Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-15 / 112. szám

1970. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mint a lemenő nap Kővágó Jánost már akkor ismertem, mikor még nem is találkoztam vele. Szövetke­zettörténeti pályázatot olvas­tam Jászfelsőszentgyörgyről. Szarvas Gábor írta róla: a fa­lu legérdekesebb embere. Mi­kor nagy vihar kavargóit egy régi elnök feje körül, hogy leváltsák-e vagy sem, fel­állt Kővágó János. Nagy csend lett a zúgó, moraj ló teremben, feszülten figyelt a nép. És Kővágó János azt mondta: emberek még korai ítélni. Nem szoktuk a búzát tavasszal kiszántani, ha nem mutat jól, hanem ápoljuk, hogy jó aratás legyen belőle. Eltelt pár esztendő. A köz­gyűlésen hiába próbálták irá­nyítani a hangulatot haveri alapon, mert felállt Kővágó János. Az idős ember szava dörgött az elnökre. — Én ott álltam melletted, de most pucolj a portáról. Azt mondják népítélet volt. Kővágó János tekintélye egy­szer megmentette, másszor megpecsételte a volt elnök sorsát. Nagyon izgatott, mitől lehet egy idős parasztember­nek ilyen sokakra kiható yonzása. — Ha csak az nem, hogy egy marék portékát én még el nem emeltem soha. Nem hazudtam, nem hantáztam életemben. A spekuláns, a sutyi embert nem szeretem. Felügyelőbizottsági elnök voltam sokáig a tsz-ben. Van itt drága, jó föld, de el volt csapva minden. Nyomta a szívemet, hogy úgy gazdál­kodtunk, ahogy a legrosszabb uraság sem. Azt mondja egy­szer egy ócska, enyveskezű ember: ne ugrálj öreg, nem vagy már főbíró. Az nem, de én most is nyugodtan alszom, mert bcsületes ember vagyok, aki meg a közöshöz nyúl, az senkiházi. Az udvar végéről jön, het­ven éves, hajlotthátú kis ember. A porta gyönyörű rendben, virágok, vetemé- nyek, ápolt vetések. — Én a jó munkát, a ren­det, borzasztó szeretem. Megtanított a magam nyomo- jrúEága. Énértem Jászfény­szaruról személyesen maga jött az uraság. Pedig piszkos természetű ember voJt a 600 holdjával a Pénzes Miklós. „János, el mersz-e hozzám jönni napszámba?” Aztán meg dohányosa lettem, de a legjobb ám. Azt énrólam mindenki tudta: a szavamnak ura vagyok, a derekam nem sajnálom. Negyvenötben főbíró lett Kővágó János. — Akadt, aki azt mondta, a koldus bíró. Mert a tíz élő gyerekem volt énnekem min­den vagyonom, meg az is ma­radt mindmáig. Negyvenkilencben szövet­kezetei alapítottak Kővágó Jánosék. De sutyiba olyan ember lett az elnök, akiről Kővágó János azt mondta, még a csoportba se való, nemv még elnöknek, ö akkor kilép. Az meg visszavágott: aláírta a belépést, nehogy rá merjen menni a földre. — Csak kimentem babot ültetni. Tizenöt hold juttatott földem volt. Ez meg, a sen­kiházi rámküldte a rendőrt, elvittek, hogy lázítok. De az igazság olyan mint a must, hogy kiforrja magát. Ez a semmirekellő már régen el- züllött, én meg megmutat­tam, hogy ember vagyok. A népfront megalakulásától 18 évig voltam az elnöke Szent- györgyön. Nyolc esztendeig meg járási tanácstag. Csak azt szégyelltem mindig, hogy a mi tsz-ünk mindig az utol­só. Mikor ötvenkilencben ösz- szetettük a földeket, engem jajgatott a nép, hogy legyek elnök. Az iskola kevés, az idő meg már eljárt. Dohányos csapatvezető volt és vezetőségi tag. És nyugha­tatlan ember. — Némelyik elnézi, hogy a piszok egye meg a földet. Az Öregszőlőben ott volt egy gö­dör vagy tíz évig, lepte a gaz. Mit istenkedtem a brigádve­zetőnek, húzássá be. Tavaly nyáron már nem tudtam el­lenállni, nekifogtam, rendbe- tettem. Tavaly már nyugdíjas volt Kővágó János. Agyvérzés ér­te. Egy fia kertészeti brigád­vezető a tsz-ben. — Jó gyerek. Van itt egy elhagyott kis föld a falu alatt. Közel esik, mondom neki, tetesd rendbe, jó lesz nekem háztájinak. „Édes­apám én meg nem hallom, hogy magának más földet adtam. A magáé is ott lesz, ahol majd jut.” Hát így ne­veltem őket. Az a baj, hogy megbénult a fél oldalam. Nem panaszkodom, mert elismert engem a falu mindig. Csak- hát a nap is lenyugszik ám... Le, mindennap, örök kör­forgással. De azt mindig tud­juk a lemenő napról is, tisz­ta tűzű éggömb, s hogy az igaz fényt ő adja. Mint Kő­vágó János, egy becsületes szentgyörgyi parasztember egész élete is­Borzák Lajos Kiállítás Mezőtúron Harmadízben rendezték meg Mezőtúron a megye amatőr képzőművészeinek, ipar- és népművészeinek ki­állítását. A tárlat igen szép, sokat­mondó megyénk színes vilá­gáról. — de lehetne bizony szélesebbkörű, s akkor még jelentősebb lenne. A zsűri csaknem három­száz pályaműből válogatta össze a kiállításra került 130 műtárgyat. A bemutatott festmények, Ipar-, népművészeti alkotá­sok bizonyítják, hogv a .bi­zottság. a rendelkezésre álló anyagból, a legjobban vá­laszthatott. Más kérdés, hogy amatőr festők, szobrászok, iparművé­szek — köztük elsőművesek — együtt állítottak ki hiva­tásos népművészekkel. Ez még önmagában nem lenne baj. annak ellenére, hogy számottevő művészi egyenet­lenséget okoz. csupán — ha már ezt az utat választották a kiállítás rendezői — a tel­jességet hiányoljuk. Leg­alábbis annak megközelítési szándékát. Nem tudjuk, hogy a kiállítás szervezői meg­hívták-e a megye legjelen­tősebb népművészeit erre a tárlatra. — mindenesetre, egy. kettő kivételével, nem küldték el munkáikat. Másik megközelítás lehet­ne: a most induló tehetsé­gek pódiuma kiállítás. Ez nagyjából íav van. de né­hány ismert népművész is úállított A zsűri a kiállítás kép- i művészeti anyagából if j. Szabó László (a szolnoki fle- szabadulási emlékmű alkotó­jának fia) szoborportréit ér­demesítette első díjra. A má­sodik díjat — megosztva — P. Sebő Margit és Litke Gá­bor festményei kapták. A harmadik «'"■'t Sisa József­nek. Szalay Bélának, dr. Ká­das Zsigmondnak és Csajá- ghy Rezsőnek ítélték. A kiállított iparművészeti alkotások közül Kim Éva mezőtúri kerámikus „Hármas faliképé” kapta az első dí­jat. Szűcs Sándor rézdombo­rításai a második, ifj. Rus- sói István „Táncoló pár”-ja és Csajághy Rezső intarziái pedig megosztva kapták a harmadik dijat. A népi díszítőművészeti alkotások közül Péntek La­jos és Marton László szaru- faragványait a kategória második díjával jutalmazták. A kiállítás legnagyobb ér­deme. hogy lehetőséget adott eddig ismeretlen, most induló amatőr képző- és iparművé­szeknek. népművészeknek al­kotásaik bemutatá---- A zsüribizottság jó érzékkel in­dította az első próbálkozáson túljutott, művészi kifejező formát kereső fiatalokat. Minden jósolgatást kerülni akarunk, de úgy gondoljuk, hogy közülük nébányan — céltudatos képzéssel —. nagy ígéretnek számítanak; így — többek között — Szabó András mezőtúri gimnazista és Kun Éva kerá’~fvus. — ti — GÉPKOCSIVAL és tűzoltókészülék ellenőr vizsgával rendelkezőket, valamint lakatos és motorszerelő szak­munkásokat azonnali belépéssel felveszünk (gépkocsival rendelkezők előnyben.) Érdeklődni lehet: TEMPO KSZ. Szolnok, Hubay F. u. 2. sz. alatt lévő irodájában. Hirdessen a Néplap-ban ...............Hl!,.................................................................................. Z enei nevelésünk 25 éve Fasang Árpád előadása Jászberényben A Székely Mihály zenei napok rendezvényei között rangos helyet foglalt el a szerdán rendezett kamarahang­verseny és előadás. A Palotásy János Zeneiskolában a Fasang trió műso­rával kezdődött a program, majd zenei nevelésünk 25 évéről tartott előadást Fasang Árpád, a budapesti Bartók Béla zeneművészeti szakiskola igazgatója. Az előadó a tantervek, a tankönyvek és az oktatás módszereinek fejlődésével ér­zékeltette azt az utat, ame­lyet zenei nevelésünk megtett az elmúlt 25 évben. Elmondotta, hogy a felsza­badulás előtt az iskolában „énektant” tanultak. Az énekórán a tanulók vissza­kérdezhető anyagot sajátítot­tak el, nem pedig zenei él­ményt szereztek. A legnagyobb változás ép­pen az oktatás céljának mó­dosulása volt. Az öncélú szol­fézsoktatás helyett maga a zene vált elsődlegessé. A régi zeneoktatás kiiktatta a hang­képzetet, s a tanulást a látási és mozgási képzetre korlá­tozta. Mai zeneoktatásunkat Ko­dály Zoltán zenepedagógiai tevékenysége alapozta meg. Kodály jól tudta, hogy me­lyik tanítványában mi lakik, s arra törekedett, hogy ambí­cióit a képességeinek megfe­lelő irányba terelje. Nem a tudományosság, az élmény az elsődleges cél — Kodályt idézve mondta az előadó — az ének-zeneóra „ne gyötrelem, gyönyörűség legyen a tanulónak”. Az iskolában meg kell ta­nítani a gyereket, hogy tud­jon zenét hallgatni. Erre most nagyobb szükség van, mint bármikor, hiszen ma mindenki szinte korlátlanul juthat zenei élményhez. A tankönyvek is ennek szellemében változtak. Első­sorban megtanulható, él­ményt szerző zenei anyagot tartalmaznak. A beat-zene nagy népsze­rűsége bizonyos mértékig ar­ra is utal, hogy zeneoktatá­sunk még mindig nem elég hatékony. Az iskola nem ad elegendő lehetőséget az önte­vékenységre, nem hagyja ele­get játszani a tanulókat. Egy- egy saját dallam, vagy variá­ció hihetetlenül boldoggá tudja tenni a tanulókat. A beat-zenébn az önálló zenélés vágya robban ki. Ezt az ön- tevékenységet sajnos az isko­la még nem használja fel eléggé saját céljai elérésére. Az eltelt 25 év nagy ered­ménye a szép, tartalmas, ol­csó könyvek és lemezek meg­jelenése. Külföldi zenepeda­gógusok nem győzik csodálni, mennyit áldoz az állam ilyen célokra. Valóságos nemzeti ajándék ez az iskoláknak és a tanulóknak. Kodály Zoltán pedagógiai munkásságát az éneklésre alapította A felszabadulás előtt mondotta, hogy Magyar- országon nincs meg a hang­neves oktatás gazdasági fel­tétele, de gégéje mindenki­nek van, énekelni mindenki tud. Ez a helyzet már a múlté. Jelenleg Magyaror­szágon száznál több zeneisko­la van, Szolnok megyében hat. Ilyen zeneiskolai háló­zatra alig van példa a vilá­A közelmúltban levonult jelentős árral együtt úgy gondoltuk a zöldárt is sike­rült „megúszni”. Nem így történt. Az Országos Víz- jelző Szolgálat tá'ékoztatása szerint a Tisza felső szaka­szán és mellékfolyóinak víz­gyűjtő területén nagymennyi­ségű — mintegy 100 millimé- temyi — csapadék hullott, melynek hatására újra árad­nak a folyók. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén a gon- Ha a 25 év fejlődésé: vizsgáljuk, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A zene luxuscikkből közszük­ségleti cikké vált. Természetesen a jelenlegi helyzetet sem szabad végle­gesnek tekinteni, sok megol­dásra váró feladat áll még előttünk. Az utóbbi időben kétségte­len, hogy valamelyest vissza­esett a zenetanulási kedv. Ennek legfőbb oka-, hogy a zeneoktatás nagy „felfutása” után sok növendék, aki befe­jezte tanulmányait, most nem látja az idő és energia befek­tetésének értelmét. A gimna­zisták nagyrésze lemorzsoló­dik, nincs idejük zenetanu­lásra, gyakorlásra. A tanulta­kat nem tudják hasznosítani. Sokan szinte egyáltalán nem vesznek többé hangszert a kezükbe. Pedig mindez nem törvényszerű. Ma már szinte a legkisebb községben is akad három— négy ember, aki játszik vala­milyen hangszeren. Ha ezek az emberek — kezdetben akár csak a saját gyönyörű­ségükre — játszanak, máris megtanulják a zenetanulás értelmét, nem érzik azt öncé­lúnak. Egy kamarazenekai csodákat tud művelni a zenei ízlés fejlesztésében, a kultú­ra terjesztésében. B. A. készültség első fokúra mér­séklődött. ami nappali fi­gyelésből áll. A Tisza felső szakaszáról elindult árhul­lám hatására azonban Tisza- roffnál már emelkedett a fo­lyó vízszintje. Igaz, Szolno­kon tegnap még apadt, az előrejelzés szerint azonban újra mintegy 1 méteres víz- szjnf emelkedés — Szolnok­nál 8 méter körüli vízállás — várható. Ez pedig azt je­lenti, hogy ismét tengerré változik a Tisza ártere. Jön a zöldár Tegnap Szolnoknál apadt, Tiszaroffnál azonban áradt a Tisza HÁROM EJTŐERNYŐ. SZOVJET G YÁRTMÁNYLJAM. A HARMADIKKAL TALÁN A FELSZEREL ÉST DOBTÁKLE. Tehát a férje másodmagám l voltá „ Hogy házéitki az az ember ? A szerencsétlenül járt TIZEDES HAZAÉRKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI RENDKÍVÜL GYANÚSAK: LANGE HÁZÁT MEGSZÁLLJA A RENDŐRSÉG ÉS HAMAROSAN MEGJELE- Gestapo NIK Tüstént lásson hozzá a NVQMQZASHOZ, TORP. JEGYEZZEN, KÖZLÖM A SZEMÉLY LEÍRÁST... A RESTÉI YES UTTTARSNAK EGYE­LŐRE NYOMA VESZETT. ÁM AZ HAMAROSAN KIDERÜL, HOGY LÁNGÉVAL EGYÜTT NEM VONA­Rejtekhely az Elbán STc™

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents