsítésére fordítani. Ezres szarvasfnafhaállomá- nyából háromszázas a tehe­nészet. Az idén a háromezer literes fejési átlag elérése a Cél. Két istállójuk TBC mentes, a hízómarhákat jó eredménnyel exportálják. A Dózsa TsZ nem foglalkozik a baromfitenyésztéssel, ami volt felszámolta. S jóformán csak a tagök ellátására tart juhállományt. Gazdaságos termelésére jellemző, hogy 29.7 milliós bruttó jövedel­méből 17,3 millió forint a nyereség. A műit évben a nagy fej­lesztés. s a beruházás mel­lett is, a szövetkezeti tagok jövedelmét magas szinten biztosították. Az egy — ál­landóan dolgozó — tagra ju­tó jövedelmi átlag évi 28 ezer forint. A szövetkezet epitöbrigádja az utóbbi két évben 18 kislakást húzott fel tagjainak, ezenkívül a ktsz s magánépítők is segítenek. A szövetkezet tagjainak fele épített, vagy vásárolt há­zat, amióta a tsz-ben van. A felszabadulás után a volt cselédek nagy része a ma­jorban maradt, ma is húsz család lakik még kint, de már felújított, korszerűsített lakásokban. A szövetkezet 30 tagját küldte eddig külföldi útra. Százhátvannyole szak­munkásuk van, Csesznek Já­nos mérnök főagronómus 11 éve a szövetkezet szakveze­tője. Tizenhárom szocialista brigád dolgozik a szövetke­zetben. s nagy. kilencvenkét tagú pártszervezet a politikai irányítás gazdája. A legjobbak közé A kengyeli Dózsa Tsz egy­kor a megye jó gazdaságai közé tartozott. Szép emlék­ként tartják számon, hogy Dögéi Imre egykori földmű­velésügyi miniszter, Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács el­hunyt elnöke is járt náluk. S, hogy 1963—64-ben terme­lési. kiállítási díjakat gyűj­töttek össze. A gazdaság is­mét elindult a felfelé vezető úton. Nagy léptekkel pótolj s elmaradását. A következő években új ver­senytárs jelenik meg a szö­vetkezeti mozgalomban, a Két évtized után f§ Új versenytárs, a kengyeli Dózsa Tsz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents