Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

197«. áprffld a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Átadták az MSZBT aranykoszorús jubileumi jelvényeit Új üzem Kun­hegyesen As alkalmazottak 96 százaléka nő A szolnokiak szeretik és becsülilc a Szigligeti Színház munkáját és eredményeit Tegnap délelőtt bensőséges ünnepség keretében ad­ták át Szolnokon, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság klubhelyiségében, az MSZB T aranykoszorús jubileumi jelvényét a szovjet—magyar barátság ápolásában és el­mélyítésében kiemelkedő munkát végzetteknek. Az elnökségben helyet foglalt Csáki István, az MSZMP KB tagja, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke, Al­pári Pál, az Ország Világ főszerkesztője, az MSZBT Országos Elnökségének tagja; és Eduard Ivanovics Val- javkó, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg főtisztje. A kitüntetések átadása alkalmával Hack Márton, az MSZBT megyei elnöke mondott ünnepi beszédet: „Ezekben a napokban fel­szabadulásunk 25 évének számos emléke, öröme és gondja kísér. Ünnepi érzés, felemelkedett hangulattal tölt el. Képek és emlékek merül­nek fel bennünk „ közeli és „ messzibb múltból: esemé­nyekre és jelenetekre gon­dolunk, amelyeknek szerve­zői, végrehajtói voltunk; kö­zös erőfeszítéseket, törekvé­seket idézünk, munkában és akaratban közös társak ele­venednek fel emlékezetünk­ben, akikkel egykor együttes gond és felelősség kapcsolt össze. Tettekre és cselekedetekre gondolunk, sikerek lelkesítő, tettre serkentő öröme kísér, amelyek tartalmat és értel­met adtak munkánknak. Mindezeket az emlékeket ma különös fénnyel aranyozza be a 25 év emléke. Ha életcélról beszélünk* akkor ezt n közös, elmúlt napjainkat és éveinket me­legítő eszmét „barátságnak” nevezzük, a magyar és a szovjet emberek együttmű­ködését erősítő termékenysé­günket hangsúlyozzuk. Nemes, tettre serkentő büszkeség tölt el annak a felismerésére, hogy évről évre mind többen sorakoz­nak a népeink közötti ba­rátság ápolói közé, hogy év­ről évre erősödik a magyar és szovjet emberek barátsá­ga, hogy ma 25 év távlatá­ból „ barátság szálai eltép- hetetlenekké váltak. E barátságot éltetik saját inunkatapasztalataink, tudo­mányos eredményeink, ter­mészetbeni javaink is. De összefogja a szovjet és a ma­gyar népet a múlt és „ jövő is. összefogja a barátságot a szocializmus rendje. Népeink barátságának ápo­lása így nagy területre ki­terjedő. sokrétű munka. Épí­tői sorában tudjuk „ párt és a tanácsfunkcionáriusokat, a társadalmi és tömegszerveze­tek, valamint a mozgalmak vezetőit, az élet különböző területein tevékenykedő em­bertársakat és barátokat, az emberiség igaz ügyéért fára­dozó kortársakat. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ebben a munkában fejt ki létének első pillana­tától hatásos és eredményes tevékenységet. Ebből fakad­nak a barátság ápolásának örvendetes eredményei. Az elmúlt 25 év mindenben meg­győző dokumentuma volt valamennyiünk baráti érzé­sének, és a barátságot építő munkának.’’ Hack Márton ünnepi be­széde után Alpári Pál, az MSZBT Országos Elnökségé­nek tagja átadta a kitünte­téseket Az MSZBT aranykoszorús jubileumi jelvényét kapták: az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg tíz főtisztje, tisztje és tiszt- helyettese, továbbá Bindics István, Kiszel Sándor, Telek Istvánná, Kiss Imréné, Her- vai István, Molnár Lajos, Farkas Dánielné, Tóth Imre, Szurcsik István, Csató Ist­ván, Kovács Kálmán, Paró- czai Emőné, Buday Péter, Koltai Ivánné, Tóth János, Pomázi Antalné, Gáspár Fe­renc, Tolnai Júlia, Sári Mi­hály, Márhoffer József né, Kaposvári Gyula. Sipos Ká­roly, Bana Zsigmondné, Má- tyus Imre, Soós István, Sóki György, Bállá Illésné, Nádas József, Berecz Bernadett, Szőlősi János, Sarkadi La- josné, Kovács Pál, dr. Tóth Bálintné, Németh Lajos, L. Oláh Lajos, Szabadkai Mihály Vajli István, Földes Lajos, Tóth Endre, Peták István. A kitüntetetlek nevében Morcsikov alezredes, és Molnár Lajos mondott kö­szönetét. I (Tudósitónktól) Tegnap átadták a BHG 44- es számú forrasztó üzemét. Az ellenőrzés mindent rend­ben talált, s így semmi aka­dálya sincs annak, hogy áp­rilis 6-án meginduljon a termelés. Rácz Ferenc elvtárs. a köz­ségi tanács vb elnöke mond­ja: Hihetetlen, hogy a tárgya­lások egy hónap alatt konk­rét eredményeket hoztaK. Eleinte két műszakban üze­mel a telep. Húszán kaptak Budapesten egyhónapos ki­képzést. A jelenlegi létszám százhatvan fő, s ebből csak hat (!) a férfi. 1972-ig jelen­legi helyén működik, majd újabb telephelyet keresüns a bővülő kapacitáshoz. — Mit gyárt az üzem? •— Telefonhoz szükséges jelfogó rácsokat a Szovjet­unióba, illetve ez csak egy részfeladat. Ez a munka nagy kézügyességet kíván. Főleg az a cél vezetett bennünket, hogy kereseti lehetőséget biz. tosítsunk a kunhegyesi és környékbeli lányoknak, asz- szonyoknak. Már meet is hat­száz jelentkezőnk van, de nem félünk attól sem, hogy az eredetileg 800—1000 főre tervezett létszámot nem tud­juk elérni. A kereseti lehető­ség 1000—1400 forint. Sőt lehet több is, de ahhoz idő kell, mire elsajátítják a dol­gozók a műveleti fogásokat. , ■— További tervek? — Vannak. Szeretnénk kö­rülbelül ezer főre bővíteni a létszámot. A gyár jelenlegi üzemeltetési helye átmeneti jellegű. Ezúton köszönöm a segítséget a megyei, járási és az itteni pártszervezetek­nek, hogy rendelkezésünkre bocsátották a megyei pártház nagytermét. Biztató az érdeklődés, s az is jó, hogy a gyár vezetői elé­gedettek a hellyel és a lelke­sedéssel. örömmel jelenthe­tem, hogy további bővítési alapunk is biztosított, mert a megyei, járási és a helyi ta­nács 5 millió forinttal hozzá­járul a nagyobbítás költsé­geihez. Azt hiszem, ennél szebb felszabadulási ajándék, kai nem tudtunk volna ked­veskedni iparszegény Közsé­günknek és környékünknek. D. Szabó Miklós A színház székhelyi tevékenységéről tárgyalt a városi tanács végrehajtó bizottsága Április 1-én Szolnok város tanácsának végre­hajtó bizottsága megtárgyalta a Szigligeti Szín­ház városi tevékenységét, e tevékenység műve­lődéspolitikai tömeghatását elemezte. Berényi Gábor, a színház igazgató-főrendezője jelen­tésében tájékoztatta a vá­lasztott testületet arról, hogy a színház az utóbbi évek eredményeire építve s a hiányosságok tanulságait le­vonva az elmúlt időszakban is maximálisan eleget kívánt tenni művelődéspolitikai fel­adatainak. A tíz éve meg­kezdett műsorpolitika útját járta következetesen, sőt to­vábbi előrehaladást ért el. A műsorterv igényes és vá­lasztékos. Felkészült, tehet­séges, azonos ízlésszintű mű­vészi gárda kovácsolódott Évről évre emelkedik a színházlátogatók és a bérlet­tulajdonosok száma. Szóbeli kiegészítésében el­mondta; most a további fej­lődésnek néhány akadálya jelentkezik. A színház mun­kája nem részesül elég meg­becsülésben és elismerésben. Nem kap elég támogatást. Éppen ezért nia nehezebb helyzetben van, mint a Deb­recenben, a Szegeden, a Pé­csett működő színház. Sokan mennek el Szolnokról más­hová, mert havonta nyolc­száz vagy ezer forinttal is jobb kereseti lehetőségek nyílnak. Más megyékben — például Békés megyében — több helyi művészeti díj do­tálja a kiemelkedő teljesít­ményeket. Veszprémben kü­lön pótlékot kapnak azok a színészek, akik iskolákban segítik az irodalomoktatást. Felelősségem tudatában jelenthetem ki — mondotta Berényi Gábor — más szín­házak elszívó hatása igen nagy. Ha erre nem figyelünk fel idejében, nem tudjuk ide­kötni' a társulatot, két éven belül komoly nehézségek je­lentkeznek a személyi ellá­tottságban. Az előterjesztett beszámolót élénk vita követte Előbb tizennégyen tettek fel kérdéseket s kaptak fe­leletet a jelentés készítőitől, majd a napirend vitája kö­vetkezett. A közel négy óra hosszáig tartó vita során egymást követték a felszóla­lások. Dr. Nagy Jánosné elmon* dotta, hogy a Verseghy Gim­názium tanulói is jó véle­ménnyel vannak a színház műsorpolitikájáról. Szeretik a színházat a szolnoki ipari tanulók is. Berényi Gábor az elhang­zott kérdésekkel kapcsolat­ban azt fejtegette, hogy idő­vel új színházépületre lesz szükség, a városközpontban lehetne ezt elhelyezni. Mér­legelni kellene — mondotta — a megyei művelődési ház új épülete helyett nem len­ne-e célszerűbb színházat építeni, s meggyőzni az üze­meket, hogy erre bocsássák rendelkezésre támogatásukat. Több támogatást kért a helyi sajtótól is. Tervek születtek a színhá­zak körzetesítésére — mon­dotta. — Ennek értelmében a szolnoki szípház több nagy vidéki városban biztosítana színházi életet, s nem tájolna olyan helyeken, mint például Jászberény, ahol nincsenek megfelelő tárgyi feltételek. Hangsúlyozta továbbá, a színház gazdálkodásában hi­bák mutatkoztak, de ezért csak a gazdaságvezető lehet felelős, a színház dolgozóit — megítélése szerint — ká­rosodás nem érheti. Széplaki Katalin, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője felszólalásában vitázott azokkal a nézetekkel, me­lyek szerint nem értékelik a színház művészi munkáját. Nyolc év alatt heten kaptak Szolnokon Jászai-díjat, a megyei művészeti díjban el­sőként Berényi Gábor része­sült. Ezenkívül póthitel, fel­újítási hitel, fizetésemelések biztosítása, legutóbb is mi­nisztériumi nívó-díj jelzi, hogy elismerik és segítik a színház tevékenységét. Szurmai Ernő rámutatott felszólalásában, hogy a szol­nokiak szeretik a városban élő művészeket. Sőt, hogy a tv képernyőjén Somogyvári Rudolfot, Mádi Szabó Gá­bort, Mensáros Lászlót, Hor­váth Sándort látják, még ma is úgy tekintenek rájuk, mint akiknek szolnoki alakításaira most is emlékeznek. Kérte a színház igazgatóját, becsül­jék és értékeljék jobban azt a közönségszervező munkát, amit az iskolákban a peda­gógusok végeztek esi. végez­nek a diákbérletek meghono­sítása terén. Urbán István, az MSZMP városi bizottságának munka­társa azt észrevételezte, hogy a színház olykor konkurrenst lát a szolnoki Pódium-ban és a Premier Színpadban. Valójában pedig inkább ör­vendetes az, hogy a szellemi termékek Imrébe is „bővült a választék”. Szolnok város részt vállal a színház működési feltételeinek biztosításában Szigeti László, a vb elnök- helyettese elmondotta, meg­ítélése szerint ma már nem ad hű képet a műsorpoliti­kai tevékenységről az, ha csak a zenés és a prózai mü­vek arányát állapítjuk meg. Más mutatók alapján mé­lyebb értékítéletek születné­nek. Keresni kell az útját, hogy sokoldalúan tudjuk elemezni a színház művészi tevékenységének tényleges világnézeti nevelő hatását. Javasolta, írjon ki a város pályázatot olyan mai magyar színpadi mű írására, melyet a Szigligeti Színház mutatna be elsőnek. Csorna Kálmán, a városi tanács vb elnöke foglalta össze azután a vita tanulsá­gait. Hasznos volt napirend­re tűzni a színház helyzetét — mondotta. Határozatot hozott ezt követően a testü­let: növelendő a munkás és az értelmiség létszáma a színházlátogatók körében, ír­jon ki pályázatot mai szín­padi művekre a városi ta­nács, segítsék hatékonyabban a színészek letelepedését a városban. A színház, bár me­gyei intézmény, a városé is, ezért a város érdekeltségének arányában kell részt vállal­nia a városi tanácsnak a színház működése feltételei­nek biztosításában is. (jLakáselosztás, társadalmi elismerés, nívó díjak létesí­tésének kezdeményezése stb.) Balázs Árpád: „Lenin" Tisza földváron n. Vámos a homlokára tolja a feketekeretes szemüvegét. Könnycsepp nedvesíti az or­cáját. .. Most a félévszázados em­lék újabb filmkockája eleve­nedik: — 1920. évben Moszkvából Bakuba helyezték a szovjet parancsnokképző katonai fő­iskolát. Tanultunk. 1921. év­ben újból harcoltunk. Tiflisz- ben próbálkoztak a fehérek. Mi vörösek, leninisták győz­tünk. de sebesülésem’ olyan volt, hogy haza kérezkedtem Magyarországra... Jól van — de odahaza becsülettel várjál ránk — mondták a Vörös Hadsereg moszkvai pa­rancsnokságán. .. Vámos kereken egy ne­gyedszázadig várta a szovjet bajtársakat. De közben nem felejtette el Lenin kézszorí­tását, tanítását, s röplapokat osztott, sztrájkot kezdemé­nyezett, nemzedéket nevelt Tiszaföldvárott... Aztán a felszabadulás szül­te öröm emléke járja át a testét-lelkét... Malinovszkij marsall főhadiszállása Ti­szaföldvárról Nyugat felé költözködött. A Pest-Budára vonuló ukrán—szovjet had nyomába Kartenkov kapi­tány kis csapata lépdelt... Node kezdjük az elején. — Hívjad ide Karai Lász­lót — mondá a reszkető köz­ségi főbíró a kisbírónak. — Hívattál..; — Mondják: beszéled a né­met, a szlovák és az orosz nyelvet. — Beszélem; — Ügy határoztunk: Te fo­gadod a szovjeteket. Karai magánál jóval na­gyobbat sóhajtott, pedig a magasba nyúlt fejebúbja alig fért be a földvári földes szo­bákba. Magas, csontos, vé­kony ember volt ő Nagy­oroszországban is, ahol fo­golyként tanult orosz nyelvet s kolbászgyárat alapított Ni- kolejcki városában. Napon­ként — társával — négy má­zsa kolbászt gyártott. Ízes, paprikás magyar kolbászt. Ö maga civilben hentessegéd, a társa kárpitos volt Pesten. Tizenhét végén Karaiéit tehát kolbászt gyártottak s vörös- katona parancsnok kopogott az ajtón. • — Dgyegyvassza Viaszili.,. vagyis Lagi bácsi! A kapitány fényképet mu­tatott: — Ismered ? — Lenin, a forradalom... — Dgyegyvassza Viaszili.;. Sózzál nekünk vöröskatonák- naK 9000 púd húst... Karai arra gondolt, hogy a nikolejcki-i kapitány — ha él — most talán ötven éves. Intett a földvári főbírónak. Fehér zászlót kért. őszirózsa nyílt a kertek­ben. Az uraságok többségét nyugatra fújta a keleti szél. Maradt ami örök időtől fog­va vagyon: a föld és a nép. Karai az országutat leste. Teherautó közeledett a Kossuth szobor felé. Fiatal szovjet tisztek ugrál­tak a földre. — A kulcs — mutattak a templomtoronyra. — Itt van — nyújtotta át a kulcsokat az öreg Karay. A fiatal tisztek a toronyba siettek. Személygépkocsi közeledett a Nagytemplom felé. — Hol vannak a tisztek — Kérdezte az érkező szovjet tábornok. — A toronyban. . — Téged hogy hívnak. — Karai László. — Dgyegyvassza Viaszili Milyen mély nálatok a Ti­sza. .. Csodálatos a Tisza tavaszi ébredése. Napközben forgo­lódik, dobálja magát az agyaggal bélelt ágyában. Más­kor parti füzest tép és sodor alá a mélybe, ahol rénszarvas s bölömbika csontokat őriz.;. A múló idő emlékét. Hajdan — partot is lépett. S amerre táncolt, termő iszapot, hu­muszt, s a hajlatba, a lapos­ba millió kishalat rakott. Így volt, így ^történt, vagy száz esztendeje, amikoris az ember gátakkal korlátozta, „szabályozta” áz Élő-Tiszát. Attól kedve csak az árterüle­tén táncolhat az öreg folyó. Ezért esteledve a hátára fek- szík s reggelre úgy izzad, mint a ló. A gőzölgő teste —melle párája meg mint köd­harmat csaoódik a folyómen­ti fekete földre. 1945. év kora tavaszán rán­cosképű magyarok lesték a földvári határt. Magukba szív­ták a ködharmattal áztatott fekete föld szagát... — Vetni Kék — mondták a vének. — Hová? — mert szelek szárnyán hír érkezett Debre­cen városából: földet oszta­nak a Tiszántúlon.;. A kommunisták a község­házára igyekeztek. Levelet írtak — Debrecen városába... „Kérjük az Ideiglenes Kormányt, hogy vegye fi­gyelembe a földnélKüli lakosság jogos követelé­sét és a már felszabadí­tott országrészekben azonnal rendelje el a földosztást. Ezt várja a kisemmizett és számta­lanszor becsapott tisza- földvári szegényparaszt­ság is. Ügy legyen, ahogy Lenin tanította: azé a föld, aki megműveli!” Vámos József és társai Szajolba gyalogoltak, mert a debreceni vonat csak Szajo- lig közlekedett,.. A németek ugyanis a levegőbe röpítették a szolnoKi—szajoli közúti és vasúti Tisza hidat... Változik a kép. Vámos tizenegy községben földosztó bizottságot alapít... földet osztanak a Tiszazug­ban. .. Az arzénnel nyomorí­tott Nagyrév határában... A földért, a vagyonért arzénnel gyilkoltak a tiszazugiak... fe­les föld pedig nem volt. mert grófok, bárók foglalták el a tiszamenti határt... Kartenkov Kapitány — aki­re Malinovszkij marsall 12 fa­lu védelmét bízta — elége­detten járta a tiszazugi fal­vakat. , A parasztok karókat ver­tek, földet osztottak. De Ti- szaföldvár határában alig látott nyüzsgő embert... A községházára hajtott... Mér­gesen mordult Vámos József­re. — Te ugye, Lenint szolgál­tad?! — Tizenkilencben, Omszk városában... — Hát ide figyelj:, agyon- lövetleK. ha két napon belül nem osztjátok ki a földet Ti- szaföldváron... Davaj! A határba mentek. Kartenkov a kezét rázta. — Vetni, vetni! — De ez az uraság földje — mondá Karai tolmács. — Dgyegyvasszia Viaszili! Azé a föld, aki megműveli — emlékezett a kapitány Lenin tanítására. Karai bólintott. Kartenkov a homlokát rán­colta. — Ott — mutatott Cibak felé — töretlen a Kukorica és vetetten a határ... Kié ez a föld? — Kovács József tulajdona. — Kimozdítani! Kaptok lo­vat a szántásra, s magot a vetésre, s kenyérre...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents