Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-21 / 117. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 21. SZOLNOKIAK ELBA PARTJÁN 2. „Kegyelettel emlékezünk a fasizmus elleni harc mártírjaira' W. Wittich szoborcsoportja azt a pillanatot idézi és örökíti, amint az elítéltek a' bíróság előtt állva végighallgatják halálos ítéletüket. A Münchner téren, az egykori törvényszék (ma egyetemi diákotthon) udvarán áll ez a szoborcsoport; ott, ahol 1939-töl 1945-ig több mint ezer antifasiszta ellenállót végeztek ki. „Kegyelettel emlékezünk az antifasiszta harc német mártírjaira, kik a világ minden nemzetiségű szabadság- harcosaival együtt annyi vért, a legdrágábbat, amit ember adhat: életüket áldozták jövőnkért” — mondotta Ra- dócz Mátyás, a MÉSZÖV ÁFÉSZ-titkárságának vezetője, amikor a szolnoki szövetkezeti kórus nevében megemlékezett a .Drezdában kivégzett ellenállókról, és koszorút helyezett el az emlékmű talapzatán. * Ügy érzem, útiriportom írásakor meg kell állnom egy pillanatra, és szót kell ejteni arról, amiről nem oly rég Mihail Romm filmje, a Hétköznapi fasizmus is me- mentóként szólott. Harmincnyolc esztendővel ezelőtt Németországban a két munkáspárt több mint tizenhárom millió szavazatot szerzett a választásokon, e szavazatoknak csaknem a felét a kommunista párt kapta. Közép- és Nyugatr Európa egyik vagy talán éppen legerősebb kommumista pártja működött német földön, a burzsoázia ezért kényszerült nyílt diktatúrát bevezetni osztály uralma védelmében. És hová lettek az egykori pártaktivisták, a párt tagjai és a kommunistákkal rokon- szenvezők? Az első foglyai az internálótáboroknak és áldozatai a törvénytelen pereknek, a törvényenkívüli- ségnek a német munkásmozgalom aktivistáinak száz és százezrei voltak. A Reichs- tagot azért gyújtotta fel Goring, hogy megkezdődhessen a német kommunista- és munkásmozgalom seregnyi erejének likvidálása. És az ellenállási mozgalom — sokszor reménytelen helyzetben, nemegyszer a lehetetlenség határán járva, elszigetelt akciókra is rákényszerülve — élt mindvégig, működött itt, Drezdában is. Már 1933-ban Albert Hen- sel, Karl Stein, Fritz Schulze és Herbert Bochow a Böhme és Hennen gyárban akciókat kezdeményezett, 1936—37-ben több üzemben gyűjtést rendez, tek a spanyolországi szabadságharcosoknak, röpcédulákon terjesztették a moszkvai rádió híreit. Bejutottak többen az üzemi munkástanácsokba, 1940-re kapcsolatba kerültek lipcsei, berlini ellenálló csoportokkal. A Gestapo nyomukra bukkant, 1942, júniusában Berlinbe vitték őket és kivégezték. Közben működni kezdett a városban a Kurt Schlo&sel- csoport. Először a bútorgyárban tevékenykedtek, aztán a munkás természetjáró szövetségben. Csehszlovákiából hoztak be könyveket, újságokat, híreket. A csoportot felszámolták; börtön, koncentrációs tábor várt rájuk. Alig maradtak életben közülük, Herbert Blochwitz-ot, Otto Gallé-t, Kurt Schlos- ser-t és Artur Weineck-et 1944. augusztus 16-án végezték ki a Münchner téren. Az utolsó háborús esztendő nyarán szélesült ki azoknak az egységeknek tévé-, kenysége, amelyek a „Szabad Németország” elnevezésű — kommunista és nemzeti bizottság felhívására — az 1944. július 20-i, Hitler-elle- nes merényletkísérletet köve. tqpn a német nép további irtásának megakadályozására vállalkoztak. A drezdai csoportok felhívással fordultak „a függetlenséget szerető és a haladásért tenni vállalkozó, azonnali békét kívánó szászokhoz”, és kapcsolatot teremtettek lipcsei, berlini kommunista és polgári ellenálló szervezetekkel. A Gestapo emberei elfogták, és 1944. szeptember 2-án végezték ki e csoportok vezetőit. Volt olyan antifasiszta ellenálló Drezdában, akinek fejére nem kevesebb, mint félmillió márka vérdíjat tűztek ki a hitleri hatóságok; Az utolsó percig dolgozott és segítette az ellenállókat Rainer Fetscher orvosprofesszor, egyetemi tanár. „Nem vagyok sem kommunista, sem szociáldemokrata — mondotta egyszer a neves polgári ellenálló —, de rendkívül nagyra értékelem azt az áldozatot, amit a kommunisták és a szovjet állam hoz a fasizmus elleni küzdelemben. És azt is, amit a szovjet állam a népegészségügyért tett és teszi... még a háború alatt is. Hivatásomnak élő orvos vagyok, és az is maradok, míg csak élek. Ez kötelez arra, hogy segítsem az embertelenség ellen küzdőket.” A professzor valóban az utolsó pillanatig támogatta az ellenállást. — 1945. május 8-án, a felszabadulás hajnalán, visszavonuló SS-legények ölték meg. Itt, a Münchner téren, ezen a néhány négyzetméternyi kis udvaron 1939-től 1945. május 8-ig ezerhatvan- kilenc antifasiszta harcost öltek meg; hétszázharminckét cseh, kilencvennyolc lengyel, tizenhat francia, tizenhárom szovjet állampolgár, négy belga, négy osztrák, három magyar, két szovjet hadifogoly és százkilencvenhét német halt mártírhalált. A kövek most, a téren az ellenállási mozgalom egyik mártírjának utolsó szavait őrzik. „Én meghalok, de jönni fog egy nemzedék, mely harcunk folytatásaként a béke, az emberiesség és a szocializmus német államát építi...” Császtvai István (Folytatjuk.) A VBKM Akkumulátor és Szárazelemgyárban új berendezések telepítésével korszerűsítették a szárazelemek gyártását. Az év elejétől új laposelemgyártó-sor üzemel. Bővítették és korszerűsítették az elektrolitkészítő és masszakeverő műhelyeket. — tlzemi laboratóriumokat létesítettek. Üj automata gépek sajtolják a pozitív elektródákat, végzik a cellák beépítését és az elektródák kötözését. A korszerűsítés, a gyártókapacitás bővítése következtében ebben az évben közel 30 százalékkal növelhetik a termelést. — Képünkön: Dolgoznak az új Iapos- elemgyártó-soron. (MTI foto —Érczi K. Gyula felv.) Georgij Krancov: Az első pillantásra Merő véletlenséq volt az egész. Felnéztem és az első pillantásomat ráve- tetfem. Ö meg elmosolyodott. így kezdődött ez a szerelem, első pillantásra. A metro-kocsi könnyedén meglódult. Ö meg csak ült velem szemben és mosolygott. Rám még soha senki így nem mosolygott Egyszóval, lám csak, ilyen ez a szemelem. Ez tehát azt jelenti, hogy ég veled csendes legényelet? Szóval... Na. elég! Különben >s meddig akarom még igénybe venni a közétkeztetést?! Épp ideje, hogy becsü. letet tanuljak! Ja, igaz is, hol fogunk lakni? így is szűkösen vagyok. Tehát nála fogunk lakni, a szobában csak a legszükségesebbek lesznek. Az ablaknál — asztal, mellette a tálaló, hogy ne kelljen az edényeket az egész lakáson átcipelni, aztán egy szekrény, folyóirat tartó, két fotel... Igaz is, majd’ elfelejtettem a legfontosabbat! Televízió! Hát azt meg hova tegyük? Hm... Hm... Na jól van. később majd kigondolom. Mi is kell méa? Egy széles heverő, mint Vovkáéknál meg Ljuszkánál van. emlékszem is az áruházra, ahol vettek. A sarokba — egy váza, a falra meg egy Hemingway-portré. No, kész is az egész. És kit hívjunk meg az esküvőre? Nekem csak a rokonaimból kitelne egy fél város, neki meg, meglehet, még több is van. Tehát megleszünk rokonok nélkül is. Csak a haverokat hívjuk meg. Na, számoljunk csak... Ohó, máris összejött vagy negyven ember! Ügy látszik, mesterséges kiválasztásra lesz szükség. Szását nem hívom meg; ugyanis a „Dinamó” csapatának szurkol Lenykát Lidávai szintén nem; sokat esznek. Grigorjev biztosan megint el fog ázni, elrontja az egész ünnepet. Le vele. A szomszédék természetesen odavonszolják magukat drágalátos cse- metéjúkkel, az meg ismét fel fogja gyújtani a férfiak nadrágját az asztal alatt. Tehát ez a tüzeskedő família szintén kiesett. Ott meg, majd meglátod. lesz olyan is, aki magától nem jön el, akkor aztán rendben is leszünk. Aztán megkezdődik a normális családi élet. Esténként a tv-t nézzük. — Szombatonként moziba járunk, vasárnaponként meg a mamához ebédelni. Hű, hogy meg fog örülni! Az utóbbi időben mindegyre csak ezt ismételgeti; ..Mikor nősülsz már meg végre? Már nagyon bakkecske szagod van.” Aztán meg mink lesz? Fiú? Vagy lány? Nem, jobb a fiú. Együtt járunk majd a focimeccsre. Különben a fiúkkal több a vesződség: elkezd cigizni, verekszik, huligánkodik az iskolában! a lány sokkal nyugodtabb. De azért később mégis csak férjhez kell adni. Eh, különben mindegy, ami lesz, az lesz! Ha fiú lesz, Zsenyának hívjuk — Jevtusenko tiszteletére. Ha meg lány, hát Dunyának — a főnöknőm emlékére. Na, és ha ikrek lesznek? Nem, abból bizonyára nem lesz semmi. Bár. ki tudja... Lám, Mexikóban is nyolc gyermeket szült egy nő. Nos, azt hiszem, készen is vagyunk. Illetve, nem is vagyunk készen. Hiszen még nem is ismerjük egymást. Ez azonban semmiség, egyszerű formalitás, a civilizált társadalom feltételekhez kötöttsége. Az a fontos, hogy szeretjük egymást. Ez a mosoly első látásra elmondott nekem mindent. Mivel is kezdjem? „Engedje meg, hogy megismerkedjem önnel!’’ Így ez primitív és ízetlen. Mindenki így kezdi. „Kislány, hol kell átszállnom a másik vonalra?’’ Ez sem az igazi. Ah. micsoda gondolat! Van megoldás. Méghozzá benne, éppen ebben a mosolyban. Tehát így. Megkérdezem; .,Mondja kislány, min nevet?’’ Ő meg majd szerényen lesüti a szemét és én kiolvasom belőle a hallgatag választ: „Azon, hogy...” És így minden a helyére kerül. Bár, ha lesüti a szemét, hogy a csudába tudok bármit is kiolvasni belőle? Tehát, rám emeli a tekintetét. Világos, így még természetesebb is. Felálltam és megtettem az első lépést az új élet felé. — Mondja kislány, miért nevet? Ismételten felnevetett és elfordult. — Mert az orra hJegye tintás! — felelte. Molnár Sándor fordítása A kolhozpara::tolc társadalombiztosítása a Szovjetunióban (Ez év március elején a Szövetségi Kolhoztanács határozatot fogadott el a kolhozparasztok társadalombiztosítására szolgáló központosított alap ’ létrehozásának és felhasználásának rendjéről. A kolhozparasztság társadalombiztosításával kapcsolatos gyakorlati feladatokat a mező- gazdasági dolgozók és alkalmazottak szakszervezete vállalta A határozatot a Szovjetunió Minisztertnácsa és* az Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács a napokban jóváhagyta.) A jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán (1966— 1970) nagyhorderejű társadalmi-gazdasági intézkedések születtek a Szovjetunióban a kolhozparasztság anyagi jólétének és kulturális ellátottságának további emelése érdekében. A kolhozokban bevezették a szovhozokban már korábban életbe léptetett garantált munkabértarifa rendszert. Ebben az ötéves tervben az állam a falusi lakosság számára másfélmillió lakást épít fel, a parasztság saját költségén pedig — állami kölcsön segítségével — újabb 2,5 millió lakás épül fel. Nagy fejlődés tapasztalható a kolhozparasztok társadalombiztosítása területén is. 1964-ben fogadták el a kolhoztagokra vonatkozó nyugdíjtörvényt. A kolhozok dolgozó nőtagjait immáron 6 éve részesítik ugyanolyan terhességi és szülési segélyben, mint a más ágazatokban dolgozókat és alkalmazottakat. Ezeket a segélyeket a fent említett törvény alapján létrehozott központosított szövetségi szociális gondozási alapból folyósítják. A kolhozokban dolgozó szakemberek és gépkezelők (kb. 3 millió ember) a nyugdíjellátás mellett, ugyanúgy, mint az állami vállalatok dolgozói, ideiglenes munka- képtelenség esetén állami támogatásban és más hasonló kedvezményben részesülnek. A fentemlített kedvezmények eddig azonban nem terjedtek ki az egyszerű kolhozparasztokra bár a kolhozok többsége" már hosszú évek óta részesíti tagjait betegsegélyben, szanatóriumi gyógykezelésben és üdültetésben, a tagok gyermekeit pedig úttörőtáborozásban. Mindez azonban a kolhozokban különbözőképpen történt. Egyes kolhozokban az ideiglenes munkaképtelenségi segély megállapításánál figyelembe vették a szolgálatban eltöltött időt — másokban nem. Némely kolhoz a betegség egész idejére folyósít segélyt — más kolhozok legfeljebb 30—60 napra. Voltak olyan kolhozok, ahol a segély a bér 30—50 százalékát tette ki, s voltak olyanok, ahol a 90 százalékot is elérte. További esetekben a segélyeket a munkálok és alkalmazottak számára megállapított rendszer szerint folyósítják. így pl. azok a kolhoztagok, akik munkahelyi balesetből, vagy foglalkozási betegségből kifolyólag váltak ideiglenesen munkaképtelenekké, valamint a Nagy Honvédő Háború rokkantjai, a munkában eltöltött folyamatos időtől függetlenül fizetésük 100 százalékát kapják ideiglenes munkaképtelenségi segély címén. A kolhoztagok, hasonlóan a szovhozokban dolgozókhoz, 5 évnél kevesebb szolgálati idő esetén is részesülnek betegsegélyben Segélyre jogosult minden olyan kolhoztag, aki időleges munkaképtelenségből, szanatóriumi gyógykezelésből. valamely családtagja betegségéből kifolyólag a munka alól felmentést nyert, Állami Gazdaságok a Lengyel Népköztársaságban A Lengyel Népköztársaságban az állami gazdaságok vezető helyet foglalnak el a szocialista mezőgazdasági üzemek között. Jelenleg az állami gazdaságok az ország egész mezőgazdasági területének 13,8 százalékán gaz- délkodnak, míg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek által birtokolt mezőgazdasági terület az ország mezőgazdasági területének mindösz- sze 1,1 százaléka. Az állami gazdaságok egyik speciális féladata, hogy átvegyék a mezőgazdaságból távozó egyéni gazdálkodók földjeit. E területek átvétele következtében évente mintegy 1—3 százalékkal növekszik az állami gazdaságok területe. Az állami gazdaságok eloszlása az ország területén nagyon egyenetlen. A legtöbb állami gazdaság azokon a területeken található, amelyek a második világháború után kerültek Lengyelországhoz. így pl. a volt Ke- let-Poroszország területén lévő Olstin Vajdaság területének 30 százalékán állami gazdaságok gazdálkodnak. Jelenleg Lengyelországban az állami gazdaságok száma 4100, átlagos nagyságuk pedig 1000 hektár körüli. Az állami gazdaságok belső szervezete nagyon egyszerű, mivel az állami gazdaságok üzemegységeinek száma csak ritkán haladja meg a 2—3-at. A vajdasági egyesüléseket a Mezőgazdasági Minisztérium, az Állami Gazdaságok Vezérigazgatósága útján irányítja. Az egyes állami gazdaságok igazgatóit a vajdasági egyesülés nevezi ki a járási felügyelőségek előterjesztése alapján. Aratás laboratóriumban A krasznodari mezőgazda- sági tudományos kutató intézetben már aratnak. Ez, természetesen, nem mindennapi aratás volt; a hibridbúza laboratórium üvegházában, mesterséges napfény alatt zajlott le, s méretei sem voltak nagyok A „vetésterület” mindössze 37,5 négyzetméternyi volt. Azonban e kis területen mintegy 500 őszibúza fajtát vetettek el. Ez majdnem a fele annak a világgyűjteménynek, amellyel az egész világon ismert ,,Bezosztája—1’? őszibúza fajta nemesítője, Pavel Lukjanyenko akadémikus rendelkezik a fenti intézetben A híres kubányi tudós jelenleg a búzafajták keresztezésének. valamint az évenkénti két termés elérésének problémáin dolgozik. Hirdetmény A megyei tanács vb pénzügyi osztálya a beépítetlen építési telkek tulajdonosainak a figyelmét az alábbiakra hívja fel: A telekadóról szóló 12/1970. (IV. 16.) PM—ÉVMsz. együttes rendelet 11. paragrafusa szerint azok a magánszemélyek, akiknek tulajdonában beépítetlen építési telek vai| május 31. napjáig bezárólag kötelesek bevallást adni az 1970. évi telekadók megállapítása végett. Az ezzel kapcsolatos részletes tudnivalókat a városokban és községekben a szokásos helyeken elhelyezett felhívások tartalmazzák. Megyei Tanács V. B. Pénzügyi Osztálya >)
