Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

1970. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Üzbegisztánban az októberi forradalom előtt nem volt felsőfokú tanintézmény és tudományos kutató intézet. A tudomány gyorsütemű fejlődését a szovjet hatalom alapoz­ta meg. Ma a köztársaságban 50 felsőfokú iskola, 140 tudo­mányos kutatóintézet működik. Ezekben mintegy 22 ezer tudományos munkatárs és tanár, 400 tudományos doktor és több mint 5400 kandidátus tevékenykedik. Az analfabé­ta iskolától az atomreaktorig ég a kibernetikáig — ez az ország tudományának útja. Szovjet-Üzbegisztán — a Szovjetunió legfontosabb gyapottermelő vidéke. A gyapottermelés növelésében nagy segítséget nyújtanak a földműveseknek az üzbég tudó­sok, javítják a minőségét, egyre tökéletesebb gyapotszedő gépeket alkotnak. Képünkön: A gyapotkutaf.ó intézet tenyésztelepén. <t * ünnepi iiíes A magyar tudományos élet csaknem 300 képviselője és 12 európai ország meteoro­lógiai szolgálatának mintegy 70 delegátusa vett részt szerdán a Technika Házá­ban a Meteorológiai Intézet alapításának 100. évforduló­ja alkalmából rendezett ün­nepi ülésen. A vendégek között volt Bondor József építésügyi- és városfejlesz­tési miniszter. Réthly Antal professzor, a meteorológusok 91 éves doyenje, továbbá D. A. Davies, p Meteoroló­giai Világszervezet főtitkára és R. Schneider, a szervezet európai elnöke is. A jubileumi ülést dr. Kiss Árpád miniszter, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke nyitotta meg. A kormány nevében üdvö­zölte a magyar meteoroló­gusokat és a külföldi ven­dégeket. Ismertette a ma­gyar meteorológiai kutatások történetének mindkét szaka­szát, az 1781-től 1871-ig ter­jedő időszakot, amikor ki- sebb-nagyobb megszakítá­sokkal különböző intézmé­nyekben már folyt jelenleg is használható adatokat szolgáltató műszeres munka és az 1870. április 8-tól, a Meteorológiai és Földdele- jességi Magyar Királyi Köz­ponti Intézet alapításától máig terjedő 100 esztendőt A miniszter üdvözlő sza­vai után dr. Dési Frigyes professzor, az országos me­teorológiai szolgálat elnöke méltatta » meteorológia 100 esztendejének munkáját és további teendőit majd a külföldi küldöttségek vezetői üdvözölték a jubiláló ma­gyar meteorológiai szolgála­tot. Az ünnepi ülést csütörtö­kön és pénteken kétnapos nemzetközi tudományos ta­nácskozás követi. A népek barátsága jegyében Impozáns énekkari hangverseny Szolnokon Valljuk be, az ünnepi rendezvényeket s a Verse­ghy Diáknapok zárását kö­vetően sokan szorongtak, jut-e még a közönség ér­deklődéséből? Zened esemé­nyekben sem volt hiány az utóbbi napokam megyénk székhelyén; a budapesti MÁV Szimfonikusok ünnepi hangversenye, a Budapesti Kamarakórus fellépése az egyik napon. a következő este pedig „ drezdai főisko­lai énekkar vendégszerepel, Szolnok közönsége azon­ban érzékeny és igényes ma már; „nem hagy ki” egy-egy olyan alkalmat, amikor ma­radandó élményt szerezhet. Így történt most is. Telt ház köszöntötte tapssal az egy­más után sorra dobogóra lépő kórusokat kedden este a megyei művelődési köz­pont nagytermében. A Kodály és Bartók kamarakórus nagy sikere A szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusa nyitotta meg a hang­versenyt. A nyolcvan tagú énekkar nagy sikert aratott Holminov; Dal Leninről cí­mű kórusművével, szólót énekelt Széki Sándor, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Ezt követően Széki Sándor Erkel: Bánk bán-jából énekelte a Hazám, hazám áriát, a közönség, nagy tapssal, meleg szere­tettel köszöntötte a Szol­nokról induló operaénekest. Ezután ismét — Buday Pé­ter vezényletével — a Ko­dály kórus következett Jor- quin: A tücsök. Passereau: A férjem Szép ég jó, vala­mint Monteverdi O prima- véra dallamai csendültek fel tisztán, imponáló biz­tonsággal. Dobogóra lépett a Szolnok városi tanács Bartók Béla kamarakónisa is. Bartók: Bánat és KoXílv; járás kórusrm"vér>f>k tóimé eső1 ásóval szereztek maradandó zenei élménvt a közönség vasítapssal köszön­tötte a kamarakórust és ve­zetőjét, Bah Józsefet. Az­után egymást követték újabb és újabb produkciók, s a felismerés bizonyossága annak, milyen gazdag is ma Szolnok énekkari kultúrá­jában. Rigó Éva vezényleté­vel a Kodály kórus Karai Estéli mótázás és Vidám nótá-ját tolmácsolta, A második világháború­ban a német megszállók fel­dúlták Tarasz Sevcsenkó sírját, meggyalázták az uk­rán népet, s kivívták maguk ellen a nép haragját, gyűlö­letét. Fegyvert fogtak az ukrán partizánok megbosz- szulni azt; hogy emlékeiket, kultúrájukat gyaiázták. Er­ről szól Alexandrov: Poéma Ukrajnáról című kórusműve, melyet ismét Buday Péter 'vezényletével adci!.t elő a kar, szólót énekelt Széki Sándor. Döbbenetes erővel és ugyanakkor igényes, fi­nom — az érzelmek árnya­lati váltását is érzékeltetni tudó — képességgel és kész­séggel tolmácsolt a kórus. Befejezésül Báli József ve­zényelte a Kállai-kettőst. „Önök mindenütt meleg, baráti szeretettel fogadtak bennünket A műsor második részé­ben lépett fel p drezdai pe­dagógiai főiskola Artur— Becker ezüstéremmel kitün­tetett ifjúsági vegyeskara. Bozsó Imre, a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ igazgatóhe­lyettese köszöntötte a ven­dégeket. ..örültünk, hogy elfogadták meghívásunkat és eljöttek hozzánk. Külön örü­lünk, hogy látogatásukra ha­zánk felszabadulásának ju­bileumi évfordulóján és a Lanin-centenárium időszaká­ban került sór. Mi büszkék vagyunk a mögöttünk ha­gyott 25 esztendő eredmé­nyeire, a szoc’elizmijst ón’tö nének barátságára!” A fő­iskolások nevében az egyik fiatal, a Verband der Freien Deutschen Jugiend, az ifjú­sági szövetség tanintézeti szervezetének titkára vála­szolt. Elmondotta, hogy a kórus a főiskola FDJ szer­vezete nagy kultúrcsoportjá- nak egyik részlege, tagjai matematika, fizika, kémia szakos tanárjelöltek, de fő­iskolai éveik latt aktív kul­ié rmunkások, hogy így is felkészüljenek a nevelői hi­vatás teljesítésére. „Amióta átléptük a Magyar Népköz- társaság határát, mindenütt meleg, baráti szeretettel fo­gadtak bennünket, s ezt itt, Szolnokon, érte el valóságos csúcspontját. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság népeit internacionalista ba­rátság fűzi össze és a népek barátsága is olyan vívmány, melyet ápolunk és erősítünk. Önök — mondotta — példá­ját adták annak, hogy három­millió koldus országából ho. gyan lehet, a szocializmus útját járva, a jólétben élő munkások és szövetkezeti parasztok országát megte­remteni”. Ezt követően Alfred Kalchner vezénylésével mu­tatta be műsorát a kilenc­ven tagú vendég énekkar, valamint a kórus kamara- együttese. A nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom dalai csendültek fel német nyelven. G. F. Händel hét művét hallhattuk, majd né­met és svéd népdalokat. Bár­dos Lajos egyik kórusművé­nek tolmácsolásával, majd egy magyar népdalnak ma­gyar nyelven való éneklé­sével arattak sikert, pro­dukcióik egy-eev részletének ismétlésére késztette a kó­rust p közönség vastapsa. S p hangverseny befejező momentuma valóban emlé­kezetes marad mindannvi- unk számára: a két kórus közösen éneimbe Tulikov Békedal-át. Előbb a szolno­kiad- ajkán szólalt maevar nyelven a dal maid a né­met kar VövetköTö+t vége­zetül ped'g mindkét kórus orosz nyelven, eevütt éne­kelte a béke dalát (CS) Á történelem tárlói Jegyzetek a felszabadulási emlékkiállításról Közhely: a művészet képze­lettársító ereje óriási. Meg­látunk egy szobrot, rajzot, vagy épületet és rögtön idé- ződik bennünk a kor, amely a művészi alkotást táplálta. A szolnoki Damjanich János Múzeum felszabadulási em­lékkiállításán az első terem­ben a sorsforduló előtti raj­zokat, fényképeket látjuk. Mindössze néhányat... Hatalmas fénykép: fényes­re csutakolt rendőrlovak tom­pora. Rendőrkordon, Horthy falanksz. • A csúcsos sisakos rendőröket már néznünk sem kell, tudjuk egy „csendélet” az 1930-as évek Magyaror­szágáról. A kordon mögött a tüntető munkások. A másik oldalon p mártír­halált halt festő-grafikus Amos Imre szolnoki vázlat­könyvéből néhány felnagyí­tott rajz. Földre esett ember, fölötte a levegőben modern apokalipszis. Ez már 1944; a művész a várost ért bomba­támadások szörnyűségét adja vissza. Mellette egy Radnóti vers fotókópiája. Tizenvalahány művészi fényKéppel, rajzzal és Mó­ricz 1929-es szolnoki riportjá­val p kiállítás rendezői meg­éreztették a felszabadulás előtti évtizedek hangulatát. Szükséges dramaturgiai elő­készítés ez. mert bevezeti a fő témát. El Szovjet hadijelentések, megmentett katonák kísérő­levelei, frontképek, korabeli falragaszok, újságok... Az­tán tényanyagok az első na­pok, hónapok eseményeiből. Múzeumi kötelesség mindezt kiállítani, — a bemutatás hogyanja dönti el jó-e a ki­állítás. Nem a dokumentu­mok mennyisége az elsődle­ges, hanem a célzatosan ki­állított korabeli, vagy korhű anyagok közötti gondolati ka­pocs milyensége. A fő kérdés, hogy a látogató megérezze a legfontosabb összefüggéseket; Ha a logikai sorrend világos és didaktikus, akkor a néző­höz eljut az események értel­mi kapcsolata, sőt az érzelmi reakció is megindul. Ezt a célt szolgálja a kiállí­táson remekül alkalmazott montázs-technika. Nem kell mindent elmondani — nyil­ván ez a gondolat vezette a rendezőket, — hiszen a tár­gyak, dokumentumok egy­másutánja megteremti az ösz- szefüggéseket, a gondolati asszociációk kitöltik a héza­gokat. Erre egy példa: a ki­állításon ott látjuk Péntek Lajos népművész faszobrát, az ökrökkel szántó parasztot; ember és jószág belegörnyed- nék a robotba; tipikus ura­dalmi kép — mellette egy tabló a karcagi földosztó bi­zottság tagjairól középen az akkori városi párttitkár, Tü­dős Imre, bácsi fényképe, ol­dalt egy korabeli falragasz: „Tiéd a föld, adj kenyeret! Ezt kéri a Magyar Kommu­nista Párt.” A montázs-technikával fel­idézték a négyszáz éves álom megvalósulását, a földosztást. Bemutattak két-három, kora­beli. nagyon jellemző doKu- mentumot és máris élővé vált bennünk a történelmi isme­retanyag. Anyag gazdagságán kívül ez a módszer teszi igazán sike­rültté a szolnoki kiállítást A negyedik teremben a jászberényi Hűtőgépgyár is bemutatja új termékeit. Mi ez. felszabadulási em­lékkiállítás vagy árubemu­tató? Felszabadulási emlékkiállí­tás. méghozzá nagyszerű. S vállaljuK el az árubemutatót is, mert e között és a felsza­badulás ténye között kétszer kettő igazságú a kapcsolat. Megint a montázs! A te­rem falának másik oldalán még az éhező Szolnok doku­mentumait látjuk, a „Lehel kiállításon” pedig az ország mai asztalát. A jászberényi hűtőgépen ajtaja nyitott, ben­nük ,,mi szem. szájnak in­gere.” A kiállítás esztétikája és ha­tásossága talán sokat is kí­vánt, túl nagy az áruválasz­ték a hűtőgépben, — nem mindig és nem mindnyájunk hűtőszekrénye ennyire mu­tatós még, de fizetéstajt, meg ünnepek előtt csak-csak ilye­nek a konyha sarkában züm­mögő hűtőszekrényeink. A betört üvegű konyhából, ahol a melaszos görhét sü­töttük. jutottunk el eddig. Hasznos. _ hogy a kiállítás folytonossága erre is emlé­keztet. A kiállítás egyik legizgal­masabb része a városfejlesz­téssel foglalkozó gyűjtés. A felszabadult Szolnok első városrendezési terve 1946-ban készült el. Ez képezi ma is a megyeszékhely nagyvárosia­sodásának alaptervét. Utazás a jövőbe — ezt a címet is adhatnánk a távlati fejlesztési terveket is bemu­tató kiállításrésznek. De nem a fantázia útjait járjuk, ha­nem a tudományos tervezé­sét. Az idő és hely adott: a 22 emeletes toronyházakat, a betonspirál csodát máris oda képzelhetjük, ahol néhány év múlva álL így vezet — és erősít — bennünket ez a kiállítás a szétrombolt házaktól Szol­nok nagyvárossá válásáig. El Megalázás és heroizmus, szenvedés és áldozatvállalás, a betegségek nyomorúsága, a fehér kenyér és a szabadság öröme ötvöződik a kiállítás szabad asszociációiban. Vagy­is a múlt és a jelen történel­me, a távlatok optimizmusá- vaL A gondolattársítások so­kaságának előidézője a tár­lat, — ezért művészi. — ti — UTÓSZÓ A Verseghy Diáknapok után Az idei Verseghy Diák­napokat tudatosan illesztet­ték a felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére ren­dezett ünnepségek sorába. A számvetés első és legfonto­sabb kérdése: méltó volt-e a negyedszázados évfordulóhoz a háromnapos seregszemle, megfelelt-e azoknak a vára­kozásoknak. amelyeket társa­dalmunk támaszt az ifjúság­gal szemben? A válasz gyorsan kínálko­zik. A szavalok, a prózamon­dók. az irodalmi színpadok, de a kórusok , is igen sok olyan művet választhattak, amely többé-kevésbbé köz­vetlenül fejezi ki az eltelt huszonöt év lényegét. A sza­vatoknál, direktekben, az iro­dalmi színpadoknál áttétele­sebben mutatkozott ez meg. A fiatalok nem tagadták meg önmagukat Legkedvesebb költőik olya­nok. akik az évek múlásával í« fiatalok tudtak maradni: Váci Mihály, Garai Gábor, Juhász Ferenc, a szovjet lí­rából Jevtusenko, Voznye- szenszkij, Rozsgyesztvenszkij és az örökifjú életművet ránkhagyó Majakovszkij^ A prózában árnyaltabb volt a kép. de itt is láthatóan az volt a választás alapja, hogv a mának a máról mit mond a szerző. Az iradalmi színpadok be­mutatóira az erkölcsi érzé­kenység volt elsősorban jel­lemző. A témák: a közöny, az ügyeskedés, az elffépiese- dés, a nemzedékek ellentéte és még sorolhatnánk a kor fontosabb kérdéseit. Itt kell megemlékezni a „Elszabadu­lásunk 25 éve” vetélkedőről is, amely a megye eltelt hu­szonöt évének átfogó ismere­tét kívánta meg a tanulóktól. A diákok ebben is megálltak a helyüket. A műsor azonban csak a keretet jelentette. A Verseg­hy Diáknapok igazi értéked a megvalósulásból származ­tak. Láttunk tisztes sikereket és tisztes bukásokat, igen jó előadásokat és igen rosszakat is. Ennek ellenére igaz az előző megállapítás, mégpedig azért, mert minden produk­ción — még a legkevésbé si­kerültön is látszott a lelke­sedés. a nagyot akarás. Felé- be-harmadába összedobott, félszívvel előadott műsor­szám szinte egyáltalán nem akadt. Tiszta szívvel Tiszta szívvel felelhetjük a feltett kérdésekre, hogy a Verseghy Diáknapok megfe­leltek a várakozásnak, mél­tán váltak a jubileumi ün­nepségek részévé. Biztató, jó képet adtak a diákifjúság­ról, annak világnézeti elkö­telezettségéről, kulturáltságá­ról, ízléséről. Hiba volna azonban, ha az ifjúság dicséretével egyidő- ben megfeledkeznénk a taná­rokról. akik segítettek a mű­sorválasztásban, az előadás előkészítésében és a rende­zőkről, akik biztosították a zökkenőmentes lebonyolítást. A kevesebb több lett Az idei Verseghy Diák­napokon színvonalasabb mű­sort láttunk-hallottunk, mint korábban. Ennek) rész­ben az volt az oka, hogy a rendezők jól felhasználták, a korábbi diáknapok tapaszta­latait. Csökkentették a mű­vészeti ágak számát s kide­rült. hogy a kevesebb több lett. A tánczenekarok versenyé­ben kevés jelentkező volt, néihány más kategóriában vi­szont éppen a sok induló okozott problémát. Elsősor­ban a versmondókra gondo­lok. A majdnem száz részt­vevő másfél napig verseny­zett Minden tiszteletünk azé a zsűrié, amelynek figyelme nem tompul el ennyi idő alatt. Az iskolánkénti, általá­ban három szavaló helyett elegendő volna kettő, így a bemutató rövidebb, áttekint­hetőbb lenne, a színvonal csökkenése nélkül. Jól sikerült a szólóéneke­sek, kisegyüttesek és a kóru­sok bemutatója. A hangsor- szólisták és zenekarok veree- nyében inkább csak szólistá­kat hallottunk. Kevés volt az együttes, ezt a zsűri is saj­nálattal jegyezte meg. A szó­listák műsorát rontotta a da­rabok helytelen kiválasztása. Sok volt a szereplők felké­szültségéhez képest túl nehéz darab. Az irodalmi színpadok és diákszínjátszók bemutatóján eléggé egyenetlen volt a szín­vonal. A két aranyérmes együttes jó műsora mellett néhány közepes és néhány egészen gyenge produkció is színpadra került. összességében mégis jő ver­senyt, jó szórakozást hozott a Verseghy Diáknapok idei versenysorozata. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents