Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

1970, Június 28, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 „ÚJRA IIT KEZDENÉNK...” Két évtizede a tanácsnál Egyikükkel Jászárokszállá- son, másikukkal Jászberény­ben beszélgettem. Nem tud­ták miről vall a másik, még­is, függetlenül egymástól egy­formán mondták: „ha ismét pályát kellene választani, Guba Béla mostanában so­kat panaszkodik az egészsé­gére. Három éve csak járó­géppel tud menni. Ennek el­lenére — azt mondják róla — fáradhatatlanul dolgozik. Példának említették, hogy amikor a községben huszon­Guba Béla Bt pár ezüstlakodalmát ün­nepelték, ő volt a főrendező. S boldog volt, hogy mindenki örült, hogy mindenki jól érezte magát. Hogyan indult el az állam­igazgatási pályán? Eredeti­leg pedagógusnak készült. Csakhogy családjukban kicsi volt a jövedelem, s 6 elha­tározta: érettségi után dolgo­zik pár évet, hogy megve­hesse mindazt, amire szük­sége van, majd aztán tanul tovább. A földművesszövet- kezethea került. — És 1949. augusztus 15-én behívták a községi pártirodára. „Most az a feladatunk, hogy mun­káskádereket adjunk az ál­lamigazgatásba. Téged sze­meltünk ki egynek, innen a faluból. Béla. Aztán ne hozz szégyent Jászárokszállásra...” — mondta neki az akkori párt titkár. Nehéz szívvel búcsúzott az otthoniaktól. Vonatra ült. — Ahogyan közledett a szolno­ki megyeházához, úgy lett egyre súlyosabb benne a gondolat: úgyse értek én eh­hez, inkább visszafordulok. Már ott állt az épület előtt, és letette a bőröndöt. Álldogált egy darabig, nézte a vissza­felé vezető utat. Aztán eszé­be ötlött, amivel a faluban búcsúztatták: „a párt megbí­zik benned, ne hozz szégyent ránk”. Akkor nagy elhatáro­zással felkapta a táskát és szinte futott be a megyehá­zára. Ma már mosolyog rajta, de akkor nagyon nehéznek érez­te a kezdeti esztendőket. Ti- izagyendán a községi elöljá­róságon dolgozott, aztán Ti- ^ zaburán. — Amikor pedig megalakultak a tanácsok, — romojmonostorára került vb- titkárnak; A legnehezebb éveknek mégis az 1952—53-as esztendőket tartja. Miért? A Parasztemberek jól tudják: megalakultak ugyan a ter­melőszövetkezetek, de az emberek többsége nem szí­vesen dolgozott a közösben. Aztán a sok beszolgáltatás, a rossz ellátás. Néhány de­kányi kenyér jutott annak, aki a hozzávalót termelte. Ráadásul a — tanácsnál dol­gozók tudják csak igazán. — milyen egymással ellentétes rendeletek láttak akkoriban napvilágot. Szerencsére túl vagyunk mindezen, s aho­gyan ő mondja: „olyan egész­ségesen fejlődik a mi orszá­gunk. mint az én három gyerekem, márpedig azok erős, egészséges srácok”. S hogy az államigazga­tásban maradt? Megszerette ezt a munkát. Tizenhatodik újra itt kezdenénk.” Mármint a tanácsnál. S bár beosztá­suk, munkakörük különböző, azt is egyformán állították, hogy érdekes, izgalmas, szép munkát végeznek. esztendeje szülőfalujában ő az igazgatási csoport veze­tője. Az optimista ember Mire összeírtuk, pontosan hol dolgozott idáig, szép kis lista kerekedett ki. — íme: 1948. május 1-én megpályáz­ta a túrkevei községi előljá- ráságnál a közellátási ellen­őri állást. Mivel kereskedő volt, mint szakembert, szí­vesen alkalmazták. Egy év­vel később segédjegyző lett Jászapátiban, majd vezető­jegyző Jászboldogházán. A következő évben, 1950 nya­rán Budapestre küldték köz- igazgatási iskolára, s még az év augusztus 15-én az ideig­lenesen megalakuló török­szentmiklósi járási tanács vb-titkára lett. Ugyancsak vb-titkár volt a kunhegy esi járásban és ezt a munkát végzi a jászberényi járási tanácsnál is 1965. május 1. óta. Mindig vb-titkári posz­ton, s köztudomású, hogy ez egyike a legfelelősségtelje- sebb feladatoknak. Község­fejlesztés, szociális ügyek, kereskedelem, egészségügy, hosszan lehetne sorolni, mi mindennel kell foglalkoznia a végrehajtó bizottság titká­rának. És ebből adódik az is, hogy tanulni kell, mindig tanulni és nem is keveset. Amikor a családról beszél­gettünk, kiderült, hogy az ő családtervezésüket is alapo­san befolyásolta a vb-titkári funkcióval szorosan össze­függő sok-sok tanulmány. A nagyobbik kislánya most 16 éves, a kisebbik 5. Az is igaz, hogy fiút szerettek volna, de- hát ez a csöppség kitesz akár húsz fiút is. És Nánási Ká­roly örül, ha a gyerekeivel lehet. Bár legyünk őszinték, erre kevés ideje jut. Ä gátak oldalán már ott száradnak a homokzsákok és a folyókon a vízállás csök­kenéséről tudunk beszámolni napról napra. Azokban a vá­rosokban, községekben, ahol Mezőtúron az eddigi felmé­rések szerint 56 házat kell majd újjáépíteni és 26 épü­let vár helyreállításra. A kár összege már eddig is megha­ladja a másfél millió forin­tot, jóllehet még nincs vala­öcsödön a tizennégy káro­sult ház közül tíz a mentet­ten területen állt. Az ártérbe eső épületeken még az som segített, hogy a tulajdonos „megpróbált túljárni a víz eszén”. Az 1932-ben összedőlt házát ugyanott építette fel, ám az akkori legmagasabb vízszintig téglából emelte a falat. Sajnos a Körös tudott újítani; ezúttal magasabb lett a vízállás és a ház ösz- szeomlott. Kunszentmártonban három A tanácsnál töltött évek közül a legnehezebbnek az 1956-os esztendőt tartja, — nemcsak az ellenforradalom Nánási Károly miatt. A konszolidáció első hetei sem voltak könnyűek számára. Mérhetetlen hite segítette át a problémákon, ezért vállalta, hogy Török- szentmiklóson, mint karha- talmista segít a rend helyre- állításában. Néhány hónap után ismét folytatta a mun­kát a tanácsnál, s szerinte: „izgalmasabbnál izgalmasabb feladatok követik egymást. Most például, hogy a járási tanácsok lényegében hivata­lokká alakulnak át, teljesen új munkastílust kell megta­nulnom. Hivatalok leszünk, testület nélkül. Még nem tu­dom, hogy sikerül az átállás, de én optimista ember va­gyok.” Egyébként munkatársai is vidám, jókedélyű embernek ismerik. Szállóigévé vált már a mondása baráti körökben: .,mi s tanácsnál húsz év alatt annyi mindent csináltunk, hogy ha valami probléma lesz, csak szóljanak a taná­csoknak, azok még tán egy háborút is megnyernének.” Húsz év. Két évtized alatt valóban élethivatássá lehet egy pálya. Guba Béla és Ná­nási Károly is így tartja ezt. Varga Viktória a víz házakat tett lakhatat­lanná, most folyik a károk felmérése. Kevés helyen tud­nak még végleges adatról be­számolni. mennyi bejelentés ellenőrizve. A városban a víz rombo­lását megkönnyítette az a tény, hogy a házak 90 száza- léKa vályogból épült, minden alapozás és szigetelés nélkül. ház dőlt össze és nyolc erő­sen megrongálódott. Három lakásban kisebb kár keletke­zett, öt bejelentést most el­lenőriznek. A kár értéke azonban így is mintegy 600 ezer forint — és ebben még nincs benne a Pannónia Szőr­mefeldolgozó Vállalat össze­dőlt irodaháza, ahol 150 ezer forint kár Keletkezett. A megyében a károk pontos felmérése július 6-ra készül el. Nem fordult vissza az úton Károk Mezőtúron, • • Öcsödön Mezőtúron több mint másfél millió Nem fogott ki rajta Napi postánkból Csak nevében az állami gazdaságoké? A Néplap több alkalommal foglalkozott már a szolnoki Kossuth téri állami gazdasá­gok boltjával, legutóbb június 14-i számában „Nevében még az állami gazdaságoké” címmel. A cikk több megállapításá­val nem értünk egyet, állás­pontunkat mégis csupán két kérdésben szeretnénk kifejte­ni. Egyik az, hogy ez a bolt nemcsak „nevében” az álla­mi gazdaságoké, hanem tu­lajdonilag is. Alapítója az Izsáki Állami Gazdaság, mely ez év eleje óta írásban lefek­tetett egyezség alapján, kö­zös vállalkozás formájában üzemelteti a Héki Állami Gazdasággal. A forgalomba hozott áruk 70—80 százaléka állami gazdasági eredetű ter­mék. Másik dolog, amiben állás­pontunkat kifejtjük: a köny­velési adatok szerint a havi forgalom átlagosan több mint 60 százaléka hús-hentesáru, és csupán 29—22 százaléka a bor. A számok tehát nem azt mutatják, hogy a cégtu­lajdonos izsáki gazdaság csak a saját bora eladását tartja fontosnak, a húsáru ellátást pedig másodrendű kérdésként kezeli. Megtévesztő talán az, hogy borból ritkán van hiány, hen­tesáruból gyakrabban. Ez ért­hető, hiszen borból országo­san is bőség van. sertéshús­ból pedig hiány. — Ez alól Szolnok, illet­ve az állami gazdaságok bolt­ja sem kivétel. Van azonban egy alapvető akadálya a hentesáruforga­lom növelésének ebben az üz­letben, — különösen nyári időszakban. Köztudott, hogy épülete lebontásra van ítélve, tehát a legkisebb anyagi rá­fordítás sem térül meg. A jelenlegi tárolási, hűtési vi­szonyok, — a higiéniai, egész­ségügyi rendszabályok meg­sértése nélkül — minden jó szándék ellenére sem teszik lehetővé a húsáruforgalom növelését, A bolt sorsát a továbbiak­ban nem is ez fogja megha­tározni, hanem a városi ta­nács vb május 28-án — még a Néplap cikkének megjele­nése előtt — kiadott 31.623/ 1970. VII. sz. határozata, — amely az épületet életveszé­lyesnek nyilvánította és in­tézkedést helyezett kilátásba az épületből való kiköltözte­tésre. A határozat kézhezvétele után megkerestük a városi ta­nács illetékeseit, kértük, ta­láljanak módot az épület életveszélyességének átmene­ti megszüntetésére legalább addig, amíg megfelelő helyi­séget sikerül szerezni. Tudjuk, hogy néha hiány­zott egy-egy keresett árucikk a pultról, de az az érzésünk, hogy még jobban hiányzik majd — ha ezt az üzletet is be kell zárni — az a havi 100 —120 mázsa hentesáru, me­lyet ebben az annyiszor ki­fogásolt boltban az állami gazdaságok mégiscsak bizto­sítottak Szolnoknak. Végső megoldásnak, —mint már annyiszor hangoztattuk — azt találnánk, ha az állami gazdaságok kapnának a vá­rostól „olyan négy falat”. — melyek között termelési ered­ményeikhez méltó, módon igényes, kulturált formában kí­nálhatnák egyre keresettebb élelmiszer-készítményeiket. Bizonyosak vagvunk abban, hogy egy ilyen üzletet a me­gye állami gazdaságai is job­ban magukénak éreznének. Domokos Pál az Állami Gazdaságok Élelmi szerkiskereskedelml Egyesülésének titkára Tataroznak... tataroznak... A szolnoki Ingatlankezelő Vállalat a bérlakások felújí­tására az idén négymillió forintot irányzott elő. Május vé­géig azonban csak egymillió és 63 ezer forint értékű munkát tudott elvégeztetni. A nagyobb karbantartásoknál viszont már más a helyzet. Festésre, mázolásra, tető- és eresz javí­tásra, valamint parketta átrakásra 850 ezer forintot tervez­tek, június elsejéig több mint 730 ezer forintot fordítottak karbantartásra. Tovább folytatja az IKV ebben az évben is a lakások gáztüzelésű berendezésekkel történő felszerelését, azaz „gáz-korszerűsítésre” 5,5 mil­liót költ. A programban a Ságvári körúti, a Szántó ut­cai és a Gutenberg téri bér­házak szerepelnek. A város központjának levegő szennye­zését csökkenti az a beruhá­zás, amely a Kossuth téren lévő I-es számú irodaház és a Kossuth tér 7-es számú épület kazánjainak gázfűtés­re történő átalakítását szol­gálja. A jelentősebb kiadá­sok közé tartozik még a be­rendezési tárgyak cseréjére előirányzott 330 ezer forint is, amelynek teljesítéséből az első öt hónap után mindösz- sze 18 ezer forintnyi hiány­zik. A szolnoki Ingatlankezelő Vállalat 1970-ben összesen 11 millió és 93 ezer forintot fordít a megyeszékhely bér­lakásainak felújítására, tata­rozására, a gáz-korszerűsí- tésre és az elvégzendő mun­kák terveinek az elkészíté­sére. Ha az összes tennivaló időarányos teljesítését néz­zük — május végéig 5 millió forint — nincs ok, hogy a javításra szoruló épületek lakói aggódjanak, vagy idegeskedjenek. Ami nyugta­lanító, az a felújításoknál mutatkozó mintegy 700 ezer forint értékű munka elma­radása. Több oka is van annak, hogy az épületek felújítási munkálatai nem haladnak a tervezettnek megfelelően, a befejezési határidők eltolód­nak, sok idegességet és mun­kakiesést okozva az ott la­kóknak. Közrejátszik, hogy az IKV idegen vállalatokkal, generálkivitelezőkkel végez­teti el a munkát, s e vál­lalatok sokszor anyag- és munkaerőhiánnyal küzdenek. Előfordul azonban olyasmi is, hogy az építőipari vál­lalat minőségileg nem meg­felelő munkát végez, az in­gatlankezelő természetesen nem fogadja el tőle, ezért sokszor jelentős időt, anya­got és költséget igénybevevő ismétlésekre kerül sor. (Ilyen volt a Híd bisztró épületé­nek homlokzati vakolása is.) A szükségesnél több időbe telik az épületek felújítása amiatt is, hogy az Ingatlan- kezelő Vállalat nem rendel-; kezik a zavartalan és folya­matos munkát biztosító át­költöztetésekhez szükséges átmeneti lakásokkal. Erről egyébként már korábban is írtunk, de a jelenlegi nem kielégítő helyzet megváltoz­tatására gyakorlatilag sem­miféle intézkedés nem tör­tént, a 21 átmeneti lakást nem kapta vissza a vállalat. Szintén a Damjanich út 1. szám alatti épületre (a Híd- bisztró fölötti lakásokra) kell hivatkoznunk, ahol novem­berben kezdődtek a felújítási munkák és vannak olyan la­kások, ahol annak ellenére, hogy időnként mindig csinál­tak valamit — még a mai napig sem fejeződtek be. Ha lehetőség lett volna a lakók­nak ideiglenes lakásba való költöztetésére, nem vett vol­na igénybe ennyi időt a ta­tarozás. A „harctéri állapot” mielőbbi megszüntetését egyes lakók, a szakemberek­nek csúsztatott borravalókkal próbálják sürgetni. Termé­szetesen ez nem növeli a munkafegyelmet és a mun­ka-morál sem lesz jobb ilyen állapotok között. A felújí­tást, tatarozást nem csupán ezek, hanem a majdnem két hónapig tartó árvízvédelmi munkákhoz igénybevett épí­tőipari dolgozók hiánya is hátráltatta. A bérlakások fel­újítása nagyon fontos dolog és ha nem időben kerül rá sor, meggyorsul az elhaszná­lódása, ezzel együtt nő a ráfordítandó költség is. Feltétlenül szükséges len­ne, hogy a felújításokat vég­ző vállalatok a mostaninál sokkal jobb, lelkiismerete­sebb munkát végezzenek, megszűnjön a borravaló biz­tosította előny, s az Ingatlan- kezelő Vállalat ezáltal job­ban tudja teljesíteni felújítá­si, kabantartási előirányzatát.- bj — A jászszentandrási Haladás Tsz-ben jó termést hozott a zöldborsó. Mintegy 60 kh át-lagában 25 mázsás termést ér tekel. , __ ... ... ____

Next

/
Thumbnails
Contents