Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

1970. május 3L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Devecseri Gábor: Rét ötéves koromban A hernyók másztak föl és le a fán. Nem voltak szépek. Halványak, pettyesek, puhák, sokan voltak. A cseresznyefa törzse fényes, amelyik fa fényes, az cseresznyefa és ez már mindörökre így marad. Alattuk karszékben ült a tüdőbajos ember, a világ egyetlen tüdőbajos embere, templom kettő volt, utca sok, tüdőbajos ember egy. A világ azóta megnőtt, a számok érvényüket veszítették, azaz helyet cseréltek egymással, de ezt az új rendjüket is itt hagyjuk végül is. Hazudik, valótlant állít A címben nem véletlenül került egymás mellé a két nyelvi képlet. Sokan nem tudnak pontos különbséget tenni a két kifejezés jelentés- tartalma között. Gyakran ke­rülünk abba a helyzetbe is, hogy mérlegelnünk kell, me­lyiket használjuk a beszéd­helyzetnek megfelelően. A hazudik, a hazugság fo­galmát nyelvünk sok rokon értelmű szóval tudja meg­nevezni. Nyelvhasználatunk­ban leginkább a következő szavak, kifejezések gyako- raik: hazudik, valótlant mond. valótlant állít, fül­lent, tódít. nem mond igazat — hazugság, valótlanság, fül­lentés, tódítás stb. Hogy a rokon értelmű szó­sorból melyiket választjuk, azt mindig a szándék, a be­szédhelyzet s a megfelelő tár­sadalmi, etikai kötöttség dön­ti el. Ha valaki pl. szándéko­san, tudatosan nem mond igazat, akkor a legmegfele­lőbb kifejezés a hazudik szó. A szándékosan, a tudatosan valótlanságot állító és megté­vesztő szándékkal a valósá­got elferdítő ember valóban hazudik, illetőleg hazugság­ban leledzik, Ilyen esetben nincs arra szükség, hogy szé­pítsük, enyhítsük a szót, il­letőleg a mögötte meghúzódó jelentéstartalmat, szándékot. Adódnak azonban olyan helyzetek is, amikor udva­riasságból, tapintatból, kímé­letből, helyesebb ha a bántó, a durva és a sértő kifejezést megszépítjük, s a közömbö- sebb nyelvi formát használ­juk helyette. A füllent szó pl. inkább tréfás színezetű, s a legritkábban élünk vele sértő szándékból. Aki szeret nagyokat mondani, túlozni, az valóban csak tódít. Ezt a szót általában nem szoktuk bántó, sértő nyelvi formának tekinteni. Erősebb, bántóbb a valót­lant mond, a valótlant állít nyelvi formák jelentéstartal­ma. Ezekben a kifejezések­ben a valótlan szónak jelen­tésváltozatai (nem való, nem felel meg a valóságnak, nem igaz, hamis, ellenkezik a té­nyekkel) szolgáltatnak alapot arra, hogy ma már szinte azonos értelemmel a hazudik igéhez társítjuk őket. Eredetileg a valótlan je­lentése: ami nincs, ami nent létezik, s csak a XVIII. szá­zad végén kapta mai jelenté­sét, s vált a valótlanság szó a hazugság hangsor rokon értelmű párjává. Hogy mennyire ügyelnünk kell az árnyalati különbsé­gekre, finomságokra is, bizo­nyítja az a tény, hogy ma már olykor különbséget te­szünk a valótlant mond és a valótlant állít nyelvi formák között is. Egyesek a valót­lant mond kifejezést közöm- bösebbnek érzik, ha valótlant állít nyelvi formát bántóbbnak. A hivatalos nyelv is gyakrabban él ez utóbbival, s ma már sokan1 éppen olyan durva és sértő formának tekintik, mint a hazudik igét. Ezt bizonyítják azok az esetek is, amikor be­csületsértési perekben a va­lótlant állít nyelvi formát ér­tékelik sértőbbnek, bántóbb­nak. Dr. Bakos József latiad, mert az Editet biriz­gáltad! — Én senkit nem birizgál„ tam. A kedves nejem alap­talanul védekezik. — Nagyon szerette maga a feleségét? Hallgat, vállát vonogatja, nehezen nyögi ki: — Hát igen. — És a szülei szeretik őt? •— Nem szeretnek! Ellenem uszítják! — Azt ne mondd! Se rá-, se lebeszélni nem hagyom magamat. De te soha nem jöttél anyámhoz látogatni. Öt gyerek közt én vagyok a legfiatalabb és miattad fél­évekig nem láttam anyámat. — Mert ők nem akarnak engem! — Nincs igazuk? Megmon­dom kerek perec, így van! A lány némán tombol. A bíró leülteti a férjet és őt állítja fel. — Ellenzem n válást — fe­lel az első kérdésre rém ha­tározottan. — Névviselést igényel? — Névviselést igényelek. — Azért nem akar válni, mert szereti a felperest? — Szeretem, igen. A fiú piros csak úgy ég a füle — És a kollégája? Ott ® boltban? Udvarol, magának? — Nem udvarolt — Lefeküdni akart1 ~ kiált a férje. — Lefeküdni akart, de ud. varolni nem akart, A bíró diktálja, hogy fő­nöke tisztességleien ajánla­tot tett. — Nem főnököm. Egy fia­tal taknyos, nálam fiatalabb. — És maga elmondta ezt a férjének? Mikor? — Most. mikor kérdezte. Mikor jött, hogy engem majdnem rajtakapott a főnök a raktárban Zolival. — De nem igaz? — Egy büdös szó sem. Po­fonvágtam. az az igaz. — Vanyis november hete. dikéig jól éltek? Ki tudna a fériével békülni? — Én ki, ő nem akar. — Mi történt, az után a konyhabeli csók után? — Ügy megvert, hogy el­törött a karom! — felemeli a jobb kúriát azzal a merev mozdulattal, ahogy n gipszet, viselte. — Egy hónapig táp­pénze- voltam. — Kártérítést kapott? — Nem kaptam, A rendőr azt mondta csak akkor ka­nok. ha feljelentem. Nem alrn-tn-n, ieUpienteni. — Nem akarta hogy men- biinta*sák? — Nem. — Es ezek után is szereti? — Mit csináljak. Pedig Könyvhéti dolgozat és az irodalom varázsa Dolgozatot ír egy iskolás lányka. Botladozó, bizonyta­lan betűkkel veti papírra: „És most jön a könyvhét és én sok könyvet kapok és mindet hamar elolvasom. Semmit sem szeretek úgy, mint olvasni.” Betűzöm ezt a félszeg val­lomást. Ez a gyermek még nem is tudja pontosan, mi­lyen szerelembe bonyolódott. Hiszen még Verne kalandjai sem csábították. Nem ismeri ifjúságunk Bornemissza Ger­gelyét és nem csodálkozott még rá a szeme Fatia Negrá- ra. De Te, Olvasó, már isme­red ennek a szép kalandnak ízét. Emlékszel? A száraz köte­lességtudat olvastatta veled kisdiák korodban a megtanu­landó költeményt. S egyszer csak szíven ütött egy kép: „Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt “ szúnyogtól, félt a szúrós nádtól Jobban a nádasnak csörtető vadától, Félt az üldözőknek távoli zajától. De legislegjobban Toldi nagy bajától.” Emlékszel? Egy másik könyvből Széchenyi nézett vissza Rád és te kigyúltan ol­vastad: „Csak a gyenge sze­reti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz a szívé­ben.” Azután ay irodalom kitárta értelmed ablakait a világ minden tája az emberiség minden korszaka felé. Lát­tad hadisátrában, lobogó mécsvilág mellett a Római Birodalom császárát, Marcus Aureliust, amint csaták után, küzdelmek előtt azt tartotta legfontosabb kötelességének, hogy üzenjen Neked: „Lehet valaki jártasabb a birkózás­ban mint te, de neve legyen társas létre termettebb, szeré­nyebb. az élet esetlegességei­vel szemben felkészültebb, embertársainak tévedéseivel szemben elnézőbb.” Az ilyen élmények miatt sohasem láttál a könyvben egyszerű tárgyat: a papír, a ragasztóanyag és a nyomda- festék együttesét. Az elme hatalmát tiszteltük benne mindannyian, már ismeretsé­günk kezdetén is. Emlékszel a pillanatra, amikor felfedezted lelked fe­lett Ady szavának uralmát? „Rám néznek és minden rendben van: Nagy valaki ez. vagy nagy senki!" Csupán azt nem kérd i senki sem: Gyűlölni kell-e, vagy szerelni’’ Miért i9 kérdeztük volna, hiszen bódultán szerettük. Milyen acéllelkű férfiakat láttál Jack London könyvei­ben! És milyen napragyogás­sal világította be tudatod tá­jait a francia szellem Vol­taire-! fényessége! Hogyan barátkoztál meg később Ba­lassival, akinek ékes szavá­ban virágok illatoznak. Aztán Strindberg feldúlta lelkedet. Aztán Dickens megbékítette. Aztán Carducci tévedhetetlen formabiztonsógát csodáltad. Gyönyörködtél Calderon ba­rokk bonyolultságában. És akkor ránk szólt halk, tanító hangon Gorkij: „Aki lélekben gyönge... annak kell a hazugság... aki a ma­ga lábán áll... aki független, annak minek a hazugság? A hazugság — a rabok és az urak vallása. Az igazság — a szabad emberek istene.” És meghökkentett, milyen egyszerű is az igazság, ahogy Móricz Zsigmond 1918-ban kimondja: „A népek nem harcolni akarnak: hanem él­ni. A népek nem barbárságot akarnak: hanem kultúrát. A népek nem azt akarják, amit a gyilkos, kardos, gázbombás katonák akarnak: hanem azt akarják, amit mi, a kultúra szerény s egyszerű munkásai csinálunk.” És milyen szeszélyesen tör­tek Rád a hatások! Már férfi voltál, amikor megérezted Pe­tőfi szavaiban a fenségesen komor pompát: „Ott essem el én..És eltűnődtél Babits szomorú sóhaján: „A líra meghal.” Meghal? József Attila így tanít szerelemvallásra sorsa nehéz pillanataiban is: ,,Ó, mennyire szeretlek léged, Ki szóra bírtad egyaránt A szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő tondor maaánui s a mindenséget.” Mi minden jut az ember eszébe arról, hogy egy kis­leány könyvhéti dolgozatot ír és kitárja benne gyanútlan értelmét a nyomtatott szó­nak. Hatvanhárom mű kilenc- százezer példánya indult el hódító útján ezen a könyvhé­ten, hogy százezreket bűvöl­jön a mai magyar irodalom barátainak körébe. Mi a hatvanhárom között nem érdemli meg. Durva, önfejű. — De ha durva, önfejű és akaratos, mit szeret rajta? Miért szereti? — Csak. — Van remény, hogy ki­béküljenek? — Nincs — mondja re­ménytelenül. Majdnem sír. A fiú telpattan: — Szabad valamit kérdez. ni? Kivel voltál újév napján a presszóban? Nem András­sal voltál a presszóban? Az asszonyka dacosan megrántja a fejét. A bíró pártfogásba veszi: neki is kell egy kis szórakozás. — Azelőtt nem mentél Andrással presszóba. — Azelőt, teveled mentem. Jön „ tanú Kétszer annyi idős mint ők, jól kihízott teherautó sofőr feszül rajta a tohonya ruha. Süt belőle a beleavatkozási vágy. — Igen kérem, elég sűrűn jártam oda. Igen kérem, szé­pen éltek a gyerekei- Meg­értették egymást. É-n nem tudom, hogy s mint. Novem. bér hetedikén volt ott egy fiatalember akivel az asz- srony olme-n* borért De vem mentek el hanem - kony- h.nban csélroléytnlr t'v nprn latiam, én kárt- '-"em ha­nem a haverom a bánfával összeverekedett, én vittem be „ fiatalasszonyt közülük a szobába, letettem az ágy­ra, kérdem tőle, miért csi­nálta? Azt mondta, hogy ne. ki nem elég egy férfi! — Maga azt kérdezte tő­lem. hogy nekem nem elég egy férfi! Arra mond­tam pukkadjon meg! Hogy nem! A férj is felpattan, magya­rázza. mért a bátyjával ve­rekedett, s nem a csókolózó vendégével. — Mert a bátyám nekem- jött. hogy ne csináljam a kabarét. — Tehát maga azt nem tanúsíthatja, amit a kony­hában látott? Hát a boltban? A raktárban jelen volt? — Nem. De az illető előt­tem mondta Három hete a kocsmában. Felperes is hal­lotta, meg mások. — Mondja, volt magának valaha viszonya férjes asz- szonnyal? — Volt! — vágja ki ön­érzettel. — Es maga azt elmondta az asszony férjének? — Nem én! — Milyen embernek tartja maga ezt az illetőt? — Rongy embernek. Jel­lemtelenvek. — Nevezze meg, hogy ta­núnak idézhessük. — Gombos Zoltán. Nem titok. — Hol lakik? — Szigetmonostor, Jelen. leg kórházban. — Majd a postás megta­lálja. Kívánja a megidézését? — kérdezi felperest a bírónő. — Kívánom. — Vagy megbocsát a fele­ségének? — Nincs az a hatalom! Neki most már hiába bizo­nyítják hogy semmi szégyen nem érte: az egész világ előtt nem igazolhatja a fele­ségét. Szőr ment a levesbe, nem kell! — Micsoda férfigőg! — mondja az ülnöknő. Majd­nem azt ix hozzáteszi: kis kakas. Pedig hiába kukoríkol, a női bíróság összefog a fele­ségével ellene, a következő tárgyaláson sem választják el. Ez g bíróság nem, de ha ő tovább megy. egy felsőbb fórumon ráhagyják, s eléri a céliát. Addig az asszony­ban únv megkeseredik a lé­lek hogy már ő sem bánja. És húsz-harminc év múlva verhetik a fejüket a falba, hogv ilyen kis semmiségért ekkora bolondot tettek. Vany ki tudja? Mi az a bolondság? Mi az a boldogság? azt az egyetlenegyet várjuk, amelyik megjelenésével ün­neppé avatja az idei díszes rendezvénysorozatot. Az iro­dalom varázslatát. Bajor Nagy Ernő Mini interjú Fesieiie: Agárdy Gábor — Van. valami hobbyja? — Ikonokat festek, — Miiii? — Miért éppen ikonokat? — Bulgáriában, az Egri csillagok forgatásakor bele­szerettem ezekbe a pravo­szláv szentekbe, de semmi pénzért nem tudtam szerez­ni egyetlen darabot sem. Hát akármi legyek, ha én nem tudok ilyet csinálni — mondtam magamban, — És tudott? — Nézze meg. — A sajátjairól szeretnék írni, bár nagyon szépek ezek a középkori festmények itt a falon. — Affenét középkori! Én bütyköltem valamennyit, pi­henésképpen ráérő éjszakai órákon. Egyszerű apró trük­kök sorozata az egész: Vesz egy ócska deszkadarabot, a kénzőművészeti szakkönyv­ből kiválaszt egy eredeti szentet a lehető legprimití­vebb vonalakkal rápingálja, aztán egy kis égetés, gver- tyázás. cipőpasztázás, miegy­más és kész n patina. Ja! Még egy kis gombostű-szúr - kálás. Így lesz szúette. — Nem fél, hogv a hami­sítás gyanújába keveredik? — De nem ám! Megtanul­tam a ciril-betüs írást és a képen egy eldugott helyre clábiggyesztem „ nevem. Kü­lönben is ajándékozásra ké­szül valamennyi. — S a megtévesztően ere. detinek tűnő naív madon­nákról mi a véleménye a szakembereknek? — Nem dicsekedni akarok, de kaptam már ajánlatot hi­vatalos képzőművészeti szer­vektől, hogy dolgozzam el­adásra. Persze a legszebb azért mégis egy bécsi mű­kereskedő ajánlata volt: — Hagyjon ott csapot-papot — mondtg — jöjjön át, nyitok magának egy kis antik bol­tot, ahol magyaros öltözet­ben dolgozhatna valahol az üzlet hátterében, — Mit felelt? — Neki semmit de itthon a színigazgatómnak elmesél­tem, hátha mérlegeli a kö­vetkező fizetésemelésnél. Ö. E. |. Raszima Babajev; LENDÜLET

Next

/
Thumbnails
Contents