Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

/ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. február 4. | ÜZENET VIETNAMBÓL | 6. ENEKLO HEGVEK Haíphongban nem sok időt töltöttünk, a bányavidék fe­lé utaztunkban. Az ebéd utáni csendes pihenő alatt jelleg­zetes hajlításokkal teletűz­delt, érdekes, szép dalocskát hallottam valahonnan. Előbb azt hittem, a nyitott ablakon át áradnák be a dallamok; gondoltam a szomszédban szól a rádió. Kinéztem. A szinte karnyújtásnyira lévő szomszédos erkélyen egy fér­fi éppen valami ketreccel bajlódott, lakása nyitott ab­lakából gyermekzsivaj szű­rődött ki, a dal forrására azonban nem leltem. Vissza­dőltem az ágyra szundítani, s ismét elárasztott a bájos ének. Most a folyosó felé in­dultam. A lépcső derekánál már észrevettem, hogy a számlákkal foglalatoskodó lány, egyedül a pult mögött, unaloműzőnek, frissítőnek énekel. többsége az északi Viet Dac­tól a Mekongig így gondol­kodik: csak egy Vietnam van, következőleg a nép szolgála­tában álló művészet is csak egyféle alapállást képvisel­het Ugyanezt a problémát más oldalról Phan Lac Tuyen elv­társ, a DNFF egyik hanoi képviselője világította meg A nemzetiségi hagyomcmYok ápolása Népi ihletésű művészet Folytatva utunkat, beszél­gettünk erről a dologról. Kí­sérőim nem mosolyogtak, ha­nem azt magyarázták, a viet­nami művészet annyira népi ihletésű, hogy áfe emberek magukénak érzik. S való­ban, amikor csak a rádió hullámain dalokat hallottam felcsendülni, sajátos bájuk­ban ott visszhangzott a szik­lás hegyoldal, a folyók bod­rosan hullámzó vize, a bér kés természet szépséges nyu­galma. Minden, ami az élet örömeiről lépten-nyomon vall. Ezt erősítgette Nguyen van Muoi, a festő is. — A művészet a néppel kezdődött — mondta. — Az új, korszerű, mai vietnami művészet pedig a forrada­lommal, az új élettel. A művészet és a nép ele­ven, közvetlen kapcsolatá­nak nem csupán az a magya­rázata, amit a látogató el­sőként észrevesz; hogy az emberek ebben az országban együtt lélegzenek a dalra, táncra ihlető természettel, az éneklő hegyekkel, vizekkel. A művészek körében a népi irány, a népi indíttatás egyben azt is jelentette: aki ezt vállalja, az a független­ségi harc ügye mellé áll. A vietnami sors azonban nem­csak az ilyen áttételes hit­vallást kívánta meg. Ezt pél­dázza Nguyen van Muoi fes" tő története is. A főiskola elvégzése után gimnáziumi tanár lett. Sai­gonból jött Hanoiba. Olaj- festményei tetszettek, a fran­cia időkben azonban nem voltak meg a feltételek ah­hoz, hogy tehetsége kibon­takozhasson. Aztán a haza hívására ő is harcba indult, újságíróként, szervezőként, propagandistaként segítette a fegyveres harcot. Északon később dolgozott a kultusz­minisztériumban, tevékenyen résztvett a művészeti mú­zeum létrehozáséban, s a képzőművészek szövetségé­nek is vezetőségi tagja lett. A Szovjetunióba küldték ta­nulni, és sokirányú tevékeny­ségéhez ma már a kritikusi, elméleti munkálkodás is hozr zátartozik; A tradícióra épülve Öt is, Nguyen Xuan Sanh költőt is faggattam a többi között arról, hogyan értel­mesük a gyakorlatban a kü­lönböző irányzatok hatását. Válaszuk egyértelmű volt: nem az idegen hatások elől zárkóznak el, amikor azt vallják, hogy a széles töme­gek szolgálatában kell áll­nia a művészetnek; ami elfo­gadható, ami segíti céljaik megvalósítását, a2t beol­vasztják a tradíciókra épülő vietnami művészetbe. A szo­cialista realizmus értelmezé­se körül náluk nem folynak viták, az alapelvekben szi­gorúan egységes az állás­pontjuk. Ezen belül azonban stílus gazdagságára, változa­tosságára törekednek. Ked­ves költő és műfordító isme­rősöm, Sanh, arra is felhívta a figyelmemet, hogy a mű­vészeti életi differenciáltsága alapvetően nem függ össze a Vinh Linh vonallal. A 17. szélességi foktól teljesen füg­getlenül, a művészek jelentős — Mint azt Ho Sí Minh elvtárs is megfogalmazta: Vietnam — egy. Természete­sen Dél-Vietnamnak is meg­vannak a maga sajátosságai, jelenleg meg aztán a törté­nelmi körülmények követ­keztében a kulturális élet más arculatú, sokkal össze­tettebb képet mutat. Itt van például a nemzetiségi kérdés. A franciák korábban, s most az amerikaiak — báb­juk támogatásával — min­dent megtesznek azért, hogy Vietnamot, a nép erőit ilyen vonatkozásban is megosz- szák. A Dél-vietnami Felsza- badítási Front és az ideigle­nes forradalmi kormány a nemzetiségi hagyományokat is tiszteletben tartja. — Az amerikaiak filmjeikkel s minden más eszközzel igye­keznek demoralizálni a viet­namiakat — vagyis felszá­molni nemzeti kultúrájukat Sok újságírót, írót megvásá­roltak. de a többség nem állt szolgálatukba. Értelmisé­günk, művészeink jelentős része délen is hazafias ér­zelmű, ennek folytán —, ha a legkülönfélébb formákban is — harcolnak az amerikai kultúra betolakodása ellen. A felszabadított területeken aztán megváltozik a kép: el­sőként központi lapunk, s a tartományi újságok kerülnek az emberek kezébe, majd íróink művei, de működnek zeneiskoláink, folyik képző­művész-, fotós-, filmes-keifr zés is. A hadsereg ismert, külföldet járt művészegyütte­se mellett még számos hiva­tásos és öntevékeny együttes működik Délen. Jenkei János (Következik: Portré-vázlatok) Agrárklub alakult Jászberényben Az Agrártudományi Egyesü­let jászsági csoportja, a Haza­fias Népfront járási, városi bi­zottsága, a jászberényi járási és városi tanács vb mezőgazda­sági és élelmezésügyi osztályai — a Jászság élelmiszergazda­ságában működő szakemberek bevonásával — agrárklubot hoztak létre. Az agrárklub működése felett Jászberény járási és városi ta­nács végrehajtó bizottsága vál­lalt védnökséget, foglalkozá­sainak színhelye a Hazafias Népfront Déryné úti tanácsko­zóterme. A klub vezetősége cé­lul tűzte ki a mezőgazdászok szakmai ismeretének bővítését, vitafórum megteremtését, szer­vezett klubélet formájában, amely a személyi kapcsolatok bővítését is szolgálja. Az első negyedévi program szerint februárban és március­ban négy-négy közérdeklődésre számító előadásra kerül sor. A sorozat első rendezvényén Gockler Lajos, a Mezőgazdasá­gi Gépkísérleti Intézet tudo­mányos főmunkatársa, az új műtrágyázást megoldásokat is­mertette a résztvevőkkel. Megyei tanácstagi beszámolók Február 4: Vajda Jenőné dr. Jászberény, Tötevényi iskola, 14 óra, Bacsa Ferenc, Jászberény, öreg-erdei iskola, 16 óra. Lépes Erzsébet, Jászberény, Pórtelek! iskola, 17 óra. Kovács Istvánná, Abádszalók, Nagy iskola, 18 óra. Soós István, Karcag, Zádor út 8, 18 óra. Február 5: Dr. Jávorezky Jó­zsef, örményes, községi tanács, 13 óra. Dr. Perényi György, Szol­nok, Délibáb úti iskola, 17 óra. Dr. Hauk István, Szolnok, Kert­városi művelődési ház, 17 óra. Váczi Sándor, Jászapáti, Velem! Tsz iroda, 18 óra. Faragó Alajos- né, Jászárokszállás, Termény­forgalmi iroda, 18 óra. Balpata­ki Gábor, Törökseentmiklós, Kál­váriái iskola, 18 óra. Február 6: Dr. Nyíri Béla, Nagyiván tanácsülés, 9 óra. Dr. Nyíri Béla, Tiszaőrs, kultúrház, 14 óra. Sárkány Géza, Szolnok, Rákóczi úti iskola, 17 óra. Villamosenergia: £c*b“ban Világszerte a fejlettség, a gazdasági növekedés egyik fő mutatója az elektromos ener­gia termelése, s egy főre ju­tó fogyasztása. 1900-ban 15 milliárd kWó volt a világter­melés, 1929-ben 280 milliárd, annyi, amennyit harminc év múlva a Szovjetunió egyma­ga előállított. A híres lenini jelszó — „Kommunizmus= szovjethatalom-j-villamosítás” — gyakorlati megvalósításá­ról mindennél többet mond, ha a szocialista országok vil­lamosenergia termelését az 1938-as és az 1968-as adatok alapján vetjük össze. Esze­rint a Szovjetunió 1938-ban 48.3 milliárd kW, 1968-han 640 milliárd kW villamos­energiát termelt. Lengyelor­szág 4, illetve 57, Románia 1.1, illetve 27, hazánk pedig 1.4, illetve 13.2 milliárd kW-ot Szűkítsük a kört: az impo­náló, de a kisfogyasztó szá­mára alig elfogadható adato­kon túl miben mérhető az elektromosság fontossága és térhódítása? Például abban, hogy 1962-ben hazánkban befejeződött a faluvillamosí- tás, minden településre el­jutott a villany. Sok helyen villanypásztor őrzi a jószá­got a legelőn, villanyújság adja tudtul a legfrissebb hí­reket a fővárosi nagykör­úton, villanymozdony húzza a sssereivónyket Magyarország villamoserőművei, energia elosztóhálózata, és az áramtermelés alakulása 1938—1968 között, (TERRA—KS) KEPERNV9JE ELŐTT A Röpülj páva elődöntői a végéhez közeled­nek, már csak egy, az utolsó van hátra, s bizonyos jelek ar­ra vallanak, hogy az adások számával ..népszerűsége is nö­vekszik. Érre utal a legutóbbi népszavazási rekord is, amikor is a Tolna megyei Czakó And- rásné egymaga több mint 29 ezer szavazatot kapott. (Meg­mozdult a megye!) De nemcsak a szurkolók aktivitása erősödik, azok is egyre büszkébbek, akik a népdalvetélkedő szervezésé­ért, rendezéséért és levezeté­séért felelnek. Közülük eddig csak Vass Lajost láttuk több­fajta szerepben is, most szom­baton este a Tv-Jelenti-ben a többiek is színre létptek, sőt még rá is gyújtottak egy kis nótára. Nyilván a Röpülj Pá­va nézőközönsége látni kívánta őket, ezért mutatkoztak be sze­mélyesen is. Jó dolog ez, hi­szen odaadó munkájuk nélkül aligha születne meg az általá­ban színvonalas vetélkedő soro­zat, az ízléses produkció. Igye­kezetük nyomán sajátos stílusa alakult ki már a népdalvetél­kedésnek. A pozitív tulajdonsá­gok mellett azonban negatív mellékzöngék is előfordulnak s csak sajnálhatjuk őket. Példá­ul: nem valami szerencsés olyan lényegtelen, s többnyire személyes jellegű momentumok közbeiktatása, amelyek kissé az érzelgősség felé mutatnak. Láthatóan maga a műsorvezető is hajlik bizonyos romantikára. Ebből fakad az az elképzelése is, hogy megénekeltesse az or­szágot, azokat, akik a képernyő előtt ülnek. Most legutóbb azt kellett volna énekelnünk, hogy Megy a takács az utcában, lö­työg a tej a hasában. Nem tu­dom, hányán énekeltek együtt a csinos karádi asszonyokkal Vass Lajos beintésére, nekem nem nyílt dalra az ajkam. Arra meg még csak gondolni sem mertem; mi lett volna, ha a többemeletes ház valamennyi tévénézője' rázendít a takács­nótára! Épp ezért a közös ' éneklés-epilógust szívesén el­engedtem volna. Persze mind­ez csak a körítés dolga, a fő­szereplő maga a magyar népdal amelyet az újra felfedezés örö­mével hallgathattunk. Mert sze­retjük. S Farkas Ferenc alig­hanem rossz nyomon járt, ami­kor idegen példával, a tiroliak hagyományos népünnepélyének említésével akart ráébreszteni bennünket a népdallal szembeni hűtlenségünkre. Éppen a vetél­kedő bizonyítja, hogy nem múlt ki életünkből a népdal, csak más a szerepe és másként is szeretjük, mint mondjuk né­hány évtizeddel ezelőtt. Az ő kifejezéséből kiindulva — a népdal nem kapott obsitot, csak más beosztást. Hogy Far­kas Ferenc kesergesébea van némi igazság is, még nem indo­kolja, hogy éppen a népdal ünnepi perceinek élén hangoz­zék el intő szava. Hiszen a „páva” már eddig is csaknem berepülte az országot, s ki tud­ja még milyen magasságokat hó­dít meg a további döntők so­rán. A Röpülj páva maga magá­nak jó propagandája. Kár minden olyan mozzanatért, amely a közönség és a népdal önfeledt találkozását, s az ügy nemes tisztaságát zavarná, fe­leslegesen terhelné. Röviden Drámain indult a félévi bizo­nyítvány körüli pedagógiai vi­ta: az orvos számolt be azok­ról az öngyilkossági kísérle­tekről, amelyeknek hátterében a sikertelen tanulmányi munka áll. Aztán békésebb beszélge­téssé szelídült az izgalmasan induló eszmecsere. Viszont csak üdvözölni lehet az új kezdemé­nyezést, melynek eredménye­képpen a vitában a másik fél, a szülők is fokozottabb szerep­hez jutottak. A kissé száraz stúdió-vita közelebb került az élethez — s a nézőkhöz is. A sajtókabaré, az újságírók fesztiváljának vetélkedőjének második része valamivel halvá­nyabb volt, mint az első. Szom­bat esti mulatságnak persze bőven megtette. Lassan megszokjuk a Mézga- családot is. Ismerőseinkké vál­nak, s a humor is, amely kez­detben kissé szokatlan volt. A most látott beatzene paródia rendívül mulatságos volt. A bevezető képsor azonban vál­tozatlanul hosszú. Érdekes volt Fábián Imre az opera világába kalauzoló zenei riportműsora. A Walkür felújí­tásának elvi és gyakorlati kér­déseivel ismertetett meg; a kulisszák titkait fedte fel min­denki számára közérthető és tanulságos módon. Méltó módon — színes, gaz­dag műsorral — ünnepelte meg a Televízió az Intervízió 10 éves fennállását. Különösen a gálaest tetszett. Igen magas színvonalú, nemzetközi nyelven szó-, tánc, zene — ünnepi est­ben lehetett részünk. Két estén hozta izgalomba a nézőt az angol import-krimi, a Szélnél sebesebben. S ha akad­tak is itt-ott homályos pontok, Clay felügyelő biztosan végez­te munkáját: a film végére elő­került a főbűnös is, ahogy az lenni szokott. A kissé túlbonyo­lított ügy részleteire azonban már alig emlékszünk; szélnél sebesebben elrepültek az emlé­kezetünkből. V. M. 1970/71-es tanévre CIPŐIPARI — ELSŐSORBAN TT3ZŐNÖ TANULOK KÉPZÉSÉT tervezzük, végzett vagy most végzendő VIII. osztályos tanulók részére. Jelentkezés a jászberényi Cipőipari és Háziipari Vál­lalat személyzeti osztályán. Nem akar influenzát? Akkor vásároljon kvarc lámpát 485.—. Ft-os áron, két évi garanciával a bizományi áruházból Szolnok, Kossuth L. u. 20j

Next

/
Thumbnails
Contents