Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
1970. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KISS ATTILA RAJZA Hosszúhajú gondolatok A közelmúltban ismét gyilkos erejű földrengés pusír tított, ezúttal Törökországban, az Isztambultól mintegy 200 kilométerre délre fekvő térségben. Még élénken emlékezetünkben él a jugoszláv Banja-Luka-i tragédia híre, de Skopje város nevét sem felejtjük el egyhamar! Jugoszlávia mellett Olaszországnak is gyakran kijut a földmozgások okozta megpróbáltatásokból; Szicília még ki sem heverte a néhány év előtti földrengés következményeit, a Nápol/ közelében fekvő Pozzuoliban máris újabb fenyegető jelek sejtetik a közelgő tragédiát. Hol gyakori a földrengés? Mint látható, az utóbbi években erősen rájár a rúd” a Földközi-tenger térségében fekvő európai országokra. Pedig nem is ez a terület a földkéreg legnagyobb és leggyakoribb mozgásainak a színhelye, hiszen Európára évente; a sokéves átlag alapján1; csupán 1,4 nagy rengés jut- A legnagyobb rengésele a Csendes-óceán partszegélyei mentén lépnek fel és pl. Ázsiában évente több mint 30 nagy földmozgást jegyeznek fel. A legnagyobb földrengések országa Japán, mivel két földréngési övezet, a szélességi köri — Mexikóiöböl, Földközi-tenger, Kis- ázsia, Himalája, Délkelet- Azsia, Japán szigetcsoport, a két Amerika nyugati partvidéke — övezetkereszteződésénél terül el; évente mintegy 4000 különböző intenzitású földrengés rázódtatja meg. Tehát a Földközi-tengeri félszigetek azon a „másodZ ri van. Belépek az ajtón. már érzem: sötét balhészag úszik a levegőben. A szoba, mint egy Munkácsy kép: Tiszta siralomház. Anyám a sarokban ül és maga elé mered. Az Öreg — Apám fedőneve ez — a cserépkályhát támogatja. És csend van. Csend, nálunk, ahol emberemlékezet óta mindig beszélt a családnak legalább az egyik fele. Mi a halavány búbánat történhetett? Megpróbálom felmérni a harci helyzetet. Provokálok. Kisportolt mozdulat és a táskám hat méteres légiút után a díványon landol Semmi... Meg sem rezzen, pedig máskor! Még a levegőben a cucc, amikor anyám már rákezdi: „Hányszor megmondtam. ..” Akvárium. Ez az öreg hobbyja, többrendbeli nehézsúlyú pofonokat kaptam már érte. Ceruzával ütögetem az oldalát, ijesztgetem a nokedli alakú vízi szörnyszülötteket. Az öregre sandítok; fásultan rámnéz, de egy árva szava sincsen. Világos ügy. Itt végzetes dolgok történtek... Beódalgok a szobámba, és «— egy pillanat alatt megvilágosodik minden. Plezúr! Az jacsem. Hát persze, hogy mirendű” földrengéssávon fekszenek, amely a legfiatalabb hegységek övét kíséri Űj- Guineától a Himáláján, a Kaukázuson, az Alpokon keresztül le egészen Spanyol- országig, sőt az Észak-Afri- kában levő Atlas-hegységig. Közép-Európát — s benne hazánkat —, ezt a régi szilárd geológiai alakulatot a földrengések általában elkerülik. Többnyire a világ más részéről származó rengések éreztetik hatásukat. (Magyar- országon az utolsó nagyobb rengés 1956. január 12-én Dunaharasztiban jelentkezett,, de világviszonylatban ez a kicsiny rengésekhez tartozik.) A földrengés a földkéregben és a köpeny felső részében felhalmozott rugalmas energiák egy részének szabaddá válása (egyik-rhásik földrengés kapcsán olyan nagy mennyiségű energia szabadul fel, hogy az megközelíti a világ évi energia- termelését!). A földrengést sekélynek nevezzük, ha fészekmélysége nem éri el a 70 km-t, közepes mélységűnek, amikor a fészekmélység 70 és 300 km között van, és mélyfészkűnek, ha ennél mélyebben van a rengés ' hipocentruma (az utóbbiak a legritkábbak). A mélyfészkű, közepes mélységű és sekély rengések rendszerint egyetlen ferde felület mentén együttesen fordulnak elő. Az ilyen felület mindig egy óceáni mélytengeri árok környékéről indul ki és bukik a kontinensek alá. A rengés területét szigetsor, belső geológiai kiegyenlítetlenség és tevékeny tűzhányósor jellemzi. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy a tűzhányótevékenység szükségszerű előidézője lenne a földrengésnek, sőt, az atta tört ki a balhé. Csak rá kell nézni: a képén 3—10 rettentő atyai pofon pontos tenyérlenyomata, a füle, mint a frissen kolpfolt borjúszelet, a szeme körül nagyvonalúan elmázolt koszcsikok... És bog. Ül a szoba közepén, a szebbik rongyszőnyegen és olyan hangokat ad ki, mint aki már kizárólag búcsúzásképpen bukkant fel a Duna fenekéről. Mellette, a földön ellenőrzókönyve. Belenézek. A látvány minden várakozásomat felülmúlja: nyolc darab egyes, takarosán egymás mellé húzogatva. Oroszból. Masfajta jegy elvétve sincs: Plezúr, meghökkentően egyenletes teljesítményt nyújtott ebben a szezonban. A fenyőerdő mellett az Öreg névjegyei. Nyolc abszolút tehetségtelen hamisítvány Plezúr féríiatlan gyöngybetűiből összetákolva. Lapozok vagy kettőt: „A szülői értekezletre tüzelőszállítás és hőemelkedés miatt nem jöhettem el. Tisztelettel ..” és alatta a kilences számú okirathamisítás. Hm. Ez így együtt, költői túlzásnak is enyhénszólva mereesetek nagy százalékában nem így van. Inkább arról van szó, hogy mindkét jelenség ugyanarra a közös okra vezethető vissza: a Föld mélyebb rétegeinek belső mozgására. A kutatók tudásszomját nem elégíti ki pusztán a föld- rengési folyamatok tanulmányozása, azt is igyekeznek megállapítani, hogy milyen összefüggések lehetnek a földrengés s a többi természeti jelenség között. Az a megfigyelés,- hogy a legtöbb földrengés ősszel és télen észlelhető, azt a következtetést szülte, hogy a Nap hatással lehet a földrengések létrejöttére (a Föld ugyanis télen közelebb van a Naphoz, mint nyáron). Pontos előrejelzés A természet félelmetes jer lenségei között egyik sem hat olyan erősen az emberre, mint a földrengés. A természet erőivel szembeni kiszolgáltatottság ugyanis ebben az esetben a legnagyobb. Igaz, a tudomány mindmáig semmit sem tud tenni a rengések megakadályozására, a rengésekkel kapcsolatos ismeretanyagunk azonban évről évre oly mértékben gyarapodik, hogy bizonyára nem kell már sokáig várnunk a pontos előrejelzésre, mely sokszázezer ember életét menti majd meg. Kiszámították, hogy eddig csupán a történelmileg feljegyzett rengések mintegy 13 millió áldozatot szedtek... dek. Ugyanis központi fűtésünk van. Plezúr úgy néz rám, az ünneplő szőnyegről, mint egy ártatlanul máglyára küldött huszita. Várja a felmentést. A vacsoránál ismét ez a süketnéma csend. A Nagyi szótlanul hordja a konyhából a vacsorát, de egy óvatlan pillanatban vigasztalóan megsimogatja kedvenc Ple- zúrkája fejét. Villámgyors bokánrúgással azonnal ellensúlyozom a dolgot — a szivem szakadna meg, ha a részvéttüntetéstől elbízná magát a gyerek. Nem vitás: Plezúrt tanke- zelésben kell részesíteni. De kinek? A családban messze én vagyok az egyetlen, aki valaha is közelebbi kapcsolatba került a velikij poét, Alekszandr Szergejevics Puskin anyanyelvével. Ráadásul én sem vagyok az a kimondott műfordítói alkat: a III. c-ben mondjuk az első 34 között lehetek. Mindegy. Akkor is nekem kell megtennem. Szó nélkül a hónom alá kapom, nyomás tanulmányi útra a kisszobába. Eső vagy bomba? A világ közvéleményét sokat foglalkoztatja Velence „süllyedése”, de alig beszél bárki is Nápolyról, amely szintén ,,süllyed”. Pedig Nápolyban ritkán akad olyan nap, amikor nem omlik be egy ház, nem szakad be az utca, vagy az úttest s vannak egész negyedek, ahol az emberek ruhástól feküsznek le, annyira félnek. Miért omlott be tavaly annyi ház, főleg új épület Nápolyban? Miért félnek a nápolyiak egy zivatartól jobban, mint egy bombatámadástól? Miért kellett a városnak tavaly milliókat költeni patkányok irtására, amelyek számát 7 millióra becsülik? Mert a tufára épült város alatt a talaj lyukacsos lett. mint az ementáli sajt és a város süllyed. Nápoly városa geológusokkal, építészekkel, barlangkutatókkal rendezett vizsgálatának eredménye egy hatalmas tanulmányban jelent meg. Ebben kimondják: valóságos csoda, hogy a város még áll. A patkányinvázió a talaj süppedésének riasztó jele: a be omló föld eltemette a levezető csatornákat. Az elavult, rossz csatornahálózat miatt minden eső újabb bajt zúdít Nápolyra; növekszik a föld alatt az amúgyis túl nagy nyomás. A víz utat keres magának: csövek repednek, falak omlanak össze, utcák szakadnak be, kráterek keletkeznek itt is, ott is a városban. Megjelenik egy felhő az égen s a nápolyiak reszketni kezdenek. Már az oktatás ötödik másodpercében megszületik tanárt pályafutásom első nagy felfedezése: Plezúr, még a nagybetűket is csak óvatos saccolgatással különbözteti meg. Kicsit megnoszogatom a fantáziáját. Röpke másfél óra, és kezdi kapisgálni az olvasást, újabb két félidő és halvány sejtelmei támadnak az igeragozás viselt dolgairól, majd mire a Tv Híradó második kiadása is lemegy, mint egy válogatott törpepapagály úgy fújja a „já csitájú, tü csitá- jes”-t. Viszont egyre laposabbakat pislog azokkal az ártatlan. aláíráshamisító nefelejcskék szemecskéivel. Ha nem vigyázok itt alszik el a többesszám kellős közepén! Éjfél. „Gyenge hármas, erős kettes...” osztályozom le „és ha mától kezdve szálfát termelsz, ajánlom, buj- dokolj el”. Kimerültén zuhanok az ágyba, de valahogy mégsem tudok elaludni. Valami laza, jóleső érzés ömlik el bennem. olyasmi, mint amikor az osztály az én mesterhármasommal nyeri meg a nagyfejű IV. cések elleni örökrangadót. es puskás —1 Különös módon szinte valamennyien csak végletekben tudunk gondolkodni, ha az ifjúságról esik szó. Saját sémáink szerint soroljuk be a fiatalokat, legtöbbjüket a két pólusba: veszélyeztetett, kallódó fiatalok, illetve a céljaiban, életmódjában rendkívül értékes „,elit’? közé. Ha ezt a skálát színesíteni akarjuk, akkor kerül szóba a beat hangversenyek jólöltözött értékeit rejtegető ifjú közönsége Az ok keresés mélysége gyakran kimerül az EMKE aluljáró ődöngő csoportjainak faggatásában, szocialista ifjúsági brigádok interjúvo- lásában, a beat-rajongók ex- tázisának ecsetelésében. A riportervér gyakran csábít könnyű, tetszetős kalandokba, a fiatalok egyes rétegeinek gondos elemzése színtelen — elkerüli az olvasó, a néző figyelmét. A publikációknak sokszor csak a szándéka több, mint a korábbi, a fiatalokról általában írt és többnyire meddőségre ítélt vitáké. Ha csak az említett és a szerzők tetszése szerint kiválasztott három „rétég” problémáira térünk vissza ismét, kiderül, hogy néhány megállapítás itt is kimondatlan, a valóságos kérdések közül pedig nem egy megválaszolatlan. Számtalan módját sorolták fel a fiatalok társadalmának peremén élő ú. n. veszélyeztetett gyermekek védelmének. Az otthon kitaszítottjainak többségét az állam veszi gondjaiba. Ez azonban korántsem azonos a társadalom közös, még kevésbé önkéntes vállalkozásával. A szülők, a család felelőtlensége még csak a bizonytalan útra indítja a fiatalt, de a társadalom — ha úgy tetszik. a közvélemény — taszítja lejjebb, amikor a szokásait, törvényeit egyszer megszegőket újra meg újra kiveti magából. Az ok: a közgondolkodás elmaradottsága. Ezen kell váitoztat- nunK. ennek érdekében is kellene a társadalmi, politikai szervezeteknek, a sajtónak tevékenykednie — kézbe véve a gonüoiatformálás minden szocialista fegyverét. Kispolgári ítéleteküei és módszerekkel sem visszarettenteni. sem nevelni nem lehet azt, aki már egy másik társadalmi rendben született. A másik véglet, az ifjúságnak az a szintén szűk csoportja, amelyről szívesen beszélünk. Velük, látszólag egyszerű szót érteni. Tanulnak, dolgoznak — többet, mint annak rendje-modja szerint szuüséges lenne — szabadidejükben olvasnak, színházba és hangversenyre járnak, társaságban közös gondjaikról vitáznak és önmagukkal korántsem elégedettek. Egyetlen jelzőt kell még rájuk ragasztani: türelmetlenek és ezzel le is zárjuk jellemzésüket. Ügy tűnik, velük kell legkevesebbet foglalkoznunk, ők már „sínen vannak”. Ahhoz, hogy tegyünk értük. nincs szükség külön intézményekre. Minél gyorsabban' és hathatósabban kell megoldanunk gazdasági feladatainkat. felszámolni értelmetlen, adminisztratív kötöttségeket. eltörölni hamis erkölcsi normákat, túlélt szokásjogokat. Az igazi gondok akkor kezdődnek, ha megkérdezik, hogy ebben a munkában milyen szerepet szántak és milyen szerepet adnak nekik — már most. Ök részt kívánnak maguknak, a mainál nagyobb hányadot a tettekből, a felelősségből, a kezdeményezésből. Mindezt azonban a maguk módján, a maguk normái szerint. Normáik pedig gyakran éles ellentétben állnak a kialakultakkal. Heves ellenállást váltanak ki a pionír időket felejteni akaró „felnőtt világ” képviselőiből. Sok fiatal ebben a másodlagos harcban adja fel a küzdelmet: így elvesz szándékaik lényege is. Pozíciónyerésükért beleszólási joguk szélesítéséért intézkedések születnek, társadalmi mechanizmusok hatnak, de a megvalósítás tormáját, szép erkölcs-vállalásukat — amelyekhez ragaszkodnak — csak maguk juttathatják érvényre. Ez saját harcuk a haladásért, de megvívása így is több segítést igényel, mint személyes erényeik puszta dicséretét. Valahová e két véglet közé szokás helyezni azt a képlékeny masszát. amelyet „beat korosztálynak” titulálunk. Itt is a közgondolkodás változása segíthetne. És az, ha nemcsak egy-egy humánus — és még nem túl fáradt — „befutott”, hanem saját szervezetük, a KISZ is sorompóba állna értük. (Vajon hány gyárban, vállalatnál kérdezik meg a KISZ-titkárt, hogy kit javasol fizetésemelesre, egy-cr / megürült pozíció belő', lésére?) A beat zene rajongói rak táborát jellemző ismérveket. a beat tömeghódításának okait már tobbé-ke- vésbé kielemeztük. Ez azonban. a tizenévesek felmér«“ séhez meg egy „alKalmi” szociológia erejéig sem elég. Körultapogattuk sajátos közösséggé formáló hatását, a kiváltott élmény kortükrözését. Igen kevéssé tudjuk viszont, hogy milyen igényeket elégít ki most, és milyen újabb kívánalmakat támaszt majd. Hogyan módosítja a közösség-formálódás új módja a hagyományosakat, miiven revíziókra kényszerülünk majd az ismeretek, élmények tolmácsolásában, ha ez a generáció színre lép? Ezeket a kérdéseket ugyanez a korosztály fogja majd feltenni — nem is olyan sokára — és a válaszadásra elő kell készülnünk. K. K. , A nevelés diadala i * Félelmetes földrengések
