Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

* SZOLNOK WEGTEI NÉPLAP me. jűnías a. A tabáni parton is figyelni kell Megszokott látvány » Tiszán a kövekkel megrakott uszály. Az Is, bogy Üköt a part mentén, aztán a szállítmányt talicskákon 150—100 métert tolják míg a partra viszik, vagy amíg a rakomány a partról az uszályra jut. Ezekben a napokban ritka látvány­ban van részünk. Az uszályok közvetlenül a vasúti kirakodó mellett horgonyozhatnak — a magas ár teszi ezt lehetővé. Aztán már indulnak is tovább, viszik a védanyagot oda, ahol éppen szükség van arra. Jó ez az „újítás”, de minél ritkábban legyen rá szükség Hazatérnek a századok Új munkásőregységek a gátakon Egy „civil” a szolnoki jár­műjavító technológusa, egy vízügyi szakember és egy katona őrzi több mint tíz napja reggel 6-tól este 6-ig — a következő váltásig — az 1200 méter hosszú Zagy­va-parti gáton Szolnok leg­régibb részét a tabáni tele­pülést. Nyugodtan róják a.z 'utat oda és vissza, hiszen a folyó apadása óta nem veszélyez­teti az árvíz a gát védelmé­ben meghúzódó apró, öreg v^lyogházakat. Xtt-ott a mé­lyebben fekvő kertekben igaz megcsillan a viz. S azo­kon a részeken, ahol jelen­tősebb szivárgást vettek ész­re, homokzsákok állnak ké­szenlétben, ha netalán gyors és hathatós védekezésre lenne szükség. A házak közül csak egynek a kamrájában tört fel a talajvíz, s nedvesedtek át a falak. Nagyon régi egészségtelen, dohos épület, különben is régen „meg­érett” a lebontásra. A gáton figyelőknek volt idejük, megismerkedni a kör­nyező házak lakóival. Főként áz idős emberekkel, nyugdí­jasokkal, akik minden reg­gel szinte menetrendszerű pontossággal sétálnak ki a vízpartra, hogy megállapít­sák egy nap alatt mennyit ment vissza a Zagyva. két nem küldhetik le a gát­ról — habár idegeneknek ti­los ott a járkálás — mert gyorsan kész az öregek vá­lasza: — „Hatvan éve Itt lakom én édes fiam, ismerem még abból az időből, amikor ára­dáskor két sor házat is el­öntött. Most, hogy szabályoz­ták, kiépítették a medrét jól viselkedik. Nagyon fontos munkát végeztek itt. ezért is bírja a part visszatartani ezt az iszonyú sok vizet” H. M. A via hiába próbáit alulról utat tómi a Tabán apró házai közé. A vízügyi munka* sok megerősítették a gát belső oldalát is A vízügyi munka­Három testvér a Tisza ellen .. .És a három fiú Jászbe­rényből elindult a gátakra. Nem szerencsét próbálni... Az ő és megannyi társuk erejét, helytállását teszik próbára a megáradt folyók. Tukora Sándor a legidő­sebb fivér gépjárműjével együtt az Aprítógépgyárból vonult be katonának az ár­vízvédekezéshez, s most mint kepkocsivezető teljesít szol­gálatot. Az öccse István, aid a jászberényi dohánybeváltóban karbantartó lakatos, elő­ször a Zagyvarékast védő töltések megerősítésében vett részt Aztán egysége to­vább vonult az árral, s je­lenleg a testvér nem is tudja melyik gátszakaszon lapátol­ja István a homokot, töltö­geti a homokzsákokat vagy teljesít figyelőszolgálatot Unokaöccsükről a zet orosz­ról sem hallott mostanában. Ö valahol a Tiszaligefcben őr­zi a folyót. Van még egy öccsük. aid szintén katona, sorkatonai szolgálatot teljesít Lehet, hogy a Szamosnál, vagy Sze­gednél. Hamarosan a sorozó- biaottság elé kerül a legfia­talabb Tukora fiú is. A le- geslegfiatalabb Tukora még sokára ölti magára a katona­ruhát hiszen ő csupán ki­lenc és félhónapos. Az ő ál­mára édesanyja és nagyma­mája vigyáz. A nagymama, akinek mindhárom fia a megáradt folyó ellen harcol. Kivitelezési rendelkező gyakorlattal építésztechnikust vagy kőművesmestert keres Szölnok megyei TEMPO Szolgáltató Termelő Ipari Szövetkezet, Szolnok, Jaszkürt u. 17. A „kacsa 9 és hqlála Tegnap délután elter­jedt Szolnokon a hír, hogy a szolnók—kiskunfélegyházi műút a gát megcsúszása miatt a szolnoki cukorgyár bejárata előtt leszakadt. Azonnal a helyszínre mentünk,- ahol az árvízvé­delmi és a közlekedési ha­tóságoktól tájékoztatást ker­tünk. Megtudtuk, hogy a műút védőgát felőli oldalán tör­tént kisebb megsüllyedés- nek semmi köze az árvíz­hez. Az úttest alatti hasz­nálaton kívüli csatorna be­szakadása okozta az asz­faltréteg megsüllyedósét, feltöredezését A meghibásodott útsza­kasz gát felőli oldalát le­zárták, ezen a 15—20 méte­res szakaszon a forgalom ideiglenesen csak az út fél­szélességében folytatható Csáki István, a?. MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak első titkára engedélyez­te, hogy a jelenleg szolgála­tot teljesítő megyei munkás- öregvségeket az eddigi tarta­lékállomány váltsa fel. Erről kértünk nyilatkozatot Kiss Istvántól, a munkásőrség megyei parancsnokának he­lyettesétől. — Pihenőre térnek a szá­zadok — mondta Kiss Ist­ván. Tudomásom szerint a jelenleg figyelőszolgálatra vezényelt alakulataink leg­idősebb munkásőre 70 éves. A feszes szolgálat fárasztotta az embereket Becsülettel helytálltak. Tizenkét órákat töltöttek a gátakon egyfoly­tában, sőt a kunszentmártoni Nagy Péter század néhány munkásőre 19 órát is jár- őrözött egyvégtében. A me­gyei védelmi bizottság terv­szerűen dolgozott, s tartalé­kot hagyott. Most lehetőséget kaptunk a friss erők bevo- nultatására az eddig szol­gálók felváltására. A mai napon hazatérnek az egységek. Mennek a jász­berényiek BesenyszögrőL Ti- szasülyről. A 35 kilométeres folyamszakasz az átázott, csurgó töltésekkel azonban nem marad őrizetlenül. A szolnoki járási zászlóalj te­lepül helyükre. A törökszent­miklósi zászlóalj 64 kilomé­ter hosszan őrizte eddig a Ti­szát nagyon derekasan, őket a szolnoki városi zászlóalj követi. A kunszentmártoni század a Körös gáton telje­sített szolgálatot Öcsödön, Szelevényen. Helyükre a mezőtúri alakulat költözik. Tiszafüredi alakulatunkat nem cseréljük le Abádszaló- koji még pár napig. Egységeink ünnepélyesen vesznek búcsút a lakosság­tól, amely olyan kedvesen fogadta őket, olyan figyel­mesen vette körül a munkás- őröket. A jászsági zászlóalj Besenyszögön és Tiszasülyön búcsúzik a községtől, a tö­rökszentmiklósi Tiázabőn és Tiszapüspökj ben. Ma estére már Otthoni vacsorát fo­gyasztanak a hazatérők. S már közvetlenül beszámol­hatnak a hozzátartozóknak, akik eddig a Néplapból kö­vették férjeik, apáik hollé­tét, munkáját. MÉSZÁROS LAJOS RAJZA: Katonák a gáton A riporter jegyzetfüzetéből Néhány napig a délmagyarországi Tisza szakasz és a Maros gátjait jár­tam. Ezen a vidéken a kritikus na­pokban Szeged volt a legnagyobb tét. (Már múlt időben írok, mert le­hetetlen, hogy a tengernyi áldozat, fáradtság, ne fékezné meg végképp a tengerré nőtt Tiszát.) Amerre mentem a „hátországban”, mindenhol ez volt a kérdés: Szeged? Az emberek százezreinek aggódá­sa ott volt a homokzsák-gyűrűk kö­zött a Móra parkban, a gyermekkli­nika alatt, végig-véglg a folyó men­tén. Nem ismer országhatárt sem ez a féltés, aggódás. Alighogy csökkent Szegednél á veszély, az emberek gondolata együtt vándorolt délnek a Tisza árhullámával: csak a „jugók- nál” se legyen nagyobb baj, csak még a következő öt-hat napot ki­bírják a gátak, nálunk, náluk... Nem igaz — kósza hímek is csak kósza volt —, hogy Szegeden pánik tőrt ki. — A védekezés tervszerűen folyt, a város a megszokott életét éltet (A Makóról és a környező fal­vakból kitelepítetteknek Szentesen előadásokat tartott a szegedi Nem­zeti Színház...) Fecsegő, fontoskodó'« persze min­denhol vannak. Szegeden is, a rossz hír meg úgy terjed, mint a préritűz. Össze-vissza bírálhatni, fcmtokod­ni persze mindig könnyebb, mint dolgozni. A szegediek dolgoztak és dolgoznak. Az embereket különleges helyzet­ben, a veszély óráiban lehet igazán megismerni, A feladat, a megterhe­lés megmutatja ki mennyit ér. A munka az egyén és a közösség leg­fontosabb értékmérője Megváltozott körülmények között dolgozó emberekkel ismerkedtem meg. A közös gond hullámhosszán könnyebb volt a megismerés és a megértés. Szegedi újságíró kollegáim elvit­tek az ottani vízügyi igazgatóságra, ahogy ők mondták, az egyik „agy­tröszthöz, akitől fenn a harmadik emeleten, mindent megtudunk.” Olyan kétszer három méteres kis szobácskába kopogtattunk be. Egy­szerű bútorzaté, szűk kis iroda. — Meglepődtem a feltűnő szerénység láttán, mert — talán a rossz beideg­ződés, vagy a lépten-nyomon látot­tak miatt — mást vártam... Ez a nagyon egyszerű kis szoba, dr. Vágás István kandidátus, osztály- vezető főmérnök munkahelye. Milyen szoros az összefüggés a lel­tem és az ízlés között? A tudós nem külsőségekben kondolkodi k Percek alatt dr. Vágás István gon­dolathullámainak hatása alá kerül­tem; Kétszer kettő négy színtiszta logikával bizonyított be egészen hi­hetetlennek tűnő dolgokat. Ügy is­meri a Tiszát, mint a tenyerét, de ezzel még nem modtam semmit. A folyó várható visekedését is számba tudták venni. így történt, hogy a szegediek már eleve 980 centimé­teres víz „fogadására” készültek fel. Megmagyarázta a kandidátus, hogy a valószínűség számításnak miből eredt ez a 20 centiméteres tévedése. Egyáltalán nem volt tévedés, 20 cen­ti felültervezés biztonsági okokból történt Számoltak azzal, hogy a legrendhagyóbb körülmények között se csinálhasson nagyobb bajt a Tisza. Gondoljuk meg: másodpercenként négyezer köbméter víz hömpölyög át egy adott keresztmetszeten Szeged alatt. Milyen pusztítást okozhatott volna ez az irdatlan víz, ha valahol áttörte volna a védővonalat A vízügyi szakemberek a Tisza várható viselkedésének minden le­hetőségét számbavették, kiszámolták azok bekövetkezésének valószínűsé­gét, meghatározták a védekezés irá­nyát és tennivalóit. Dr. Vágás Ist­ván azzal nyűgözött le elsősorban hatalmas tudásával, hogy a lehető­ségek kombinációit is részletesen is­meri. — a Tisza egészére és mellék­folyóira vonatkoztatva. Ez az apró termetű, szerény tudós — abból a parányi szobából — a ró bízott területen ura az iszonyatos víztömegnek. Borbás József tsz-elnökkel Makón ismerkedtem meg. A hagymater­mesztés országos hírű szakembere, a dolgozó szobája valóságos múzeum. A különböző nemzetközi kertészeti kiállításokon nyert oklevelektől alig látszik a szoba fala. Az elnök pszichológiai érzéke és emberismerete meghökkentett. (Nem az ellentét kedvéért mondom; a hagymatermesztésről írott tudomá­nyos értekezését nemég adta nyom­dába.) Nem azért, mintha legjobb szövetkezeti vezetőink ennek híjával lennének, de ilyen széles látókörű, nagy műveltségű tsz-elnökkel még alig találkoztam. Elmagyarázta, — hogy — az elöntött földek termés­kiesésén túlmenően —, milyen kárt is csinált az árvíz. Az ok okozati összefüggések feltárásával elemezte, hogy az emberek hangulatát, mun­kakedvét hogyan befolyásolta a ki­telepítés, az ezer holdak pusztulása^ „Az érős lelkitartású ember kétsze­resen dolgozik majd. aki megtört egy kicsist is, az nehezebben moz­dul, tovább kesereg. A munka pedig már a körmünkre égett.” Borbás József ezekben a napok­ban is éjjel nappal dolgozik, mert az erősek közé tartozik, a legerőseb­bek egyike. Megtudom, hogy a kri­tikus hetekben csak az íróasztalán aludt, egy-egy keveset. Szolgálatot teljesített a munkásőrségben, közben embertelenül nehéz körülmények kö­zött Irányította a közös gazdaságot. Ügy gondolom, ha valamikor meg­írják a Nagy Árvíz történetét, ak­kor a dr. Vágásokról é« a B^rbások- ró! fejezeteket kell majd írni.

Next

/
Thumbnails
Contents