Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

1970. február 26L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Rendelkezés a szakközépiskolákban végezhető bérmunkákról és a szolgáltatás jellegű tevékenységről A művelődésügyi miniszter — az érdekelt főhatóságok vezetőivel, valamint a Peda- gógusok Szakszervezetével egyetértésben — utasításban szabályozta a szakközépisko­lákban a gyakorlati oktatás^ hoz kapcsolódóan végezhető bérmunkát és szolgáltatás jellegű tevékenységet. A rendelkezés értelmében csak olyan munka vállalható, amely emeli az oktató-nevelő munka színvonalát, össz­hangban áll a szakmai, elmé­leti és gyakorlati tantervek­kel, a gyakorlati oktatásra megszabott idő alatt az isko­la tanműhelyében elvégezhe­tő s ellenőrizhető, kimutat­ható gazdasági és pedagógiai eredménnyel jár. A bérmun* ka sem a tanulónak sem a pedagógusnak nem okozhat túlterhelést Ezzel kapcsolatban a Mű­velődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályán el­mondották: az MTI munka­társának, a fővárosi tanács irányítása alatt működő több szakiskolának már korábban engedélyezték a termelőmun­kát. A kísérleti tapasztalatok kedvezőek: van olyan tan­intézet amelyik háromne­gyed millió forint értéket termelt a múlt esztendőben. __A most kiadott minisz­teri utasítás szerint a mű­szaki dokumentációt általá­ban a megrendelő bocsátja az iskola rendelkezésére, így az ilyen jellegű munkák nem növelhetik az iskolai admi­n isztrációt Figyelemre mél­tó, hogy a jövedelem 50 szá­zalékát az iskolai felszerelések bővítésére, tanműhelyek, la­boratóriumok fejlesztésére, illetve egyéb iskolai felszere­lések beszerzésére fordíthat­ják. A bérmunkából szárma­zó tiszta bevétel többlet 20 százaléka a diákok közös szociális és kulturális szük­ségleteinek — például ta­nulmányutak, kirándulások, nyári táborozás, színházláto­gatás, KISZ-rendezvények — támogatására használható fel. A jövedelemből 20 százalék lesz az államé. A tiszta be­vétel 10 százaléka — az is­kolai szakszervezeti bizottság­gal egyetértésben kialakított elvek alapján — osztható fel tiszteletdíjak címén a vég­zett munka arányában a bér­munkában részvevő iskolai dolgozók között. — A bérmunka, illetőleg a szolgáltatás-jellegű tevékeny­ség lehetőséget nyújt arra, hogy az iskolák diákjai meg­oldjanak olyan termelési fel­adatokat is, amit — például a szűk kapacitások miatt — az üzemben, vállalatnál nem tudnak ellátni; olyan célsze­rű gyártmányokat készítenek, amelyek végső soron a vásár­lóközönséghez jutnak. Az utasításban foglaltak végre­hajtása természetesen akkor lesz hatékony, ha az említett anyagi előnyök párosulnak az iskolai oktató-nevelőmunka eredményességével — fejez­ték be a tájékoztatást Falu- központot terveznek Debrecenben az NDK részére A debreceni tervező vál­lalat szakemberei elsősor­ban a debreceni házgyár elemeiből építendő új lakó­épületek terveit készítik. Az idei munkák egyik érdekes feladata a mintegy 90 mil­lió forint költséggel meg­építendő debreceni kultúr­palota terve lesz. Ezenkívül elkészítik város általános rendezési tervét és kijelölik a távfűtés új nyomvonalait A debreceniek dolgozzák ki a kisvárdai négyszáz ágyas kórház építési, továbbá a zalaegerszegi kórház re­konstrukciós tervét. Ezenkí­vül szellemi exportként a Német Demokratikus Köz­társaság részére is dolgoz­nak. Az erfurti számítóköz­pont tervei nagy elisme­rést kaptak, újabban pedig faluközpontot terveznek NDK megrendelésre. Falumúzeum Üjabb falumúzeummal gazdagodott Vas megye. Két község — Vát és Vasszilvágy — régészeti, helytörténeti anyagát gyűjtötték össze a honismereti szakkör tagjai. Váton a tanács épületében kaptak egy szobát az össze­gyűjtött tárgyak: levéltári anyagok, a múlt századból származó használati eszkö­zök, kéziszerszámok, fegy­verek, pénzérmék, kézmű­ves, népművészeti és nép­rajzi emlékeit; Háromszáz éves a Duna—Tisza csatorna gondolata Szolnok, Csongrád, Szentes vagy Szeged legyen a torkolat A Duna—Tisza csatorna eszméjének története A múltban a Duna—Tisza csatorna kérdése rendszerint sovány, aszályos esztendők kesergései közben merült fel. Ez asóhajtozás háromszáz­esztendős. Ha ránézünk a térképre, szinte vonalat kíván húzni a kezünk a két folyó közé, annyira odakívánkozik az összekötő mű; Különösen akkor érezték a csatorna hiányát, amikor a vasutakat még nem épí­tették meg. Az alföldi utak járhatatlanok, mocsarasok és árterek voltak. Mária Terézia atyja: IIL Károly 1722-ben már az) or­szággyűlés elé terjesztett dekrétumában benne szere­pel a Pesttől Szolnok felé induló csatorna terve. A helytartó tanács megbí­zása alapján Sax építész má­sodigazgató és Bállá Antal Pest vármegye földmérője készítettek tervet egy Pest— szolnoki, továbbá egy Ha­raszti—szolnoki és Haraszti— Kecskemét—szolnoki vonalra. Mikor ezeket a csatomavo- nalakat tanulmányozták, ak­kor vetődött fel először a Pest—Kecskemét—csongrádi mélybevágású csatorna esz­méje is, mely csatornát a felismerés szerint a Dunából legkönnyebben el lehetett volna látni vízzel. 1805-ben Vedres István Szeged város földmérője foglalkozott egy Pesttől Szegedig vezető csatorna tervével, majd az 1837. évben Beszé­des József neves vízmémök kapott előmunkálati enge­délyt egy Pest—csongrádi csatorna építési tervének elkészítésére. Ennek a terv­nek lényege mélybevágású csatorna volt Csongrád, majd egy elágazással Szeged felé. Pest és Haraszti között in­dult volna ki a soroksári ' Puna-ágbólj Beszédes terveiben a csa­tornától 600 000 hold lecsapo- lását és 400 000 hold öntözé­sét remélte, míg magát a csatornát esésben vezetve, részben a víz erejével, rész­ben emberi erővel akarta kivájni. A csatornát az 1840. évi 38. te. engedélyezte, hi­szen Széchenyi, Deák, Des- sewffy, Lónyai Menyhért buzgolkodtak az érdekében. A! mélybevágás ellen nyilat­kozott Clark Adám, a Lánc­híd építője és Vásárhelyi Pál is. Ők inkább a magas veze­tésű csatorna mellett nyilat­koztak. — A csatornaépítés azonban elmaradt, mert a szabadságharc és az utána következő állapotok hosszú időre véget vetettek minden tervezgetésnek. A kiegyezés után ismét felvetődött a csatornaügy — banktőkével való megvalósí­tása. Az előzők megánvállal- kozások lettek volna. — Az egyik terv mélybevágású, a soroksári Duna-ág felduzzasz­tásával 60—100 köbméter vi­zet akart a Tisza felé vezet­ni. Űtközben vízierőt termel­hettek és öntözhettek volna. Nagyjából ez a terv maradt örökségül a II. világháború előtti időkre is. s A terv azonban csak ter- vezgetés maradt. Még azt sem tudták eldönteni, hogy mélybevágású, vagy magasan­futó csatornát éoítsenek. A térkénen egyszerű a do­log. De 100 esztendővel ez­előtt az Alföld mocsarak és lá­pok országa volt. Folyó- és víz­szabályozást. ármentesítést kellett igen nagy területen elvégezni, hogy a csatorna mellett virágzó élet induljon, amelv Igényli a csatornát S7áüífác;ra és öntö7ésre. Mert nem kis munkáról volt itt szó. A Budapest—szolnoki csa­tornavonal hossza 108 km. A Duna fölött 40 méter, a Tisza fölött 57 ni magas­ságkülönbséget kell le­győzni. Erre a célra 21, részben ket­tős kamarazsilipet terveztek, a 40 év előtti elgondolások. Nagy hátránya volt ennek a tervnek a sok zsilip. A Budapest—csongrádi vo­nal 141 km lett volna, tehát 33 km-rel hosszabb a szol­noki tervezettnél. A Duna és a Tisza közötti dombhá­tat a Duna felől 12.50 m, a Tisza felől 32.75 m magas­sággal 3 és 7, összesen 10 kamara zsilippel küzdötte volna le. A mélybevágású csatorná­nak ezzel szemben csak négylépcsőre lett volna szük­sége. — A csatorna feneke mintegy 20 kilométeren ke­resztül 15—20 méter mély lett volna, a talaj felszíne alatt. — Itt még igen nagy nehézséget jelentett volna a rakodás, a mélyen fekvő víz­felület miatt és az öntözés ugyanezért, hiszen 40—50 ki­lométeren 50 méternél is ma­gasabbra kellett volna vinni a vizet. A világháború előtti utol­só mértékadó terv Haraszti és Szolnok közé helyezte a csatornát, szám- bavéve a Körösök hajóz­hatóvá tételét, sőt Öcsödtől Csongrád felé fordulva egy 20 km-es csa­torna, a Körös—Tisza—Maros szög forgalmát erre terelte volna. Mindezek azonban tervek maradtak. A tervek; óta megváltoztak a körülmények. Most már az egyébként gazdaságilag kultúrált terü­let elsősorban a vizet igény- s li. Vizet kiván a mezőgazda­ság, de vizet, igen sok vizet kíván az ipar is. De. Magyarka Ferenc í MÁSFÉLMILLIÓS MUNKAHELYCSERE Különös méreteket öltött, itt-ott már a jóízlós határait is túllépte az utóbbi hóna­pokban a munkaerővadászat. A toborzó körutak összevissza­sága, a gátlástalan ígéretek tömege, a „fejpénzként” fi­zetett bankjegyek gyanús zi- zegése, a gyárkapuban ólál­kodó munkaerőcsábítók kí­sértései. Ez, pontosabban ez is van. Valóságos népvándorlási hullámok áramlásának lehe­tünk tanúi; a munkahelyvál­toztatások száma mértóktele- nü] megnőtt. Néhány jellem­ző adat: 1968-ban a szocialis­ta szektorban másfél millió — 1969-ben 1,6 millió volt a munkahelyváltozások száma; ennyi esetben szűnt meg, il­letve keletkezett új munkavi­szony. (Természetesen össze­gezett adatról van szó, — amelybe az is beleértendő, hogy sokan többször változ­tattak ezidőtájt munkahelyet.* Figyelemreméltó az a tény is, hogy tavaly százezerrel nőtt a szocialista szektorban foglalkoztatottak száma, de e többlet alkalmazására más­fél milliós munkahelycsere közepette került sor. Ha ar­ra gondolunk, hogy a ki és a belépés között szükségkép­pen eltelik némi idő, nem túlzás feltételezni, hogy leg­alább egy Ganz-MÁVAG méretű üzem dolgozólétszá­ma van állandóan úton az el­hagyott és a választott mun­kahely között. Nem egyértelműen káros Hiba lenne a munkaerő­vándorlást egyértelműen ká­rosnak bélyegezni. A gazda­ságirányítási változások ki­dolgozásakor eleve számoltak a munkaerővándorlás fokozó­dásával, hiszen természetes követkeiménye lett volna ez, a népgazdaság kívánatos szerkezeti változásának, vál­lalatok differenciálódásának a hatékonyán, illetve a rossz hatásfokkal működő vállala­tok különböző intenzitású munkaerővonzásának. Köny- nyű belátni, hogy ha a gaz­daságszerkezet korszerűsíté­séről beszélünk, arról tehát, bogy a jót, korszerűt gyártó vállalatnak, iparágnak az átlagot meghaladó ütemben kell fejlődnie, abból érte­lemszerűen következik a munkaerővándorlás is. Te­gyük hozzá, ez a vándorlás rendkívül előnyös lenne a népgazdaság számára, hiszen a hatékonyan, világiszínvona­lon dolgozó vállalatoknál egy dolgozó átlag nagyobb értéket — végső fokon több nemzeti jövedelmet — állít elő, mint a kevésbél jól, esetleg ráfi­zetéssel dolgozó ágazatok­ban. Az a népvándorlás azon-* ban, amelynek tavaly és ta­valyelőtt tanúi lehettünk, még nem minősíthető teljes egészében ilyén kedvezőnek, noha az 1,6 milliós munka­helyváltásban természetesen a népgazdaságii ag előnyös cserék is bennefogla Hatnak. Az áramlás lényege azonban mégsem ez; ma még koránt­sem bizonyos, . hogy az új munkaerőt alkalmazó válla­lat eredményesebben, haté­konyabban dolgozik, mint az, ahonnan a felvételre jelent­kező érkezett. kifizetődőbb többletfogialkoz- tatással növelni a termelést, gépesítés, műszaki fejlesztés helyett; Csak néhányat em­lítünk az ezt bizonyító té­nyezők közül. A vállalati költségekben viszonylag mér­sékeltek a bérköltségek; a gépek költségterheit, beleért­ve az úgynevezett eszközle­kötési járulékot, nyomatéko­sabban érintik a vállalatok részesedési alapját, mint a dolgozók után fizetendő íl- letményadó és SZTK-jánilék. Szakkörökben vita folyik ar­ról is, hogy az importvámok sorában a nyersanyagok be­hozatala viszonylag olcsóbb, a vállalatok számára, a gé­peké pedig a magasabb vá­mok folytán drágább. Mind­ezt cslak annak jelzéseként említjük, hogy a gépesítés, a korszerűsítés, illetve a műn* kaerőfoglalkoztatás sajátos versenyében még nem telje­sen egyenlőek az esélyek. Hiba lenne azonban eltú­lozni az említett gazdasági szabályozók hatásait; e befo­lyásoló tényezők nem mentik a másik szférában: a vállala­ti döntésekben, foglalkozta­tás-politikában tapasztalható hibákat. Semmilyen szabályo­zó nem készteti a vállalato­kat belső szervezetlenségek­re, a munkafegyelem lazasá­gainak eltűrésére, a munka­erőcsábítás tisztességtelen módszereire. Márpedig mind­ez fel-fel bukkan, ha a munkaerővándorlás okait vizsgáljuk. Munkahely­csere hatezerért Szövevényes ékek Jogos a kérdés: mi az oka ennek a tömegméretű ván­dorlásnak? Nem könnyű vá­laszolni erre, mert az okok szövevényesek. A szakmai és a szélesebb közvéleményben is elterjedt az az egyszerűsít­hető feltételezés, hogy kizá­rólag az úgynevezett átlag­bér-ellenőrzés tavalyig érvé­nyes rendszere vezetett a nagymérvű munkaerő vándor­láshoz, Kétségtelen, hogy ez sem hagyható ki a tényezők sorából, ámbár ha kissé kö­zelebbről szem ügyre vesszük az átlagbér-ellenőrzés hatá­sait, csakhamar kitűnik, mennyire rövidlátó volt az a vállalati munkaerőpolitika, amely erre a tényezőre ala­pozta foglalkoztatási straté­giáját. Ismeretes, hogy a vál­lalatok ezért is vadásztak az alacsonybérű dolgozókra, hogy ilymódon az átlagbér emel­kedése nélkül növelhessék ré­gebbi dolgozóik bérét, fize­tését. Aligha szorul azonban bizonyításra, hogy aki ma alacsony bérrel érkezik, az holnap béremelést kér, vagy továbbáll, és folytatódik a bűvös kör; a vállalat vagy bért emel, vagy kezdődik az egész folyamat élőiről, újabb alacsony bérűek felvételével. Világos, hogy ez a cirkulá­ció távol áll mindenfajta megalapozott, átgondolt vál­lalati munkaerőpolitikától. Az okok azonban, amint utaltunk rá, nem szűkíthetők erre az egyetlen tényezőre. Kétségtelen, hogy pillanat­nyilag a vállalatok számára Ami pedig a következmé* nyékét illeti, arról a negatív hatásról talán beszélni sem kell, ami a termelékenység mérséklődő ütemében olyan szembetűnően tükröződik. Ám kézzelfogható, becsült szá­mokban kifejezhető ráfizetés is jelentkezik a munkaerő­vándorlás országos számlá­ján. Ha a kiesett munkaidőt, az átállás költségeit vizs­gáljuk, hozzávetőleg mintegy hatezer forintra tehető az a kár, ami egy-egy munkás helycseréjéből átlagosan kö­vetkezik. Ha ezt a nagyvál­lalatok fluktuációs adataival szorozzuk, milliós végössze­geket kapunk. Nem árt gon­dolkodni azon; honnan kerül­nek elő ezek a milliók. Rö­viden szólva: valamennyiünk zsebéből! Tábori András Intézmény a íehérjeellátás növelésére Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnökének határozatára — 1970. január 1-i hatállyal — megalakult a Fehérj eprogi'am Iroda. A határozat megjelenését sokéves munka előzte meg. Az OMFB öt—hat éve fog­lalkozik azzal, hogyan le­hetne a lakosság fehérje­fogyasztását, mégpedig fő­leg állati eredetű fehérje — tehát hús- tej- és tojásfo­gyasztását minél nagyobb mennyiségű és minél haté­konyabb termelés révén fo­kozni. Ez a feladat azonban rendkívül szerteágazó; na­gyon széles területét foglal­koztatja a kutatásnak az orvostudománytól n műszaki és az agrártudományokon át egészen az élelmezéstudo­mányig. így tehát átfogó, egységes rendszerben mun­kálkodva lehet elérni a célt: a fehérjetermelés kö­rülbelül 50 százalékos növe­lését 1980—85-re. A most létrehozott Fehér­jeprogram Irodának a je­lenlegi és a várható tudo­mányos eredmények. vala­mint a fejlődési irányzatok egyeztetésével meg kell ha­tároznia, milyen témakörök­ben van szükség intenzívebb kutatásra, milyen témakö­rökben lehet a külföldön már elért eredmények át­vételével a kutatói kapaci­tást más feladatokra felsza­badítani és végül mely to­vábbi kérdésekre kell irá­nyítani most a kutatók fi­gyelmét. Mindezeket a mun­kálatokat pénzügyileg fe­dezni, összehangolni és a különböző kutatóhelyekéi! működő, különböző tudo­mányterületeken dolgozó szakemberek számára a megfelelő információs csa­tornákat kiépíteni szintén az új intézmény feladata Az iroda már megkezdte működését és jelenleg n tu­domány — Politikai Bizott­ság elé terjesztendő mun­katervét készíti elő. A vásárváros tavaszi programja A HUNGEXPO-nál elké’ szült a vásárváros tavaszi programja. A BNV területét először április 1-én tárják ki az érdeklődők előtt,, ekkor nyitják meg a 42-es pavilon­ban az április 12-ig tartó lengyel bútorkiállítást. — A lengyel PAGED vállalat konyha- és szobabútorokat, fémgarniturákat állít ki a 680 négyzetméteres területen. A szezonnyitót április 7-én szov­jet műszeripari kiállítás kö­veti. Április 17-től 24-ig 30 belföldi és ugyanennyi kül­földi cég nagyszabású kiál­lítására kerül sor. A vásár­városban. A mezőgazdaság­ban használt műanyagokat a CHEMOLIMPEX és a HUNG* EXPO közös rendezésében tárják az érdeklődők elé. Megvételre ajánlunk 2 éves Warsavra 203 típusú személygépkocsit, valamint 1 db GAZ 69 típusú személygépkocsit. Cím: Mezőtúri Állami Gazdaság Mezőtúr, telefon: 83.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents