Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

1970. március 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Mészáros Lajos: Tabán HOGYAN KÉSZÜL Weöres Sándor: Hóember Hóember áll az udvaron, száll olvadás a hóra. A hóembernek kiesik nagy sárgarépa-orrai Csóválja fejét rosszalőn, félrebiccenti vállra, végül lába elé lehull kerek feje a sárba. Lehuppan, el se gurul se jobbra, se balra. Ahova bukott, szétloccsan ott, akár a poshadt alma. T Fazekas Lajos: Voltál szerelem Voltál: szerelem karcsú hídja, gyönyörű ív a Hold alatt; folyóba néztünk, s lenn a folyó tükrében megcsókoltalak. Voltál: szemérmes, saefl.es bokor. — Szoknyádat fölkapta a szél. A barbár ősz elvette árnyad; kapkodsz a leveleidért. Voltál: tünemény, tüzes csillag, nyomod-kereső éjjelen. Út vagyok, mely csak téged követ; eltűnsz, s út leszek — végtelen. A focista kétszer hal meg Balsikerek olykor megté­pázzák a magyar futballisták nemzetközi rangját, ezzel szemben megrázkódtatások­tól mentes a magyar fut­ball-labdák jó híre a világ­ban. Olasz, holland, német, dán, finn, belga, svájci és még egy sereg más ország­beli pályákon nálunk készült labdákkal cseleznek a csatá­rok. iramodnak a szélsők, szereznek gólokat a tizen­egyek. Simontomyám, működik Magyarország egyetlen fut­ball-labda gyára. Mindenfé­le sportághoz készülnek itt bőrgolyók. A legkönnyebb 4,bőr” az 54 centiméter ke­rületű, 32 dekagrammos női kézilabda és öt kilót nyom a legsúlyosabb, az izomerősí- tő medicinlabda. Csakúgy, mint a pályákon, a gyárban is a legnépszerűbb az op-art labda, a fuballviadalok, a televíziós közvetítések sztár­ja. Pöttyös mintájáról bece­neve is van: „Pötyi”. Hat­es ötszögű bőrök kombiná­ciójával varrják: 12, 18, 30 vagy 32 fehér és fekete sze­letből Van csíkos változata is. s ha a megrendelő kü­lönleges színösszeállítást kér — azt is készítenek: piros, kék, sárga, zöld mintázattal. Alapanyaga: a hasított marhabőr — amiből évente több tízezer négyzetmétert szabnak, varrnak, gömbölyí­tenek körülbelül 150 ezer sporfclabdává. A sokfázisú gyártás a bőrök durva csi­szolásával kezdődik. Henger­lés következik, majd a hát­oldalra vásznat ragasztanak, elől alapozó festést kap a bőr. Ezután 100 Celsius fo­kos hőmérsékleten 20 at­moszféra nyomással történik a vasalás. Felhordják a fi­nom festékréteget, kiszabják és minőség szerint összevá­logatják a szeleteket. A lab­dát belülről varrják össze — kézzel az utolsó szelet betöltése előtt a bőrgolyót egy hosszú karú vasököl se­gítségével kifordítják, beil­lesztik a gumibelsőt. Az utolsó művelet színhelye a felfújó laboratórium. Itt adják meg a végleges, mér­tanilag pontos gömbformát. Acélból készült, pereménél záródó két félgömbhéj közé szorítják a labdát és egy sörcsapoló pisztolyhoz ha­sonló kompresszor-puskával három atmoszféra nyomást „lőnek” bele. Hogy azután a kapura milyen lövések mennek, az már a futballis­tákon múlik. Márciusi vasárnap. Tava­szi vasárnap. Foci-vasárnap. Korán reggel elkezdünk fo­cizni, rúgjuk a bőrt és még késő este a rádióban és a té­vében is focizunk, kedvesen közlik velünk a sport-szpí­kerek a meglepetéseket, az eredményeket és rezignálton megállapítják, hogy Kelká­poszta II. már kiöregedett, gyengén játszott. Már a csa­patába se biztos, hogy a kö­vetkező