Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-05 / 103. szám

1970. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Technikusok a pályaszélen? A közgazdasági és szocio­lógiai irodalom nemzetközi szóhasználata szerint »fehér- gallérosok” és „kékgialléro- sok”, azaz műszakiak és munkások alkotják a modern ipari hadsereget. A fogalmak azonban sűrűn pontatlanok. Mint ebben az esetben is. Mert vajon e merev felosz­tás szerint hová sorolhatók az úgynevezett műszaki kö* Az élet ritkán igazolja az elméletben helyesnek tűnő, élesen elkülönülő kategóriá­kat. A modern ipari termelés gyorsuló tempóban számolja fel a merev határokat. A fi­zikai és szellemi munka már ma is sűrűn egybemosódik. A programvezérlésű szerszám­gépek, az automatizálás, a termelésirányítás gépesítése, a technológiák bonyolultsá­gának növekedése legalább is megkérdőjelezi, hogy a termelőtevékenységben hol kezdődik a szellemi munka, s hol vannak a fizikai mun­ka határai. Az európai szocialista or­szágokban a gyorsított üte­mű iparosítás követelményei­nek megfelelően az ötvenes években rendkívüli arányú volt a műszakiak létszámá­nak növekedése; mindenütt meghaladta a tíz százalékot, s voltak esztendők, amikor 15—16 százalékot tett ki. A hatvanas években fokozato­san lelassult a növekedés üte­me: hat—hét százalékra csökkent. A jelzések s számí­tások szerint a hetvenes években a műszakiak évi át­lagos létszámemelkedése öt— Sok a panasz, a kétkedés, az elkeseredés. Technikusi oklevéllel a zsebemben sima munkás vagyok; hiába végez­tem el a technikumot, a szö­vetkezet vezetősége egyszerű állattenyésztőként foglalköz- tat; technikusként egyszerű ügyintéző munkakörét tölte­tik be velem — az ilyen és hasonló kifakadások minden­naposak. Talonba tettek ben­nünket — mondtt rezignál- tan valaki, találóan tömörít­ve a technikusokban lappan­gó érzéseket és gondolatokat. Igazat mondott? A technikumi hallgatók és végzett technikusok serege igen csak hullámzó volt A szakképzés és a gazda­sági hatékonyság összefüggé­sei csak bonyolult matema­tikai módszerekkel mutatha­tók ki precízen, de a napi tapasztalatok is elegendőek ahhoz, hogy megállapíthas­suk: az optimumhoz utat ke­zépkáderek, a technikusok? Fehérgallérosuk lennének? De hiszen ezren és ezren gé­pek melléit állnak, termelő­berendezések blokkjait irá­nyítják, gyártósorok automa- tikáit kezelik. Tehát kékgal­lérosok? De hiszen ezren és ezren dolgoznak a gyártmány és szerszámkészítés rajztáb­láinál, a technológiai osztá­lyokon, a laboratóriumokban. hat százalék között stabilizá­lódik. Az első lépést, a létszám gyors és nagyarányú növelé­sét tehát követnie kell a má­sodiknak: a szellemi kapaci­tások jobb kihasználásának a hatékonyság, úgy is mond­hatjuk: a szellemi munka termelékenysége emelésének. Tíz esztendő alatt, 1957 és 1967 között az állami ipar­ban dolgozó mérnökök és technikusok száma több, mint megkétszereződött. 1960-ban 95 ezer, 1969-ben 140 ezer műszaki dolgozott az állami iparban. (Az érde­kesség s a világ-lépték érzé­kelése kedvéért: a Szovjet­unióban évente 300 ezer mér­nök és technikus végez, az Egyesült Államokban 1950- ben 545 ezer mérnök dolgo­zott, 1965-ben már több, rmnt egymillió!) A népgazdaság állami szektorában — a me­zőgazdaságot és a nem ter­melő ágazatokat tehát figyel­men kívül hagyva — össze­sen kétszázezer (!) technikus tevékenykedik. Hatalmas műszaki-szellemi potenciállal rendelkező sereg! Valóban az? hosszú éveken át. Az 1960— 61-es tanévben — egész pre­cízen — 99 990 technikumi hallgató volt. Az 1965—66-os tanévben 157 600, 1967—68­ban 115 700, az 1968—69-es tanévben — 89 ezer... Még szembetűnőbb az emberi sor­sokat is sodró hullámzás, ha a közgazdasági technikumok hallatéinak számát nézzük: az 1965—66-os tanévben 54 ezer, 1967—68-ban 33 ezer, 1968—69“ben 17 ezer... Az 1967—68-as tanévben 28 600- an végezték el az ipari, me­zőgazdasági és közgazdasági technikumok valamelyik sza­kát. Ennyien végeztek. S há-' nyári kerültek talonba? S ha odakerültek, miért? reső, tehát törvényszerűen sok bizonytalansággal is já­ró tervezés sajátos ellent­mondások megteremtője lett. Az optimum a népgazdasági szükséglet, a vállalati igé­nyek, s a képzés egybeesése. Az útkeresés: a technikumok és hallgatók számának gyors növelése, majd csökkentése, a túlspecializáció létrehozása majd rohamléptű újraéleszté­se. (Az 1961—62-es tanévben 17 felsőfokú technikum mű­ködött, 1325 hallgatóval. Az 1968—69-es tanévben a felső­fokú technikumok száma 45, a hallgatóké 19124 volt.) Az ellentmondások: a gyárak, vállalatok szakemberhiányra panaszkodnak, a technikusok tömege arra, hogy nem kép­zettségüknek megfelelő mun­kát végeznek... A termelő­helyeken csökkentik a segéd­erők számát, s a technikusok, mérnökök adminisztrálgatás- ra, ügyintézésre kényszerűi­nek ... Azok a reform-elvek, me­lyek a közép- és felsőfokú szakképzést is új > alapokra helyezték, helyesek, észsze­rűéit, de ma még csak rész­ben érvényesülnek. Megvaló­sításuk, valamint az iparban végbemenő változások keltik azt a látszatot, mintha a technikusokat pályaszélre ál­lították volna. Holott arról van szó, hogy: jobban kép­zett emberekre, a specializá- ciót már a munkahelyen megszerzőkre van szükség: a vállalatokon belül végre gaz­dálkodni kellene a szakkép­zett munkaerővel, gazdálkod­ni, a szó szoros értelmében. A kor ritmusa A kor ritmusa: a felsőfokú oktatáiban 12 349 volt a mű­szaki hallgatók száma az 1960—61-es tanévben, a múlt esztendőben már 30 276. Az 1960—68 közötti időszakban évente átlagosan 3,9 száza­lékkal nőtt a műszakiak szá­ma, de például a műszeripar­ban 7,7, a vegyiparban 7,4 volt ez a mutató. A legtöbb műszakit a gépek és gépi be­rendezések gyártásában, s a közlekedési eszközök terme­lésében foglalkoztatják. Nem a mennyiséggel, s még csak nem is az ágazatok közötti megoszlással van tehát a baj, hanem az alacsony haté­konysággal. Azzal, hogy a társadalom által a képzés formájában beinvesztált tőke nerri, vagy rossz hatásfokkal kamatozik. A másutt meglevő eszkö­zök, eljárások ,,újra-megolda- tása”, a bel- és külföldi kooperáció elégtelensége, a termelőberendezések elavult­sága — kiragadott okok, de rávilágítanak, miért fontos a pályaszélre állított szellemi erők gyors aktivizálása. A szakképzettek számát tekint­ve hazánknál jóval fejlettebb tőkés országokkal is fölvesz- szük a versenyt. Most már annak az ideje jött el, hogy ez a termelési eredménye­ken, a termelékenységen, a műszaki színvonalon is szem­betűnőbben mérhető legyen. Mészáros Ottó Megkérdőjelezett határok „Sima" munkásként Ügyintézésre kényszerülnek Sikert aratott a pedagógiai szolgálat A szolnoki Ve’rseghy könyvtárban alig több mint egy hete kezdte meg működését a pedagógiai szolgálat. Egy hét n«m hosszú idő egy ilyen intézmény életében, ahhoz azonban elegendő, hogy létrehozói felmérjék az igényeket s megszerezzék az első tapasztalatokat mun­kájuk folytatásához. Zsolnay József, a pedagógiai szolgá. lat vezetője egyelőre elégedett. — Körülbelül száz látoga­tója volt eddig a könyvtár pedagógiai szolgálatának — mondotta — s legalább hú­szán már nemcsak kíván­csiságból, de a komoly munka szándékával jöttek. Négy pedagógus például ké­szülő szakdolgozatához kért és kapott bibliográfiát. A szakdolgozatokat a marxis­ta—leninista esti egyetem filozófiai szakosítójának hallgatói készítik. A témák változatosak: a vallás a mai társadalomban. világnézeti nevelés és irodalomtanítás, de a programozott oktatásról megjelent anvag iránt is ér­deklődtek már. — A pedagógiai szolgálat nemcsak a város, az egész megye pedagógusainak ren­delkezésére állt A megye többi városából, községéből érkezett-e már valamilyen kérés, vagy igény? — Igen. a pedagógus tár. sadalom minden rétegéből érdeklődtek már szolgáltatá­saink iránt. Vidékről első­sorban a tanyán tanító peda­gógusok jelentkeznek szemé­lyesen és levélben is. Leg­utóbb a tanyai kollégiumok nevelési problémáihoz is kér­tek tőlünk anyagot. — Tudták teljesíteni a ké­rést? — A tanyai kollégiumok alig néhány éve működnek, ezért még a szakirodalom is keveset foglalkozott az ott felmerülő nevelési kérdések­kel. Ennek ellenére egy-két cikket tudunk ajánlani. — Mely iskolákból érdek­lődtek eddig leginkább a pedagógiai szolgálat iránt? — Szolnokról- a középis­kolai tanárok gyakrabban felkeresnek, mint az általá­nos iskolai pedagógusok, vi­dékről pedig, amint említet­tem, elsősorban a tanyai is­kolák pedagógusai jönnek hozzánk. Külön említem, hogy máris igen jó kapcso­lataink vannak a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolával. Ez a kapcsolat vizsga is számunkra, annak vizsgálja, hogy eleget tu­dunk-e tenni a magasabb szintű, főiskolai igényeknek. Azt hiszem, eddig sikerült. Megállapodtunk a Magyar Pedagógiai Társaság Szolnok megyei tagozatával, hogy itt tartja majd üléseit, s mi az elhangzó előadásokhoz azon­nal ajánló bibliográfiát ké­szítünk a rendelkezésünkre álló irödalomhól. Et*ő1 füg­getlenül havon t» rendszere­sen adunk Vi hikUnert?Óát a szakirodalom legújabb ter­méséből hogy megkönnyít­sük a folyamatos tájékozó­dást. ' B. A. Száz éves a kereskedelmi szakember képzés Száz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az Alkotmány utcában a Kereskedelmi Akadémia. Ma a nagymúltú oktatási inézmény helyén főiskola működik, a Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola. A száz éves épület renoválása a közelmúlt­ban fejeződött be. A korszerű oktatási eszközökkel berendezett tantermek, elóadóter mek és laboratóriumok magas szinten segítik elő a fiatal kereskedelmi és vcndéglato- ipari szakemberek képzését. — Képünkön a főiskola olvasóterme. ' (MTI foto — Gere László felvétele) Kidobott pénz a bedobott pénz A postán is sorba kell áll­ni olykor, olykor, pedig az emt>er nem szívesen veszte­geti drága idejéből a perce­ket, néha félórákat. A posta úgy igyekezett segíteni ezen, hogy forgalmasabb hivatalai­ban bélyeg- és levelezőlap árusító automatákat szerelt fel. Jártamban, keltemben val- latóra fogtam néhány auto­matát a megygben. A ta­pasztalatok sajnos lehango­lóak. — Ügy tűnik az okos szerkezeteket nem szívesen veszik igénybe a vásárlók. Miért? A magyarázat egy­szerű. Néhány évvel ezelőtt, ami­kor ezeket a masinákat munkába állították, még más pénz járta. A recenélküli 20 filléres, nagyobb formátumú egy forintos és egyebek. Az­tán jöttek az új érmék, — anélkül, hogy a régit kivon­ták volna a forgalomból. A sokfajta pénz aztán megza­varta, a különben okos gé­pek „agyát”. Ráadásul a pos­ta díjszabása is megválto­zott. Egy újszülöttnek min­den pénz új, az automaták azonban nem újszülöttek, így a régebbi pénzeket is beveszik. A jámborabbak- ban békésén végigcsordogál és az ember alul visszakap­ja a forintját, ötven fillérjét. A makacsabb azonban el­nyeli és csak gyprs szerelői beavatkozással lehet „kipur- gózni” belőle. Néhány helyen ; az is elő­fordul, hogy már nem is „táplálják be” őket. Kunhe­gyesen csak azután tömköd- ték a bélyegeket az automa­tába. miután élénken érdek­lődtünk hogylétük felől. Szolnokon az 1. postán az illetékesek szerint közepes forgalmat bonyolítanak le az automaták. Magam egy fél­órát töltöttem a hivatalban csúcsforgalmi időben, — ám egyetlen ember sem vette igénybe a gépi árusítást. Fel­tehetően rossz időpontot vá­lasztottam. Az egyik vidéki hivatal- vezető azonban valóságos is­tenverésként emlegette az értékes masinát. Minden je­lentésébe következetesen be­veszi azt a kérést, hogy sür­gősen szereljék le, mivel a bedobott nem megfelelő ér­mék miatt állandóan baj van vele. A posta szándéka dicsére­te* volt, amikor az árusítás korszerűsítésére gépeket sze­relt fel drága pénzen. Hogy a vásárók még sem szeret­ték meg azokat, annak a gyakori meghibásodáson és az üresjáraton túl az a leg­főbb oka, hogy a megfelelő pénznemek összeválogatása nera egyszerű feladat. — p. b. — Rejtekhely az Elbán •AGY HOSSZAN VIZSGA IGA rjA A KOMMUNISTA PÁRTTAGSÁG!KÖNYVET AMELV QfjTd TÁRCÁJÁNAK KETTŐS FEDELÉBŐL KERÜLT ELŐ.KILENC ÉVVEL EZELŐTT Ernst Thälmann írta alá. hitelesnek látszik.aztán felpillant... NEMRÉGIBEN SZABADSÁGON JÁRTAM OTT­HON, OSTBURGBAN. ÁUGHOGV MEGÉRKEZ­TEM, FELKERESETT MAX WE/SBACH. A GANS-BEHMER GVÁR HEGESZTŐJE. AMI­KOR KETTESBEN MARADTUNK,SUTTOGÓ - RA FOGTA HANGJÁT ÉS ELMONDTA, Mf TÖRTÉNT VELE NÉHÁNY HÉTTEL ELŐBB... ..Gestapo' Öltözködjek, velünk jön Egy hajnali órán dorömbölésre ébredtem. Foktatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents