Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

1970. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 l/KOV TÁBORNOK HÁROMSZOR IS VÉGIGOLVASSA A JELENTÉST, ALTÉN A TELEFONKAGYLÓ UTÁN NWL. Z- >*í\i * Befejezte , . őrnagy elvtárs * KERIMOV ÚJRA REMEKELT. TEffvETDOLGOZOTTK! A KARLSWSTE1 TITKOS OBJEKTUM ANYAGÉNAK ZU MÉNVUL EJTÉSÉRE.ROPA6NT,NAGA4RÁNYU TEi Engedélyt kerek hogy __________. E LŐTERJESZTHESSEM. (GÉN, TamARA^BEFEJEZTEM. MOST MÉR AZ ÖVÉN A SZŐ, i OTT A NAGY FÖLDÖN.' 1 KÉPERNYŐJE ELŐTT Fesztivál után Az elmúlt héten többször is találkozhattunk az alábbi műsorral: A miskolci filmfesztivál győztes filmjeiből. Érthető hát, hogy a látottak kapcsán a szokásosnál nagyobb súly- lyal és mértékben kerültek, kerülhettek szóba a nézők körében is a tévéfilmek mű­faji, esztétikai problémái és természetesen eredményei is. Vasárnap Poór Klári vezér­letével szakemberek, kritiku­sok szólaltak meg ez ügyben. Egy fesztivál az ünnepé­lyes kereteken túl elsősorban mindig számvetés, a megtett út felmérése. A rövidfilmek miskolci seregszemléje is ar­ra volt jó, hogy az elmúlt időszak filmtermésének szí- ne-java számbavétessék és megméressék. Hol is tart ma a rövid tévéfilm? — ez volt a kérdés. És merre vezethet az útja, ha előre akar lépni? ' A fesztivál nagydíja, melyet Zolnai Pál özvegy Farkasné című tévéfilmje nyert, azt bizonyítja, hogy a televízió­nak nincs szégyenkeznivaló­ja. A mozifilmek mellett is •van keresnivalója. De első­sorban a hétköznapok valósá­gában, a mindennapok vilá­gában találhatja meg a ki­fejezés lehetőségeit; itt van alkalma és mozgékonyságá­ból eredően fokozott lehető- jsége a nagy, az izgalmas fel­fedezésekre. A dokumentaliz- jnus útja az, amelyen ha szenvedélyesen jár, sok újat •tud felmutatni a rövid tévé­film is. Lásd Magyar József néhány filmje, közöttük a pagy port vert Emberséggel. Vagy akár a7 Extázis Ko- yács András műve. A kiemelkedő filmek azon­ban arra is rámutatnak, köz­vetve, hogy a jó szerkesztői ötlet, az érdekfeszítő téma még önmagában nem elegen­dő. Sok függ attól, hogy a tálalás milyen színvonalon, minő igényességgel történik. S ha mi nézők örülünk is a tévé miskolci sikereinek, nem hallgathatjuk el, hogy a rövidfilmek tömege, legalább is jórésze lélektelen rutin­munka, szenvedély nélküli sablon. Ezek aztán le is pe­regnek rólunk, nyomtalanul múlnak ki emlékezetünkből a képernyőről való távozá­sukkal egyidőben. Petrovics Emil egy másik negatív jelenségre is rámu­tatott a számvetés ürügyén. Arra, hogy a tévé hajlamos bizonyos divatnak behódol­ni, amelyet maga is terveit ki. Az elmúlt időszakban így vált divatossá a magányos öregek témája, a tanyasi élettel együttjáró magány, vagy éppen az elhagyottak, a társadalom perifériájára szo­rultak élete. Talán éppen azért, mert a téma már ön­magában hordozta a néző ro- konszenvének megnyerését, s így biztosabbá vált a siker. A divat, ha jó, természetesen a képernyőn sem káros, de óhatatlanul bizonyosfajta el- szürküléshez, érzelmi egy­hangúsághoz vezet. A hét­köznapoknak is megvannak a maguk csodái, méghozzá ezerszámra — változatosan kell válogatni belőlük! Per­sze könnyű ezt mondani a képernyő innenső oldaláról! A rövidfilmek javatermése azonban azt is mutatja, hogy kellő szenvedéllyel és a mű­faj iránt érzett komoly fele­lősséggel nem irreális a néző igénye: még több jó rövid­filmet a tévében. A szív, mely százhúszat veit már nem dobog, s a költő, akmek'"émlékét a. tévé szom­bat esti műsora idézte, el- némúlt örökre. Fájdalmas veszteségre kellett emlékez­nünk Barátok, költőtársak, ismerősök, hozzátartozók idézték Váczi Mihály alakját és szellemét. Míg itt élt és járt közöttünk — hányszor megfordult megyénkben is, hívásra, vagy éppen csak úgy önszántából — nemigen tö­rődtünk azzal, hogy honnan is érkezett, hogy őt is a nép küldte az irodalomba: képvi­selőjének, örökös szószólójá­nak és pártfogójának. Müller Magda műsora mértéktartó érzelmességgel, az életút és az életmű találkozási pont­jainak okos felvillantásával idézte a tanyai tanítóból lett országos hírű poétát. Aki mindig úton volt, ha tehet­te. Nem véletlen, hogy a ha­lál is útközben érte utol, Hanoiban. Amikor a nyírségi tanyasi iskolába került, az egyszerű emberek „kairöltöt- ték”. Viszonzásképp, amikor tehette, őket karolta fel írá­saiban és tetteiben. Megható volt hallani az egykori tanít­vány emlékező szavait a va- rázsos képzeletű tanító úrról, aki számukra óriásokká va­rázsolta a táj jegenyéit, s töpörödött anyókákká a kör­nyék bokrait. Életében a szegények hatal­máért verekedett, holtában is eleven erő a költészete. Ezt sugározta az élő Váczi Mi­hályt idéző tiszta lírájú te­levíziós emlékeztető. Köszö­net érte. Röviden Sok szempontból tanulsá­gos volt az Integrál ifjúság­ról i szóló adása; a körültekin­tő vizsgálatok alapján el­hangzott vélemények sok használható tanulsággal szol­gálhatnak a fiatalok nevelé­sében résztvevő felnőtteknek. Az Ifjúság 1970-ben a zsűri már megszólalt — in­dokol — de a műsor ritmu­sa, az adás dinamikája még mindig nem eléggé fiatalos. „Szeretek beszélgetni”: irodalmi est adáshibával. Kár. A technika alaposan megzavarta a néző élvezetét és széttörte a mű hatását. Pedig Berek Kati nagyszerű volt. Két labdarúgómérkőzés közvetítése — fokozott öröm a sportág rajongóinak. Egyik közvetítésre sem lehet pa­naszunk. VM Fiúk, lá kutyák Miért kell, miért érdemes egy színháznak zenés, úgy­nevezett „könnyű” produk­cióit igényesen, a lehető leg­nagyobb műgonddal színpad­ra állítani? Először; mert ezek a darabok vonzzák a legnagyobb közönséget. Má­sodszor; mert ezeknél a da­raboknál a legvalószínűbb a siker. Harmadszor; mert az igénytelenségre csábító le­hetőségeknek így lehet leg­jobban ellenállni. Miért szokták mégis fél­vállról, félkézzel elintézni ezt a műfajt? Először; mert ezek a darabok úgyis behozzák a közönséget. Másodszor; mert így is. úgy is sikerük van. Harmadszor; mert szinte kí­nálják az igénytelen, olcsó fogásokat... Mielőtt az előbb elmon­dottakból bárki téves követ­keztetéseket vonna le. sietek összegezni; egy jó darab igen jó előadása után jutottak eszembe ezek a gondolatok. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert ez a rendkívül szórakoztató, kedves előadás — kivétel. De — és ennyi optimizmust szeretnék meg­őrizni a darab hangulatából — remélhetőleg olyan ki­vétel, amely nem erősíti ha­nem megtöri, sőt — széttöri a „szabályt”. Fiatal színészeink és ren­dezőink többnyire azzal a szent elhatározással szegőd­nek Thália szolgálatába, hogy magvas drámák gondo­lati mélységein keresztül fe­jezik ki önmagkuat, s a kort, amelyben élnek. (Ehhez nem kis mértékben az is hozzájá­rul, hogy a szakmai közvé­lemény és az országos sajtó is csak ilyenkor vesz róluk tudomást.) Színházat azonban csak a közönségnek lehet csi­nálni, a közönség pedig ope­rettre, zenés vígjátékra ki­váncsi! Mit tehet ilyenkor a szín­ház, a rendező, a színész? Vagy úgy-ahogy, ímmel-ám- mal megcsinálja azt a ze­nés produkciót, és odalöki a közönségnek; itt van, egye­tek! Ledarálnak néhány slá­gert, elsütnek egy-két rossz viccet, mert ez elengedhetet­len ahhoz, hogy ka&sza, be­vétel legyen. Aztán másnap este, félig üres nézőtér előtt, lobogó szívvel játsszák el az igazi remekműveket. Ez az általános. Vagy pedig; teljes szívvel vállalja a zenés víg­játék műfaját. és megpróbál­ja, hátha ebben is ki lehet fejezni valamit önmagunk­ból. Az igénytelenbe is bele­csempészi saját igényeit, igazi színházat csinál ott is, ahol erre már alig van lehe­tőség. Mert nemcsak a kö­zönségnek, a közönségért is játszik. Az operett nem elő- iskola a drámához, de a jó színház minden esetben a színháznak nyit utat. Így tet­tek a Szigligeti Színház mű­vészei! A darab Paul Armont és Paul Vanderberhe műve. Si­ker volt, amikor bemutatták, siker volt, amikor megfilme­sítették, siker ma is. De a Szigligeti Színház előadása nemcsak siker. Igazi siker. Megérdemelt siker. Ami a legjobb; nem ala­kításokat láttunk, hanem elő­adást. Igazi ensemble-mun- kát, ahol a végső cél érdeké­Álljunk egy szóra! Olvasom az újságban, hogy a Magyar Nemzeti. Bank már pénzolvasó gépet is vásárolt Japánból. KISZ-es fiatalok pedig társadalmi munkában segítenek a pénz­számlálásban. Egy kommunista vasárna­pon — vállalkoztak rá — bankjegykötege- ket számlálgattak késő estig. Legnagyobb címletű papírpénzünk — a 100 forintos. Ennek következtében óriási tömegű papírpénzmennyiséggel kell bank­ban, üzletben, hivatalban bánni. Nagyobb címletű pénzt pedig mindeddig azért nem hoztunk forgalomba, mert — olvasom ezt is — az emberek körében az ezres az in­fláció emlékét idézné. Az igazság pedig valójában az, hogy a hajdani pengős világban, még a háború és az infláció előtt is volt forgalomban ezer­pengős. Altkor sem a százas volt a legna­gyobb címlet. (Csak ezres nagyon kevés volt, és még kevesebben voltak, akiknek valaha is alkalmuk nyílt, akár csak más kezében megpillantani egy „jó” ezrest.) Éppen ezért a közvélemény nem is tud­ja, személyes emlékei nincsenek az embe­reknek arról, hogy volt ezerpengős akkor is, amikor 4 fillér volt a kifli és „havi két­száz pengő fix-szel — az ember könnyen viccel” — énkelték a filmvígjátékban.) A kétszázat ugyanis két. darab papírpénzben vehette fel elsején a viccelő fixes.) Miért ne vehetnénk akkor fel ma ezer­ötszázat három, kétezret négy darab öt­százforintosban? Isten látja a lelkem, nem félek az ötszázforintosoktól, vagy akár két darab ezresben felvenni most, mindjárl kétezret... Bárcsak — hónap végén, amikor min­den zsebem kiforgatom — találnék várat­lanul egy ötszázast. „ (CS) ben munkálkodik valameny- nyi színész. Mindig az a fő­szereplő, akinek éppen szö­vege van. És bármennyire is paradoxonnak tűnik, de en­nek a művészi alakzatnak köszönhető, hogy szinte va­lamennyi alakítás, mint egyé­ni. színészi teljesítmény is igen jó. A szereplők legjobb képességeiket mutatták. Bor József rendezői mun­kájának érdeme az is, hogy a darab szinte megfiatalo­dott. Ügy dolgozta át a játék párbeszédeit, hogy a friss, mai humor egységbe ötvö­ződjön a cselekmény bájos és megkapó romantikájával; a divatos kiszólások, fordula­tok nem „lógnak ki” a da­rabból. És ami ugyancsak lé­nyeges; nem csak úgy álta­lában változtatott, hanem a szereplők egyéniségének meg­felelően. Mint a legfinomabb szövetből készült, de készen vett ruhát a gondos szabó, olyan műgonddal igazította hozzá a szöveget színészei­hez. .. Szinte az előadás minden egyes képén, minden másod­percén érezni, hogy a rende­ző nemcsak érti, de érzi is a zenés műfajt. Ügy játszatja be a kitűnő díszletet — Csá- nyi Árpád munkája —, úgy helyezi el a térben a hangu­latos, friss temperamentum­mal megalkotott táncokat — Somoss Zsuzsa koreográfiá­ja —, hogy a látvány és a cselekmény elválaszthatatlan egységet alkosson. Egyed Ferenc zenéje egyik tartóoszlopa az előadásnak. Nem hivalkodó, mégis, ön­magában is érdekes muzsi­ka, amely híven szolgálja a színpadi helyzeteket, hangu­latot fest, hangulatot old fel. Nem igénytelen és mégis be­lekúszik a fülünkbe. Legfőbb érdeme pedig az, hogy segít­ségével szinte minden szenti- mentalizmust, nyúlós érzel­gősséget sikerült kisöpörni a darabból. A szereplők közül elsőnek ifj. Ujlaky László nevét kell említeni. Az első percek bi­zonytalansága után finom eleganciával könnyedén, szinte eszköztelenül bontotta ki a „főnök” figuráját. Ki­tűnően táncol, jól énekel, és ami a legfontosabb; mindezt nem a szereptől és a figurá­Üjabb „hadizsákmányt” szereztek a fiúk és a lányok de a kutya nem kíván enni Odette főztjéből. (Gilbert, a „Fő­nök” — ifj Ujlaky I.ászló, Odette, a „Dáma” — Baranyai Ibolya, háttérben Marcelin, a „Vakarcs” — N. Szabó Sándor.) tói függetlenül teszi. „AU round” színész. Igen jó alakítás Krasznói Klárié, aki rendkívüli moz­gáskultúrával teremtette meg az esetlenség báját, Holiósi Frigyesé, aki megtalálta a Dagi figurájához szükséges egyéni színeket. N. Szabó Sándoré, aki a Vakarcs há­lás figuráját mindvégig visz- szafogottan, természetes báj­jal állította elénk, Kránitz Lajosé, aki hiteles indulatok­kal töltötte meg Dafke alak­ját Jó teljesítmény Bara­nyai Ibolyáé. Albert Piros­káé, Baranyi Lászlóé és Papp Zoltáné is. Külön kell szólanunk Ha­lász László játékáról. A rendőrbiztos alakjában olyan sokat tudott elmondani az önhittségről és a kisszerűség- ről, a ravaszkodó és józan butaságról, hogy azt oldala­kon át elemezhetnénk. Ahogy belépésekor a gyűrű­hinta után nyúl, majd ké­sőbb látványosan, elegánsan átfordul rajta — emlékezete­sen mulatságos pillanat A színész tökéletesen birtoká­ban van minden porcikájá- nak, uralkodik felettük; egész testével fejezi ki a po- zőr lelkületét Az előadás sikeréhez Fü- löp Zoltán szellemes, jól mondható versszövegei, Vág- völgyi Ilona jelmezei, Páz­mány Tibor karmester mun­kája nem kis mértékben já­rultak hozzá. Csík István — KORSZERŰSÍTIK, bő­vítik az orvosi rendelőt Rá­kóczid j faluban. Az erre szükséges 180 ezer forint nagy részét, 120 ezer forin­tot, a járási tanács egészség- ügyi osztálya adta. —- A KÖZSÉGI tanács megrendelésére elkészült Csépa község általános ren­dezési terve. A tervezés költ­sége 90 ezer forint, amelyet fejlesztési alapból biztosítot­tak. — GYERMEKRAJZOK­BÓL és a gyakorlati foglal­kozásokon készített munka­darabokból — valamennyi általános iskola részvételé­vel — érdekes kiállítás nyílt a gyermeknap tiszteletére Mezőtúron a kiállítási csar­nokban. A művelődési köz­pont által létesített vándor­kupát a Kossuth téri iskola nyerte el, ezenkívül 29 díjat osztottak ki. A kiállítás jú­nius 15-ig — hétfő kivételé­vel — mindennap 15—18 óráig tekinthető meg. Rejtekhely az Elbán Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz; Gugi Sándor UGYAN KI GONDOLNA,! AZ A FIATAL ELÉRNEM A TELEPEDETT LE OTT A V/ZFMB- TON,HOGY ÉDES-KETTESBEN ELTDlTSŐN NÉHÁNY BOL ­EPEDETTLEOTTA i HOGY ÉDES-A ÉLTÜL TTON KÉMÉNY BOL - DOG ÓRÉT/PED/G EGÉSZEN MÁS OKBÓL JÖTTEK IDE- KE- RlMQV UJJA A MORZEBTL- LENTYÖKŐN; HOSSZÚTstF- FR/ROZOV ÜZENETET TO- VÉBBÍT. A LÁNY AZ ORSZÁG­UTAT FIGYELI: ELŐFORDUL­HAT, HOGY A NÉMETEKNEK SIKERÜL BEM ÉRNI ŐK AZ ADÓT, HA EGY HÍRADÓS- GÉPKOCSI TŰNNE FEL A TÁ­VOLBAN PILLANATOK ALATT MINDEN ARUK) NYOMOT ELTÜNTETHETNEK A TÓBAN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents