Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 21. SZOLNOKIAK ELBA PARTJÁN 2. „Kegyelettel emlékezünk a fasizmus elleni harc mártírjaira' W. Wittich szoborcsoportja azt a pillanatot idézi és örö­kíti, amint az elítéltek a' bí­róság előtt állva végighall­gatják halálos ítéletüket. A Münchner téren, az egy­kori törvényszék (ma egyete­mi diákotthon) udvarán áll ez a szoborcsoport; ott, ahol 1939-töl 1945-ig több mint ezer antifasiszta ellenállót végeztek ki. „Kegyelettel emlékezünk az antifasiszta harc német mártírjaira, kik a világ min­den nemzetiségű szabadság- harcosaival együtt annyi vért, a legdrágábbat, amit ember adhat: életüket áldozták jövőnkért” — mondotta Ra- dócz Mátyás, a MÉSZÖV ÁFÉSZ-titkárságának veze­tője, amikor a szolnoki szö­vetkezeti kórus nevében megemlékezett a .Drezdában kivégzett ellenállókról, és koszorút helyezett el az em­lékmű talapzatán. * Ügy érzem, útiriportom írásakor meg kell állnom egy pillanatra, és szót kell ejteni arról, amiről nem oly rég Mihail Romm filmje, a Hétköznapi fasizmus is me- mentóként szólott. Harmincnyolc esztendővel ezelőtt Németországban a két munkáspárt több mint tizenhárom millió szavazatot szerzett a választásokon, e szavazatoknak csaknem a felét a kommunista párt kapta. Közép- és Nyugatr Európa egyik vagy talán ép­pen legerősebb kommumista pártja működött német föl­dön, a burzsoázia ezért kény­szerült nyílt diktatúrát be­vezetni osztály uralma védel­mében. És hová lettek az egykori pártaktivisták, a párt tagjai és a kommunistákkal rokon- szenvezők? Az első foglyai az internálótáboroknak és áldozatai a törvénytelen pe­reknek, a törvényenkívüli- ségnek a német munkásmoz­galom aktivistáinak száz és százezrei voltak. A Reichs- tagot azért gyújtotta fel Go­ring, hogy megkezdődhessen a német kommunista- és munkásmozgalom seregnyi erejének likvidálása. És az ellenállási mozgalom — sokszor reménytelen hely­zetben, nemegyszer a lehe­tetlenség határán járva, el­szigetelt akciókra is rákény­szerülve — élt mindvégig, működött itt, Drezdában is. Már 1933-ban Albert Hen- sel, Karl Stein, Fritz Schulze és Herbert Bochow a Böhme és Hennen gyárban akciókat kezdeményezett, 1936—37-ben több üzemben gyűjtést rendez, tek a spanyolországi szabad­ságharcosoknak, röpcédulákon terjesztették a moszkvai rá­dió híreit. Bejutottak többen az üzemi munkástanácsokba, 1940-re kapcsolatba kerültek lipcsei, berlini ellenálló cso­portokkal. A Gestapo nyo­mukra bukkant, 1942, júniu­sában Berlinbe vitték őket és kivégezték. Közben működni kezdett a városban a Kurt Schlo&sel- csoport. Először a bútorgyár­ban tevékenykedtek, aztán a munkás természetjáró szö­vetségben. Csehszlovákiából hoztak be könyveket, újsá­gokat, híreket. A csoportot felszámolták; börtön, kon­centrációs tábor várt rájuk. Alig maradtak életben közü­lük, Herbert Blochwitz-ot, Otto Gallé-t, Kurt Schlos- ser-t és Artur Weineck-et 1944. augusztus 16-án végez­ték ki a Münchner téren. Az utolsó háborús eszten­dő nyarán szélesült ki azok­nak az egységeknek tévé-, kenysége, amelyek a „Szabad Németország” elnevezésű — kommunista és nemzeti bi­zottság felhívására — az 1944. július 20-i, Hitler-elle- nes merényletkísérletet köve. tqpn a német nép további ir­tásának megakadályozására vállalkoztak. A drezdai cso­portok felhívással fordultak „a függetlenséget szerető és a haladásért tenni vállalko­zó, azonnali békét kívánó szászokhoz”, és kapcsolatot teremtettek lipcsei, berlini kommunista és polgári ellen­álló szervezetekkel. A Ges­tapo emberei elfogták, és 1944. szeptember 2-án vé­gezték ki e csoportok veze­tőit. Volt olyan antifasiszta el­lenálló Drezdában, akinek fejére nem kevesebb, mint félmillió márka vérdíjat tűz­tek ki a hitleri hatóságok; Az utolsó percig dolgozott és segítette az ellenállókat Rai­ner Fetscher orvosprofesszor, egyetemi tanár. „Nem va­gyok sem kommunista, sem szociáldemokrata — mondot­ta egyszer a neves polgári ellenálló —, de rendkívül nagyra értékelem azt az ál­dozatot, amit a kommunis­ták és a szovjet állam hoz a fasizmus elleni küzdelem­ben. És azt is, amit a szov­jet állam a népegészség­ügyért tett és teszi... még a háború alatt is. Hivatásom­nak élő orvos vagyok, és az is maradok, míg csak élek. Ez kötelez arra, hogy segít­sem az embertelenség ellen küzdőket.” A professzor va­lóban az utolsó pillanatig támogatta az ellenállást. — 1945. május 8-án, a felszaba­dulás hajnalán, visszavonuló SS-legények ölték meg. Itt, a Münchner téren, ezen a néhány négyzetmé­ternyi kis udvaron 1939-től 1945. május 8-ig ezerhatvan- kilenc antifasiszta harcost öl­tek meg; hétszázharminckét cseh, kilencvennyolc lengyel, tizenhat francia, tizenhárom szovjet állampolgár, négy belga, négy osztrák, három magyar, két szovjet hadifo­goly és százkilencvenhét né­met halt mártírhalált. A kövek most, a téren az ellenállási mozgalom egyik mártírjának utolsó szavait őrzik. „Én meghalok, de jön­ni fog egy nemzedék, mely harcunk folytatásaként a béke, az emberiesség és a szocializmus német államát építi...” Császtvai István (Folytatjuk.) A VBKM Akkumulátor és Szárazelemgyárban új beren­dezések telepítésével korsze­rűsítették a szárazelemek gyártását. Az év elejétől új laposelemgyártó-sor üzemel. Bővítették és korszerűsítet­ték az elektrolitkészítő és masszakeverő műhelyeket. — tlzemi laboratóriumokat lé­tesítettek. Üj automata gé­pek sajtolják a pozitív elekt­ródákat, végzik a cellák be­építését és az elektródák kö­tözését. A korszerűsítés, a gyártókapacitás bővítése kö­vetkeztében ebben az évben közel 30 százalékkal növel­hetik a termelést. — Képün­kön: Dolgoznak az új Iapos- elemgyártó-soron. (MTI foto —Érczi K. Gyula felv.) Georgij Krancov: Az első pillantásra Merő véletlenséq volt az egész. Fel­néztem és az első pillantásomat ráve- tetfem. Ö meg elmosolyodott. így kezdődött ez a szerelem, első pillantásra. A metro-kocsi könnyedén meglódult. Ö meg csak ült velem szem­ben és mosolygott. Rám még soha senki így nem mosolygott Egyszóval, lám csak, ilyen ez a szemelem. Ez tehát azt jelenti, hogy ég veled csendes legény­elet? Szóval... Na. elég! Különben >s meddig akarom még igénybe venni a közétkeztetést?! Épp ideje, hogy becsü. letet tanuljak! Ja, igaz is, hol fogunk lakni? így is szűkösen vagyok. Tehát nála fogunk lakni, a szobában csak a legszükségesebbek lesznek. Az ablaknál — asztal, mellette a tálaló, hogy ne kelljen az edényeket az egész lakáson átcipelni, aztán egy szekrény, folyóirat tartó, két fotel... Igaz is, majd’ elfe­lejtettem a legfontosabbat! Televízió! Hát azt meg hova tegyük? Hm... Hm... Na jól van. később majd kigondolom. Mi is kell méa? Egy széles heverő, mint Vovkáéknál meg Ljuszkánál van. emlékszem is az áruházra, ahol vettek. A sarokba — egy váza, a falra meg egy Hemingway-portré. No, kész is az egész. És kit hívjunk meg az esküvőre? Nekem csak a rokonaimból kitelne egy fél város, neki meg, meglehet, még több is van. Tehát megleszünk roko­nok nélkül is. Csak a haverokat hívjuk meg. Na, számoljunk csak... Ohó, má­ris összejött vagy negyven ember! Ügy látszik, mesterséges kiválasztásra lesz szükség. Szását nem hívom meg; ugyanis a „Dinamó” csapatának szurkol Lenykát Lidávai szintén nem; sokat esznek. Grigorjev biztosan megint el fog ázni, elrontja az egész ünnepet. Le vele. A szomszédék természetesen odavonszolják magukat drágalátos cse- metéjúkkel, az meg ismét fel fogja gyújtani a férfiak nadrágját az asztal alatt. Tehát ez a tüzeskedő família szintén kiesett. Ott meg, majd meg­látod. lesz olyan is, aki magától nem jön el, akkor aztán rendben is leszünk. Aztán megkezdődik a normális csa­ládi élet. Esténként a tv-t nézzük. — Szombatonként moziba járunk, vasár­naponként meg a mamához ebédelni. Hű, hogy meg fog örülni! Az utóbbi időben mindegyre csak ezt ismételgeti; ..Mikor nősülsz már meg végre? Már nagyon bakkecske szagod van.” Aztán meg mink lesz? Fiú? Vagy lány? Nem, jobb a fiú. Együtt járunk majd a focimeccsre. Különben a fiúk­kal több a vesződség: elkezd cigizni, verekszik, huligánkodik az iskolában! a lány sokkal nyugodtabb. De azért ké­sőbb mégis csak férjhez kell adni. Eh, különben mindegy, ami lesz, az lesz! Ha fiú lesz, Zsenyának hívjuk — Jev­tusenko tiszteletére. Ha meg lány, hát Dunyának — a főnöknőm emlékére. Na, és ha ikrek lesznek? Nem, abból bizo­nyára nem lesz semmi. Bár. ki tudja... Lám, Mexikóban is nyolc gyermeket szült egy nő. Nos, azt hiszem, készen is vagyunk. Illetve, nem is vagyunk készen. Hiszen még nem is ismerjük egymást. Ez azon­ban semmiség, egyszerű formalitás, a civilizált társadalom feltételekhez kö­töttsége. Az a fontos, hogy szeretjük egymást. Ez a mosoly első látásra el­mondott nekem mindent. Mivel is kezdjem? „Engedje meg, hogy megis­merkedjem önnel!’’ Így ez primitív és ízetlen. Mindenki így kezdi. „Kislány, hol kell átszállnom a má­sik vonalra?’’ Ez sem az igazi. Ah. mi­csoda gondolat! Van megoldás. Még­hozzá benne, éppen ebben a mosoly­ban. Tehát így. Megkérdezem; .,Mond­ja kislány, min nevet?’’ Ő meg majd szerényen lesüti a szemét és én kiol­vasom belőle a hallgatag választ: „Azon, hogy...” És így minden a helyére ke­rül. Bár, ha lesüti a szemét, hogy a csudába tudok bármit is kiolvasni be­lőle? Tehát, rám emeli a tekintetét. Világos, így még természetesebb is. Felálltam és megtettem az első lé­pést az új élet felé. — Mondja kislány, miért nevet? Ismételten felnevetett és elfordult. — Mert az orra hJegye tintás! — fe­lelte. Molnár Sándor fordítása A kolhozpara::tolc társadalombiztosítása a Szovjetunióban (Ez év március elején a Szövetségi Kolhoztanács ha­tározatot fogadott el a kol­hozparasztok társadalombiz­tosítására szolgáló köz­pontosított alap ’ létrehozásá­nak és felhasználásának rendjéről. A kolhozpa­rasztság társadalombizto­sításával kapcsolatos gya­korlati feladatokat a mező- gazdasági dolgozók és alkal­mazottak szakszervezete vál­lalta A határozatot a Szovjet­unió Minisztertnácsa és* az Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács a na­pokban jóváhagyta.) A jelenlegi ötéves terv­időszak folyamán (1966— 1970) nagyhorderejű társa­dalmi-gazdasági intézkedések születtek a Szovjetunióban a kolhozparasztság anyagi jó­létének és kulturális ellátott­ságának további emelése ér­dekében. A kolhozokban be­vezették a szovhozokban már korábban életbe lépte­tett garantált munkabértarifa rendszert. Ebben az ötéves tervben az állam a falusi la­kosság számára másfélmillió lakást épít fel, a parasztság saját költségén pedig — ál­lami kölcsön segítségével — újabb 2,5 millió lakás épül fel. Nagy fejlődés tapasztalható a kolhozparasztok társada­lombiztosítása területén is. 1964-ben fogadták el a kol­hoztagokra vonatkozó nyug­díjtörvényt. A kolhozok dol­gozó nőtagjait immáron 6 éve részesítik ugyanolyan terhességi és szülési segély­ben, mint a más ágazatokban dolgozókat és alkalmazotta­kat. Ezeket a segélyeket a fent említett törvény alapján létrehozott központosított szövetségi szociális gondozá­si alapból folyósítják. A kolhozokban dolgozó szakemberek és gépkezelők (kb. 3 millió ember) a nyug­díjellátás mellett, ugyanúgy, mint az állami vállalatok dolgozói, ideiglenes munka- képtelenség esetén állami támogatásban és más hason­ló kedvezményben részesül­nek. A fentemlített kedvezmé­nyek eddig azonban nem terjedtek ki az egyszerű kol­hozparasztokra bár a kolho­zok többsége" már hosszú évek óta részesíti tagjait be­tegsegélyben, szanatóriumi gyógykezelésben és üdülte­tésben, a tagok gyermekeit pedig úttörőtáborozásban. Mindez azonban a kolhozok­ban különbözőképpen tör­tént. Egyes kolhozokban az ideiglenes munkaképtelensé­gi segély megállapításánál figyelembe vették a szolgá­latban eltöltött időt — má­sokban nem. Némely kolhoz a betegség egész idejére folyó­sít segélyt — más kolhozok legfeljebb 30—60 napra. Vol­tak olyan kolhozok, ahol a segély a bér 30—50 százalé­kát tette ki, s voltak olya­nok, ahol a 90 százalékot is elérte. További esetekben a segé­lyeket a munkálok és alkal­mazottak számára megállapí­tott rendszer szerint folyó­sítják. így pl. azok a kol­hoztagok, akik munkahelyi balesetből, vagy foglalkozási betegségből kifolyólag vál­tak ideiglenesen munkakép­telenekké, valamint a Nagy Honvédő Háború rokkantjai, a munkában eltöltött folya­matos időtől függetlenül fi­zetésük 100 százalékát kap­ják ideiglenes munkaképte­lenségi segély címén. A kol­hoztagok, hasonlóan a szov­hozokban dolgozókhoz, 5 év­nél kevesebb szolgálati idő esetén is részesülnek beteg­segélyben Segélyre jogosult minden olyan kolhoztag, aki időleges munkaképtelenség­ből, szanatóriumi gyógykeze­lésből. valamely családtagja betegségéből kifolyólag a munka alól felmentést nyert, Állami Gazdaságok a Lengyel Népköztársaságban A Lengyel Népköztársaság­ban az állami gazdaságok ve­zető helyet foglalnak el a szocialista mezőgazdasági üzemek között. Jelenleg az állami gazdaságok az ország egész mezőgazdasági terü­letének 13,8 százalékán gaz- délkodnak, míg a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek által birtokolt mezőgazdasági terület az ország mezőgaz­dasági területének mindösz- sze 1,1 százaléka. Az állami gazdaságok egyik speciális féladata, hogy át­vegyék a mezőgazdaságból távozó egyéni gazdálkodók földjeit. E területek átvétele következtében évente mint­egy 1—3 százalékkal növek­szik az állami gazdaságok területe. Az állami gazdaságok el­oszlása az ország területén nagyon egyenetlen. A leg­több állami gazdaság azokon a területeken található, ame­lyek a második világháború után kerültek Lengyelor­szághoz. így pl. a volt Ke- let-Poroszország területén lé­vő Olstin Vajdaság területé­nek 30 százalékán állami gazdaságok gazdálkodnak. Jelenleg Lengyelországban az állami gazdaságok száma 4100, átlagos nagyságuk pe­dig 1000 hektár körüli. Az állami gazdaságok belső szervezete nagyon egyszerű, mivel az állami gazdaságok üzemegységeinek száma csak ritkán haladja meg a 2—3-at. A vajdasági egyesüléseket a Mezőgazdasági Minisztéri­um, az Állami Gazdaságok Vezérigazgatósága útján irá­nyítja. Az egyes állami gaz­daságok igazgatóit a vajda­sági egyesülés nevezi ki a járási felügyelőségek előter­jesztése alapján. Aratás laboratóriumban A krasznodari mezőgazda- sági tudományos kutató in­tézetben már aratnak. Ez, természetesen, nem minden­napi aratás volt; a hibrid­búza laboratórium üvegházá­ban, mesterséges napfény alatt zajlott le, s méretei sem voltak nagyok A „ve­tésterület” mindössze 37,5 négyzetméternyi volt. Azon­ban e kis területen mint­egy 500 őszibúza fajtát ve­tettek el. Ez majdnem a fe­le annak a világgyűjtemény­nek, amellyel az egész vi­lágon ismert ,,Bezosztája—1’? őszibúza fajta nemesítője, Pavel Lukjanyenko akadé­mikus rendelkezik a fenti intézetben A híres kubányi tudós je­lenleg a búzafajták kereszte­zésének. valamint az éven­kénti két termés elérésének problémáin dolgozik. Hirdetmény A megyei tanács vb pénz­ügyi osztálya a beépítetlen épí­tési telkek tulajdonosainak a figyelmét az alábbiakra hívja fel: A telekadóról szóló 12/1970. (IV. 16.) PM—ÉVMsz. együt­tes rendelet 11. paragrafusa szerint azok a magánszemé­lyek, akiknek tulajdonában beépítetlen építési telek vai| május 31. napjáig bezárólag kötelesek bevallást adni az 1970. évi telekadók megálla­pítása végett. Az ezzel kapcsolatos rész­letes tudnivalókat a váro­sokban és községekben a szokásos helyeken elhelyezett felhívások tartalmazzák. Megyei Tanács V. B. Pénzügyi Osztálya >)

Next

/
Thumbnails
Contents