Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

1970. március 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Márciusi kabaré Felmelegítve. Mármint ez a márciusi kabaré. Mint a dél­ről maradt vacsora. Nem mintha nem lett volna is­mét sok jó és néhány na­gyon aktuális poén. Volt. De sok volt az előző „hónapos” kabarék során mór jól be­vált keretötletból is. Így történt, hogy például Mikes György Gondolkodó gépek című szatirikus mono­lógja. noha Mikesnek nem a legsikerültebb írásaiból való újszerűségével mégis kiemel­kedett a műsorból. Mert mi is volt ebben a műsorban? Volt először Feterdi Pál, mint úgynevezett szóvivő. Jól vitte. Fanyar mo-solyú, ironikus modorával, intellek­tuális igényű humorával igyekezett megtenni mindent, hogy peregjen a műsor. Volt aztán néhány, a ma­ga nemében jónak mondha­tó, de a már ismert módsze­rekkel operáló műsorszám, mint például a Kerekasztal h í rkomman tárja, melyben különösen Komiós János és Peterdi Pál kapás-válaszai voltak szellemesek. (Abody most nem remekelt, sőt vá­laszai néhol már-már eről- tetettnek hatottak.) Volt végül néhány „után­érzés”. mint a 100 éves Já­nos bácsi, vagy Tardos Pé­ter viccei, de említhetjük a villámtréfák némelyikét is. Avíttnak tűnt Galambos Szilveszter Pályaválasztás Cí­mű, vékonyka ötletre épülő jelenete is a színésznek vá­gyó suszterról és a suszter­nek vágyó színészről. Még szerencse, hogy két kitűnő színészünk (Sdnkovits és Rajz) játékukkal szórakoz­tatóvá tudták tenni. Ebben az összeállításban Major Tamás szépen hangzó Arany verse kifejezetten új­donságnak hatott. Klasszikus költőink jókedvű verseinek beépítése egyébként a mű­sorszerkesztők egyik (majd­nem egyetlen) nagy ötlete. Ne essék félreértés, a már bevált módszerek újbóli al­kalmazását nem tartjuk in­dokolatlannak. Sőt. A műsor­záró Komiós jelenet (Jenő— Lujza dialógusát) már várja is a hallgató. De egyet ösz- szefoglalásul; egy műsorban ennyi sok, még akkor is. ha már többször bevált. Kozmosz A rendszeresen jelentkező Tudományos Magazin — a tv Delta és Haladás c. mű­sorainak kistestvére — a hé­ten is színes, változatos hí­rekkel, riportokkal szolgált a technika és a tudomány fejlődése iránt érdeklődők­nek. Igaz, hogy lllusiztráló ké­pek nélkül népszerűén és közérthetően nehéz beszél­ni ilyen kérdésekről, de sze­rencsére ezt a műsor szer­kesztője, Simonfíy Géza is tudja. Sőt. ezt a „képtelen­séget” még a műsor javára is tudja fordítani. Rövid, tö­mör összefoglalókkal megvi­lágítja a lényeget és gyors vágással még egy másik, ugyanolyan érdekes tudósítás következik. A rövid 25 perc alatt any- nyi információt kapunk, hogy felsorolására itt nincs is mód. Csupán a változatos­ság érzékeltetésére néhány címszó: Fogfúráshoz — vil- lamosszék, tanulás idegrend­szer nélkül (az egysejtűeket is lehet „tanítani”!), Vénusz élőlények, óriás rádiótelesz­kóp. kazahsztáni magyarok. Szentgyörgyi Albeit nagysi­kerű könyvének. Az őrült majomnak ismertetése és ígv tovább. A sok. gyakran meg­lepőnek tűnő hír indokol; a. hogy külön ki kell emelni a műsor tárgyilagos, objektív, szinte puritán modorát. I m trömböczky —« Wesselényi Miklós: Fordul ix. a történelem... A medvefóka és az elektronika Térjünk vissza Debrecen­be, hiszen az 1945-ös eszten­dő első három hónapjában még ez volt az ország köz­pontja. Legalábbis formáli­san. Gyakorlatilag nem egé­szen, mert a dunántúli ré­széken még a főváros fel­szabadulása után is tovább dúlt a háború. Budapest pe­dig bizonyos szempontból önálló életet élt. Ez nem is lehetett másként, hiszen a főváros például a közellátás szempontjából is külön problémát jelentett. Miniszterek minisztérium nélkül A debreceni helyzet az volt. hogy a kormánynak csak miniszterei voltak, mi­nisztériumok nélkül. A mi­niszterek az Aranybika szo­báiban laktak és eleinte ott volt a hivataluk is. Csak lassan-lassan helyezték el őket a különböző szabadon maradt épületekben. EzZel meg is indult az ország kor­mányzása, persze egyelőre még döcögve. Egy érdekes példa erre a stílusra: a spe­kuláció természetesen azon­nal hozzálátott az árak és elsősorban az élelmiszerárak felveréséhez. Debrecenben a kormány tiszteletre méltó eréllyel igyekezett a speku­lációt letörni és a veszélyes üzéreket lecsukatta. Ez rend­jén is volt így. Budapest speciális helyzete azonban kirívó eseteket is produkált. amit egy megtörtént eset il­lusztrál a legjobban. Néhány nappal a felszabadulás után. amikor a budapesti utcákon még rongyos és éhségtől el­gyötört emberek támolyog­tak, elfogtak egy embert. Egyenesen Vas Zoltán elé vezették, aki igyekezett Bu­dapest ellátását megszervez­ni. A kísérőik elmondták Vasnak, hogy az illetőt raj­takapták, amint az utcán lángost és valami magasü­tötte kenyérfélét árult ara­nyért. Azt követelték Vas­tól, hogy ezt az embert el­rettentő példaként azonnal akasszák fel az első lámpa­vasra. Vas elkomorult, majd azt mondta: „adja még ol­csóbban • is, eresszék szaba­don’’’. Neki is igaza volt. Pesten az volt a probléma, hogy a lakosság akárhogyan is, de élelemhez jusson Felszámolni a múltat A kormány első feladatá­nak tekintette, hogy felszá­molja a múltat. Ennek első lépése a január 20-án Moszkvában megkötött fegy­verszünet. majd a hadüzenet a Náci-Németországnak. Ez­után következett, hogy a zsidótörvényektől a legkü­lönbözőbb adózási jogszabá­lyokig, hatályon kívül kel­lett helyeznie a letűnt kor­szak rendeletéit. Hozzá kel­lett látni a közigazgatás és a közlekedési hálózat meg­szervezéséhez, a pénzügyi rekonstrukcióhoz, a jogszol­gáltatás. a sajtó megszerve­zéséhez. Az adott körülmé­nyek között ezek szinte meg­oldhatatlan feladatoknak tűntek. A pénzügyi helyzet két szempontból is súlyos volt. Egyrészt a fenyegető infláció ellen kellett küz­deni. másrészt « kormány­nak pénzre volt szüksége. Mint Vásáry pénzügyminisz­ter később elmondta, az ideiglenes nemzeti kormány államkasszájában az első napokban egy lyukas fillér sem volt, egy-két hét múlva azonban már 6000 pengő fe­lett rendelkeztek. Ez természetesen csak­nem a semmivel volt egyenlő. A múlhatatlan ki­adásokra szükséges összeget Debrecen város házipénztá­ra adta kölcsön. Eleinte eb­ből az előlegből történtek a kifizetések, később ide foly­tak be a bevételek is. A nor­mális állapot. a púkor az állam részére a pénzforgal­mat a postatakarékDénztár bonyolította le. csak április­ban. a kormány Budapestre költözése után kezdődött meg. A kormány első ko­molyabb jövedelmi forrása a Debreceni Dohánygyár volt, mely aránylag sértet­lenül és elég jelentős kész­letekkel vészelte át a hábo­rút. Január 2-án ez a gyár már napi 20 tonna cigaretta- dohányt termelt ós a szovjet hadseregtől is kapott meg­rendelést. a készletek fel­dolgozásából több mint egy­millió pengő folyt be. Az utolsó háborús években az állam havi szükséglete mint­egy egymilliárd pengőre te­hető. Most a kormány be­vétele négy hónap alatt nem egészen négyszázmillió, erő­sen inflációs pengő volt. Január 30-án Vásáry pénz­ügyminiszter, Kovács állam­titkárt Babanyec dohánygyá­ri igazgatóval a fővárosba küldte, hogy szerezzenek pénzt. A Nemzeti Bank csak nemrég felszabadult romos épületében akadtak rá a Bu­dapesti Nemzeti Bizottság által megbízott bankelnökre, Oltványi Imrére, aki meg­felelő igazolás után átadta nekik az Országos Földhitel- intézet pénztárában talált harmincnégymillió pengőt, ezt ládákba csomagolták és n szovjet parancsnokságtól kölcsönkért fegyveres kísé­rettel Debrecenbe vitték. Ez volt a kormány első, komoly pénzűéin alapja; Az ideiglenes nemzeti kor­mány valamennyi tevékeny­sége közül az úgvnevezett 600-as számú kormánvrende- let volt o legfontosabb, mely a nagvbirtok rendszer meg­szüntetéséről és a földműves RHODESIA ­a fehér telepesek köztársasága AírikáDan A rhodesiai fehér telepes kor­mány március elsején kikiáltot­ta a köztársaságot, és ezzel vég­leg szakított Nagy-Britannlával. Így törvényerőre emelkedett a faji elkülönítés és az afrikai la­kosság teljes jogfosztása. Rho­desia területét (389 362 km-) „fe­hér” és „fekete” országrészre osztották, és a körülbelül 250 000 fehér telepesnek jutott az ország gazdaságilag értékesebb fele az egészséges, éghajlatú, szántóföldi művelésre alkalmas, bányakin­csekkel bővelkedő magasföld. Az afrikaiak jogfosztottságát. bizo­nyítja alacsony képviseleti ará­nyuk a törvényhozásban: a 66 tagú alsóházban 16 mandátum h’t az afrikaiaknak. A Smith-kormány 1965 óta szinte a^adá’vtalanul építhette ki a Dél-afrikai Köztársasághoz ha­sonló államszervezetét. Ennek az útnak az állomásai a következők ^Voltak: 1965. november 11. A fe­hér telepesekből alakult kor­mány egyoldalúan — az ENSZ kilátásba helyezett — büntető szankció ellenére (olaj embargó) — függetlenné nyilvánította Rho­desiát. Nagy-Britannia törvény­telennek • minősítette a Smith- kormány lépését. 1966. december 22. A szakadár kormány kilépett a brit Nemzet- közösségből- Nagy-Britannia nem ismeri el ezt a döntést sem, de nem is akadályozza meg. 1969. június 20. „Népszavazást” tartottak az új alkotmányról. (A népszavazáson 225 000 fehér tele­pes 81 572 szavazattal, míg a több mint 4 millió afrikai lakos 6^4' szavazattal rendelkezett). I960 október 29-én a *örv*rn'bo7á<‘: ‘ **váhaevta az út alkotmányt. 1970. március 1. Életbe léiv1*4 Rhodesia belső «varm^tos^ásá* biztosító úl alkotmány és az or­Vöztáncasártc,á a1akult. Mindez az ENSZ határozatai ellenére ment végbe és Nagy-Bri- tannia tétlenségének, valamint nép földhöz juttatásáról szólt. A rendelet kibocsátása nem ment simán, amit az is bizonyít, hogy viszonylag későn, a kormány megala­kulása után csak mintegy 3 hónapra került rá sor. A földreform mértékéről már meglehetősen eltértek a vé­lemények. A későbbiekben élesebben kirajzolódó ellen­tétek a jobb és baloldal kö­zött a koalíción belül, ekkor már előre vetették árnyéku­kat. Különösen a kisgazda- párt jobbszárnya és a Pol­gári Demokratapárt képvise­lői igyekeztek megakadá­lyozni a valóban radikális földreformot. Az idő szavá­val azonban most sem lehe­tett szembeszállni. A már­cius 17-én tartott miniszter- tanács megtárgyalta és vég­leges formájában elfogadta a földreform törvényt. — Nyomban elrendelték an­nak végrehajtását, s ennek során hétszázezer nincstelen magyar jutott földhöz. A különleges viszonyok miatt azonban még a rendelet ki- nyoma tása is nehézségekbe ütközött, mert nem volt pa­pír. Végül is Budapestről sikerült papírt szerezni. Így a hivatalos lap. a Magyar Közlöny csak március 29-i számában közölhette a ren­deletet. Megalakították az Országos Földbirtokrendező Tanácsot. melynek elnöke Veres Péter lett. Az Orszá­gos Földigénylő Bizottságok is gyorsan megalakultak, sok helyen meg sem várták a rendelet megjelenését, ha­nem hozzákezdtek a föld­osztáshoz. Az első hivatalos földosztás Az első hivatalos föld­osztás a második világhábo­rú után, Magyarországon, Szabolcs megyében volt, Ti- szanagyfalun. 1945. március 27-én. Délután félk.ettőkor vette kezdetét a történelmi jelentőségű esemény, melyre az igénylőkön és a hivata­los személyeken kívül a község apraja-nagyja kivo­nult. Az elektronika a technika „hagyományos” csodái mellett újabb területeken is haszno­sul. Kitűnő szolgálatot tesz pl. az állatok mozgásának, pontosabban helyváltoztatásá­nak a kutatásában. A szak- irodalomban már közöltek adatokat, melyek szerint rá­dióbeméréssel követték a szarvasok útját, más adatok szerint a szürke varánuszok életét tanulmányozták a rá­dióhullámok segítségével. A kísérletek során könnyű, her- ihetikusan zárt rádióadót ala­kítottak ki, amely az ultrarö­vid hullámtartományban dol­gozik. Antennája másfél mé­ter hosszú szilárd acélrudacs­ka, melyet felerősítenek az állat hátára. Legújabban arról érkezett hír, hogy a medvefókák ván­dorlását mérik be a rádió­hullámok segítségévek A medvefókák vonulását már szovjet, amerikai és japán tudósok is megkísérelték nyomon követni — sikerte­lenül, pedig fontos gazdasági érdek fűződik hozzá, bundá­juk ugyanis komoly értéket képvisel. A parton foglyul ejtett ál­latokra megfelelő szerkezet­tel felerősítették a rádióadót, amelyet az állatok a vártnál rövidebb idő alatt megszok­tak. Szabadon bocsájtásuk után a „rádiózások” társaik­kal együtt élték a medvefó­kák mindennapos életét. A rádiójelzések csak akkor hal­tak el, ha túlságosan mélyre merültek a tengerbe. A par­ton, illetve a hajókon műkö­dő vevőkészülékek a fókák minden „hadműveletéről” ér­tesülést szereznek. A tervek szerint a jövőben repülőgé­peket, mesterséges holdakat, automata regisztrálókat is alkalmaznak a rádiójelzések vételére és az így nyert ada­tokat elektronikus számítógé­pekkel dolgozzák fel. A méd- vefókák után a delfinek, bál­nák vándorlásának a felderí­tését is tervbe vették. Különös sziget északon Képünkön partra telepített vevőkészülék Az első nagyobb már a törvény kihirdetése után történt földosztást ünnepé­lyes teretek között Puszta­szeren tartották, a volt Paf- lavicini féLe uradalom terü­letén. A Viharsarok népe vette tulajdonába, azt ami a magyar parasztság évezre­des álma volt. A földosztás megvalósításával, illetve be­indításával (hiszen a teljes végrehajts még sokáig el­tartott) az Ideiglenes Nem­zeti Kormány, a demokrati­kus Magyarország egyik alapvető és legfontosabb problémáját oldotta meg. Közben az egész ország fel­szabadult. A felszabadult országot azonban már tech­nikai szempontból sem lehe­tett Debrecenből kormá­nyozni. így felmerült a Bu­dapestre költözés sürgős szükségessége. (Folytatjuk) ...uK i;.