Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
4 SZOLNOK MEQYEI NÉPLAP m. juníüs «■ Máté György: Fejezet ok Indokína múltjából Vietnam legszebb tenger- öble, a Leszálló Sárkány Vize, amelynek partjára az ábrándozó kedvű francia gyarmatosítók oly szívesen építették villáikat, ugyancsak kivette részét a háborúból. A tengerből kiemelkedő egyik távoli sziklazátonyon a ritkán odatévedő utas kis temetőt talál. Nagy, fehér kőkereszt körül sok apró fehér síremlék, rajtuk a rettenetes felirat: ,,Meghaltak Franciaországért”. Ugyan, szegény kis francia fiatalemberek mit is tehettek hazájukért ezeken, a Párizstól legalább tízezer kilométerre emelkedő tengeri kőszörnyeken. Dalolva szállmellett már a terjeszkedési vágyában minden áldozatra hajlandó Portugália, Anglia és Hollandia is érdeklődött az értékes vietnami és kambodzsai kikötők iránt. Az ottani népek azonban hol egymástól függetlenül, hol ösz- szefogva megakadályozták a végérvényes hódításokat. Franciaország végül is az egymással küzdő trónkövetelőknek adott anyagi és katonai segítség útján, a XIX. század hajnalán, jelentős befolyásra tett szert mindhárom országban. Adran püspöke, a hajós diplomata Pigmeau, az őrnagy-orvos Desperles, az épíAz egykori Indokínában még most is az ősi települési formában élnek (Laosz) (Szerző felv.) tak annak idején hajóra, valahol Marseille-b^n, gyors visszatérést ígérve a parton maradt hozzátartozónak. És ennyi maradt belőlük. Kis kereszt egy elhagyott zátonyon... A mai francia hivatalos történetírás nagy elismeréssel emlékezik meg azokról a kereskedőkről és hittérítőkről, akik megnyitották egykor a francia gyarmatosítók útját Dél-Kínában, Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban. Marco Polo velencei utazó 1280-ban, Odoric de Pordemo- ne franciskánus szerzetes 1320-ban járt már ezen a földön. Évszázadokkal az úttörők után Franciaország tész Lebrun a francia forradalom időszakában belső tanácsadója lett a vietnami Nguyen-dinasztiának. A Nguyenek előbb bérbe adták kikötőiket a franciáknak, elfogadták csapataikat, majd 1862 és 1885 között elismerték Franciaország katonai és politikai hatalmát is Vietnamban. A hadsereg megjelenésével egyidejűleg a katolikus egyház a lelkeket, az indokínai bank a zsebeket, a diplomácia a -fejeket dolgozta meg a hátországban. Mire a hazájuk függetlenségét szerető vietnamiak kijózanodtak, már késő volt: ,,francia védnökség” alá kerültek. A francia hódítók 1863 és 1907 között, ugyancsak ravaszkio- dás és erőszak segítségével megkaparintották Kambodzsát és 1884 és 1893 ,között Laoszt is. Még be sem fejezték a leigázást, 1887-ben egyetlen gyarmattá egyesítették és .Indokínainak nevezték el a három országot. Az utóbbi hetekben gyakran, jobb kifejezés híján felújított „Indokína” — megjelölés is ezekből az időkből származik. A francia hódítók találták ki. Az „indokínai” gyűjtőfogalom hirdetői szerint az ott élő törzseknek nem is volt joguk önálló nemzeti létre. Így tette rá kezét az országra a mohó imperialista Franciaország és alakította át azonnyomban, egyes részeit a maga támadó céljaira. A „kultúra hordozói” sok, felbecsülhetetlen értékű műkincset pusztítottak el a hódító háborúk során. Közel egy évszázadon át hordták el Indokína termékeit, bordélyba cipelték gyönyörű asszonyait. Amit építettek, maguknak építették. Az európai negyedekben vietnami csak cselédként vagy ágyasként lakhatott. Laoszban is furcsa módon „civilizált” Franciaország. Az ötvenes években az országban egyetlen orvos működött, az is a királyi család beteg tagjait gyógyította. Kórház persze egy sem volt. A gyarmatosítók szerették a varázslókat, akik tudatlanságba tartották és babonákkal rémítették a népet. Ez is biztosította laoszi uralmukat és egyben a felsőbbrendű faj tudatát erősítette meg bennük. A francia gyarmatosítás 90 évét szakadatlan lázadások kísérték Vietnam, Kambodzsa és Laosz területén egyaránt. De a francia imperialisták jelentős erőket tartottak indokínai garnizonjaikban, amelyek mindig úrrá tudtak lenni a helyi lázadásokon. A gyarmatosítás azonban megteremtette rövid idő alatt saját sírásóját is. A nagy szállítási költségek miatt Franciaország Vietnamban és Kambodzsában is kénytelen volt bizonyos iparosítást folytatni. Ezzel megszületett a vietnami és kambodzsai munkásosztály. A munkások egy része Franciaországba ment dolgozni, hogy ott elsajátítsa . a korszerű nagyipar munka- : módszereit és több keresetre tegyen szert. Ezeknek a munkásoknak egy csoportja kapcsolatba lépett a francia kommunistákkal és a Kínai Kommunista Pártban fejlődött, forradalmi szellemű munkásokkal együtt 1930-ban Ho Si Mink vezetésével megalakította az Indokínai Kommunista Pártot. Ez a párt, megalakulása óta hirdette, hogy e térség népei csak úgy lehetnék igazán szabadok, ha összefognak egymással a francia gyarmatosítók ellen, nemzeti függetlenségükért, a demokratikus szabadságjogokért, a szocialista irányú fejlődésért folyó harcukban. Franciaország a második világháború elején súlyos vereséget szenvedett a fasiszta német—japán szövetségesektől. Szerepét az indokínai gyarmaton japán vette át, amely kegyetlenül elnyomta a három nép nemzeti szabadságtörekvéseit. A fasiszta erők vereségével a japán hadsereg is szétesett. Ennek nyomán Vietnam 1945. szeptem-_ bér 2-án, Laosz október 12-én kivívta függetlenségét. Az új erőre kapott francia imperializmus azonbán új háborút robbantott ki Indokínában. A franciabarát Bao Daj császár trónra juttatásával az indokínai népek egymás ellen uszításával vissza akarta állítani hatalmát. Ez a piszkos rablóháború újra összekovácsolta e térség népeit. Az Indokínai Kommunista Párt kezdeményezésére 1951 márciusában Vietnam a Patet Lao (Laosz) és Kambodzsa nemzeti erői megalakították az Indokínai Népek ' Egységes Nemzeti Frontját. Ez a szövetség oly erős volt, hogy az Amerika és Anglia által segített Franciaország sem bírt vele. A francia hadsereg Dien Bien Phu-nál elszenvedett veresége után Franciaország tárgyalóasztalhoz kényszerült. 1954-ben összeült a sokat idé- 2ett genfi értekezlet. Ezzel ért véget a francia uralom ,,Indokínában”. Következik: 3. Még egy „civilizátor” Amerika KEPERfflfölE ELŐTT Nem tudom, ki hogy van vele, de én bevallom: napi munkám után este 10 után már csak kivételes esetben vagyok képes maximálisan figyelni a képernyőre. Sokszor kétségbeesett küzdelmet vívok magammal. — Jaj csak el ne álmosodjam; Különösen akkor jön rám a félelem, ha, valami érdekes program esik a kritikus időszakra, olyan műsor, amit feltétlenül szeretnék meg- , nézni. Mint például szerda ' este is, amikor ébren akartam végignézni a világ ke- ; letkezésével kapcsolatos legújabb felfedezésekről szóló adást, a „Forró Univerzumot”. Bizony csak a világ- bajnoki közvetítés várható izgalmai tartották bennem a lelket, de még így is kimaradt egy-egy »láncszem az adás tartalmas gondolatsorából. Hasonlóképpen jártam Nagy László versével is — amelyre szintén csak 10 után jkerült sor. Berek Kati pedig , lenyűgözően tolmácsolta a fojtott indulatú sorokat. Mégis szüntelenül feszülő líra hallgatása közben figyelmemet kikezdte a fáradtság. — Ezek után önkéntelenül merült fel bennem: vajon nem lett volna-e szerencsésebb, ha a műsorban a Forró Univerzum helyet cserél — mondjuk a Muzsikáló városokkal, a Költészet Nagy László-száma az ugyanaznap látott tánczenei színekkel. — Hisz muzsikára félálomban is lehet ringatózni! Különben is mi indokolta, hogy egy különösebb értékeket fel nem mutató könnyűzenei műsor lefoglalja a csütörtöki fő műsoridőt? Semmi. Az elhangzott dalok minősége éppúgy nem, mint a tálalás újszerűnek hitt módja. A rendezői megoldások — művészi beállítások és képkompozíciók sokkal inkább kérkedtek jelenlétükkel — látjátok mit tud a mi rendezőnk! — mintsem szolgálták volna a vár kereteibe komponált műsor jó összhatását; Kern András és Verebes István. a két műsorvezető szövegéről sem mondhatunk sokkal jobbat: mesterkélten szellemeskedő, ötlettelen. S ha ehhez hozzávesszük a képzelőerő nélküli koreográfiát a gyengécskén mozgó tánckarral: az eredmény jócskán közepes. Sajnos a hét egyéb könnyűzenei programjai nem jeleskedtek. — Sokkal többet vártunk például a most induló sorozattól. Udo Jürgens műsorától. Az én dalaim neves sztárok felvonulása minden különösebb élmény nélkül. Kivételt talán a Jazzpódium ’70 jelenthet, amelyben a székesfehérvári fesztivál jó kereszt- metszetét kaptuk. Visszatérve a Színekre: lehet, hogy színesben másképp fest, hm it fekete fehérben láttunk. Egyre azonban kíváncsi lennék: ugyan milyen színi elképzelés szerint született Magay Klementina félre érthető öltő. zéke. A vár volt a színhelyen a hét egy másik program jáhak, — Gyárfás Miklós komédiájának. A vár, amelynek egyik csendes utcácskájában laktak a világtól elzárt herme- tikus környezetben az órás Tillei-kisasszonyok. Mintha megállt volna velük az idő, úgy élnek legidősebb testvérük, a vénkisasszony módjára gondolkodó Zsófia zsarnoksága alatt — sóvárognak, sopánkodnak, vágyakoznak. Míg nem betoppan a házba egy férfi, egy „fenevad”, aki egyszeriben leszállítja a kisasszonyokat a magasból a földre. Zsófia is kimutatta alaposan a foga fehérjét — lehull az álarc. Az élet, a boldogság utáni vágy mindennél erősebb. A kissé nehézkesen indult játék az utolsó harmadában vált igazi komédiává. A színészek is ekkor adtak legtöbbet tehetségükből. Elsősorban Huszti Péter, a jó pofa „fenevad” és Psota Irén, a ház vénkis- asszony-ura említhető. A rádiót is megjárt komédia nem keltett különösebb feltűnést a képernyőn. Mintahogyan az ifjúsági vetélkedő újabb adása sem. A politikai kérdésekre adott válaszokban uralkodott az iskolás íz, a könyvszag. Igaz, arra a kérdésre, hogy miért nem sikerült eddig megoldani a közelkeleti válságot, mit is várhattunk érdemlegesebbet egy frissen érettségizett diáktól? — Ugyancsak Nemzetközi Lovasnapok a Hortobágyon Június 19—21-én szomszédunkban, a Hortobágyon a Mátai Lótenyésztő Telepen hatodszor kerülnek megrendezésre a hortobágyi lovasnapok. Megjelentek már a lovasnapok plakátjai Debrecenben és az ország jelentősebb városaiban — sőt még külföldön is, — hiszen a rendezvény nemzetközi jelentőségű. A plakáton vágtató csikós ostorát pattogtatja. A lovas alak egyben a lovasnapok emblémája is. A hortobágyi lovasnapok kezdetben egyszerű megyei lovasbemutatónak indult, s hat év után ez a rendezvény nemzetközi rangot vívott ki magának. Tagadhatatlan, hogy a Hortobágy romantikája, a puszta varázsa messze földről vonzotta ide az embereket. A híres hortobágyi csárda, a kilenclyukú híd, a délibáb mindig nagy vonzást gyakorolt az idegenekre. A turisták jórésze természetesen a hortobágyi ménest is látni akarta, de erre nem mindig nyílt lehetőség. (Pl. a ménés a nagy távolság és útviszonyok miatt gyakran megközelíthetetlen.) A lovasnapok rendezvényei móst már szervezetten és intézményesen évről évre bemutatják mindenekelőtt a Hortobágyi Állami Gazdaság lovait, lótenyésztését, s mint érdekességet a magyar szürke gulyát, a rackanyájat, vagy egy-egy híres lovat a mátai istállókban. Kezdetben a lovaspálya nem volt alkalmas nemzetközi versenyekre. De nagy társadalmi összefogással, s mindenekelőtt a Hortobágyi Állami Gazdaság támogatásával felépült a mátai telepen a lovaspálya, ahol ilyen nagy jelentőségű rendezvényeket, — amilyen a nemzetközi lo- vásnapok is — megfelelő körülmények között, jó színvonalon lehet megrendezni. A lovaspálya körlelátóján 25 ezer főnyi közönség fér el. S tavaly — a kedvező időjárás is közrejátszott — telt ház volt a vasárnapi bemutatón. Az első években több kritika érte a vendéglátást. Tavaly már nem volt rá panasz. A Hajdú’megyei Vendéglátó Vállalat, az ÁFÉSZ-ek, az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek a vendéglátás minden igényét kielégítették. Érdemes megemlíteni, hogy csak sörből százezer palack állt rendelkezésre. Igen népszerű volt a Hortobágyi Állami Gazdaság ételsátra, ahol speciális hortobágyi ételek között (sült hal, lacipecsenye, birkapaprikás) válogathattak a lovasnapok éhes vendégei. Az elmúlt évben már nagyszerűen megoldották a gépjárművek parkolását, s a helyi közlekedést. A vasútállomástól a lovaspályáig vezető mintegy négy kilométeres útszakaszon állandó autóbusz- járat biztosította a vendégek szállítását. A különbuszok és gépkocsik parkolására megfelelő hely állt rendelkezésre. (A két parkolóhelyen 3500 személykocsi és busz parkolt.) Ez volt tavaly. S az idén tovább nőtt a figyelem a lovasnapok iránt. Az érdeklődés mindenekelőtt a „lótenyésztők” részéről nyilvánult meg. Egymásután jelentik be részvételüket az ország minden részéből az állami gazF? daságok és termelőszövetkezetek. Nem hiányoznak a | lovaspályáról a csehszlovák I és a tavaly is igen jól szereplő lengyel lovasok. Nagy az érdeklődés a nézőközönség részéről is. Már sokezer jegy kelt el elővételben. Csehszlovák, nyugatnémet, francia, norvég vendégek jelezték érkezésüket. S az érdeklődés az országban is igen nagy, hiszen a jegyigénylők között vannak már Sopron, Nagykanizsa, Esztergom, Miskolc, Győr, Szolnok kirándulói. De a tavalyi tapasztalatokból ítélve alig lesz város, ahonnan ne jönnének el érdeklődők a Hortobágyra és a lovasnapokra. A műsor igen változatos lesz. A lovasnapok első napján, 19-én, pénteken elsősorban szakmai szempontból lesz érdekes a verseny, ekkor lesznek az elődöntők. Az ünnepélyes megnyitóra 20-án, szombaton délután fél kettőkor kerül sor. A megnyitó után öt órás változatos lovas- műSor lesz. A „Pusztai találkozás” című műsorban csikósok, gulyások, juhászok, lovasok zenés táncos betétekkel tűzdelt műsorának lehetnek tanúi az érdeklődők. A műsorban az országban és külföldön is jól ismert Debreceni Népi Együttes is közreműködik. A műsor tehát változatos, érdekes lesz. Az ellátásban sem lesz hiba, s remélhető, hogy az időjárás is jó marad. A Hortobágy szeretettel várja vendégeit. P. I. nem sikerült a vitában pontot tenni arra a kérdésre sem — megnyugtató módon —, hogy mi legyen Átlag Istvánnal, Átlagék kisebbik fiával. Tovább tanuljon-e, vagy szakmát válasszon. Az egy főre eső 940 forint lehetővé teszi-e Átlag István középiskolai továbbtanulását? Ami viszont megnyugtató volt: a versmondók magas színvonala és a kivételes képességű hangszeres szólisták szí- vet-lelket gyönyörködtető versenye. Továbbá a meghívott szakemberek élményszámba menő megnyilatkozásai, Röviden Richard Burton és Gordon Banks is az angol lovagok sorába vétetett, szombaton. A képernyőn találkoztunk velük, így állíthatjuk: kitüntetésük jogos. Burton színészi képességeit a Dühöngő ifjúság című film férj szerepében csodálhattuk meg, — Banks kivételes tudását pedig mi sem bizonyítja jobban. mint az a tény, hogy hiánya az angol csapat,, tragikus” vesztét okozta. Banks- lovag híján az angolok csak lovagiasan vesztettek. A Rózsák háborúja mintha megszelídült volna: kevesebb vér folyt a 8. részben. A történet is ismerősebb tájékra érkezett; III. Richárd már jó ismerősünk. A véres kegyetlenségek helyett ebben a részben elmélyültebb jellemábrázolást kaptunk. V. M. 2. Hármas keresztelő és búcsú
