Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
1970. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 |A világ kőolajtermelése !j y (millió tonnában) I Ország 1968 1969 * USA 502,7 510,0 f Szovjetunió 309,0 328,0 f Venezuela 187.1 187,0 Irán 141,7 167,0 < Líbia 124,5 150,0 f Szaud-Arabia 140,9 148,3 ? Kuwait 122,0 129,0 $ Irak 73,8 74,7 J Kanada 56,9 63,0 ( Indonézia 29,4 37,0 $ Abu Dhabi 24.0 28,8 ? Nigéria 7,0 26,0 ? Semleges övezet** 22,8 23,7 $ Mexikó 20,0 21,0 Argentina 17,9 18.5 J Quatar » 16,3 17,1 (. Omán 12,0 < 16,3 . Kínai Népköztársaság 9,8 14,0 Egyiptom 8,9 14,0 Románia 13,2 13,2 J Kolumbia . 9,1 10,5 l Brazília 7,7 8,3 ( Trinidad és Tobago 9,4 8.1 J NSZK 7,9 7.9 J Egyéb országok 57,9 66,5 J 1975,3 2133,4 * Előzetes adatok ** Szaud-Arábia és Kuwait egyaránt igényt tart rá Iniercoop A Financial Times közlése szerint a nyugat-európai szövetkezeti kereskedelmi vállalatok Intercoop néven olyan nemzetközi szervezetet kívánnak létrehozni, amely iparvállalatokat és nagykereskedelmi vállalatokat egyesít. Már megtörtént a megállapodás arról, hogy a szervezet jövő év elején megalakul. Központja az alábbi városok egyikében lesz: London, Koppenhága, Hamburg, vagy Stockholm. Az „Intercoop” célja az ipari és nagykereskedelmi • vállalatok gazdasági együttműködésének fejlesztése és bővítése, — beleértve a közös vásárlásokat, a termékcserét, közös termelést és az üzleti tevékenység ésszerűsítését. Az angliai Szövetkezeti Nagykereskedelmi . Társaság igen nagy érdeklődést mutat az iránt, hogy külföldi part- nereviel ilyen irányú együttműködést folytasson. A svéd és nyugatnémet szövetkezetek ugyancsak támogatják az Intercoop megalakításának tervét. Zöld út —mindkét irányba A magyar statisztikai kiadványokból megtudhatjuk, hogy Magyarország külkereskedelmi forgalmának több mint egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítja. A két országot egy vasútvonal köti össze, Záhony, illetve Csap állomással, s itt halad át szinte teljes egészében az „egyharmad” szó alatt rejlő hatalmas árutömeg. A csapi állomáson egy pillanatra sem szünetel a munka. Zöld úton futnak mindkét irányba a szerelvények, egyszerre 70—80 féle áruval megrakva. A Szovjetunióból vasérc, koksz, szén, szerszámgépek, fa, olaj, hengereltáru* műtrágya, gyapot vegyipari, pikkek, papír, Záhonyból pedig bútor, szerszámgépek, textiláru, cipő, köpeny gumi, bor, mezőgazdasági termékek, kon zervek... A , szállítmányok . összetételéből is láthatjuk, hogy a kölcsönös árucsereforgalom a két ország érdekeiből indul ki. Magyarország fejlett iparral rendelkező állam, de ipa- vi nyersanyaghiánnyal küzd. A Szovjetunió, amely óriási nyersanyagtartalékokkal rendelkezik, testvériesen megosztja földjének kincseit, ellátva a szükséges „táplálékkal” a magyar gyárakat. A Szovjetunió csaknem teljes egészében kielégíti Magyar- ország vasérc-igényét, szállítja a faanyag háromnegyp- dét, a koksz és hengereltáru mintegy felét. Magyarország viszónt a szovjet népgazdaság számára fontos termékeket — gépeket, műszereket, berendezéseket, közszükségleti cikkeket szállít Csap — a határállomás, de a határ ma már annak az elképzelésnek seri felel meg, mit pedig így szoktunk nevezni, hogy a határ itt barátokat köt össze. A szovjet és a magyar nép testvéri kapcsolatainak jelképe a Lenin kert, amely a Kárpáton túli terület és Sza- bolcs-Szatmár megye határában virul, s mindnyájan csak „A barátság kertje” néven emlegetjük. ... Területeink néhány konkrét együttműködési formájáról szóltam, de sokszáz példát említhetnék a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés- és szállítás, a kultúra és a tudomány területéről is. Bármelyiket is vizsgáljuk, mind a proletár nemzetköziség lenini tanításait példázza, a közös cél felé együtt haladó testvéri népek barátságát és együttműködését. Ungváron húsz évvel ezelőtt alakult meg a Szovjet—Magyar Baráti Társaság kárpá- tontúli megyei tagozata, — amelynek ma több mint 50 kollektív tagja van — köztük az egyetem, nagy gyárak, kolhozok, iskolák, intézmények. A tagozat azt tartja legfőbb teendőjének, hogy a terület lakosságát megismertesse a testvéri Magyarország politikai, gazdasági és kulturális eredményeivel. — Ebben nagy szerepet töltenek be a rendszeresen tartott magyar kulturális napok, amelyek a népeink közötti barátság ünnepei. A képtárban magyar festők, grafikusok, szobrászok alkotásait láthatják az érdeklődők, az újságok hasábjain magyar újságírók számolnak be az eredményekről. Gyakran érkeznek hozzánk vendégek Nyíregyházáról,' Miskolcról, Szegedről, Debrecenből és más városokból autóbuszokkal, barátságvonatokkal. Állandóan szilárdulnak a kölcsönös kapcsolatok a vállalatok, kolhozok, intézmények között. Rendszeresen küldünk és fogadunk munkás-paraszt küldöttségeket, a kultúra és az oktatás dolgozóit, kereskedelmi szakembereket, sportolókat Igen sok iskolánkban működik internacionalista klub. — a szolotvinóiak például budapesti, debreceni, siófoki, Ijis- várdai, miskolci, veszprémi, tatabányai gyerekekkel leveleznek. Az együttműködés egyik legjelentősebb formájának tartjuk azt a kapcsolatot, amely az ungvári egyetem és a nyíregyházi, szegedi és debreceni oktatási intézményeik között kialakult. Az Ungvári Állami Egyetem filológia-szakos hallgatói szerint nagy élmény volt az az 1944 őszén, október 19-én a Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett 81. gárdahadosztály elhagyta a Kárpátok hegyeit és kiért a magyar Aföldre. Ütünk a Tiszán át vezetett... Október utolsó napjaiban felszabadítottunk egy nagyobb települést. Egy idős bácsinál laktam, arra emlékszem, hogy Imre bácsinak hívtuk. Tudott oroszul, mert néhány évig Oroszországban élt. Sokat beszélgettünk. El- monda, hogy ezen a környéken Horthy birtoka volt, így majdnem minden paraszt- ember ott dolgozott. Megkérdeztem. hogy miért nem látni embereket az utcán. — Azért fiam, mert az emberek félnek. A fasiszták olyan sok mindent össze- hordtak a bolsevikok ke- oye*le”k "déseiröl. — Es maga elhiszi? — Én még az első világelőadássorozat, amelyet Lő- rincze Lajos akadémikus tartott a mai magyar nyelv, ről. De nem egyedül Lőrincze Lajos járt egyetemünkön. Szívesen látott vendég Csukás István, a szegedi Pedagógiai Főiskola igazgatója, Szabó László, Polányi Imre professzor és így tovább. Tő, lünk is utaznak magyar kollégáikhoz. Nagyon hasznos volt a magyar forradalmi mozgalom kérdéseivel foglalkozó tudósok magyar- országi tanulmányútja csakúgy. mint az elméleti fizikusok és matematikusok látogatásai. Hatékonynak bizonyultak a közös szemináriumok, szimpóziumok, amelyeket modem tudományos problémákról rendeztek. Szegeden tartottak például egy közös konferenciát az oktatás hatékonyabbá tételéről, amelynek során élénk információcsere zajlott le. Az ungvári egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia tudósai. Katona Lóránt vezetésével magyar—ukrán, ukrán—magyar szótárt készítettek elő — amely rövidesen nyomdába kerül. Igen sok publikációt cserél Szeged és Ungvár, — megküldik egymásnak a fizikai, kémián« orosz- éte magyar nyelvoktatási programokat. Jurij Ilnyickij az Ukrán Kommunista Párt kár- pátontúll területi, bizottságának első titkára, a Legfelső Tanács képviselője háborúból ismerem az oroszokat, jó embereknek tartom őket. Imre bácsi segítségével összehívtam az embereket, és megmagyaráztam, hogy éljenek nyugodtan, senki se akarja bántani őket. ...Emlékezetembe vésődött november 4-e, amikor hosz- szú, súlyos harcok után felszabadítottuk Szolnokot. A város sokat szenvedett a tüzérségi lövedékektől és a légitámadásoktól. Soha nem felejtem él azt a hétéves forma fiúcskát, aki kisírt szemekkel állt egy megsérül ház falainál Mit csináljak, hogyan tudhatnám meg, hogy miért sír ez a gyerek, hiszen nem tudok magyarul. Mégis odamentem a fiúhoz, és oroszul kérdeztem, miért zokog. Kézenfoqott. bevezetett az udvarba. A törmelék 'alatt egy férfi és egy nő. A leszakadt deszkák, gerendák Szolidaritásunk a világ haladó erőivel A. kommunista és munkáspártok képviselői tavalyi moszkvai tanácskozásáról kiadott dokumentum mindjárt bevezetőjében szögezi le: „A kialakult helyzet megköveteli a kommunisták és azösz- szes antiimperialista erők akcióegységét avégett, hogy a mind újabb lehetőségek maximális kihasználásával, szélesebb körű támadást bontakoztassanak lei az imperializmus ellen, a reakció és a háború ierőt ellen”. Ez a programadó dokumentum nemhogy vesztene aktualitásából, de napjaink eseményeinek fényében mind nagyobb időszerűségre tett szert. Egyrészt azért, mert az imperializmus a tanácskozás óta eltelt idő alatt minden vonalon fokozta támadásait a nemzeti függetlenségüket védelmező népek, valamint világszerte a dolgozók demokratikus vívmányai ellen. Igaz, az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést. Mi sem bizonyítja jobban, mint a vietnami 'háború, hogy micsoda nagy különbség van az imperializmus agresszív tervei és a tervék megvalósításának tényleges lehetőségei között. De tény az, hogy Washington gyakorlatilag befagyasztotta a vietnami kérdés rendezéséről folyt párizsi tárgyalásokat és az agresszió kiszélesítésére törekszik egész Indokínában. A március 18-i kambodzsai puccs mindennél világosabban leleplezi ezt a szándékot. Az imperialisták nem hagynak fel a területrabló Izraelnek nyújtott támogatással és ezáltal állandósítják a közel-keleti válságot. Nem hagynak fel a forradalmi Kuba eltiprásának terveivel. Európában Washington és szövetségesei mindent elkövetnek, hogy meghosszabbítsák a NATO életét, erősítsék szervezetét, s fenntartsák az Egyesült ÁUamok „katonai jelenlétét” az európai kontinensen. A Földközi-tenger térségében a politikai és katonai nyomás állandó eszközéül szolgál a 6. amerikai flotta és az a katonai támaszpontrendszer, amely veszélyezteti a béke ügyét ebben a térségben. Hogy mit jelent az amerikai jelenlét a Földközitengeren. arra éppen eléggé jellemző a ciprusi helyzet többszöri kiéleződése, a görögországi fasiszta puccs és a puccsista ezredesek fenntartásához nyújtott NATO- lámogatás. r Délkelet Ázsiában és a Távol- Keleten a SEATO, az ANZUS, az úgynevezett amerikai—japán biztonsági szerződés jelent szüntelen fenyegetést a térség •népeinek nemzeti tüaaetlenséaére és haladó vívmányaira. Különösen szembeszökő kihívás az imperializmus távol-keleti ■ politikája a koreai nép ellen, amely hazája békés újraegyesítéséért küzd. Katin-Amerikában a „Szövetség a haladásért” program, s kü- j Ionosén annak nixoni értelmezése vezet oda, hogy katonai junták számolnak le a demokratikus és szabadságtörekvésekkel. Mindez a kihívás, fenyegetés, erőszak és elnyomás a népeket és a demokratikus mozgalmakat világszerte az ellenállás fo. kozására készteti. Hiába volt a kambodzsai puccs, az amerikaiak ezzel csak siettették Indokina népei egységfrontjának létrejöttét; azt, hogy vietnamiak, laosziak és kambodzsaiak váll-váll mellet küzdjenek a betolakodók és hódítók, s azok kiszolgálói ellen. Az arab egység növekedése. a Palesztinái felszabadító szervezetek megerősödése, a Földközi-tengeri haladó erők akcióegységet sürgető értekezletei is hasonló folyamatokra utalnak. Igen nagy jelentősége van- annak, hogy a fejlett tőkés országokban, magában az Egyesült Államokban is erősödnek a demokratikus mozgalmak; mind szélesebb tömegek küzdenek a faji megkülönböztetés, a rendőri kegyetlenség, a szellem szabadságának elnyomása ellen. A tőkés kizsákmányolásra válaszul harcos sztrájkokat rendeznek Olaszországban, Angliában. Amerikában. Az. értelmiségiek, a szabadfoglalkozásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek képviselői is egyre aktívabban kapcsolódnak be a társadalmi tiltakozás mozgalmába és a békemozgalomba. ,,Hogy véget verhessenek az imperializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre — hangoztatta, a moszkvai tanácskozás dokumentuma — a munkásosztálynak. a demokratikus és forradalmi erőknek. a népeknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az ag- resszort. megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály és minden impérilistaelle- nes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol.” Az értekezleten, képviselt kommunista és munkáspártok, történelmi felelősségük tudatában egységes akciókra szólították fel mindazokat, akik készek harcolni a békéért, ei szabadságért és a haladásért. A tanáaskozás egész menete és az elfogadott dokumentumok világosan kifejezik annak a szükségszerűségnek a felismerését, hogy egy széles antiimperialista összefogás magva és fő ereje a kommunista világmozgalom. Az imperializmusellenes erők harcának bázisa: a szocialista világrendszer, amelynek egysége, összeforrottsága — a küzdelem sikerének záloga. Jelenleg a proletáríntemacionalizmus új tartalmat nyer. úgyis megjelenik, mint szocialista intemacionálizmus, vagyis mint a szocialista országok dolgozói széles rétegei nemzetközi szolidaritásának elve, mini; a szocializmus világrendszeréhez tartozó államok nemzetközi szolidaritásának elve. amely kiterjeszti hatósugarát a világszerte folyó antiimperialista küzdelemre. Lenin a mozgalmat arra figyelmeztette, hogy érezze át a munkásosztály nemzetközi küldetésével járó felelősséget. Ez a küldetés az igazi internacionalista irányvonal következetes megvalósítására kötelez. A dolog lényege, mint Lenin mondotta — „nem az internacionalizmus meghirdetése, hanem az, hogy még a legnehezebb időkben is képesek legyünk tettekben internacionalisták lenni”. Ezek a tettek — a moszkvai tanácskozás máig érvényes értelmezésében — magukban foglalják mindenekelőtt a vietnami nép sokoldalú támogatását, az arab népek igazságos ügyének győzelméhez nyújtott támogatást, a fasiszta veszély ellen folytatott nemzetközi küzdelmei Európában és az egész világon. Az imperialistaellenes erők akcióegységének alapvető láncszeme marad az a harc. amelyet a háborús veszély, a népeket továbbra is tömegpusztítással fenyegető termonukleáris világháború veszélye ellen, a tartós békéért vívdak. Természetesen — ahogy erre a moszkvai dokumentum is rámutat — faját népünk érdekeinek, a szocializmus közös ügyének Önzetlen és odaadó szolgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egységes akciói, összefogva a világ haladó erőivel eredményesek legyenek; hogy biztos legyen sikerük kitűzött történelmi céljaik elérésében. Szabó L. István szerencsére felfogtak az ütést, de sehogy se tudtak kiszabadulni a romok alól. Futárommal, Iván Murzli- kinnel sikerült kiszabadítanunk őket. Tulajdonképpen szerencséjük volt, csak' kisebb sérülést szenvedtek kezükön, lábukon. Előrelátó futáromnál, Ivánnál mindig — így most is volt elsősegélynyújtó csomag, gyorsan bekötöztük sebeiket és elköszöntünk tőlük. Akkor tanultam meg az első magyar szavakat: „köszönöm szépen". Március 23-án a szovjet hadsereg újabb döntő támadásba lendült. amelynek eredményeként felszabadult Magyarország egész területe. Véget ért a háború. Gárda- hadosztályunk a Komarommegyei Rédén állomásozott Az embereik visszatértek a békés élethez, de nagyon sok nehézséggel keilett megküz- deniök. A faluban például nem volt áram, mert a fasiszták felrobbantották a a villanytélepet. Engem neveztek ki Rédére parancsnoknak, segítenünk kellett a normális élet helyreállítását. A hadetóktály műszaki alakulatainak segítségével rövidesen ismét kigyulladt a fény. Még Rédén voltunk, amikor elérkezett a szüret ideje, katonáink itt is segítettek a lakosságnak és részt vettünk a szüreti mulatságon is. 1945. október 24-én búcsúztunk el Réde lakosságától. Magyarországtól, hazaindultunk. A háború után én is visz- szatértem eredeti foglalkozásomhoz, ismét tanítok, pe_ daeógus vagyok, a legbékésebb foglalkozás az enyém. Sz. Muradjan. (APN) Mielőtt véget ért a háború