Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Wtd. áprffls tS, ■» gyermeket Sítek meg, még többet pedig súlyosan meg­sebesítettek. Délkelet-Ázsiából szintén gyászos, véres tudósításokat kopogtak a távirógépek. A Kambodzsában hatalomra ke­rült amerika barát kormány csapatai valóságos vérengzé­seket rendeznek a vietnami nemzetiségű kambodzsai ál­lampolgárok soraiban. Az or­szág földjén polgárháború VASÁRNAP: Holtan találták meg Spreti grófot, az elrabolt guatemalai nyugatnémet nagykövetet Willy Brandt az Egyesült Államokba érkezett Csou En-laj látogatása Phenjanban. HÉTto: -DODiinym, wasningtoni szovjet nagykövet tárgyalása a közel-keleti helyzetről Sisco amerikai külügyi államtitkárral. KEDD: Péter János Nilsson svéd külügyminiszter meghívá­sára Stockholmba utazott Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes Tokióba érkezett. SZERDA: Izraeli pilóták egy egyiptomi falu bombázása köz­ben megöltek 31 iskolás gyermeket CSÜTÖRTÖK: A dél-vietnami szabadságharcosok folytatták tavaszi offenzívájukat. PÉNTEK: Befejezte stockholmi látogatását Péter János. Az olasz szenátus bizalmat szavazott a Rumor-kor- mánynak De Due Tho hozautazott a párizsi vietnami tárgyalá­sokról. SZOMBAT: Sisco Kairóban tárgyal. Fellőtték az Apollo—13 Így látja a hetet kommen­tátorunk, Pálfy József: A hét első híre megrázta a vi'ágot. A géni Iák álfal el­rabolt guatemalai nyugatné­met nagy Kövedre mar csak holtan találtak rá. — nem ismétlődött meg, ami ez­előtt féltucatnyi, Latin-Ame- rikában hasonló körülmé­nyek között elragadott dip­lomata esetében történt: a fegyveres akciók végrehajtói­nak feltételeit a guatemalai hatóságok nem fogadták el, a diplomata nem. nyerhette vissza szabadságát... Emlé­kezetes, hogy a gerillák ve­zetői 25 elfogott társuknak a börtönből való kiengedését és 700 000 dollár megfizeté­sét követelték cserébe a nyugatnémet diplomatáért. A bonni kormány hajlandó lett volna a pénzösszeget megfi­zetni... Guatemala urai azon­ban megmakacsolták magu- ka. Sőt. vasárnap már híre járt, hogy az egyik gerilla- harcos. akinek a szabadságát az emberrablók követelték, a börtönben meghalt — ta­lán kivégezték. Az ügynek még a legcse­kélyebb következménye az a diplomáciai bonyodalom, amely az NSZK és Guate­mala között támadt. Bonn­ban távozásra szólították fel Guatemala nagykövetét. a közép-amerikai országból ha­zarendelték a nyugatnémet m yz.eté'*' ‘°1 külügyminiszter odarepült, hogy személyesem is kifejez­ze tiltakozását a guatemalai kormány eljárása miatt. Világszerte sok kommen­tár foglalkozik a diplomata­halál tátterével és politikai hatásával, várható követ­kezményeivel. A reakció a űrhajót mó és terror-rendszer ellen valóban fegyveres harcot hirdetnek a guatemalai kom­munisták, de — az egész nép harcát! már 1963-ban elha­tárolták magukat az olyan egyéni akcióktól, mint ami­lyen a Far-Er (Lázadó Fegy­veres Erők — rebellis had­sereg) elnevezésű gerilla-csa- port számlájára írandó most. E csoportom belül egyébként a trockdsta hatás érvényesül, ennek eredménye, hogy nem vetik el az egyéni terror módszereit A gyászos eset igazi tragikomikuma az, hogy egyfelől olyan tömegeket le­het ennek nyomén eltántorí­tani a nép igaz ügyéért rneyirtHuló kii reléi »m tőt, amelyek részesei és támo­gatói lehetnének a harcnak, másfelől ezután csak éleződ­hetik a guatemalai „fehér terror”. Washingtonból a guatemalai antikommunista „fejvadászok”, mint- Arana ezredes, aki július 1-től az ország köztársasági elnöki székét is elfoglalja, szóban fejmosást a gyakorlatban azonban pénzt és fegyvere­ket kaphatnak... A hét kö­zepén érkezett hírek már je­lezték, hogy a guatemalai ha­tóságok folytatják a haladó erők elleni „boszorkányül- dözést”. A guatemalai diplomata halál szóbakerült azon a megbeszélésen is, amelyet az amerikai hivatalos látogatá­son lévő Willy Brandt Ni­xon elnökkel folytatott A gatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet tárgyalásokon. És szó volt az amerikai csapa­toknak az NSZK földjén va­ló további állomásozásáról: Brandt politikai okokból a tengerentúli katonák maradá­sát kívánja, de egyre cseké­lyebb mértékben kívánna hozzájárulni a költségeik fe-' dezéséhez. Hogy az Egyesült Államok­ban maradjunk: a közel-ke­körvonalai rajzolódnak ki, Kambodzsa egyes részein a Norodom Sziltanukhoz hű csa­patok ellenőrzésük alá von­tak jelentős területeket. A szomszédos Dél-Vietnamban a szabadságharcosok tavaszi offenzívája tovább tart, harci sikereik nyugtalanítják mind Washingtont, mind Saigont, Feltehetően gázszivárgás következtében hatalmas robba­nás történt Oszakában, egy aluljáró építkezésénél. Eddig 92 halottról és 210 sebesültről számolnak be a jelentések. (Telefoto — AP—MTI—KS) Ieti válságról ismét tárgyalt a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Dobrinyin Sisco külügyi államtitkárral. Ta­lálkozásuk jelentőségét nö­velte, hogy Sisco ezt követő­en közel-keleti útra indult. Azt mondotta ugyan, hogy poggyászában nem visz új amerikai javaslatot, de a diplomaták bőröndjeit még a vámosok sem nézik meg... Nixon kiküldötte rossz lé­lektani pillanatban érkezett hiszen a bábrendszer csapa* fcait u kambodzsai tét nagy­sága miatt át kell irányíta- niok a szomszéd országba. Békés események kom­mentálásával kívánom befe­jezni e heti hírmagyaráza­tomat, ráadásul olyanokkal, amelyek a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekinté­lyének gyarapodását mutat­ják. Péter János külügymi­niszter svédországi útja igen Nehéz helyzetet teremtett a szokatlan tavasz az NDK-ban is. Cottbus térségében súlyos árvizet okozott a felolvadt hatalmas hótömeg. Képünkön: munkában a szivattyú. (Telefoto — ZB—MTI—KS) kommunisták nyakába akar­ja varrni a felelősséget és egyenlőségjelet tesz a Guate­malái Munkapárt (ez ott a fegyveres gerilla-csoportok közé. Az jl J4 óta egyre kel­lemetlenebbé váló, népelnyo­nyugatnémet kancellár ter­mészetesen más, fontosabb dolgokról is tárgyalt a Fehér Ház urával: a kelet—nyugati viszonyról, amely nagyban függ az NSZK magatartásá­tól a két német állam közöt>- ti, valamint a szovjet—nyu­meg Kairóba. A hét közepén világ-felháborodást keltett a hír, hogy izraeli bombázó­gépekről — éppen amerikai gyártmányú Phantomokról — bombákat szórtak egy egyip­tomi falura és annak isko­lájában a napalmbombák 31 eredményes volt, noha né­mileg megzavarta az a tény, hogy vendéglátója, Torsten Nilsson épp látogatása nap­jaiban betegedett meg. Kül­ügyminiszterünk és kísérete ennek ellenére hasznos tár­gyalásokat folytatott a két ország kapcsolatainak bőví­téséről. az európai biztonsági értekezlet előkészítéséről és más fontos kérdésekről. Ta­lán még az idén sor kerül Palme miniszterelnök és Nilsson külügyminiszter ma­gyarországi látogatására is. E meghívás hírének halla­tán — s ne vegye szerény­telen hivalkodásnak az olva­só! — eszembe jut, hogy épp öt esztendeje egy magyar új­ságíró küldöttség stockholmi útja során hangzott el elő­ször a bennünket fogadó Nilssonhoz címzett kérdés: „Nem lenne-e kedve Magyar- országra látogatni?” A svéd külügyminiszter járt már ná­lunk, látogatását most vi­szonozta Péter János, ezt kö­vetően már miniszterelnöki utazás jelezheti a két ország kapcsolatainak állandó javu­lását. Elindult az Apollo—13 (Folytatás az 1. oldalról.) az űrkabinban. Hold-kerülő pályán. Feladata különösen nagy a holdkomp visszatérte­kor, mert az összekapcsolást gyakorlatilag 6 irányítja, de as Apollo—13 esetében a feladat nagyobb, mint ko­rábban. azért, mert az űr­kabin a holdkomp leválása előtt maga is igen alacsony pályán kering az égitest kö­rül. részben azért, mert a pályát kihasználva újabb leszállóhelyeket kell felderí­tenie. Swigert ugyanabban az előkészítésben részesült, mint Mattingly és sok szem­pontból hasonló helyzetben volt: az űrkutatási program­ba együtt kapcsolódtak be, egyikük sem volt még tény­leges űrrepülésen, sőt még abban is megegyeznek, hogy mindketten nőtlenek. Swi­gert nehezebb, mint az ere­deti pilóta s ezért az űrka­binban ki kellett cserélni az egyik ülést és néhány más kisebb átalakítást is végre kellett hajtani. Amikor Mat­tingly útja kétségessé vált, a két űrhajós együtt dolgo­zott, hogy az utolsó pillanat­ban Mattingly átadhassa ta­pasztalatait. Tudósok véleménye szerint lehetséges, hogy az össze­szokottság hiánya érezteti hatását, de Swigertet tel­jes mértékben alkalmasnak tartják a feladat ellátására. Amennyiben a Holdra-szál- ló expedíció bármelyik tag­ja került volna hasonló hely­zetbe. a rajtot feltétlenül el­halasztották volna. Az Apollo—13 személyzete így egy veteránból és két újoncból áll majd. A vete­rán James Lovell, az expe­díció parancsnoka, aki két Gemini és az első Holdhoz jutó Apollo űrhajó személy­zete tagjaként a világon a leghosszabb időt. több mint 500 órát töltött a világűrben. Lovell lesz az ötödik űrha­jós, aki a Holdra lép. A holdkomp pilótája Fred Haise, polglári bea-epülö piló­ta, aki Loveüel együtt száll le a Hold felszínére. Az űr­kabin parancsnoka Swigert lesz. Az űrhajósok feladata sok tekintetben megegyezik az Apollo—12 űrutasainak te­vékenységével, azonban a kutatások szempontjából fontosabb, a megközelítés szempontjából nehezebb kör­zetben szállnak le: az úgy­nevezett esők tengerében, a Fra Mauro holdkráterben, ahol feltételezések szerint a Hold őskőzeteinek darabjai találhat''-’- a felszínen. A három űrhajós útja a Hol­dig lényegében azonos lesz, mint korábban, ott azonban más módon közelítik meg az égitestet és a holdkompot csak alacsonyabb magasság­ban indítják el a leszálló- pályára. hogy a bonyolultnak ígérkező leszálláshoz üzem­anyagot takarítsanak meg. A holdkomp kéttagú személy­zete valamivel hosszabb időt tölt az égitest felszínén, mint az Apollo 12 utasai és a kabinon kívül is többet lesznek. Újdonság lesz né­hány műszer, amelyet az égi­testen helyeznek el, továbbá az a tény, hogy mechanikus fúróval három méteres mély­ségből vesznek talajmintát. Ismét megkísérlik a színes tv közvetítést, amely az Apollo—12 útjának, műszaki hiba miatt nem sikerült, de ezúttal tartalékkamerát is magukkal visznek. A begyűj­tendő kőzetminták súlya iá nagyobb lesz valamivel. Az Appollo—13 közép- európai idő szerint röviddel este háromnegyed 11 után indul el a Hold felé, ahova április 15-én éjjel egy óra után érkezik meg. A hold- kornp április 16-án kora heg­gel Száll le a Holdra. Az Apollo—13 a terv sze­rint tegnap este 19 óra után elindult Föld-körüli pályá­jára. Kijárási tilalom Kambodzsában A kambodzsai fővárosban mintegy hetvenezer diák és polgári alkalmazott részvé­telével nagygyűlést tartot­tak. a gyűlés szónoka Lón Nol miniszterelnök rövid be­szédében bejelentette, hogy „a kormány és a parlament ígéretet tesz „ kambodzsai köztársaság kikiáltására’’. A kormányfő azonban nem közölte p köztársaság kikiál­tásának időpontját. A kam­bodzsai tájékoztatási mi­nisztérium szóvivője — mint ismeretes — pénteken hiva­talosan jelezte, hogy a szombati nagygyűlésen ki­kiáltják a köztársaságot. A hírügynökségek semmiféle információval nem rendel­keznek az eredetileg terve­zett program megváltoztatá­sának okáról. A nyilvánvalóan alaposan előkészíteti és megszervezett három órás nagvgvűié=er> az egves tartományok ..képvise­lői” elítélték Szihanuk már. cius közepén megdöntött rendszerét. Az AP Phnom Penh-bol érkező jelentése szerint a kambodzsai kormány éjsza­kai kijárási tilalmat rendelt el a fővárosban élő 120 ezer főpyi vietnami közösség számára. A Phnom Penh-i katonai parancsnokság a ki­járási tilalmat azzal ..a fel­forgató tevékenységgel’’ in­dokolta, amelv az utóbb: na­pokban a fővárosban a „Viet- cong felbújtására tapasztal­ható”. A kormány állítása szerint csak ezzel magyaráz­ható. hogy vietnami szárma­zású gyerekek a kambodzsai új rendszert éltető plakáto­kat letépik. Egyidejűleg beielen+ették, hogy hasonló akciók elköve­tése közben több vietnami fiatalt letartóztattak, a 600 ezer lakosú Phnom Penhben a 120 ezer vi°mamin kívül 100 ezer kínai él. U Thant ENSZ-főtitkár pénteken szóbeli jegyzéket intézett a szervezet vala­mennyi tagállamához azzal a kérdéssel, hogy az illető or­szág állam- vagy kormány­fője szándékozik-e New York­ba jönni és felszólalni az ENSZ 25 éves évfordulójára rendezendő ünnepélyes ülé­sen. Az ünnepélyes ülést a közgvűles idején rendezik, a főtitkár az október 19—24 kö­zötti dátumot javasolta meg­tartására. U Thant szombaton felhí­vást intézett a nagyhatalmak­hoz. hogy találjanak a jelen­legi délkelet-ázsiai konflik­tusra megoldást a genfi egyezmények keretén belül, és hogy a nagyhatalmak erő­sítsék, „ha lehet, garantálják” a térség konfliktusban érin­tett országainak semlegessé­gét. U Thant kívánatosnak mondta, hogy Kína részvétele a nemzetközi életben foko­zódjék. „Peking kapcsolata a világ többi országával a het­venes évek egyik meghatáro­zó tényezője lesz” — mon­dotta. Az ENSZ szerepéről szólva beismerte, hogy a világszer­vezet nem ért el maradéktá- lan sikereket á világbéka megőrzésében, de — amint á főtitkár mondta — „az ENSZ csak olyan lehet, amilyenad a tagországok akarják, lso®{ legyem”, J ­4 % U Thant fe’h'vása

Next

/
Thumbnails
Contents