Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

1970. március 15. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 8 Emberek, emeletek Belvízvédelem a besenjszögi Kossuth Tsz határában Ha ül össze a megyei diákparlament Torkig süppednek a gumi­csizmák. Esik, mintha dé­zsából öntenék, a megduz­zadt viharkabátokról az emberek arcába folyik a víz, a verítéküket mossa. „Hó­rukk, hórukk!” Elakadt egy munkagép. A művezető ká­romkodik, szidja az időjá­rást „A piszkos... a tél nem vágott úgy haza bennünket, mint ez a. — mit tudom én milyen tavasz. A hideg az más: téliesítettünk, dolgoz­tunk, de a latyakkal nem bírunk. Mocsár minden...” A sokasodó emeletek mö­gött óriásgép berreg. Lustán Sok helyen ellenszenvvel fogadnak: ,,A tv, a rádió, meg a sajtó egyebet se tud, csak az építőket szapulni. Jönnének ide!” Régi bölcsesség: „Hallgasd meg a másik felet is!” , Lassan kitárulkozik előt­tem a négy és fél ezer em­bernek kenyeret adó mam- mutvállalat gondja, baja. Vasbeton felhőkarcolókban gondolkodó mérnököket és analfabéta segédmunkásokat ismerek meg. Hipermodern gépekkel dolgoznak, — hol van már a kőműves kala­pács és malteros kanál mindenhatósága? — Gép hajlítja a betonvasat. a gép emel, vakol... gép, gép... Egy öreg kőműves szaki hajszál pontosan tudja, hogy ,,az elmúlt évben 992 lakást épí'e.tünk. negyvenhárom­mal többet a tervezettnél. Várjon csak! Harmincöt éve A szocialista brigádmoz- galomnak nagy az ember­formáló ereje ennél a vál­lalatnál is. Több mint két­száz brigád, kétezer ember tette magáévá a jelszót: szo­cialista módon élni, dolgoz­ni, tanulni. De... ami a „de” után jön, nem rájuk vonatkozik. A legnagyobb tisztelet, a szor­galmas, sokszor nagyon ne­héz körülmények között dol­gozó építőknek, a törzsgár­dához tartozó, állhatatos munkásembereknek, — nem róluk beszélek, amikor le­írom, hogy az építőipar ma a lumpen elemek legnagyobb felvevő piaca. Az elmúlt évben csaknem kétezerötszáz fizikai dolgozó lépett be a vállalathoz (Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalat) — és csak­nem ezernyolcszáz kétkezi dolgozó lépett ki. A kilé­pők háromnegyed része egy évnél rövidebb ideig dolgo­zott a vállalatnál. A törzs­Jelenleg tizenkilenc mér­nök, közgazdász és technikus jelöltnek folyósít R vállalat társadalmi ösztöndíjat. Csak­nem 800 ipari tanulójuk van, szeretnék ha több lenne. Szakelőadó: „Hiába látják az emberek a darukat, az automatizált gépeket, a vas­beton előgyártást. mégis kí­sért a malteros kanál szem­lélet. Kérem, tizenhat remek szakmából indítunk tanuló- képzést az idén is; a gyere­kek harmadéves korukban már 1300—1400 forintot ke­reshetnek. Aztán meg két és fél, három és felet. Kevés a szakember utánpótlás kérem." A vállalat új tanműhelye most készült el, több mint négymillió forintba került, hozzá a gépek újabb másfél millió. — És ha évente ezer ipari tanulójuk lesz — elég? — fjem. az is kevés. Tud­ja mi történik? Szakvizsgát tesznek nálunk a gyerekek, — nem) kell mondanom, hogy mibe kerül egy-egy szak­munkás, — aztán jönnek a jópénzű tsz-ek, ktsz-ek — az isten tudja miből tudnak annyit ígérni — elviszik a fiatalembert. Jó. jó, tudom én, hogy falura is kell az építő szakember, de mi do­log az kérem, hogy a pa- néll készítésre és összesze­relésre kiképzett fiatalembe­reket elviszik tsz-irodakat. nyújtózik a levegőben egy fél szoba. Felér a helyére, az emberek illeszthetik. A daru megint berreg; a magasban libeg a szoba má­sik fele. Felkiáltok, de gyor­san megy! A művezető két nekifohászkodás közt mond­ja: „A poligon üzemünkben csináljuk... 400 lakást tud évente.” A gép tovább süpped a latyakban. „A keserves- •• ennek a sárnak. Hé, szerez­zetek valahonnan két pacit, mert ezt ki nem húzzuk!” A daru újra berreg, óriás karja a következő panelért nvríl... vagyok az iparban, akkor, amikor en Kezdtem, ez a cég — ha valami csoda foly­tán nekiállt volna a meló­nak — az egész megye tíz évre való munkáját elvégez­te volna két hét alatt. Mit két hét alatt? Két nap alatt. Ezzel az erővel? No, jó, egy hét alatt. S aztán nem lett volna mit dolgozni egész liz évig. Most meg...” Elűjságoitam statisztiku­soknak, régi vezetőknek, amit az öreg kőműves mon­dott. Nem nagy túlzás mond­ták, mert az 1930-as évek­ben alig épült egy tucatnyi emeletes ház, apróbb gyár­féle, meg néhány száz családi ház. A mai válla­latnak — elméletileg szá­molva a kapacitás lehető­séggel — bizony csak né­hány hónapos munka lenne az akkori Híz év minden építkezése. gárdából csak a nyugdíjba menők léptek ki. A vállalat fizikai dolgo­zóinak hót százaléka analfa­béta, 21 százalékuk járt négy-négy osztályt... Az előzőekkel sok baj van... Húsz segédmunkást kér­deztem meg: mikor volt utoljára moziban, olvas-e va­lamit? Az idén még csak hárman voltak moziban, öten tavaly, vagy azelőtt, „ritkán beleolvasnak az új­ságba”, három közülük analfabéta, egy szerint „Pé­ter János az egy párttitkár”, egy fiatal cigányférfi fogal­mában, a könyv azonos a munkakönyvvel. Fiatal technikus: „Uram, volt a jó múltkoriban egy brigádom. Azt mondtam, amikor befejeztük a mun­kát, hogy te jó ég, ezekkel az emberekkel húztam én fel a négy emeletet? A vállalatnál tervszerű és céltudatos az emberformáló tevékenység, de ehhez ala­nyok kellenek; meg falusi cukrászdákat re­noválni. Nem akarok meg­sérteni senkit, de olyan ez kérem, mintha a sebész or­vos tyúkszemet vágna! Már elnézést kérek, nem értem én az államot sem kérem; hogy van ez az egyéni meg a társadalmi érdek? Az ősszel induló tanévben száz ipari tanulóval társa­dalmi szerződést köt a vál­lalat. ösztöndíjat ad nekik. De ez sem old meg mindent. Építőipari szakközépiskola, vagy legalább szakközépis­kolai osztályok kellenének. A minisztériumok már be­látták ezt. de még nem ka­pott mindenütt zöld utat a megvalósítás. Senki se mond­ja ugyan, hogy ne legyen, — de ne Szolnokon... Az új. öt és fél milliós tanmű­hely Szolnokon van és a vál­lalat műszaki törzsgárdá- ja is! A% óriás gyomra Az amyagosztály kész Bá­bel. Szakkifejezésektől zsong az ember feje. Az előadók egyszerre két telefonba be­szélnek „...Leáll az építke­zés... Ha nem Ipsz, leál- lunk... Nincs?... Elfogyott?... Még ötven tonnát... Sürgős, határidős..." Bemenekülők az osztályvezető szobáiéba. —; Milyen anyag gondjaink vannak? Diktálom, teleír­hatja vele az egész újságot, de legalább harminckétoida- las legyen ám No nem, in­kább csak egy apró példát, önmagáért beszél: Embere­ink aktatáskával járják az országot, hogy felvásárolják a háztartási célokra árusított, aprócska. nylon csomagok­ban kapható facsavarokat Százezer szám kellene ezek­ből a kis tasakokból. Ne­vetséges kérem, de így van. Sosem kapunk annyit, hogy elég legyen. Vagy a másik gond, a szállítás. A szolnoki elemgyár nem tudja biztosí­tani a megrendelt ötezer négyzetméter födémpanelt. Sebaj, majd Budavest! Igen ami, de nincs vasúti kapa­citás. Majdnem kétezer ton­nát kellene gépkocsikon Szolnokra szállítani. Tudja mennyi a költségkülönbség: hétszázezer forint. Megtudom, hogy a vállalat évi kő-, kavicságénye 366 vonat, — egy vonat 75 darab, 20 tonnás kocsiból áll. Teháit naponta 75 vagon kellene csupán ennek az anyagnak szállításához. Ce­mentből 35 ezer tonna, par­kettából 32 ezer négyzetmé­ter. üvegből 60 ezer négy­zetméter, födémpanelből 40 ezer négyzetméter az évi szükséglet. Téglából már „csak” 16 millió darab kell! Szándék és lehetőség Építész: a gondolatsorait sem apró, téglaszerű logikai elemekből alakítja — Nézze, már én is fa- laztattam olyan helyen se­gédmunkásokkal, ahol nem volt annyira kritikus. Tud­tam persze, hogy nem lesz szép munka, — de számot kellett vetnem: kell a kór­ház mielőbb! Ne higyjék, hogy mi mindig elégedettek vagyunk a munkánkkal. El- hihetik: szeretjük a szak­mánkat, szebbet, jobbat aka­runk. De sokszor nem sike­rül. Nézze itt van előttem ez a terv. Szép, nagyon szép, de nem lesz belőle semmi, ha lesz is, milyen áron. A terv ezelőtt egy évvel ké­szült, ma derült ki, hogy a gyár, amelyik az ablakokat, ajtókat készíti hozzá, ezt a típust már nem gyártja. Va­lahogy kikönyörögtük, ezt még csinálják meg. Megértö- ck voltak, a jövő héten szál­lítják. De tudja mikor épít­jük mi be ezt az árut? Va­lamikor az ősszel. Addig ho­vá tegyem ezt a rengeteg anyagot? Esetleg eső, vagy víz éri valami alkalmi rak­tárfélében, néhány elvete­medik közülük. Szidnak majd bennünket, milyen lel­kiismeretlenek voltunk. Higgye el állandóan kompro­misszumokkal kell dolgoz­nunk. A krajcár már nem kuncog Fizetés, vége a műszak­nak, mennek haza az embe­rek. Ezren munkásszálláso­kon laknak, ezernyolcszázan naponta utaznak. Egy év alatt háromszáz­ezer tonna kavics megy át a kezükön, több mint ezer gép­nek, csaknem 12 ezer lőerő­nek parancsolnak, egy perc­nyi munkájuk termelési ér­téke — a vállalat összes dolgozójára vetítve, — 4 ezer 800 forint, az egy mun­kásra jutó termelési érték évente 220 ezer forint. Mennek kőporosán, rozs­davörösen a vastól, kiszáradt tenyérrel, cementes szem­héjjal, enyvesen, olajosán. Megfíirödhetnének; de nem, sietnek haza. — Vasárnap, hogy lesz? — Elzsugázunk... Túlórá­zunk... Otthon vállaltam va­lamit... Viszek haza egy kis Kövidinkát... Lakodalomba megyek... Összejön a bri­gád... Tiszai Lajos Magyar hét Moszkvában A hazánk határain túli ju­bileumi kulturális rendezvé­nyek kiemelkedő eseményé­nek ígérkezik a moszkvai magyar hét, amelyet már­cius 23-án nyitnak meg. En­nek keretében a művészeti akadémia termeiben rende­zik meg a Ferenczy-család művészeti alkotásainak gyűjteményes kiállítását. A Nemzeti Színház 120 tagú társulata vendégjátékának első állomása Leningrad lesz, ahol Az ember tragé­diájával mutatkozik be a szovjet közönségnek. Ezt kö­vetően a Szerelmem Elekt­rát játssza, majd ismét Az ember tragédiája kerül szín­re, ezt követően pedig a Varsói melódiával búcsúzik a leningrádiaktól. Moszkvá­ban négy alkalommal lép fel a társulat a Szerelmem, Elektrával, illetve az Ember tragédiájával. A Minszkben megnyíló iparművészeti kiállításon tex­til, kerámia és ötvösművé­szeti alkotásaikkal szerepel­nek a legismertebb magyar iparművészek. A magyar könyvkiadás reprezentatív kiállításon mutatkozik be Bukarestben március utolsó napjaiban. Párizsban a Musée Galiera ad otthont annak a magyar képzőművészeti kiállításnak, amelyen mintegy 200 fest­mény, grafika és szobrászati alkotás kerül a közönség elé, 20 magyar művész munkás­ságát reprezentálva. „La vivanta Lenin66 A Magyar Eszperantó Szö­vetség megtisztelő ajándé­kot, Lenin életét és munkás­ságát bemutató dokumen­tumfilmet kapott a szovjet eszperantistáktól. A „La vi­vanta Lenin” (az élő Lenin) című harmincperces film sok olyan képet, jelenetet idéz fel a szovjet állam meg­alapítójáról, amelyek eddig ismeretlenek voltak a ma­gyar közönség előtt. Az esz­perantó nyelvű dokumen- tumfilmet a Lenin-centená- lium alkalmából országszer­te bemutatják az eszperan­tó csoportok: jelenleg Pé­csett vetítik. Termék és javí­tási kiállítás A KIOSZ szolnoki járási csoportja a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteleté­re kiállítást rendez a kisipa­rosok termékeiből, valamint bemutatnak javítási tárgya­kat. A kiállítás keretében szemléltetik a kisipar 25 éves fejlődését és azokat a szol­gáltatásokat, amelyeket a lakosságnak nyújtanak. A kiállítást a Ságvári kör­úti klubhelyiségben március 22-én nyitják meg és több napon át nyitva tartják. Ma délelőtt 9 órakor az MSZMP Szolnok megyei bi­zottsága székházának tanács­termében megkezdődik a megyei diákparlament ülése, amelyen százötven küldött képviseli a megye diáksá­gát. A tanácskozásra har­minc vendéget is várnak. Az ünnepélyes megnyitó után három szekcióban kez­dődik az érdemi munka. A gimnazisták, szakközépisko­lások és szakmunkástanulók Lenin szülővárosában, Ul- janovszkban az emlékközpont nagyszabású építési munkái­ba az elektroakusztikai gyár dolgozói is bekapcsolódtak. Az emlékközpont 1400 sze­mélyes konferenciatermének teljes akusztikai felszerelésé­vel a budapesti gyárat bízták ' meg, s ennek dolgozói vállal­ták, hogy március 31-re kifo­gástalan minőségben befejezik a munkát. A magyar gyár szállította a terem tolmácsberendezését, amely lehetővé teszi, hogy nemzetközi tárgyalásokon egy­idejűleg akár nyolc nyelvre fordítsák az elhangzó beszé­deket, s bármely részvevő a kívánt fordítást hallgathassa. Magyar gyárban készült a terem valamennyi ülőhelye külön-külön vitatják meg a számukra legfontosabb kér­déseket, elsősorban az okta­tó-nevelőmunkában és az is­kolai KISZ-életben adódó gondokat. A tanácskozáson, amely előreláthatólag, késő délutá­nig fog tartani, megválaszt­ják azokat a küldötteket, akik az országos diákparla­menten képviselik a megye diákifjúságát. Is, a beépített tolmácsválasztó készülékkel és valamennyi zsőlye hátoldalán hangszóró­val, amely az eredeti felszóla­lásokat közvetíti. A felszere­lés teljes anyaga a helyszí­nen van, sőt a gyár szakem­berei a szerelési munkák nagy részét már el is végez­ték. Az elektroakusztikai gyár készítette az uljanovszki új rádióstúdió teljes akusztikai berendezését is, a szerelés itt is jól halad. Az új stúdióban magyar gyártmányú központi, továbbá zenei és beszédkeve­rő asztalokat, ellenőrző mű­szereket, jelzőtáblákat szerel­nek fel, az össze» mikrofont és hangszórót is Budapestről szállították. ARC ÚJ MAGYAR FILM A felszabadulási filmműsorok egyik , kiemelkedő eseményének ígérkezik Köllő Miklós—Zolnay Pál Arc cimü filmje. A történet 1944-ben, közvetlenül Budapest ostro­ma előtt játszódik, hőse egy fiatal kommunista, aki nemrég szökött meg vizsgálati fogságból és újra be­kapcsolódik az ellenállási mozgalomba. Az antifasiszta sejtet azonban felszámolják és a főhős ismételten ma­gányosan bolyona a téli Budapesten. Végül is eltűnt ba­rátja családjánál talál menedéket, és tanúja, részese lesz mindannak, amit egy budapesti család közvetlenül a felszabadulás előtt átélt. A film főszereplői Drahota Andrea, Kozák András, Madaras József, Mensáros László, Szirtes Adám. Zala Márk fh. és Cserhalmi György fh. A film operatőrje: Ragáfi Elemér. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres legalább 2 éves gyakorlattal rendelkező villanyszerelőt, szolnoki állandó munkahelyre, karbantartó villanyszerelőnek. Jelentkezni lehet: Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat Szolnok, Ady Endre u. 117/c, — munkaügyi osztály. Brigádok és vándormadarak Szakembert, szakembert, szakembert Budapesti akusztikai berendezések a Lenin emlékközpontban Annyit, mint tíz év alatt

Next

/
Thumbnails
Contents