Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-12 / 36. szám
1970. február 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kevesebb büntető, több polgári ügy a bíróságokon Igazságügy minisztériumi tájékoztató a bíróságok ügyforgalmáról köréA bíróságok elmúlt évi ügyforgalmának alakulásáról adott tájékoztatást az Igazságügyminisztérium az MTI munkatársának: — A járásbíróságokhoz és a megyei bíróságokhoz — beleértve a városi, városi kerületi bíróságokat és a fővárosi bíróságot — 2 086 000 ügy érkezett, 9,4 százalékkal több, mint az előző évben és 12,3 százalékkal több, mint 1967-ben. A növekedés a polgári peres és nemperes, valamint a közjegyzői és a telekkönyvi ügyforgalom emelkedésével függ össze. Csökkent viszont a büntető ügyek és a végrehajtási ügyek «zárna. — A kétmilliót meghaladó ügy tömeg természetesen különböző minőségű; s tény azonban, hogy fokozott feladatokat rótt a bírósági dolgozókra. A tapasztalatok egyöntetűen azt mutatják, hogy az igazságügyi szervezet a megnövekedett követelményeknek sikerrel tett elegét. Ami a megoszlást illeti: elsőfokú büntetőügy csaknem 95 000, fellebbezett) büntető ügy több mint 22 000 érkezett tavaly a bíróságokhoz. Az elsőfokú polgári perek száma több mint 183 000, a fellebbezetteké mintegy 30 ezer volt Elsőfokú polgári nemperes ügy csaknem 156 ezer, fellebbezett pedig több mint 4000 érkezett a bírósághoz. A közjegyzői ügyek száma csaknem 385 ezret a telekkönyvi ügyeké csaknem 940 ezret a polgári végrehajtási ügyeké pedig mintegy 235 000 tett ki. Az ügyforgalom érdekessége, hogy a büntető ügyek számának általános csökkenésén belül az ügyészi vádirattal indult úgynevezett közvádas ügyek száma némi emelkedést mutat, míg a magánvád alapján indított ügyek számának évek óta megfigyelhető apadása 1969-ben is folytatódott Egy másik tapasztalat: Az ügyforgalom nem az egyszerűbb, hanem a munka- igényes, jogi szempontból bonyolult vagy hosszabb pertartamú ügycsoportok ben nőtt. Ezek között említhetjük főként a családjogi pereket és a kötelmi — szerződésen alapuló, illetve szerződésen kívül keletkezett — jogviszonyból eredő pereket. E két nagy ügycsoport az összes pereknek csaknem kétharma- lát teszi ki. Hazánk a válások gyakorisága tekintetében évek óta a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik, s 1969- ben sem javult a helyzet: 33 467 házassági pert lajtsro- moztak a járásbíróságok, 5 százalékkal többet, mint az előző évben és 8,3 százalékkal többet, mint 1967-ben. Növelték a bíróságok polgári ügyforgalmát a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. törvény alapján benyújtott keresetek, amelyek főleg a mezőgazdasági nagyüzemek tulajdonába került föld megváltási árával voltak kapcsolatosak. Ugyancsak növelték az ügyforgalmat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény alapján bírósági hatáskörbe tartozó jogviták, továbbá a kisajátítási eljárásból eredő kártalanítási perek is. Ismeretes, hogy a földtörvény végrehajtása, a földtulajdoni viszonyok felülvizsgálata idején sok olyan föld volt mezőgazdasági nagyüzem használatában, amelynek tulajdonosai korábban elhalá- loztak és hagyatékuk rendezése — az örökösök érdektelensége vagy az öröklési illeték alóli mentesülés okából — nem történt meg. A törvényen alapuló tulajdoni változásokkal kapcsolatban 205 000 hagyatéki ügy ér& kezett a közjegyzőkhöz. E rendkívüli ügymennyiséget csak különleges intézkedések megtételével, főként a bírák egy részének a hagyatéki ügyintézésbe való bekapcsolódásával tudták feldolgozni. A földtörvény végrehajtásához fűződő politikai és gazdasági érdekek szempontjából is fontos feladatot a bíróságok a tervezett határidőre eredményesen végrehajtották. Ki mire büszke ? Mire lehet büszke az ember? A válasz nem egyszerű. Általában arra, ami kiemeli az átlagból, amivel kisebb vagy nagyobb mértékben több mint embertársaink nagy része. Ez a kérdés szubjektív oldala. A másik oldal a környezet, a társadalom elismerése. Vannak kivételek, de az emberek többségének szüksége van arra, hogy értékeit elismerjék. A szűkebb- tágabb környezet elismerése ugyanakkor az egyén értékrendjét is alakítja. Ennek megfelelően koronként más-más értékek kerülnek előtérbe. Az erő, az ügyesség, vagy az „előkelő” származás, gazdagság volt hosszú időn keresztül az ember elismerésének forrása, így a büszkeség alapja is. A szocialista társadalomban az ember megítélése összetevők alapján jön létre. A legfőbb értékmérő a munka. Annak van tekintélye, aki munkáját jól, sőt társainál jobban végzi, s így emelkedik ki környezetéből. Ez az ideális értékrend azonban nem alakul ki egyik napról a másikra, csupán lépésről lépésre, bizonyos távolságban követve a társadalom fejlődését és az ebből adódó változásokat. Az előkelő” származás például a mai legidősebb generáció életében még fontos értékmérő volt, de> időközben teljesen elveszítette a jelentőségét. A mai középnemzedék értékhierarehiá- jában jelenleg a vagyon jelentőségének csökkenése van napirenden. A fejlődés azonban nem egyenés vonalú, időszakos gyorsulása és stagnálása lehetséges. Az anyagi érdekeltség nagyobb szerepének hangsúlyozása például egyesi rétegekben, amelyek még jobban kötődnek a régebbi értékrendekhez, átmenetileg lelassította a szocialista társadalom emberi értékmérőinek érvényesülését. Mint ahogy a folyó partja mentén vannak a fősodrással ellentétes irányú áramlatok, a közvéleményben is létrejöhetnek és időszakonként megerősödhetnek a fejlődés fő vonalától eltérő, vagy éppen azzal ellentétes irányzatok. Amióta jobban építünk az anyagi érdekeltségben rejtőző hajtóerőkre, a gyorsuló fejlődés melléktermékeként — nagyobb súlyt kaphatnak az anyagiasság korábban is meglévő, de nem ilyen nyíltan, jelentkező tendenciái. . A korrupciónak; a protekcionizmusnak a mélyén is ez rejtőzik, mindkettő eszköz, messzemenően anyagi célok elérésére. Néha azonban az eszköz és a cél furcsa módon szétválik, az eszköz önállóan, célként jelenik meg. Ebből adódik, hogy manapság sokszor nagyobb „sikk” a jó kapcsolatokra, mint a ténylegesen meglévő anyagi javakra vagy megszerzett pozíciókra hivatkozni. A fenti gondolatmenetet egy nemrég folytatott beszélgetés indította el. Elsőéves egyetemi hallgató ismerősöm idehaza volt a félévi vizsgák utáni szünetben. Érdeklődtem a felvételi vizsgán edért eredménye iránt. Kiderült, hogy tizenkilenc és fél pontofl ért el, de mégsem erre volt igazán büszke, ezt csak úgy mellékesen említette. Többször is hivatkozott viszont a jó kapcsolataira, pontosabban szülei jó kapcsolataira, — láthatóan ezt érezte fontosabbnak, holott egyébként értelmes, intelligens gyerek, biztos vagyok benne, hogy a jó kapcsolatok nélkül is felvették volna. B. A. Gépkocsik a vizsgabizottság előtt Olyan mint az új — kívülről — A csalhatatlan műszerek Aki nem jön, kitiltják a forgalomból A „maszek” gépkocsi három év alatt átlag 40 ezer kilométert fut. Aki ez idő alatt gondosan kezeli, annak szinte új marad a kocsija — legalábbis külsőre. Aki kevesebbet törődik vele, az bizony már töprenghet, hogyan adjon túl rajta komolyabb veszteség nélkül. Az állami kocsik 40 ezer kilométer megtétele alatt három ízben is résztvesznek kötelező, — úgynevezett 2-es szemlén. Ea idő alatt átlag 25—30 ezer forintot költenek a gépkocsi javítására. A maszek kocsikra a három év alatt átlag háromezer forintot kell költeni ahhoz, hogy továbbra is üzembiztosán közlekedjen. Kotyog a kormány, nem fog a fék Üzembiztosán! Ez a legfontosabb követelmény. — Ezért is született az a rendelet, amely előírja, hogy a magángépkocsikon — három évenként hatósági műszaki felülvizsgálatot kell Végezni. Megyénkben öt helyen — Szolnokon, Jászberényben, — Túrkevén, Kunhegyesen és Cibakházán — végzik ezeket a felülvizsgálatokat. Természetesen a szolnoki a legnépesebb, ide gyűlik össze hetenként kétszer — szerdán és szombaton — a legtöbb gépkocsi. Itt külön műhelyrészt biztosítottak a zavartalan vizsgálathoz. A legmodernebb műszerek, próbapadok, a KPM megbízott műszaki szakértője és a közlekedésrendészet szakembere csalhatatlan biztonsággal ítélik meg a kocsi állapotát. Ami bizony nem is olyan könnyű. Külsőre ragyogó gépkocsi — az ilyenre mondják; olyan, mint az új. Amikor aztán a műszerek, szakemberek alaposan szemügyre veszik, kiderül, hogy elöregedtek a fékvezetékek, betétek, a kormánymű is jóval kopottabb a megengedettnél. . Jackanin József, az AFIT garanciális és vevőszolgálati művezetője egyben a KPM szakértője is. Számolatlanul sorolja azokat a műszaki hibákat, amivel felülvizsgálatra hozzák a kocsikat. Kent csúszik keresztüli — Sajnálják a két-három- ezer forintot a kocsijukra költeni, pedig ezzel meghosszabbíthatják élettartamát, csökkentik a balesetveszélyt — mondja. — A laikus vezető nem érthet úgy a kocsijához, mint a szakember. Honnan tudja meg, hogy mit kell javítani rajta? — Egy műszeres felülvizsgálat, amelyet bármelyik szakműhelyben elvégeztethet, mindent kiderít. Sajnos inkább házi műhelyekben próbálják „összedrótozni” a kocsit^ hátha keresztül csúszik a vizsgán. Még a szakember sem képes tökéletes javítást végezni műszerek, próbapadok nélkül. Sokan ráfizettek már az ilyen maszek javíttatásra. Ezreket kifizettek, kocsijuk mégis megbukott a műszeres felülvizsgálaton. — Mit javasol? — A szakműhelyben kilencven forintért műszeres vizsgálatot végeznek a gépkocsin, ennek végeztével pontos hibajegyzéket adnak, sőt azt is megmondjuk, hogy mibe kerül a javítás. Ezt persze nem köteles nálunk elvégeztetni, de a hibajegyzék már a megfelelő javítás alapja lehet. Az autóklub tagjainak negyven forintba kerül ez a vizsgálat. — A gépkocsik hány százaléka akad fenn a hatósági „szűrőn”? — Havonta átlag negyven gépkocsi kerül műszaki felülvizsgálatra. A kocsik tíz százalékáról le kell venni a rendszámtáblát, mert a biztonsági berendezései olyan rosszak, hogy veszélyeztetik a közúti forgalmat. További húsz százalék az olyan kocsi, — amellyel ideiglenesen közlekedhetnek, de 30 napon belül kijavítva a megjelölt hibákat újra vizsgára kell jelentkeznie. Apróbb javítások a helyszínen A hatósági vizsgálat tehát az egyén és a köz érdekeit szolgálja. Furcsa, hogy mégis oly sokan sajnálják a legszükségesebb javítási költségeket. Most olyan gépkocsik kerülnek vizsgálatra, amelyek 1966-ban újonnan kerültek ki a Merkur telepéről. Egy részük külsőre valóban olyan, „mint az új”. Persze a három év alatt megtett sokezer kilométer, a jég, hó, sár, eső, a gödrös utak alaposan megviselték a „láthatatlan” részeket. Jogos tehát a felülvizsgálat, a javítás. És mégis. Hiába a logika. Sokan vannak még olyan gépkocsitulajdonosok, akik meg sem jelennek a felülvizsgálaton, pedig előtte három hónappal értesítik őket a pontos dátumról. A közlekedésrendészet illetékese elmondotta, hogy például a legutóbbi felülvizsgálatról a berendelt 55 gépkocsi közül 11 minden indok, bejelentés nélkül távolmaradt. Persze nem kell félni, ők már nem i veszélyeztetik a közlekedést. Kitiltják kocsijukat a forgalomból, egy hónapon belül nem jelentkezhetnek felülvizsgálatra és némi szabálysértési bírságot is fizetnek. Megéri? Jackanin József végül arról tájékoztatott bennünket és az autótulajdonosokat, hogy a heti kétszeri felülvizsgálat alkalmával a helyszínen rendelkezésre áll egy gépkocsiszerelő és egy villamossági szakember. Az apróbb hibákat ott is kijavíttathatják, tehát nem kell megismételni a vizsgát. Persze egy fél óra alatt nem tudnak generáljavítást végezni, így mégis csak biztosabb, ha idejében tudomásul vesszük, hogy a mi gépkocsink sem tart örökké. És zsebbe nyúlunk. A további kellemes autózás reményében. — egy — Detronizálták a csirizt — a plakátragasztásban LUKÁCS FERENC: ALKONY A PARKBAN A Múzeum kertben ültek egy pádon. Este volt már, az utcán égtek a lámpák. — Nem emlékszem, valaha is sikerült-e ilyen kellemesen elbeszélgetnem valakivel, — mondta a férfi. — Ez meglepő. Mindenkivel tud beszélgetni az ember, ha egyáltalán kedve van hozzá, és őszinte akar lenni — mondta a lány. — Nem olyan egyszerű ez. Egy bonyolultabb egyéniséget sem sikerül mindenkinek megérteni — érvelt a férfi. — Sok érdekes dolgot mondott, számomra új és elgondolkoztató dolgokat. Éepillanthattam a gondolatvilágába. Nem irigylem. — hajtotta le a fejét a lány. — Köszönöm. Ez jólesett. — fordult feléje a férfi. A lány elmosolyodott. — Bárki megértette volna. Ez magán múlott — mondta. — Mégis ritkán fordult elő velem — húzódott közelebb a férfi. — Igen. Egy bizonyos ponton magányossá válik az egyén, hiába veszik körül emberek. — Ezt elismerem. A cél. Ahogy említette... — nézett rá a lány. — Azt mondta, közel áll ehhez az érzéshez? — Mondtam. Ez most azt akarja javasolni, találkozzunk holnap is. Hátha... Nem szeretek visszautasítani senkit. Inkább megelőzöm. Ez lehetetlen. A férfi előredőlt. — Belém látott... És miért lehetetlen? — Szeretek valakit. Ne nézzen így. Jó volt hallgatnom. Ezért maradtam ilyen sokáig. Ö nem szeret. Ritkán találkozunk. Mégsem mondhatok mást. A fétfi zavartan köhécselt. — Hiszen így van: az ember mindig akkor veszít, ha ez fáj neki. Az utcán elzörgött egy villamos. — Lehet, de sohasem tudja mit veszít. — sóhajtott a lány. — Én nem akarok veszíteni! — egyenesedett fel a férfi. — Félreértett — mondta a lány. — Csak egy találkozót. Aztán majd eldöntjük. — kérlelte a férfi. — Mondtam. Lehetetlen. Nem is tartóztatom tovább. Én még szeretnék itt ülni. — Szólt halkan a lány. — En is, ráérek — mondta a férfi. A lány felállt és kezet nyújtott. — Ne, ne kísérjen — mondta és elindult. A férfi döbbenten nézte, hogy járás közben hullámzik a válla. Elbicegett a megállóig, és felkapaszkodott egy autóbuszra. A férfi kisétált a mellékutcába, és beült a Wartburgba. Bekapcsolta a rádiót. „Sohasem tudja mit veszít” — idézte fel a lány arcát. Felberregett a motor és eszébe jutott, hogy még nem vacsorázott. Nehéz fizikai munkát végeznek a plakátragasztók. Budapesten mindössze harminchármán vannak. Felszerelésük: tízliteres favödör* benne a ragasztószer, rajta a nagykefe, vállukon az asztallapnyi tarisznya, meg három és félméteres létra. Munkarendjük katonás fegyelmet kíván, a műszak reggel tízperces eligazítással kezdődik: melyik hirdetmény, reklám hova kerüljön. Méghozzá időre, szinte órára meghatározott pontossággal. Mert a közönség tudni akarja, hogyan alakul a színházi műsor, mi lesz a szereposztás, milyen jelentős esemény várható, mit játszanak a mozikban stb. A műszak közepén rendszerint mégegyszer kapnak eligazítást a plakátosok, mert folyamatosan érkeznek az újabb és újabb hirdetmények. Káu Hullában, fagyban, hóban, csőben úton kell lenniök a reklámkihelyezőknek. Valóságos főhadiszállás van a Curia utcai központban- ahol pontos nyilvántartást vezetnek Budapest minden egyes plakátalatnyi helyéről. A felület-kapacitást úgynevezett A/l-es méretben számolják, s ez jelenleg 35 000-szer 59x84 centiméter, azaz 35 000 normál méretű plakát kiragasztásához elegendő — a belterületen A peremkerületekben további tízezer plakátnak van állandó helye. A hirdetési igények maradéktalan kielégítéséhez éppen kétszer annyi felületre volna szükség ötfzázharmincöt hirdetőoszlop áll a fővárosán, 140 facsemetét védenek a hirdetőhengerek, a belterületen 3670, az elővárosokban mintegy 1800 hatalmas és közepes méretű reklámtábla várja a friss plakátokat, a központban minden hirdetőoszlop hengerplakátja és minden táblafelület hálózatos beosztással nyilvántartásban szerepel. A rajzolaton az egyes négyzetekbe bejelölik a hirdetmény típusát, s azt is, hogy mikor tették ki és meddig maradhat. Az időt és legtöbbször a kiragasztás helyét is a megrendelő, a hirdető szabja meg. A legkisebb méretű plakát 17x24 centiméter, a legnagyobb 140x200 centiméter. Minden harmadik ragasztómunkás motorkerékpáron jár. A többiek nem vállalták a motorizálást — szívesebben sétálnak- nem bajlódnak a parkolási tilalmakkal. A vödörben újabban szintetikus ragasztószert cipelnek. Átmenetileg nyugdíjazták a hatszáz—hétszáz literes csirizfőző faüstöket. A csirizhez ugyanis évenként 100 mázsánál jóval több „láblisztet’’ — őrlemény-söpredéket — kellett felhasználni, s a szállítók azt mondják, inkább disznót hizlalnak rajta. A korszerű ragasztónak viszont hátránya. hogy esőben oldódni kezd. a plakát „elcsúszik”. Az oszlopot meg kikezdi a korrózió. Csirizzel viszont olyan sok paníiréteget lehetett felhordani, hogy némelyik oszlop több mázsát ,-hízott”. Égve!őre keresik a megbízható, korszerű ragasztóanyagot.