-szo.ihető. hogy az un­cia lista hatalmak megszegték mind az ENSZ által 1965. novem­berében meghirdetett olajembar­gót, mind az 1968-ban elhatáro­zott totális áruszállítási tilalmat. Az 1400 négyzetkilométer kiterjedésű Faeroer-szigeteket az Atlanti-óceán északi ré­szén találjuk meg a térképen, Skócia, Izland és Skandinávia között, a 60 szélességi foknál. A Golf-áram útjába eső szi­getcsoport 24 vulkanikus ba­zalt szigetből áll. Ezek közül 18 lakott, 6 lakatlan sziget. A földrajzi szempontból el­különült, ködös, esős északi vidéken a világ talán legba­rátságosabb népe lakik. A ré­gészek még nem tudták kide­ríteni mikor népesültek be ezek a szigetek; egyes véle­mények szerint még a kelta időkben, valószínűbb azon­ban a másik elmélet, amely szerint az ezredforduló kör­nyékén a vikingek hódították meg a Faeroer-szigeteket. Tény az, hogy a szigetek a viking kultúra nyomait őr­zik. az itt élők építészete, ci­vilizációja, népszokásai, álta­lában színes folklórja az ősi viking forrásokból táplálko­zik. Az ősi kultúra ellenére a második világháború befeje­zése után a Faeroer-szigete- ken nagyarányú modernizáló­dás ment végbe. Fővárosában a 12 ezer lakosú Thorshavn- ban ma már modem építésű lakóházakat, áruházakat, szállodákat találunk. A fővá­ros környékén kitűnő aszfalt- utakon folyik a gépkocsi és a mikrobusz közlekedés. A szi­geteket hajók kötik össze egymással. Dániával és Nor­végiával a hajóforgalma mel­lett hetenként kétszeri légijá­rat biztosítja az összekötte­tést a szigetlakok számára. A szigetlakok földművelés­ből. juhtenyésztésből, de fő­ként a halászatból élnek Ha­lászhajóik Grönlandig és Iz­landi? dolgoznak a nyílt ten­geren. A szorgalmas szigetlakók s . szárított hering millióit cso- | magolják és küldik elsősor­ban Dániába és más európai országokba. (A Faeroer-szi- getek 1380-ban a norvégektől a dánok birtokába került. Ma Dánia külbirtoka). A hering mellett a szárított és sózott tőkehal a másik fő kiviteli cikk, amely a nemzeti jöve­delmet biztosítja a szigetla­koknak. A szigeteken egy ér­dekes halászati és egy vadá­szati kuriózumot lehet meg­figyelni napjainkban is. Az egyik az a mód. ahogy a kardszárnyú delfint „fogják”, ősi szokás szerint a delfine­ket kiszorítják bárkáikkal a sekély partmenti, kikötői vi­zekre, itt a halászok bekerí­tik ezeket, kötelekkel meg­hurkolják, kivontatják a part­ra. majd ott hosszú késekkel megadják nekik a kegyelem­döfést A másik érdekesség a va­dászathoz fűződik. A máso­dik világháború előtt még a szigetek jelentős bevételi for­rása a tengeri madarak va­dászatából és a tojások gyűj­téséből adódott. A szigeteken a tengeri ma­darakat nem lőfegyverekkel vadásszák. A speciális madár­fogás 4—5 méter hosszú rúd­ra szerelt villa alakú eszköz­zel történik. A villára zsák­alakú háló Van szerelve, te­hát nagyméretű lepkehálóhoz lehetne hasonlítani a madár­fogó eszközt. A madarász né­ha sokszáz méterre a tenger­szint felett egy sziklapárká­nyon ül és ott várja, hogy a szikla odújából kirepüljön a vízi madár A vadász röptében kapja el a madarat hálójával, boszorkányos ügyességgel húzza magához, gyorsan ki­csavarja a nyakát és már várja a következőt. Kissé hi­hetetlenül hangzik, de egy figves madaras-’ nani t°'!esít- ménve ily módon eléri az 1000—1900 vízirradirat. Kitű­nő reflexek, jó időérzék, ügyesség kell ehhez a mester-, séghez, amelynek űzője nem szenvedhet tériszonyban. <

Next

/
Thumbnails
Contents