Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
6 SZOLNOK fSZGTEI NÉPLAP 1078. március 22. Két kiadó — hét újdonság Kacagtató viszonyok — A kultúra nagykövete — Líra és lehetetlenség — Világsikert aratott szerelem KISS ATTILA RAJZA Az égő arany című könyv margójára Hegjelent a Magyarország felfedezése című szociográfiai sorozat első kötete Mint ismeretes, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára szociográfiai sorozat megjelenését várhattuk. Magyarország felfedezése címen a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. A sokat jelentő vállalkozás egyik elindítója és mindvégig szellemi mecénása Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke. A sorozat megírására huszonötén vállalkoztak, s egy-két könyv már az év elején a nyomdában volt. Ezek közül is elsőként jutott el az olvasók kezébe Mocsár Gábor új könyve. Égő arany címmel. A könyv nagyobb része a hazai szén- hidrogén bányászat múltjával és jelenén keresztül jövőjével foglalkozik, így első pillantásra talán sokan úgy vélik, hogy elsősorban a szénhidrogénbányászok körében fog osztatlan sikert aratni. Ezt azonban csak a címlap és a könyv címe engedi sejtetni. Mást mond a tartalma. Mocsár Gábor most is el tudott szakadni az impresszionista riportszerűségtől és inkább mindvégig a gondolati összegezésre törekszik könyvében. Kitűnően választotta meg a történetiség valós fonalát is, mert a szénhidrogén bányászat elmúlt időszakának eredményei, ellentmondásai, megoldott és megoldandó problémái sokszor félremagyarázva, olyan szintézisben jelentkeztek, hogy abból a tényleges valóság megítélése, különösen az utókornak a lehetetlent jelentették. Az írónak volt türelme olyan kérdések sámlié analitikus vizsgálatára is, mint például a „NAORT-ügy”. amit könyvében mesterien tudott az akkori hazai politikai változások hátterébe beültetni, hogy így az egyetlen elképzelhető megoldással kialakuljon a valóság igaz képe. de úgy, hogy az most már a jelenkor szakembereinek is jövőt mutató legyen. A könyv megírása mindvégig teljes odaadást, jzgalmas, de csakis őszinte emberi és írói erőfeszítést kívánt. Már teljes erővel dolgozott könyvén, amelyben az országos érdekű szakmának rohamos terjeszkedésén túl, kivívott rangját, de jövőbeni lehetőségeit is boncolgatta, megtanulva ehhez páratlan szorgalommal és kitartással a szakma nyelvezetét, enciklopédiáját, amikor az algyői égő kútkitörés szörnyű látványa egész fejezetek átdolgozására készteti* Talán ez olvasztja egységessé benne annyira a hagy szorgalommal összegyűjtött tárgyi és élményanyagot. Kevés írónak volt része ilyen élményben könyve megírása közben. Friss látása, leleményessége olyan kérdésekre is választ keres és talál, amelyekre eddig az ipar vezetői sem figyeltek fel. Könyvének olvasása élvezetes stílusban segíti betekinteni az „olajos” szakma rejtelmeibe a laikus olvasót is anélkül, hogy oktatni akarná. Megkapó emberközelségből ír a szakmai törzsgárda hűségéről, a hazai ásványva- gyon helyzet miatt szükségszerű vándorlásáról, olykor feltomyosuló és csak nehezen megoldható gondjaival együtt. A könyv összességében és teljes mondanivalójában méltó reprezentánsa is egyben annak az olajiparnak, amely a legmegdöbbentőbb iparpolitikai elfogultság, évtizedes kutatásai sikertelenség ellenére is türelmesen küzdött a jelenben most már kivívott rangjáért. Fekete Féliksz Kfivin : HIRESSEQEK lililllllllIllililI'IÍIHIillillHiaiBII APRÓ TÖRTÉNETEI 1. igazság Platon társaságkedvelő ember volt, érthető hát, ha sok barátra tett szert. Ám azok egyszer így szóltak hozzá: — Platon, igaz ugyan, hogy a barátunk vagy, de az igazság mégis drágább számunkra. A haverok közül egy sem látott egy szemernyi igazságot sem a filozófus szemében, s ez módfelett elkeserítette Platont. „Vajon miért értékelik annyira az igazságot?” — gondolta keserűen,. Platon elkeseredésében keresni kezdte az igazságot. Meglehetősen sokáig kereste, egész életében, s mikor aztán ráakadt, elcipelte azt barátaihoz. A cimborák egy hosszú asztal körül ültek, iszogattak és ógörög dalokat énekeltek. És ide, egyenesen a mindenféle eledellel megrakott asztalra borította Platon az igazságát. összekoccantak az edények, potyogtak a cserepek. — Nesztek, itt van nektek az igazság — szólt Platon. — Sokat fecsegtetek róla. elhoztam hát nektek. Most aztán megmondhatjátok melyik fontosabb nektek: az igazság, vagy a barátotok? A cimborák elcsendesedtek, aztán zümmögni kezdték az ógörög dalokat. Csak ültek és bámulták az igazságot, mely esetlenül, s nagyon rossz időben ott halmozódott az asztalukon. Aztán kisvártatva így szóltak: — Tűnj el, Platon, többé nem vagy a barátunk. 2. Doctor Faust Doctor Faust mindig megtalálta a módját hogy megőrizze fiatalságát. Mikor felkereste ismerőseit azok így lelkesedtek: — Ah, Doctor, nagyszerűen néz ki! Faust lubickolt a zavart mosolyban; — Ez még semmi. Látták volna, hogy néztem ki negyven évvel ezelőtt! Rendben volt hát minden. Egyszer Faust elment régi komájához. Mefisztóhoz, akivel fiatal korukban volt valami közös ügyük. Mefisztó már rég visszavonult s csak szabadidejében követett el szomszédai rovására apró aljasságokat. — Mizujs, öreg — üdvözölte Faust. — Hál’ istennek! — felelte Mefisztó. — Hát maguk felé mi hallatszik? Van valami új találmánya? Faust legyintett. — Már rég felhagytam az ilyesmikkel. Tudja, sok idő m°gy el vele, én meg nem szeretném, ha az idő csak úgy elfolyna. — Még mindig a könyveket bújja? — érdeklődött Mefisztó. — Aztán kiolvasott már belőlük valami jót? — Mosit nem olvasok könyveket: sajnálom rá az időt. — Ügy, úgy... Na. és Margitka hogy van? Még mindig szakot^: vele találkozni? — Ugyan, hói él maga?! Dobtam: sajnáltam rá az időt. — Hű, micsoda ördögi életet él! Faust csak ült és azon kezdett töprengeni, mivégre is él a világon. Lehajtotta a Az életben minden lehetséges. Az irodalomban is. Például az, hogy egy regény, melynek se kezdete, se vége, melyben okok és okozatok semmiféle kapcsolatban nincsenek egymással — sikerkönyv legyen. Jane Bowles írta — két évtizede — ezt a sikerkönyvet. Azóta is élvezik az olvasók, s próbálják megfejteni a kritikusok. Az amerikai írónő „Két tiszteletreméltó hölgy”-e most magyarul is megjelent, az Európa Könyvkiadó gondozásában, Gál Endre fordításában. Jó, hogyha késve is, de megjelent, mert sajátos színeket, ízeket kínál az olvasónak a szerző. A két tiszteletreméltó hölgy emberek seregével kerül hosz- szabb vagy éppen csak futó kapcsolatba. Miért azt cselekszik ilyenkor, amit legkevésbé várnánk tőlük? Miért meghökkentő az, ami nem konvencionális? A feleletet az olvasóra bízza az írónő, ám hogy hol s miben keresse, azt nagyon szórakoztatóan, való. és lehetetlen sajátos vegyítésével mondja el. Kétféle szeretők Nem a lehetetlent, annál inkább a valót választja műve anyagául a Rómeó, Júlia és a sötétség szerzője, Jan Otcenásek, fordítója Zádor Margit. Az alig 13(í oldal: világsiker. Pedig „csak” szerelem. De milyen szerelem! Milyen világban! Az Európa Zsebkönyvek új kötete a „sötétség” korszakába kalauzolja el az olvasót; a németek megszállta Prágába. Itt, iszony és rémület, emberi nagyság és aljasság talaján szökken szárba Pavel, a diák, s Eszter, az üldözött zsidólány szerelme. Gyönyörű könyv? Az. Megdöbbentő? Az is. Emberi érzelmek mélysége és maagssága között száguld az olvasó, s miközben kiszáradó torokkal követi a történet hőseinek sorsát, már nem is nekik, hanem az embernek, az értelmes világnak kívánja a győzelmet a — sötétség felett.Másként és más világban szeretnek a neves francia lírikus, — Georges-Emmánuel Clancier Tétova szeretők-jé- nek szereplői. A mű magyarra fordításával — Pór Judit munkája — az Európa párizsi könyvsikert nyújt át az olvasónak, s csak az benfejét begörbítette a vállát s mélyet sóhajtott. Majd felállt és hazaballagott, Mefisztó pedig utána bámult és ördögien vigyorgott. Mikor az ismerősök találkoztak Fausttal az utcán, pánikba estek: — Hallja, Doctor, hogy maga hogy megöregedett, alig áll a lábán. Hé. emberek. gyorsan ide! Támogassátok el a Doctort a temetőbe! 3. Caesar felesége Azon a napon történt, mikor Pompeához, a nagy Caesar feleségéhez női ruhában besurrant egy átöltözött férfi. — Caius Julius, ez már nem az első eset! — mondták Caesarnak hívei. — Nem az első? Valahogy nem emlékszem más esetre. — Caius Julius, meglehet, hogy egyszerűen rossz a memóriád. Caesar1 megsértődött: — Na, tudjátok... A feleségem megcsalhat, de a memóriám nem nagyon. — Dehogy nem, dehogy nem! — erősítgették a hír vek kórusban. És akkor ^Caesar megingott. — Menj el, Pompea t- szólott. — Caesar feleségének minden gyanún felül kell állnia. Ez volt Pompea utolsó napia Caius Julius Caesar háziban. — Viszlát. Julius — szólt a nej szomorúan, — Condone a különöSj hogy a műben nyoma sincs semmiféle formai, eszmei különbségnek. Vagy talán éppen a hagyományosság, az áttetsző tisztaság emelte sikerré? A lírikus prózaíróként is költő maradt: megkapó szépséggel ábrázolja azt a szerelmet, mely csak egy van az ember életében. A táj romantikus: a tengeren sikló, majd hányódó hajó, s a sziget, a maga máshoz nem hasonlítható zártságával. Az érzelmek — végleteiket tekintve, hevületüket nézVe — ugyancsak romantikusak. S mégis, semmi papírízű nincs ebben a tökéletes szerelemben; ezzel magyarázható a — jogos siker. Korok és kortársak Az Európa újdonságai közül kiemelt negyedik könyv szerzője is lírikus, akitől most szintén prózát olvashatunk Rab Zsuzsa fordításában. Marina Cvetajeva sajátos és tragikus alakja volt a huszas évek orosz irodalmának, majd részese a furcsa emigráicónak, amely egyszerre volt menekülés és visszakívánkozás. Fogoly lélek címmel kötetbe foglalt nyolc, hosszabb írása személyes vallomás és művészi vívódás nemes anyagát Ötvözi. Korok — a forradalom előtti. és utáni Oroszország, a harmincas évek emigránsainak világa — és kortársak — Mandelstam, Belij és mások — vonulnak el az olvasó előtt, s megismerésükkel egyetemben a szerző is föltárulkozik a kutató tekintet előtt. Érzékeny, a világ apró dolgait is ezerféleként megvizsgáló, magába fogadó, s újraformáló művész volt Cvetajeva; a kötetbe foglalt válogatás — E. Fehér Pál munkája — méltó tiszteletadás emlékének. „Állj! Ki voltál?" Tiszteletadás a Szépirodalmi Könyvkiadó egyik újdonsága is, a negyedszázada megjelent, s most ismét közreadott megrázó Pincenapló. Nagy Lajos az ostrom alatt, bombák, gránátok robbanása közepette rótta füzetébe a sorokat. Tényeket, szigorúan csak tényeket írt le, de ezzel lom. még meg fogod bánni. Az asszony elment. A gyanú maradt. Am Caesar felesége gyanún, felül állt. 4. Diogenész hordója Diogenész új lakást kapott — Na, most aztán feltör! — mondták filozófus- testvérei. —, Egy röhej — három szoba összkomfort. És Diogenész valóban gyarapodott. Berendezte a lakást, szőnyegeket, meg függönyt kerített, sőt még egy lámpát is felakasztott dolgozó- szobájában, hogy a nappali világítás biztosítva legyen. Telt az idő. A filozófustestvérek összegyűlteik egy kis disputára, vitatkoztak, dumálgattak a filozófiáról. Csak Diogenész nem vitatkozott senkivel és nem dumált semmiről — erre már nem maradt ideje. Diogenész egyre gyakrabban gondolt a hordójára. Igaz. hogy ott szűkecskén volt, meg kongott az ürességtől, de olyan jókat lehetett benne dolgozni valaha! És Diogenész egyre gyakrabban pillantott át a szomszédos kocsma udvarára. Mintha csalogatta volna egy hordó. 5. Hamlet atyjának szelleme — Atyám, neked csak az árnyékod maradt meg! Hamlet atyjának árnyéka magát az embert A bú}« káló zsidólányt, az utcai kivégzésekkel viccelő — „Állj! Ki voltál!” — ostobát, a kívülről még pöffeszkedő, belül már reszkető nyilast, s persze, önmagát az írót aki várja azt, amiért hosszú éveken át küzdött: a más világot, a szabadságot. Akárcsak a Pincenapló, kordokumentum a Szépirodalmi másik újdonsága is, ám egészen másfajta korról vall, s más hangnemben. Hámos György: Van-e viszonya? című kötete semmi máshoz nem hasonlítható olvasmány. Egyszerre komoly és nevettető, csevegő és elgondolkoztató. Látszat-könnyed, s önmagát gúnyolva elmélyedő. Semmi előtt nem esik hasra* s éppen ezért mindenhez tisztelettel közelít. Mármint ami érdemes a tiszteletre. — Mert Hámos — aki sajátos színt képvisel a kritikai életben — semmit sem gyűlöl úgy, mint az üres fontoskodást, a hangos semmitmon- dást. Ezt tűzi tollhegyre, —• akár a film, akár a televízió* a sport, bármi a téma. Jól szórakoztunk? Igen. Gondolkodóba estünk? Igen. S a kettő együtt: szerző és olvasó viszonya. Sikeres viszonya. Kincset kínálva A kiadó újdonságai körül kiválasztott harmadik könyv szerzőjét aligha kell bemutatni bárkinek: Boldizsár Iván népszerű, közismert ember idehaza. Külföldön is. A magyar kultúra utazó követeként emlegetett író, újságíró. Az angyal lába című kötetében tíz esztendő cikkeiből, tanulmányaiból válogatott A magyar szellemi kincs külföldi kínálásának tapasztalatait foglalja össze, szórakoztató útirajzot ír, néhány oldalon képes elénk- varázsolni Brazília tájait s embereit... Jóízű olvasmány tehát a testesebb — majd’ hatszáz oldalas — kötet, de ami sokkal több ennél: közös dolgaink újragondolásának, értékeink igazi súlya felismerésének elősegítője. M. O. ................................................Imiim................. ..... e gyetértése jeléül fejével biccentett — De hiszen nemrég még ember voltál... Méghozzá micsoHq ember! Egyetlen szavad elegendő volt hogy mozgásba hozza egész királyságodat! Az árnyék intett kezével: ugyan; nem szeretném átadni magam az emlékeimnek. — Mégis, ez valahogy nagyon érdekes: az ember él — és hirtelen ... Meglehet, hogy jobb nem élni, lehet hogy iobb egyszerre kimúlni? Körös körül csend volt, s ebben a csendben felhangzott az utolsó kérdés: — Atyám, lenni, vagy nem lenni? Az óra fél egyet ütött Eltelt még egy fél óra — az egyiknek az életéből egy fél, a másiknak a halálából egy fél... — Légy Hamlet, légy... De igyekezz mindig a háttérben maradni. Ha nem maradsz az árnyékban, akkor magad is árnyékká leszel ... Ezt én mondom neked, mint atyád szelleme. — Te úgy beszélsz, mint egy szellem. De mit mondana atyám? A szellem-árnyék elmosolyodott. sóhajtott egy kicsit aztán alig hallhatóan így szólt: — Atyád?... Oh, atyád!... Ö természetesen mást mondana.» Molnár Sándor fordít*»
