Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-27 / 73. szám
1970, március 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 t f A GŐZ OS BRIGÁD Haraszti Tamást reggel fél 9-re vártam, ö mondta előző délután, hogy szabad szombatos lesz és szívesen felkeres. Beszélgessünk az új brigád életéről. Az ígért idő helyett 10 órakor lihegett be a szerkesztőségbe, sárosán, borostásain. — Ez lett a szabad szombatból — mondta, még az éjszakát is az üzemben töltöttem. Ami időnk volt, az alatt inkább a brigád tagjairól beszélt: Tugyi István és Endrődi Etelka tanul közülünk, Pista most fog érettségizni, Eta pedig az elsőt végzi a gimnáziumban. Nehéz ugyan a rendszeres is- kolábajárást biztosítani nekik, de mi vállaljuk helyet-, tűk is a munkát. Ami viszont Haraszti Tamással történt, amiért ő késett, azt már kinn a gyárban a beton és vasbetonipari művek szolnoki üzemében tudtam meg részletesen Fodor Bélától, a Petőfi munkabrigád vezetőjétől. Amióta brigádban dolgozunk szoktuk úgy, hogy társadalmi munkában végzünk el valamit, ami sürgős. Akkor pénteken Tamás is bent maradt, itt voltak legalább öten. A Tiszamenti Vegyiművektől kapjuk az ipari vizet és most, hogy a Tisza olyan gyorsan megáradt, nagyon rossz víz érkezett. Piszkos volt és eltömődtek a szűrők, a kavicsot és a homokot is sürgősen át kellett mosni, hogy ne legyen semmi fennakadás. Annak idején, amikor a brigádalapításra összejöttünk megfogadtuk, hogy ha vödrökkel kellene is hordani a vizet, a mi mulasztásunkból sohasem maradhat gőz nélkül a betongyár. — Annak a hatalmas üzemnek óránként 13—14 tonna gőzre van szüksége, ahhoz hogy termelhessen. Nem tétlenkedhetünk. Én egyébként a Tisza Cipőgyárból jöttem ide dolgozni, ott is kazán mellett voltam. Tavaly őszszel jöttem ide, egyrészt azért mert Szolnok annyira van Rákóczifalvához, mint Martfű, másrészt ez egy teljesen új üzem, szép és nagyon modern. Ott szénnel tüzeltünk, itt meg a földgázzal semmi gondunk. A brigádunk februárban alakult harmincnégy taggal — közte tíz nővel. — Azóta saját pénzünkön vettünk egy televíziót a tiszajenői iskolának, ehhez készítettünk egy asztalkát is, és az antennát is mi adtuk. A tanárok, a gyerekek és a szülők örömét, köszönetét a brigádnaplónk őrzi. Kapcsolatunk azóta is megvan az iskolával, nemrég kovácsoltvas virágtartókat küldtünk a napközinek. Amikor a brigádéletet megkezdtük azt ígértük, hogy a megengedett 8 százalékos állásidőre sem tartunk igényt. Igyekszünk minden műszaki hibát megelőzni, mert egy ilyen üzemben csak így érdemes és csak így lehet dolgozni. Igazolatlan napja sem volt itt még azóta senkinek. Igaz, hogy előzőleg sem sokszor adódott, azért is mertünk versenybe indulni a szocialista címért Amiben már legtöbbet fel tudtunk mutatni az nálunk a társadalmi munka: tessék nézni milyen szép lesz ez a vöröstégla épület majd a nyárfák és rózsafák között, amiket már elültettünk. Üde lesz a környező pázs'it, amit telepítünk. Jó érzés lesz, ha erre jönnek a gyári kollegák, hogy a mi focipályánkon frissüljenek fel egy kicsit munkaidő után. Mindezt megcsináljuk a tavasszal. — Emellett pedig egy gyalog- átkelőhelyet is építünk e fölött a nyílt szelvényű csatorna fölött, ami elválaszt bennünket az üzemtől. Mindezt azért is csináljuk, hogy még közelebb érezhessük magunkat a nagy gyárhoz. ☆ Más brigádok most április 4-e közeledtén sikereiket ösz- szegezik. A betonipari művek szolnoki gyárának kazánházában a gőz „fellegvárában” harmincnégy ember most kezdte el a küzdelmet a szocialista cím megszerzéséért. Jól startoltak. Kockázat Nem mindennapi vásár tanúja voltam a napokban az autóbuszon. Idős bácsi büsz- ketartású, kávészínű galambot emelt ki egy sokszorosan kilyukasztott tetejű kartondobozból. — Nagyon vigyázzon vele fiatalember, ha megveszi — mert már ötször eladtam és mindig visszajött. Egyszer levágták a szárnyát — hazagyalogolt. — Aztán mennyit kérne érte bátyám? — Mennyit?... Háát... — Száz forintot — vágta ki az öreg. — Drága lesz az nagyon! — Drága. drága... Persze, hogy drága. De rizikó is van benne. Mert hátha pont most nem jön haza. — pb — B. E. TAVAS ZODIK Wf eszkető fejű kis öreg- ember ül mellettem. Hallgatja az úttörők köszöntését, morzsolgatja göcsörtös ujjait Csupaárok arcú ember. Valahol a Kárpátok lábánál láttam ilyesmit. Lezúdultak a hegyekből a vadvizek, kiléptek medrükből a folyók, ezer apró érrel vágódtak a táj arcába, mély árkokat hagyva maguk után. Olyan élesek az árkok, akár a csendőrszurony. Egymást szabdalják, olvasni lehet belőlük. Belevésett az arcába tizenkilenc, a Csillagböritön, a Don-kanyar, — igen. ott az a mély árok, amely szinte kettéosztja az embert, a Don meredek partjaira emlékeztet Egymásba futó ráncok, messziről sebhelynek látszanak: azok ott negyvennégy romjai, rajtuk és mellettük a nehéz évek gond- árkai és ötvenhat felelőssége. Arcán ráncmilliók, mellén a kitüntetések aranyai. Élete munkájáért kaota, amiről az árkok mesélnek. Spencer Tracyt láttam egyszer ilyen csuparánc közelről, talán a „Nürnbergi per”-ben. vagy „Az öreg halász. • .-’’ban. Santiagoknak érzem ezeket a mindig, mindent újra kezdő, a küzdelmet soha fel nem adó öregeket is... Birkóztak, ők is mindig birkóztak, mint Santiago a nagy hallal. — és hányszor rágták le munkájuk hasznát a ragadozók, a cápák. A bácsit szólítják, átveszi a jubileumi emlékérmet, kö- rüikaoiák az úttörők. A csuparánc ember könv- nyezik. Azért nem írom, hogy sír, mert manapság könnyen rásütik toll forgatóra az érz»1 messég vádját, ha ilyesmiről &•••• & De azért ne vállaljam egy megfáradt, csuparánc ember mostani arcát? A bácsi sír. Az öreg kommunista sír. Tudja, hogy miért sír. Most van először életlében egyedül ebben a roggyant kis házban, a körzeti pártszervezett' épületében. Amióta nyugdíjas, mindig a feleségével járt ide.. „Bözsi elment...” Néhány hete halt ki mellőle az asszony. Üj árok, még egy kitüntetés. .. Az úttörők körülveszik az öregeket. Nyílik az ajtó, csukódik. Elszökdösnek a kitüntetettek. Az ablakon látom, mennek át az út túlsó oldalára, a boltba. Egy nénike ér először visz- sza. A „szülém”. Móra Fe- renctől. Két doboz tv-linzert hoz. „Osszátok szét, gyerekek. nem tudom jut-e mindnyájatoknak”. Anyám is mindig ezzel kezdte szétmeregetni a lebbencslevest: „Jut mindnyájatoknak”. Hiába nagyobb már a lebbencsestál, a két dobozban sok sütemény van. de a kevés linzeres évtizedeket nem tudják elfelejteni. Jön egy másik öreg. négy csomag savanyú cukrot hoz. Biztos ezt szerették „ gyerekei, ebből vett nekik is valamikor egy-egy staniszli- val, fizetéskor. „Osszátok el, ennyi van. nekünk nincs olyan repreztáció”. Biztos a reprezentációra gondolt... Az bizony neikik nincs. Csak kevéske nyugdíjuk, amennyit adni tudunk nekik. Külvárosi vályogházakban laknak, aprítják a gyújtóst, hordják n kútról a vizet, hetenként bemeszelik a csirkeólat. Így élnek, máshogy már nem is tudnának megszokni. Emlékszem arra a nénire, akivel egy lépcsőházban laktam. Lebontották a régi vályogházacskáját, minden kényelemmel bíró, modern bérházban kapott lakást. Nem kellett a rakott sparhelton vasfazékban melegíteni a vizet, csak egyet csavart és a gázboy térből zuhogott a forró víz, nem kellett kiszedni sehonnan a hamut, úgy állította be :1 parapet- kályhát. ahogy akarta Ügy két hónapig laktam a nénikével egy lépcsőházban. Megszoktam már, hogy reggeltől késő estig ott, bukdácsolt p ház előtti sovány kis parkfélében. Aztán sokáig nem láttam, megkérdeztem, hol van, beteg talán? Mondták, hogy már három hónapja meghalt. Nem állítom én. hogy a bérház miatt, dehogy... Csak azt láttam, hogy mindig olyan szomorú volt. „Kivágták az öreg fát”. Majszolják az úttörők a linzert. rágják a savanvú cukrot. Egy .pimasz kis srác még fintorog is: nincs hozzászokva az olcsó savanyú cukorhoz. A néni odamegy a tanárnőhöz is, hogy egyesi egy kis linzert, jut neki is... — „Egyen lelkem, mert olyan soványka. Bent lakik ugye p nagyházak között? Jaj, azok úgy elszívják az ember egészségét. Ha jön a jó idő, akkor gyűjjön ki hozzám, süt majd a nap, kitesszük a nyugágyat n kertbe Napozz ! hat, ott felpendül. megerősödik.” A „kert” a kojtoló gyár- kémények között van, csak akkora hogy egy veréb három nekirugaszkodással keresztül éri, p zöld is szürke ott a füsttől-•• De kert! Ahol a vékonyka kis tanárnő megerősödik. Igv mondta a néni. Nem St. Davos, nem a Cote d’Azur, még csak nem is Balaton-parti luxusüdülő, nagy kerttel. A néni mégis úgy gondolja, hogy ott erősödni lehet. Azt hiszem, igaza van, mert ha nem éltette volna a kert ilyen erősen őket, nem bírták volna. Ennyi ránccal csak a nagyon erős emberek tudnak élni. Hamar elfogy a linzer, a rossz savanyú cukor is. a kitüntetett öregemberek mintha restell kedve topognának a gyerekek körül. Vége p fogadásnak Nem hivalkodni akarok, voltam én már ilyen, meg rfvan fényes fogadáson is Sértés ne essék. ennyire egyik sem maradt meg bennem, mint a csupuránc öreg kommunistáké. Búcsúzkodnak Santiagóiak a gyerekektől. Megköszönik fők!) a szép köszöntőket. — Ebbe is bele-bele könnyeznek Kezükben a piros kis doboz, benne a kitüntetés, arcukon sok-sok ránc... Tiszai Lajos r Döntött a Legfelsőbb Bíróság Az utóbbi időben több fontos állásfoglalás hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Egy vidéki ingatlant a tanács kisajátított és kártérítésül 150 ezer forintot ajánlott fel. A telken volt egy háromszobás, méllékhelyisé- ges, 65 éves, vályogfalú lakóház is. Az összeget a háztulajdonos keveselte és pert indított. A városi bírósági tárgyaláson a szakértő véleménye az volt, hogy a szó- banforgó ingatlan irányára négyszögölenként 20—100 forint. forgalmi értéke 300— 350 forint. Így — négyszögölenként 200 forintot számolva — az egész becsértéke 211 ezer 700 forintra tehető. A bíróság ezt az ösz- szeget megítélte. Fellebbezésre a megyei bíróság — újabb szakértői vélemény alapján — a tanácsot négyszögölenként 280 forint kártalanítás fizetésére kötelezte. A döntés indoklása szerint azért állapított meg nagyobb kártalanítást, mert a tulajdonost olyan helyzetbe kell hozni, hogy a kártérítési összegből a lehetőséghez képest hasonló nagyságú és adottságú ingatlant vásárolhasson. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. amely a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet hagyta helyben. A határozat indoklásában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy valamely kisajátított telek értékét irányárak alapján kell megállapítani, figyelembe véve a település jelentőségét, a közművesítés fokát, a telek nagyságát és az értéket befolyásoló különböző tényezőket. A kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, de ezt az irányár szem előtt tartásával, a jogszabályban kiemelt és esetleges egyéb tényezőkkel való kölcsönhatásában, összefüggésében kell értékelni. Ebben az esetben a meovei bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a telek forgalmi értékének és az irányárat, valamint a jogszabályokban felsorolt tényezőket nem kellően és főképpen r,em összefüggésükben vette figyelembe. A kétségtelenül fennforgó értékemelő tényezők száma és jelentősége még a forgalmi érték figyelembe vételével sem indokolja az irányár felső határának majdnem háromszoros túllépését, mint ahogy a megyei bíróság tette, a helyes kártalanítási összeget a városi bíróság állapította meg. s ezt kellett helybenhagyni. Illetékes: a munkaügyi döntőbizottság Egy osztályvezető főmérnök még 1966-ban benyújtott újítását vállalata a következő évben megvalósította. Az újítási díj miatt azonban a mérnök panasszal fordult a vállalat munkaügyi döntőbizottságához és 326 ezer forintot követelt. A bizottság álláspontja az volt, hogy a panasz elbírálására nincs hatásköre és az ügyet áttette a járásbírósághoz. A járásbíróság sem találta magát illetékesnek és az iratokat felterjesztette a megyei bírósághoz. A megyei bíróság az ügyet érdemben bírálta el. Fellebbezésre p Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte és elrendelte az iratoknak újból a vállalat mellett működő döntőbizottsághoz való áttételét A végzés indoklása kimondta: az újítást megvalósító vállalattal munkaviszonyban álló dolgozónak az újítási díjjal kapcsolatos munkaügyi vitájában első fokon a vállalati munkaügyi döntőbizottság jár el, ha a megvalósítás 1968. január 1. előtt már megtörtént vagy a felek a megvalósítási szerződést megkötötték, és a dolgozó igényét 1968. január 1. után érvényesítette. Ebből következik, hogy ebben az esetben a megvalósító vállalattal jelenleg is munkaviszonyban levő mérnöknek az újítási díj iránti követelése elbírálására első fokon nem bíróság, hanem a vállalati munkaügyi döntőbizottság illetékes, tekintve, hogy a mérnök a panaszát 1968. november 11-én terjesztette elő. Tévedett tehát a munkaügyi döntőbizottság, amikor ettől eltérő álláspontra helyezkedett. Ügyanígy tévedett a megyei bíróság is, amikor az ügyet érdemben bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság még kimondta azt is: határozata a munkaügyi döntőbizottságra kötelező. Alaptalan a tsz védekezése« fizetnie kell Az egyik mezogazdasagi termelőszövetkezet melléküzemként tasakgyártásra rendezkedett be. A gyártáshoz szükséges és importból származó polyetilón fóliát az üzemág vezetője egy vegyipari vállalatnál rendelte meg t-7 ezer forintért. Az anyagot átvették, de az ellenértéket nem fizették ki. Felszólításra azt válaszolták, hogy a vállalat 10 százalék árengedményt ígért nekik, ezenkívül a vámhivataltól is 20 százalék árengedményre számítanak. Ezért ..szíves türelmüket” kérik, és megígérték, hogy „pénzügyi helyzetük megfelelő alakulása” esetén tartozásukat kiegyenlítik. A vállalat a 10 százalék ármérséklést megadta. majd 411 ezer forint megfizetéséért pert indított. A .....v'> az illetékes megyei f őügyészség is beavatkozott és indítványozta, hogy a bíróság a keresetnek adjon helyt. A megyei bíróság a szövetkezetét a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Fellebbezésire az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelte. Az ítélet indoklása szerint a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a tsz védekezését, hogy az üzletkötéskor — a vállalat hibájából — lényeges kérdésben tévedésben voltak, és így joguk volt a szerződést megtámadni. A Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a tsz állításai alaotalanok. A vállalat igazolta, hogy a jogszabályoknak megfelelően készítette el árkalkulációját, az egységárat a kiutalójegyen feltüntette. azt a szövetkezet megkapta, nem kifogásolta és nem sokallta. Mindezek alapján a teljes vételárat megfizetni tartoznak. A szabályok betartóját is érheti baleset Tragikus szerencsétlenség történt egy gyárban. Különleges munkacsoport 52 méteres magasságban szerelést végzett. A csoportból egy géplakatos. tiltott módon, egy csigára erősített sodronykötélen csúszott le. Nem történt semmj baja, de nemcsak a csoportvezetőtől, hanem munkatársaitól is erélyes dorgálást kapott a vir- tuskodásért. Ugyanez a géplakatos később önként jelentkezett bizonyos munka elvégzésére és ismét felmászott az emelvényre. Amikor elkészült, 20 méteres magasságig szabályosan kúszott lefelé, ott azonban egy félméternyire lógó kötél után kapott, s azon lecsúszva a földre zuhant. Ezúttal azonban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítása után, néhány órával később, meghalt. Á szerencsétlenül járt ember özvegye és árváía járadékigényét a kerületi járásbíróság elutasította. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az igényt megítélte. t V UFÓM