vasárnapokon bele­fér, a válogatottba pedig egyáltalán nem jegyzik. Ilyentájt, kora tavasszal minden évben egy egész or­szág átáll a futballra. Ilyen­tájt. kora tavasszal minden szociológus, urbanisa, falu­kutató és folklórista ismé­telten rádöbben, hogy han­gosan is megállapítsa: Játé­kos ország vagyunk és pat­riarchális ország. Márpedig ahol n kenyérkereső komoly férfiak a játékba vetik ma­gukat, ott mindenkinek iga­zodnia kell. ha tetszik, ha nem. Először az asszonyok­nak. Számukra minden kora tavasszal ez a labdarúgás maga a derült égbő’ földre- sújtó istencsapás. Minden kora tavasszal teljesen várat­lan a férfiaknak ez n csa~ podár hűtlensége. Egyik percről a másikra az ösz- szes, egész télen nagyszerűen bevált női praktika megbu­kik, értéktelen semmivé vá­lik, vége a boldog téli va­sárnapoknak, az órákig tar­tó zsíros ebédeknek, a meg­hitt feketézéseknek, az ott­hon melegét szimbolizáló papucsnak, az újságnak és az ebéd utáni szunyókálás- nak. Vége, könyörtelenül vé­ge a téli matriarchatusnak. Délben leves nem kéretik, a sülthúst két kenyérbe kérik, az országban immáron 25 éve hatalmon levő kamaszok és a jövőre hatalomra ke­rülő kamaszok és természe­tesen a nyugdíjas kamaszok. Az okos nő ilyenkor ráérez új helyzetére és n második vasárnap már a párjával tart, mentve n téli hatalom roncsaiból ami menthető, Okosak ezek az asszonyok és jól tudják, jön még kutyá­ra dér, de ezt nem mond­ják Sietnek ők is emberük o'dalán ki a pá'yákra. Kia­bálnak szurkolnak és fáé­nak. És izoulnak: vajon mi­kor lesz vége. Az elszántabb és még oko­sabb nők már kora délelőtt követik a férfit. Ahogy a ## Leíilmeztem Lenint..." ALEKSZANDR LEMBERG OPERATŐR FÉL ÉVSZÁ­ZADDAL EZELŐTT KATONA VISELT FILMES VOLT S MOSZKVÁBÓL UTAZOTT A FORRADALMI PETER- VÁRRA. AKKOR MÉG NEM IS SEJTETTE, HOGY OROSZORSZÁGBAN ELSŐNEK ÉPPEN 0 KÉSZÍT FILMFELVÉTELT LENINRŐL. A FORRADALOM IDEJEN ALIG MÚLT TIZENKILENC EVES. — Akkoriban hét mozi- ipari vállalkozónál, Kogan- nál és Perszkijnél dolgoz­tam. Cégünk játékfilmeket készített). Tizenhétben, ami­kor behívtak katonának, el­ső ízben bíztak meg híradó film forgatásával. Gazdáim elláttak mozgóképfelvevő géppel és telkemre kötötték: híradóm a háború győzel­mes befejezését áhító orosz katonákról szóljon. Én ehe­lyett orosz és német kato­nák barátkozását örökítet­tem meg. — Mikor kezdte filmezni a forradalmi eseményeket? — A Kinoalfa cég akkor­tájt forgatta „A kétfejű sas karmai közt” című filmet. Én voltam az operatőr. Lo- maskin, a cégtulajdonos Pé- tervárra kiildcit-t filmért. Történetesen a Ksesinszkája- villa környékén jártami A ház előtt gyűlés zajlott. A villa erkélyén akkor pillan­tottam meg először Lenint, amint éppen szónokolt. A tömeg jórészt munkásokból és katonákból állott. Mély­ségesen megragadott mind­az, amit láttam és hallot­tam s — filmezni kezdtem. — Néhány nap múltán el­mentem az első szabad ma­jálisra a Marsmezőre. Az élmények olyannyira lenyű­göztek, hogy egyszer csak észbekaptam: de hiszen én mind a 120 métert elfilmez- teml Levettem a beszédet mondó Vlagyimir Iljicset, s a lelkesen tapsoló közönsé­get). — Mi lett ezekkel a fel­vételekkel? Levetítették őket a moziban? — A tekercs a cég tulaj­dona volt. Valószínű, hogy a menekülő Lomaskin ezt is magával vitte. Filmem néhány kockáját egyszer vi­szontláttam a vetítővásznon, Gurov rendező. „Felejthetet­len évek” című filmjében. De ez már Lenin halála után történt. Remélem, hogy a Vlagyimir Iljicsröl készüli felvételek egyszer előkerül­nek. — Hallhatnánk valamit arról, hogyan készültek azok a Leninről szóló filmfelvé­telek, amelyek fennmarad­tak? 1918 táján kezdtünk dolgozni a moszkvai filmbi- zoltságban. Ez volt az első szovjet filmes szervezet. Lelkesen forgattunk, fittyet hánytunk az éhségre, min­denféle nehézségre. Agitá- ciós vonatokat kísértünk, a frontokon lefilmeztük a pol­gárháború legendás hőseit. Kalinyin, Kirov irányításá­val dolgoztunk. Aztán meg­bízást kaptunk Lenin meg­örökítésére. — Vlagyimir Iljics nem szerette, ha filmre veszik s kerülte az ilyen alkalmakat. — Mindig azon volt. hogy ne őt filmezzük, hanem az egyszerű embereket. Ennek ellenére igyekeztünk lopva őt is „lencsevégre” kapni. Ám ez felettébb kemény diónak bizonyult. Ugyanis hosszú gyujtótávolságú opti­kánk nem volt, a felveendő személyek közelebb hozásá­ról szó sem lehetett. A volta-ív fényével kellett be­érnünk, a szén sistergett, parázsdarabkák hullottak a padlóra. Mindig tűzoltók őr­ködtek a közelükben. A volta-iv bántotta a szóno­kok szemét. — Vlagyimir Iljics tudta, hogy selejtes filmekkel kel­lett dolgoznunk, sőt, hogy gyakran negatív helyett po­zitív szalagon filmeztünk. Arról sem feledkezett meg, hogy nincs autónk és saját gépkocsiját ajánlotta fel. Irántunk, operatőrök iránt tanúsított figyelme nemcsak jólesett, hanem arról is meg­győzött, hogy munkánk fon­tos, tehát szükség van rá. — Közismert Leninnek az a mondása, hogy a film­gyártás elsődleges feladata a híradó. Hogyan valósult meg ez a megállapítás. — A forradalom óriási lökést adott a híradó fejlesz­tésének. Október előtt a hír­adó másból se állt, mint a felső tízezer báljainak és egyéb szórakozásainak a megörökítéséből, A forrada­lom győzelme után egy ideig csupán tájékoztatásra korlátozódott. Egyetlen ági- tációs vonatról. illetve hajó­ról sem hiányozhatott a filmoperatőr. Jómagam 1919- ben a „Vörös Csillag” agi- tációs hajót kisértem. Az ezen az utazás során felvett filmet Dziga Vertov, a ne­ves dokumentumfilmes és újító montírozta össze. — A filmbizottság kevés operatőrrel és felszereléssel rendelkezett. Filmszalagot igen kevesejt katunk, mégis fáradhatatlanul dolgoztunk. Sokat forgattunk a polgár- háború frontjain. Néhány­szor sikerült Lenint filmez­nem. Például 1919. novem­ber 7-én, a Vörös téren ren­dezett katonai felvonulás al­kalmával; ugyanezen évben az V. tanácskongresszuson. Kollégáimmal részt vettem Lenin temetésének „ forgat tásán. . A LENINRŐL SZŐLŐ FILMKOCKÁKRÓL MAR SO­KAT ÍRTAK. MA MÁR KLASSZIKUSNAK SZÁMÍT AZ A KÉPSOR, AMELY A VÖRÖS TÉREN, A FRISSEN KI­KÉPZETT KATONÁK ELŐTT BESZÉDET MONDO VLA­GYIMIR ILJICSET ÖRÖKÍTI MEG 1919. MÁJUS 25-ÉN. EZÍEKET A KOCKÁKAT GYAKRAN FELHASZNÁLJAK A FORRADALOMRÓL SZŐLŐ FILMEKBEN. OPERA­TŐRE LEVICKIJ VOLT, AKI UGYANEZEN A NAPON FILMRE VETTE LENINT SZAMUELY TIBOR TÁRSA­SÁGÁBAN. LEVICKIJ FILMEZTE LE A CHRISTENSEN AMERIKAI KÖZGAZDÁSSZAL BESZÉLŐ LENINT AN­NAK KREMLI LAKÁSÁN. IGEN NÉPSZERŰ AZ A FILMPILLANATFELVÉTEL, AMELYET GRIGORI J GI- BEL KÉSZÍTETT A KOMINTERN III. KONGRESSZU­SÁN: LENIN OTT ÜL A SZÖNOKI EMELVÉNY LÉP­CSŐJÉN S ELMERÜLTEN JEGYEZGEr NOTESZÁBA. A KINOPRAVDA C. DOKUMENTUMHÍRADOT LENIN IS MEGNÉZTE S UTÁNA ELISMERŐEN NYILATKOZOTT DZIGA VERTOV MUNKÁJÁRÓL. férfi borotválkozni és öltöz­ni kezd és kerüli a tekinte­tét, mint a bűnöző vagy a vásott kölyök, az okos asz- szony már tudja, hogy neki is öltöznie, a haját igazíta­nia kell. Nem kérdez sem­mit. Minek? Ügyis tudja ho­vá mennek, csak annyit mond: „jövök én is, drá­gám”. ­Férje klubjában örömmel konstatálja, hogy mindenki átállt, a vendéglátás is. Fo­cizik a vendég, a pincér, a presszósnő, a kenyereslány, mindenki. És velőscsontot raknak az asztalra nagy por­celán tányérokban, pirítás kenyeret és forralt bort hoznak és mindenki kiabál, hogy gól. Minden asztalnál rúgják a bőrt. Az öreg ür­gék fürgén futkosnak a par­kettgyepen: „És akkor a Mánál..." Az öregfiú, aki állva szó­val tartja „ haverokat, le­het már 70 éves is Tüzes srác. Akkorát rúg „ levegő­be. hogy egyensúlyát alig tudja visszanyerni „Kemény fiú volt. nekem elhihetiték és minden mécs­esén ott ültem, he fújt, ha esett.” a Könnyes szemmel beszél, tulajdonképpen magára, el­tűnt ifjúságára gondol. Fel­emeli poharát, az öreg nyug­díjas cigányprímás havi 500- ért ilyenkor tavaszi vasár­nap délelőttönként mindig azt játssza, hogy: „Ifjúság, jöjj vissza egy szóra...” A 70 éves srác Gáspárra, a prí­másra kacsint és fátyolos szemmel folytatja: „Kelkáposzta H. már öreg. 34 éves, végleg kiöregedett a csapatból...” Közben int a közelükben szájtátva hallgatódzó pincér­fiúnak. hozna még... „Égen!” — mondja igen helyett meglehetősen szem­telenül. a fiú és hiába kér­nek újabb porció forralt bort, nem hoz nekik, úgyis vörös már a vendég bácsik arca. Egyébként is Kelká­poszta II. a kedvence, nem hagyja bántani. Kelkáposzta II-t soha. még ilyen dupla vilánhírü szurkolóknak sem. „Hogy jönnek ezek a maiak Fonl-hoz vagy Kal­márhoz a És Slozi? a görbe- lábú... De ez a Kelkáposzta II. 34 éves veterán és még nem akar a kispadra ülni, pedig ott a helye.” Az asz- szony is száitátva hallgatja n vő^filiü szurkolók szöve- nét. Nem kérdez semmit, a tériét sem akar in blnmálni Csny zúnvak. ka vn-ónnak leiében - szavak ..Nehezen fordul. Bele n pipába. Szök­tetés. Beadás. Keresztezés. Pelé és ezer gól. Állat, mar­ha, 34 éves veterán, kispad” Mik ezek a bogarak? Föltét­lenül utána kell nézni. És akkor megint az öreg­úr. „Igazatok van srácok, ne szidjuk a labdarúgókat. A focista kétszer hal meg, egyszer a pályán 30 éves korában és egyszer az ágy­ban öregkorában. Mi csak tudjuk, hiszen amikor 1930- ban Miskolcon...” És már ismét ott szalad­nak a pályán, a salakon, hajkurásszák a labdát, rúg­ják a Bőit, ők. tizenegyen, százan, tízmillióan, a tava­szi vasárnapon foci-vasár­napon, feledve Mohácsot, Marseille-t, mindenh Szépen mondta az öreg­úr — gondolta az asszony. A labdarúgó kétszer hal meg. szépen mondta, de nem igazan. Mert kétszer hal meg. de százszor, ezerszer feltámad halottaiból — zár­ta le e gondolatot az asz- szony. És délután a pályán: „Puha vagy. Jenő! Rúgd be a pinába! Szöktess... te marhal Bíróóó! Nem látsz? A férje büszke volt fele­ségére. Hiába homo ludens-ek vagyunk azon ki viil focisták és drukkerek. (suha)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents