Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

1970. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Százhúszmillió forintba került Szegeden az új tejüzem létesítése. Az új létesítmény a réginek ötszörösét termeli. Bővül a tejtermékek választéka is. A korszerűen be­rendezett üzemben megkezd.ék a próbatermelést. Képünkön: Palackozzák a tejet az új üzemben. (MTI foto — Tóth Béla felvétele.) Ösztöndíjat kapnak az egészségügyi szak­X középfokú egészségügyi munkaköröket évről évre ne­hezebb betölteni. Az után­pótlást biztosító szakiskolák hallgatói eddig nem kaptak ösztöndíjat. — Ezért az álta­lános iskolát végzettek több­sége például a könnyűipar­ban helyezkedett el, és sok szerényebb anyagi helyzetű érettségizett fiatal sem je­lentkezett a szakiskolába. Az érettségihez kötött szakisko­lákban a védőnői, diétásnő- véri, gyógytomászi, laborató­riumi és gyógyszerész asz- szisztensí, közegészségügyi ellenőri szakra évente 500 fiatal kerül. A közvetlenül betegágy mellé képző egész­ségügyi szakiskolákba 1967- ben felvett hallgatók 59—60 százaléka érettségizett, 1969- ben már csak 25—27 száza­lék. A kedvezőtlen munkaerő- helyzet javítására 1970. szep­tembertől az egészségügyi szakiskolák hallgatói ösz­töndíjat kapnak. A közeljö­vőben megjelenő, az ösztön- díjrendszer bevezetésére vo natkozó egészségügyi minisz­teri utasítás célja az után­pótlás biztosítása; az egész­ségügyi pályára való jelent­kezés ösztönzése. Az utasítás szerint a hallgatók — azo­nosan más szakmák tanulói­hoz — tanulmányi idejük alatt iskolai tanulmányi eredményük alapján ösztön­díjban . és szociális juttatás­ban részesülnek. A növendé­kek a betegápolói, a gyer­mekápolói, a szülésznői, a csecsemő- és gyermekgondo­zó szakon az I. évfolyam el­ső félévében általános isko­lai végzettséggel 120—350 fo­rint, középiskolai végzettség­gel 200—450 forint, az I. év­folyam második félévében — tekintet nélkül az iskolai előképzettségre forint, a második évfolya­mon 120—600 forint ösztön­díjat kaphatnak. A védőnői, a közegészség- ügyi—járványügyi ellenőri, a laboratóriumi asszisztensi, a gyógyszertári asszisztensi, a gyógytomászi szakon az ösz­töndíj az I. évfolyamon 50— 300 forint, a II. évfolyamon 100—500 forint lehet. Az évfolyam első félévére az érettségi, illetve az álta­lános iskola VIII. osztályá­nak redeménye alapján kell megállapítani az ösztöndíjat. Az I. évfolyam első fél­événél indokolt esetben a szociális helyzetet is figye­lembe lehet venni. Ha a csa­ládban az egy tagra jutó jövedelem az 1100 forintot nem haladja meg, egy fok­kal magasabb lehet az ősz- szeg. Az ösztöndíjat félévenként iskolások az átlagos tanulmányi ered­mény alapján kell megálla­pítani. Tizenegy hónapra jár, az iskola havonta egyszer, az első tanítási napon fizeti. A hallgatókat a férőhely­től függően diákottonban, kollégiumban kell elhelyez­ni, ahol egész napi élelme­zést kapnak. Ezért térítési díjat fizetnek, amely egysé­gesen havi 100 forint, állami gondozottaknál havi _ 50. A nem kollégiumban lakók az említett díjak 50 százalé­kát fizetik csak. Az iskola vezetője a KISZ-szervezet véleményét kikérve a ráutalt hallgatóknak — esetenként rendkívüli segélyt adhat. A hallgatók és az őket al­kalmazni kívánó intézetek, vállalatok, szervek társadal­mi tanulmányi szerződést köthetnek. A társadalmi ta­nulmányi szerződés alapján adományozható ösztöndíj a tanulmányi eredménytől füg­getlenül egységesen havi 250 forint lehet. Erre a lehető­ségre már most felhívjuk az intézetek figyelmét. A tanulmányi szerződés­ben meg kell állapítani, ki mit vállal. A hallgató, hogy tanulmányai befejeztével a szerződést kötő intézmény­ben mennyi ideig köteles dolgozni, maximálisan a tá­mogatás időtartamáig; az in­tézmény vállalja az ösztön­díjat és a fiatal egészség- ügyi dolgozók alkalmazását. Természetesen a helyi adott­ságoknak megfelelően egyéb kikötésekben is —, ami nem jogszabály-ellenes — megál­lapodhatnak. A miniszteri utasítás a közeljövőben az Egészségügyi Közlönyben je­lenik meg) * Az Orvosegészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének, az egészségügyi szakembereknek régi, sok éven át javasolt jo­gos igénye teljesült az ösz­töndíjrendszer bevezetésével. Reméljük, hogy az ösztön­díjban kifejeződő társadalmi megbecsülés hatására a vég­zettek maradandó hivatásnak választják az egészségügyi munkát Kétszer kértem beszélge­tést tőle. Tizen valahány év. vei először, a megyei tanács vb elnökhelyettese volt. Rendben — mondta, fél hat­kor találkozunk. Nagyon ál­mosan állíthattam be hoziá. Szabadkozott — Megszoktam örményest újgazda koromban a korán­kelést. Aztán meg, a szövet­kezetben. Ott az elnöknek kellet az első ébredőnek len­ni. Különben semmibe sem nézték a tagok. Belémivódott, Itt is úgy csinálom. Mire a többiek bejönnek, elvégzem a papírmukát, aztán ki a földekre, ki a határba. A gépkocsivezető nem szarét, mert én mindig a dülőuta- kon járok. Nem sokra rá visszahívták a dülőutak. Mezőhékre is­mét Elnöknek a Táncsics Tsz-be. És most ismét be­szélgetést kértem Csótó Ist­vántól. Délelőtt lo órában egyeztünk meg Bent Szol­nokon, Dózsa György utcai házában. — Nyugdíjban, pihenőben na, meg hát bétegesen csak nem tud már úgy felkelni az ember — nevet. Egyéb­ként most már a szövetke­zetbe is 6 órakor jártam. Nem az a jó elnök már, aki nacyon korán kel hanem az, aki nagyon körültekintően vezet. Még abban az idő­ben... Még abban az időben, 1955-ben az ebédet is maga főzte minden nap egy kis- bográcsban. Az kellett vol­na, hogy a tagok megtudják; uraztatja magát az elnök, fő­zet magának, takaríttat ma­ga után. Akkor még 1955-öt írtak. — Túl voltunk a szép. enu. bért vívódtató esztendőkön. Szolnok megyében az Ötve­nes évek elején mozdult meg a föld. Már akkor majdnem szövetkezeti megye lettünk. Csakhogy úgy jártunk, mint a rossz hadvezér. Tüzérség­gel szétvereti a területet, de nem vonultatja be j, gya­logságot. Biztató szavú agi­tátorokkal mi is szétveret­tük a régi világot, csakhogy magukra hagytuk az újat élőket. Nem küldtünk szak­embert, káderokat. Borzasztó sok volt „ baj, nagyon rosz- szul gazdálkodtak a szövet­kezetek. Dávid Ferencnél, az akkori megyei párttitkárnál volt egy megbeszélés, e-, így nem mehet tovább. Mond­tam, a leghozzáértőbb embe­rek ki a faluba. Csáki elv­társ rám nézett: Kezdenéd? Ha úgy látjátok. Pár napra rá „ színházban gratulál Baráth Bálint, az akkori já­rási tanács titkárát Reggel­től a mezőhéki Táncsics Tsz — 100—500 A BETEQSÉQ ELŐNYEI A betegség, a maga kellemetlenségei mellett, bizonyos előnyökKel jár. A beteg nem jár munkába, fellakmározza a legfél­tettebb dunsztosokat. rogyásig olvashat, alhat, megszólás nélkül ihat rumot amely a fertőbe vezető útjelző szerepét ilyen al­kalommal gyógyszerre cseréli fel. Ha egészséges vagy. a kutya sem kérdi, hogy aludtál, ha beteg vagy újságolják a vendé­geknek: „Képzeljétek, másfél órát szuny- nyadt délután”. Rátóti kezdett furcsán viselkedni. Rá­jött arra, hogy a betegség előnyeit gyümöl- csöztetheti egészségesen is, csak annyi kell hozzá, hogy megjátssza a lábadozót és ki­vívja a szánalmat. Ezért, ha leült. íel- felszisszent. máskor — ha munkára való felhívást érzett a levegőben — a szívéhez kapott és tompán sóhajtott néhányat, mint a norvég polgári drámák hősei a második felvonás közepén, amikor rájönnek arra, hogy hiába az egész küzdelem, mert Hjalmar mindent tud. Ha megkérdezték ilyenkor hogy mi a baja. csak maga elé merengett elfelhő- zött homlokkal és fátyolos hangon csak annyit mondott: — Semmi, semmi, Giziké, talán az operáció maradványai... De már nem is fáj! Hősiesen összepréselte ajkait mint aki nagy fájdalmát férfiasán palástolja. Most nem lehet kitörni a fájdalommal, itt a hivatalban, az igazi férfiak fegyelme­zik magukat, talán otthon, egyedül a pár­nába fog ordítani, de ez még nem biztos — ezt fejezte ki az arca. Több se kellett Gizikének, fordult egyet és fél perc múlva mosolygó barack­kal teli befőttes üveggel tért vissza, amely rövid vita után Rátóti személyes tulajdo­niba ment át Akárcsak Macsuláné becsi­nált csirkéje, amelyet ugyan magának ho­zott be. de inkább átengedte a „nagybe- teg”-nek, nehogy elvássa a gyomrát. Pedig attól igazán nem kellett tartania, hiszen az üzemi szakács is a legjobb falatokat tette félre számára. A lábadozás) tx*ükk minden vonalon bevált. A „nagybeteg”-et mindenki dédel­gette, oltalmazta. A többiek különmunkát vállaltak, nehogy neki kelljen dolgoznia. Ha későn jött be, szemethunytak, mire Rátóti Is szemet hunyt és egyhuzamban aludt délig, amikor aztán kölcsönkérte Sramkó féltett 1 pengős x-egényét, azzal, hogy betegnek könnyű olvasmány kell. Délután nem vett részt az értekezle­ten, mert kijelentette, hogy rövidhullám­ra kell mennie. Haza is ment ég rövidhul­lámon tánczenét fogott Ilonkával, élni- vágyó unokahúgával. A szakszervezeti bizottság ülésén egy­hangúlag elfogadták Rátóti beutalását egy mátrai üdülőbe. Klimcsók bácsi ja­vaslatát — ennek a szegény Rátótinak a betegségére biztos jót tenne a hegyi leve­gő — heves tapsviharral jutalmazták. Amikor Rátóti két hét után megjött az üdülésből, úgy festett, mint egy barnára sült díjbirkozó. „Maga az Élet” — mint ahogy Giziké fejezte ki magát szemérme­sen lehunyva szemét és utolsó befőttjét nyútjva át a bajnoknak. Rátóti szórako­zottan tett-vett egész nap, izmai pattaná­sig feszültek ruhája alatt, délben bevágott három adag káposztát és délután, amidőn egy sürgős kimutatást kértek tőle. bivaly­erős hangon kifakadt, úgy, hogy a falak is remegtek belé: — Ügy hát így legfőbb érték az em­ber?! Már egy beteget sem kímélnek?! Tardos Péter Csótó István nívódíja elnöke vagyok. A szövetke­zeti mozgalom kőkorszaka volt ez. Megválasztottak el­nöknek úgyr. hogy ott se voltam. Bort tölt, koccintunk. — Hanem az is igaz, meg. ijedtem én Mezőhéktől. A jászdózsai Dózsa. Népe, meg a mezőhéki Táncsics volt akkor n leghirhedtebb szö­vetkezet. Mérleghiány, po­csék gazdálkodás. Feláll, benyúl a naplókö- tegek közé. Másfél évtizedes szövetkezeti elnöksége min­den napjáról naplót vezetett. Kis könyvtárat tenne ki. Idézi az első naipot: — Itt van ni. 1955. már­cius 29. Az írtam akkor: — „Ma kiköltöztem Mezőhékre. Az első benyomásom, sok a szántatlan föld, ami megvan szántva az is rosszul. Mun­kakerülők a hangadók, de nagyon sok a becsületes jó­akaratai ember." Vagy itt van, április 3. vasárnap: „Sajnos, csak a Vészé r bri­gád vetett. Farkas brigádve­zető berúgott nagyon. A ma­lacok hullanak, n kocák be­tegek. A rosszul dolgozó traktorosokat kiállítottuk a munkából. Megtartottuk az első pártaktívát. Lehet itt valamit kezdeni”. Jó föld. istenáldotta föld a mezőhéki. Még se fizetett. Nem fizethetett. Reggel még nem sietve ugyan el az időt, de kimentele a cukorrépa egyelők „ határba. Mire az elnök odaért, üres volt a tábla. Testületileg bementek a mezőtúri nagypiacra. — A pontossággal kezd­tük. Aki késett, az fizetett. Lehet, hogy túlhaladott már mára, de a Táncsicsban még megmaradt módszer. Akko­riban nagyon kévét volt még a tapasztalat. Solohov Új barázdát szánt az eke ^ és Ovecskin Tavaszi szél című regényeit úgy olvastam, mint az imakönyvet. Mit tudnék tanulni belőle? Tudtam is. Azt is, hogy a pártszervezet­re támaszkodjak, azzal kezd­jek. Nagyon olvasott ember. Az Élet és Iroda1 om éppen úgy kedvenc újságja, mint a Népszabadság. Tanúja vol­tam, mikor a lengyel kor­mányküldöttség Mezőhéken járt és Csótó István Rey- mont parasztjait, Solohov parasztjait. Veres Péter pa­rasztjait hasonlította össze. A lengyel miniszterelnök helyettes meghatódott: — Nem tudom találnék-e len­gyel tsz-elnököt. aki így is­merné Reymontot? Veres Pétert meghívta Mezohekre. Egy teljes napot kószáltak a határban. Kime­nőben azt mondta az író: — Így kell, Így képzelem a magyar szövetkezeti moz­galmat, ahogy ti csináljátok. Veres Pétert, Erdei Feren­cet, másokat 45-től ismerte A parasztpártból. — A paraszípárt járási tit­kára voltam. Egy jászsági parasztembernek köszönhe­tem elsősorban, hogy kom­munista lettem. Szabari 1st. vánnak. A DÉFOSZ megyei titkára volt én meg a szer­vezőtitkár. Aztán járási ta­nács elnökhelyettes is. nyu­godjék békében. Nagyon nagy hatást tett rám. Az emberekért, a pártért min­den áldozat kevés volt neki Akiről csak tudott, gondos­kodott. Szépen, példásan élt, a családját nagyon szerette. Mondtam a feleségemnek: ha a kommunisták ilyen em­berek, ott n helyem. Na, per­sze akkor már a szépirodal­mon kívül a marxizmust is olvasgattam. Kinn lakott az elnök Me­zőhéken. Külön a családtól. Mikor másodszorra is ki­ment; ismét megyei tanács elnökhelyettesi posztját adva fel, már kijárt a szövetke­zetbe.' Hol három, hol négy­kor indult. Szépen fejlődött a szövetkezet Egy évtize­den át Mezőhékre járt az ország nagyüzemi gazdálko­dást tanulni. Kiállítási nagy­díjaik, kitüntetések, közte a legnagyobb, a Munka Vörös Zászló Érdemrend & szövet­kezetnek, — Az volt a nagy álmom, úgy megerősödni, hogy a banktól függetlenül gazdál­kodjunk. Három éve tízmil­lió forintos betétje van a szövetkezetnek. Az már va­lami, Meg az. mikor mór ezer vagon búzát, ezer vagon kukoricát termel egy tsz, s le­ad 5 ezer hízót évente. A tojókombinátot 40 ezer bac romfival kezdtük, most vau 116 ezer, jövőre 170—180 ezer lesz. Vagyis évente 50—60 millió tojás. Lélegzetálliltó. Ez már nagyüzem. Jártam a Loire völgyében. Állítom, hogy halódó mezőgazdaság. A 10—20 holdakon nem ver­senyezhetnek az 5—10 ezer holdjainkkal. Sok helyen járt. Kínában, Egyiptomban, az NDK-ban, FTanciaoi'szágban, Lengyel- országban, Olaszországban, Bulgáriában, Jugoszláviában, rengeteg helyen. Mindenhol azt figyelte, azt kereste, hogy élnek a föld megmüvelői. Kevés ember szereti úgy a földet mint Csótó István. A falurádiónak évekig volt egy rovata, amit Csótó Ist­ván vezetett. Kéthetenként jelentkezett. Már várták a hallgatók — érdekes adáso­kat. — Egy sorozatomért nívó- díjat kaptam V Elfáradt egy kicsit. Beteg. Kérte nyugdíjazzák. Nagy szeretettel vett tőle búcsút a mezőhéki Táncsics Tsz. S ha a szövetkezetvezetésben is lenne nívódíj, Csótó Ist­vánnak közfelkiáltással adná meg az ország szövetkezeti mozgalma. — borzák — Tisza cipőbolt nyílt Karcagon Szerdán a kora délelőtti órákban ünnepélyes keretek között nyitották meg a kar­cagi Kossuth téren a mart­fűi Tisza Cipőgyár cipőbolt­ját. Szolnok megyében ez a Tisza Cipőgyár harmadik, saját termékeit árusító üzle­te. A korszerűen berende­zett. új boltban az első na­pon ötven tavaszi, nyári mo­dellből válogattak a vásár­lók; GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ Építész­technikust azonnal felveszünk. Jelentkezéseket: Vasipari Vállalat személyzeti cso­portjához kérjük. Szolnok, Hunyadi u. 4«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents