Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
a kezem!’’ Gondolatszilánkok Törődjünk bele a sorsunkba, de ne a feltétlen kapituláció elve alapján! ír , Annyira tehetsegtelen, hogy amikor utánzásra adta a fejét, eredetiségéért tüntették ki. ír Képezzünk ki minél tervszerűbben sok-sok rögtönzőt! Amikor megértette, hogy a saját megtérése erejét meghaladó feladatot jelent, a könnyebb végét fogta meg a dolognak: másokat kezdett megtéríteni. iíf A „ma" és a „tegnap” harcában nem lehet győztes a ,,tegnapelőtt”. Visszavágó reménye nélkül Egy alkalommal Jehudi Menuhin meghívott vendégeit a gyermekeiről készített amatőrfilmjei vetítésével szórakoztatta. Amikor a hosszú és unalmas vetítés után a vendégek végre vacsorához ülhettek, néhány pohár bor után a jelenlévő Charles Laughton megjegyezte; — Kedves maestro, mindig sajnáltam, hogy nincsenek gyermekeim, de most különösen sajnálom! Ha ugyanis lennének, akkor most meghívhatnám önt magamhoz és ön órákig hallgathatná az én csodálatos gyermekeim hegedűjátékát! A hírnév alkonyán Egy előkelő hölgy teadélutánján jelen volt egy akadémikus is. A szegény nagy ember, aki valamikor úszott b dicsőségben, jócskán megöregedett. összatöpörödött, s ami a legbosszantóbb, meg is süketült. — Azon a napon kezdődött a süketsége, amikor észrevette, hogy már nem beszélnek róla, — jegyezte meg egy rosszmájú vendég. Van metrónk, végre kényelmes a közlekedés!... Ot perc egy kirakat előtt Reklám, reklám minden mennyiségben. Hatásosak, érdekesk, bárgyuak és nevetségesek. És most elakadtam. Nem találok jelzőt a szolnoki OFOTÉRt egyik: reklámjára. Pár hete egy pucér táncosnő fényképe mellhosszal veri a többi reklámfotót. És azóta városunk derék honpolgárai nem tudnak érdektelen arccal elhaladni a kirakat előtt Az életszínvonalunk rohamos növekedéséről tanúskodó kiadós keblek megálljt parancsolnak fiataloknak, javakorabelieknek és idősebbeknek egyaránt-. Nekem is gyökeret vert a lábam a minap. Muszáj volt megállnom és hirtelen arra gondoltam; mit rek- látpoz az OFOTÉRT ezzel a képpel? A táncosnőt? Akkor miért nem írják ki a fogyasztói árát is és a jótállás idejét? Vagy azt akarják bizonyítani, milyen szép fényképeket tudnak készíteni? Akkor miért kellett annak a szegény táncosnőnek a kezeit előbb levagdosni ollóval és utána visszaragasztani? Miközben így meditáltam, mások is megálltak, sőt hangos megjegyzések is hangzottak el. A legérdekesebb beszélgetés egy apa és öt év körüli fia között zajlott le: — Apu! Tessék nézni, egy pucér néni van a kirakatban. Nincs is rajta semmi. — Látom fiam. Álljunk meg eßy percre, míg kifújom magam. Az utóbbi időben fulladok a sok menéstől. — Apu, miért nincs a nénin ruha? Valaki letépte róla? Vagy nincs neki mit felvenni? — Nem, kisfiam. Van bizonyára a néninek elég ruhája,* de ez a foglalkozása. Levetkőzik, megcsodálják, lefényképezik és ezért nagyon sok pénzt fizetnek neki. — A szomszéd Bözsi néninek is ez a foglalkozása? És te is sok pénzt fizetsz a Bözsi néninek? — Mert az is minden délután levetkőzik, azután kiáll az ablakba, te meg bámulod a fürdőszoba ablakából. Anyu meg mindig ' pöröl veled, hogy kevés pénzt hozol haza. Akkor mégis csak fizetsz a Bözsi néninek és azért hozol haza olyan kevés pénzt. — Ne fecsegj hülyeségeket. Nézd, mások is idefigyelnek. — Apu! Ha anyu is kiáll pucéran az ablakba, neki is sok pénzt fognak fizetni? — Ne bosszants fel már egészen. Anyu egy könyvelő, neki nem ez a foglalkozása és nem mutogat semmit. — Pedig anyunak is van mit mutogatni. A múltkór a Misi bácsi azt mondta anyunak, hogy ezt a testet bronzba vagy aranyba kellene önteni és a múzeumban mutogatni. Meg azt is mondta, hogy ha anyu kiállna egy szobor helyett, ö órákig állna díszőrséget előtte. Pedig a Misi bácsinak visszere meg lúdtalpa is van. Meg még azt is mondta a Misi bácsi anyunak... — Elég legyen fiam! Ezt majd a Misi bácsival tisztázni fogjuk. Méghogy díszőrséget állna. Az a toprongy, hisz róla mintázták a bibliában az inaszakadtat. Szét fogom verni azt a rutyma pofáját. — Apu! Hogyan fogod szétverni a Misi bácsi pofáját, ha meg fogsz ma vakulni? — Mit fogok csinálni? — Meg fogsz vakulni. Mert a múltkor anyu azt mondta a Mariska néninek, hogy ki- szurkálja azt a gülü szemeidet, ha mégegyszer észreveszi, hogy lesed a pucér nőket. Meg azt is mondta, hogy ezeket a meztelenkedő spinéket mind csalánba kellene ültetni, majd akkor megnyugodnának. — Hagyd abba. Gyere fizetek egy fagylaltot és nem kell otthon elmesélni, mit láttunk. — Az klassz lesz apu, meg még adsz egy tízest is, hogy a Jamesztól megvehessem a tengeri malacot. És elindultak a Tiszavirág irányába. Vass Gyula A furfangos autós Egy rendőr az úton megállít egy autóst, mert túllépte a megengedett sebességet. Rövid lelki prédikációt tart a szabálysértőnek, azután így folytatja: — Jól van, most az egyszer nem fogom megbírságolni. De máskor ne forduljon elő ilyesmi! Az autós megvakarja a füle tövét és így válaszol: — Mondja biztos úr, nem tenné meg nekem azt a szívességet, hogy mégis jegyzőkönyvet vesz fel az ügyről? — Miért? — Tudja, el akarom adni ezt az ócska tragacsot, és az ilyen szabálysértés csak emelné a kocsi értékét. ZSEBPÉNZ vidámsag°k Fiatalember, rohanva: — Szia, Chantal, szeretsz még? — Mindenekelőtt a nevem Hélene. válaszol hűvösen a leány. — Ó, elnézést, elfelejtettem, hogy ma péntek van. ☆ Egy figyelmes férj zongorával lepte meg feleségét születésnapjára. A következő évben klarinétot. sőt klarinét-tankönyvet ajándékozott neki. — Mi a célod azzal, hogy a feleséged megtanuljon klariíiétoznx? — kérdi tőle egy barátja. — Ha klarinétozik, nem tud énekelni. 1 ÍT 1 — Kedvesem ^ sóhajt fel egy boldogtalan —. nem gondolja, hogy Idővel még jobban szerethet? — Ah, miért ne! A spenótot is megszerettem! ír — Igen, fiatal koromban volt egy eszményképem — sóhajt fel egy korosabb hölgy. — És mi lett \ftele? — kérdi barátnője. « ,----Hozzámemtem feleségü l; ír Orvostanhallgatónak felteszik a következő vizsga- kérdést: „Mi az anyatej öt olyan tulajdonsága, amely előnyösebbé teszi a tehéntejnél?” A medikus megragadva tollát ezeket írja: „1. frissebb, 2. tisztább; 3. a macska nem ihatja meg; 4.. könnyebb elszállítani piknikre és 5...” Ekkor egy pillanatig megáll és gondolkodik ugyan mi lehet az ötödik előnyös tulajdonsága. Végül elhatározza, hogy ezt írja: „5. a göngyölege sokkal csinosabb”. Egy kisfiú elkísért apját az állatvásárra. Hirtelen a következő kérdéssel fordul apjához: — Apu, miért fogdossák és tapogatják, sőt csipkedik az emberek a teheneket? — Azért mert megakarják venni és tudni akarják, hogy vajon a tehén jó húsban van-e? Néhány nappal később a kis csipész lihegve közli az apjával: — Apu, apu! Emlékszel a vásárra? Nos ma, azt hiszem, a postás meg akarja venni a szobalányunkat. ír Idős hölgy áll meg az utca sarkán ülő vak koldusnál és pénztárcájából egy érmét dob a koldus kalapjába. — Pardon, asszonyom, ez már nem érvényes érme — jegyzi meg udvariasan a világtalan kéregető. — De honnan tudja, hisz On nem lát? — A dolog úgy áll. asz- szonyom hogy tulajdonképpen én nem is vagyok vak. A barátom a világtalan, de most ő soros, hogy moziba menjen és ilyenkor én helyettesítem. Én egyébként süketnéma vagyok. Fiam, aki a közelmúltban hagyta el a biztonságot jelentő pelenkát, nemrégiben így szólt hozzám: — Beszédem van veled, fater. Foglalj helyet. — Köszönöm — mondom megilletődötten és szerényen helyezkedtem a karosszék támláján. — Rágyújtasz? — nyújtotta feléin elegáns ezüst cigarettatárcáját. — Köszönöm, nem dohányzóm. — Parancsolj valami italt. Édeset, vagy erőset töltsék? — Csak szörpön élek — közöltem vele illő tisztelettel. — Na jó, hát térjünk a tárgyra — mondta ö és szórakozottan megrázta rózsaszín celluloid csörgőjét: — Ez így nem mehet tovább. Havi 100 forint zsebpénz, az nekem smafu. — És miért smafu? — kérdeztem kíváncsian. — Ugyan, kérlek, hogy tudok én heti 25 forintból társadalmi életet élni — legyintett idegesen. — A múltkor bent ültem egy lánnyal a „Jereván”-ban, két gin után le kellett állítanom a rendelést. Majd kisült a szemem a szégyentől. És azt hiszed, fater, hogy az ötórai teákat ingyen adják? Színház, mozi, dzsesszíesztivál, az mind pénzbe kerül. Barátomnak, a Stancek Árpinak már robogót vett az apja, én meg egy nyomorult biciklin karikázok! — A Stancek apjának geEgy fiatalasszony meglátogatja barátnőjét, akinek kisbabája született. A látogató áradozva csodálja a csecsemőt: bines boltja van — próbáltam védekezni. — Neked kutyakötelességed, hogy mindent megadjál a tulajdon édes gyermekednek — intett le szigorúan a srác, majd folytatta: — Milyen gyerekkorod volt neked a húszas években? — Ne is beszéljünk róla — válaszoltam borongósan. — De igenis beszéljünk róla — erősködött a fiam. — Remélhetted, hogy lesz valaha is biciklid? Milyen játékaid voltak? Magad mesélted. hogy hattól tizennégy éves korodig egy ócska rongylabdával játszottál. — Hát igen — vallottam be töredelmesen. — Ha már neked ilyen sivár volt a fiatalságod, szerezz örömet a gyermekednek — parancsolt rám és kezét nyújtotta. — Most adjál egy kis költőpénzt, mondjuk 800 forintot A meghatottság könnyei csillogtak szememben, miközben leszámoltam az ezrest — Kösz — biccentett és hanyagul zsebrevágta a bankókat — Most benézek valami éjjeli lokálba. Ha későn jönnék haza, a tejbegrizt hagyjátok a konyhaasztalon. E hó elsején hazaadtam az egész fizetésemet a fiamnak. Azóta nagyon rendesen viselkedik velem szemben. Kapok tőle 20 forint zsebpénzt, sőt Még a moziba is elvitt Galambos Szilveszter — Milyen édes, milyen parányi. Bámulatos, hogy mennyire hasonlít az apjára. — Hallgass, te őrült! Ne beszélj olyan hangosan; a fém jem a másik szobában van.:. Nem különös a koszt, de a kiszolgálás. Női dolgok A kávét persze elfelejtette!
