Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

.1970' május 3í: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 A v és az éjszaka Alszik a Tisza-l'get. Kihuny­tak az üdülök fényei, csak a pátra \ilágít egy gyöngysornyi fényfüzér. Hallani a teherau ók, munkagépek mély hangú zúgá­sát. A gáton mindenhol embe­rek. a Tisza-liget alszik — de őrzik álmát. 2. A polgári védelem katonái ho­mokzsákokkal erősítik a töltést. 2. A védők egyik segítsége az állandó URH összeköttetés, min­den veszélyeztetett ponttal. 3. Csorna Kálmán, a városi ta­nács vb elnöke is a gáton töl- íötíe az éjszakát. 4. Jól esik a frissítő. Répa vetőmag térítésmenteseu Á szolnoki cukorgyár szó. cialista brigádjai munkahe­lyükön elsőként kezdemé­nyezték az árvízkárosultak anyagi megsegítését, amely­hez egy emberként csatlako­zott a többi dolgozó. Ezen túlmenően. a cukor­gyár a termelőit térítésmen­tes répamaghoz juttatja az árvíz és belvíztől sújtott te­rületek újra vetéséhez. Azo­kat a termelőket, akik más. kipusztult növénykultúra he­lyén répát kívánnak termel, ni, szintén térítésmentes ré- pamaghoz juttatja a cukor­gyár. Az igényeket táviratilag, telefonon, levélben, vagy a cukorgyár felügyelőhálózatán keresztül jelenthetik be és a cukorgyár soronkívüt saját szállítóeszközével a répama­got eljuttatja a termelőhöz. Hegdolgoztat a Tisza Abádszalóknál a vízmérce jelzése szerint péntek óta 6 centimétert apadt a Tisza. A gáton járva azonban semmi változást nem látni a szinte végeláthatatlan víztükrön. Az ott dolgozó vízügyi szak­emberek szerint sok víznek kell még a védőgáttól 7 kilo­méterre levő Tiszán lefolyni, hogy a megáradt folyó a föl­dekről visszahúzódjon med­rébe. Két hét kell, ha tö: vábbra is ilyen jó lesz az a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egyik tíz tagú brigádja is. Ök már április eleje óta Abádszalókon van­nak, rőzsetutajjal, fóliával és homokzsákokkal erősítették az árvíz ellen a községet vé­dő gátat. — A szivárgás okozza a legnagyobb gondot, mivel öreg gát ez már, az alja ka­vicsos és könnyen átereszti a vizet — magyarázza Nász József, aki Tornaj monostorán lakik és átélte már az 1932- es nagy árvizet is. — Habár most jóval na­gyobb a Tisza mint akkor volt. Nem is mozdulhatunk el mellőle, Április 4. óta csak idő, ha a szél és az eső nem emeli a víz szintjét. — Tartós védekezésre kell számítani, ezért van szükség a szádfalazásra — mondta Szalai Ferenc, a két napja Abádszalóknál dolgozó szom­bathelyi vízügyi igazgatóság AKSZ osztagának vezetője. Rajtuk kívül a debreceni víz­ügyi igazgatóság ötvenegy munkást küldött erre a vé­delmi szakaszra és egy-egy órára tudtunk haza­szaladni, hogy megnézzük a családot. Akinek szerencséje volt, jutott melegétel, akit nem vártak, annak csak rán­tottét sütött az asszony. — így jött ki a múlt hó­napban is a 400 órás teljesít­ményünk — teszi hozzá a fia Nász János, aki két évvel ezelőtt jött haza a falujába Budapestről. Azóta egy bri­gádban dolgozik az édesap­jával. Rózsa Dezsőt, aki már 14 éve vízügyi dolgozó, három gyerek várja odahaza, no meg a kényelem, s a házi koszt. — Hiányoznak az biztos. De már volt időm mgszokni ezt az életet. A munkásszál­lót, a napi kétszeri szalon­nát, kenyeret, meg az esti melegételt. — Azt hol kapják? — Magunknak főzünk, öreglebbencset, paprikás­krumplit, krumplilevest. Ehetnénk a vendéglőben is, de nem elég ám annak az embernek egy kiporciózott adag, aki 3 liter lebbencset is megeszik egyszerre. — Szavait a többiek is helyes­lik : — Nem a vendéglői koszt hiányzik, hanem friss kenve? kellene inkább esténként a boltba. Amikor megyünk hazafelé, akkor vásárolunk vacsorát. Amíg Littmann Jánossal rocsóval végigmentünk a gát mellett, morgolódik egy ki­csit, mert három hete nem hallott már a családjáról. — Illene megnéznem őket, meg alaposan megmosakodni és egy jót aludni. Dehát most nem lehet! Nagyon megdolgoztat minket a Tisza. — horváth — az abádszalóki gátat erősíti Diplomás gátvédők Menteni kell, ez a lényeg — Még a tehén is megbokrosodott — Van negyven „értelmiségi” katonánk is. Egyetemisták. nemrégen végzett or­vosok, mérnökök, tanárok. Nagyon jól dolgoznak. Mintha egész életükben ku- bikoltak volna. — Dicsérték a tiszakürti gáton a homokzsákokat szorgosan töltö­gető, cipekedő, földet lapátoló, fürdő- nadrágos, napbarnított katonákat, akik a Szabolcs megyei árvízvédekezéstől érkez­tek Szolnok megyébe. Ök ugyan nem nagyon értik, mi külö­nöset találnak mások abban, hogy dere­kasan dolgoznak. „Csak az első vizhólyag fájt, az első lépéseknél borzongtunk meg a derékig érő Tisza vízben.’’ Azon gon­dolkodni, hogv nehéz-e a fizikai munka, ameddig nem kérdeztem, eszükbe sem jutott. De a kérdésre adott választ is ilyen tömören fejezték be: „Menteni kell, ez a lényeg.” A község lakói pedig hálásak a segít” ságért. A vöröskereszt helyi szervezetének aktivistái egyik délután házi kolbásszal, szalonnával, friss kenyérre] vendégelték meg a fiúkat. Igen. így nevezik őket: derék fiúk. a fiaink. Az egyik, egy elek­troműszerész valóban hazajött a Tisza­zugba megvédeni a faluját. A rokonláto­gatásra idáig nem jutott idő. Majd mi­előtt tovább indulnak, beköszön a Clia' Iádhoz. A megfeszített munka nem halványí­totta el a humorukat, tréfálkozó kedvü­ket. Van egy Gugyerákjuk is — bánya­mérnök civilben — aki remekül utánozza a népszerű figurát és egy kis rögtönzött produkcióra soha nem kéreti magát. Rajtakívül azonban majdnem mindenki­nek van egy-egy jó „sztorija”, ami a Nyírségben a mentés, a veszedelem pil­lanataiban történt velük. Az akkor „vé­res” valóságon most mesélés közben már jót derülnek. Az egyiküknek egy lxísz házőrzővel gyűlt meg a baja. A kötelességét pilla­natra sem felejtő mérges kutya nem akarta engedni, hogy a disznóólból, ahol már térdig ért a betörő víz, kitereljék a kocát. A találékony katona az egyik kezével a disznó farkába kapaszkodott, úgy húzta kifelé, a másikban pedig egy bottal tartotta magától a vicsorgó ebet. Másvalaki megbokrosodott tehénnel került szembe. s egy ügyetlen mozdulat miatt bizony hátulról felbillentette őt a különben jámbor négylábú. Ennél na- gyob baleset — s ezt lekopogják a lapát, nyelén — senkit sem ért. Pedig legtöbb­ször nem a partról nézték a megáradt Tiszát. Egyetemi hallgatók és friss diplomá­sok. Bátorságból, emberi helytállásból már több mint egy hónapja jelesen vizs­gáznak a gáton. H. M. Őszre szeretnék felépíteni (Munkatársunk jelenti a Nyírségből) Községek névtáblái tűn­nek fel. Helységnevek, me­lyeknek sorsát aggodalom­mal figyelte az egész ország­Györtelken poros az út- A rögösre szikkadt szántóföld közepén egy csónak „ül”. — Csak a figyelmesebb szemlé­lődök veszik észre, hogy a házak falán úgy félméternyi magasságban iszapcsík hú­zódik. Csengercn még vasárnapi kirándulóként nézelődnek ki­felé az újságírók a mikro- buszból. Komlodtótialu ele­jén már-már arra gondolunk, hogy eltúlozták a katasztró­fát hiszen állnak a házak. Es akkor egy kanyar után... Iszonyú! Inkább hasonlít egv holdbéli tájhoz a látvány, mintsem egy takaros község maradványához. S mindez olyan hirtelen, hogy többen megdörzsöitük a szemünket; vajon jó] látunk-e? A község 279 házából 17tí dőlt össze. És a víz sajnos alapos munkát végzett. Amit lehetett azt a visszavonulása során magával ragadott. — Megszikkadt sárkupacok jel­zik a hajdani családi ottho­nok helyet. A szétázolt vá­lyog ma szárazán porló me­mento. Jólesne leírni, hogy az el­pusztult község lakói építik új otthonukat a romokon. Egyelőre azonban Komlód- tótfalu károsultjai nehezen térnek magukhoz a megráz­kódtatás okozta sokkból. Túl élénken él még bennük a szörnyű éjszakának emléke­— A nagyobbik fiamat már vitte a víz... Az uram két nap két éjjel kuporgott az árban egy rozoga híd tete­jén­Apró kupacokba rakják ami megmaradt és állnak a ház elótt, várva a biztató szót. Lesik a tekinteteket, karok ragadjak meg az ide­gent és a szemekben ott a néma kérdés: Mi lesz ve­lünk? „A miniszter elvtársis mondta... lock elvtárs is ígérte...” Belekapaszkodnak az adott szóba és mennyire nem szólam, hogy ez tartja bennük a lelket: a feléjük áramló segítés, a törődés tudata. Almásj János a gáton volt, mikor hátbatámadta őket a víz. — Két szobám volt beren­dezve, tíz évi kezemmunká- ja benne. Bokáig ért a víz, mikor bementeni. Tíz per­cem volt arra, hogy három malackát, meg a tv-t ment­sem. Ez az iszapos rongyku­pac az ágynemű, ez a né­hány deszkadarab a bútor. — Hogyan tovább? — Őszre szeretnénk fel­építeni. — Ránk néz, vajon megerősitjük-e reményében. A község lakóinak a terme­lőszövetkezetben főznek ebé­det. Valahogy a reggeli is ki­kerül. Szállás? Tizenegyen laknak egy 4x4-es szobában. Húrom család- De már meg­kapták fejenként az 500 fo­rintos gyorssegélyt- Az épí­tési kölcsönnél sem lesz hu­zavona, az adminisztráció majd ráér utána. ígérték a Szaboles-Szatmár megyei ta­nácsnál. Egy csoport asszonyhoz lé­pek. — Hogyan tovább? — Né­ma vállvonogatás a válasz. Dr. Fekszi István. a me­gyei tanács vb elnöke pén­teken sajtó tájékoz tr. tóján azt mondta, hogyha az ország­ban csak annyi építőanyag volna, amennyi ide keli, ak­kor is télen már minden károsult feje felett tető lesz! így lesz. És ez meg kell. hogy nyugtassa a kikereke­dett szemű asszonyokat. — palágyi — Munkásőrök a gátakon Idézet a tegnap kiadott 63. számú megyei árvízvé­delmi táj ékozta tóból: „A rendkívüli árvíz eile_ nj sikeres munkában a víz­ügyi dolgozók, a honvédség, a polgárvédelem, a mun­kásörök, a közerő, a Tisza- menti községek lakói igen fegyelmezetten, lelki ismere­tesen vesznek reszt.” A munkásőrökről először ejt szót a jelentés a megyé­ben. Noha a testület hír- adószolgáiati csoportjai kezdettől sokat segítettek a védekezőknek. A megyé­ben. a tervszerűen szerve­zett védekezési program szerint azonban most érke, zett el e friss erők beve­tésének az ideje. Május 29-én riasztotta a megyei parancsnokság elsőnek a tiszafüredi és a kunszent­mártoni egységet. Mindkét alakulat a Tiszához vonult, s olyan fegyelmezetten, hogy a riadó elhangzását követő néhány órán belül már a tetthelyen voltak. Tegnap este újabb nagy munkásőr egységeket, a tö­rökszentmiklósi és a jász­berényi zászlóaljat szólí­totta a parancs a gátakra, s ma bálnáiban őket is b:- zalommal fogadták az ott dolgozók. A munkásőr alakulatok­ra — mint Posta Mi Italy megvei parancsnok közölte — elsősorban a gátak őr­zése, a figyelőszolgálat vár. Szakemberek szerint az eddig kiépült gátrendszer tartani tudja a vizet, s a védekezés sikerül ha éjjel­nappal színe lépésről lépés, re szemmel tartják a töl­téseket. A társ fegyveres testületekkel együtt ez a munkásőralakulatok leg­főbb dolga. A kunszentmár. toni egységet például átve­zényelték a Körösre, hiszen az alakulat tagjai ott élő, ott dolgozó emberek, akii: ismerik a Körös gátakat. A következő időkben na­gyon nagy jelentősége lesz annak, hogy szinte minden talpalatnyi földnek gaz­dája legyen a gátakon. a csurgásokat. fakadásokat, buzgárokat időben jelentse a szolgálat. A munkásőrség magasfokú szervezettsége a védőkkel együtt képes lesz erre. Mától kezdve a veszé­lyeztetett folyókon végig ott járőröznek éjjel-nappal a munkásőrök. S mint mondják, mindaddig ott is maradnak, amíg a megye lakosságát, a Tisza-menti településeket veszély fenye­geti. „Hegedűtök" { katona lett >na”,f cm,f rak-f Árvízvédelmi munkára bevonult egy „kiskatona kinek magassága 210 cipőmérete 49-es. A rak tár nem tudott részére, ilyen extra méretű csiz-f mát biztosítani, így ra­gadt rá a „Hegedűtök” elnevezés. * Nevét nem írom meg,1' mert nem szeretné, ha* az alegységen túl is híre* menne keresztelőjének.* Vígkedélyű, tréfacsináló* ember. Az árvízvédelmi munkálatoknál termeté-* vei, de munkájával is ki­emelkedik. Munkahelyén négy éve szocialista bri- , gádtag. Csak akkor ko- f molyodott el, ha a láb- f beli került szóba. * A napokban kocsira ül- v tettük „Hegedütokol”. J Irány a Tisza Cipőgyár.(> * Az éjszakai szolgálat J után fáradtan indult el. f Ott azután megoldották \ lábbeli problémáját. A f 19-es csizma felhúzása J után boldogan újságolta \ mindenkinek: „most már J a lábam is katona lett” * Az alegység együtt örült ..Hegedűtök” jenek. szerencse- * Ö. B.

Next

/
Thumbnails
Contents