Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

WTÖ. májas 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kamondy László: Anyai kívánság Mini-novellák ELCSERÉLT GYEREK Tegnap azzal állított haza a fiam, hogy délután a. ját­szótéren elcserélte magát egy pajtásával. Szótlanul, de örömmel ▼ettem tudomásul, hogy ezentúl csak jobb fiam lehet. De kiderült, hogy csak a nevét cserélte el! A cserefiút Imrének hív­ják. Az én fiamat szintén. FÉLREÉRTÉS Két nyugdíjas találkozott a villambsmegállónál, és szí­vélyesen üdvözölték egymást, — Hogy vagy? — Köszönöm-- megva­gyunk. — És a kedves feleséged? — Hál’ istennek ő is job­ban van már. — Honnan-, honnan? — A piacról jövök, — emelt meg egy lisztes-zsákot a fiatalabb —, napraforgót viszek a cinkéknek, — Aj, azokat mi már ré­gen levágtuk! — legyintett az öregebb. — Nem a csirkéknek, ha­nem a cinkéknek — emelte meg j, hangját a fiatalabb. — Cinkéknek?! — kérdez­te csodálkozva az öregebb. — Azoknak minek? Találnak ók élelmet maguknak, ne félj! EGY RÉGI IMAKÖNYVBÖL — Pápai vizeken kalózkod- tam, — gyónta meg egy buzgó kislány, töredelmesen. — Tessék? Mit mondtál? — rezzent fél az öreg plé­bános „ bűnlajstrom végén. S utána elkérte a lányka Imakönyvét. Egy régi. olaszból fordított imakönyv 'volt. amelvben a pápai vizeken való kalózko­dás még halálos bűn volt. 'ATYAI FELVILÁGOSÍTÁS — ÁPu! Mi az ott a temp- ’ lom ^tetején? — Az! — válaszolta szó­rakozottan az apa — meg­* jel, kislányom, plusz jel. — És miért van olyan ma­gasan? — Mert magas a torony. NEMZEDÉKI BÉKE — Maradj csak, fiam, ma­radj — mondta az öregúr, amikor a fiam át akarta ad. ni neki a helyét a villamo­son. r — De a bácsi idősebb — nézett fel a fiam. — Nem hiszem — vála­szolta az öregűr. — Te hány éves vagy? — Hét. — Akkor egyidősek va­gyunk, kispajtás-, mert én a nullát nem számítom. Hangosan nevettem ezen. s mint felnőtt, elmosolyod­tam én is, örültem, hogy semmi nemzedéki ellentét nincs közöttük. ANYAI KÍVÁNSÁG Miután a barátom ék elad­ták á vidéki házukat, meg­kérdezték a mamától, hogy mi a kívánsága. A mamának nem volt semmi kívánsága, és a csa­ládi örökséget szét akarta osztani a két fiú között. A testvéreket nagyon fe­szélyezte a nagylelkűség, mert nagyon szerették és tisztelték az édesanyjukat, akt apa nélkül nevelte fel őket, és szerettek volna örö. met szerezni neki, bármi­lyen anyagi áldozat árán is. — De mama — mondta az idősebbik testvér — csak van valami... olyan kívánsága, amire gyerekkorában vá­gyott? — Kislánykoromban — vallotta be a mama szemér­mesen — szerettem volna Kí­nába'»utazni,; Oda szívesen elmennék most is,.. MOZAIKOK A világ legkisebb atomtele­pének a neve „Isenite” és az Egyesült Államokban fejlesz­tették ki. Százszor erősebb a szokásos elemeknél és a szív­működtetés energiaforrása­ként, valamint az űrhajótech­nikában alkalmazható. Az „Apollo 11” űrhajó ál­tal gyűjtött holdkőzeteken különböző növényeket — mint cukornádat, rizst és bú­zát lehet termeszteni. Ezért a NASA orvosa, dr. William Kremerer nem tartja kizárt* nak, hogy egy jövendőbeli holdállomás lakói a helyszí­nen termelt növényekkel táp­lálkozhatnak, A svájci nép — a gyerme­kek beleszámításával fejen­ként évi 3093 cigarettát, 121 rövid szivart, 222 gramm pi­padohányt és 10,28 liter tiszta szeszt fogyaszt. Ezen élvezeti cikkek ára évente 2—2,5 mil­liárd frank. Hogy a színvakok is meg­különböztethessék a közleke­dési jelzőlámpákat, Dél-Afri- kában a vörös fényt kerek, a zöldet szögletes, a sárgát pe­dig háromszög-alakú ámpol­nák sugározzák; nyugtatgatni. De embertől nem fél, sőt mintha még több embermeleget kívánna mint máskor: a másokhoz tartozás elringató, csendes biztonsá­gát. Vagy a legtöbb kicsi így van? Alighanem.1 A fájdalom, a betegség csak raeaszko- dóbbá teszi őket. Még vi­gyázni is kell, hogy elesett állapotukban nagyon rá ne kapjanak az ölben- és karon- ülésre, a szüntelen kedves­kedésre, ajnározásra. Le sokan közülük megvá­logatják azért, kibe vessék, vagy ne vessék bizalmukat. Az egyik felnőtthöz hozzá­simulnak, bizalommal ráha­gyatkoznak. a másiktól azon­ban elhúzódnak: rúgnak­kapálnak, zokognak, de nem engedik, hogy akárcsak az ölébe vegye őket. Magam js sokat tűnődtem már: mi válik nagyobb hasz­nára a gyereknek? Az-e, ha mindenkiben bízni tanul ki­csi korában, az-e, ha még a neki okozott fájdalmakat sem rója fel köm vezető­nek. vagypediy az. ha korén különbséget tesz ember és ember, barát és idegen, jó és rossz között. , De ma már túl vagyok az ilyen tűnődéseken. Nyugod­tan kimondom: jobb azoknak a gyerekeknek, akiknek a szívét már a kezdet kezde­tén oly nagy bizalom szállja meg nemcsak ' szülei, hanem más felnőtték iránt is, hogy azt „ bizalmat se szigorú szemű doktor bácsik szurká. lásai. se egyéb csalódások nem tudják megrendíteni. Nagy gyerekeimet látom: szépen felserdültek, kezde­nek már-már belenőni a na­gyok társadalmába, de oly nyíltak, közvetlenek ma is, akár kiskölyök korukban. Nem félnek az erhberektől, annyi egészséges bizalommal és önbizalommal mozognak a világban, mint akik min­denestől otthon vannak benne. Honnan szerezték ezt a derűs biztonságot? Gondolom, onnan, ahonnan huguk, a kis kései kezdi most szintén megszerezni. Pici-, maid kicsi koruk évei­ből. mikor ezer alka'muk vo’t megtaonsztolni: milyen sókén crpre+U' őket. A ház. ahol felnőttek, soha nem fogvoft ki a vendégek­ből: barátokból, rokonokból, ló ismerősökből. Nem mint­ha nagy vendégeskedések Töprengés és riport a magyar nyelvről írta: Ruffy Péter 0 Tessék elképzelni egy nyelvet, amelynek majdnem páratlan a gazdagsága, min­denesetre páratlan a sze­génysége is. S ezzel már be­letaláltunk bonyolultságai­nak kellős közepébe. A gazdagság fogalmán szó­készletünket. a szegénységen ösgesztáink hiányát értem. Nyelvünk a tudomány mai megállapítása szerint há­romezer éves» Három évez­red előtt szakadt ki a finn­ugor alapnyelvből, elindulva a küzdelmek, a megmaradá­sért vívott harcok, a virágha- borulások útjain. Ennek a háromezer éves nyelvnek — Európában nagy ritkaság! — az akadémiai nagyszótár gyűjtése alapján végzett szá­mítások szerint 800 000 sza­va van. s ha ideszámítjuk a határozószókat, a főnévi és határozói igeneveket. több mint egymillió. pontosan 1 065 000 a magyar szókészlet nagysága. S ennek a gazdag, minden hangulat megsejtésére, min­den érzelmi és gondolati ár­nyalat kifejezésére alkalmas anyanyelvnek fájdalmasan kevés az írott nyelvemléke. Ösgesztáink nincsenek. El­vesztek? Nem rendelkezünk, mint a finnek, egy magyar Kalevalával. Tessék elképzelni — re­gény! — azt a bonyolultsá­got. amelynek körülményei közt megmaradt és felfede­ződött a magyar próza, s a magyar líra legrégibb írott emléke. Legrégibb? E szót is meg kell kérdőjelezni, hi­szen a Halotti Beszéd-nél, prózánk első emlékénél, s az Ómagyar Mária-siralomnál, az első megmaradt magyar versnél, bizonyára voltak sokkal régebbi írott emlé­keink. De ezek nincsenek meg Ezek elvesztek. A Halotti Beszédet is a vé­letlen mentette meg. Pray György szerzetes 1772-ben és Pozsonyban, latin nyelvű kódexben lapozva a 154-ik lapon magyar szöveget fedez fel, a 26 soros Halotti Be­szédet és a 6 soros Könyör­gést és ezzel feltárja nem csupán a magyar, hanem a finnugor nyelvcsalád első írott emlékét, amely a felfe­dezés előtt több mint ötszáz évvel, 1200 körül keletkezhe­tett Az első magyar versemlék a legrégibb ismert magyar vers, az Ómagyar Mária-si- ralom históriája a Halotti Beszédnél is megdöbbentőbb. Nem a véletlen, hanem csak az istencsodája mentette meg. Nem nekünk — a bel­gáknak. Mert első prózai em­lékünkkel ellentétben — a folytak volna: nem volt arra pénze a szegény szülőknek, akik minden másfél évben újabb gyereket tettek a kis. ágyba és meg sem álltak a hatodikig. De így is vidám volt a ház: bor se kellett hozzá, hogy megoldódjék a vendégek és a háziak nyelve, s vége-hossza ne legyen szombat-vasárnaponként, de még hétköznap esténként is a mesélgetéseknek, dalolga- tásoknak, a gyerekek lova­goltatásának, dobálgatásának, kacagtatásának, közös fürde­tésének. fektetésének altatá­sának. Különösen az Ismerős fiatalok szálltak bele szí­vesen ebbe a mulatságba: legényfiúk és nagylányok, de gyakran a család idősebb ba­rátai is. kivált akiknek a sors- nem adott saiát gyereket... Akárki jött a házhoz: kö­zeli hozzátartozónak számí­tott. Nem egyszer megtör­tént, hogy mikor a vendégek menni készültek, povikük is. másikuk is hívta valamelyik gyereket: „Nem iössz el ve­lem? Ök tréfából mondták, de „ kicsik komolvan vet­ték. s mentek volna velük akár a világ végére. Holott talán aznao látták őket elő­ször életükben. Halottá Beszédeit az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi — az első magyar vers a bel­giumi Louvainban van. Föl­fedezik — „Világ világa, Virágnak virága!” — a latin nyelvű kódexet a század ele­jén tízben, Toscanában, megveszi egy müncheni an­tikvárius, az első világháború után eladja a német jóváté- teli bizottságnak, amely a a háborús — a louvaini egye­tem könyvtárában ejtett — károkért a belgákat kártala­nítja. s a második világhá­borúban a kódex csak úgy menekül meg a teljes meg­semmisüléstől, hogy a front közeledésekor a „mi” kó­dexünket a belgák páncél- szekrénybe rejtik s egy ol­dalfolyosón, egy benyílóban teszik a szekrényt a mindent felkutató németek előtt szinte láthatatlanná. Ebben a kó­dexben szerepel, szánté rejtve, homályosan, olyannyira, hogy csak nagyítás után ol­vasható, első versemlékünk. Egy XIII. századbeli szerze­tes becsempészte volna a la­tin szöveg közé? Az irdatlan messzeség — 700 év — felelni képtelen. 0 És most tessék elképzelni a további bonyolultságokat: ennek az ősi. páratlan gaz­dagságú nyelvnek, amely haj­lékonysága folytán ellenállt az éltörökösödésnek, ellen­állt. a latin és a német nyelvnek, ennek a nyelvnek a beszélői, a fiai 1770-ig be- bizonyíthatóan azt sem tud­ták, hogy ez az árva nyelv hova tartozik, milyen nyelv- családba, kik a rokonaink és azok hol. merre élnek? Még nincs Halotti Beszédünk, még messze, nagyon messze vagyunk attól, hogy fölfe­dezzék a Mária-siralmat, amikor egy véletlen — de micsoda bonyolult véletlen — juttatja ezt a népet ahhoz, hogy bebizonyítsák előtte a finnugor eredetet. Egy jezsuita csillagász — Sajnovics János, emlékét má­jú» 12—14-én ünnepelte Szé­kesfehérvár és Tordas . köz­ség — elkíséri bécsi főnökét, Hell Miksa európai hírű csil­lagászt az észák-narvégiai Vardö szigetére, hogy meg­figyeljék a Nap előtt elvonu­ló Vénus bolygót, s mivel a bolygó elvonulásáig hét hó­nap idejük van, Sajnovics a lappok lakta szigeten fölfe­dezi a magyar—lapp hasonló­ságokat, nyelvi egyezéseket, a törvények azonosságát. s 1770-ben, kétszáz éve. Kop­penhágában latinul megje­lenteti művét, amely az ösz­Igy jöttek a mostani „na­gyok”. S ezt az útravalót, <* kicsikomiknak ezt a paradi- (* csórni bizalmát máig a szí- f, vükben hordják. (• S a kis kései? Aki csak- 11 nem tizenhárom évig várt, *. hogy fiatalabbik nénje után V ő is a világra jöhessen? Ö még csak most gyűjti J az útravalót. Szüleitől, báty- .j jaitól, nénjeitöl. rokonaitól, \ meg a sok jó baráttól, akik \ között a nagygyerekek: nőt- i tével megint egyre több a J fiatal. Olykor kissé túl zajos a is a ház, de ezt is meg le- i hét szokni. Jobban, mint a A kihalófélben lévő családi J otthonok gyászos csendessé- i gét. i Most o betegség miatt itt 4 is nagyobb ugyan a csend. 1 Kímélni kell kis késeit. J hasv fehér kötött sapkával J a fején ott feksz--’- az ágya- i ban. fel-fel vinnyog néha a 4 fáidalomtól. f De máskor meg mosolyog, f így betegen sem állhatja \ meg, hogy rá ne nevessen 4 egv-egy feléje forduló, föléje 4 hailó kedves arcra. f Szenved sze”énvke De bí- \ zik az emberiségben. szehasonlító nyelvtudomány útján utat vág a finnugor származtatás bizonyossága felé. A véletlenek láncolata mellett idézzük föl e nyelv életének másfajta bonyolult­ságait is: a török hódoltság után kevesebben beszéltek magyarul, mint a török hó­doltság előtt, pedig közben százötven esztendő telt el. A török hódoltság előtt. Má­tyás korában, annyi ember beszélt magyarul, mint amennyi angol abban a kor­ban angolul. S a roppant tö­redezés és történelmi zuhaná­sok ellenére a rnai magyar nyelvnek több mint egymil­liós a szókészlete, a mai an­gol világnyelvnek sem sok­kal több. A mai magyar nyelv egyetemi tankönyve szerint 1 000 000—125 000. S hogy fokozzuk nyelvi helyze­tünk bonyolultságának álla­potát: ma a világon tizenöt- millió ember beszél magya­rul, körülbelül tizenötmillió­nak az anyanyelve magyar, de nem tizenötmilliónak az államnyelve magyar. S a tör­ténelmi fejlődés példái nyo­mán számolni kell azzal in, hogy a franaiaországi, a ka­nadai, a belgiumi, a svájci, a Haiti-i francia nyelvhez hasonlóan többféle magyar nyelv alakul ki. például a vajdasági, erdélyi, amerikai, amelyeknek törvényei, szel­leme azonos ugyan, de szó­készlete részben már külön­bözik. Ilyen történelmi, s ilyen földrajzi körülmények kö­zött. ennyi bonyolultság kö­zött, mit teszünk mi ezért az ősi, gazdag, nagy — talán a legnagyobb — nemzeti kin­csünk ápolásáért, s felvirá­goztatásáért? S itt már egy nehéz ellent­mondás bonyolultságát kell fölvetni. Bárczi Géza egyetemi ta­nár. nyelvünk legnagyobb élő tudósa, akit A magyar nyelv életrajza című művéért legutóbb az Állami Díj I. fokozatával tüntettek ki, azt mondta néhány évvel ezelőtt egy debreceni nyelvészkong­resszuson, hogy a magyar nyelvtudomány reneszánszát éli. Kazinczy koránál telje­sebb és gazdagabb anyanyel­vűnk ápolása, gondozása s a jó kertész munkáját támoga­tó állami bőkezűség. Csak legnagyobb vállalko­zásainkat említem: a felsza­badulás után életre hívták — idén húsz éves — a Nyelv- tudományi Intézetet. Megje­lent egy páratlan vállalkozás. A magyar nyelv történeti­etimológiai szótárának első kötete, s kiadták a „legnehe­zebb”, mert lesúlyosabb ma­gyar nyelvészeti munkát A magyar nyelvjárások atla­szát. amely a magyarorszá­gi és a környező államok magyarlakta vidékeinek, né­pének nyelvkincsét térképezi fel. Évről—évre megrendezik A magyar nyelv hetét. Olyan vállalkozásaink voltak, mint a Kodály emlékpályázat, amelynek célja volt a ma­gyar nyelv iskolai oktatását még vonzóbbá tenni. Megje­lent a magyar nyelv regé­nye, Bárczi könyve A ma­gyar nyelv életrajza közel öt­száz oldalon, s ki ne ismerné Lőrincze Lajos páratlan rá­diós ötperceit? Nyelvészeti irodalmunk ilyen gazdag so­ha nem volt — Zala meevé- h<m összegvűitöfték az összes földrajzi nevet, megtették ezt Vas megyében is. s teszik a további megyékben — min­dent mentünk, őrzőnk, ami érték, ami a nyelv műtiára. vaev jelenére vonatkozik, s az Akadémia, Kiadd anvngí hakezŰ.sévo lelm+avé tec7. elvan gvűiteménvak me"i°- lentetését. mint például Áml Lajos népimesemondó me­séi — három kötetben! A Szépirodalmi Kiadó hártya­papíron jelentette meg ma­gyar mese- és balladakin­csünket, de .. semmi sem elég, és minden kevés. E néhány szót. s megjegy­zést meg kell magyarázni. A rádió folytonos nyelvművelő munkája, a győri Kazinczy- versenyek, a szép magyar be­szédért folytatott versengé­sek, az állami bőkezűség, a Nyelvtudományi Intézet nagyszerű munkája, az aka­démiai Nyelvművelő Munka­bizottság tevékenysége elle- néi-e is folytonosain romlik, kopik, szelleméből vetkőzik ki az édes anyanyelv. Számosán helytelen hang­súllyal beszélnek és elfelej­tik, hogy a. magyar nyelvben a hangsúly az első szótagon van. A rádióban, a televízió­ban, de egyes színházaink­ban is sok a helytelenül hagsúlyozó. egyenesen éneklő hang, s a kolozsvári magyar színházban például szebben, érzékletesebben, hűségeseb­ben, mert jobban beszélnek magyarul, mint egyes vidéki; de nem egy budaipesti szín­házban is. A mi állami gon­doskodásunk még arra is ki­terjed. hogy magyarra ta­nítsuk a Nyugatra szakadt, s a magyar nyelvet már fel ej. terű kész egykori honfi tár­sain Icát — hiszen a Magya­rok Világszövetsége Szülő­földünk címen remeklő vá­logatást és nyelvtant adott ki, nagy anyagi áldozatot vál­lalva. „Fönt" állam és nyelvtudo­mány mindent megtesz nyel­vünk ápolásáért. „Lent’’ azonban terjed a „brosúra- nyelv”, egy sajátos zsargon» amely torzszülött szavak — „nagyságrend”, „lerendezés’’ — hínárjával fonja körül a nyelvet, rontja, töredezi és sorvasztja. Ez a nyelv ellen­állt minden idegen nyelvi — török, latin, német — vesze­delemnek. Ezért érthetetlen napjaink magyar nyelvének és magyar beszédének a romlása. Ma semmi sem fe­nyegeti. s minden — állam» tudomány — támogatja a nyelvápolást, a nyelvműve­lést. Mindezek ellenére kevés a mai élő nyelvben, a be­szélt nyelvben, a szónoki nyelvben az érzékletes szép­ség, a szavak gazdagsága és árnyaltsága, a logika fegyel­me, a szinonimák használa­ta» tehát nem merítünk mé­lyen abból a páratlan kincs­tárból. amelyet a régi nem­zedékek ránk örökítettek. A magyar nyelvnek olyan re­meklő szónoka e nyelvnek olyan páratlan művészei vol­tak mint Kossuth — s mit szóljunk a mai szónoki nyelv általános szürkeségéről, a sztereotípiákról, előre gyár­tott elemek alkalmazásáról, a közös gondolat és közös eszme szegényes, nem egyé­ni. gyakran nem vonzó, mert egyhangú megfogalmazásá­ról? A háromezer éves, több mint egymilliós szókészlettel bíró. páratlan gazdagságú és költőink soraiban már-már a csillagok fényét érintő ma­gvar nyelv gondjait megteté­zi, hogy sok magvar gyer­mek nem végzi el a nvolc általánost sem, vannak még bőven analfabétáink. a ma­gyar nép tengerében nagyon sok olyan család van — vi­déken, városba is. meg ta­nyán —. amelynek tagjai soha nem olvasnak, s műve­lődési házaink p<tv része sem képes hivatását betölteni. „Az a tény. hogy anya­nyelvem magyar és magya­rul beszélek gondo1,-ozom, írok, életem legnagyobb ese­ménye. melyhez nincs fogha­tó” — írta volt e nyelv egyik művésze. Kosztolányi Dezső. Nem egészen, csak egy ki­csit. egv parányit ebben a szellemben élni, s a nyelv- »vv-'tás ellen. -- p«>—w>iv szép°égéért már tettünk va­lamit

Next

/
Thumbnails
Contents