Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-02 / 77. szám
1970. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Emlékeim a Magyarországot felsza haditó karcokról Kedves magyar barátaim! Nagy örömmel emlékszem vissza arra az időkre, melyet Magyarország felszabadítása idején töltöttem. 1965-ben, amikor az Önök országa fel- szabadulásának 20. évfordulóját ünnepelte — jómagam néhány katona barátommal, akik a 3. Ukrán Front harcosai voltunk — a magyar kormány és Czinege Lajos honvédelmi miniszter vendégei voltunk. Akkor Veszprémben sikerült többet időznöm és lehetőségem volt ellátogatni Simontomyára, ahol a harcok idején egy megerősített frontszakaszon egy tankelhárító ezred parancsnoka voltam. 1945. márciusában ezen a szakaszon az én ezredem, valamint a szovjet hadsereg más harci egységei tartották visz- sza a német támadásokat. Ebben a faluban sajnos sok harcostársunkat kellett eltemetni, akik Magyarország felszabadításáért áldozták életüket. Utazásom célja 1965-ben az volt, hogy meghajthassam fejemet a hősök emlékműve előtt. Sikerült meglátogatnom azokat a magyar barátokat, akikkel együtt éltük át azokat a nehéz kemény napokat. A község lakói akkor igen sokat segítettek egységeinknek abban, hogy a harci feladatainkat teljesíteni tudjuk. Ugyanebben az időben a németek a Káspi-tengeren szétbombázták azokat a hajókat, melyeken a szovjet lakosságot evakuálták. A sok halott és sebesült között lelte halálát feleségem, az ő édesanyja és 5 hónapos fiam is. Súlyos sebesülét kapott fiam és lányom. Csodával határos módon 5 személy maradt Különösen nagy segítséget kaptunk a Deák Dénes családjától — akit 5 évig sikertelenül kerestem — négy évvel ezelőtt azonban nagy örörömömre ismét sikerült találkozni velük. Az ő házukban melegen, bafátian fogadtak bennünket. Mindannyian nagyon örültünk ennek a barátságnak. Boldogok voltunk, hogy a Laci gyerek, aki annakidején 3 éves volt és a mi élelmünkből és cukortartalékainkból rendszeresen kapott, most a budapesti Műszaki Egyetem hallgatója. Nemcsak Magyarországon megismert barátokkal levelezek, hanem gyakran találkozom magyar diákokkal is, akik az én városomban a pedagógiai főiskolán tanulnak. A magyar kormány magasPantyelejmonov Borisz Mihajlovics életben és ezek között volt az én két' gyermekem. Őket sikerült valahogy a vízben úszkáló szétrombolt hajó- rcfncsokon megmenteni, őket ismeretlen szovjet emberek mentették meg a haláltól. A háború befejezése után nem volt könnyű megtalálni gyermekeimet. A hazáért folytatott harc sok életet követelt. Nagyon nehéz harcok folytak Moszkva és Volgograd alatt, ahol mintegy 320 ezernyi német katona lelte halálát. Nagy harcok voltak Kurszk környékén, ahol bekerítették és megsemmisítették az ellenség 642 ezernyi főt kitevő katonáját. Ebben a hagy harcban a mi tankelhárító ezre- dünk is kivette részét, melynek parancsnokságával engem bíztak meg. Az ezred sikeres harcaiért megkaptuk Alekszandra Nyevszkij érdemrendet. Ha nagy harcok árán, de az ellenséget sikerült kiűzni a szovjet földről és így tudtunk a bolgár, roAz asztrahányi, Kirovról ein evezett Pedagógus Főiskola magyar hall gatói között ra értékelte Magyarország felszabadításában végzett tevékenységemet és ezért a 20. évforduló ünneplésekor a „Magyar Népköztársaság Zászlórendje” kitüntetést adományozta, melyet az akkor még élő Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adott át Én nagy büszkeséggel viselem ezt a magas kitüntetést, mert tudom, hogy a magyar nép elismerését fejezi ki a Vörös Hadsereg részére. Annakidején, mielőtt a magyar földre léptünk, igen nagy nehézséget kellett legyőznünk és több nehéz esztendőt éltünk át a fronton. Elég csak ha egy számot mondok, a mai boldog Sletet csak a mi országunkban mintegy 20 millió ember nem élhette meg. 1941-ben Imikor az ukrán földet véd- /e a hadseregbe léptem és a frontra kijutottam, egy hal- feldolgozó üzem újságírója /oltam. A fronton súlyosan negsebesültem és az orvosok i hónapon át küzdöttek élesünk _______,______ m án, jugoszláv és Magyar- ország földjére lépni. 1944. november 14-én a mi ezredünknek sikerüt a Dunán átkelni. 14 napi kemény harc után tudtuk a megadott célt elérni. Az ellenség nem számolva veszteségeivel újabb erőket — mintegy 55 hadosztályt — dobott Magyarországra. Ebből 12 hadosztály harckocsizó volt. Az ellenség megpróbálkozott hogy áttöri frontunkat, ezért a 3. Ukrán Front ellen megindította támadását. A mi ezredünk feladata volt az ellenség tankjainak megsemmisítése. A tigrisek elégtek a mi lövedékeinktől. 1945. március 7—15-ig egységünk nehéz harcot vívott a beékelődött, ellenséggel szemben a Sárvíz-csatorna közelében. Később azután az 5. hadtest körzetében és attól északra. A fronton szinte óránként változott a helyzet. Üjabb feladatot kaptunk, hogy a Velencei-tóhoz jussunk ki és védjük a Budapestre vezető utat. A német propaganda hiába dobálta le katonáink közé azokat a röplapokat, amellyel legénységünk erkölcsi egységét próbálta megbontani, semmi eredményt nem értek el. Hiába mondták el röplapjaikon „ha meghalunk is, de Budapestet visszavesszük”. A front előrehaladtával kiértünk Nagykanizsáig. A németek ezt a várost igen hosz- szú, védelmi harcra készítették elő. Ha nehézségek árán is, de felszabadítottuk a várost M. I. Nyegyelin vezér- ezredes, a front tüzérségi parancsnoka olyan parancsot adott, hogy az ellenség védelmi vonalába törjünk be és megsemmisítő csapást mérjünk — Nagykanizsától északra. A parancsot végrehajtottuk. Az ellenség a csapás hatására pánikba esett, fegyverét eldobálva és maga mögött hagyva megfutamodott. Ezután már különösebb akadály nélkül jutottunk el Magyarország nyugati határáig és léptünk Ausztria területére. öt1 évvel ezelőtt, amikor az Önök vendége voltam saját szemeimmel láthattam felszabadulásuk gyümölcsét. Székesfehérvár, amelyet a harcok idején láttam, a szorgos munkáskezek révén hatalmas ipari központtá lett. Veszprém észak-nyugati részén, ahol annakidején csak pusztaság volt, ma a vegyipari egyetem falai állnak. Mi azért győzhettünk, mert a lenini párt vezetett bennünket, és az egész szovjet nép egyemberként harcolt. Nem volt hiába való annakidején az a jelmondat, hogy „mindent a frontnak, mindent a győzelem érdekében.” Ügy érzem a nehéz évek után. ha szükség lenne ró. ugyanúgy tudnám használni azokat a fegyvereket, amelyek szükségesek hazánk megvédése érdekében. Nagyon nagy öröm számomra, hogy a fiam ég lányom, akik a háborús években a Kaspi-tengeren élet- és halál között voltak — ma megnőttek és ugyan azt a célt követik mint én. Nincs kitől félnünk, hiszen a szocialista országok nagy családjához tartozunk. Velünk vannak a magyar barátaink és a többi szocialista országok is. Éljen a világbéke! Éljen a magyar—szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! Üdvözlöm Önöket drága barátaim nagy ünnepük alkalmából. • B. M. Pantyelejmonov tartalékos alezredes, volt tankelhárító ezred parancsnoka A Szovjetunió Kommunista Pártja- Asztrahány megyei lapja lankiadó vállalatának. igazgatója Fordította: Bindics István Marathoni rádiós verseny A győztes: a szolnoki járás A felszabadulási rádiós vetélkedő döntőjében a szolnoki járás, Kisújszállás és Túrkeve csapata vett részt A verseny első félórájában már kitűnt a szolnoki járásiak jobb felkészültsége, jelentős poqtelőnyre tettek szert. A játék további részében azonban Kisújszállás erősített és veszélyeztette a mindvégig vezető szolnoki járás elsőségét. A túrkeveiek a vártnál szerényebben szerepeltek. A műsor utolsó 10 percében vált nagyon izgalmassá a játék, amikoris a verseny két „nagy ágyúja” már fejfej mellett küzdött. Az utolsó percek döntöttek; a kérdezz—felelek játékban a szolnoki járás versenyzői jobb eredményt értek el, így megnyerték a megyei felszabadulási rádiós vetélkedőt. A pontverseny alakulása: szolnoki járás 44 pont, Kisújszállás 43 pont, Túrkeve 33 pont. — ti — Megzavarta a vihar a esiílagtúrát Botrány Tegnap este volt a me- 4 gyei vetélkedő döntője. „ ;, Az adást 18 óra helyett j ; I 19,10 perckor lehetett el- s ■! kezdeni, mert a posta a 3 közvetítő vonalakat nem .. volt képes biztosítani, j i Felháborítóan botrányos 3í eset ez. A verseny és annak a tegnap esti döntője hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója tiszteletére folyt. Ilyen ünnep hazánk életében ritkán van. Jogos a kérdés: értik-e ennek a jelentőségét azok a postai vezetők, akik az ügyben érdekeltek, akik C felelősek voltak érte? E Nem hisszük. Mert nemt valami különleges, meg- • valósíthataílan feladatot f kért tőlük a szolnoki rá-, dió, hanem olyat, ami- szinte mindennap elő- £ adódik. Az ember úgy gondolja, hogy a posta vezetői megértették az ügy politikai jelentőségét, na pókkal előtte felkészültek, majd az adott idő 1 ben személyesen is ellenőrzik „ zavartalan lebonyolítást. Nem így történt. Az illetékeseknek le kell vonni belőle a megfelelő következtetést. Elnökségi ülés az SZMT-nél Ülésezett szerdán a szak- szervezetek megyei tanácsának elnöksége. A tanácskozás alkalmával megvitatták a MBDOSZ és az építők megy ebizottságának jelentését, arról, hogyan alakult bivaly a vállalatoknál a szociális, a sport és a kulturális alapok felhasználása. Az elnökség a két szakmában összegezett to^asriaMok ismeretében megállapította: alapjában véve az ilyen célra fordított összegeket — amelyek fokozatosan növekednek — a legtöbb helyen rendeltetésszerűen használják fel. A tanácskozás alkalmával az elnökség továbbra is hatékony munkára hívta fel a szakszervezeti bizottságok -í'eveimét. Arra kérte őket. hogy a most érvénybe lépő ' "llektív '•’»rződésekbe foglaltak végrehajtására mindenkor törekedjenek. A napirend megvitatása után asz elnökség tájékoztatókat fogadott el. majd bejelentéseket hallgatott meg. -i . Délután bensőséges ünnepséget szervezett az elnökség, ahol a szakszervezeti mozgalomban elért eredményes munkájáért ,.A szakszervezeti munkáért” jelvény arany fokozatát vette át Halmi Ferenc az SZMT közgazdasági bt-' "ának vezető! - Kalmár Jánosné, a megyei szakszervezeti könyvtár helyettes vezetője, és Márvány Mihály az SZMT politikai munkatársa. A jelvény ezüst fokozatát kapta: Egyed Zoltán, a munkavédelmi bizottság vezetője. Varga Sándor, a kis- úiszállási szakmaközi bizottság titkára és Sőrés Sándor, a mezőtúri szakmaközi bizottság elnöke. A jelvényeket elismerő szavak kíséretében Árvái István, az SZMT vezető titkára nyújtotta át a Mostahán bánt az április elsejei bolondos időjárás a 11. felszabadulási motoros repülő csillagtúra résztvevőivel. a reggelre tervezett indulást a rossz látási viszonyok és az esőzés miatt a délelőtti órákra kellett halasztani. A gépek zöme délig felszállt, hogy a kijelölt útvonalon Dunaúvárosba jusson, ám a felhőszakadásszerű esőzés, a levegőben tomboló hóvihar és a szól néhányu- kat visszafordulásra kényszerítette. Tizenketten mégis eljutottak a második napi célba. míg a Siófokon maradt újságírókat autóbusszal szállították Dunaújvárosba. Délután a repülőgépvezetők célleszállást végrehajtva landoltak a felázott Duna-parti repülőtéren. A repülőgépvezetők eredményeit — a körülmények miatt — nem értékelik, az újságírók versengése azonban továbbra is tar1 Kedden a pilótáknál B. B. Andre- • jev szovjet versenyző lett az útvonal-győztes, a célle- szállási versenyt pedig Fejes Kálmán nyerte. Az újságóluiál Vinczp Jenő, a Magyar Hírlap munkatársa szerezte meg a legjobb helyezést. A csillagtúra résztvevői csütörtök reggel tovább indulnak Miskolcra. Jegyzetek egy filmről és a filmet készítő kollektíváról Hosszú idők óta járták a megyét már. Otthonosan mozogtak Szolnok megye termelőszövetkezeteiben. ipari üzemeiben, a megyei politikai. gazdasági életét irányító centrumokban, szellemi központokban. — Itt voltak a filmesek, akik a mi filmünket készítik! — mondta az őszön az egyik termelőszövetkezet üzemegységének a vezetője. Érezni lehetett; a film készítőit megismerve már előre bizalommal várták a megyéről szóló dokumentumfilmet mindazok, akik részt vettek az előkészületek munkáiban és csak egyetlen pillanatra is kamera elé kerültek. magyar munkás- és földmunkásmozgalom számára is. 3. 1. t Sokan szerepelnek ezen a filmen és tanácsaikkal, észrevételeikkel sokan „készítették” ezt a nyolcvankét oer- ces. egész estet betöltő politikai és társadalmi dokumentumfilmet. A film szereplői egyszerű emberek; egykori kubikosok, a földmunkásmozgalom országosan ismert vágj’ a csatasorban ismeretlenül küzdő, egykori Harcosai. Nagyüzemi munkások, szocialista brigádok. kiszes fiatalok, szombat este táncoló, szórakozó ipari tanulók, nagyüzemek vezetői, diákok, s lü tudná még felső rolnit..?! Vallanak valamennyien egykori és mai életükről vagy arról, mit tudnak apáik. — nagyapáik cselekedeteiről. A film alkotói pedig — mint korunk komponistái — zenekari, kórus- vagy kamarazenei művet kovácsoltak a „népi dallamokból” A forgatókönyv írója, a film rendezője és az operatőr valóságos összeforrott kis közösség; Borhy Anna, Németh István és Szabó Árpád, érdemes művész alkotása a Szolnok megyéről készült dokumentumfilm. Továbbá Jan- kovits Márta, gyártásvezető Murányi Éva dramaturg, Nősek János hangmérnök. Kaposi Éva és Fogarasi István munkatársak és sokan mások közreműködtek abban, hogy maradandó értékű dokumentumfilm kerüljön Szolnok megye közönsége elé. Olyan alkotás, mely nemcsak nekünk, Szolnok megyeieknek szolgál sok-sok új vonatkozás, összefüggés felismerésének tanulságával, de értékes adalékokat tár fel az egész E sorok írójának ezúttal nem feladata, hogy részletesen ismertesse és méltassa a film művészi és társadalom- politikai értékeit, igényes és színvonalas agitatív erejét. (Erie mód és alkalom nyílik majd a jövőben, más alkalommal.) De arról a szorgalmas és dicséretes vállalkozásról és munkáról, melyet a filmet készítő kollektíva végzett, már most, elöljáróban is szükséges megemlékezni. A MAFILM 8-as stúdiója megalkotta megyénk 25 esztendejének „képes krónikáját”. * A film nagyszerű képi megoldásai Szabó Árpád operatőri munkáját dicsérik. Az ötvenegy esztendős. Balázs Béla díjas, érdemes művész nagy pillanatoknak volt már megörökítője; ő készítette a bukaresti, a moszkvai, a bécsi és a helsinki világifjúsági találkozókról a dokumentumfilmeket. 1954-ben a 6:3-ról, az évszázad mérkőzéséről és más munkáinak is hosszú a sora; Város, amely élni akar (1957), Dicső múltra emlékezünk (1959), Májusfa (1961), Tengerészek (1963), Partok, emberek (1963), Falusi szimfónia (1963)... S most a Fölemelt fejjel..., a Szolnok megye életének, 25 éves fejlődésének emléket állító munka... 5« — A MAFILM 8-as stúdiója Szurdi Márta irányításával kezdte meg a szolnoki film készítését, mindvégig sokat törődött a film sorsával, sikeres megvalósításával. De Szolnok megye párt- s állami szerveinek, vezetői • személyesen Is rengeteget segítettek, új és új gondolatokat szülő tanácsokat adtak, valóban a film készítésének utolsó percéig figyelemmel kisérték a munkálatokat... mondta lapunk munkatársának Török György, a MAFILM 8-as stúdiójának vezetője. — Valójában a film készítése során jöttem rá. hogy engem is mennyi szál fűz Szolnok megyéhez! • Apám Törökszent- miklóson született, rokonaim éltek Szolnokon... Vagyis; a film ébresztette fel bennem annak felismerését; engem is sok-sok szál, emlék fűz Szolnok megyéhez... Üjra saját szükebb hazámnak érzem e vidéket, társaimnak az itt élő embreket... <CS) Kisipari szövetkezeti és főleg munkaügyi joggyakorlattal rendelkező , jogászt felveszünk, fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni lehet: TEMPO KSZ Szolnok. Telefon: 11—300.
