Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

1970. június 27. SZOLNOK MEGYEINEPLAF Ki szép, ki jó... Jó ember, — és ennek el­lenpárja; ...ember, olyan jel­zővel, amilyet nyomtatásban főleg csak naturalista regé­nyekben találhatunk — de sokszor halljuk manap­ság is. De hihetünk-e mindig a felületesen odadobott jelző­nek és a tegnapi jó embe­rek — távlatot értek a teg­nap alatt — azok-e ma is, és kihez jó ember a jó, és kihez a rossz? Régebbi szólásmondás: ál­dott jó ember, a légynek sem árt. Jó ember-e maradéktala­nul ez az illető — a szó ne­mes értelmében —, hiszen a légy káros állat? Nos, ma­radjunk ennél a leegyszerű­sített megfogalmazásnál; aki nem árt a kártékonynak, mert ő úgynevezett jó em­ber, milyen is tulajdonkép­pen? M Csak én látnám így? — bár tévednék — mintha sza­porodnának a légynek sem ártó jó emberek. Szinte jel­szó már manapság: jobb a béke. Rendszerint apró, de öszegezve mégis lényeges be­lenyugvásokat értenek ez alatt. Sokszor elvtelen bele­nyugvásokat, azon egyszerű logikából indulva, hogy ha én nem bántok senkit, en­gem se bánt senki. Sajnos akadnak közegek, ahcl felszínen tartó igazsággá vál­nak ezek a „langyos víz” szerető meggondolások. Köztiszteletben álló, nagy­tudású emberrel vitatkoztam a minap erről a témáról. El­ismerte, hogy van ilyen je­lenség társadalmunkban, de türelmesnek kell lennünk... Ez igaz, de a türelem nem jelenti azt, hogy tartózko­dunk az emberek magatar­tásának megítélésétől. E gondolat jegyében ír­tam le néhány tapasztalato­mat. Ellenpéldája gátlástalan ember, lényegesen gyengéb­ben képzett, de nagy dobve­réssel dolgozik, nagyhangú, — önmagát igen jól admi­nisztrálja, az előzőnél jóval szerényebb produktummal, de annál több sikerrel. Temészetüknél fogva — enyhén szólva — viszolyog- nak egymástól. Tudom, hogy Kovácsot mindketten ismerik. Megkér­deztem őket — külön-külön persze —, hogy mi a vélemé­nyük Kovácsról? Mindkettő olyan értelmű választ adott — lényegi eltérés nincs véle­ményükben —, hogy Kovács nagyon rendes ember. Megkerestem Kis néhány barátját: mi a véleményük Nagyról és Kovácsról. Az ellenlábast alaposan elma­rasztalták, Kovácsról pedig a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel beszéltek. Vajon Nagy szűkebb kör­nyezetében milyen vélemé­nyekkel illetik Kist és Ko­vácsot. Az előzőre használt jelzők között a legenyhébb volt a „tréfli egy pali...”, míg Kovácsot nagyszerű embernek titulálták. Kovácsnál arról kíváncsis­kodtam, hogy mi a vélemé­nye a két merőben eltérő jellemű és erkölcsű ember­ről és baráti körükről? Kiselőadást kaptam, egy­formán elismerő jelzőkkel; teljesen azonos jelzőkkel il­lette Kovács snind a két tá­bort! Frázis-zuhatagot mon­dott ugyan mindkét ember­ről, de véleményének végső következtetése mégis csak az volt, hogy Kis is és Nagy is rendes ember. Valami nem stimmel... Ügy érzem Kovács állandó és kellemesnek tűnő mosolya eltakarja az igazi arcát. Ul Kis-ről tudom, hogy ki nem állhatja Nagy-ot. Tűz és viz a két ember. Az egyik hangyaszorgalom­mal dolgozó, állhatatos jel­lem, mély meggyőződésű, mindennapi tetteivel híve eszméinknek. Természetes­nek veszik a munkáját, bó­logatják, jól dolgozik, de — mivel nincsenek látványos sikerei — mérsékelt társa­dalmi elismerésben részesül. I£l Egy ismerősöm állást vál­toztatott, mert ahogy ő mondta, már nem bírta el­viselni a főnök hajcsárkodá­sát, gonoszságait. Inkább le­mondott a magasabb jövede­lemről, új állást keresett. A napokban találkoztam vele. Sugárzó arccal mondta: arany ember az új főnök. Attól azt csinálnak, amit akarnak. Ez a beszélgetés délelőtt 11 órakor zajlott. — Ma nem dolgozik? — Dehogynem, csak az es­te láttam egy szép cipőt az „Államiban”. beugrottam, nehogy elvigyék az orrom Érettségizett fiatalokat nyomdász szakmára felveszünk Nyomdai fényképésznek Kemigráfus-mara tónak Kéziszedőnek Magasnyomó gépmesternek. Jelentkezni lehet a Szolnoki Nyomda Vállalatnál. Szolnok, Május 1 u. 19. Törökszentmiklósi Gyáregységünkhöz munkaügyi előadót felveszünk FELTÉTELEK: Munkaügyi szakvizsga, 5—10 éves gyakorlat. Cím: Vasipari Vállalat, személyzeti csoportja, Szol­nok, Hunyadi u, 4. szám. elől. Délután meg már úgy­sem igen van munka. A fizetés? — Ezerhétszáz tisztán. — Akitor kevesebb, mint a régi helyen. De biztos van prémium, nyereségrészesedés.' Az asszonyka viháncolása alább hagyott. — Á, az nincs, kis cég va­gyunk, nem tudjuk teljesíteni a tervet. Megismerkedtem a főnök­kel. A fogalom mindennapi értelmében tényleg aranyos, jó ember. Mindenki azt csi­nál a vállalatnál, amit csak akar. De vajon mindenkinek azo­nos a szándéka és a cselekvé­se az össztársadalmi érdek- kel? El ne felejtsem, amíg en­nél a jóságos főnöknél vol­tam, hárman is bejöttek a szobájába, a legkülönfélébb — az egyik esetben majd- hogy egymással ellentétes — kéréssel és mindenkor igent mondott, lenyűgözően szelid mosoly kíséretében. Szóvá is tettem, hogy mi­lyen nagy megértést tanúsít a legkülönfélébb kérésekkel szemben is. Megkettőzte a mosolyát: — Öh, hát, dehogy is mon­dok nekiK nemet, miért ked- vetleníteném el őket. Ismerősömet tegnap dél­előtt is kirakatnézőben lát­tam a városban. Tényleg nem volt kedvetlen... 0 Nem tehetem róla, de nem szeretem ezeket a mindig, mindenkihez aranyos, jó em­bereket, akik nem „tudnak” nemet mondani, akik a Ijégy- nea sem ártanak... Tiszai Lajos A legutóbbi országos vá­lasztások idején történt az egyik szomszéd megyében. Egy nem is „istenhátamögöt- ti” faluban jelölőgyűlésre jöt­tünk össze, a gyűlés annak rendje és módja szerint el­kezdődött, bár az asszony, akit tanácstagnak kívántak ajánlani, nem érkezett meg. Furcsállottuk, de nem szól­hattunk bele a helybéliek dolgába. Aztán, amikor ideje volt. elhangzott az ajánlás: rendes, dolgos, okos asszony, mindenki ismeri, nagyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hozzá az elvtársak... Egy javakorabeli férfi kért szót. Illedelmesen bemondta a nevét, közölte, hogy a szó- banforgó asszony férje és fe­lesége helyett beszél. Az asz- szony nem jöhetett el, mert épp a fejés ideje van. Kö­szöni a megtisztelő gondola­tot, de nem fogadja el a je­löltséget. nem ér rá ilyesmi­vel foglalkozni. Azt hittük, hogy vihar ke­rekedik a felszólalás nyomán. Nem így történt. Mindössze egy bátortalan kérdés hang­zott el; miért nem az asszony mondja el, hogy nem vállalja a jelöltséget? Ä férj higgad­tan ismételte meg: nem ér rá. fejnie kell, majd amo­lyan rábeszélő hangsúllyal még hozzá tette: egyébként sem nők dolga a politika. És nem lett vihar, mást je­löltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit. A gyűlés után nem hivata­losan, még hosszasan beszél­gettünk. A téma kézenfekvő volt: ki politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisztázzuk előbb, hogy mit értünk poli­tikán. A több szemináriumot végzett boltvezető jó tanuló Tizennyolc millió forintnyi segítség a ktsz-ektől Megyénk kisipar; szövet­kezetei a KISZÖV megyei vezetősége és az országos felhívások alapján pártunk X. kongresszusának tisztele­tére tett vállalásaikat kiegé­szítették. Jelentős segítséget adnak az árvízkárosultaknak. Eddig csaknem félmillió forint értékű textíliát, gépe­ket, különböző felszereléseket juttattak az árvízsújtotta te­rületek lakóinak. A tartalék és részesedési alapjukból pedig több mint 300 ezer fo. rintról mondtak le a káro­sultak javára. A szövetkezeti dolgozók összesen mintegy 700 ezer forintot gyűjtöttek össze személyi jövedelmükből és utalták át a károsultaknak. Az építőipari szövetkezetek 113 új lakás felépítését és 7 megrongált otthon helyre- állítási kapacitását vállalták. ami pénzösszegben több mint 14 millió forint. Meg­közelíti a 3 millió forintot az az érték is, amit a víz- és villanyszerelés, csatorna­építés, festés, parkettázás stb. munka elvégzésével nyújtanak a bajba jutottak­nak. így összesen több mint 18 millió forint értékkel járul hozzá megyénk több mint 50 szövetkezete a Számos-völ­gyieket ért károk eltünteté­séhez. Külön patronálják me- 'gyénk szövetkezetei a tarpaj vegyesipari ktsz. talpraállá- sát Tehergépkocsit, beton­keverő gépeket, szalagfűrészt és kézi szerszámokot juttat­tak el máris a patronált szövetkezethez, összesen 260 ezer forint értékű támoga­tást adnak így szövetkezeti társaiknak. A teleíomongáló monológja p J? vek óta versenyben vagyok a postával. Én rongálok, ■*-' a posta helyreállít. Nem mondom, kemény ellenfél. Persze a közönség is neki drukkol. Olykor, ha világos nappal fölfeszítetiem a perselyt Budapesten a körúti tele­fonfülkében, vagy levágtam a kagylót, kimondottan el­lenséges megnyilvánulásokat is tapasztaltam Néha még ilyeneket is mondtak, hogy: „Ejnye, ejnye!” Ezzel persze zavarták a verseny tisztaság át. El is határoztam, hogy vi­dékre megyek. Hátha ott még jobban él az emberekben az elfogulatlanságtól mentes sportszeretet. Szolnokon szálltam le a vonatról, és rögtön körül is néztem, hol rongálhatnék. Elkeserítő tapasztalatokat sze­reztem. Szolnokon nem lehet rongálni Több nyilvános ut­cai telefonfülkébe is bementem, de egyikben sem volt ké­szülék. Gondoltam, hogy a helybeli kollegák alapos munkát végeztek, de a szolnokiak felvilágosítottak, hogy azok a fülkék már nagyon régen üresek, legtöbben nem is emlékeztek rá. hogy valaha volt bennük telefon. Egy ősz szakállú, nagyon öreg embernek ugyan rémlett valami de ő sem tudta biztosan, saját maga látta-e a telefont, vagy a nagyapja mesélt neki róla. akkoriban, amikor Fe­renc Eerdinándot megölték Szarajevóban. Szóval a szolnoki posta kifogott rajtam. Szégyenszem­re egyetlen rongálás nélkül utaztam el. De ígérje meg, hogy nem árulja el senkinek a felsülésemet. A posta még maid más városban is átveszi a szolnoki módszert; és leszereli a nyilvános telefonfülkéket, hogy elejét vegye a rongálásnak. Akkor pedig elmehetünk vasúti kocsit vusztítani. ami összehasonlíthatatlanul ala- csonvahbrendű munka. De ha a MÁV is tanul a szolnoki postától, és beszünteti a vasúti közlekedést, végképp mun­ka nélkül maradunk... B A. módjára magyarázta, hogy a politika, a társadalmi osz­tályoknak érdekeik érvénye­sítésére kifejtett tevékenysé­ge, a hatalommegszerzésért illetve megtartásáért folyta­tott harc eszköze. A boltosra többen gyana­kodva néztek. A többek szá­mára érthetetlenül hangzott mondatok miatt, vagy mert felmerült lelki szemük előtt a gyakran gyanúsan táncoló mérleg nyelve? — nem lehe­tett tudni. A tanító szavai-már érthetőbbnek tűntek: a po­litika az állam ügyeiben való részvétel, áz állam irányítá­sa. az állam tevékenységi for­máinak, feladatainak megha­tározása. Aztán valaki a régi mon­dást is elsütötte: a politika úri huncutság. Ezt lehurrog­ták, pedig jól jött éz^a meg­jegyzés. Vele vitatkozva kö­zeledtek az igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. Ma már se nem úri, se nem huncutság. De ennél tovább akkor nem jutottunk. Amikor visz- szakanyarodtunk az asszo­nyok dolgára, lelohadt a vi­tatkozó kedv. Talán azért. — mert a férfiak képviselték a túlnyomó többséget, s a né­hány asszony, aki vette ma­gának a bátorságot, hogy ott­maradjon, illedelmesen hall­gatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán el­jutottunk, nem volt több an­nál, hoey az ilyesmi a csa­lád belügye, nem lehet bele­szólni. Hány és hány ilyen eset. így záródó eszmecsere ma­gvarázza azt a ténvt. hogy a női tanácstagok száma tíz év alatt országosan csak 6 szá­zalékkal nőtt. Megvénkben pedig 1958-ban a tanácstagok m;ndössze 15.9 százaléka volt nő. 1963-ban is csak 22.6 ie- lenleg pedig 22.3 százaléka. S mennyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy országosan a ta­nácstagok 18.2 százaléka, or­szággyűlési képviselőknek pe­dig 19.4 százaléka nő legvent Ki politizáljon? Azt mond­ták abban a faluban: aki ma­ga is dolgozik. A nődolgozók száma 1 9 millió. A bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Százalékarányban ma több az általános és középis­kolái végzettségű nő. mint férfi. A gimnáziumokban a tanulók több mint fele lánv. Az egyetemeken ma tizenhá- nom-tizennégysze>- annyi nő tanul, mint a felszabadulás előtt. A pártoktatásban tanu­lók 27.8 százaléka nő, az el­méleti konferenciákon ez az arány még magasabb. Mi hát a magyarázata an­nak. hogy a nők a politiká­ban még ma is a perifériára szorulnak? Politikailag kö­zömbösek lennének? Ilyenek is akadnak köztük, de nem ez a jellemző rájuk általá­ban sok ezer nő vállal szere­pet a párt politikáiána'z nép­szerűsítésében az időszerű feladatok megvalósításában. Aktívan támogatiák a béke és a szolidaritási mozgalom politikai akcióit, szervezik az erkölcsi és anyagi támoga­tást. Politikai, kulturális, egészségügyi felvilágosító munkát, pedagógiai és egyéb ismeretterjesztést végeznek. Részt vesznek a nemzetközi nőmozgalom munkájában. Megyénkben háromezernél többen működtek a nőtaná­csokban. Szakszervezeti akti­vistáink pedig mintegy 38 százaléka — csaknem 5200 nő — tartozik a gyengébb nemhez. (Ez a szám ugyan alacsonyabb az országos 41.9 százalékos aránynál.) A nép­front bizottsági tagoknak pe­dig egynegyede nő, ami 2 százalékkal magasabb az or­szágos aránynál — de így is kevés. Az aktivitásban tehát nincs hiány. Sőt, a jelek sze­rint a politikai „aprómunká­hoz” — akárcsak a házi mun­kához — mindenki elismeri a jogukat. A vezető pozíciók - hoz, a közélet vezető funk­cióihoz azonban már nehezen érnek el. Az igazi Ok tehát nem a rátermettség, iskolázottság vagy az aktivitás hiánya. Sokkal inkább az, amit az MSZMP Szolnok megyei bi­zottsága májusi ülésén meg­állapított: A nők hivatásáról vallott torz felfogásoki köz- gondolkodásunkban még erő­sen tartják magukat- Szüksé­ges, hogy a párt, állami, gaz­dasági vezetők jó példával járjanak elől az eléggé be­rögződött szemlélet szétzúzá­sában. Meg kell változtatni erkölcsi normarendszerünket a nők munkájának, munkára való alkalmasságának meg­ítélésében. A női munkaerők­kel szemben módosítani kell szokásainkat és szemléletün­ket.” A múlt ideológiájának ma­radványai, valamint a nők hi­vatásának torz felfogása te­hát, amit nemzedékek — fér­fiak és nők egyaránt — ad­nak át egymásnak, különle­ges makacssággal tartják ma­gukat; hatásuk még nap­jainkban is érezhető: Februári ülésén a Közpon­ti Bizottság számos olyan ha­tározatot hozott, amely min­den valószínűség szerint — ha nem is gyorsan — változ­tatni fog ezen a helyzeten. Egyebek között a Hazafias Népfront feladatává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társa­dalmi és politiKai gondjainak megoldásában. A népfront .választott tes­tületéi, az országosaktól a helyiekig, méltó komolyság­gal fogadták a határozatot s illő felelősséggel készülnek azok végrehajtására. Ezt iga­zolja az a nagy érdeklődés és figyelem, amely a népfront nőbizottságainak megalakulá­sát kíséri Szolnok megyében. Ezt tanúsítja a nőbizottságok programjának kialasítása: szinte mindegyikben központi helyet foglal el a nők politi­kai, közéleti szerepének növe­lése, az ennek érdekében al­kalmazható gyakorlati mód­szerek kidolgozása. J övőre újra esedékesek az országos választások. Ha a maradi nézetek elsöp­résére még nem is lehet szá­mítani, arra azonban már igen, hogy a korábbiaknál sokkal többen válaszolnak majd helyesen a kérdésre: ki politizáljon? S ez is egyik jelentős ered­ménye lesz annak a pártha­tározatnak. amely a gazdasá­gi és szociális kérdések mel­lett, a nők politikai helyzeté­re és szerepére is felhívta a figyelmet. — ks — A Boy szolgálat A Belkereskedelmi Szállí­tási vállalat legkisebb üzlet­ágának, a boy szolgálatá­nak tevékenységéről, tervei­ről számolt be pénteki sajtó- tájékoztatóján Komlós József vezérigazgató. A 13 esztendeje létesült népszerű szolgáltatás, amely iránt egyre nagyobb az igény a lakosság körében — hagyo­mányos tevékenysége; a tar­tós fogyasztási cikkek, a lak- berendezési tárgyak házhoz­szállítása mellett úgyszólván mindent vállal, amivel a kö­zönség megbízza. Évente — mintegy 200 000 ügyfelet szol­gálnak ki. köztük igen sok külföldi megrendelést' telje­sítenek. A védjegyezett boy-szolgá- lat július 1-től önálló üzem­ként működik. Olvassa# terjessze a Néplapot! Ki politizáljon?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents