Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

1970. február 13* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A felrobbantott Duna^hidak, előtérben az Erzsébet híd — 1945. A kivilágított Erzsébet-híd — 1970. Világszép metropolisunk természeti szépségekben, régi és modern építészeti remekekben, műemlékekben és új lakótelepek­ben gazdag város milliónyi hazai és külföl­di látogatója ma már aligha észlelheti a negyedszázaddal ezelőtti történelmi vihart, amely Budapesten is végigsöpört... S bár igaz, hogy a hitlerista fasiszta rémuralom veszett és hóditő háborút vesztett mene­külő fenevadjai visszautasították a Vörös Hadseregnek a város feladására felszólító ajánlatát, — sőt a fasiszták a világtörté­nelemben szinte példátlan aljassággal or­vul meggyilkolták a két hős szovjet parla­mentert — Budapestünket mégsem tette a föld színével egyenlővé a szörnyű II. világ­háború. A győzelmesen előrenyomuló 2. és 3. ukrán hadsereg, felsőbb parancsra, kí­mélve a várost, nagy véráldozatokkal, — nehéz tüzérség bevetése nélkül — csak lassan, szinte házról-házra vívta a harcot Budapestért. Budapest teljes bekerítésének napjától — 1944. december 25-től február 13-ig tar­tott fővárosunk felszabaditása, amelyért sokezer szovjet család, férj, feleség és gyermek áldozta harcoló szeretteit. A hő­sök. emlékét örök dicsőség illeti... Ma van Budapest felszabaditásának 23. évfordulója. A negyedszázaddal ezelőtti eseményekre az idősebbek úgy emlékez­nek „mintha tegnap történt volna”, a fia­taloknak azonban mindez már csak törté­nelem, ha úgy tetszik „lecke”, amelynek valóságát.ma már csak itt-ott idézi és pél­dázza néhány aknaszilünk nyom, a gép­pisztolyverte nyílás a régi házak falain. Ám milyen volt a 25 esztendővel ezelőtti — a német és magyar fasiszták által kifosz­tott, meggyalázott, s a háború viharától tépázott — Budapest? Mit láthatott a sok hetes pincenyomorból, halálfélelemtől fel­szabaduló és végre a szabad levegőre föl- vánszorgó fővárosi ember? Korabeli statisztika válaszoljon majd e kérdésekre — szigorú adatok, a megrázó, vagy éppen líraian szubjektív elbeszélések helyett... A szabadság és a béke első napján a budapesti ember ugyanis az átélt viszon­tagságok, a felszabadulás örömének han­gulatában alig tekinthette át a város fizi­kai helyzetét. Csak örült a bátor felszaba­dítóknak, az első fekete kenyérnek, s a Kommunista Párt immár szabadon publi­kált jelszavainak, amelyek az új emberi élet elindítására serkentették a fásultakat, a vegetálókat és az addig halálra szánt ül­dözöttek ezreit. A nehéz harcokban edzett szovjet katonák és a magyar kommunisták azonban tudták és mondták: azonnal cse- lekedi kell, élni és dolgozni kell, hogy a lelkek se vesszenek, ha a test megmaradt, így indult meg a főváros nagyüzemeiben szinte a kerületek felszabadulásának nap­ján a munka, amelynek életet adó jelenlé­tét a Váci úti, a kőbányai, az óbudai, új­pesti és csepeli gyárak legmagasabb pont­jain lengő vörös zászlók jelezték. Magához tért a város, amelynek képe a következő volt: A közúti közlekedés, a víz-, villany- és gázszolgáltatás szünetelt. A későbbi fel­mérések szerint 32 753 ház és 79 000 lakás — az összes lakások 27 százaléka — pusz­tult el teljesen, vagy sérült meg súlyosan. A szemlélő 4£ millió négyzetméternyi el­pusztult tető helyén láthatott a házak gyomrába. Füstös, kormos, égett romhal­maz volt a fenevadak utolsó rejteke, a budai Várnegyed, amelynek pincéiből, ma 25 éve hajtották ki a hős szovjet harcosok az utolsó föltartott kezű ellenséget — befe­jezve ezzel Budapest teljes felszabadí­tását. Lelkesítő volt az élet tudata, de mégis borzalmas volt a helyzetkép e 25 évvel ezelőtti napokban. Az ájult városban ak­kor lakó alig 833 ezer ember a fasiszták által lerombolt Duna-hidakat, kifosztott üzemeket és üzleteket talált, úgyszólván elölről kellett kezdeni az ismét kettésza­kított város egész életét. „Budapest lakos­sága! Ki a pincékből! Kezdjétek meg a munkát, az újjáépítést!” — hirdették a párt plakátjai. S ennek a kezdetnek volt serkentője az első 400 tonnás élelmiszer szállítmány, amelyet a. győztes, harcolva továbbhaladó Szovjet Hadsereg küldött Budapest éhező népének... 25 esztendő telt el 1945. február 13-a, Budapest felszabaditása óta, s ez a dátum egy új élet kezdetét jelentette. Ezért is marad meg ez a negyedszázados februári nap történelmi fordulópontként a magyar nép életében csakúgy, mint kortársaink élő emlékezetében. S ha ma — e tavasz előtti nevezetes évfordulón — gyönyörű főváro­sunk utcáit rójuk, vagy látjuk panorámá­ját, és mai életének képeit a tv képernyő­jén, a lapok fotóin, aligha kell bárkit is meggyőzni arról, hogy a „Budapest szebb lesz, mint valaha” 25 éves jelszó igazat mondott. Bár az időben még sokan kétel­kedtek, igazságában a város szörnyű rom­jai láttán. Ám akkor még nem ismerték a Kommunista Párt és a munkásosztály . szervező erejét, amely fővárosunkat, sza­bad szocialista hazánk közigazgatási, ipari és kulturális központjává, világszép met­ropolissá és az ország egész népének büsz­keségévé tette. H ála érte, azoknak a szovjet har­cosoknak, •akik életük feláldozá­sával, bátorságukkal és hőseissé- gükkel 1945 elején megteremtették ennek alapját — a szabadságot. Horváth Mihály Buda, 1945. január Hajlongva jönnek hegyi házamig a katonák, van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át. Lent ködlő, ősz tengerré válva föl Pest, a világ, mögülem bomba és akna fütyöl; a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált. Front közt vagyunk. Lépek föl és alá a balkonon. Bizton vagyok. Körültem a halál az oltalom. Bujdostam s ime várrá vált a házam, mióta rom. Köpök, gondolom, most gyertek utánam, mióta golyó kopog kapumon. Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerek­szoba falát. Bevágta! — ülök a kihalt hegyen, élem tovább, vas-zümmögés méhésze, csöndesen, elrettentő remeteség korát. Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok, - de nem volt soha rab reménykedőbb. Hetes borostám félig bár fehér: lakzit ülök, nagy nászt naponta, mátkám a veszély: soha ilyen pezsdítő szeretőt! Neki köszönöm a fő férfi jót, az örömet, hogy - szállnak bár gyilkos jelek, golyók, nem rettegek, hogy bennem itt, - ha mindent vesztenék - embert lelek, Hogy - dongj, világ! — új sorsot ád az ég, minden reggelre bátrabb életet! Illyés Gyula Budapest a fejlődés útján Mondhat az ember, újat a mai magyar főváros­ról a mai magyar állampol­gárnak? Budapest nem egy városaink sorában, hanem szinte maga A VÁROS. A személyes tapasztalás, az új­ságok, a rádió, a tv, a film­híradó naponta ontják a kétmilliós metropolis életé­vel kapcsolatos élményeket- hírekat, tájékoztatást. A részletek néha elt'ödik elő­lünk a város életének lényeges adatait. Azt például, hogy itt van az ország iparának a fele, Budapesten dolgozik hazánk munkásságának több mint 40 százaléka. Azt, hogy fővárosunk sok más vonatkozásban is méltán a legnagyobb magyar város. A legnagyobb iskolaváros: egyetemi és főiskolai diák­jainak száma csaknem fél­százezer. középiskoláiba több mint 60 ezer tanuló jár, általános iskoláiban 130 ezer gyermeket oktatnak. És színházváros majdnem másféltucat teátrumával (olyan város nem sok álcád 9 világon, ahol két színház­ban is rendeznek operaelő­adásokat); és a kézművesek városa is, lévén itt még min­dig 16 ezer kisiparos; és — kevesen gondolják! — je­lentékeny mezőgazdasága van, a legutóbbi statisztika szerint félmillió baromfit, 5000 szarvasmarhát, 90 ezer sertést tartanak Budapest gazdaságaiban... És fürdő­város (csak Budán 120 me­legforrás) és sportváros (több mint 200 labdarúgó- pálya, csaknem 200 sportte­rem. 140 ezer aktív sporto­ló); az egészségügyi intéz­mények városa (46 kórház, 31 szakorvosi rendelőintézet, több mint 8000 orvos)... és folytathatnék tovább a leg­eket. Törlr n^'münk min­den jelentős személyisége megfordult Óbuda, Buda, Pest és az egyesülésükből született Budapest falai kö­zött. Elvetődött ide Casano­va és iárt itt Edison, a Vár utcái látták Beethovent, sé­tált Pest terein Malinovsz- kij, megbuktatta a város közönsége Carusot és der- medten fogadta a Mohács­nál diadalmaskodó Szulej- mán szultánt. A mai Budapest városké­pének alapvető vonásai a XIX. század utolsó negye­dében és a XX. század ele­jén alakultak ki. A felsza­badulás utáni nagy építke­zésekkel a tegnap még pe­rifériának számító városré­szek emelkedtek urbaniszti­kai szempontból nagy jelen­tőségre. a József Attila, a lágymányosi. 3 kelenföldi, g Lakatos utcai, a Harmath utcai lakótelepek már mar­kánsabb vonást jelentenek a főváros arculatán, mint amit annakidején Üjlipótváros- nak vagy a Pasarét villaöve. zetnek a megteremtése je­lentett. Az új építkezések soka­sága még követelő bben igényli a város közművei­nek gyors ütemű fejleszté­sét. Ezen a télen is gyako­riak voltak a vízellátás za­varai. Bizonyosan csökkenti a vízszolgáltatással kapcso­latos panaszokat a napi 100 ezer köbméter kapacitású horány-surányi vízmű meg­építése. A negyedik ötéves tervben napi 1200 000 köb­méterre növekszik a főváros részére szolgáltatott víz. Budapest közlekedési gondjainak megoldása új, nagyszabású munkálatok egész sorát igényelte. Ezek közül a közelmúltban ke­rült sor az Astoria és az EMKE, valamint a Baross térj aluljárók megépítésére, a Soroksári út rendezésére. A legjelentősebb mindezek között, hogy gyakorlatilag elkészült már a metro első szakasza, s hazánk felszaba­dulásának negyedszázados évfordulójára üzembe is helyezik a földalatti gyors­vasát oly régen várt első vonalát. Ez a vasút már nem csu­pán a Fehér utat köti össze a Deák térrel, a mát is ösz- szeköti a holnappal. A hol­nap Budapestjében még je­lentősebb szerepe lesz en­nek az új közlekedési lehe­tőségnek. hiszen már a het­venes években a főváros autóforgalmának megduplá­zódásával lehet számolni. Irigylendőén szép munkát végeztek a város- rendezésnek azok a szak­emberei. akik Budapest hol­napi arcát tervezik — ál­modják meg. Képzeletük 2000-ig fut a jövő elé. Mit hoznak a közelebbi eszten­dők? A város egyes kerüle­teit teljességgel korszerűsí­tik. Óbudán már nekilátta« ennek a munkának, s gyors ütemben alakul ki a kerü­let új centruma... Kispest képe is gyökeresen átalakul a közeljövőben. Még a vá­rosrész tengelye is megvál­tozik — új főutcája lesz. A Belváros foghíjait beépítik, a Váci utcába új üzlet­házak kerülnek, a Tanács körút és a Oerlóczy utca sarkára az ország legnagyobb szinházépületét emelik... Er­zsébeten 900 ágyas új kór­ház épül. És az egészség- ügyi viszonyok megjavítását szolgálják majd — egyebek között az olyan intézkedések is, mint az, hogy a Duna és a Kiskörút által határolt te­rületen 1972-ig teljesen megszüntetik a szén- és kokszfűtést, a MÁV ugyan­csak 1972-ig a főváros egész területén megszünteti a gőz­mozdonyok használatát. Felgyorsul a lakásépítés üteme, hiszen növekszik a lebontásra szoruló házak száma. A negvedik ötéves terv során 80—85 000 lakást építenek a fővárosban. Mindezek ellenére alap­jaiban nem változik meg még 2000-ig sem a szívünk­höz nőtt kedves' budapesti városkép. Az ezredvég Bu­dapestje is a mai városszer­kezetre épül. Sem új körút, sem új sugárutak kialakítá­sa nem szerepel a tervek­ben. A városrendezés során feloldják majd azt a ma még szembeötlő ellentmon­dást, hogy Budapest pere­mén modem, minden kénye­lemmel ellátott lakónegye­dek épülnek, a városmagban pedig elavult negyedeket találunk. Gyorsítják fnajd a szanálásokat, s a lebontott tömbök helyét az eddiginél lazábban, levegősebben épí­tik be. Arra törekszenek, hogy a kialakuló városkép őrizze meg a régi Budapest látványának varázsát, de hordozza magán a kor épí­tészeti jegyeit is. Sokak sze­rint ennek során kialakul egy sajátosan magyar, pon­tosabban budapesti építé­szeti stílus. A Budapestre költözők száma — ez részben a vi­dék városainak fokozottabb fejlesztésével függ össze — jelentősen csökken. Ügy szá-. mítják, hogy 2000-re sem emelkedik a város lakossá­ga 2 300 000 fölé Sokára lesz az a bizo­nyos 2000. év? A mai húsz­évesek még akkor ís emlé­kezni fognak az érettségi té­telükre és azt is könnyen megmutathatják gyerme­keiknek, hogy hol; is volt az. ahol hétre várták őket a Nemzetinél. Bajor Nagy Érné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents