Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

; 1970, március 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP e> Hűségjutalom életbiztosítással „Csak úgy, otthon" Mozgalmas esztendőt érté­kelt. érdekes, hasznos újdon­ságokat. terveket ismertetett az Állami Biztosító hagyomá­nyos sajtótájékoztatóján pén­teken Fehér Sándor vezér- igazgató. Az utóbbi években mind a közületek, mind a lakosság számára megnövekedett a biztosítás jelentősége. Az in­tézet a biztosítási lehetőségek széles skáláját igyekezett ügyfelei rendelkezésére bo­csátani. A termelőszövetkezeti cso­portos élet- és balesetbizto­sítás új feltételei szerint a balesetbiztosítási téríté­seket csaknem háromszoro­sára növelik: 400—25 000 forint helyett 400—70 000 forintot nyújtanak szükség esetén a havi 30 forintos biztosítási díj ellenében. Az üzemi balesetbiztosítás té­rítései a rokkantság mérté­kétől függően 120 000 forin­tig terjednek, 8 ezzel leg­alább az anyagi gondoktól mentesítik a balesetek áldo­zatait. Mind a mezőgazdasá­gi, mind a vállalati baleset- biztosításnál felemelték a ke­reset és a táppénz közötti különbség pótlására szolgáló összeget, 400 forintnál 800, illetve 1200 forintra, és térí­tést kapnak azok is, akik nem baleset miatt szorulnak 8 napon, túl kórházi ápolás­ra. Napi kártérítésre is jogo­sító biztosítást vezettek be azok számára, akik állásu­kon kívül is keresnek, s így nagy a különbség rendszeres jövedelmük és táppénzük kö­zött. A gazdaság vezetők önál­lóságuk. felelősségük tuda­Másfél évvel a határidő előtt készül el a szegedi szénhidrogén medence első végleges, nagy termelő beren­dezése. Az ország szénhidrogén szükséglete lényegesen gyor­sabban növekszik, mint ahogy eredetileg várható volt. Ezért az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt meg­vásárolt egy korszerű francia berendezést. Ennek egységei a kőolajat kisérő gázokat összegyűjtik és távvezeték szállításra előkészítik, to­vábbá propán-butánt ter­melnek, tárolnak, majd vasúti tartálykocsikba töl­tenek. Az új berendezés, amelyet tábam — s mert nem várhat­nak a felsőbb szervek anyagi támogatására — mind töb­ben választják az anyagi vé­delemre a biztosítást.. A ko­rábban a költségvetésből té­rített károk közül a tűzre-robbanásra érvé­nyes biztosítást az állami vállalatok 65 százaléka, a gépjármű szavatossági biz­tosítást 78 százalékuk, a CASCÓ-t 42 százalékuk vette igénybe. Az ÁB szakemberei, mérnö­kök, közgazdászok, matemati­kusok, az egyéb elháríthatat­lan veszélyekre is érvényes üzemi, állami biztosítási faj­ták kialakításán dolgoznak. Társadalmi igényként merült fel a teljeskörű gépjárműsza­vatossági biztostás. A kárren­dezést egyszerűsítené, gyor­sítaná a közlekedés minden résztvevőjét szolgálná, ha az állami gépjárművekre is jog­szabály írná elő kötelezően a szavatossági biztosítást. A biztosító még a munka­erő vándorlásra is próbál megoldást találni. Érdekes, háromféle ' élet- biztosítást ajánlanak a vál­lalatoknak a törzsgárda hűségének, ragaszkodásá­nak jutalmazására. A vállalat évi 990 forintot fizet 10 éven át, s a biztosí­tott dolgozó — ha annak le­teltével ugyanott változatla­nul munkaviszonyban van — 10 000 forint hűségjutalmat kap. A másik módozat szerint évi 2000 forint díj ellené­ben 5 év múlva fizetik ki a 10 000 Ft-ot Végül: a vállalat egyszerre is kiegyenlítheti a 10 év múlva esedékes 10 000 forintos biztosítási összeget. Szegedre telepítenek, évi 300 —350 millió, tehát nagyjából napi egymillió köbméter földgázt és évente mintegy 30 000 tonna propán-butánt termel majd. Ez a földgáz- mennyiség körülbelül 10, a propánbután pedig hozzávető­leg 25 százalékát adja a tel­jes évi termelésnek. A léte­sítmény 2,35 millió dollárba kerül. Az építkezést az út- és vasr útépítő vállalat, a 31. számú állami építőipari vállalat és a nehézipari építő vállalat, a technológiai és műszerszere­lési munkálatokat pedig a budapesti kőolajipari gép­gyár és a vegyiműveket sze­relő vállalat végzi. Zöldség­es gyömölcs árcsökkenés Március közepén annyira élénk a mezőgazdasági piaci felhozatal, hogy az évszak­hoz képest Kedvezően alakul­nak a piaci árak. Ritkán for­dul csak elő, ami most már­cius közepén: a február végi­hez képest némileg csökkent a sárgarépa, a gyökér, a kara­lábé, a fejes- és Kelkáposzta, valamint a téli alma ára. Az árak az elmúlt év azonos idő­szakához képest szintén ked­vezőbben alakultak. A sárga­répa kilóját az ország külön­böző vidékein 1,80—2,80 fo­rintos áron lehet megvásárol­ni. Téli pirosalmát is lehet kapni 3 forint körüli áron, de sokfelé 2,60—2,80-ért mé­rik kilóját. A piaci kínálat továbbra is bőséges, Van elég burgonya, vöröshagyma és káposztaféle. Megélénkült a primőr cikkeK kínálata. Mind több termelői piacon lehet hozzájutni fe­jes salátához, zöldhagymához, hónaposretekhez. A hét vé­gére az üzletekbe kerül a sóska, a zöldpaprika, a para­dicsom és a karalábé. Az árak eléggé borsosaK: a paraj kilója 50—65 forint, a fejes salátáért 5—7 forintot, a zöld­hagyma csomójáért 3, a para­dicsom kilójáért pedig 50—70 forintot kémek. Dr. Kátay Aladár, az Egészségügyi Minisztérium fő­osztályvezetője pénteken azt a tájékoztatást adta az influ­enza helyzetről, hogy a már­cius 5 és 11 közötti időben az egész országban csökkent a megbetegedések száma. — Legnagyobb mértékben Mis­kolcon, ahol az előző hét­hez viszonyítva kereken 50 százalékkal volt kevesebb az új betegek száma. De orszá­gosan is mintegy harmadá­val, 35 százalékkal kevesebb megbetegedést jelentettek. — Budapesten csütörtökön 3700 új beteget vettek kezelésbe az orvosok, az iskolai hiányzás aránya pedig a járvány-mentes időkben megszokott szint­re, 6 százalékra esett visz- sza. Március 5—11 között egyéb­ként 200 000 új beteget vettek nyilvántartásba. Ezzel a be­jelentési kötelezettség elren­delése óta észlelt megbetege­dések száma elérte a 2 mil­liót, ami a lakosság 19.5 szá­zalékának felel meg. A nagymérvű csökkenés következtében várható, hogy egyes területeken megszün­A község, ahová állást ke­reső fiatal lányok kedvéért mentem, már nevével is árul­kodik lakóiról: Cserkeszőllő. A szőlő arra kényszeríti mű­velőit, hogy egymástól távol­eső házakba költözzenek... A járási székhelytől, Kunszent- mártontól alig hat kilométer­re lévő falu hosszan nyúlik el az országút mentén. A hajdani „Kisasszonyszőllő” lakóit még ma is kilométe- ken át kanyargó homokút zárja el az épülő új faluköz­ponttól. A fürdőt étterem, iskola, orvosi rendelő és ta­nácsház veszi körül, de a kultúrház négy kilométerre van innen, az „újfalutól” — „Van és még sincs” — ahogy a helybeliek mondták. ■ír Az általános iskolában, ebédszünetben nyolcadiko­sokkal beszélgetek. A har­mincnyolc gyerekből kilen­cen jelentkeztek középis­kolákba, tizenöten szakmát szeretnének tanulni, — ha­tan azonban kitöltetlenül ad­ták vissza a felvételi űrla­pot. Közölük néhányat fag­tetik a járvány miatt koráb­ban életbe léptetett korláto­zó intézkedéseket és a jelen­tési rendszert. Budapesten hétfőtől megszüntetik a be­jelentési kötelezettséget, de a korlátozó intézkedések (kórházi, betegfelvételi, lá­togatási tilalom) további intézkedésig még érvény­ben maradnak. A járvány csökkenése kö­vetkeztében az Egészségügyi Minisztérium rendelkezése alapján a járványos gyer­mekbénulás elleni kötelező védőoltásokat — amelyeket az influenza-járvány miatt elhalasztottak — március 23- tól az egész országban foly­tatják. Ezúttal a hármas számú vírus törzs elleni vak­cinát kapják meg a gyere­kek. A kettes számú vakcina beadására a szokásos mó­don később kerül sor. Az egészségügyi világszer­vezet tájékoztatása szerint egész Európában végéhez kö­zeledik az influenza-járvány. Csupán Bulgáriában és Ang­liában észleltek kisebb helyi fellángolást, amelyet az in­fluenza b-vírusa okozott; gatni próbálok terveikről. — Szavaik helyett csak a lehaj­tott fejek és makacsra gör­bülő szájak árulkodnak ar­ról, hogy kellemetlen témát feszegetek. Csak akkor élén­kül fel a kis társaság, ami­kor arról érdeklődöm, kinek van már az osztályban szoba­bútora. „Én már láttam is a Panniét” — dicsekszik egyi­kük. További beszélgetésünkből kiderül, hogy sorsukról nincs elképzelésük. Igaz, egyikük sem jó tanuló, de ha többet tudnának a lehetőségekről, talán nem lenne egyetlen életcéljuk a szobabútor és a férjhezmenés, A faluban élő gyerekek aligha fordulnak meg má­sutt, mint az iskolában és otthon. Érthető hát, hogy csak a falu határáig látnak, s ezer forintot keresni; — óriási jövedelem a szemük­ben. Ha segédmunkásként is... Ki' lehet bírni, amíg férjhez nem megyünk — mondják. Volt köztük olyan is, aki szeretett volna szakmát ta­nulni ,de a szülei nem en­gedték. Ezt később, az iskola igazgatójától tudom meg, aki már húsz éve tanít Cserkén. „Nem elveszett emberek ők, hiszen ha betöltik a tizenhat évet, elmehetnek segédmun­kásnak a szomszéd faluba. — Addig meg segítenek ott­hon. A szőlő sok munkás- kézt kíván.” * Lassan egy éve már, hogy Erzsi és Kati ezt az utat jár­ják. Vajon elégedettek-e sor­sukkal? Erzsi úgy belejött a főzés­be otthon, hogy azt tervezi, ha felépül az óvoda konyhá­ja, elmegy konyhalánynak. Addigra betölti a tizenhat évet is. — Épp az imént számítot­ta ki, hogy mennyi ideig kell majd dolgoznia, hogy összegyűljön a stafirung — mondja az édesanya. — Ha jobban keresnénk, megven­nék én neki mindent és főz­hetne itthon, mert elkel a segítség... de hiába, a fér­jem nagyon sokat beteges­kedik, nem tudtunk úgy gyűjteni. Dolgoznia kell, leg­alább amíg nem megy férj­hez. — Fodrász akartam lenni, de tavaly nem vettek, fel. — Most meg már késő. Három év nagyon hosszú idő. Tizen­nyolc éves koromig tanuljak, ne keressek? — szólal meg csendesen Erzsi. Barátnőjét, Katit más fá­ból faragták. Szemmel látha­tóan unja a házköri munkát. Érkezésünkkor fát vág, vizet melegít, s közben rádiót hall­gat. Mielőtt kérdezném, szin­te mindent megtudok róla. Beszédes, nyílt egyéniség. — Városba vágyom, ahol sok ember jár az utcán. Ahol hem a televízió az egyetlen szórakozás, Ahol szólhat. va­lakihez az ember. Ilyenkor, télen, mikor a házba vagyok zárva, mindig olyan szomorú vagyok. Aztán arra kér, meséljek neki Szolnokról. Két éve már, hogy nem látta a vá­rost, akkor is csak futólag, mert a tsz által szervezett közös színházlátogatáson vol­tak. — Te mi szeretnél lenni, Kati? — Varrónő; Persze, nem engedtek tanulni. A nővérem rossz tanuló volt, azt mond­ták itthon, én sem lehetek kivétel. Ezért nem tanulhat­tam. Már alig várom, hogy dolgozhassak! — Ügy unom már az örökös házi munkát a hímzéssel együtt, hogy bor­zasztó! — Elgondolkodva te­szi hozzá: — Talán egyszer és is szakmunkás leszek. — Lehet, hogy sikerül bejutnom a Kunszentmártoni Panofix- be... Igaz, most még csak se­gédmunkásként... — Előbb- utóbb úgyis dolgozni kell, mert nincs még stafirun- gom...-S­A távlati terv szerint a kunszentmártoni ipari tele­pekhez innen is várják a munkaerőket. Nem lenne ésszerű a túlzott decentrali­zálás, így Cserkeszőllőn a jövő sem tartogat több mun­kaalkalmat azoknak! a fiatal lányoknak, akik nem akar­nak a tsz-ben dolgozni. A probléma azonban nem az. hogy lesz-e elegendő mun­kaalkalom. Nyitott kérdés még az is, hogy Erzsik és a Katik egyetlen életcélja a férjhezmenés, marad-e csu­pán? — ob — Másfél évvel a határidő előtt; napi egymillió köbméter földgáz Az egész országban csökken az influenza LÁSZLÓ ANNA: Férfi párbeszéd, férfi logika Jókedvű napfény locsolja be a dunaparti kerthelyisé­get. Tatár Béla kétségbe­esetten kavarja a feketéjét, el is felejtkezik róla, nem is tudja, mit csinál. Haja kócos. nyakkendője félre­csúszott, zilált. Az utcán ar­ra megy régi barátja, Gyu- lányi Ferenc, a Tatár bor- zoltsága, meg monoton, gépi moztulatai láttán, messziről is megsejti. hogy valami nincs rendben. Besiet a kert­helyiségbe. Tatár felcsillan, éve is le­het. hogy nem találkoztak. Aztán mindjárt visszasüllyed a szenvedésbe. — Baj van nálad, Béla? — Baj? Miért lenne?! — Valahogy más vagy... Jól érzed magad? — Kitűnően. — És Iza? — Róla pillanatnyilag, meg a következő ötven évben nem tudlak tájékoztatni. El­váltunk. Gyulányi meedöbben Es megzavarodik. Mi a helyes szó. p halkan együttérző szó ilyenkor? — Hát-., hát ez váratlanul ért... És szomorú... Ahogy tanerlek; megviselt téged. — Nem múlt időben. Az- óta egyfolytában megvisel; — Bizony, rólatok azt hit­te az ember: együtt, amíg éltek... Nagyon egymáshoz tartoztatok. — Látszatra! A világ előtt igyekeztünk. Gyűlölöm a ha­zugságot. de ez a hazugság értékesebb... nemesebb, mintha a többiek orra elé dobáltuk volna a szennyest Otthon aztán! Egyik pocsék veszekedés a másik után. Düh, értetlenség. vádasko­dás-•• Évek és évek óta. Ezt úgysem lehet bírni a vég­telenségig. Mindenképpen el kellett volna válnunk. Arra az egyre lennék kíváncsi: az új férj vajon hogyan viseli ei Iza természetét. — Férihezment? — Férjhez. — Kihez? — Egy példátlanul sötét alakhoz. Egy nullához. A női agyakból menthetetlenül hiányzik a logika Emiatt a következetesség is. Iza örök­ké az jErónvecwrrát hangsú­lyozta. akárkiről, akármiről volt szó A választéko^ságát' Aztán eev olvan senki kar­iéba szédült. amilyenhez hasonló alig futkos Nagy- Budapest területér^ — Mi a foglalkozása? — Építészmérnök. — Már azt hittem: zseb­metsző. — A legjobbkor gúnyo­lódsz! — Dehogy gúnyolódom. Csak érdekel: miért, miben senki? — Mindenben. Egészében, ízig-vérig az. Még a külse­je is... — Találkoztatok? — Majd éppen! Egyszer, mialatt Iza fürdött, kivet­tem a rétik ül jéből „ bajnok fényképét. Ez már a vége- felé történt, altkor már sej­tettem, hogy magánál melen­geti a fotóját. — És milyen a külseje? — Nézd... az nem lenne ízléses, hogy én taglaljam. Nekem is megvannak a ma­gam hibái, nem tagadom, tudatos és nyílt ember va­gyok. De egyet sohasem követtem el. Izléssértést még soha. — Te Béla - attól félek, hogy még most is a vetélv- társadnak érzed azt az épí­tészt. Pedig, ha sajnos lezá­rult--■ Bele kellene nyugodni. — Kitűnő vefélytárs. pom­pás viadal! Ö állag felfegy­verkezve. én fegyvertelenül. Meztelenül! — Nem értem, mire gon­dolsz. Mivel fegyverkezett fel? — Tudással! Énrólam! Az asszonyok legfélelmetesebb és legsüányabb tulajdonsá­ga. Hogy kifecsegnek az ég­világon mindent. Képtelenek diszkréten kezelni--. Gyulányi feszeng. Ügy lát­szik, valami politikai vo­natkozású titok lappang Ta­tár körül... Kínos. Minél előbb el kellene füstölni... Ügy is dolga van, nem szá­molt ezzel a beszélgetéssel. Mégsem ugorhat fel. Óvatos­kodik: — Persze, a te állásod exponált... — Az állásomnak semmi köze... — Mert hogy mondtad: képtelenek diszkréten ke­zelni... — A legbenső magán­ügyeinket! Nekem Iza nem mesélt arról a nyikhajról. Eleinte rejtegette. később martuk egymást. De akivel jóban van! Annak aztán ki­tálal! Nem birom a gondo­latot-- — gyötrődő vonások árkosodnak az arcára — nem bírom hoev itt garáz­dálkodik a városban egv vadidegen féreg aki a leg­intimebbet js tudta rólam. Gvu’ánvi még kínosabban érzi maeát. Nem mer Tatár szemébe nézni így nyilván­való... Iza is ezért hagyta ott... Szegény Bélán látszik is a kimerültség... Elfogyott a férfiereje... Csak már bú­csúzhatna... Vigasztalja ba­rátját: — Nem, Bélám, ettől ne tarts. Iza mégsem közönsé­ges, durvalelkű asszony. Er­ről nem beszél; — Aprólékosan!, Ferikém, aprólékosan! Az első margit­szigeti randevúnktól kezdve, amikor fiatalok voltunk és részegen boldogok-- Az első margitszigeti estétől kezdve, az utolsó ölelkezésünkig el­sorol 5 mindent. — Kihúzza magát, kérkedő, kevélykedő mosoly ül az arcára. — Még az sem gátolja, hogv ezzel esetleg kisebbségi érzést olt abba a nagyszerű urába. Mert mi veszekedtünk, vag- dalkoztunk... világosabban... De ha leoltottuk a villanyt! Szünet. Gyulánvi végképp nem tudja. mit higgyen. Szerencséjére hozzák a ká­véját, azzal foglalkozhat. Tatár folytatja: — Ha leoltottuk a vil­lanyt, semmi sem volt ér­vényes. Csak az én kiapad­hatatlan kívánságom! — Amennvih°n Iza hízel­gőt meséi rólad, az miért oivan nagy bai? — M°rt akkor a múltat is elveszítem — ismét meg- Sömved. ismét szenved. — Akkor semmi se az envém, ami valaha történt közöt­tünk. — Szeretnélek tartósan megnyugtatni. Béla. De a szavak szegényesek ilyenkor. Mennem is muszáj, várnak. Fizetek! Nem jön a pincér. Némán ülnek. Gyulányi csak azért jegyzi meg, hogy mondjon valamit: — A mi vállalatunk kap­csolatban áll építészekkel Jónéhányat ismerek közülük. — Igen?! — kiált fel Ta­tár mohón. — Akkor talán őt is ismered! Mirosin Gé­zának hívják. Gyu'ányi azt remélte, má­ra végzett fi sorozatos meg­döbbenéssel. Most ismét! — Béla. bocsáss meg. Nem hittem... Gondoltam: ebben a helyzetben túlzol. Mirosin véletlenül csakugyan... No. utolsó csibész Sötét lakás­ügyeket bonvolít. Kiszedi az építtetők Pénzét, aztán... Tatár felugrik: — Rágalom! A szomszédos asztaloknál figyelni kezdik őket. — Halkabban! És ülj le! Sainálom. hogv ígv van, de biztos. Sokaktól hallottam. — Mi az, hogy sokaktól?! A sok. az eev. Aki fiilbe- SÚeia fi rágalmat. A többiek AZ+P*** C7aiVn'77nV — Honnan tudod. hogy így van ? — Iza nem megv felesé­gül lakásúzérhez! Csalóhoz! At ő morálig igényességével!

Next

/
Thumbnails
Contents