Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-26 / 48. szám
1970. február 26l SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fülemüle perek — farad hat at lan pereskedők ......... Az alábbi történet nemcsak hogy valódi, hanem száz és ezer változatban történt meg, sőt megtörténik újra meg újra: Egy kétlakásos kis ház tulajdonosa — nevezzük A.- nak — kiadta a feleslegessé vált második lakást egy jó- ismerősének. akit ugyancsak a rövidség kedvéért B.-nek mondunk. A. és B. jó viszonyban volt egymással, ám egy este B.-nél vendégek voltak, s még éjfél tájban is hangos beszéd, sőt zeneszó hallatszott át a másik lakásba. A. előbb csak tűrte, aztán át is kopogott a falon, másnap reggel pedig felelősségre vonta lakóját az éjszakai mulatságért Lehet, hogy A. használt túlerős szava- , kát. de az sem kizárt, hogy B. még fáradt, „másnapos” r Újabb bosszantás A történet folytatását mindenki kitalálhatja: a per nyomán újabb bosszantás következett. abból megintcsak per lett és így tovább. a végtelenségig Alig van olyan helyi tanács, vagy bíróság, ahol ne duzzadna hasonló ügyeket tartalmazó vastag íratcsomó. Évek óta tartó parányi háborúságok aktái, amelyek aligha jók egyébre, mint, hogy feltartsák az ügyeket intéző tisztviselőket Befejezésre ugyanis — volt — elég az hozzá, hogy a figyelmeztetésből szóváltás lett, abból pedig feljelentés. Mondjuk hogy — hiszen nemcsak egy ilyen ügy fordult elő mostanában — az elsőfokú bíróság A.-nak adott igazat, B. pedig fellebbezett, de másodfokon is elmarasztalták. A jogerős ítélet kihirdetése után hazament és elzárta a vízvezetéki főcsapot, amely történetesen aző lakásában volt, de A. is csak onnan jutott vízhez. A. hiába nyitotta konyhájában a csapot, mire átrontott B.-hez. erőszakkal szerzett vizet és elégtételt. B.-nek sem kellett több; máris rohant feljelenteni A.-t magánlaksértésért meg ki tudja még, mi mindenért S mert a törvény egyformán vonatkozik mindenkire, ezúttal B. kerekedett felüL remény sincs. Jóllehet, Arany János csaknem százhúsz évvel ezelőtt nem csekély gúnnyal írta: „Milyen szép dolog, hogy már ma / Nem történik ilyen lárma / össze a szomszéd se zördül / A rokonság 7 csupa jóság 7 Magyar ember fél a portól...’* — afféle fülemüleperek még most, a huszadik század utolsó harmadában is folynak. Méghozzá nem is kis számban. Válasz minden panaszra A törvény — pontosabban: az 1957. évi IV. törvény — úgy intézkedik, hogy válaszolni kell minden panaszra, amelyet az állampolgár valamelyik hivatalhoz bead. A szocialista demokrácia ki- szélesítésének jegyében született ez a jogszabály, éppen azért, hogy a törvény teljes ereje védje az egyszerű embert mindenféle hatósági. hivatali túlkapással szemben. Ugyancsak az állampolgári jogokat védi az a jogszabály is, amely lehetővé teszi, hogy a Legfelső Bíróság megsemmisíthesse al- Sóbbfobú bíróságok ítéleteit, a Legfőbb Ügyész és az ügyészségek pedig törvényességi óvást emelhessenek, ha úgy látják, hogy valamelyik bíróság — akár egyetlen, még oly jelentéktelen ügyben is — törvénysértést követett eL A szocialista demokrácia alaptétele az, hogy egyetlen bűnös se mentesüljön a büntetés alól és egyetlen büntetlen ember se szenvedjen ártatlanul. (A gyakorlat azt mutatja, hogy olyan eset-éppen előfordul —nemcsak nálunk, a világ minden országában —. hogyv valamilyen bűncselekmény tettesét nem sikerül kinyomozni, s így a bűn ideig-óráig megtorlatlan marad.) Arra azonban ma már minden biztosítékot megad a törvény, hogy ártatlanul senki se szenvedhessen büntetést. És mégis— „Megy panaszra, bírót búsít“ Ä. S.-né az egyik megyében eltartási szerződést kötött egy idős házaspárral. Egy darabig rendben folyt minden, aztán nézeteltérés támadt az öregek és eltartójuk között, a bíróság pedig felbontotta a szerződést. Ez még 1967-ben történt. Á.-né pedig — mint Arany versében Pál — „bosszút forral”, s a megyei bíróság elnökéSzolnok megyei Biztosítási Napok 1970. február 23—március 8-ig. hez fordul beadvánnyal, avagy — ismét Arany szavaival: „megy panaszra, bírót búsít”. Azzal vádolta az ügyben ítélkezett bírót, hogy a másik fél „lefizette”. á megyei bíróság elnöke — természetesen munkatársaival, soknapos, alapos és részletes vizsgálattal — megállapította, hogy a beadványban foglaltak — enyhén szólva — nem feleltek meg a valóságnak. Akkor még mindig csak 1968 szeptembert mutatott a naptár. Am a panaszkodónak ez sem volt elég. Most már az Igazság- ügyminisztériumhoz fordult. Üjabb vizsgálat következett, s ez ugyanazzal az eredménnyel zárult, mint az előbbi. A beadványok egyre jöttek. A minisztérium címére, a miniszter nevére, az országos lapok szerkesztőségeibe, s ki tudná elsorolni, hogy még hová. A minisztérium egyik válaszlevelében végül közölte a panaszossal, hogy ügyével nem hajlandó többé foglalkozni. De Á.-né rá se hederített a minisztérium válaszára. Mind a mai napig, változatos címekre és módokon — de küldözgeti a panaszokat. Az ujjunk sem egyforma A Magyar Népköztársaság törvényei több mint tízmillió állampolgárnak szólnak. Természetesen azonban, hogy — mint a bölcs öregek mondják —, az ujjunk sem egyforma, nem egyformák az emberek sem. Mindig voltak és ma is vannak kötekedők, kellemetlenkedők, s ha ilyen . emberek belekötnek valakibe, vajmi nehéz előlük menekülni. De éppen, azért, mert a törvény a békeszerető embereket védi, a pereskedők szívesen belemarnak a törvényesen ítélkező bíróba, a jogszabály szerint eljáró tisztviselőbe is. S nem egyszer éppen a törvényesség védelmének álcázva saját kis, igazságtalan ügyeik i pana- szolgatását. Sőt, még a törvényeket nyíltan megszegő bűnözők is azonnal a törvénnyel takaróznak, amint utoléri őket a megérdemelt büntetés. Az Igazságügymi- nisztériumban a beérkező panaszok átvizsgálásánál derült ki, hogy alig van jogerős, végrehajtható elzárást kimondó bírósági ítélet, amely ellen ne nyújtanának be panaszt Elenyészően ritka kivételtől eltekintve — alaptalanul. V. E. Exponált Vannak exponált dolgok. sőt vannak exponált helyek is. Hosszú ideig éltem úgy, hogy ezt tudtam volna. Aztán megtanultam ennek a szónak a jelentését. íme: Az egyik kollegám nadrágjáról leszakadt egy nagyon fontos gomb. Egy exponált helyről, egy exponált gomb. A szabó nem kövesebb, mint 5 Ft- ot kért a felvarrásáért. Ugyanez a szabó a zakóm alsó gombját — ami pedig lényegesen nagyobb — mindössze egy kettesért erősítette a helyére. Az én gombom már nem volt ennyire exponált. A Mátrában egy éjszakára 50 forintért adtak; szállást egy 4 x 4-es hűtőszekrényben. rozoga vaságyon. A Tiszazugban egy tízesért külön szobában; aludtam, tv-t néztem és udvaroltam a háziak csinos leányzójának. Akkor a Mátrában miért ilyen drága? —- Ja, kérem, a Mátra az egy expóttá It hely — válaszolt kérdésemre a házinéni. Szóval ami exponált, azt meg kell fizetni. Hogy ezt eddig nem tudtam így már értem, s elnézést kérek azoktól, akiknél fizetéskor reklamáltam hajvágás, nagy- fröccs, vagy rántott szelet ügyben. Nem tudtam, hogy ezek a dolgok mind exponáltak. Minden esetre kérni fogom a főnökömet, hogy exponálja a fizetésemet. — Pb — iriiriiuimuuunmi • • Ünnepi készülődés Ünnepelj velünk címmel hirdették meg a műkedvelő művészei csoportok és szakkörök felszabadulási seregszemléjét. A cím bizony elég sematikus, naivacska, a ihozga- lomtól viszont sokat várhatunk. Ha a célkitűzésekben meghatározott követelmények sikerre vezetnek — talán az egész öntevékeny mozgalom megújhodásának kulcsa lehet a nagy tavaszi akcióprogram. A mozgalom lényege: a művelődési házak,' öntevékenyek. együttesek, csoportok stb. a felszabadulási ünnepségsorozat alkalmából olyan műsorokat mutassanak be, amelyek méltán reprezentálják az évfordulót. A pályázati felhívás alapján különböző műsorokat szerkeszthetnek a nevezők, de bemutathatnak önálló irodalmi, zenei stb. összeállításokat is. A bemutatókat a művészeti csoportok működési helyén tartják, a négytagú zsűri odautazik a műsor elbírálására. Az előadásokat eszmei tisztaságuk, esztétikai értékük és az érzelmi hatások alapján osztályozza a zsűri — a művek tolmácsolásának. előadásmódjának művészi színvonala figyelembevételével. A megyéből eddig 25 művelődési . ház, öntevékeny csoport nevezett be a nem versenyszerű, de pályadíjakkal ösztönzött művészeti programba Az összeállítások középpontjában szinte kivétel nélkül a felszabadulás történelmi jelentőségének művészi vetülete áll. A bemutatók sorát Jászapáti kezdi március 15-én. az utolsó előadást pedig május közepén tartják. „Vízgyárak“ sikere A tatabányai szénbányáik víztisztító és dúsító berendezések gyárában nagy szériákban készülnek azok az űjrendszerű víztisztító és ásványdúsító berendezések, amelyekét több találmány hasznosításával alakítottak ki. A múlt évben hazai és külföldi megrendelésre 80 millió forint értékű berendezést gyártottak. Ebben az évben pedig már 150 millió forint értékű megrendelésre számítanak. Különösen a víztisztító berendezések iránt nagy az érdeklődés. Ezekből többféle típust, más-más elven működő berendezéseket készítenek. Az új tisztítók nagy előnye, hogy kis helyet foglalnak el. gyorsain felállíthatok, hatásfokuk kitűnő. Felépítésük és üzembentartásuk is lényegesen olcsóbb, mint a hagyományos víztisztítóké, az egyik nagy angol ipari konszern szakvállalata megvásárolta a víztisztító eljárások licencét és több ilyen berendezést már üzembe is helyezett a világ különböző országaiban. * II. Magyarországon is nagy sikere vaji a tatabányai „vízgyáraknak”. Többek között a salgótarjáni kohászati üzemben, a székesfehérvári könnyű fémműben, n zománcipari vállalatnál és több Balaton környéki fürdőtelepen építettek egy-egy újrendszerű víztisztítót. Pécsett és Komlón széniszapvíztelenítőket szereltek fel. s nemrégiben adtak át a gyöngyösoroszi Gagarin hő- , erőműben egy nagyteljesítményű pemyevíztelenítőt, amely egymaga 42 millió forint bevételt jelentett a tatabányai szénbányáknak. A tervek szerint a fiatal tatabányai üzem 1975-ig évi 500—700 millió forintra növeli termelését. Gácsi Mihály nemzetközi biennálékon A nemrégen zárult bolognai kiállítás után. amelyen Gácsi Mihály kirobbanó sikerrel szerepelt — és amelynek mecénásai között volt a város polgármestere is — újabb megtiszteltetés érte a szolnoki grafikus művészt; négy magyar alkotó társával meghívták a II. Firenzei Nemzetközi Grafikai Biennáléra. Új város negyedei- íervez^ek Kazincbarcikára A miskolci tervező vállalatnál megkezdték Kazincbarcika új. kétezer lakásos városnegyedének tervezését. A beruházási program szerint az új városnegyed a régi, falusias település szanálásával. az Özd felé vezető főútvonal mellett épül fel, s kapcsolódik a város most kialakulóban levő főteréhez. Az univerzális zseni „A családi ház nagy érték. Nélkülözhetetlen kelléke a biztonság" Megállt a teremnyi szoba közepén és várt. Megvárta, amíg a vezérigazgató föláll hatalmas íróasztala mellől és elébe jön. Akkor kedvesen mosolyogva biccentett: Csemegi Arnold. — Molnár — mondta a vezér és gyors kézfogás után a garnitúra foteljére mutatott. — Foglaljon helyet, Csemegi elvtárs! Csemegi belesüppedt a fotelba, lábát keresztbe vetette, kiemelt egy reprezentációs cigarettát, rágyújtott és miután szabályos füstkarikákat ügyeskedett, megkérdezte: — Szabad? — Ó, hogyne — bólintott a vezérigazgató, majd: — Miben állhatok rendelkezésére, Csemegi elvtárs! — Ellenkezőleg! Én szeretnék az ön rendelkezésére állni, vezérem — mosolygott nagy leereszkedéssel egy újabb füstkarikán keresztül Csemegi, s csak úgy mellékesen megjegyezte —, vagy nem mondta Pisti? — Kicsoda? — Mármint a miniszterhelyettes elvtárs. — Nem, azaz... ö csak annyit mondott, hogy Csemegi elvtárs állás ügyben kíván velem beszélni. — Állás ügyben! — ésóválta a fejét Csemegi. — Ez a Pisti, ez a Pisti, ennek már srác korában is ilyen humora volt. Ugyanis együtt rúgtuk a labdát a grundon. Hajh, hajh! — Mély szippantás, fél tucat füstkarika, sóhaj, mosoly, legyintés, majd: — De nem erről van szó! Tövig égett Csemegi cigarettája, mire lassanként kibökte, hogy miről van, azaz lenne szó. Ö jelenleg is főosztályvezető a Közép Müveknél, de tekintve gazdag élettapasztalatát (fölsorolás), eddigi „sokrétű” tevékenységét (részletezés), valamint abszolút megbízhatóságát (hivatkozások), nagyobb feladatra vágyik. A vezérigazgató könnyekig meghatva hallgatta végig, aztán bevallotta, hogy az új gyáregységükben valóban még néhány vezető állás betötésre vár. A kérdés csupán az, mihez ért Csemegi Arnold. — De elvtársam! — szólt Csemegi hangjában nem titkolt sértődöttséggel. — Én eddig még minden poszton megálltam a helyem. Különben szíveskedjék informálódni Pistitől, azazhogy (elnéző heherészés) a miniszterhelyettes elvtárstól. A vezér azonban nem informálódott, haném átadta Csemegi Arnoldnak az új gyáregység dokumentumait és megkérte, tegyen javaslatot a termelési főosztály megszervezésére. Alig huszonnégy óra múlva Csemegi személyesen adta át tömör javaslatát a vezérigazgatónak. A vezér ismét hellyel kínálta Csemegit, és egy füst alatt (mármint egy reprezentációs cigaretta füstje alatt) átfutotta a tervezetet. — Ne haragudjon, elvtársam — szólalt meg aztán kissé bátortalanul —, de úgy látom elkerülte szíves figyelmét az, hogy az új gyáregységünkben automata gépsorok működnek, s így csupán hatvan-hat- vankét dolgozóra van szükség. Ezért kicsit túlzottnak hat, hogy ön a termelési főosztályt százhuszonhét beosztottal gondolja megoldani. — Sajnos, vezérem — nevetett enyhe fölénnyel Csemegi — a termelési főosztály munkáját nem lehet automata gépsorral elvégezni, oda gondolkodó emberfők kellenek. Hehehe! — Igen, igen — bólogatott a vezér és belepillantott a tervezetbe —, de három mérnök, egy főmérnök, két közgazdász, három osztályvezető, nyolc főelőadó, tizenhat előadó, irattár hat személlyel, harminchat gépíró, s önnek külön egy, valamint titkár és személyi titkár, gépkocsi öt, személyi használatra kettő, három sofőrrel és — szaporán nyelt, nyeldesett a vezér, de hogy kiszáradt a nyelve, artikulátlanul föl- üvöltött — és ön mit csinálna? — Hogy én? — csodálkozott a naív kérdésen Csemegi. — Kérem, én mint főosztályvezető természetesen vezetem a főosztályt, aláírok, értekezleteket tartok, értekezletre járok és fontos ügyletekben, mármint külföldi partnerekkel személyesen tárgyalok. Ha kell, ki is utazom hozzájuk. • — Értem, értem — bólintott szemét lesütve a vezér. — Természetesen ön beszél néhány nyelvet. — Oppardon! — rikkantott föl Csemegi. — Látja, vezérem, ezt el is felejtettem. Szabad? — Kikapta a vezér kezéből a javaslatát. — Három tolmács — mondta és oda is írta. — Így kereken egyesszázharminc lesz a termelési főosztály létszáma. — Sajnos — szólalt meg sokára, hogy sikerült lélegzetet vennie, a vezér — úgy látom, a mi vállalatunk még nem elég nagy az ön képessége számára. SOLYOM LÁSZLÓ
