Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

4... ‘*v» < »*'' ■ 1970. Június ll. Pálfy-a' dZOLNOK MEGYEI NÉPLAP •• i József: LATIN-AMERIKAI ÚTINAPLÓ §l Tábornok-minisztereknél Peruban Baráti fogadtatás Limában — Hogy ment végbe a puccs ? Valóban hideg a Humboldl-áramlai Peru fővárosának. Limá­nak napfényben fürdő cso­dálatos főterén, a Plaza de Armas-on fényképezgetem a katedrálist, az elnöki palotát, a kolóniáiig spanyol barokk műemlékeket, öt perce csak, hogy a szállodában kicsoma­goltam. Az éjszakai repülőút fáradtságé eltűnik a szikrá­zó verőfényben, a simogató A brigádtábornok külügy­miniszter melegben; kora reggel van, a hőmérő 28 fokot mutat. Mellém lép egy férfi. Fény­képezőgépem után érdeklő­dig, aztán kilétem felől. Nem vagyok amerikai. Meg­toldom a már ismert kifeje­zéssel: „Nem vagyok gringo, magyar vagyok. . .”. A férfi szeme felcsillan, s egy pilla­nat alatt elősorolja, amit ró­lunk tud. „Budapest, Debre­cen, Szeged, Éger, Miskolc'’ — mondja a városneveket. ,,Csepel, Ganz” — magyar cégek nevét is ismeri. El­csodálkozom. Kiderül, hogy közgazdász, roppant érdeklik a szocialista országok és gazdasági fejlődésük. Távol álljon tőlem, hogy ebből a véletlen találkozás­ból messzemenő következte­téseket vonjak le, de az tény, hogy Peruban ma igen ba­ráti érzelmekkel fogadják a szocialista országból érkező­ket- (Már a repülőtéren,- ész- az apa, az utolsó az anya revenni ezt; nem méregetik családneve), gyanúsan, mint másutt, nem . Peruban 1968 ősze óta van akadékoskodnak bürokratikus ; hatalmon a katonai kormány, előírásokkal. S ilyenkor az Nacionalista és antiimperia- embernek kétszeresen fáj, lista tábornokok akkor ker- hogy Mexikóban ötven dől- gették el az amerikabarát lárt kértek a vízum fejében!) Belaunde Terry elnököt. (Va­Nem sok szervező munka laki e!mesélte nekem, hogyan kell ahhoz, hogy a magyar ’ is zajlott le a puccs. A újságíró bejusson a tábornok Peru életében az utolsó év- minszterekhez. Fogad Edgaro tizedekben nagy szerepet ját- Mercado Jarrin brigádtiábor- ‘ szott APRA Párt — Ameri- nok, a külügyminiszter is *kai NéPi Forradalmi Szövet­edig, s ez nem titok maga ^ ~ arnelF azonban a vé­sem szégyelli — valamikor L gen amolFan szocialdemokra- az Egyesült Államok katonai >ta és az USA_t 'hszolgáló, hírszerző iskoláján tanult!) f csak a saJat vezetőinek ha- Most a beszélgetés kéthar- mad részében arról esik szó, hogy a latin-amerikai ál­lamoknak össze kell fogni- ok és együttes fellépéssel kell megvédeniük érdekeiket az Egyesült Államokkal f* szemben. (Ottjártamkor a perui fővárosban tárgyalt £ Charles Meyer, amerikai kül- i ügyi államtitkár, Richard • Nixon különmegbízottja. Azért jött Limába, hogy nyo­mást gyakoroljon a katonai kormányra és megpróbálja j megmásítani annak döntéseit amerikai olajtársaságok ál­lamosításáról, amerikai réz­bányák ellenőrzésének meg- > szigorításáról.) A tábornok­külügyminiszter hosszan . szólt Peru és a szocialista országok új kapcsolatairól. A végén pedig megkért, tol­mácsoljam üdvözletét a ma­gyar népnek. Egy másik brigádtábornok, Jorge Fernandez Maldonado Solari, az energia- és a bá­nyaügyi minisztérium élén áll. Ö a perui katonai kor­mány legbaloldalibb tagja. Még részletesebben nyilatko­zott azokról a lehetőségekről, amelyek Peru és a szocialis­ta országok kapcsolataiban nyitva állanak: a szakembe­rek küldésétől a bányagépek szállításáig, a közös vállala­tok alapításától az árucsere fokozásáig. (Az olvasónak feltűnhetett, milyen hosszúak a latin-ame­rikai nevek. Egy kis magya­rázat: elől a keresztnév, vagy Indián anya gyermekével. Az új kormány a földreform­keresztnevek, az utolsó előtti mai nincstelenek százezreinek ad földet talmi vágyát kielégíteni aka­ró párttá süllyedt, nos, az APRA párt központjába hí­rek érkeznek: az egyik lak­tanyában melegítik a tanko­kat! Egy félóra múlva újabb hír: már 18 tank áll készen! Éjfélkor a harckocsik elin­dulnak. Belaunde Terry el­nök mit sem sejtve alszik az elnöki palotában. Felesége nem él vele, csak a leánya. Az ébred elsőnek a zajra, hogy a tankok begördülnek az elnöki palota udvarára, „Papa, mi ez a dübörgés?” — ébreszti az elnököt. „Semmi leányom, bizonyára csak a Egyszer volt, hol nem volt, élt egy öregapó, akinek az volt a szokása, hogy értelmes dolgokon gondolkodott. Egy na­pon az öregapó azért jelentkezett az Egyesített Dollárhatalmak legfőbb állam- férfiainak tanácskozásán, hogy szűntessék meg a villongásokat és teremtsenek jó­létet. — Ki tudja, milyen zagyvaságot agyait ki az öregember — gondolták a legfőbb államférfiak, amikor bejelentették az apót. Lassan lépett be öreg lábaival a hatalmas tárgyalóterembe, melyben ovális asztal körül üllek a hatalmasok. Régimódi ko­pott ruhájában egy üres székhez totyo­gott és leült. Az államférfiak kegyesen mosolyogva adták meg az engedélyt az öregapónak, hogy beszéljen. — Uraim! Államférfiak és miniszterek! Eljöttem önökhöz, hogy elmondjam gon­dolataimat. Kérem, hallgassanak meg. Nem én, hanem az ésszerűség mondatja velem. Éljenek a jövőben a népek vala­mennyien békében. Részletezzem? Utaz­zanak haza, hazájukba. Alkotmányukban gondoskodjanak arról, hogy az emberek között felosszák a nagy vagyonokat. Ezzel az intézkedéssel elérhetik, hogy minden családnak külön kis háza lesz, több szo­bával és garázzsal a kertben. Ráadásul adjanak ajándékba minden családnak egy gépkocsit. Mindehhez azután számoljanak hozzá a Föld minden olyan településén, melynek több mint. ötezer lakosa van, egy újonnan felépítendő emeletes iskolát és a legtökéletesebben felszerelt modern kór­házat. Irigylem önöket, uraim! Biztos va­gyok benne, ha mindezt megteremtik, létre jöhet a népek közötti barátság és béke. Önöket pedig áldani fogják. A kis öregapó szivart vett elő tárcájá­ból, rágyújtott, majd folytatta: — Mégsem irigyelem önöket, uraim, in­kább boldog lennék, ha mindez megvaló­sulna. Erich Kästner: Mese az értelemről szemetesek.;.” — válaszolja álmosan Belaunde Terry. A valóságra akkor ébred, ami­kor egy ezredes csőre töl­tött pisztollyal a kezében feltépi az elnöki hálószoba ajtaját: „Elnök úr, ön a foglyom!” Egy félóra múlva az elnök már repülőgépen ül. A hatalmas asztal körül helyet foglalt államférfiak arcán torz mosoly jelent meg. A fő államelnök szót kért és rekedtes hangon mondta: — És mekkora összeg szükséges az ön gondolatainak megvalósításához? — Mekkora? — ismételte a kérdést az öregapó és hangján kis idegesség volt érezhető. — Számoljon, kérem. Mennyi pénz szük­séges ehhez a kis mókához? — Egy billió dollár, uraim! — felelte nyugodtan az apóka. — Egy milliárdban ezer millió van és egy billióban ezer milliárd. Egy egyes és tizenkét nulla. Maga, öreg. tökéletesen bolond! — kiáltott közbe valami főtiszt­viselő. Az öregapó csodálkozva szembenézett az elnökkel és megjegyezte: — Tudom, ez mérhetetlenül sok pénz, uraim, de az utolsó háború, mint azt a statisztika kimutatta, pontosan ugyaneny- nyibe került. A tanácskozás résztvevői viharos derült­ségben törtek ki. Csapkodták combjukat, szemükből a nevetéstől a könny folyt. Az öregapó tanácstalanul nézett egyikről a másikra, azután folytatta: — Nem értem, uraim, n. derültségüket. Mondják meg. miért mulatnak ennyire? Ha egy hosszú háború belekerült egy billió dollárba, miért ne> kerülhetne ugyaveny- nyibe egy hosszú béke is. Az egész Földön. Ez. uraim, annyira nevetséges? Még mindig neveltek, de már kissé csen. desebben Egyikük nem tudott a helyén maradni. Felugrott, a nevetéstől nyilalló oldalát tapogatta és ráordított az öreg­apóra: — Maga egy vén hülye! Égy háború, az háború, az egészen más! Hogy a háború valóban eay billió dollárba kerülne? Ez csak az ellenséo vrovaaandnia! Fordította: Révész Tibor Buenos Aires-be viszik.) Az ország társadalmi struktúrájában lassan, de módszeresen új meg új" vál­tozások jelentkeztek azóta. A katonai kormány becsületes földreformot hirdetett meg — és ami nagy szó Latin- Amerikában — végre is hajt­ja! Államosították az ame­rikai IPC olajtársaságot. (A bányaügyi miniszter szobájá­nak sarkában felfedeztem egy díszes olajkannát: az államosított kutak első hoza­mából.) Űj bányaügyi tör­vényt hoztak az amerikai társaságok kizsákmányoló tevékenységének előbb korlá­tozására, aztán meg is szün­tetésére. A jobboldali sajtó két orgánumát az Expresót és az Extrát elvették a mul­timilliomos Ulloától és az újságírók, nyomdászok ke­zébe adták: legyen szövetke­zet! S így tovább. Gazdag ország Peru. Ren­geteg a reze és tömérdek — a hallisztje. (Mi is ott vásá­roljuk ezt a fontos takar­mányt.) Jártam a híre, kikö­tőben, Callaóban, ahol már félig szárítva ömlik a halász­bárkákból csöveken át a te­herautókba az anehiveta-ha- lak áradata. A gazdag hal­fogás titka a Humboldt- áramlat, amely kellemes-hű­vös tengervizet sodor Peru csendes-óceáni partjaira. (Folytatjuk) Magyar paradicsomvonal ^toldatában Amikor Moldavában elké­szült a Szovjetunió első kon­zervgyára, a tiraszpoli Tka- csenko üzem, egy szezonban mindössze 500 ezer üveg konzervál gyártottak. 1969- ben már nyolcvanhat millió volt a termelés. Ezit a gyári berendezés állandó korszerű­sítése tette lehetővé. A mérnökök, a tudósok sok olyan gépet szerkesztet­tek, amelyek elvégezték azo­kat a műveleteket, amelyek­re korábban csak az emberi kezet tartották alkalmasnak. Gépek csumázzák a meggyet, a cseresznyét, a szilvát, ki­szedik a magot, megtisztít­ják, szeletelik a gyümölcs és a zöldségféléket, kimagozzák a paprikát. Ma a gyár csak­nem minden terméke auto­matizált gépsorokon készül. A gyárban két évvel ez­előtt szerelték fel a magyar gyártmányú Láng 300 -as jelzésű paradicsomsűrítő vo­nalat. Ma már más moldvai konzervgyárakban is vannak ilyen gépsorok. De az elsőt itt próbálták ki. — Két szezont dolgoztunk végig a Láng 300-as vonallal mondja Szavelij Pogorelov, a gyár főmérnöke — s csak a legnagyobb elismeréssel szól­hatunk a berendezésekről. Ha a gyár bármelyik mun­kását megkérdik, a válasz valahogy íqy hangzik: „Okos mindentudó gépsort készí­tettek magyar barátaink, kö­szönet érte". Jártunk a műhelyekben is, beszélgettünk munkásokkal, s megerősítették a főmérnök szavait. — Korábban 300—400 ton­na paradicsom állt a gyár­udvaron, feldolgozásra vár­va, s így természetesen rom. lőtt a minősége. Ma ez meg­szűnt. a magyar paradicsom, vonal termelékenysége a ko­rábbi. berendezésének több­szöröse. 24 óra alatt 300 ton­na sűrítményt készít, segít­ségével jelentősen emelke­dett a termelékenység. A Láng—300-a.s vonalnál találtuk Iván Mironov vacum technikust, aki annak ide­jén együtt dolgozott a ma­gyar szerelőkkel a gépsor beállításán itt is. a kosnicai gváregységben is. Két éve végzi a paradicsomvonal karbantartását. — Jó gépsor ez, mondta Mironov — most nem kell állandóan lépcsőznöm, mint korábban, csak a műszereket finyelem, amelyek a sűrítési folnamatot irányítják. Keve­sebb gőzt és vizet haszná­lunk toy. Öröm nézni, hogy dolgozik a vonal Hasonlóan nyilatkozott Avntolij Lickaj főmérnök. Ő is, Mironov is iól em­lékszik, milyen kitűnően együttműködtek a magyar s-7»rf>iőkkel. hogvan tökélete­sítették menet közben ecv- egv részmegoldást. milyen szívesen fogadták n magvar gvár kénviselői. ígv ^ T'é1­og’-s-^T ős .'tet­ték a hőszabályozót és a kész­termék csomagolását. Szere­lés közben több szovjet ja­vaslat is született a részegy­ségek tökéletesítésére.. Így például megszüntették a fe­dő és a fűtőberendezés kö­zötti réseket, ezzel megaka­dályozták, hogy a sűrítmény leégjen. Felkerestük Oleg Juraszo- vot, a moldvai konzervipar igazgatóság vezetőjét és vé­leményt kértünk a magyar berendezésről, s megkérdez­tük, hogyan ítéli meg a ma­gyar kollegákkal kialakult együttműködést. Juraszov elmosolyodott, majd cigaret­tával kínált: — Gyújtson rá, magyar cigaretta, most kaptam Bu­dapestről... A magyar berendezéseket értékelve Oleg Juraszov elöljáróban néhány adatot említett, a. Moldvai Köztár­saság öt évvel ezelőtt 685 millió egységnyi konzervet készített. Tavaly mintegy 893 millió egységnyi konzerv készült, az idei szezonban 1 milliárd. Gyártottak be­főtteket és savanyúságot, készételeket és salátafélé- ket, húsos konzerveket és kompótot, jamot, lekvárt és így tovább. Ilyen sokféle termékhez azonban igen nagy teljesítményű, termelékeny gépekre van szükség. — Nemrégiben kaptunk 4 kitűnő minőségű rostos gyü­mölcslevet készítő vonalat, amelyek óránként 12 tonna készítményt adnak. A köz­társaságban igen nagy az érdeklődés a magyar zöld­borsó tisztító és feldolgozó gépek iránt amelyet ugyan­csak elismerést vívtak ki a gyártóknak. — Gyakori vendégeink a magyar mérnökök. — folytat­ta Juraszov. — Tavaly pél­dául négyszer jártak Molda­vában. megismerkedtek gyá­rainkkal, megvitatták szak­embereinkkel a technológiai problémákat. Ez a kapcsolat mindkét érdekelt fél számá­ra hasznos. A magyar szak­értők irányítják n magyar berendezések szerelését, már a helyszínen figyelembe ve­szik a megrendelő kívánsá­gait. — Sok teendő vár ránk. — mondotta Juraszov —. 1970- ben a köztársaság konzerv­ipara újabb magyar gépso­rokat kap. Hamarosan mun­kába áll az olonesti konzerv. gyár, ahol ugyancsak ma­gyar berendezéssel készítünk majd márkás szőlölevet. — Moldava déli részén, Kagula városban évi 120 millió üveg különféle konzervet nyártó üzem létesül. A tervek sze­rint itt is két magyar ros­tos gyümölcslé-vonalat állí­tunk be. — Remélem, hogy a jövő­ben mén több érdekes kö­zös vállalkozásunk lesz, — mondotta befejezésül a moldavai konzervipar igaz­gatóság vezetője. Viktor Gyeniszov Uj erőmű-óriás: az „Alsó-Odera" Az Odera parti Nowy Czarnkowban új lengyel erő­műóriás épül, amelynek ideiglenes neve: „Alsó-Ode­ra”. Teljesítménye az épít­kezés végleges befejezése után (ezt 1985-re tervezik) 2000 MW lesz. Az építkezés első fázisa 1976-ban ér véget. Az erőmű teljesítménye ek­kor el fogja érni az 1200 megawattot. A felszerelt 6 energetikai blokk mindegyi­ke 200 MW-ot képvisel. Az erőmű minden berende­zése teljes egészében Len­gyelországban készül. A Ra- cibórzi Kazángyárban szer­kesztett és előállított kazáno­kat igen gazdaságosan lehet majd kihasználni, az ener­giaigénytől függően. A tur­binákat az elblagi „Zamech” szállítja, a feldúsító berende­zéseket pedig a Kluczborki Gépgyár. Az erőmű építészeti szempontból is igen szép, korszerű létesítmény lesz. A távolabbi tervekben uszálykikötő építése is szere­pel. Az erőműben jelentős mennyiségű égéstermék (sa­lak, por) termelődik majd. Ezért a környéken sejtbeton- gyárat építenek, amely éven­te 200 000 tonna hamut fog feldolgozni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents