Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. áprflla 4. i Emlékmű a hídfőben Beszélgetés a felszabadulási emlékmű alkotóival A hídfő él... Előtte a Tisza görgeti az időt, mögötte a régi liget tuskócsonkjai, mel­lettük a nagyra szökött fák. A fák. ha mélyre gyökerez­nek. mindig kinőnek. A hídfő él... 1919-ben innen küldték jelszóvá vált üzene­tüket a balpart védői. 1944 őszén a város alatt itt érték el a szovjet roihamegy- ségek a Tiszát, hogy meg­mentsek a hidat. Nem sike­rült, a hidat felrobbantották a fasisztáit és a felszabadító harcosokat, az előőrsöt, bar­bárul lemészárolták. De néhány héttel később újra élt a hídfő. A vasi"ön­csők mellett fahidat vertek a szovjet utászok, és ezen Szabó László gördültek át a szabadság tankjai; az életet, a négy- szögletes kenyeret szállító kocsik tízezrei; itt vonultak a kozák lovasok, az ukrán tüzérek, a Volga fiai, száz­ezer szám: a kirgizek, az ör­mények. a hidegtűrő szibé­riai lövészek — mind itt mentek; Budapestért... A felszabadult Magyaror­szág ezen a hídon át küldte biztatását *z akkor eszmélő Duna-Tisza közének, a ro­mok fölött kesergő budapes­tieknek. majd a Dunántúl­nak-.. ☆ A hídfő él... Történelmi helyen áll a felszabadulási emlékmű, Szabó László szob­rászművész és Barna Gábor építészmérnök alkotása. A szolnoki Tisza-lig'et le­járatánál elhelyezett fáklyás szabadsághozó a történelmet jelképezi. A huszonöt évvel ezelőtti sorsfordulónak állít művészi emléket. Pesti barátom, aki még nem látta a szobrot, megkér­dezte: mit fejez ki? Magyarázgattam. de érez­tem, hogy keveset mondok. Megpróbáltam leírni, megkí­séreltem valamicske műtör- téneti elemzést, de kevésnek, felszínesnek tartattam. Aztán megéreztem, miért. A felszabadulás egész né­pünk történelmi sorsfordu­lója ugyan, de személyes él­mény is, mindenkiben bennei •élő tudat, olyan dolgok ösz- szessége. ami táplál bennün­ket. de ha nem kérdezik, nem is beszélünk róla... Hogy nem nyomorgók, hogy orvos lettem, hogy földem van. gépekkel, hogy öntuda­tom van. hogy büszke lehe­tek, mert szabad va°vok, hogy divatdámák a munkás- lányok, hogy... Tengernyi hogy-ot kellene még leírnom, de úgy is csak töredékét ad­nám vissza: mit is jelent a felszabadulást jelképező szo­bor. Ismerem az emlékmű szü­letésének történetét. Tudok az alkotók álomnélküli ál­modozásáról. hogy valami nagyon szépet, kifejezőt ad­hassanak. Ott voltam, amikor a tö­rékeny szobrász. Szabó Lász­ló a nehéz agyaggal birkó­zott Olyasmi volt ez, kicsi­ben. szerényebb formában, mint egészünk birkózása bol­dogulásunkért az elmúlt ne­gyedszázadban. A szobrász műve már kész, Barna Gábor a fáklyás szabadsághozóról lehullott az ünnepi lepel. A törékeny szobrásszal néz­zük a robosztus, majd négy méteres, bronz szabadság­hozót. — Az interjú törvényei szerint ugye most magyaráz­nom kellene a szobromat? Ha lehet, nem teszem ezt, mert hiszem, hogy mindenki­ben ugyanazokat az érzése­ket kelti, amiket én ki akar­tam fejezni. Hadd beszéljek inkább azokról, akiknek kö­szönhetem, hogy itt áll a szobrom: a munkásokról. Ba- gyula György szocialista bri­gádjának segítsége nélkül nem tudtam volna anyaggá formálni gondolataimat. Hidd el, nem szabványbeszéd ez tőlem, hiszen ők készítették a formázáshoz szükséges bo­nyolult acélvázat, a forgat. ható alapot, ők bányászták az eredeti nagyság megfogal- m"7ásához szilkséoe* ne­héz agyagot ők hordták be a műterembe... és... de ez már érzelmes frázisnak tűnne... — És... folytassuk innen. — Nehéz zsűriken estem át. rengeteg akadékoskodás­sal készült el a szobor.' Sok­szor nekikeseredtem bizony, művészi kríziseim voltak... Jöttek a papírgyáriak, ho­gyan csináljuk akkor, Szabó élvtárs, Laci? Csináltuk. Észrevettem, úgy beszéltek róla. hogy a „szobrunk”. Hordták az agyagot, hegesz­tettek, büszkék voltak a „szobrunkra”, Megéreztem a „társszerzőség'’ mögötti erőt. Elkészítettük... Hatalmas erejű. ‘ elsodró lendületű a fáklyás szabad­sághozó. Mögötte finom íve­lésű zászló a háttér, nyers, fehér betonból. Ez, és az egész szoborkompozíció épí­tész-esztétikai munkája Bar­na Gábor műve. — Sokat vitatkoztunk a zsűrivel, végül is a legelső elgondolást fogalmaztuk meg. Érdekes, hogy amikor meg­kaptuk a megbízást, külön- külön mentünk ki helyszín- tanulmányra. Lerajzoltam az elgondolásomat, vittem Szabó Lacihoz. Mutatom. Laci mo­solygott, és elém tette a raj­zát... Csaknem egyforma volt a két elgondolás. — Laikus megjegyzés; nem volt köniiyű, ebbe — a kü­lönben gyönyörű — környe­zetbe „belekamponálni” az emlékművet, a háttér és a látószögek sokfélesége miatt. — A figura karja a ma­gasba mutat, mint mögötte a fák ágai. Zárt háttért kel­lett tehát tervezni. Ebben a felfogásban nagyon fontos a szobor és a háttér távolsága, magasságaránya. A fehér architektúrát, — hogy zászló legyen — alul is ki kellett vágni. így újabb arány prob­lémával kellett megbirkóz­nunk. Olyan anyagból kel­lett a háttért készíteni, hegy jó kontúrt adjon az előtte álló szobornak. — A tágabban értelmezett környezet is felvethetett jó- néhány szempontot a kom­pozícióhoz. — Úgy kellett alakítanunk a terepet, hogy a szoborra való rálátás minden néző­pontból megfelelő legyen. Statikai problémáink is vol­tak. Hagy mondjam el, hogy az emlékmű az alapzattal együtt, ez persze a föld alatt van, hat emelet magasságú. Az építkezés tulajdonképpen még nem fejeződött be. A rejtett hangosítást és világí­tást már elhelyeztük — négy stadionlámpa és négy 1000 wattos jódgőz-lámpn. vilimf­Bagyula György ja majd meg a szobrot —, de a tér további esztétikai kialakítása még hátra van. A szolnokiak hatezer rózsa­tövet ültetnek majd el at szobor térségében. Óriási ró­zsaliget lesz itt. Bagyula György nyolc ta­gú, aranykoszorús szocialis­ta brigádjával a munkahe­lyükön, a szolnoki papírgyár­ban találkoztam. A brigád­napló hatodik pontja tar­talmazza a szobrászművész­nek. felajánlott segítséget. A brigád 1968-ban 258 munka­órát. tavaly pedig több mint 500 munkaórát segített a tö­rékeny szobrásznak, - hatal­mas emlékmű alkotójának. Most is úgy mondják, „a szobrunk” ... — Segítettünk Lacinak. Amikor megnyerte a felsza­badulási emlékmű pályáza­tot, elhatároztuk, hogy meg- könnyítjük munkáját. Két­kezi munkásember volt ő is, úgy lett művész. Megmond­tuk neki, segítünk, vigyázunk a kezeire, nehogy megeről­tesse. Nem sajnáljuk a fá­radságot, gyönyörű a szo­bor ... Tiszai Lajos Jóleső érzés látni, milyen sokan vagytok... Jegyzetek o Fiatal Magyarország-ról (*) Valami egészen személyes vallomással szeretném kezde­ni ezt a könyvismertetést. Azzal, hogy szeretek fiatalok közt lenni. S ahogyan múl­nak felettem az évek, s a negyvenen túl az ötven felé Indultam, — hogy elérem-e, ki tudja — egyre jobban «1 bennem ez az érzés. Olyan fiatalok között jó él­ni, dolgozni, akik sok-sok mindent megtanultak, vagy meg akarnak tanulni az idő­sebb nemzedéktől. És akik jó néhány dolgot nem akar­nak, vagy igyekeznek nem megtanulni tőlünk. S amikor azt látom ég ismerem fel, hogy jól kezdi válogatni .va­lamely fiatal, miben kövessen bennünket, előző nemzedé­ket és miben ne,, akkor kü­lönösen érdekel már szemé­lyes jövője és sorsa is. Szeretem azokat, akik mun­kájukban, szívükben és szak­értelmükben bíznak, ezért magabiztosak, nem pedig ós­di protekció, jó keresztapa, vagy ügyeskedés árán szer­zett védettségük birtokában startolok. Akik mernek ver­senyezni a munka területén, akár le is győzni ebben a szellemi viadalban, különös­képpen nem respeKtálva azt, hogy életem negyvenkét esz­tendejéből huszonkettőt szer­vezett-szerű oktatásban mor- zsolgattam. Szeretni valók, akik a vetélkedőkben mind­végig tisztán, csak magukban és igazuKban bízva vesznek részt. Mindezt el kellett monda­nom. mert csak így vagyok képes számot adni róla, mit éreztem, amikor a kunszent­mártoni születésű Bállá De­meternek Fiatal Magyaror­szág című foto-dokumentum- kötetét végiglapoztam, s közrefogott az á fiatalság, mely már 1945 után született és egész életfelfogása, életút­ja — az a bizonyos way of life számukra — már alap­vetően a szabad Magyaror­szág viszonyai által determi­nált. A képeknek nincsenek cí­meik, nem jelöli utalás, szá­mozás sem, mi hol nyert megörökítést. A fotók mon­danak el mindent — a fiata­lokról. A VIT megnyitó ün­nepsége, sok-sok fiatal ül a lelátón... Kérem, ne neves­sen ki senki, valami szent tisztelet fog el; ők^azok! Ér­tük éltünk, nékik adjuk át mindazt, amit teremtettünk, vagy rontottunk... Iskolájuktól búcsúzó végzős növendékek, .. .Balatonban fürdő fiúk, leányok, kik ott­honosabban mozognak a selymes vízben, mint egykori grófok a mágnás kaszinóban. Halászok, hengerészek, elek­tromos számítógépek kezelői, szövőnők és fizikusok. Orvos- tanhallgatók és folyamőrök, repülők, páncélosok, gépko­csizó lövészek, esküvő fiatal pér és a fotóművész világhí­rű képe; a terhe* fiatal asz- szonyka, ül a sky-pamlagon. Szülőszobában az új élet világrajöttének ellesett és megörökített pillanata, édes­apa sétál kislányával, bölcső­dében gyermekek alusznak déli pihenőben, táncdaléne- kesek és magasépítők portréi. Ezerszínű élet...! Hajósok messzi tengereken magyar hajókkal járják a világot, olajbányászon, baromfineve­lők és múzeumlátogatók vil­lanó képsora. Egy tervező iroda munka közben, s néhány oldallal ar­rébb; ülésezik az országgyű­lés. Főskolai fiatalok a Mes­tert, Barcsay Jenőt hallgat­ják, a másik képen Henry Moor Kiállításán a királyi párt ábrázoló szobrot figye­lik, s egy parányi kép a Hi­deg napok-ból, a dunai kivég­zés jelenete. És a rémületj mennyi fiatal volt közöttük is, fiatal asz- szonykák. S ők már nem ér­hették meg, hogy láthatták volna, ilyen nemzedéK követi őket. Köszönet Bállá Demeter ki­tűnő könyvének, a Corvina kiadónak és a kötetet szer­kesztőknek, hogy elvittek bennünKet. a kötetet végigla- pozókat a fiatalok közé. Üdí­tő s biztató élmény volt ez a találkozás... Császtvai István (*) Bállá Demeter: Fiatal Magyarország. Corvina, Bp., 1970. A bevezetőt Rónai Mi­hály András írta. GYQKERkalut TERI KI A REAKCI A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents