Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. február 28. Fordul a történelem... r 1. Irta: Wesselényi Miklós 1944 késő nyarán a második világháború Magyarország számára is döntő fordulathoz érkezett. Augusztus közepén a szovjet hadsereg Jassynál áttörte a frontot. A német hadvezelőség megpróbálta ugyan a helyzetet stabilizálni, de az előrenyomulást nem tudta feltartani, a többi között azért, mert közbejött a román kiugrás. Au- guszus 23-án a román kommunista párt és a román hazafias erők közös erőfeszítése megdöntötte Antonescu tábornok diKtatúráját, azonnali fegyverszünetet kötötHoríhy illúziói Horthy és angolbarát környezete még mindig abban az illúzióban élt: a hadi- és politikai helyzet úgy alakulhat, hogy nem a szovjet hadsereg, hanem a nyugati szövetségesek előtt kell kapitulálnia. Hiába figyelmeztették minden oldalról (angolszász oldalról is), hogy erről nem lehet szó, továbbra is ebben bizakodott. De lássuk a tényeket. Egy nappal a román kiugrás után, augusztus 24-én Horthy lemondatta Sztójayt és helyette Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Mint ahogyan azt Lakatos a Szálasi perben is elmondotta, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy megtalálja háborúból való kivezető utat. Ennél több azonban egyelőre nem történt és értékes napok, sőt hetek teltek el. Sőt a minisztertanács úgy határozott: ha a németektől segítsétek ég a román hadsereg szembefordult a németekkel. Ez azt jelentette, hogy a frontvonal, mely még mindig valahol a Kárpátok előterében volt, a román kiugrástól számítva rövid időn belül Nagyváradnál és Kolozsvárnál húzódik majd. Ennek a helyzetnek szükségszerűen le kellett vonni a konzekvenciáit A kormányzó azonban, aki végső soron a felelősséget viselte, bár felismerte a helyzet komolyságát, nem sietett levonni a szükségszerű következtetéseket. get kapnak, úgy a német- magyar arcvonal megerősítése érdekében előrenyomulnak a déli Kárpátokig és birtokba veszik az Erdélybe vezető utakat, még mielőtt a szovjet csapatok megérkeznének. Ezzel egyidőben Svájcon keresztül újra kapcsolatot teremtettek a nyugati hatalmakkal, ahonnan megint csak azt a választ kapták, hogy csak akkor hajlandók tárgyalni, ha a magyar kormány a Szovjetunióval is megkezdi tárgyalásait. Horthy azonban még mindig vonakodott és szeptember 3- án a magyar csapatok a német erőkkel együtt megindították a támadást Románia ellen. A hadművelet azonban súlyos kudarccal végződött. A szovjet hadsereg gyors ellenakcióval szétverte a német—magyar támadást és szeptember 7-én már elérte Temesvár vonalát. Az emlékezetes koronatanács A kormányzó erre a napra koronatanácsot hívott össze, amelyen a kormány tagjain kívül az általa meghívott személyiségek is resztvettek, így többi Között Bethlen István is. aki a Szovjetunióval való azonnali fegyverszüneti tárgyalások megindítása mellett volt. Bethlen állásfoglalása láthatólag mély benyomást tett a kormányzóra, aki az időnként közöttük jelentkező véleménykülönbségek ellenére is Bethlent fő bizalmi emberének tekintette. A kormány azonban a fegyverszüneti tárgyalásokat még mindig félvállról kezelte. Ezen azért nem lehet csodálkozni, mert a Lakatos kormányban ugyan nem bíztak a németek, de bizalmi embereik ha kisebb számban is, de ugyanúgy részt vettek a kormányban, mint korábban Sztójay kabinetjében. A koronatanácson az a vélemény alakult ki, ha a németek 24 órán belül nem segítenek megfelelő módon, a fegyverszüneti tárgyalásokat haladéktalanul meg kell indítani. A végső döntést azonban a másnap, a 8-ára összehívott minisztertanácsra halasztották. Ennek a szeptember 8-i minisztertanácsnak a jegyzőkönyvvé egyik a magyar történelem legizgalmasabb, de egyben sajnos legszomorúbb olvasmányainak. A tanácskozáson kétségtelenül elhangzottak a reális helyzetet mérlegelő felszólalások is. Így Vörös János, a vezérkar főnöke, maga Lakatos Géza és a külügyminiszter is józanul értékelték az eseményeket. Teleki Béla tárcanélküli miniszter a fegyverszüneti tárgyalások azonnali megindítását követelte. A minisztertanács tárgyalása közben azonban Wesenmayer német követ kihívatta Lakatost (Wesenmayer a kormányzótól jött) és egyrészt megfenyegette a magyar miniszterelnököt. mondván, hogy kiugrás esetén a birodalom megtorlással él, másrészt hathatós katonai segítséget ígért. Lakatos visszatérve a minisztertanácsba, ezekután a következőkben összegezte a tanácskozás eredménxéti A minisztertanács egyhangúlag úgy határoz, — szemben a Koronatanácson kialakult véleménnyel, mely szerint, ha a németek 24 órán belül nem adják meg a kért segítséget, meg kell indítani a fegyverszüneti tárgyalásokat — ha a németek pár napon belül megtartják mostani ígéretüket, s a segítség tényleg meg is érkezik, úgy Magyarország egyelőre hajlandó a harcot folytatni és nem ha- marakodja el (!) állásfoglalását á fegyverszünet megkötése tekintetében. Senkinek nem volt ellenvetése és így a minisztertanács véget ért. A német segítség természetesen nem érkezett meg. Ezzel ismét bebizonyosodott, hogy az ország szerencsétlen helyezettből csak egyetlen kivezető út van, a fegyverszünet haladéktalan megkötése és a szembefordulás a németekkel. A kormányzó és környezete végre komoly lépéseket kezdett fontolgatni. De még mindig nem szánták el magukat arra. hogy rátérjeneK az egyenes és határozott útra. Ná- day tábornokot, a vezérkari főnökség hadműveleti osztályának vezetőjét, akit már korábban felhasználtak hasonló szolgálatokra, az olaszországi szövetséges főparancsnokságra küldték abban a reményben, hátha Alexander főparancsnokkal jobban lehet tárgyalni. A válasz természetesen ugyanaz volt: csak valamennyi szövetségessel egyszerre lehet fegyver- szünetet kötni. Most már valóban nem maradt más hátra, minthogy a szovjet kormányhoz forduljanak. Mielőtt azonban rátérnénk ennek az akciónak ismertetésére, felmerülhet a jogos kérdés az olvasóban: Hogyan gondolhatták Horthyék, hogy a németex nem szereztek tudomást ezekről a tárgyalásokról? A válasz aránylag egyszerű. Horthy és környezete egyáltalán nem volt naív, csak minden áron menteni akarta saját politikai és társadalmi rendszerét és ezt természetesen egy angolszász megszállás esetén könnyebben vélte elérhetőnek. A németek és Szálas! Ifjú Horthy Miklós egy külön irodát tartott fenn, mely már akKor „kiugrási iroda” néven szerepelt a köztudatban. Ennek célja is az angolszászokkal való kapcsolat felvétele volt. 1944 szeptemberében ez többé-kevésbé közismert lett. A németek, ha nem is pontosan, de nagy vonalakban mindenről tudtak. Nem csaptaK le azonnal, mert éppen a román fegyver- letétel következtében kialakult helyzet miatt gyengének érezték magukat és még nem tudták eldönteni, hogy Horthy helyébe kit ültessenek. Szálasitól, akit ŐK is komolytalannak találtak, akkor még húzódoztak. így abban az időpontban, amikor Horthy végre elhatározta, hogy fegyverszüneti bizottságot küld Moszkvába (szeptember közepén), a németek is Szálasi mellett döntöttek. (Folytatjuk) 25 éves az írószövetség Negyedszázada, 1945. február 28-án alakult meg a Magvar írók Szabad Szervezete. Az ostromdúlt fővárosban meginduló szabad élet egyik fontos állomása volt, )iogy létrejött az írók demokratikus összefogása. Ennek az egyesülésnek első közgyűlésén, 1945 júliusában született meg a döntés, — amely szerint az organizmus neve ezentúl: Magyar írók Szövetsége. A szövetség a fasiszta toll- forgatók kivételével magába foglalta a magyar irodalmi élet minden árnyalatát. Legjava íróink nagy szolgálatokat tettek a fiatal magyar demokráciának a néphatalom eszméjének széleskörű magyarázatával. Egyszerre ábrázolták és segítették a földosztást, szembefordultak a reakció szellemi offenzívájá- val, derekas részük volt abban, hogy a Horthy rendszer 23 évig terjesztett sovinisztafasiszta eszmeisége már az ország újjáépítésének szakaszában teljes vereséget szenvedett. A szövetség negyedszázados tevékenységét a szódat lista irodalom fölvirágzásának nagy sikerei, eszmei, politikai válságok és sikeres megújhodás egyaránt jellemzik. Jelenlegi tevékenysége híven szolgálja a szocializmus építésének alapvető céljait, jó feltételeket igyekeznek teremteni az írók alkotómunkájához. — Szerepe társadalmunk életében igen jelentős. Az írók e szövetségének és a szövetség minden tagjának jó munkát, sikeres művek sokaságát kívánja a maga hasznára és örömére az olvasó ország. K. S. Zsebdiktafon A „Philips” cég holland részlege megkezdte a mind* össze 345 gramm súlyú kazettás diktafon gyártását. Egy- egy kazetta súlya 7 gramm. A kazetta beszereléséhez pár másodperc is elegendő. A kazetta szalagjára két sávban lehet hangot felvenni, s egy- egy szalagra maximálisan 20 percig lehet diktálni. Egy 9 volt feszültségű miniatűr elemmel 6—8 órán át működik a készülék. Terv a flamand — vallon nyelvi viszály megoldására Evek óta visszatérő belpolitikai válságok okozója Belgiumban a flamand és vallon lakosság ellentéte. A nemrég nyilvánosságra hozott törvénytervezet amely kulturális autonómiát biztosít Belgium flamand. francia (vallon) és német nyelven beszélő lakosainak és rendezi a főváros kétnyelvű lakosságának helyzetét a nyelvi viszály megoldását ígéri. A nyelvi ellentétek Belgium esetében is gazdasági ellentéteket takarnak. Belgium déli. francia nyelvű tartományaiban alakult ki az a nehézipari körzet, amely hosz- szú időn át az ország rangját biztosította a világ ipari termelésében. Az itteni bányák szolgáltatták az ipar akkoriban legfontosabb energiahordozóját, a szenet. A szén visszaszorulása (a II. világháború után 30 millió tonnáról 1968-ig 14,8 millió tonnára esett vissza) és a hagyományos iparágak lassú fejlődése az országrész gazdasági súlyarányának csökkentését jelentette. Ezzel szemben az északi tartományok, ahol az ipar eddig alárendelt szerepet játszott — Antwerpen környékétől eltekintve — az utóbbi évtizedben nagy fejlődésen mentek keresztül. Az import — kőolajon és — földgázon alapuló vegyipar és más modem, gyorsan fejlődő iparágak megtelepülésével jelentős eredményeket értek el, és megfordult a munkaerő vándorlás iránya is. Az eddig háttérbe szorult fla- mandok ezek alapién harcot indítottak jogaik bővítéséért és a francia nvelv térhódítása ellen. Különösen nagyok az ellentétek Brüsszelben — az eredetileg flaman- dok lakta területen fekvő, ma azonban 80%-ban franciául beszélő fővárosban. 1 1LÁGGAZDASAGI Az izraeli kőolajipar fejlesztése Izraelben elhatározták egy második kőolajfinomító építését. minthogy a haifai finomító a bővítési munkálatok ellenére — amelyek segítségével termelése évi 5,5— 6 millió tonnára emelkedett — többé már nem tudja az ország szükségleteit kielégíteni. Ennek a második finomítónak a felépítése Asdodban tizennyolc hónapon belül kezdődik meg és 1973-ban fejeződik be. Kezdeti kapacitása évi 3 millió tonna lesz. Tejvezetékek A tej szállítása a Német Demokratikus Köztársaságban sok más országhoz hasonlóan idült gazdasági probléma. 1968-ban az NDK-ban 7 227 000 tonna tejet termeltek, ami évente 7 milliárd 722 millió, vagyis naponta 19 millió 722 000 liter. Májusban, júniusban, júliusban és augusztusban a tejhozam általában még magasabb és naponta meghaladja a 20 millió litert. Az ilyen tejmennyiség szállítása a termelőtől az 530 tejfeldolgozó üzembe, naponta 1 millió darab 20 literes tejeskanna felhasználását teszi szükségessé. Több mint 2o ezer munkaerő szükséges a tejeskannák megtöltésére, fel-, át- és lerakására, kiürítésére és fertőtlenítésére. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a munkaráfordítás 120 millió márkát tesz ki. Éppen ezért az NDK-ban a tej nagy részét már jó ideje tartálykocsikban szállítják. A tartálykocsik befogadóképessége 10 millió 20 ezer liter. Ezáltal átlagosan 40 százalékkal csökkennek a szállítási költségek, mert a 20 Ismeretes másfelől, hogy rendszeresen új tengeralatti fúrásokat és kutatásokat végeznek az izraeli territoriális vizeken a kőolajkészletek feltárása érdekében. Egy 14 ezer tonnás amerikai hajó, a „Typhon”, megérkezett Izraelbe és Ackkelon térségében nemsokára megkezdik az első fúrásokat. Ez ideig az izraeli kőolajkutatások eléggé meddők voltak, a szakértők nagy reményeket fűznek a tengeralatti rétegekben végzendő feltárásokhoz. ezer munkaerő és 12 800 jármű helyett már csak 5700 munkaerő és 2500 tejes tartálykocsi szükséges. A fenti megoldással azon- ban nem mindenütt elégedettek. Annak felismeréséből kiindulva, hogy „ami folyik, azt nem kell vinni”, a tejtermelők és a tejfeldolgozó üzemek között vezetékeket építettek. Akár tejes tartálykocsikat használnak, akár tejvezetékeket építenek, a döntő minden esetben a gazdasági hatékonyság. Eddig az NDK-ban több mint 20 tejvezetéket építettek, ezek hosszúsága együttvéve közel 90 kilométer. Ennek a számnak jövőre meg kell sokszorozódnia, A földalatti „tejerek” közül a legnagyobb, amely 10 kilométeres hosszúságban 50 méteres szintkülönbséget hidal át a semlowi mezőgazdasági termelőszövetkezet és a marlowi tejfeldolgozó üzem között húzódik, napi kapacitása 15 ezer liter. A szállítási költségmegtakarítása tonnánként mint-, egy 40 márka. A nagyobb biztonság kedvéért A California! Egyetem orvosképző főiskoláján és a „Ford Motor” részvénytársaság munkavédelmi tudományos központjában olyan konstrukciójú autót dolgoztak ki, amely közúti baleseteknél is teljes biztonságot nyújt az utasoknak. Eddig már több mint 5 ezer kísérleti összeütközést hajtottak végre (főleg autóbusz és személyautó ösz- szeütközését). A kísérletek során az autók és az élő embereket helyettesítő ún. „próba-babák” különböző pontjaira elektronikus impulzátoro- kat szereltek fel. A dinamó- méterekkel végzett pontos mérésekkel és az elektronikus számítógépek adatainak elemzésével megállapították azokat a paramétereket —, amelyek különböző autótípusoknál garantálják a vezető és az utasok szükséges biztonságát. Nehezebb feladatok mer®* nek fel, fia az autó haladását és fékezését különböző típusú utakon, esős időben vizsgálják. Az előzetes számítások szerint 1970-ig a cég 15 kísérleti célokat szolgáló biztonsági autót készít. A kocsik előállításának költsége és a kísérletek végrehajtása (az említett kocsik felhasználásával) 5,5 millió dollárba fog kerülni. Növekszik az osztrák kivitel Jugoszláviába A Wiener Zeitung című bécsi lap adatai szerint a Jugoszláviába irányuló osztrák kivitel az utóbbi években kedvezően fejlődik, úgyhogy értéke tavaly meghaladta a kétmilliárd schillinget. Ausztria gépeket, szállítóeszközöket, acélból és bádogból készült termékeket, textilt, szerszámot és különféle köz- fogyasztási cikket exportál Mini komputer Így nevezték el külföldi szakemberek a legkisebb szovjet elektronikus vezérlőgépet, az UM—I—NH-t, amelyet Leningrádban készítettek és a legkülönbözőbb technológiai folyamatok helyes levezetésének feladatát látja eL A gépezet valóban kicsiny, akkora, mint egy közepes méretű televíziós készülék, súlya mindössze 85 kiloJugoszláviába. Kivitelének mintegy 16 százaléka vegyipari termék — ásványi műtrágya. műanyag és festék — 12 százaléka pedig nyersanyag és energia. Bécsi vélemények szerint Ausztriának még nagyobb lehetőségei vannak a Jugoszláviába irányuló kivitel növelésére, sőt mezőgazdasági termékeket is exportálhat. gramm és nem fogyaszt több mint 1Ó0 Watt energiát. A hasonló amerikai gép 900 kilót nyom és fogyasztása 3000 Watt. A leningrádi találmá- nyű komputert széles körben meghonosítják a népgazdaságban. A megalkotásában résztvevő leningrádi tudósok és kivitelezők csoportját az 1969. évi állami díjjá] tüntették ki.
