Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

1970. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány együttes ülésének határozata a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Pa- aszt Kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott > úgy döntött, bogy a lakásépítés — elosztás és fenntar- is kérdéseit rendező állásfoglalást e hónapban nyilvá- osságra kell hozni, valamint az állami intézkedésekről ijékozt.atást kell adni, Az alábbiakban közöljük az együt- 38 ülés határozatát: A Központi Bizottság és a ormány megvizsgálta dolgo- i népünk lakáshelyzetét, a ivőbeni fejlődés irányát, iltételeit és anyagi forrásait, vizsgálatokból és tanácsko­zókból arra a végkövetkez- •tésre jut. hogy a tervszerű ■jlődés érdekében a közeli ■vőben újonnan, komplex ódon kell szabályozni a la- ásépítést. a lakáselosztást és lakásalappal való gazdálko- ist. A Szakszervezetek Or- ágos Tanácsának vélemé- fét, valamint a budapesti és egyei párt- és tanács vég­hajtó bizottságokkal, a tár- dalmi és állami szentekkel lytatott széleskörű konzul- ció tapasztalatait figyelem- 3 véve határozza meg a ükséges tennivalókat. I. A Központi Bizottság és a »rmány megállapítja, hogy lakáshelyzet hazánkban ja1- iló. Az elmúlt két évtized­in, 1950 és 1970 között egy- illió új lakás épült, a csa- doknak majdnem egyhar- ada költözött új lakásba, okként a lakások zsúfoltsá- i, kedvezőbb a lakásállo- ány minőségi összetétele, lszereltségi szintje. A laká- k összmennyisége azonban a is elmarad a lakásigé­tek mögött. Részint még indig jelentkezik a hatása oknak az éveknek, amikor ■m folyt érdemleges lakás- ütés, a háborús időkbe^ és helyreállítási időszakban, vábbá a szocialista építés ső éveiben, amikor a ter­elő beruházások elsőbbsé- -t élveztek a lakásépítéssel emben is. Részint pedig a áljövedelmek viszonylag őrs növekedésének hatásá- i az adott elosztási Tend­erben gyorsan nőnek a pót- lagosan jelentkező új la- isigények. 1957 óta a gazdasági fej- sztésben nagyobb szerepet ip a lakásépítés, növekszik : állami befektetés és bő­dnek a források a lakosság íyagi eszközeinek bekapcso- sával. Így jóváhagyásra irülhetett az 1961—1975 tekre szóló 15 éves terv symillfö áj iakás felépítésé- ■. Ez a terv megvalósuló­in van. 1975-ig megépül a ■ éves lakásépítési program­on kitűzött egymillió lakás, tői azonban nem várhatjuk • igények teljes kielégítését, ért közben a városiasodás lyamata is felgyorsult és a írásokban a lakásépítés ;m növekszik a lakásigé- ■rek teljes kielégítésének értékéig. Reálisan kell számolni az- d, hogy a lakáskérdés teljes egöldása a számítottnál osszabb idő alatt — a nép- izdaság fejlődésével össz- ingban — lehetséges. A mai emzések és tapasztalatok it mutatják, hogy a lakás- ütés és elosztás adott rend­őrét tovább kell fejleszte- i, bizonyos részeit pedig /ökeresen meg kell változ- itni ahhoz, hogy a mainál sorsabban haladhassunk az ;ények kielégítésének irá- yába. A lakásépítés és elosztás iái rendszerének legfőbb roblémája az, hogy a jelen- »s lakásépítés ellenére rend­ieresen újratermelődik a ikáshiány, ez fékezi bizo- yos rétegek szociális helyze­tnek javulását és negatívan at a népszaporulatra. Az ál- mdósult lakáshiány körül- lényei között kialakultak az 1 osztásban, a fenntartásban „hiányga zdálkodás” jelleg- etességei. a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasági ellen-érdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. A hely­zeten úgy kell változtam, hogy reálisan szembenézzünk a tényekkel és megoldjuk az arra érett problémákat. A fő problémák a gyakorlatban a következőkben jelentkeznek: — A nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási eszkö­zök növekedéséhez képest egyenetlenül alakult, egyes években elmaradt a lakás­építésre fordított állami esz­közök növekedése, s ez kü­lönösen a városi lakásépítést fékezi; — a lakosság jövedelmi vi­szonyai lehetővé teszik a csa­ládok nagy részének fokozó­dó részvételét a lakáskérdés megoldásában, de a lakossági erőforrások bevonása ez ideig csak a magán-lakásépí­tésben megoldott az állami és szövetkezeti lakásépítés­ben elmarad a lehetőségektől, s ez is fékezi az építés üte­mét; — a lakásépítés és elosz­tás, valamint a fenntartás jelenlegi rendszere a társa­dalmi egyenlőség és igazsá­gosság szempontjából széles körben vitatott, aránytalan a lakosság különböző rétegei­nek tehervállalása, egyes csa­ládok ingyen jutnak olcsóbé­rű lakáshoz, míg mások la­kásépítéssel, illetve vásárlás­sal jelentős terheket vállal­nak; — a lakásforgalom és a la­káscsere mai rendszere kor­szerűtlen, nem ösztönöz a la­káscserére, s ezzel hiányte­remtő tényezővé válik; hi­ányzik a lakásbérlet értéké­nek elismerése, egyes csalá­dok több lakással is rendel­keznek, a bérlők nem érde­keltek a lakásalap megfelelő kihasználásában. a lakástar­talékok felszabadításában; — a lakásellátás támogatá­si rendszerében nem jutnak kellően érvényre a párt szo­ciálpolitikai elvei, a lakás­építéssel és vásárlással ösz- szefüggő kedvezmények nin­csenek helyes elvi alapon rendezve, az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényle­ges rászorultságot, az állami dotáció az építési formához és a lakás méretéhez kapcso­lódik; — nem biztosítottak a la* kásalapban megtestesülő nemzeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek, a lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egyre fo­kozódó fenntartási célú do­táció más területekről — így a lakásépítéstől — von el je­lentős eszközöket. E főbb problémákat a la­kásépítés és elosztás, „ tá­mogatás, valamint a fenn­tartás és a lakbérek rend­szerének új elveken alapuló komplex rendezésével kell megoldani. Olyan gazdaság- politikai feltételek kialakí­tása szükséges, amelyek a lakáskérdés megoldásában fokozott érdekeltséget terem­tenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról. A lakáshelyzet jövőbeni javítását, az új módszerek bevezetését a párt életszín- vonal-politkájával összhang­ban. vagyis az életszínvonal további emelésének közepet­te kell elvégezni. A munka szerinti elosztás elvével össz­hangban el kell érni, hogy minden állampolgár lakás­igényének anyagi teherbíró- kéoességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és fenntartás költségeiből. Az állami és magánlakás­építés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igé­nyek közötti feszültségek csökkentését, fennálló társa­dalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdeké­ben növelni kell n központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyide_ jüleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint P vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásába. Biztosítani kell p meglevő lakásvagyon álla­gának fenntartását és az eh­hez szükséges műszaki-gaz­dasági háttér megteremtését. A lakásellátásban p terhek arányosabbá tételeméi, 0 ked­vezmények tekintetében na­gyobb szerepet kell biztosí­tani a szociálpolitikai szem­pontoknak. Kifejezésre kell juttatni, hogy a kedvezmény alapja elsősorban a család nagysága: a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma. a családalapító fiatal házasok, továbbá a nyugdí­jasok és a csökkent munka­képességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell „ lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fe­dezzék vasív közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megterem­tődjön a folyamatos és szín­vonalas karbantartás anvagi forrása, az állami dotáció pedicr szűnjön meg. a lak­bérekbe sem amortizációt, sem nedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, el­osztásában, valamint p la­kásalappal való gazdálkodás­ban a tanácsok kapjanak na. gyobb szerepet. II. Á lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztás és gazdálko­dás új rendszerével kapcso­latban a Központi Bizottság és a kormány szükségesnek tartja, hogy az intézkedések a negyedik ötéves1 terv kere­tében megoldást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezés­ben, vagy a végrehajtás kez­deti időszakában érvényesít­sék a párt határozatát. a lakásépítés jövő­beni PROGRAMJA: 1. A lakásépítési feladato­kat jelenleg öt évre kell megszabni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési prog­ram teljesítése legyen, va­gyis az egymillió lakás épí­tésének befejezése a terve­zett időre. Ehhez P negyedik ötéves terv időszakában 1979-ig -legalább 400 ezer la­kás megépítését kell bizto­sítani, vagyis az utóbbi évek 63 000-es átlagáról évi 80 ezerre kell növelni az épí­tést. E feladat megvalósítá­sának döntő feltétele, hogy p lakásépítésre, a közműve­sítésre és a hozzákapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fejlesztésére fordított eszkö­zök hányada és összege a népgazdasági beruházásokból növekedjék. Ez a gazdaság­politikai követelmény egvik kiinduló pontja legyen a ne­gyedik ötéves tervnek és ugyanerre kell törekeHn; a kidől<zozás alntt álló 1985-ig terjedő távlati gazdaságfej­lesztési koncepció elkészíté­sekor. 2. A legégetőbb szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban lakó munkáscsaládok és család­alapító fiatalok lakáshelvze. tőnek javítápp, a nemredik ötéves tervidőszak lakásépí­tésének elsősorban e feladat mego’dáoát keli szolgálnia. Az állami lakásépítés jelen­tős növelésével ei kell érni. hogy az össz-1 akáséoítésnek közo-l a fele» állami íközoo— ti VöitsAgvetZsi. tanácsi és vál­lalati) erőforrásokból való­suljon meg a központi költ­<fj tprj^írcr>V n helyi *hp- vételeiből; továbbá a válla­latok, intézmények eszközei­ből összesen 180—200 ezer állami (bér- és szolgálati, valamint értékesítés céljára szövetkezeti) lakást kell meg­építeni. A magánlakásépítés növelése céljából törekedni kell a lakosság erőforrásai­nak és a vállalatok törvé­nyesen erre fordítható esz­közeinek a lakásépítésbe va­ló fokozott bevonására. A lakosság részéről várhatóan jelentkező saját lakásépítési (vásárlási) igények kielégí­tésére úgy kell felkészülni, hogy a lakossági építésen belül növekedjék P korszerű, többszintes és telepszerű épí­tés aránya. A szükségletekkel össz­hangban a fővárosban a vi­déki városokban és a ki­emelt településeken az össz- lakásépítésnek mintegy két­harmada épüliön meg az ál­lami lakásépítési és társas­házépítés1 jelentős növelése útján. döntően többszintes lakóházakban. A fővárosban olvan mértékű lakásépítés feltételeit veil megteremteni, hogy - lakáshelvzet pT orszá­gos átlagot meghaladó mér. tékben javuljon. 3. A negvedik ötéves terv­ben a harmadik ötéves terv­hez képest lényegesen — mintegy százezerrel — nö­vekvő lakásmennyiség meg­építéséhez biztosítani kell az építőipari szervezetek lakás- építési és közművesítési te­vékenységének fejlesztését, az építőanyagtermelés foko­zását, az épületszerkezetek és szerelvények megfelelő mennyiségű és választékú kínálatát. 4. A lakásépítési feladatok gazdaságos megoldása érde­kében erőteljesen fokozni kell a tömegszerű, koncent­rált lakásépítés arányát. Az össz-lakásoknak — legalább 55—66 százaléka korszerű építési technológiával épül­jön. Megfelelő segítséggel lehetővé kell tenni, hogy az állami építőipar mellett a szövetkezeti építőipar is fo. kozottabban alkalmazza a korszerű építési módokat. Az építési igényekkel össz­hangban fenn kell tartani a lakosság és a kisiparosok lakásépítő tevékenységét és a lakosság építőanyag-keres­letének folyamatos kielégíté­sére kell felkészülni. Ezekkel a célokkal összhangban kell megvalósítani a kapcsolódó iparágak fejlesztését. 5. A negyedik ötéves terv­ben az állami lakások átla­gos nagysága két szobát ér­jen el A lakások technikai felszereltsége és a házak átlagos emeletnagysága te­kintetében pedig tartani kell a kialakult színvonalat. In­dokolt, hogy a lakosság dif­ferenciáltan jelentkező Igé­nyeihez és teherviselő képes­ségéhez igazodó különböző felszereltségŰ, egyszerűbb ki. vitelű, olcsóbb lakások is épüljenek. Külön elő kell segíteni azt. hogy n fiatal há­zasok. nyugdíjasok, egyedül­állók növekvő hányada szaba­dulhasson meg a drága al­bérletektől, s ebhez hasonló jellegű kultúrált és olcsóbb lakószobához juthassanak. 6. A lakásépítési program megvalósításában olyan irá­nyítási és szabályozási mód­szereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a tanácsi önállóság kiszélesíté­sét. ugyanakkor biztosítiák a központi fejlesztési célok megvalósítását a tanácsok önállóságát a lakások építé­sében elő kell segíteni azzal. hogy az államtól kapott központi pénzeszközök, vala­mint a lakásépítési célú ta­nácsi pénzügyi alapok mi­kénti felhasználásáról a ta­nácsok maguk dönthessenek. Helyes orientálásukat köz. ponti irányelvekkel kell elő­segíteni. A tanácsok a la­kásépítéssel kapcsolatos köz­ponti előírásoktól annyiban térhessenek el, amennyiben a saját elhatározásaikon alapuló fejlesztések anyagi fedezetével rendelkeznek. 7. A lakásépítési program a tanácsok számára megnö- vekédett feladatot jelent. Szükséges, hogy a tanácsok a területükön élő lakosság lakásproblémáinak megoldá­sával, az állami, vállalati és magánlakásépítéssel kom­plexen foglalkozzanak és a feladatokra felkészüljenek. A lakásépítési program meg­valósítása érdekében megfe­lelő és időben történő terü­letelőkészítéssel, előközműve- sítéssel. aktív terület-gaz­dálkodással tegyék megala­pozottabbá és szervezettebbé a lakásépítkezést, ’a taná­csok, a vállalatok és a la­kosság lakásépítéssel kapcso­latos szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez intézményes segítséget kell biztosítani. E célra szolgáltató jellegű szer­vezeteket (szövetkezeteket, irodákat, vállalatokat) lehet létrehozni, vagy e feladatok­kal meglevő szervezeteket kell megbízni. A LAKÁSÉPÍTÉSI FORMÁK fejlesztése 8. A lakásépítés tovább­fejlesztése keretében ezután is többféle formát kell al­kalmazni. hogy lehetővé te­gyük a lakásépítési program biztonságos teljesülését, a központi, a tanácsi, a vál­' lalati és a lakossági erőfor­rások leghatékonyabb fel- használását, és ezzel a lehe­tő legtöbb építési és vásár­lási igény kielégítését. A lakásépítés rendszerének le­hetővé kell tennie, hogy a családok a külöböző konst­rukciókban jövedelmi hely­zetüknek és igényeiknek megfelelően elégíthessék ki lakásszükségletüket; Ezért a lakásépítés jövőbeni rend­szerében indokolt fenntarta­ni az állami, a szövetkezeti. a vállalati lakásépítési for­mákat, továbbá a lakossági építkezést és az értékesítés­re történő öröklakásépítést. 9. A tanácsi lakásépítés keretében megvalósuló la­kások legalább egyharmadát — megyei szinten — a ta­nácsok szövetkezeti lakás­ként ér békesí lsek, de leg­alább 40 százalék^ bérlakás legyen. Az értékesítés meg­határozott arányának növe­lésében a tanácsok legyenek érdekeltek azáltal, hogy az egvharmadon felül értékesí­tett lakások utáni készpénz- bevétel (előtörlesztés) a ta­nácsokat illesse meg és ezek­ből növeljék a lakásépítke­zések pénzügyi alapját. 10. A mai lakásszövetke­zetek mellett a szövetkezés­ben fejlő lehetőségek ki­használása és Q lakásépítés szervezettségének növelése céljából új szövekezeti for­mát is ki kell alakítani. Ki kell dolgozni a lakásépítő szövetkezeti konstrukció fel. tételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszony­lag széleskörű elterjedésé*, hogy a későbbiekben ez is lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el a lakásépfc- tésben. A lakásépítő szövet­kezetek tagjaik számára biz­tosíthatják a fenntartással és a lakással összefüggő szol­gáltatásokat. Azok számárat akik — főleg fiatalok — ká­resetükből csak hosszabb idő alatt képesek előteremteni a lakásépítkezéshez szüksége» hozzájárulásit, előtakarékos- sági rendszert kell létrehozni, 11. Az építési formák kik zött kapjon nagyobb szere­pet a vállalatok, üzemek és intézmények lakásépítése, „ jelenlegi keretek és feltéte­lek kiszélesítése. A vállalati dolgozók saját lakásépítésé­nek támogatása mellett cél­szerű a vállalati és a tanácsi erőforrások hatékonyabb együttes felhasználására tö­rekedni. 12. Számszerű korlátozás nélkül kell továbbra is le­hetővé termi a lakosság sa­ját lakásépítésének különbö­ző formáit. Ezen belül lé­nyegesen növelni kell a szervezett (vállalati, OTP, valamint a személyi kezde­ményezésű társasházépítés) arányát. A vidéki lakás- helyzet megoldásában to­vábbra is fontos szerep jut a családiház építésnek. A fővárosban és nagyobb váro­sokban a lakossági építkezés fő formája a többszintes tár­sasházépítés legyen. 13. A lakásellátás társada­lompolitikai jelentősége, a lakásra való előtakarékosság, a lakásépítésre és vásárlásra való felkészülés biztonsága érdekében a lakásépítési költségek (árak) alakulásá­nak tervszerűségét biztosíta­ni kell. A lakások átadási (eladási) árai fejezzék ki a lakások használati értékének — méretének, felszereltségé, nek, területi fekvésének stb. — különbözőségét. A lakás- szövetkezet esetében ne hárítsák át a lakás megvá­sárlójára a hatósági áremel­kedésekből eredő többlet- költségeket. Az illetékes ál­lami szervek a lehetőségein­ket meghaladó korszerűsítés, építési szintszám növelés stb. címén jelentkező áremelke­déseknek vessenek gátat. Az állam; lakások átadási árai­nak színvonalában átlagosan legfeljebb évi 1—2 százalé­kos emelkedés engedhető meg. Az árak stabilitására való törekvés ne korlátozza a kivitelezők anyagi érde­keltségét. ugyanúgy jobban ösztönözzön a költségek csökkentésére. A LAKÁSCSERÉK ÖSZTÖNZÉSE ÉS A LAKÁSFORGALOM SZABÁLYOZÁSA 14. Meg kell teremteni a mainál lényegesen nagyobb érdekeltséget az önkéntes lakáscserére, mert ez az or­szágos lakásalap relatív nö­velésének eszköze lehet, ami ie’entősen hozzájárulhat a lakásigények inhb kielégíté­séhez. A kellő érdekeltséget (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents