Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-11 / 84. szám
1970, április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megszokott, hogy az épületeket alulról fölfelé haladva készítik, legvégül állítván össze a tetőszerkezetet. Csehszlovák mérnökök számításai szerint sokkal gazdaságosabb az építkezés — különösein a nagy tetőfesztávú csarnokok építése esetén —, ha a tető- szerkezetet a földön szerelik össze, majd darukkal felemelik az egészet a megfelelő magasságba, s azután készítik csak el a teherhordó falakat, oszlopokat. A legutóbbi Bmói Vásár egyik pavilonját már ezzel a módszerrel építették. A kép a munkának azt a fázisát örökítette meg. amikor a 170 tonna súlyú rácsos tetőszerkezetet nyolc speciális daru a magasba emeli. Könnyen belátható, hogy mennyivel körülményesebb lett volna a rácsszerkezetnek, a benne helyet foglaló szellőztető csőrendszernek 10—12 méter magasban való utólagos ösz- szeszerelése. A módszer alkalmazásával elérhető költség- és időmegtakarítás tehát nem lehet kétséges. A közönség irodalmi és művészeti fóruma Á Szigligeti Színház szentesi vendégjátékának visszhangja A Szentesi Élet (a szentesi városi tanács havonta megjelenő lapja) hírt ad a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátékának sajátos helyi visszhangjáról. Pusztai János így ír: „a Hosszú út az éjszakában című O’Neill drámát mutatta be a szolnoki Szigligeti Színház városunkban. A nézőtérre belépőt szokatlan kép fogadta. A széthúzott színpadi függöny mögött, a nézőtéri világításban a körszínház közvetlenségét idéző hangulatban egy faház század- eleji bútorokkal berendezett szobája látszott. A nézők ott érezhették magukat a Tyrone család kényelmetlen székeiben, mint a drámai események részesei..: Ez a dráma a könnyel és vérrel írt önéletrajzi vallomása az írónak ... A színészi azonosulás a szerző gondolataival a drámai robbanás pillanatától volt egyértelmű, az első perc. tői az utolsóig egyenletesen kiemelkedő alakítást a legidősebb Tyrone-fiút formáló Kránitz Lajos adott. Ugyancsak nagy tapsot kapott a, közönségtől a konyhalányt alakító Cserhalmi Anna is.” Dicséri az együttes játékát és megállapítja: „Mindent ösz- szegezve egy jól sikerült színházi est élményével gazdagodva térhettünk haza az elő. adág után, mind a téma- választáshoz, mind a művészi alakításhoz gratulálok.” Vele. mintegy vitázva, némileg ellentétes véleményének ad hangot dr. Papp Gyógy (Szentes, örménysor l/a), aki kifejti azt a nézetét, hogy a színház műsorválasztásával nem tud egyetérteni; „az O’Neill-féle Hosszú út az éjszakába című dráma a közönség teljes nemtetszésével találkozott. Véleményem szerint — írja — a phatológia tárgykörébe tartozó mű, noha pompás lélektani megfigyelésekre támaszkodik; legfeljebb szűkkörű érdeklődésre tarthat számot. Mondjuk egy fővárosi kamaraszínházba való.” Ugyanakkor megállapítja, hogy a színészek játéka minden elismerést megérdemel, mert játékuk „ragyogó volt!”. <CS) ló ez a házasság! A kétszázötven dolgozót foglalkoztató szolnoki ruházati vállalatnál 1969 első napjaiban igen sok kétkedéssel fogadták a házasság- kötést, mármint azt a hírt, hogy a Május 1 Ruhagyár telephelye lett a vállalat. A szolnokiak — mármint a menyasszony — nem mentek üres kézzel: a megyei tanács 1 200 000 forint „nászajándékot” adott a frigyhez. Az elavult gépsorokat új, modem varrógépekkel korszerűsítették, s azt is előre megmondták: a telepből néhány éven belül hét-nyolcszáz asszonyt, lányt foglalkoztató üzemet fejlesztenek. A házasságkötés óta egy év, s három hónap telt el. Mint minden közös életben — így mondják a régi dolgozók — itt is az első hónapok voltak a legnehezebbek. „Kicsit durcás volt a menyasszony” — meg kellett barátkoznia az új gyártással —■ fehérnemű varráshoz szoktak, s azóta. kabát, kosztüm, sportruházat készül a futószalagokon — de főleg a munkatempót kellett a nagyüzeméhez fejleszteni. A családfő levele Dr. Orbán Pétemé, a telepvezető íróasztalán a vezérigazgató, Kovács József legutóbbi levele; a felszabadulási munkaversenyben elért, hét telephely közötti verseny előkelő helyezéséért, a jó eredményekért, a kiváló minőségű munkáért fogadják elismerését, köszönetét a szolnokiak. Pedig ez a jó eredmény nem kis erőfeszítés ára. Tavaly összesen négy új futószalag indult, nagyüzemi munkára tanítottak százhúsz dolgozót. Legalább százötven 17—20 éves szolnoki lány táplált ebben a gyárrészlegben tavaly munkát — méghozzá olyan jól, hogy a becsületesen dolgozó újak legalább havi 1200—1300, a régiek, szakmunkások pedig 1600— 1800 forintot visznek haza havonta. A futószalagokon szovjet export készül, nőikabátok, la. minált kosztümök. Az irodában hosszan' cseng a telefon. Az anyavállalat jelentkezik. Dr. Orbán Péterné örömmel mondja: — Olyan jól halad Túrke- vén a munka, hogy csodálkozni fognak! Április 27-én átvehetjük az épületet. A Május 1 Ruhagyár és a szolnoki telep házasságából májusban „gyerek” születik: Megalkudtak az amúgyis ósdi, korszerűtlen művelődési otthonra — építenek a ke- viek majd újat — s máris egy milliós beruházást valósítanak meg. Egy modern, szép kis gyártelep kezdi meg a munkát június elsején. A túrkevei tanácsnál száznegyven lány, asszony jelentkezett Egy hónapig kiváló pesti szakmunkások, mesterek tanítják majd őket varrni, s júniusban Túrkevén is indul a futószalag! • • Ot év alatt több tízmilliós beruházás A szolnoki telepen — amely a II. sz. irodaház egy részében dolgozik — az elkövetkező öt év alatt jelentős beruházást valósít meg a Május 1 Ruhagyár. Ügy tervezik, az idén még négy új futószalag kezdheti meg a munkát, 1974-ben pedig már nyolcszáz dolgozója lesz a gyárrészlegnek. Az anyavállalat vezetői elvekben máris egyetértenek a részleg teljes, önálló gazdálkodásával. Egyelőre azonban a létszám és bérgazdálkodás az, amelyben önállóak — bár nagyon optimisták: úgylehet 1971-ben ez lesz a hét telep közül az első, amely teljesen önálló gazdálkodást folytat majd. Addig még sok a tennivaló: bábáskodni kell a túrke- veiek indulásánál, tanítani az új dolgozókat, új munkatermeket, csarnokokat kell kialakítani, berendezni. Törzsgárda máris van, s önkéntes segítői is a közös munkának: öt szocialista és két ifjúsági brigád — amelyek között most is, jó eredményeket hozott a felszabadulási munkaverseny. — sj — Árvíz Drámai helyzetet idézett elő a nagy esőzés és gyors olvadás Közép-Oroszországban: több folyó kilépett medréből és elárasztott számos települést, köztük nagyvárosokat is. Az árvíz sújtotta városok között van a 300 000 lakosú Penza, a 250 000 lakosú Kurszk és a mintegy 200.000 lakosú Orel. A rádió hajnali 5 órakor riasztotta az orelieket. akik elé borzalmas kép tárult. Az Oka és az Őrlik folyó jeges áradata rátört a városra, a jégtábláit, amelyek borotvaként metszették el a magas- feszültségű vezeték tartóoszlopait. a házak falait ostromolták. Sok utca, üzem, víz alá került A víz mélysége helyenként eléri a 9 métert. Orel lakói pánik nélkül, fegyelmezetten fogtak hozzá a mentési mun kólátokhoz, amelyekhez segítséget nyújtanak a városba vezényelt katonai egységek. Az árvíztől megkímélt magasabban fekvő városnegyedek üzemeiben folyik a termelő munka, az iskolákban megtartják a tanórákat. Építőanyagok vizsgálata a megyében A megyei népi ellenőrzési bizottság egy országos tájékozódás részeként vizsgálatot tart a megyében, főleg a cipők és az építőanyagok minőségéről. A hosszabb időre tervezett program alapján indultunk útnak egy esős napon az Építőipari Minőség- vizsgáló Intézet munkatársaival!' Dobó Antalné technikussal és Tóth Béla vizsgálatelőkészítővel. hogy szemrevételezzük, milyen termékeket állítanak elő a megye téglagyáraiban. Próbavételek Ütünk első megállója a törökszentmiklósi .gyár. Szűcs Mihály telepvezető amiatt panaszkodik, hogy még mindig nem kedvező az időjárás, az idén még nem tudtak gyártani. Az a néhányezer tégla, ami van náluk, még tavalyi. A próba vételezek azonnal kifogásolják, hogy a termékeken nincs jelölve az anyag minősége, osztályozása. A másodosztályúként nyilvántartott anyagokon fehér csík van. ami az elsőosztályú minőség jele. A nagy kupacból tízszer 20 darabot választunk ki. A vizsgálat első fázisa a csengetés, Tóth Béla kis kalapáccsal minden vizsgált darabot megkopogtat. A hang alapján három helyre csoportosít. Első helyen vannak a szépen, dallamosan csengő darabok. Ez itt most elég kevés. Van olyan sor, ahol a húszból csak kettő csengett szabályosan. A kirakott kétszázból 24 törött. Vizsgálatra alkalmatlan. A szakemberek a vizsgált mennyiségből egy ládára valót elküldenek a debreceni intézetbe, ahol majd a laboratóriumi vizsgálatokat is elvégzik. A végleges véle-* ményt csak ott alakíthatják ki a termékek minőségéről. Törökszentmiklósról Mezőtúrra indulunk. Dobóné már a kapuban meghökkent itt van a megyei vállalat központja is, de ezen az udvaron sincs sehol sem színjelzés. i Egyetlen téglahalomról sem lehet tudni, hányád osztályúként csoportosították. Szűcs Lajos művezető hallgatja végig a szakemberek kifogásait, mivel a gyárvezető nincs idehaza. A rakodó- munkások bizalmatlanul figyelik a próbavételt és a kérés ellenére se nagyon Sevan gítenek; más dolgunk — mondja egyikük. Sok a gond Vizsgálat közben kisebb eszmecsere folyik. A gyáriak elmondják, hogy szerintük a tégla ára alacsony ahhoz képest. hogy ők mennyi pénzt kiadnak, mire előállítják. Fizetnek a területihasználatért, sőt a bányákban feltörő talajvízért is. Elmondják, hogy kevés a munkás, a nehéz fizikai munkát senki sem vállalja szívesen- Épülnek ugyan új gyárak is, ahol könnyebb a munka — mint például a kunszentmártoni és a kisújszállási — de a szakgárdát nem alakítják ki az építkezésekkel egyidőbem. A valódi minőséget egyébként csak hosszabb laboratóriumi vizsgálat dönti el. Amit azonban a szakemberek mindenekelőtt kifogásoltak, hogy a vevők tájékoztatására sem a fehér, zöld és fekete színjelzést nem alkalmazták, sem az árakat nem írták ki sehol. Ezt pedig megkövetelik, mert az árak között a minőségtől függően 10O forint körül van a különbség, ami egyetlen vevőnek sem lehet közömbös. — borsi — 0 Az utolsó szó jogán Tisztelt Bíróság! Az utolsó szó jogán kérem, hogy mielőtt elítélnének hirtelen haragból elkövetett súlyos testi sértésért, hallgassák meg miképpen zülöttem idáig Fortuna Istenasszony jóvoltából, kinek Lucifertől legyen hetesikre. Mentségemre az alábbiakat tudom előadni: Az OTP igen ügybuzgó dolgozói a nyereségrészesedés alkalmából önként vállalták. hogy kimennek a vállalatokhoz (addig sem kell odabent dolgozni, és fölülvizsgálják. hogy ki nyert a vállalati dolgozók közül a békekölcsönön, esetleg sajnálkozásukat fejezzék ki a nemnyerés miatt. Mivel mélyen tisztelt aranyrámába és imába foglalt anyósom megkérte a feleségem őnagyságát, hogy nézze meg. hogy az eddig meglévő és húzott kötvényeken van-e valami nyeremény s 6 szófogadó kislányhoz illően behozta a nagyrabecsült vállalatunkhoz, mire a három OTP-s és kiváló dolgozó, (hogy essen le a nadrágjuk, talált is a kötvények között 1 db 5000 forintos korábban kihúzott nyereményt. ' Ennek alapján elmentünk az OTP-hez, bemutattuk a nyertes kötvényt és az 5000 forint helyett felmarkoltuk a kemény 4020 forintot, mivel 20 százalékot minden rendes nyerőtől lefognak, valami kezelési, vagy keze- zési költség címén. Ezután az após és az anyós kezébe leszámoltuk a 4000 forintot, mert ha az OTP lefoghat 980 forintot, minket is megillet 20 forint fuvardíj és üdítőital címén. Persze otthon nagy volt az öröm és a bőkezű apósom mindjárt hozatott is egy fél liter kövidinkál négyünknek, mondván. hogy erre már aztán inni kell, mert nem mindig akad ilyen öröm a háznál, hogy isten és az állam jóvoltából, valaki csak úffv 5000 kemény forintot nyerjen. A nagy iszogatás közben vérszerződést kötöttünk, hogy erről senkinek sem szólunk, mivel úgy is kell a pénz, mert ki akar dőlni az alsóház oldala, legalább le tudjuk bontani és újjá tudjuk építeni. Nem is történt addig semmi baj míg egyszer a Szolnok megyei Néplap egyik igen ügyes tollforgatója (hogy tolijának tört volna ki a hegye) megírta, hogy egyes vállalatoknál egyeseket duplán is ért szerencse, névszerint bennünket, így a vérszerződés csúnyán megbukott a teljes titoktartással együtt. Másnap amikor mit sem sejtve beérek a vállalathoz, jött két gratuláló kolléga, hogy ő is örül a szerencsének és szerényen megkérdezték hogy mit fizetek a nagy öröm alkalmából. Elolvastam az újságot, mint aki semmiről sem tud. közben. ha az átok fogna, az úiságíró és a közlékenv OTP-g már rég az örök vadászmezőkön harcCna és mentegetve maffam. hogv biztos azért nem mondta meg a mól ven tisztelt feleségem az örömhírt, mert férjhez akar menni és biztos a nászútra akarja tartogatni az összeget. Az örömre hoztam egy liter cseresznyepálinkát a gratulálóknak. ( Persze a pálinka fogyott, p gratulálok száma nőtt, úgy, hogy a gépíró kartósnő tankolni még kétszer fordult. Tessék számolni ez nekem mínusz 300 forint. Azt hittem már megúszom és mehetek haza, amikor a buszmegállónál megveregeti egyik régi sportellenfelem két barátjával együtt a vállam, hogy ők is gratulálnak. Mondanom sem kell. hogy ez megint mínusz 100 forint. Le- saállok a buszról, szintén gratulálnak. megint csak mínusz 200 forint. Tessék elképzelni tisztelt bíróság, hogy abból a pénzből, amit nem is én nyertem és becsületesen hazaadtam, már a saját zsebemből 600 forintot fizettem a boldog gratulálóknak. Másnap vidékre mentem és az édesanyámtól kértem 700 forintot hogy adjon már, mert nem akarom, hogyha becses nejem belenéz „ házikasszába, szemrehányás legyen ököllel a gratulálok miatt. Másnap vasárnap volt. meglátogattam öcsémet, mondanom sem kell, hogy a gratuláció itt sem maradt el, jöttek a szomszédok, távoli ismerősök, úgy. hogy a mamától kért pénzből alig- alig maradt. Hétfőn szintén a mamához indultam, de akkor a papám szólt, hogy jön p fiad, zárd be az ajtót, ne engedd be. meri biztos megint pénz kell neki. Üres zsebbel jöttem hazafelé és gondolkoztam, hogy ahhoz az OTP-hez menjek el kölcsönkérni, aki tájékoztatta az újságírót, vagy ahhoz az újságíróhoz, aki leközölte azt az atkozott cikket, esetleg betörjek valahova, de, erre már nem jutott idő, mert ahogy jöttem hazafelé üres zsebbel kifosztva, reszketve a gratulálóktól. találkoztam egy nagvon régi és egy nagvon jó testi-lelki barátommal, örömmel üdvözöltük egymást és mondta, hogy olvasta. hogy milyen szerencse ért bennünket és igyunk az örömre valamit és elvesztettem a fejem, a szemem felakadt, „ szájam habzott és úgy megütöttem, hogy még most is élet-halál közt lebeg a kórházban, a jókívánság miatt a szerencsétlen. Persze, hogy a rendőrségen kötöttem ki garázdaság és útonállás címén. A meg. éltő rendőrtiszt elvtárs könnyezve értette meg kálváriámat, de azt mondta, hogy mégis át kell adni az ügyet a bíróságra, mert ott az igazság teljes mértékben ki fog derülni. Most itt állok ítélethirdetés előtt és az utolsó; szó jogán kérem, hogy azt az istentől elrugaszkodott OTP-t és azt az újságírót tessék helyettem elítélni, mert az összes bajnak ők az okozói. Hiszen az apósom és az anyósom nve- reménve miatt. ráadásul húsvétkor be kellett zárni a kanut, mert nem tudtam az adósság és a pénztelenség miatt sem bort, sem tojást, sem pirosfestéket venni. Kívánom, hogy p baj okozóinak apósa és anyósa nyerjen a békekölcsönön 100 000 forintot, és írják meg a Nénlapban névszerint őket. Kérem a Tisztelt Bíróságot. hogy ezek után bűnösségemet mérlegelni és n vád alól felmenteni szíveskedjen. Egy boldog nyerő család boldogtalan ki- semmi z<*tf tagja baathmari Kaiman
