Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

1970; JúnluS 3.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

„Védekező" kisérlet

Mondják, hogy amikor tnekérkeztek a helyszínre, minden vizes ember a csodájukra járt. ök voltak a nap szenzációi — szakma* körökben. Nem hoztak magukkal hatalmas gépeket, és embert sem sokat Mindösz- sze hatan érkeztek Budapestről három kocsival. És még akkor. csütörtökön éjjel munkához láttak. Gyorsan, pontosan és kevés emberi erővel verik azóta a pátrialemezeket a gát oldalába Ti- szakürtnél. Hogyan dolgoznak? Az egyszerű verőállványra helyezik a pátrialemezt, és a verő pillanatok alatt már a földbe ,,nyomja’* a hat méter hosszú lemezt.

Eddigi kísérletünket most saját kérésünkre itt a tiszai árvíznél próbáljuk ki a gyakorlatban — mondta Nagy Tibor, az Ár- és Belvízvédelmi Központi Szervezet gépészeti főosztályának vezetője. — A verőgép svéd TÉP 100-as típusú, az állványt pedig a mi műhelyünk készítette.

— Surányban egy bemutatón már szerepelt ez a gépünk. Szerintünk be fog válni a gyakorlatban is. Kisebb alakítgatásokat kell még csinálnunk rajta, de az nem számottevő. — Ez Fazekas Mihály csoportvezető főmérnök véleménye.

Ezen a Tisza szakaszon körülbelül 300 folyóméteren kell szádfalazni. Roppant víztömeg ostromolja itt is a gátat, szükség van erősítésére.

A budapestiektől jó néhány méternyire régi tipusú verőgéppel katonák dolgoznak, ök vasárnap éjjel érkeztek, kora reggel láttak munkához — a szádfalazáshoz. ValaGyorsan, könnyen, pontosan dolgozik a svéd típusú pátriaverő Tiszakürtncl

mennyien tartalékos tiszjelöltek, de parancsnokuk véleménye szerint; ,,máris úgy dolgoznak, mintha mindig ezt csinálták volna”.

V. V.

Ennél a gépnél — amint a kép is mutatja — bizony még nagy szükség van az ember fizikai erejére, ügyességére

kell tartani, hogy megelőzhessék a folyam alattomos támadását, hogy a hullámok ne rongálhassák a gátat. Dózer tapossa a gátat, aztán a túlsó oldalon talaj vizes területet terít be földdel. Olyan mint egy komótos, nagy bogár. Gépkocsink porzászlót lengetve igyekszik tovább. A taskonyi szivattyútelepnél munkásőrök ütöttek tábort. Sátrak gombái tarkállanak a gát mentén. Ez a parncsnoki pont, itt találjuk meg Sebestyén Jánost, a kisújszállási munkásőrszázad parancsnokát. A tábor eleven, szabályos időközönként indulnak a járőrök, rádiósuk keresi az összeköttetést a társaikkal. Valaki egy parányi tükörben borotválkozik, társa éppen levelet ír haza.

A gát sehol sem gazdátlan. Szabályos időközönként találkozunk a járőrökkel, gátőrökkel akik fegyverüket — a lapátot — katonásan szíjra akasztva hordják. Végig a gáton csendes a víz. A 110-es szakasznál senkit sem látunk. A járőrök tagjai — mint a gyerekek — a gát aljában guggolnak, merően figyelik az apró tócsákat. Időnként ágat ^zárnak a csúszóssá vált földbe, figyelik a vízszivárgást, mint festi meg a pocsolya tiszta tükrét a bugyogó piszkos víz. A járőr egyik tagja kerékpárra kap, értesíti a legközelebbi rádióst, aki az éter hullámain erősítést, segítséget kér.

A gáton mindenhol gépek, emberek. Lassan leszáll az est, a szúnyogok füstként gomolyognak a víz felett. Ki- gyúlnak a gátőrök lámpái, fellobbannak a tábortüzek, végig a gáton.

— k. gy. —

Az abádszalóki templommal egy vonalban, szinte a gátoldalba épült ház kerítéséhez kötve — horgonyoz a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szolgálati motoros hajója a „Kisköre”. A 18 méter hosszú hajó fedélzetén különféle műszerek, jelzőberendezések. A VITUKI szakemberei különféle méréseket végeznek ezen a területen,

figyelik és jegyzik a hullámok magasságát, a szél erősségét. Könnyű szél fodrozza a vizet, pörögni kezd az árbocon levő kanalas szélerős- ségmérő.

Néhány száz rriéterrel távolabb már a közerőből alakult munkabrigádok engedik a víz „után” a rőzsetutajo- kat. Ezeket a „rengéscsillapítókat” mindig a víz szintjén

Elet az újdonsült táborban

Végig a gáton

Ahol tán még sohasem járt hajó — Abadszalok gátjánál horgonyoz a „Kisköre”.

Megerősített

figyelőszolgálatok a gátakon

Ha Tószegen az átutazó idegen egy „benszülöttnek” az utcák szélét és a kertek alját nyaldosó zavaros ár láttán azt mondja: „Ugy-e nagyon nehéz a helyzet?” A kérdezett rábólint: „Igen.” Ha így folytatja: „Erős a védelem, nem kell idegeskedni”, arra is rábólintanak: „Igen”.

Gereblye a gáton

És ez nem jelent ellentmondást. A tószegi emberek megszokták már, hogy majdnem < minden évben megközelíti a Tisza a vízparti házakat, a folyó a falu térségében 909 centiméterrel tetőzött, tegnap reggelre pedig már 4 centiméterrel apadt Ez persze nem ébreszt túlzott reményeket, hiszen amíg egy métert nem csökken a víz szintje, állandó készültségben állnak az őrködő katonák és bevetésre várnak a homokzsákok. Idáig 40 házból költöztették ki a lakókat, mert a falakba felhúzódó nyirkosság miatt azok megroggyantak és életveszélyessé váltak.

Koncz Józseféknek, akiknek 61-ben épült fel a szép, új családi házuk, nincs mitől félniük. Pedig a vizet visszatartó gát és a házfal között tán 60 centiméternyi út sincsen. Az idős házaspár nyugodt, mert kő és tégla a ház fundamentuma, ami jól véd. A néni reggelenként szépen összesepre- geti a még szabadon maradt tenyérnyi udvart, sőt a

portán keresztül húzódó gátat is elgereblyézi. „Legyen takaros, ki tudja meddig lesz rá szükség”.

„Én vagyok a férti"

Vezseny magasparti település, mégis nehány ház ud_ varán az átszivárgások miatt a víz kis tavakká gyűlt össze. özv. Csernák Béláné házát is ezért kell kiüríteni. A nedvességtől a falakon, a mennyezeten nagy hasadások keletkeztek, sőt a kamra oldaláról nagy darabon még a vakolat is lemállott. A szobabútor meg az ágyneműk a gangon várják az elszállító teherautókat. A konyhabútort, az edényeket most csomagolják. Átjönnek segíteni a szomszédok is. Az asszony határozott, egy percre sem hagyja el magát. Nem is tehetné, hiszen a körülötte toporgó idős félkarú apósa, két ijedt fia tőle vár minden utasítást.

— Megszoktam már, hogy én vagyok a férfi a háznál. Négy éve özvegyültem meg, azóta a család minden gondja. baja a vállamon nyugszik. Sajnálom a szop kis veteményeskertet. A szobát is most festettem ki. Üj ablakokat is vágattam rá. És most mindent itt kell hagyni.

Tisza várkonyban sem könnyű

A tiszavárkonyi vízparti házak közül tizennégynek áll az udvarán a vízi Néhány család már ki is költözött. egy-két megroggyant házat pedig majd le kell bontani.

— Sajnos nem könnyű a helyzet, ha csökken is az utóbbi napokban a vízállás, mert a tartós nedvességtől sok régi vályogház tönkremegy, — mondta a kertek alján szemlét tartó községi tanács vb. titkára.

Lakiteleknél a nagy gáton, amely 36 kilométer hosszúságban védi a partot a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói homokot. rozsét raknak a teherautókra.

— A gátat már 1750 méter hosszú rőzsetutajjai és 2290 homokzsákkal megerősítettük, — sorolja a pontos adatokat Csemus János helyettes gátőr. Ezek amiket most töltögetünk, a készenléti homokzsákok lesznek. A szivárgóvíz ugyanis nagy területen jelentkezik a gátoldalban és van két lokalizált buzgárunk is. Ezek vigyá- zására a katonák és munkásőrök állandó figyelőszolgálatot szerveztek. Reméljük, hogy ezután, mivel már tegnapelőtt óta 842 centiméteren „megállt” a vízszintje, csak az ő szolgálatukra lesz szükség.

H. M.

Kiskörétf

az élet nentáll meg

Tengerré változott a Tisza. Erdők állnak a vízben. A halász az ágak között ladikázik. Ahogy átgördül a gépkocsink a kiskörei hídon, látom — szívszorító érzés — vízben állnak a villanyoszlopok. néhány felvonulási épület ablakán csobog ki és be a víz. Elszabadult farönkök, deszkák úsznak a vízen. Benn, a Tisza közepén pirospöttyös labda forgolódik.

Ahogy átérünk a hídon, megkönnyebülünk. Itt már látszik, hogy a vízzel elöntött rész csak árterület. A gát biztosan szab határt, a Tiszának. Oldalát rőzsetutajok védik a hullámveréstől. A gáton mindenhol járőrök cirkálnak. Kettesével járőröznek, egyikük a gátat, társa a gát alját figyeli, nincs-e valahol szivárgás, gátrepedés. Nem látványos munka ez, de végtelenül fontos és nagy figyelmet kíván.

Magda János munkásőr, a tiszanánai Petőfi Tsz-ből vonult be. Két napja vannak már ezen a szakaszon, eddig még semmilyen szivárgást nem észleltek. A gáton azonban — biztonságból — több helyen is tornyosulnak a homokzsákok, vesszőnyalábok; felkészülten várják a víz esetleges támadását. Magda János keze a magasba lendül, karjával kört ír le, a víztől az erőműig.

— A gáttól beljebb egy cseppnyi víz sem jutott- A

Magda János járőrben

munka nem állt meg. ugyanolyan tempóban dolgoznak tovább, mintha itt sem lenne az ár. Igaz,'tudják, hogy itt vagyunk, figyeljük a folyam minden rezdülését — mondja Magda János.

Az élet valóban nem áll meg Kiskörén. Daruk nyújtogatják hosszú nyakukat, zúgnak a billenős tehergépkocsik, terhükkel azonban nem a gáthoz sietnek, hanem a duzzasztómű víz alatti részének építéséhez. Ha elkészül ez a beton- és acélkolosszus, harapófogóként szorítja majd meg a vizek rohanó árját. De addig 350 00U köbméter betont kell ..bedolgozni” az erőmű víz alatti részébe. A munkásoknak segítségük is van — társaik ott állnak a gáton — és biztosítják a zavartalan munkakörülményeket A munkagödör 26 méterrel van lejjebb a Tisza vízszintjénél — cseppnyi víz sem került még át a gáton. Amit az ember épített, azt a víz nem ronthatja le;

. — gy. »

Az erőmű építése zavartalanul folyik