Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

1970. június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Űjabb milliók, milliárdok az emberekért Gondolatok egy újsághír olvasása után Olvashattuk az elmúlt héten a lapokban, hogy az Elnöki Tanács elfo­gadta a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kezdeményezett rende­letmódosítást. Eszerint július 1-től a betegségi biztosítás keretében a dolgozók és családtag­jaik, a nyugdíjasok és családtagjaik időbeli korlátozás nélkül része­sülhetnek díjtalan kór­házi, gyógyintézeti ápo­lásban. Az első pillan­tásra köznapinak tűnő tudósítás mögött nagy horderejű rendelkezés van. Különösen azok tud­ják ezt — legfőképpen azok az idős emberek — akiknek 90 napnál to­vább húzódott a kórházi kezelésük. (Ennyi volt ugyanis az eddigi ingye­nes gyógyintézeti, kór­házi kezelés maximális időtartama.) A nyugdíj­ból, a megcsappant csa­ládi jövedelemből, amit a betegség okozott, ne­hezen tudták fizetni az ápolási költségeket. Legtöbbször a tanácsok­hoz fordultak kérelem­mel: segítsenek a költsé­gek térítésében. Mindez hosszas utánjárást igé­nyelt. Sokan voltak, akik ezért félig gyógyultan el­hagyták a kórházakat: szerény jövedelmük nem tette lehetővé, hogy igénybe vegyék a bizony tetemes összeget igénylő további kezelést. Megyénkben a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságán több mint háromszázezer biztosítot­tat — dolgozót, nyugdí­jast és csillád tagot tar­tanak nyilván (országo­san összesen tízmillió embert). Ezeknek az em­bereknek több mint tíz százaléka nyugdíjas, il­letve annak családtagjai. Ez a szám is bizonyítja: milyen sok embert érint a rendelkezés csupán Szolnok megyében. Tavaly a társadalom- biztosítási főigazgatóság nyilvántartása szerint országosan 5 milliárd 280 millió forintot fizet­tek ki orvosi, kórházi, rendelőintézeti költség­ként. Ez az összeg ez­után tetemesen megnö­vekedik majd. Érdemes azonban ar­ról a másik rendelkezés­ről is szót ejteni, amely szintén július 1-től lép érvénybe. Eddig ha vala­kinek a munkaviszonyá­ban öt éves megszakítás volt, a nyugdíj folyósí­tásánál az azt megelőző munkában töltött évekét nem vehették figyelem­be. Tehát ha nem volt meg a folyamatos, meg­szakítás nélküli 10 éves munkaviszony, nem kap­hattak nyugdíjat, vagy 5 éves megszakítás esetén csak az utóbb ledolgo­zott 10 év után kapták meg azt. Bizony sokan voltak olyanok, akiknek ezért hónapról hónapra kevesebb pénzt folyósí­tanak. Az új rendelkezés szerint mindazok, akik július 1. után mennek nyugdíjba csak öt év fo­lyamatos munkaviszonyt kell igazolniok és nem számít ha ezt megelő­zően 5 éves munkavi­szony megszakításuk is volt. Korábbi munkában töltött idejüket is beszá­mítják a nyugdíj folyó­sításánál. Sokezer em­bert érint ez a rendelke­zés is. Mit bizonyít mindez? Véleményem szerint azt — s hiszem, hogy sokan valljuk ezt —, hogy a mi szocialista hazánkban nem csupán szólam: ná­lunk legfőbb érték az ember. Anyagi lehetősé­geinkhez, erőnkhöz mér­ten igyekszünk évről év­re többet nyújtani. Könnyebbé tenni a mun­káséveket, a nyugdíja­sok napjait V. V. Árcmykoszorú diplomával A szolnoki Kodály kórus sikere Vasárnap délelőtt az egri Gárdonyi Színházban tartot­ták a szövetkezeti kórusok országos minősítő hangverse­nyét, amelyen Szolnokról a Kodály Kórus vett részt. Az énekkaroknak kétéven­ként kell részit venniük mi­nősítő hangversenyeken, ahol meg kell védeniük korábbi minősítésüket. Ilyenkor nyí­lik alkalom az előbbre lé­pésre, de természetesen a korábbinál alacsonyabb mi­nősítés is lehetséges. Az egri hangversenyen tíz kórus szerepelt. A zsűriben neves zenei szakemberek foglaltak helyet. az elnök Fasang Árpád a budapesti Bartók Bél;, Zeneművészeti Szakiskola Igazgatója volt. A műsort az énekkarok ma­guk állíthatták össze, annyi megkötöttséggel, hogy szere, pelnie kellett benne klasszi­kus és modern műveknek, valamint olyanoknak, ame­lyek felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére hangzanak el. A Buday Péter vezette szolnoki énekkar műsorában többek között Monteverdi: O primavera, Kodály: Esti dal, Balázs Árpád: Üj kor köszöntése című műve sze­repelt. A Kodály Kórus szerep­lését a közönség és a zsűri is nagy tetszéssel fogadta. A zsűri mostani minősítése jobb volt. mint a két évvel ezelőtti. Akkor ugyanis aranykoszorút kapott az énekkar, most aranykoszorút diplomával. Ez az amatőr kórusok által jelenleg elérhető legjobb minősítés, a szolnoki Kodály Kórus egyre maga­sabb művészi színvonalának nagyszerű elismerése. — A MÁJUS végi becslé­sek szerint kitűnő terméssel fizetett megyénk termelő- szövetkezeteiben a lucerna. Első kaszáláskor átlagosain holdanként 11,2 mázsa zöld­tömeget takarítottak be. Ez a terméseredmény kereken 1 mázsával több a tavalyi hol- dankénti rekordhozamnál. Szemjonov kapitány szülei Szolnokon A kollektív szerződésről tárgyalt a SZOT elnöksége A szolnoki Rákóczi úti iskola 1347. sz. Szemjonov kapitány úttörőcsapata a gyermeknapon ünnepelte megalakulásának 10. évfor­dulóját. A nagyszabású ün­nepségre már a tanév eleje óta készültek a pajtások, al­bumokat, népviseleti babákat, hímzett és horgolt kézimun­kákat, szép faliújságokat ké­szítettek. amelyeket külön kiállításon mutattak be. Nemcsak a jubileumot ün­nepelték a vasárnap délelőtti csapatgyűlésen, a kisdobos és úttörő avatáson az iskola diákjai és pedagógusai. Na­gyon kedves vendégeket fo­gadtak azon a napon. Csa­pat-névadójuknak, Szemjo­nov kapitánynak Kalinyin- ban élő, idős szülei látogat­tak él hozzájuk. Az énekkar szovjet és ma­gyar dalokkal, a szavalókó­rus versekkel, az újonnan avatott úttörők és kisdobo­sok virágokkal köszöntötték a vendégeket, akik a kalinyi- ni úttörőház, valamint a 36. sz. középiskola tanulóinak üdvözletét és ajándékait hoz­ták ei Szolnokra. A jelvé­nyekért, s a játékokért cse­rébe apró, magukkészítette tárgyakat, subapámákat, raj zászlókat, albumokat kül­denek a Szemjonov csiapat őrsei. Az ünnepség után az isko­la pedagógusai és szülői munkaközösségének tagjai látták vendégül a házaspárt. A vendégek tegnap délután ismét a Rákóczi úti iskolá­ban, szovjet—magyar úttörő találkozón vettek részt A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, s a többi kö­zött megtárgyalta a kollektív szerződések módosításának tapasztalatait. Az erről szó­ló jelentés szerint a fő fi­gyelmet a részesedési alap felosztásának szabályozására fordították. A módosított kol­lektív szerződésekben foko­zottan megbecsülik a munka­helyükhöz hű dolgozókat. Ugyanakkor a jelentés bírál­ta azokat a vállalatokat, ahol nem törekednek a kereseti arányok megfelelő differen­ciálására. Az új kollektív szerződé­sekben általában rendezték a dolgozók munkaidőbeosz­tását, megszabták a felhasz­nálható túlórák felső határát; A jelentés megállapítja, hogy gyermekintézmények fenntartására, — kulturális, sportcélokra a vállalatok kö­rülbelül ugyanolyan összege­ket kívánnak költeni, mint az előző években. Nem megfe­lelő azonban a dolgozók la­kásépítésének vállalati tá­mogatása. Az utóbbi témával az el­nökségi ülés egy másik napi­rendje külön is foglalkozott, amelyben megállapítja, hogy tavaly a vállalatok lakásépí­tési alapra alig 20 százalékát fizették be annak az összeg­nek, amit egyébként a jog­szabályok lehetővé tenné­nek. A vállalatok 1969-ben összesen 300 millió forintot fizettek be az OTP-nél veze­tett lakásalap számlára,, ami távolról sem kielégítő. Még kevésbé elfogadható, hogy ennek a viszonylag kis ösz- szegnek is csupán egyhar- madát használták fel gya­korlatilag ez év elejéig. 1969-ben összesen 61845 lakás épült áz országban, — 5243-mal kevesebb, mint 1968-ben, de 3725-tel több az évi előriányzatnál. A terv­hez képest túlteljesítés a magánlakás-építkezéseknél tapasztalható, viszont tavaly 3600-zal kevesebb állami la­kást adtak át a tervezettnél. Az elmaradás egyik oka az volt. hogy több mint 3000 egyébként elkészült lakást a nem kielégítő felszereltség vagy minőségi hibák miatt a tanácsi szervek nem vették át az építőipartól, ezeknek átadása 1970-re húzódott. A SZOT elnöksége azt is meg­állapította, hogy bár a vá­rosi lakásépítés aránya nö­vekszik, ez még mindig el­marad 5 százalékkal a kívá­natos 60 százaléktól. Általá­ban a lakáshelyzet fokozato­san javul. Az 1970. január 1-i népszámlálás adatai szerint 100 lakásra 327 lakó jut, a tíz évvel ezelőtti 361-gyel szemben. Az építési árakkal foglal­kozó rész megállapítja, hogy az ÉVM vállalatai által épí­tett lakások ára 198 570 fo­rint, 4 százalékkal maga­sabb, mint egy évvel ezelőtt. Figyelembe kell azonban I venni, hogy most nagyobb lakások épülnek, felszerelt­ségük is jobb. így az árala- I kulás lényegében kedvező- I nek ítélhető. A pártonkívüliek pártszervezete is Az egész bútorgyári kollektíváért dolgoznak Jäger Béla a szolnoki bú­torgyár munkása, ötödik hó­napja nyomta már az ágyat Abonyvan. Ráczi József anyagmozgató munkás, a bú­torgyár személyautójával lá­togatta meg. s vitte a gyár ajándékát is. Ügy történt ez hogy: — Mondtam a pártit)cá­runknak, a K. Molnár elv- társnak, intézze már el, hogy kiszaladhassunk munkatár­Görög István asztalos is pártonkívüli. Mondják az ő ügyével sokat foglalkozott a pártszervezet. — Le a kalappal kérem. Tizenöt éve lakom társbér­letben. Már minden hivatalt megjártam, szóltam a Mol­nár Pistinek, a párt titkárnak, írt szinte mindenhová. A Balázs elvtárs, a pártvezeté­sig tagja meg már eljött ve­lem a városi tanácshoz, a megyei tanácshoz is. Lakas ugyan még most sincs, de a jjártszervezet mindent meg­mozgatott érte. Ugyanúgy, mint Hakler Ferenc asztalo­sért. Hakler Ferenc párttag is, munkásőr is. de a párt- szervezet nem tett különbsé­get köztünk. Nyolc esztendeje dolgozik társadalmi munkában a pártszervezet élén Molnár István anyaggazdálkodó.. 56 tagú pártszervezete van az ötszáztizennyolc embert fog­lalkoztató üzemnek. — Ügy is mondják, a pár­tonkívüliek párttitkára va­gyok — gondolkodik el Mol­Pannika is pártonkívüli. Mint az a két asszony is, akik azért keresték fel a pártszervezetet annakidején, mert gorombán beszélt ve­lük a volt főmérnök. Való­ságot mondtak, a pártszer­vezet figyelmeztette a fő­mérnököt. sunkhoz. Egy negyedóra múlva jött: délután mehet­tek. Fodor Sándorral mentünk. Jáger Béla is pártonkívü­li, Rácz Jószef is, Fodor Sándor is. — Miért a párttitkárt ke­resték? — Hó csak őhozzá -fordu­lunk az ilyesmivel, ő a párt- szervezetünk vezetője. nár István. Tréfás fogalma­zás, de van benne igazság. Nem tudom most megnmtat- ní a panaszkönyvünket, mert éppen benn van a gyárveze­tőnél, s ő nincs itthon. De az az érdekes, tizenkét pa­naszbejegyzés szerepel ben­ne, s csak kettő a párttago­ké. A bútorgyár pártszerveze­te a múlt év őszén vezette be a panaszkönyvet. A lénye­ge: papírra vetik az egyéni s a közéndekű bejelentéseket. Nem a pártszervezet dolga a válaszadás. ők mindig azoknak a vezetőknek továb­bítják. akiket illet. De min­dig intézkedést kérnek. Sok­szor csak három percig tart az egész, kevésszer három napig. Példákat sorolnak — Pannikát a targoncást, le­vették a targoncáról. Izgat­ta, mi lesz a bére. Senki nem mert semmit mondani. A pártszervezethez fordult, öt perc múlva a főmérnök beírta a panaszkönyvbe: a fizetése marad. Balázs Géza, a pártvezető­ség tagja: — Abból indulunk ki, — nemcsak az ötvenhat kom­munista ügye a miénk, ha­nem az egész gyáré. Az egész munkáskollektíva han­gulatáért mi vagyunk a fe­lelősek. A gyár politikai gaz­dáinak tartjuk magunkat. Mindenről tájékoztatni Többek között úgy is, igyekszenek a jó munka­hangulat megteremtésén, ki­alakításán. Még tavaly há- ram tagú információs cso­port alakultt a pártszerve­zetben. A párttitkárból, Ur- bán Lászlóból és Szolnoki Istvánból, a pártvezetőség két tagjából — mondja a tit­kár.-— Nálunk munkásnak dol­goznak nagy többségben. A nők könnyebben lelkesednek, de könnyebben is elromlik a kedvük. Ezt nekünk min­dig be kell kalkulálni. Mi­kor áttértünk a 44 órás mun. kahétre, a műszaki vezetők azt tervezték, hogy két he­tenként lesz műszakváltás. Ez sokkal egyszerűbb lett volna a gyárnak. Igen ám de az információs szolgálat, a pártbizalmiak hálózata ki­mutatta, hogy a munkásnők mást akarnak. Nekik az a jobb. a kevésbé fárasztó, ha hetenként váltjuk a műsza­kot. A pártvezetőség állást- fcglalt: vissza a hetenkénti váltásra, a gazdaságvezetőség elfogadta javaslatunkat, köz- megelégedésre, s megy is a ntunka szépen. — Történt egy eset, Jött egy munkásunk, nem tud hazajárni, száj- és körömfá­jás miatt le van zárva a fa­lu .Ez neki nagy költség, se­gélyt kér. A másra tartozó ügyeket mi közvetlenül sose intézzük, ezt a dolgot is to­vábbítottuk a szakszervezet­nek. Azok meg húzódoztak, hogy nem illeti meg segély a munkást,''-mert nem tagja a szakszervezetnek. Kimond­tuk: de a gyár dolgozója. — Meg is kapta. Molnár István megfigyelte: — Mindenki úgy mondja: a párttitkárunk, a pártszer­vezetünk. Milyen szép biza­lom van ebben. — borzák — „Le a kalappal" A munkásemberek bizalmáért TANYAI BOLTOS Csörsz-árok. Nevéhez régi betyár legendák fűződnek, ma tanyaközpont. Ötven csa­lád lakja, a Béke Tsz tag­ságának egy része. Az öt­ven család csaknem annyi tanyát jelent. Egymástól fél, egy vagy több kilométerre. A tanya lakói szomszédok. Ismerik és köszöntik egy­mást, munkahelyükön és ott, a tanyai boltban. Boltot kapott a tanyaközpont Két éve a betonúttal eg'y- i dobén épült a tanyai bolt. Vezetője André Lajosné, a bolt megnyitásával egyidőben kezdte a kereskedelmi szak­mát. Akkor még alig értett meg valamit belőle. Azután együtt fejlődött a bolttal. Ma már mindent tud. Tudja ki­nek mi az igénye milyen mosószereket, milyen kávét és milyen konzerveket sze­retnek. Az üzletpolitika bo­nyolultabb kérdéseiben talán még nem igazodik el elég biztonsággal. A tanyaközpont lakói között azonban már ott­hon van. Gazdag áruválaszték A bolt 37 ezer forint érté­kű árukészletében csaknem minden megtalálható. A bolt vezetője a vásárlókkal meg­beszélve alakítja ki árukész­letét. A tsz vezetősége sajá­tos feladataik megvalósításá­hoz olykor külön igényekkel jelentkezik a bolt vezetőjé­nél. (Aratáskor mozgóárusok áruellátása, takarmánykeve­résnél nagyobb mennyiségű só beszerzése savanyításnál, befőzésnél a szükséges fű­szeranyagok biztosítása, stb). Ezek az áruk ilyen mennyi­ségben nem férnek bele a 37 ezer forintos készletkeretbe. Ilyenkor felzúg a kismotor, viszi a boltvezetőt Jászárok- szállásra. ahol a nagy kész­letből ,,harcolja ki” az igé­nyelt árut. Az igények nem kisebbek A vásárlók igényeit kielé­gíteni itt sem könnyű feladat. Az igények nem kisebbek, mint bármely nagyközségben vagy városban. Gyakran ke­resik a drágább mosószere­ket, igénylik, hogy piperecik­kekből választékosabb kész­letet tartsanak és ínyencek módjára válogatnak a legkü­lönfélébb halkonzervek kö­zött. A tanyai bolt az ilyen igényeket is igyekszik folyama­tosan kielégíteni. Ezzel is magyarázható, hogy havi forgalma meghaladja a 30 ezer forintot. Jó a kapcsolat a bolt és a tsz között. Figyelemmel kí­sérik a bolt működését, ahol szükség van rá, segítséget nyújtanak, a kenyeret példá­ul a tsz szállítja ki napon­ta Jászárokszállásról azzal a kocsival, ami hajnalban a tejet viszi be. Így jut min­den reggel friss, meleg ke­nyérhez ötven tanya, mint­egy kétszázötven lakója. Időszerű, volt Idős asszonyok, emberek — a tanyaközpont lakói —■ mondják el. hogy azelőtt a bevásárlás legalább egy fél napos munkakiesést jelen­tett. Most itt helyben vásá­rolhatnak meg mindent; Örülnek annak, hogy „saját” boltjuk van. Az asszonyok külön öröme, hogy a bolt fel- vásárlási tevékenységet is végez. Hetenként három­négyezer tojást adhatnak itt el. Két éve működik a bolt és két éve, hogy Csörsz-árok le­került a még ellátatlan terü­leteket jelző térképről. — ián —; Értesítjük megrendelőinket hogy a Szolnok megyei Építőipari és Javító Vállalat neve 1970. január 1-től Szolnoki Építő Javító és Szolgáltató Vállalat névre változott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents