Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
1970. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Á Hűtőgépgyárban érdemes és lehet tanulni A jászberényi általános is kólák hetedik, nyolcadik osztályos tanulói gyakran vendégeskednek a Hűtőgépgyárban. Mindannyiszor szívesen fogadják őket: a gyárlátogatáskor még filmen is láthatják a kiváló eredményekre sok éve büszke hűtőgépgyáriak életét, munkáját. Ilyenkor azt i* megtudják a gyerekek: 13 szakmában folyik szakmunkásképzés a gyárban, s az öt évre elkészült oktatási terv máris biztosít ösztöndíjat szakmunkás tanulóknak. Eddig kilencven-száz gyerekkel kötöttek évente szakmunkás tanuló szérződést — 1971-től már 160—180 elsőévest várnak a gyárban. A várakozás tettekkel párosul: a jelenlegi tanműhelyt bővítik, egyszerre ,220 tanuló gyakorlati foglalkozását teszik lehetővé. Hozzá korszerű géppark, korszerű öltöző csatlakozik; hogy valóban kulturált körülmények között ismerjék meg a szakmát, a munkáséletet a fiatalok. Az idén végzősök pedig a közeljövőben tapasztalják majd; érdemes volt a Hűtőgépgyárba jönni: tavaly, tavalyelőtt még (természetesen tanulmányi eredménytől függően) 5,60 forintos órabérrel kezdtek — már 7,20 forint a legjobbak kezdő órabére. „Törzsgárda- gyerekek" a gyárban A tanév a napokban végződött: 33 szakközépiskolás jelentkezik rövidesen munkára a gyárban. A korábbi években végzettek közül kettő főiskolás, műanyagfeldolgozó szakon. És a nyárra, gyakorlati időre várnak szolnoki gépész- technikusokat, s bizonyosan jönnek a társadalmi ösztöndíjas „törzsgárda-gyerekek” is — a miskolci, budapesti egyetemről, a kecskeméti főiskoláról. Negyvenegy társadalmi ösztöndíjasa van most a gyárnak. Jászberényben esti technikum, s egyetemi főiskolai előkészítő tanfolyamok anyagi költségeit vállalja magára a vállalat. A már dolgozók közül az idén különböző szakmai tanfolyamot mintegy nyolcszáz dolgozó végzett el a Hűtőgépgyárban; ügyvitel gépesítés, vezetői továbbképzők, esti műszaki főiskola, előkészítő tanfolyamok, biztonságtechnikai továbbképzések. A vállalat mérnökei kétéves hűtőgépgyári gyakorlat után szakmérnöki továbbképzésre iratkozhatnak be. Hasznos nyelvtanfolyamok Talán a legnagyobb haszna a szervezett nyelvtanfolyamnak lesz. amelyeken a gyár jászberényi, budapesti dolgozóit készíti fel nyelvvizsgák sikeres letételére. Százharminchárom dolgozó taEgy év telt el azóta, hogy a zagyvarékasi ÁFÉSZ a szövetkezeti tagok kívánságára bérbevett egy magánkézben levő régi sütödét, amit jelentős átalakítás után üzembehelyezett. Zagyvarékason éveken át rossz volt a kenyérellátás. A lakosság igényeit a szolnoki sütőipari vállalattól vett kenyérrel próbálták kielégíteni. Sokszor későn érkezett meg az áru, máskor csak száraz, vagy összenyomott kenyeret kaptak. A gondok megszűnésének reményében nyitották meg tavaly augusztusban az 50 ezer forint ráfordítással kornul orosz, francia, angol és német nyelvet a vállalat segítségével. Jászberényben audiovizuális nyelvlaboratóriumot hozott létre a Hűtőgépgyár, tanulmányi szerződést köt a tanulókkal, s középfokú nyelvvizsga után 3000, felsőfokúért pedig 5000 forint célprémiumot fizet. A műszaki, adminisztratív szakemberek külföldi tapasztalatcseréjéhez, tanulmányútjá- hoz, így alap van, amely eredményes jövőt ígér. Tanulóbázis A Hűtőgépgyárban valóságos „tanulóbázist” hozott létra az okos előrelátás — a további munkasikerek érdekében, Szakmunkásutánpótlás. mérnök-technikus képzés, nyelvtanfolyamok — valóban a jövőt szolgáló, eredményeket ígérő befektetések. — sj — szerűsített sütödét. Uzembe- helyezésének szükségességét elsősorban az bizonyítja, hogy a próbasütésnél termelt 3,5 mázsával szemben ma napi 10—12 mázsát sütnek. A szombati termelés pedig eléri a 18—20 mázsát. Ünnepek előtt éjszaka is sütnek és a vásárlók legnagyobb meglepetésére Zagyvarékason megszűntek a kenyérellátási gondok. Az üzemben nem egészen egy év alatt megtérült a ráfordított beruházás és a havi 90—100 ezer forintos forgalommal jelentős mértékben emelkedett a szövetkezet jövedelme is. Azóta jó kenyeret esznek A „társadalom”voltam Mindig mélységesen felháborodom és soha, még egy fillért sem adtam azoknak a rongyos ruhájú, maszatos gyermekeknek, akik Szolnok utcáin egyre gyakrabban tartják elém a kezüket, ötven fillért, egy forintot kéregetnek. Ezen fúl azonban még semmit sem csináltam, nem néztem utána, élnek-e a szüleik, s ha igen, miért engedik, hogy ők kéregessenek? Így van ezzel majdnem mindenki. Felháborodunk, elítélünk, sajnálkozunk, de egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán vesszük magunknak a fáradságot, — még ilyen kis ügyekben is — hogy megvalósítsuk a közös óhajt: a közrend és köz- biztonság fenntartásában, a társadalmi tulajdon védelmében, a garázdák megfékezésében az eddiginél jobban segítsen a társadalom. A társadalom pedig mi vagyunk, ő, te, én. Sokszor olvastunk, hallottunk arról, hogy a villamoson, vagy autóbuszon soksok férfi jelenlétében egy-két hirtelen nőtt kamasz nőkkel szemtelenkedik, családanyákat sérteget, de senki sem kelt a férfiak közül a sértegetettek védelmére. Előfordult, hogy több szemtanú jelenlétében egy vadorzó félholtra vert idős, védtelen embert. Senki sem avatkozott közbe. Miért? — kérdezzük felháborodva. Biztosan azért, mert más dolog felháborodva kérdezni és megint más „társada- lom”-nak lenni és közbeavatkozni, esetleg megfékezni egy garázdát. Hiszen azok, akik elnézik, hogy nőket sértegessenek, védtelen öregeket bántalmazzanak, maguk is tudják: a társadalom segítségére lenne szükség. Csak azt nem tudják — vagy nem akarják tudni, — hogy ők a társadalom. A közönyt, ha a „mások ügyeibe való be nem avatkozást” egyszerűen annak nevezzük és ha ezt másoknál tapasztaljuk, — elítéljük. A magunk semlegességére azonban azonnal kifogástalan magyarázatot találunk és megnyugtatjuk lelkiismeretünket azzal a logikus érvvel, hogy: „miért pont én?” — hiszen más is volt ott, más is látta mi történt. Ezenkívül még sok minden közrejátszik abban, hogy az említett esetekben a társadalom segítségét inkább csak erősen óhajtjuk, mintsem egy lépéssel is közreműködnénk benne Sokkal egyszerűbb ugyanis a jólismert közhellyel élni, mert a „társadalom segítsége” vagy a „társadalmi összefogás” nem egyszer kellemetlenségekkel, fáradozással, s van úgy. hogy az egyén testi sértetlenségének veszélyeztetésével is jár. A „társadalommal” való azonosulásnak csupán egy szerény példáját szeretném elmondani, amely tegnap történt meg velem. Az utcán egy ismeretlen férfi szólított meg. Egy forintot kért, mert különben nem tud hazautazni — mondotta. Ha nem lett volna szemmel láthatóan ittas, még akkor sem adtam volna neki, mivel említettem, a kéregető gyermekeknek sem adok. Azt sem titkolom, kimondhatatlan ellenszenvet éreztem a kéregető, körülbelül 45 éves, ép, egészséges ember iránt. Nemcsak megtagadtam a pénzt tőle. de meg is magyaráztam neki, hogy magatartása felháborító. Az illető tovább ment és néhány méter után új „pácienst” akart fogni. Észrevétlenül a nyomába szegődtem. A megszólítottak többsége szó nélkül faképnél hagyta a molesztálót. Volt azonban, aki adott neki pénzt. Ekkor elhatároztam, átadom a rendőrnek. Követtem a férfit. Kiment a piacra. Az egyik standról lopott egy nagy uborkát, s odébbállt. Körülbelül húsz embert, férfit, nőt szólított meg egy forintért. Volt. akitől erőszakosan követelte a pénzt. Az emberek még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy rendreutasítsák. Végre egy rendőr közelébe értünk, akinek átadhattam az emberemet. A történet itt még nem fejeződik be. A rend őre felírta nevemet és lakcímemet, ami azt jelenti, tanúként való kihallgatásom is kilátásban van. Amíg követtem az ittas és a járókelőket molesztáló, sőt lopáson is rajtakapott férfit, lekéstem egy időpontot, nem tudtam felvenni feleségem táppénzét, tehát nem tudtunk másnap elutazni üdülni. Ebben, a szinte szóra sem méltó kis ügyben is ennyi kellemetlenséget és fáradságot takar ez a rövid és annyiszor idézett mondatocska: a társadalom is segítsen. Bizonyára azt gondolják most sokan; kellett nekem beleavatkozni? Csak egy száznyolcvan fokos fordulatot kellett volna tennem, s a gyanús alakot máris a hátam mögött tudhattam volna. Nincs igazuk. Annak a tudata, hogy _ a közrend és közbiztonság érdekében a társadalmi összefogásról és a társadalom segítségéről nemcsak beszéltem, hanem az érdekében is tettem egy keveset, nem áll arányban azzal a kis fáradsággal és a kellemetlenséggel. ^ bj — Selyemre nyomott kép Bokros László rajza az új dísztáviraton A posta az eddiginél díszesebb, szebb kiállítású dísztáviratot hozott forgalomba. A díszítő képet selyemre nyomták s ezt erősítették a kemény papírlaphoz. A kép a karján gyermeket tartó fiatal anyát ábrázol. A művész: Bokros László, a szolnoki művésztelep lakója. — Amikor a fiam született (ennek már tizenhárom éve) lerajzoltam egyszer a feleségemet, amint a gyereket a karján tartja. Nemrégiben a megyei tanács kért tőlem egy rajzot az anyakönyvi hivatal részére. Olyan rajzról volt szó, amelyet a díszes anyakönyvi kivonatra nyomhatnak. Az említett régi vázlat alapján elkészítettem a rajAz árvízkárosultak megsegítésére hét önkéntes nyári építőtábort szervez a KISZ — jelentette be az újságíróknak pénteken a Magyar Sajtó Házában tartott tájékoztató ján Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Egyebek között elmondotta, hogy az ifjú kommunisták az elsők között siettek bajbajutott embertársaik segítségére, részt vettek a Számos-menti, Tisza-parti községek kiürítésében, dolgoztak a gátakon, magasították a töltéseket. Az árvízről érkezett első hírek után a KISZ Központi Bizottsága azonnal egymillió forintos támogatást nyújtott a károsultaknak, felhívta a fiatalokat, hogy ■ vegyenek részt a védekező munkában, s ideiglenesen hajléktalanná vált 590 Szabolcs—Szatmár-i gyermek előtt nyitotta meg Kilián telepi üdülőjének kapuit. A KISZ tette lehetővé a fehérgyarmati középiskolásoknak. hogy egyik vezetőképző táborában felkészülhessenek az érettségire. A KISZ Központi Bizottsága felmérte a sürgető teenzot. Nem sokkal később a posta kért hasonlót. Ezt adták ki selyemre nyomva. Mindössze húszezer darab készült és csak a fővárosi, meg a megyeszékhelyeken levő postahivatalok kaptak belőle. Ez azt jelenti, hogy csak Budapestre és a megye- székhelyekre lehet ilyen táviratot küldeni. — Elsősorban gyermek születése alkalmából küldött gratuláló táviratoknál veszik igénybe, de anyák napján is sokan ezt küldték. — Kedves meglepetés volt, hogy pár napja, a kislányom születése után, mi is ebből kaptunk néhányat, barátoktól ismerősöktől. dőket. s úgy határozott, hogy az újjáépítésben kamatoztatja a fiatalok tenniakarását, itt van a legnagyobb szükség a munkáskezekre. Ezért június 28-tól augusztus 23- ig hét nyári önkéntes építőtábort szervez: négyet Tivadar községben, egyet-egyet Csengenem Jánkmajtison és Kishódoson. A hét táborban összesen 10 400 szakközépiskolás és építőipari szakmunkástanuló vesz részt a helyreállítási munkában. Az egyetemisták és főiskolások részére mátészalkai, fehér- gyarmati a vásárosnaményi. a csengeni és a tunyogmatol- csi vasútállomásokon adnak munkát, ők az építőanyag kirakodást gyorsítják, mintegy 800-an. Csongrád megyében — Szegeden és Makón — két „árvízvédelmi anyagmentők” tábort nyitnak az itt dolgozó kétezer fiatal a gátakba beépített értékes anyagokat menti majd. — (Ezenkívül természetesen munkához láthatnak a fiatalok a hagyományos építőtáborokban: 37 helyen több mint 30 000-ren.) t Árvizes Hogy mik vannak?! Átvízi riporter kollegámat elvitték repülővel a kritikus tiszakürti gátszakasz fölé. Amikor visszajött, nekirontottunk, hogy mi van ott, rossz híreket hallottunk. Barátunk céklaképpel re- begte: — Hogy is mondjam... Nézzétek... Én nemigen láttam semmit, mert... nemigen néztem ki, de biztos... biztos nagy a veszély..., mert én nagyon féltem. ☆ Papírt gyűjtenek az árvíz- károsultak javára az úttörők. Bejöttek a szerkesztőségbe is. Halk szavú munkatársunk meghatódva az úttörők igyekezetétől, lerámolt az asztalokról, irodaszekrényekről minden megfogható régi újságot, használtnak látszó kéziratpapírt. Másnap csendesen mondja kiküldetésből visszatérő kollegájának, hogy csinált egy kis szanálást, elvittek az úttörők egy jó mázsányi kaca- tot. Az odanéz az irodaszekrényre és felordít: — Üristen, te szerencsétlen, a novelláim... Elvitték... A zúzdába... Halkszavú barátunk most is csak mosolyog: — Na látod, ha több nem, de ennyi haszna már van ennek a gyűjtési akciónak. ☆ A szolnoki Kertváros biztonságára vigyázó katonák megszokott „kötelességévé” vált, hogy naponként piacra ladikáztassanak egy nénikét. A ház és a műút között olyan nagy volt a fakadóvíz, hogy csak ladikkal lehetett közlekedni. Egy délelőtt a szolgálatot teljesítő őrrel együtt ladikáztattuk haza az öregasszonyt. Hálálkodott, meghívott bennünket egy pohár borra. Ö már a küszöbön állt, én még a ladikban im- bolyogtam. Megkérdeztem, hova kössük ki a ladikot. A nénike a világ legtermészetesebb hangján mondta, hogy oda lelkem, a konyhaajtóhoz. Ott szokott lenni... KISZ-esek az árvízkárosultakért Rejtekhely az Elbán ZrtJZZ 1 ...........................,......... .......... Ni ncs szükség eligazításra . kJ tonék ismerik feladael/kaf. ne - MA CSENDBEN/1EG/NDULNAK A KÖZEL/ REPÜLŐ FÉR FELÉ- MlNFHA ' OTTHON LENNÉNEK, SZOVJEF FÖLDÖN, ÚGV MOZOGNAK AZ ELLENSÉGES HAToRSZÁGNA K EZEN A TÁVOL! VIDÉKÉN.
