Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

1970. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Huszonöt év a társadalom­biztosításban A felszabadulási jubileumi évforduló tiszteletére megje­lentetett kiadványok, köny­vek sorában egy kézirat gya­nánt napvilágot látott, sze­rény kivitelű füzet hívja fel magára a figyelmet. A SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság ad abban rövid átte­kintést a magyar társadalom­biztosítás fejlődéséről felsza­badulásunktól napjainkig. Ez a füzet azonban egyúttal egy másik évfordulót is jelez: húsz éve annak, hogy hazánk­ban a szakszervezetek hatás­körébe került a társadalom- biztosítás irányítása, igazga­tása. Borítékon kívül Sokat írtunk, beszéltünk már az úgynevezett borítékon kívüli juttatásokról, ame­lyeknek. mind értéke, mind köre évről évre növekszik. Ám így egy füzetben együtt látni 25 év adatait, számait, csak így mérhetjük fel a ma­ga valóságában azt a hatal­mas eredményt, amelyet e vonatkozásban magunkénak vallhatunk. S bár tudjuk, van még gondunk is bőven — itt elég, ha csak az alacsony nyugdíjakat említjük, a cse­kély járadék összegeket, ame­lyeken változtatni szeretnénk — mégis sokkal több és na­gyobb az eredmény, mint ahogyan azt gondolnánk. Érdemes már az összeha­sonlítás miatt is megnézni, milyen volt a társadalombiz­tosítás a felszabadulás előtt. Vegyük az 1938-as esztendőt, az úgynevezett utolsó béke­évet. Magyarországon ekkor a lakosságnak csupán 31 szá­zaléka volt biztosított. De az is hogyan? A fizikai munká­sok például a betegség első három napjára sem fizetést, sem táppénzt nem kaptak; táppénz csak a betegség ne­gyedik napjától járt, az átla­gos napi bérnek 55 százaléka. A dolgozók jelentős összege­ket fizettek járulékként, de annak csak egy részét fordí­tották a társadalombiztosító intézetek szolgáltatásokra. És az az összeg is évről évre csökkent. Az OTI bevételé­nek 1929-ben még 90,7 száza­léka, 1933-ban már csak 66,3 százaléka jutott e célra. Mél­tán állapította meg akkori­ban az egyik újság: „...A társadalombiztosító 55 millió pengő bevételéből 11 millió pengőt az ügykezelés emészt fel. Minden ötödik pengőt a személyzet veszi el a beteg­segélyekből...” Felszabadulásunkat követő 25 esztendő alatt azonban ki­alakult az új szocialista jel­legű társadalombiztosítás, amely a társadalmi viszonyok­nak megfelelően, a lakosság csaknem egészének — ponto­san 97 százalékának — biz­tosít ellátást. Vagyis míg 1938-ban mindössze 2,8 mil­lió, addig 1969-ben 10 millió volt hazánkban a biztosítot­tak száma. És 1949-hez ké­pest a létszám több mint két és félszeresére, a társadalom- biztosítási kiadások tizen- négyszeresére emelkedett az egy dolgozóra jutó kiadás mintegy ötszörösére emelke­dett. S mind e közben létre­jött a társadalombiztosítás egységes szervezete. 27 milliárdhól Mire telt abból a több mint 27 milliárd forintból, amely 1969-ben a társadalombizto­sítás kiadása volt hazánk­ban? Korántsem a teljesség igényével — hisz egy cikk terjedelme azt nem teszi le­hetővé — próbáljunk vála­szolni e kérdésre. Ma már természetes, hogy a betegségi biztosítás kereté­ben minden dolgozó és csa­ládtagja időbeni' korlátozás nélkül ingyenes orvosi, szak­orvosi kezelést kap. Térítés- mentesek a fertőző megbete­gedések megelőzéséhez szük­séges oltóanyagok, a nemibe­tegségek és a gümőkóros megbetegedések gyógykezelé­séhez, az anya- és csecsemő­védelemhez szükséges gyógyszerek, tápszerek, az egyes különleges életmentő gyógyszerek, az anyatej, az életet mentő vér. S akinek fizetnie kell a gyógyszere­kért, az is épp úgy csak az ár tizenöt százalékát téríti, mint az, aki valamilyen gyó­gyászati segédeszközt vesz igénybe gyógyulása érdeké­ben. Mennyibe kerülne mindez, ha fizetni kellene ezekért? A statisztika adatai szerint tavaly gyógyszerre több mint 2 milliárd 200 mil­lió forintot, gyógyászati se­gédeszközre 143 milliót, or­vosi kezelésre — ide értve a kórházi ápolást is — csak­nem 5 és fél milliárdot köl­töttünk. Táppénz összesen 3 milliárd 124 millió forint ke­rült kifizetésre. Világvisxonylutban feltűnést keltett Világviszonylatban is nagy feltűnést keltett, amikor ha­zánkban bevezetésre került az anya- és gyermekvédelmet szolgáló ellátás, a gyermek- gondozási segély. Bár ez nem szorosan vett társadalombiz­tosítási szolgáltatás, de mivel annak keretében kerül kifize­tésre itt kell megemlíteni, hogy e címen 1969-ben 870 millió forint került kifize­tésre. Érdemen összehasonlítani: míg 1949'ben családi pótlék­ként 264 millió, nyugdíjakra 808 millió forintot fizettünk, addig éO évvel később az előbbire csak 3 milliárdot, az utóbbira 11 milliárd forintot meghaladó összeget fordítot­tunk. Ugyanakkor viszont a társadalombiztosítás ügyvite­li kiadásaira mindössze v253 millió forintot költött, vagyis az összes kiadásoknak 0,9 százalékát. Néhány adat szűkebb ha­zánkra vonatkozóan is: ná­lunk tavaly az összes bizto­sítottnak 4 százaléka kapott táppénz; nyugdíjak kivételé­vel az SZTK tavalyi kiadása caknem 300 millió forint volt (csaknem 50 millióval több, mint 1968-ban); az egy biz­tosítottra jutó társadalombiz­tosítási szolgáltatás megha­ladta az öt és félezer forintot. Beszédes számok Beszédes számok ezek, s hogy mennyi gondtól mente­nek meg bennünket, azt csak akkor érezzük igazán, amikor fi postástól vagy munkahe­lyünkön átvesszük a táp­pénzt. amikor kórházban tekve nem fő a fejünk, ho­gyan és miből fizetjük ki a költségeket, amikor beteg gyermekünket gyógyüdülőbe »iszik — esetleg külföldre is — és az nekünk pénzünkbe sem kerül. És a felsorolást még hosszan lehetne folytat­ni: a születéstől a halálig. A füzet összeállítói ezt ír­ták munkájuk végére: „...a dolgozókról történő gondos­kodás és ennek egyik kiemel­kedően fontos területe — a társadalombiztosítás, az elkö­vetkező években is töretlenül tovább fog fejlődni.” Bízunk benne, hogy így lesz. V. V. Hirdessen a NÉPLAP-bcml Húsz éves a bauxitkutatás Szerdán a balátonalmádi Auróra szállóban tartotta záróülését a Lóczy Lajos ha­lálának 50. és1 a szervezett hazai bauxitkutatás megkez­dődésének 2Ö. évfordulója alkalmából rendezett föld­tani vándorgyűlés. Vizy Bé­la, a Bauxitkutató Vállalat igazgatója előadásában ki­emelte, hogy a szervezett bauxitkutatás szakított a há­ború előtti, rablógazdálko­dásként értékelhető módsze­rekkel. A munka első évti­zedét olyan nagy jelentőségű lelőhelyek felfedezése fém­jelzi, mint az északhalimbai, a nyirádi-darvastói és a fe­nyőfői. Ezek alapozták meg a magyar alumínium ipar fejlesztését. — A kutatásban 1960-ban újabb szakasz kez­dődött. Akkorra ugyanis ki­merültek a felszínhez közeli készletek. A bányák mély­művelését viszont akadá­lyozta a karsztvíz. A prob­léma megoldására a Bauxit­kutató Vállalat keretében létrejött a vízföldtani szol­gálat, s jelenleg már 240 víz- szint-észlelő állomás műkö­dik a Bakonyban. Ezek rend­szeres adatszolgáltatása biz- tonágossá tette a bányák munkáját. — A szervezett bauxitkutatás megkezdése óta eltelt két évtizedben ha­zánkban együttesen több mint egymillió métert fúr­tak bauxit után. Az utóbbi időben előtérbe kerültek a felderítő kutatások és ezek máris biztató erdeménnyel jártak a Bakony északi terü­letein. A felkutatott bauxit- készlet mintegy 20—25 évre elegendő s így biztos alapja a magyar—szovjet timföld és alumínium-egyezmény megvalósításának. A Békéscsabai Konzervgyár termékei Szolnok megyében A Békéscsabai Konzervgyár építését 1962-ben kezdték meg. Már az első év­ben ”00 vagon konzerv készült, amely — az építkezés előrehaladásával — folyama­tosan nőtt. Fő termékei: a zöldborsó-, a zöldbab-, az uborka-, a paradicsomkon- zerv és a száríimány (hagy,na), valamint a tészta. A lehetőséghez mérten néhány fajta gyümölcsből is gyártanak konzervet. Termékei Lipcsében, Erfurtban és több hazai kiállításon dijat nyertek. Tavaly 4621 vagon áru készült, melynek 70 százaléka jutott külföldre, így Nyugat-Némel- országba. Kanadába, az Egyesült Államokba, Svájcba. Svédországba. Angliába, na­gyobb részben pedig a Szovjetunióba, Lengyelországba, Csehszlovákiába — és az NDK-ba. A gyár márkás tésztája országszerte igen keresett cikk. Évente 800 vagon ké­szül, ami a,, belföldi igények kielégítését szolgálja. Az idén kezdték meg a Káma-szörp és a vegyes zöldségleves konzerv gyártá­sát. Az előbbi az egész országba eljut, az utóbbiból Békés, Szolnok és Pest megye lakosságát látják el. A konzervgyár nyersanyagszükségletét csaknem 100 mezőgazdasági üzem (tsz és állami gazdaság) biztosítja. Nem születünk katonának Jegyzetek a Győzelem Napja előtt, egy film margójára Akik emlékezünk azokra az időkre, személyes élményeinkből tudjuk, hogy a felszabadító szovjet hadsereg katonái, tisztjei mennyire gyűlölték a háborút, frontéveik alatt milyen szívesen beszél­tek civil életükről, az otthonról, mun­kájukról. A beszélgetés első perceiben elmond­ták mindazt, akinek kényszerűség nél­küli önmagukat tartották, „Én otthon tanító vagyok. esztergályos, mérnök, traktoros ...” A béke olthatatlam igénye, és a fa­sizmus eltiprásának szándéka jellemez­te ezeket az egyszerű embereket. Számunkra, akik ismertük a német „hadisteneket” is, méginkább feltűnő volt. hogy a szovjet fegyverek győze­lemre vivői mennyire nem születtek katonának. Erkölcsi nagyságukat éppen az bizo­nyítja leginkább, hogy mégis erősebb, töb­bet bíró és többet áldozni tudó katonák lettek — mert azzá tette őket a szovjet haza szeretete. mélységes humanizmusuk, — a talpig vasba született porosz kard- csörtetőknél is. Konsztantyin Szimonov ezt a történe­lem alakító magatartásformát ábrázolja regényeiben, különösen a Nem születünk hatnának című könyvében. I. Szimonovot a második világháború egyik legnagyobb riporterének tartják. Nagy szó ez, hiszen a század világégésé­nek a legnagyobb írók is cselekvő tanúi voltak. Hemingway német tengeralattjá­róra vadászott, majd Párizsba vonult be önkénteseivel a népszerű „Papa”, sorol­hatnánk ... Szimonov a legköltőibb riporter, írja róla magyar kritikusa. A fasizmus ellen legtöbbet vállaló szovjet nép élethalál harcát örökítette meg míves riportre­gényeiben. Hősei „élők és holtak”, végig­harcolták a Nagy Honvédő Háború leg­drámaibb csatáit. — s az író minden mon­datából érződik, hogy nem eszményített hősök, hanem valós, a szerzővel együtt szenvedő, majd iszonyatos áldozatok árán győzedelmeskedő emberek. A szovjet száguldó riporterről felje­gyezték. hogy legsikerültebb írásait a lö­vészárkokban, a bunkerok gyertyavilágá­nál írta, évekig íróasztala sem volt. Nem megszépítő visszaemlékezések a regényei sem, amelyek a mindvégig élő igazság példázatai: hiába próbáliák az alkotó em­bert eltiporni, hiába szövetkezik ellene a pusztítás minden alanya, az igazság győ­zelmét csak késleltetni lehet A He- mingway-i gondolat újabb, önálló megfo­galmazása: az Embert meg lehet ölni, de legyőzni nem. Erről vallanak Szimo­nov hőseinek életútjai a Nappalok és éj- szakák-ben. az Élők és holtak-ban, a Nem születünk katonának című regé­nyében is, amelynek filmváltozatát most mutatják be nálunk. 2. A regény hőseit. Szerpilin hadosztály- parancsnokot, Tanya doktornőt, Ivaii Szincovot és más ismerőseinket a sztálin­grádi fronton látjuk. Félelmetes képsorokkal — eredeti do­kumentum felvételek — indul a film: 1943. január 13-án hétezer löveg ontja a tüzet a fasisztákra. Frontfilm? A kife­jező és a sokszor beforgatott harci cse­lekmények ellenére sem az... Sokkal in­kább az emberi helytállás filmje. Meg­rázó életsorsok tárulkoznak ki. végigvonul a filmen a szenvedés. Kifejező szóhasz­nálattal élve: lei így, ki úgy viseli a ma­ga keresztjét. Az öreg Kuzmics tábornok a következő szívinfarktusától rettegve harcol, rettenthetetlen ül; Szerpilin tábor­nok a sztálingrádi frontról repül né­hány napra Moszkvába, hogy végignézze felesége haláltusáját, majd nevelt , fiát gyászolja; Szincov kapitány nem tud sza­badulni kivégzett felesége emlékétől; Barabanov ezredparancsnokot pedig a meggondolatlansága miatt halálba küldött szovjet katonák arca nem hagyja nyugton. A rendező. Alekszandr Sztolper, híven igyekszik a szimonovi emberközelséget kö­vetni, ez csak olyankor sikertelen, ami­kor megengedi színészeinek a patétikus ábrázolásmódot. Az operatőr. Nyikoláj Olonovszkij, meg­rázó. mély művészi ihletettségű filmet komponált. Van eev összefüggő képsora: az elfogott németek tízezrei állnak Sztá­lingrád főterén, hallgatják a moszkvai rádió győzelmi jelentését, és a rettenetes hidegben leheletüktől párát vetett a levegő. Ennél kifejezőbben még sosem lát­tam a fasiszták pusztulását ábrázolni és ha nem tévedek, ez a képsor filmtörté­neti tanulmány lesz, ahogy az Eizenstein-i montáas. 3. Nagyon megmérte az idő a Volga parti városért, az „Anyácskáért” harcoló em­bereket. Nem hadistenekként harcoltak, mégis a történelmet formálták. Nekik ál­lít emléket a Szimonov filmregény. Ma­radandót, mint a hatalmas emlékmű, a Mama j ev-kurgánon. Tiszai Lajos Uj kőolaj és földgáz- lelőhely Zalában A zalai olajkutatók az el­múlt néhány esztendőben a mély és nagymélységű szer­kezetkutató fúrásokon kívül új területeket vontak kuta­tás alá. Ennek során új kő­olaj és földgázlelőhelyet tár­tak fel. A szénhidrogénlelőhelyein­ket jelölő geológiai térké­pekre új név került: Orta- háza, amely a lovászi és a nagylengyeli olajmező között helyezkedik el. A dunántúli kutató és feltáró vállalat 1966-ban mélyített itt egy felderítő- fúrást, s jelentős szénhidrogén nyomokra buk­kant. A munkát felszíni geo­fizikai kutatások követték, majd a kettő adatainak ösz- szevetése alapján 1969-ben megkezdték Ortaháza térsé­gében a kutatást. További két kutat mélyítettek, s mindkettőnél eredménnyel jártak. 1550 és 1950 méter között a két kútban több, egymás alatt elhelyezkedő kőolaj és földgáztelepet tár­tak fel. Az eddigi vizsgálat eredménye: a 3-as számú kútnál jelentős olajbeáram­lást tapasztaltak. A kút kez­deti hozama 10 milliméteres fúvókán napi 170 köbméter volt. A 2-es számú kút vizs­gálata még tart. Laboratóriumi vizsgálatok szerint Ortaházán jó minő­ségű kőolajat és jól égő föld­gázt tártak fel. A 3-as szá­mú kutat már át is adták a Dunántúli Kőolaj és Föld- gáztermelő Vállalatnak — próbatermelésre. Az eddigi megállapítások szerint a fel­tárt kőolaj összetétele, sem pedig a geológiai viszonyok nem hasonlítanak az eddig ismert zalai lelőhelyekhez. A szakemberek a zalai olajbányászat megújhodását remélik Ortaházától, bár a jelenlegi adatokból még sem a telepek nagyságára, sem pedig a jelenlevő szénhidro­gének mennyiségére nem le­het következtetni. A kutató­fúrásokat folytatják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents